Kelet-Magyarország, 1972. október (32. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-11 / 240. szám

8. oldal RELÉT-MAGYARORSZÁG — NYÍREGYHÁZI MELLÉKLET 1972. ok'fóber 11’ Az ízlésnevelés szolgálatában Négyszemközt az ügyésszel A Benczúr-terem A modern otthon bemutatója. A nyíregyházi Benczúr Gyula-terem lét­,,/V rehozásával az a cél, hogy eredmé­nyesen részt vegyen az ízlésnevelésben, s ran. gos országos képzőművészeti zsűri által fém­jelzett alkotásokkal ismertesse meg a szabol­csi közönséget. Egyben lehetőséget nyújtson a megvásárlásukhoz.” Ezeket a sorokat a Kelet- Magyarország tavaly augusztus 28-i számában írtuk egy tudósításban. Ekkor nyitotta meg kanuját — augusztus 27-én délután 5 órakor a Képcsarnok Vállalat Benczúr Gyula-terme, amely az országban a tizenötödik terme a vál­lalatnak. A tizenötödik „gyermek” azóta egy­éves és másfél hónapos. Megkedvelték a nyír­egyháziak; a'sétálók szívesen elidőznek a szép kirakatok előtt. Több ezren megfordultak a teremben érdeklődők, vásárlók, a kiállítások nézői. Régi óhaja teljesült a megyeszékhelynek. Sokáig kellett várni rá, de a szakemberek vé­leménye szerint is a nyíregvházi az ország ta­lán legmodernebb, legszebb képzőművészeti terme. Megépítése és berendezése 1.6 millió forintba került. 178 négyzetméteres területén háromnegyed millió forint értékű képző- és iparművészeti alkotást, ötvös-, kerámiai mun­kát. modern lakberendezési tárgyat talált már a megnyitás első napjaiban az érdeklődő kö­zönség. A három szint jó lehetőséget ad a képző- és iparművészeti munkák, lakásberendezési tárgyak megfelelő, a kellemes és modern ott­hon benyomását keltő elhelyezéséhez, összha­tásában az ízléses, követendő lakásberende­zéshez sok ötletet ad, kedvet ébreszt. A mű­vészi lakberendező munkóia hozta létre a há­rom különböző helyiségből álló bemutatóte­rem három „arcát”, ahol a tárgvak természe­tesen megvásárolhatók, sőt 2-től 18 hónapig terjedő részletfizetést is igénybe vehetnek a vásárlók. Az újdonság erejével hatott a látványos­ságnak is kellemes színfolt, a Benzcúr Gyula- terem. Nem kell Debrecenbe, más városok­ba. esetleg Budapestre utazni a művészet ked­velőinek, ha lakását egy-egy értékes kép­pel. szoborral, kerámiával, kovácsoltvassal és egvéb dísztárggyal akaria díszíteni. S nem szükséges a Képcsarnok Vállalat gördülő ko­csijait sem várni, amelv korábban egy év alatt 800 ezer forint értékű alkotást forgal- ma^ott megvénkben. A nagyobb örömet az jelentette, hogy vég­re a kiállítóhelyiségben szegény megyeszék­hely kapott egy szép galériának is megfelelő termet, ahová nem csak akkor mehet be, ami­kor vásárolni óhajt, hanem akkor is, amikor pusztán gyönyörködni akar a sokféle képző- művészeti alkotásban, egy-egy gyűjteményes tárlat anyagában. Eleve úgy indult ugyanis a Benczúr Gyula-terem „csecsemőkora”, hogy nemcsak a bolt, hanem a kiállításokat rende­ző galéria szerepét is betölti. Olyan alkotáso­kat hoz Nyíregyházára, amelyeket eddig több­nyire a fővárosi, vagy oda látogató közönség láthatott rendszeresebben. Szinte észrevétlenül, mégis nagyon érez­hetően vált az egy év alatt a megyeszékhely művelődési életének tényezőjévé a terem. El­sőként öt szabolcsi képzőművész, Huszár Ist­ván, Berecz András, Kerülő Ferenc, Soltész Albert és Pél Gyula munkáit nézhette meg a nyíregyházi közönség. Az „ötök” közös tár­lata természetesen nem jelent és nem jelent­het valamilyen elkülönülést, osztályozást. Ké­sőbb. reméljük más szabolcsi alkotók festmé­nyeivel, változatos műfajú munkáival is ta­lálkozhatunk­A Benczúr Gyula-terem ezután egy mo­dern lakberendezési kiállítással hívta fel ma­gára az otthont szeretők, az igényesen élők figyelmét. Nem csak és nem elsősorban ke­reskedelmi célja v°lt a kiállítás, hanem a? ízlés formálása! az ormótlan, a giccseg lakás- díszítő elemek és a művészi munkák éles kontrasztjának megmutatása is. Nem mondhatjuk, hogy a lakásberendezési tárgyak és a képzőművészeti alkotások az ol­csóbb vásárlások közé tartoznak. Akik gyak­rabban megfordulnak itt, láthatják az olykor három-négyezer forint körüli árcédulákat. Nem mindenki engedheti meg magának, hogy kedve és tetszése szerint nyomban meg is vá­sárolja a művészi munkákat. A vásárlási la­pok tanúsága szerint mind több a nagyobb keresetűek mellett a közepes és kisebb jöve­delmű vásárló is. Mint a terem vezetője — Horváth Jánosné — elmondta, arra is gon­dot fordítanak, hogy készletük ne csupán a drágább művészi és lakberendezési tárgyak­ból álljon. A Benczúr Gyula-terem jellegéből követ­kezően megszületésének első napjaitól kettős életet él: kínál, árusít, szemléltet, s termé­szetesen, mint a város eddig egyetlen erre a célra épült kiállítóhelyisége tárlatokat ren­dez, alkotókat hív meg, sőt gondja van az egyéni igények kielégítésére is. A megnyitás után heteken át a festmé­nyek voltak a legkapósabbak. később a réz­karcokat és az apróbb iparművészeti tárgya­kat keresték a legtöbben. A kisplasztikával még nehezen barátkoztak a vásárlók az első időszakban, később egyre többen távoztak a szobát hangulatosabbá varázsoló kis szobor­ral, figurális alkotással. Előfordul az is, hogy több vásárló ugyan­azt a művet akarja, s ilyenkor lehetőség van rá, hogy a Képcsarnok központjából még meg­rendeljenek. Természetesen egyedi műveknél, tárgyaknál erre nincs mód, s ilyenkor a leg­nehezebb ezt megmagyarázni és egy másik alkotást ajánlani... Az egyéves múltról a legbeszédesebben a nemzetközi naplónak is beillő vendégkönyv szólhat; Finnországtól Ausztráliáig számos ide­gen nyelvű beírás található a könyvben. A többség elismeréssel írja le véleményét a lá­tottakról, egy-egy kiállításról, hasznos javas­latokat is tesz. Vannak, akik humorizáló haj­lamaiknak engedve, csipkedve mondanak vé­leményt a művészi alkotásokat, lakásdíszítő tárgyakat — és egyedi bútordarabokat — áru. sító teremről. ’ Amatőr művészek, barkácsolók is megje­lennek időnként, „mintát” vesznek rajzlap­pal a kezükben a látott tárgyakról — ková­csoltvas gyertyatartókról, hamuzókról stb. — s otthon hozzálátnak az elkészítéséhez. De ez nem csökkenti a bevételt: az első száz nap alatt több mint 200 ezer forint értékű művé­szeti tárgy talált gazdára, négy hónap alatt pedig több mint félmillió forintot költöttek el itt a vásárlók. A terem vendégeinek többsége azonban nem vásárló, hanem tárlatlátogató, a művé­szetek kedvelője. Nagy sikere volt a hagyo­mányos festészeti iskolát folytató szentend­rei Bánovszki Miklós tárlatának, melyet az idén nyáron kilenc fővárosi fiatal iparművész közös kiállítása követett. Talán ez a sokszínű és városunkban ritkaságszámba menő kiállí­tás hozta a legtöbb látogatót a Benczúr Gyu­la-terembe. A fiatal művészek között találtuk a Nyíregyházáról elszármazott Balczó Editet — Balczó András nővérét — aki már több hazai és külföldi kiállításon is szerepelt. Ke­rámiáit nemcsak régi ismerősei, osztálytársai, hanem a látogatók többsége is megcsodálta. Gecser Lujza szövött faliképekkel. Horváth Szabolcs az ízléses étkezést szolgáló és a la­kást is díszítő különböző edényeivel, Kányák Zsófia üvegmunkáival, Koleszár Arany réz-. Tolnai Katalin porcelántárgyaival. P. Kozó Erzsébet művészi textilmunkáival. Lehoczky János kovácsoltvas. Majoros Árpád aranymű­ves alkotásaival nyerte meg a közönség tet­szését. Még kint vannak a legutóbbi, a Hóiba Ti­vadar festőművész tárlatát hírül adó plaká tok, de a kiállítás már sikerrel véget ért. A Benczúr Gyula-terem egyéves léte szép sike­reket. új színt hozott a megyeszékhely kul­turális életébe. Reméljük, még számos tárlat­tal ismerkedhet meg itt a nyíregyházi közön ség. Ezután sem csak úgy tekintünk rá, mint egy boltra, hanem egy galériára, ahová min­dig érdemes betérni egy kis szellemi felüdü­lésre. Páll Géza Veszélyeztetett fiatalok A KISLÁNY VIDÉKRŐL JÁRT BE a nyíregyházi iskolába. Szolid és ren­des volt, egyszer azonban egy barátnője meg­hívta a presszóba. Később mind többször is­métlődött a hívás és a szórakozáshoz pénz kellett. A vidéki kislány először száz, aztán’ kétszáz, később már 800 forintot, majd egy ötezer forintos betétkönyvet lopott el szülei­től, sőt még táskaírógépét is eladta, hogy le­gyen miből költeni. A, lány a szülök feljelen­tése alapján került a fiatalkorúak bírósága elé. Sorolhatnánk az eseteket, mert sajnos len­ne miből. Ahogy a számok mutatják, nem hogy csökkenne, inkább növekszik a fiatal­korúak által elkövetett bűncselekmények szá­ma. 1969-ben 269, 70-ben 356, 71-ben 306 bűn- cselekményt követtek el Szabolcs-Szatmár me. gyében a 14 és 18 év közötti fiatalok. Az ese­tek jelentős része nyíregyházi. Az idei első fél év pedig még ennél is rosszabb képet mu­tat: 241 fiatalt kellett bíróság elé állítani kü­lönféle bűncselekmények elkövetése miatt. Mi idézi elő ezt a helyzetet? — erről beszélget­tünk dr. Haraszti Bélával, a fiatalkorúak ügyészével. A Z ÜGYÉSZ ELMONDJA, HOGY a fia; ** tál nemzedék nevelésének alapvető pillére a család. Sajnos, sok családban a szü­lők nem érdeklődnek gyermekeik fejlődése iránt, gyakran képtelenek arra, hogy meg­felelő nevelést nyújtsanak nekik. A fiatalok nevelésében pedig fontos szerepet játszik a család összetartása, egész légköre. A felbom­lott család, vagy akár az a család, amelyre a meg nem értés, a bizalmatlanság, a veszeke­dés a jellemző, ahol a szülők egyike, vagy mind a kettő alkoholista, ott ez a legtöbb eset­ben kihat a gyerek egész szellemi és erkölcsi fejlődésére. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy gyakorlatilag valamennyi fiatalkorú bűnöző­nél megromlott a tanuláshoz, a munkához és a társadalomhoz való viszony. Ez egyebek kö­zött abban jut kifejezésre, hogy a bűncselek­ményeket elkövető fiatalok legnagyobb része nem végzi eh rendes idő alatt az általános is­kolát, többségük tanulmányi előmenetele igen rossz. Ez kihat további tanulási lehetőségeik­re is: számos iskolatípus bezárul előttük. Ezek a fiatalok olyan területeken tanulnak tovább, amelyek nem érdeklik őket, vagy éppen se­gédmunkásként, alkalmi munkásként helyez­kednek el. Életútjuk kezdetén tehát csalódás, kudarc éri őket, a továbbtanulás iránti érdek­telenség a munka iránti érdektelenségbe csap át, ezért gyakori náluk a munkahelyváltoz­tatás. Bűncselekményeket persze nem csak fia­talkorúak, hanem gyerekkorúak — 14 éves korig — is követnek el, őket azonban bíró­sági úton nem lehet felelősségre vonni. Ezek száma is évről évre növekszik: 1969-ben 111, 1970-ben 134, a múlt évben pedig 124 bűn- cselekményt követtek el a gyerekek és ha a környezetükben, nevelésükben nem követke­zik be alapvető változás, belőlük válhat a fia­talkorú bűnözők „utánpótlása”. sem csodálkoztak, miből vásárolt a gyerek magának fényképezőgépet, horgászfelszere­lést, hangszereket. Vagy az a fiatalkorú fiú sem tűnt fel a vendéglátónál' senkinek, aki hónapszámra járt iszogatni minden este és egyszerre 100—120 forintos számlát űzetett? Már nem is azt kér­dezzük, miért szolgálták ki, mikor még sze­mélyazonosságija sem volt, hanem újra és újra azt: nem tűnt fel, hogy honnan lehet en­nek a gyereknek ennyi pénze? Mert a mun­katársak ha későn is, de rájöttek. Előbb az almatárolóban. aztán a konzervgyárban zse­belte ki az öltözőben hagyott ruhákat. És ha már az ivúsnál tartunk, még azt is hozzátesszük: a tárgyaláson több fiatal azzal védekezik, hogy ittas volt amikor a bűncse­lekményt elkövette. Cselekményüket ez ter­mészetesen nem enyhíti. Ám kimondhatatla­nul is vád azokra, akik nemhogy meggátol­ták volna, inkább hozzásegítették őket az italhoz. Olyan eset is előfordul, amikor kaland­vágy sodorja a fiatalt a bűncselekmény el­követésébe. Még mindig érződik például a Szabad Európa Rádió hatása. Megpróbálkoz­nak egyes fiatalok tiltott határátlépéssel és amikor bíróság elé kerülnek, azt mondják: munka nélkül akartak sokat keresni. Más ese. tekben a filmek hatására „lesz valakiből nyi- lazó Robin Hood”, vagy éppen Twist Olivér módjára próbál lopni társai zsebéből. Ilyen esetekben aránylag könnyebb a fiatalt helyes irányba terelni. A csökkentés, a megszüntetés lehetőségét azonban mégiscsak a megelőző munkában lehet keresni. A Z IF.Il" SÁG VÉDELMI MUNKA a me­gyei tanács művelődésügyi osztályá­nak irányítása alá tartozik. Nagyon sokat dol­goznak a gyámhatóságok, a hivatásos párt­fogók, de még többet tehetnének a bűncselek­mények megelőzésében az iskolákban és a na­gyobb üzemekben működő ifjúságvédelmi fe­lelősök, mert ők észlelik legelőször azt, ha a gyermek vagy fiatalkorú veszélyeztetett kö­rülmények közéi kerül. Ilyen esetekben azon­nali intézkedésekre van szükség, még mielőtt súlyosabb, esetleg büntetendő cselekményeket ^elftöVetnek.' A megelőzés1 érdekében a hatósági szerve­ken kívül a társadalmi szervektől is nagyobb segítségre lenne szükség: szervezhetnének például .ifjúságvédelmi előadásokat, vagy a KlSZ-szervezetek tagjai megfelelő időben fel­hívnák az illetékesek figyelmét egy-egy rossz magavíseletű fiatalra, de vállalhatnának más természetű ifjúságvédelmi feladatot is. Pél­dául a nyilvános szórakozóhelyek ellenőrzé­sében, vagy a már veszélyeztetett helyzetbe került fiatal segítésében, patronálásában. De sokkal többet tehetnének azért is, hogy a fia­talok hasznosabban, kulturált körülménye« között töltsék el szabad idejüket. Különös figyelemben kell részesíteni azo­kat a fiatalkorúakat, akik már bűncselek­ményt követtek el, mert őket vissza kell ve­zetni a helyes útra, segítő kezet kell nyújtani feléjük annak érdekében, hogy helyes irány. IJ A EZEKET A SZÁMOKAT NÉZZÜK, egyre többször vetődhet fel bennünk a kérdés: hogy lehet az, hogy a rendőrség, az ügyészség, a bíróság és a tanácsok erőfe­szítése ellenére sem sikerült felszámolni, vagy csökkenteni a fiatalkorúak bűnözését? A közvéleményben sajnos eléggé elterjedt nézet, hogy az ifjúkori bűnözés elleni harc ki­zárólag a hatósági szervekre, a bíróságokra és az ügyészségekre tartozik. Ez egyáltalán nem így van és azt is önkritikusan be kell ismer­nünk, hogy az állami szervek részéről is van még több fogyatékosság, különösen ami a megelőzést és az utógondozást illeti. Az ál­lampolgári fegyelem és felelősség nem áll a kívánatos szinten, a társadalmi tulajdonnal és a közügyekkel kapcsolatban még mindig él­nek kispolgári nézetek. Mert ki figyel fel azokra a csoportokba verődő fiatalokra, akik az utcasarkokon, a parkokban vagy éppen a bérházak tövében lézengenek és nem tudnak mihez kezdeni az idejükkel? Vagy ki az, aki közbelép, ha a vendéglőkben fiatalkorúakat szeszes itallal kiszolgálnak? Hányán maradnak közömbösek, sőt tanúsítanak sokszor sértő magatartást a rendőrség nehéz és veszélyes munkája láttán — persze csak addig, amíg őket magukat, vagy vagyonukat nem fenyegeti a garázda fiatalok magatartása? Hányán maradnak kö­zömbösek például az autóbuszon vagy vona­ton néhány fiatal otromba, durva magatar­tása láttán? Ez az. amin gyökeresen változ­tatni kell, ha csökkenteni, vagy megszüntet­ni szeretnénk a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények számát. 1/ ÉT HETE SINCS. HOGY a bíróságon elítéltek egy fiatalkorút, aki 15 ezer forintot lopott el a szomszédjától. Nem egy­szerre. hanem folyamatosan: tudta hol a kulcs és amikor senki nem volt otthon, akkor lo- pózott be a lakásba. A 15 ezerből 9 ezret szó­rakozott el, fizetett a kocsmában mindenki­nek és senkinek nem tűnt fel. honnan lehet ennyi pénze egy 16 éves fiúnak. Sőt a szülei ba terelődjenek és a társadalom hasznos tag­jaivá váljanak. Ez nem a fiatalok egyéni ér­deke. hanem az egész társadalomé. Ezért is szükséges az, hogy az ifjúságvédelmi munká­ban az egész társadalom vegyen részt és ez a munka nem kampányszerű, hanem folya­matos legyen, mert csak így lehet eredményt elérni. Balogh József Szabad Idő: „klub” az utcán.

Next

/
Thumbnails
Contents