Kelet-Magyarország, 1972. október (32. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-11 / 240. szám
i. oiitá KELET-MAGYÄKÖRS2AÖ Wl október «t (Folytatás az 1. oldalról) javítására. Az intézkedések meggyorsítják a sütőipar fejlesztését, folyamatosan javítják a sütőipari dolgo. zók munkakörülményeit, szakmai utánpótlását. A megtett intézkedések eredményei — ha fokozatosan is — de már mutatkoznak. Bővültek a szűkös kapacitások, és az új technológiák bevezetésével javult több fővárosi és vidéki sütőüzem termékeinek minősége, mindjobban nő a szállítóeszközök száma, emelkedik a sütőipari dolgozók jövedelme, s egyúttal a szakmunkások aránya. Hazánkban — a meglévő problémákat is figyelembe véve — jó és kiegyensúlyozott az élelmiszer-ellátás, mindinkább kiállja a nemzetközi összehasonlítást is. Igaz, nem tudunk még minden cikkből az igényeknek megfelelő kínálatot nyújtani. Két tényt azonban a helyzet megítélésekor nem szabad figyelmen kívül hagyni. Egyrészt, hogy a szocialista nagyüzemek közvetlenül az átszervezés után milyen nehézségekkel küzdöttek és mekkora utat tettek meg, másrészt, hogy a mezőgazdaság, illetve az élelmiszeripar évi termelésének kereken egyötödét exportáljuk, ami egész társadalmi, gazdasági fejlődésünket segíti elő, Az egyre növekvő élelmiszer-szükségletet ma kevesebb ember, kisebb földterületen termeli meg. Két évtized alatt a mezőgazdasági dolgozók száma mintegy 700 ezerrel, a szántóföld félmillió hektárral csökkent. Ezt a csökkenést a termelékenység fokozásával kellett ellensúlyoznunk. A miniszter ezután röviden érintette a fejlődés néhány alapvető elvi tényező, jét. Meggyorsult a mezőgazdaság fejlődése Többek között ' kiemelte: ágazatainkban — ugyanúgy, mint egész népgazdaságunkban — jelentős változást hozott a gazdaságirányítás 1968-ban bevezetett rendszere. Ebben a gazdaságirányítási rendszerben lehetőség nyílt a fejlődés meggyorsítására, a vállalati önállóság kibontakoztatására, a vállalati és társadalmi érdek összehangolására, a gazdálkodásban meglévő tartalékok jobb kihasználására, ugyanakkor a központi akarat érvényesítésére. Ezt bizonyítja, hogy ágazataink fejlődése az elmúlt öt évben volt a legdinamikusabb, és gazdaságpolitikai céljaink minden megelőző időszakhoz képest nagyobb tervszerűséggel valósulnak meg. Ez azt is mutatja, hogy a közgazdasági eszközökre alapozott központi Irányítási módszer ilyen tekintetben is bevált. Az elmúlt évek tapasztalatai világosan jelzik, hogy a termelésben, és a műszaki fejlesztésben egyaránt csak a jól átgondolt központi tervezés, . az ebbé# #1 kai mázott közgazdasági szabályozás és az üzemi érdekeltség összhangjának megteremtésével — egyúttal az információ- áramlás gyorsításával — lehet előbbre jutni. A megtett intézkedések nyomán a termelés növeke. désének üteme a népgazdasági tervekben meghatározottak szerint, sőt egyes ágazatokban annál kedvezőbben alakult. A technológiai szempontból megoldottnak minősíthető és amellett jövedelmező ágazatokban a termelés szintje viszonylag magasra emelkedett. Egyes termékek előállítását illetően nemzetközileg is figyelemre méltó eredmények születtek. Javult a termelés tudományos, műszaki, technikai megalapozottsága, az egyes munkafolyamatok gépesítése, nőtt az üzembe helyezett, korszerű állattenyésztő telepek száma, előrehaladt a gyártás- és gyártmányfejlesztés. Számos új, nagy , termő-, illetve termelőképességű növény- és állatfajtát vontunk be a termelésbe. Nagy lépést tettünk a mezőgazdaság kemizálása. az öntözéses gazdálkodás terén. A tudományos eredmények gyakorlati felhasználását segítette a dolgozók politikai és szakmai színvonalának emelkedése. A termelés növekedésével, a műszaki fejlődéssel együtt javult a vállalatok, a gazdaságok jövedelmezősége, egyszersmind javultak a személyi jövedelmek, az élet- és munkakörülmények. A fejlődés egyik legnagyobb problémája azonban a differenciáltság. Ez a mezőgazdaságban különösen a személyi jövedelmek, a termelés különböző ágai, a gazdaságok, elsősorban a termelőszövetkezetek és egyes területek között mutatkozik meg. A személyi jövedelmek növelésében az elmúlt időszakban jelentős eredmények születtek. Pártunk IX. kongresszusa tűzte ki célul, hogy parasztságunk életszinvona- lát, ellátottságát gyorsabb ütemben növeljük, hogy az megközelítse a munkásosztályét. Pártunk politikájának nagy sikere, hogy ezt a célt a személyi jövedelmek vonatkozásában az elmúlt években sikerült elérni. A személyi jövedelmek kiegyenlítődésében elért eredmény lehetővé tette, hogy a IV. ötéves tervben a munkások és parasztok jövedelmének növekedését azonos ütemben irányozhassuk elő. Ezen belül azonban változatlanul nagy probléma a személyi jövedelmek nagyfokú differenciáltsága, amely elsősorban a gazdálkodás, a termelést színvonal különbözőségéből ered. Az aktív termelőszövetkezeti tagok több mint 35 százalékának a közösből származó személyi jövedelme évi 15 000 forint alatt van. Feladatunk tehát, hogy gazdaságpolitikai, jövedelempolitikai intézkedéseink során továbbra is szem előtt tartsuk az indokoltnál nagyobb mértékű differenciáltság kiegyenlítését. A parasztság személyi jövedelmének növekedésével egyidejűleg jelentős intézkedések törtéjvtók á termelőszövetkezeti lágsaf szociális, társadalmi ellátottságának javítására Is. Ebben a tekintetben azonban még maradtak a jövőben rendezendő kérdések. Ezek közül is előtérbe kerül a termelőszövetkezeti öregek helyzete. A szocialista átalakulást követő időszakban az idős tagok részaránya nőtt és az ebből adódó problémák a mezőgazdaságban jóval nagyobb gondot okoznak, mint a többi területen, A párt és a kormány a nyugdíj- és járadékrendszer bevezetésével és továbbfejlesztésével jelentős segítséget nyújtott azoknak a Mikszáthra, pontosabban egy kis karcolatára gondolok, amint felberreg az őszi ülésszakot megnyitó országgyűlési csengő. Délelőtt tizenegy, a képviselői padsorok megtelve, ott vannak a teremben apárt és a kormány vezetői, az Elnöki Tanács tagjai. Visszatérve Mikszáthra, az akkori Tisztelt Házra, csak és minduntalan párhuzamot van az ember a két kor között, a két Ház között. Ott, akkoriban, amikor Mikszáth Kálmán írt a pénzügyminiszter reggelijéről, arról, hogy hiába is vitatkoznak bent a honatyák az adóról, úgysem jut el érdemes fülekhez, mert a pénzügyminiszter reggelizik, akkoriban milyen más volt minden. Órákig tartó sem- mitmondások, nyakr.tekert fejtegetések az emelvényen, miközben más képviselők még arra sem érdemesítették a T. Házat, hogy bemenjenek. Az ország gyűlése mindig izgalmas, ünnepélyes esemény mostanában. Még azoknak is az, akik már a második, harmadik ciklusban élvezik választóik bizalmát, hát még a fiatal képviselőknek, a meghívottaknak, a karzaton ülő vendégeknek. Már maga a Ház is tekintélyt, tiszteletet parancsoló, s amikor kigyulladnak a csillárok, a jupiterlámpák, munkához kezdenek a televíziós kamerák, a gyorsírók, akkor még inkább ünnepélyesebbé válik az esemény. Pedig amit itt tárgyalnak, nagyon is hétköznapi téma. Amiről itt beszélnek, az termelőszövetkezeti öregeknek, akik nagy számban voltak a termelőszövetkezeti mozgalom úttörői, a szövetkezetek alapító tagjai. Anyagi erőforrásaink azonban végesek és ezért sajnos az öregeink közül számosán vannak nehéz anyagi helyzetben. Helyzetük javítására a fiatalabb nemzedék, maguk a termelőszövetkezetek is sokat tehetnek. Ennek szép példáival ma már mind több helyen találkozunk. Fontos, hogy a termelőszövetkezetek továbbra is segítsék az idős, munkában megöregedett tagjaikat. Lehetőségeihez mérten a kormány is tesz további intézkedéseket helyzetük javítására, elsősorban a járadékok ösz- szegének a jövő év elején történő felemelésével. __ A társadalmi ellátottság másik, kétségtelenül nagy különbsége a nyugdíjkorhatárban van. Ez is úgy ítélhető meg, hogy a nem túl távoli jövőben intézkedés születhet a nyugdíjkorhatár azonosítására. Közismert, hogy termelő- szövetkezeteink egyharmada mostoha természeti és köz- gazdasági körülmények között gazdálkodik. A kedvezőtlen adottságokkal küszködő emberek helyzetének javítására csak a termelési szerkezet további ésszerűsítésével, összehangolt területfejlesztési politikával, megkülönböztetett támogatással nyílik lehetőség. Az új és a régi termelési formák ma is megtalálhatók a mezőgazdaságban. Bár a korszerűen gazdálkodó nagyüzemek egyre nagyobb szerepet töltenek be, egyelőre azonban vannak és a jövőben is — szükségszerűen — lesznek kisüzemek is. Ebből következik, hogy a társadalmi igények kielégítésében meghatározó ugyan a mezőgazdasági nagyüzemek termelése, de a nagyüzemen kívüli mezőgazdasági termelés — a háztáji és kisegítő gazdaságokéval együtt — 1971ben a mezőgazdaság termelési értékének 39 százalékát adta. Nagyfokú az eltérés még a nagyüzemek termelési színvonalában, anyagi-műszáki ellátottságában is. Ebhez szorosan kapcsolódik a szakemberellátásban. a vezetés színvonalában mutatkozó különbség. Mindezek összhatásaként differenciálódik a mezőgazda- sági üzemek gazdálkodásának eredménye és a mezőgazdasági dolgozók jövedelmi színvonala. Az élelmiszeriparban a problémák az egyes iparágak eltérő fejlettségében, továbbá az alapanyagtermelés és a feldolgozás közötti ellentmondásban mutatkoznak meg. A rendelkezésünkre álló eszközök még nem biztosítják minden területen m alapanyagtermelés és az élelmiszer-feldolgozó iparágak egyidejű, összehangolt fejlesztését. A termesztésben és tenyésztésben lévő fajták megválasztása, az anyagi-műszaki ellátás célirányos szervezése, a technológiai fegyelem és a szakértelem további javítása jelentős tartalékokat képez a gazdaságos termelés növeléséhez. A fejlesztési elképzelések megvalósítását sok esetben gátolják a munka- és üzemjtervezési tevékenység sut1 (ui megmutatkozó hiányok. A termelés egyre jobban korszerűbb technológiák alapján folyik, ami magas szintű ismereteket követek A munka- és üzemszervezés gyengesége kihat a munkaerővel és az eszközökkel folyó gazdálkodásra, végső soron az egész termelésre. Fékező lehet a helyenként még mindig túlságosan központosított vezetési szervezet. a hatáskörök kiforratlansága. Komplex fejlesztésre van szükség összességükben hatéko. nyak a termelés műszaki- technikai bázisának kialakítására tett intézkedések. Azonban sok gonddal, problémával küzdünk. Közülük az egyik alapvető probléma, hogy fejlesztési politikánk komplexitását a legtöbb esetben sem központi, sem üzemi szinten nem tudtuk biztosítani. Üzemi szinten gyakran fordul elő, hogy — akár fedezet, akár kivitelezési lehetőségek híján — fogyatékosán készültek el a beruházási létesítmények, a szükséges járulékos berendezések vagy egyéb lényeges működő elemek nélkül. Ezek utólagos pótlása külön költséget, gondot okozott. Nem mindig sikerült egy-egy folyamat teljes és gazdaságos gépesítése sem. Hasonló jelenségek mutatkoztak magasabb, ágazatközi szinten is. ahol a szántóföldtől a fogyasztó asztaláig húzódó gazdasági együttműködések — vagyis a vertikumok — láncolatát szakították meg a fejlődés egyenetlenségeiből származó hibák. A IV. ötéves terv során kiemelt feladataink közétartozik a műszaki fejlesztés komplex megvalósítása. Az anyagi lehetőségek figyelem- bevételével, üzemi szinten egy-egy termelési folyamat komplex műszaki fejlesztését kell előtérbe helyeznünk, ágazati"“'1 szinten pedig az egyes vertikumok olyan irányú fejlesztését, amely az eddiginél jobban teremti meg a nyersanyagtermelés, a feldolgozás és a forgalmazás összhangját. Többet kell tennünk — és gyorsabban kell előrehalad, nunk — az élelmiszer-gazdasági üzemek egyenrangú gazdasági kapcsolatainak kialakításában. Megkönnyíti a helyzetet, hogy az együttműködés feltételeit jogszabályok is rögzítik. Segítenünk kell a gazdasági társulások bővítését, a közös vállalkozások, vállalatok létesítését, a kooperációs kapcsolatokban az anyagi érdekeltség érdekazonosságának fokozottabb megtermetését. Ezzel egyidejűleg el kell érnünk, hogy csökkenjen, illetve megszűnjön az állami vállalatok és a szövetkezetek körében még helyenként tapasztalható pozícióféltés. Az a legfontosabb, hogy a szemléletben és a gyakorlatban egyre inkább az együttműködésből származó nép- gazdasági és üzemi előnyök kerüljenek előtérbe. A mezőgazdaság, az élelmiszeripar, az erdészet és az elsődleges faipar műszaki fejlesztése egyre dinamikusabban fejlődő, korszerű ipari hátteret igényel. A saját gépjavító és szolgáltató bázis megteremtésében jó úton haladunk. Sok régebbi hibát sikerült kiküszöbölnünk például az alkatrész- ellátásban rövid idő alatt elért előnyös változással. Fejlesztési elképzeléseink azonban csak úgy valósíthatók meg, ha minél több új gépet, eszközt, minél több és hatékony kémiai anyagot kapunk a hazai Ipartól, illetve a baráti országoktól. Számos részeredmény ellenére még mindig nagy az ellentmondás — különösen a mezőgazdaságban — a tudományos műszaki ismereteknek a termelésbe yaló beáramlása és befogadása között. Minél több technikát vonunk be a termelésbe, annál fontosabb a technikát alkalmazó embernek a szerepe. A ma feladatai közé tartozik a szakmunkásképzés bővítése, színvonalának emelése, a képzés feltételeinek további javítása. A mezőgazdaság szocialista átszervezése, az ipar fejlődése és az ezzel járó városiasodás hatására meggyorsult a falusi lakosság társadalmi átrétegeződése. A végbemenő változások eredményeként új tartalmat nyert a falu fogalma. Nőtt a falu lakosságának igénye a tanulás, a városi szintű kulturális élet iránt. Bővültek a művelődési lehetőségek. A villamosításban, a lakásépítésben, a közművesítésben elért eredmények pedig a fa. lusi életkörülményeket te. szik szebbé. A parasztság a szocialista nagyüzemi gazdálkodás keretei között nemcsak anyagilag erősödött meg, hanem műveltségben, politikai, társadalmi szemléletében és a közéletben is sokat fejlődött, így minden vonatkozásban emberibb éle. tét élhet, s nem utolsósorban: kedvezőbb körülmények között végezheti munkáját. Ahhoz, hogy ez évi célkitűzéseink teljesüljenek, az elkövetkező napokban és hetekben még nagy feladatok várnak dolgozóinkra. Az őszi érésű növények termé. sének betakarításával, fel. dolgozásával, illetve raktározásával egyidőben el koil végezni a jövő évi termést megalapozó talaj-előkészítési és talajerőpótlási munkákat. Idei eredményeink máris biztatóak. A mezőgazdaság előreláthatóan néhány százalékkal túlteljesíti az éves terv előirányzatát. Az élelmiszeripar teljesítése 197t-hez képest mintegy 8 százalékos növekedést mutat. Átlagon felül fejlődött a húsipar, a tartósítóipar és a növényolajipar. A cukorrépa-terme, lés növelésére tett intézkedések kezdeti eredménye abban is megmutatkozik, hogy a cukorrépát termelő szövetkezetek, állami gazdaságok —• és velük együtt a cukoripar — az elmúlt évi rendkívül alacsony szinthez képest az idén jelentősebben emelik termelési színvonalukat. A lakosság élelmiszer- ellátása az 1971. évi szinthez képest mintegy 8 százalékkal emelkedik. Az eredményeket — ezt hangsúlyozni kell — végső soron az az alkotó munka teremtette meg, amelyből min. den szorgalmas dolgozónk; parasztságunk fiatalja, öregje, értelmiségünk egyaránt derekasan kivette részét. Amikor erről a helyről is köszönetét mondok valamennyiüknek, azt kérem tőlük: segítsék a jövőben is hasonló lelkesedéssel és odaadással közös céljaink megvalósítását, Beszámolóm végére érve, az elmondottakat összefoglalva úgy érzem, megállapíthatom : a mezőgazdaság, az élei- " miszeripar és a fagazdaság az elmúlt években dinamikus fejlődéssel, eredményesen teljesítette azokat a fontos gazdaságpolitikai célkitűzéseket, amelyeket a párt és a kormány meghatározott és egész társadalmunk elvárt. A miniszter végül kérte az országgyűlést, hogy a beszámolót vitassa meg és fogadja el, (Folytatás a 3. oldalon) Parlamenti jegyzetek Reális kép szinte az első szótól az utolsóig eljut a tömegekhez. Szó szerint a legszélesebb tömegekhez, az egész ország nyilvánosságához. A televízió, a rádió, az országos és a megyei lapok huszonnégy órán belül eljuttatják a képviselők választóihoz a parlament munkájáról szóló beszámolót. Precízen, pontosan, bő, s nem egyszer teljes terjedelemben. így hát mi marad annak, aki abban a szerencsében részesült, hogy Sza- bolcs-Szatmár megyébe többet mondjon az országgyűlés mostani ülésszakáról, mint mondjuk a pesti lapok? Nem könnyű ma krónikásnak lenni ott, ahol nagy a konkur- rencia, mint a rádió, a tv, amely azonnal is képes megszólaltatni embereket — a szünetekben és a folyosókon is — és még véget sem ért a napi munka a T. Házban, már látják a nézők képviselőjüket, akivel a riporter úgy beszél, mintha ők beszélnének. így azután hallgatjuk dr. Dimény Imre miniszter expozéját a mezőgazdaságról, helyesebben az élelmiszer-gazdaságról, s megpróbálja belehelyezni az ember az országos helyzetképbe Szabolcs- Szatmár megyéjét. Aki nem járatos az országgyűlési munkában, az nem is tudja, hogy az ülésszak tevékenysége nem kedden kezdődik, s nem szerdán este ér véget, jóllehet a lapok így közlik, a képviselői padsorok is ezen a két napon telnek meg. Mert itt vannak az országgyűlési bizottságok, amelyekben már hetekkel ezelőtt komoly munka folyt, a bizottság tagjai — a mező- gazdaságiban tőlünk Bojtor Miklós balkányi képviselő dolgozik — töviről hegyire megbeszélték, mit kellene tenni, mit várnak a miniszteri beszámolótól. Itt, a szünetben azt mondták a képviselők, hogy ezt várták: hiteles, reális helyzetképet. Visszatérve a korábbi fejtegetéshez, az is a tájékoztatáshoz tartozik, hogy a mi megyénk húsz választókerületének képviselői sem üres kézzel — nem tájékozatlanul, felkészületlenül — mennek az ülésekre. Az országgyűlés irodájától előre megkapnak minden beszámolót. Ennek alapján azután van módjuk felkészülni, van lehetőségük megvitatni a helyzetet, s hozzátenni az országos véleményekhez a szabolcsiakat is. Mondhatnám úgy is, hogy a kulisszák mögött értékes tanácskozások folynak. A mi megyei képviselőcsoportunk is alaposan felkészült eddig valamennyi ülésszakra. Dr. Fekszi István, a csoport elnöke azt mondja, hogy erre talán még jobban, mint az eddigiekre. Hogy miért, hogy ezt mi indokolja? Az egyik, hogy Szabolcs-Szatmár mező- gazdasági jellegű megye még akkor is, ha nem kis mértékben fejlődik az ipar. Az emberek majdnem ötven százaléka most is a mezőgazdaságból él, az összes bevételek hetven—hetvenöt százaléka az élelmiszer-gazdaságból származik. A másik, hogy húsz képviselőnk közül tíznek szakterülete a mezőgazdaság. Agrármérnökök és üzemgazdászok, közgazdászok vannak közöttük, de akiknek ez nem is szakmájuk — mint például Benkei András elvtárs. Erdei Lászíóné elvtársnő, Danes József mátészalkai járási párttitkár, vagy Széles Lajos, a fehér- gyarmati járási hivatal elnöke és a többi — ők sem most kezdték az ismerkedést a mezőgazdasággal, s konkrétan a szabolcsival, szatmárival. így hát több a mezőgazdasághoz komolyan értő, mint a kevésbé értő a mi képviselőink között. Laikus pedig egyenesen nincs, mert még az ipari üzemben dolgozó Gáspár Istvánné. Kovács Lajos, vagy Jeszenszki Gábor is nagyon jól érti, miről van szó. S nemcsak érti, érdeklődnek is iránta. A szünetben, az ebédlőben, a miniszteri beszéd után erről folyt közöttük a szó: a takarmányozásról, az öntözésről, a szarvasmarha-tenyésztésről, az árakról. Tulajdonképpen arról az útról, hogyan lesz a takarmányból hús, tej, tejtermék, hogyan lesz több. olcsóbb zöldség, ehhez mi szükséges pénzben, gépben, stb. A felszólalások is azt mutatták, nem érdektelen, Ádámtól— Évától leszármaztatott órás fejtegetések, de ízig-vérig mai, húsba-vérbe vágó témák vannak a napirenden. Az egészben ott van a szabolcsi képviselők munkája, a Tisza —Szamos parti legelők javításának gondja, a jonatántermesztés holnapja. Korábban, hosszú évekkel ezelőtt ezekre a témákra azt mondta a városi1 ember, hogy jó-jó. ez is kell, de ez nem az ő asztala. Szerintem nagy dolog, hogy most, ma már alig van, aki így vélekedik. Az ember — hogy a képviselők mindegyike így van ezzel, az természetes — közben rájött, hogy a dolgok összefüggenek. Hogy például az, ha a szatmári paraszt komplex gépekkel takarítja be a szálas takarmányt, az több, s így olcsóbb húst is jelent a városi embernek. Ilyen, igy izgalmas ez az ülésszak. A fontos, hogy mindenki tudja, merre kell tovább haladni. A mai honatyák is, s azok is. akikhez eljut a szavuk. Kopka János
