Kelet-Magyarország, 1972. október (32. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-11 / 240. szám
1972. nktößer TT: KTTTTT MAftYARORSZAC — NYÍREGYHÁZI MRT,T.É7CTET T. otd» Bolgárok utódai Nem kényes kérdés Kertünk: a Dózsa Dózsa—MÉH stand a piacon. A Debreceni út és a vasúti pályatest kö- zott keskeny földcsík húzódik, amit hosszában az Érpatak szel ketté. Ott a város déli részén a patak vize még tiszta, öntözésre alkalmas. Élnek is ezzel a lehetőséggel. Az ember ha vonaton utazik és kitekint az ablakon. zöidségeskerteket lát, nagy tábla borsó-. paradicsom-, paprika-, káposzta-, zeller- és sárgarépaföldeket, így van ez már évszázadok óta. Az Érpatak a kertészkedés éltető anyja, s a talaj, bár jobbára homokos — tavasszal, ősszel hordja a szél — a legnemesebb mezőgazdasági kultúrák nevelője, a városnak zöldséges éléstára. Úgy is mondhatnánk, hogy vitamingyára. A múlt Miként kerültek Nyíregyházára a bolgár- kertészek, miért jöttek és miért telepedtek le, azt nehéz lenne megmondani. Csak következtetni lehet a honosodás alapjaira. A bolgárkertészkedés kezdetének és virágzásának alapja az Érpatak, valamint a huszár laktanya volt. Az Érpatak vízzel, a huszár laktanya a zöldségtermesztéshez nagy mennyiségben szükséges trágyával szolgált. Petrov István emlékszik arra. hogy ott, ahol ma az almatároló van, a század elején gazdálkodott egy bolgárkertész, az hívta magához dolgozni, sógorát, Morovics Andrást, majd Morovics hívta az első Petrovot és jöttek utána többen is. Petrov István látogatóba érkezett Nyíregyházára. aztán itt ragadt. Előbb a sógoránál, bátyjával dolgozott együtt, majd 1933. októberében önállósította magát. Akkor a század első harmadában Magyarországon, főleg a nagyobb városok peremein már kétezer bolgárkertész élt és dolgozott. Petrov István tíz kis hold földdel kezdte, paprikát, paradicsomot, retket, uborkát termelt és árulta a Búza téri piacon. A bolgárkertészek nagy területeken gazdálkodtak. Egy-egy kertész negyventől száz holdig terjedő területen termesztette a zöldséget. Nemcsak Nyíregyháza lakosságának juttattak bőségesen árut, de Debrecennek, Miskolcnak és Budapestnek is. Petrov István, mint tsz-nyugdíjas, most a háztáji földjén kertészkedik. Félig-meddig a hagyományos módszerekkel, Annyi a változás. hogy a fából készült vízkivételező már régen elkorhadt, villanymotor helyettesíti, s a talajerő visszapótlására műtrágyát használ. A kis háztájin húsz-huszonötezer forint értékű zöldséget termel, s a paprikát, paradicsomot, karalábét piaci napokon hajnalban kelve kézi kocsijával viszi a Búza térre. A bolgárkertészkedés a termelőszövetkezeti mozgalommal gyökeresen megváltozott. A bolgárok termelőszövetkezeti tagok lettek és a fél évszázadokon át gyűjtött tapasztalataikat a nagyüzemi gazdálkodásban hasznosítják. A jelen Ma Nyíregyháza déli, délkeleti részén a Dózsa Termelőszövetkezet gazdálkodik. A tér. melőszóvetkezet mezőgazdasági területe ket- ezer-négyszázötvenkót hold, plusz háromszáz, harminckét hold háztáji. Az egész területből mintegy négyszáz holdat tesz ki a zöldségkertészet. Százötven holdon termelnek zöldborsót. negyvenöt holdon paradicsomot, negyvenöt holdon sárgarépát, negyvenöt holdon paprikát, harminc holdon zellert. A karalábé, petrezselyem, uborka, sóska, paraj és más zöldségfélék termőterülete egy-két holdtól tíztizenöt holdig terjed. A termelőszövetkezet gazdálkodásáról beszédes viszonyítási szám, hogy az 1972. évre tervezett árbevétel húszon, hétmillió forint, és ebből a zöldségtermesztés hét és fél millió forinttal részegül. A terület 16 százalékáról tehát az árbevétel közel 30 százaléka származik. A zöldségtermesztés így tekintve nemcsak szükséges, de jövedelmező üzemág is. Ács Zoltán főkertész az ágazat fiatal irányítója. szívesen és részletesen beszél azokról az erőfeszítésekről, amelyek arra irányultak és irányulnak hogy új feltételekkel és új körülmények között a város déli határrészének egy része az maradjon, ami volt, zöldséget termelő övezet. A zöldség, legyen az karalábé. karfiol vagy káposzta, minden más mezőgazdasági növénytől munkaigényesebb. A termelőszövetkezet alakulásának idejében, de még a hatvanas évek közepén is ez a munkaigényesség nehezítette a nagyobb arányú zöldségtermesztést. Mert bár a bolgárkertészek termelőszövet'-zzeti tagok lettek és további a is konyhakertészettel foglalkoztak, szakértelmük nem pótolhatta a munkáskezet. Jelenleg a termelőszövetkezetben három brigád kilencven taggal foglalkozik kertészkedéssel. Bár megváltoztak a körülmények, a feltételek, nagyfokú a gépesítettség, mégis alig győzik a munkát. Hiszen nem kevesebb, mint hatszáz vagon áru megtermeléséről van szó. A hatszáz vagon zöldségből kétszázhúsz-két- százötven vagon a MÉK-en keresztül a nyíregyházi asszonyok konyhájába kerül, a többit a konzervgyár dolgozza fel. Kétszázötven vagon zöldség a városnak. Summázva nagynak tűnik a szám, de ettől több kell, többet is fogyaszt a lakosság. Nem is azért írtuk le a számot, mintha ezzel jelezni akarnánk, mennyire megnyugtató a város zöldségellátása. Nem erről van szó. A kétszáz, ötven vagon említése csak adalék ahhoz, hogy mennyire szükség volt arra az intézkedésre, amely pár éve a városi pártbizottság, a városi tanács részéről a zöldségtermesztés fokozását szorgalmazta. Mint Bagaméri Gyula, a tsz elnöke elmondja: néhány éve a nyíregyházi Dózsa Termelőszövetkezet mindössze harminc holdon termelt zöldségfélét, amelynek összértéke hétszázötvenezer forint volt. Az akkori állapotokon a nagyüzemi gazdálkodási mód kifejlesztésével lehetett változtatni. A Dózsa Termelőszövetkezet hajlandó volt erre. 1968—69-ben három és fél millió forintos beruházási költséggel korszerű palánta- nevelő telepet, szaporítóházat, hollandiágyakat létesítettek. A szaporítótelep alapja lett annak, hogy az Érpatak mentén a kertészkedés újra fellendüljön. Nemrégen a zöldségtermesztés tovább korszerűsödött. Az úgynevezett fóliasátras módszerrel már az év tavaszán nagy mennyiségű primőr árut. retket, zöldhagymát, salátát vittek a piacra. A bolgárkertészek hozzáértését, tapasztalatát továbbra is hasznosítják. A három brigádból kettőnek bolgárkertész a vezetője. Kertészként dolgozik továbbra is néhány a régi bolgárkertészkedók közül. Ács Zoltán főkertész szavaival élve, a bolgárkertészek nélkülözhetetlen, jó munkaerők. A brigádvezetői: nemcsak hozzáértő emberek, de jó munka szervezők is. Említette Sztojkov Demeter nevét, aki ugyan csak egyszerű brigádtagként dolgozik, de munkája felér egy jól képzett szakvezetőével, A jövő Isrnerve a múltat és a jelent, az emberek általában a jövőt is szeretnék látni. Azt már leírtuk, hogy a városnak több zöldségre van szüksége. Még inkább több kell a jövőben, hiszen a város lakossága állandó jelleggel és nem is kis mértékben gyarapodik. A Dózsa Termelőszövetkezetben, amikor elkészítették az üzem ötéves tervét, gondoltak erre. A terv nem tartalmaz ugyan területben nagyarányú növekedést, de mennyiségben és értékben annál nagyobb lesz a fejlődés. Elsősorban szakosítják a termelést. Csökkentik a zöldségfélék számát, s a jól gépesíthető növényekből gazdaságosabban, az eddigieknél nagyobb mennyiséget kívánnak termeszteni. Az ötéves terv végére a zöldségtermesztési ágazat megközelítően tizenegy millió forint értékű árut termel majd. Az elgondolás az, hogy az ossz árumennyiségnek nagyobb hányada kerüljön piaci árusítással közvetlenül a fogyasztókhoz. Tovább fokozzák a korai primőrök termesztését is. A termelőszövetkezet ötéves tervében foglalt előirányzatokhoz az alap adott. A továbbiakban a jáeulékos beruházásokra kell nagyobb erőket fordítani. Ilyen az öltözők, fürdők, melegedők építése, más szóval a dolgozók munkakörülményeinek javítása. Ezeket a járulékos beruházásokat a termelőszövetkezet terve tartalmazza. Kérdés lehet, hogy vajon ez elősegíti-e a zöldségtermesztést? Minden bizonnyal, mert a jobb munkakörülmény ösztönzőleg hat a jobb munkavégzésre. Mert szép volt és jó visszaemlékezni a régi bolgárkertészkedésre, de ugyanúgy folytatni a zöldség- termesztést ma már nem lehet. Seres Ernő Lakáshelyzetünk közelről tt OKÁN FURCSÁLLJÁK, HOGY a ^ utóbbi években — viszonylag — sok iakás épül, új városnegyedek népesülnek be, de a lakásínség alig enyhül valamit, — sőt: évről évre több az igénylők száma. Nem kell különösebb képesség e „titok" megfejtéséhez: nemcsak új lakások épülnek, elég sok el is avul, ráadásul az elkerülhetetlen város rendezés is érezhetően apasztotta a lakások számát az utóbbi években a közismert szanálások, a bontások révén. Aztán demográfiai oldala is van a nagymérvű lakáshiánynak, különösen itt Szabolcsban, ahol a nép- szaporulat messze előtte jár az országos átlagnak. Azért bármennyire is nehéz a helyzet e téren, kétségtelen, hogy az utóbbi években kedvezőbb „szelek" járnak a lakáskérdés körül Nyíregyházán is. Vitathatatlan, hogy jelentős köze van ehhez az emlékezetes kormányrendeletnek, amely — a lehetőségek határain belül — sietett rendet teremteni az eléggé kuszáit s ellentmondásokkal terhes lakásügy körül. Ennek nyíregyházi lecsapódásaként városunkban is elkészült a sajátos viszonyokat messzemenően szem előtt tartó „he. lyi lakásrendelet ’, amely kedvező visszhangra talált. Mert való, hogy a lakáshiányt elsősorban új és minél több lakás építésével lehet csökkenteni, de a korábbi években nálunk sem volt minden rendben a lakások juttatásánál, elosztásánál. Ma már kétségtelen, hogy az új elosztási mód sokkal igazságosabb, mint a korábbi volt. emellett a terhek vállalása is a családok anyagi lehetőségei, a szociális nelyzet messzemenő figyelembevétele mellett történik. A kérelmek megújítása előtt több, mint 5 ezer igénylést tartottak nyilván a városi tanácsnál, — ez a szám a felmérést követően lényegesen lecsökkent. A legfrissebb kimutatás szerint Nyíregyházán tanácsi bérlakásba 1680, tanácsi értékesítésű szövetkezeti lakásra pedig kétezer jogos igényt tartanak nyilván. Valójában mi is ez a jogos igény? A LEGKEDVEZŐBB FOGADTATÁSRA az az intézkedés talált, hogy például akinek kocsira, víkendtelekre telik, vagy amelyik családnál rendkívül magas az egy fői- jutó havi jövedelem, ne álljon sorba — sokszor mások elé — állami lakásért. Ezek a kizáró tényezők persze csak egyik oldalát jelentik az igazságosságnak. A másik, nem kevésbé jelentős, hogy — miként az egész országban — most már Nyíregyházán sincs ingyenlakás, tehát aki új lakásba költözik, legyen az bármilyen típusú, anyagilag is járuljon hozzá az állami terhek csökkentéséhez, további új lakások építéséhez, a meglévők karbantartásához stb. Sokak előtt ismert, hogy a különböző lakásokhoz mennyi „beugróra" van szükség, de az is köztudott, hogy miként könnyítenek a nagycsáládosok, a kis- fizetósüek helyzetén a befizetendő összeg jelentős részének enyhítésével, vagy a részletfizetés engedélyezésével. Csakhogy igen sokan vannak — mint arra fentebb már utaltunk —, akiknek jogos az igényük. Hiába épül egyre több lakás, — az idén például 641 bér- illetve tanácsi értékesítésű szövetkezeti lakás — nem kaphat azonnal mindenki. Ezért is jelentős, hogy a városi tanács a lakosság és az igénylők széles rétegét képviselő társadalmi bizottságot hozott létre annak eldöntésére, hogy a jogos igények között kiké a jogosabb. A mód, amely- íyel ezt igyekeznek megállapítani az a „pont- rendszer", amelyet már városszerte jól ismernek az emberek. Az igénylésekből és a helyszíni kivizsgálások alapján „adományoznák” azokat a bizonyos pontokat. Pontot lehet szerezni a gyerekkel, az eltartottal, az egészségtelenséggel, a túlzsúfoltsággal, a meglévő lakások rossz műszaki állapotával. Az igények megújításakor pontokat adományoztak azért is, ha valakinek már régóta nyilvántartásba vették a kérelmét. így fordulhatott elő, hogy akadt olyan lakásra váró is, akinek tizenöt pontja is összegyűlt. Természetesen az ilyeneket az elsők között elégítették ki. És mi az a minimális pontszám, amivel például az idén lakáshoz lehetett jutni? Tanácsi értékesítésű szövetkezeti lakásoknál minimálisán négy pont és két gyerek, állami bérlakások esetében öt pont és két gyerek volt a feltétel és természetesen az, hogy az előbb már példaként felhozott kizáró okok ne álljanak fenn. Nem csupán a különböző társadalmi szervek, a vállalatok és intézmények képviselőiből, delegáltjaiból összetevődő bizottság hivatott arra, hogy eldöntse: kik jutnak lakáshoz? A névsort most már rendszeresen közszemlére kijüggesztik a városi tanács épületében és kérik, hogy a közösség is mondjon véleményt, valóban jogosak-e a „jelöltek” lakásra. S hogy ez mennyire nem csupán formalitás, jól mutatja, hogy már több esetben éppen a közvélemény „lőtt ki” olyan jelöltet, aki kegyesen elhallgatta az egyik vagy a másik kizáró okot. ]V EM KERÜL UGYAN KIFÜGGESZ 1 ” TÉSRE, éppen ezért érdemel említés' a minőségi lakáscsere, amellyel végül is a lakásprobléma megoldását segítik. Arról van itt szó, hogy a városi tanács évenként bizonyos számú lakást az ingatlankezelő és Névsor a városháza falán. zolgáltató vállalat útján azoknak a rendelkezésére bocsát, akik kényelmesebb lakásba szeretnének jutni, s hajlandók megfizetni a magasabb bért és a lakáskategória közötti különbséget is. Az elmúlt évben negyven lakást szántak erre a célra, s akik cseréltek, nemcsak jelentős pénzösszeget fizettek be, hanem olyanok részére adták át a komfort nélküli, vagy komfortos lakásukat, akik az új, összkomfortos lakások bérét — és azt a bizonyos beugró összeget — csak nagy erőfeszítések áfán, vagy azzal sem tudták volna megfizetni. Az évenként megépülő lakások bizonyos hányadát — az idén például harminc béres húsz szövetkezeti lakást — értékesítik a vállalatoknak, a költségvetési szerveknek. Jelentős az az összeg, amihez ilyen úton jut a tanács, és amelynek minden egyes forintját kötelezően új lakások építésére kell fordítani. A vállalatok például az állami bérlakások bekerülési értékének a száz százalékát, a tanácsi értékesítésű szövetkezeti lakások értékének az ötven százalékát fizetik meg, míg a különböző költségvetési szervek mindkét lakásfajtánál a bekerülési érték húsz százalékáért váltják meg dolgozóiknak a lakást. Ezt követően valóban ők jelölik ki a beköltözőket, közöttük olyanokat, akik nélkülözhetetlenül műszakiak, vagy a törzsgárda tagjai. Igen fontos az is, hogy a városi tanácsnak lehetősége van arra, hogy az OTP által épülő lakások mintegy 80 százalékára jelölje ki az igénylőket. Ennek abban van jelentősége, hogy a tanács által kijelölt személyeket az OTP nem versenyeztetheti, tehát nem maradhatnak alul a licitnél, hanem ők már a minimális összeg megfizetése esetén is OTP-lakáshoz jutnak. Amikor mindezekről a kérdésekről beszélgettünk dr. Nagy Árpáddal, a városi ta- aács vb-titkárával, szóvá tettük: sokan nem ártik. hogy a már elkészült lakások miért íllnak üresen hetekig? A válaszból kitűnt, hogy ez a városi tanácsnak is igen nagy gondja: Tudni kell, hogy egy lakás azáltal még nem lakható, hogy a falakat felhúzták, esetleg még a napvédőt is feltették. Különösen az új városnegyedben nagy probléma e ,akások közművel, fűtéssel történő ellátása, s amíg mindez nem történik meg, csak bosz- szuságot okoznának a beköltözőknek. (Volt már erre példa az elmúlt évben, amikor egyes lakásokban — vezeték híján — a gáztűzhely csupán szobadísz volt.) A tanácsi szakemberek rengeteget fáradoznak azért, nogy sürgessék a kivitelezőket, hogy legyen Kapacitás és legyen anyag, stb. Mindez természetesen nem sikerül egy csapásra, s az említett jelenség emiatt van. IV YÍREGYHAZÁN IS — mint a fenliek- bői kitűnik — hasonlóak a gondok, akárcsak a legtöbb magyar városban. Ami azért biztató: állami lakásokból — ezenbelül Is bérlakásból és tanácsi értékesítésű szövetkezeti lakásból — továbbá az építőszövetkezetek keretében készült lakásokból, valamint OTP-lakásokból és magánerőből épülő lakásokból Is mind több magasodik. Angyal Sándor
