Kelet-Magyarország, 1972. október (32. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-11 / 240. szám
Vilié PROlETÍRIA!,E6YEs0l!ETEK! CXTX CVFOLTAtt 24«. SZÁM ARA: 80 FILLER 1912. OKTÓBER 11, SZERDA L4nnW TARTALMAI***» Knftaráfts címe« guruló pénzek Ok: az ital Totótanácsadó Sportjelentéseink Á mezőgazdaság, az élelmiszeripar helyzete az országgyűlés előtt Kedden megnyílt a parlament őszi ülésszaka Kedden délelőtt 11 órakor összeült az országgyűlés. Az ülésen részt vett Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, továbbá Aczél György, Apró Antal, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Németh Károly, Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek több vezetője foglalt helyet. Az ülést Apró Antal, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Bejelentette, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsa az országgyűlés legutóbbi ülésszaka óta alkotott törvényerejű rendeletéiről szóló jelentését az alkotmány rendelkezésének megfelelően az országgyűlésnek bemutatta. A jelentést a képviselők kézhez kapták. Az országgyűlés az Elnöki Tanács jelentését tudomásul vette. Az országgyűlés elnöke ezt követően tájékoztatta a képviselőket, hogy a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság benyújtotta az országgyűlés ügyrendjének módosításáról és egységes szövegéről szóló javaslatát, ezt ugyancsak kézhez kapták a képviselők. Közölte Apró Antal azt is, hogy Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter az országgyűlés ügyrendjének előírása szerint 30 napon belül írásban közölte válaszát Búza Barna képviselő legutóbb előterjesztett interpellációjára. Az ülésszakra több képviselő nyújtott be interpellációt — ezek tárgyát dr. Pesta László, az országgyűlés jegyzője ismertette a képviselőkkel. Az országgyűlés ezután elfogadta az ülésszak tárgysorozatát. A napirend: 1. Dr. Dlmény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter beszámolója a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a fagazdaság helyzetéről, valamint az e területeket érintő törvények és kormányhatározatok végrehajtásáról. 2. Az országgyűlés ügyrendjének módosításáról és egységes szövegéről szóló javaslat. 3. Interpellációk. Ezután napirend szerint megkezdődött az első téma tárgyalása. Dr. Dimény Imre emelkedett szólásra. lemében gyorsabban haladunk előre a zöldségtermelés komplex féjlesztésével a gépesítés, a keroizálás és a szakosítás terén. Fejlesztési koncepcióink szerint termelési színvonalunknak és anyagi lehetőségeinknek megfelelően a zöldségtermő terület egy- harmadán — a nagyobb hatékonyságú vegyszerek alkalmazása mellett — korszerű technológiákat vezetünk be. Mivel azonban a korszerű technológiák széles körű alkalmazásának lehetőségei a IV. ötéves terv időszakában korlátozottak, nagy gondot fordítunk a hagyományos termelési módok fejlesztésére is a különböző átmeneti eljárások és módszerek alkalmazásával. Továbbra is segítjük a kisüzemi zöldségtermelés fejlesztését és eszköz- ellátását, hiszen a zöldségfélék összes mennyiségének 30 százalékát a háztáji és kisegítő gazdaságok szolgáltatják. A termelési kedvet egyébként a kormány nyújtotta anyagi ösztönzés minden szektorban egyaránt serkenti. Kiegyensúlyozó« az élelmiszer-e!látás Dr. Dimény Imre expozéja Dr. Dimény Imre bevezetőben a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és az erdészet helyzetéről, fejlődéséről szólt. A mezőgazdaság szocialista átszervezése és az elért eredmények a párt és a kormány agrárpolitikájának helyességét és következetességét bizonyítják. A szocialista átszervezés során a munkás- osztály nélkülözhetetlen esz- mei-oolitikai és anyagi segítséget adott a parasztságnak. A termelőszövetkezeti rendszer kibontakozásában a munkásosztály politikai, erkölcsi és anyagi támogatása is megtestesül. A szocialista átszervezés teremtette meg a legfontosabb feltételeket ahhoz, hogy parasztságunk mind egységesebb politikai, társadalmi szemlélettel, egyértelműen a szocializmus ügye mellé álljon. Ezzel új tartalmat nyert a két testvéri osztály szövetsége, a munkásparaszt szövetség. A szocialista termelési viszonyok kialakulásával a munkásosztály, de egész társadalmunk joggal elvárta és elvárja, hogy a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a fagazdaság a megelőző időszakhoz képest gyorsabban fejlődjék, folyamatosan elégítse ki az egyre növekvő társadalmi igényeket. ügy is fogalmazhatnánk, hogy az érintett ágazatok hozzájárulása a társadalmi igények kielégítéséhez nagymértékben befolyásolja az életszínvonalat, ezzel együtt belpolitikai életünket, társadalmi közvéleményünket. Ágazataink mind magasabb szinten képesek a társadalmi igények kielégítésére. Pedig az igények gyorsan növekednek. Ezt bizonyítja például, hogy az egy főre jutó fogyasztás hús- és húskészítményekből, valamint tojásból az elmúlt évtizedben kereken annyival növekedett, mint az 1960. évet megelőző 22 esztendő alatt összesen. Ami a számszerűséget illeti: hús- és húskészítményből 12,2 kilogrammal, tojásból 5.6 kilogrammal, cukorból 6,9 kilogrammal, zsiradékból 4 kilogrammal növekedett az egy főre jutó fogyasztás a jelzett időszakban. A mennyiségi ellátás növekedésével egyidejűleg javult az élelmiszerek minősége, feldolgozottsága, csomagolása, általában az egész ellátás színvonala. gek áremelkedését is meghaladta. A gyümölcsfélék áremelkedése 1971-ben elérte a 21 Százalékot, 1972 első fél évében ez 30 százalékot tett ki. A második fél évben ez mérséklődik, elsősorban az almafelhozatal hatására. A gyümölcsárak egész év átlagában várhatóan magasabbak lesznek az elmúlt évinél. Ebben nagy szerepe volt az elmúlt két esztendő gyümölcstermesztési szempontból igen kedvezőtlen időjárásának, közrejátszottak azok a termelési nehézségek is, amelyek általában a munkaigényes kultúrákat jellemzik. A zöldségfélék fogyasztói ára 1971-ben 14 százalék és 1972 első fél évében 4 százalékkal emelkedett. Ez a második fél évben már nem folytatódik, annak ellenére sem, hogy az elmúlt napok hűvös és helyenként fagyos időjárása sok helyütt károsította az őszi betakarítású zöldségféléket, főleg a paradicsomot és zöldpaprikát, a másodvetésű zöldbabot és uborkát. Mégis azt láthatjuk, hogy különösen az év második felében az 1971-es helyzethez képest bizonyos javulás van. Lakosságunkat nyilván elsősorban az érdekli, hogy ez a javulás tartós lesz-e. így arra kell válaszolnunk, hogy az ellátási gondok felszámolása mikorra várható úgy, hogy a kínálat növekedésével együtt meg tudjuk állítani a zöldség- és gyümölcsárak további emelkedését. Jelenthetem a tisztelt országgyűlésnek, hogy ennek a kérdésnek a megoldását a következő időszak egyik legfontosabb társadalompolitikai és termelésfejlesztési feladatának tekintjük. Ennek érdekében sok nehézséget kell leküzdenünk a termelés és a forgalmazás területén, amihez megfelelő lehetőségeket teremt a kormánynak a zöldségtermesztés fejlesztésére az elmúlt év végén hozott hátározata. A kormányhatározat szelA határozat eredményes végrehajtása révén megszüntethetjük a zöldségellátásban még mutatkozó hiányt, és az ellátást úgy tudjuk javítani, hogy közben a zöldségárak elfogadható keretek között mozogjanak. A jellegzetesen piaci cikknek számító zöldség- és gyümölcsfélék árának növekedéséből sokan hajlamosak levonni olyan következtetést, hogy nálunk az élelmiszerek általában drágulnak. A zöldség- és gyümölcsféléknek a burgonyával együtt számított érték részaránya az összes kiskereskedelmi és piaci forgalomban a 3 százalékot sem éri el, az összes élelmiszer- forgalmon belül pedig mintegy 10 százalékot képvisel. Ugyanakkor . az élelmiszerek 87 százaléka az állam által meghatározott fix, maximált, vagy behatárolt árkategóriákban kerül forgalomba. Ennek eredményeként az alapvető élelmiszerek ára 1967 óta változatlan. Közben azonban a termelési költségek emelkedtek. Ennél fogva ezt az életszínvonal-politikánkkal összefüggő fogyasztói ár- stabilitást a legalapvetőbb élelmiszereknél csak úgy leA zöldség- és gvumolcselláíás feladatai Egyes élelmiszerekből vannak még ellátási gondjaink, mennyiségi és minőségi vonatkozásban egyaránt. A zöldség- és gyümölcsellátár terén mutatkozó nehézségekről szólva a miniszter aláhúzta: ezeknek a termékeknek — tömeges felhasználásuknál és a korszerű táplálkozásban betöltött szerepüknél fogva — mindig is nagy jelentőségük volt a fogyasztásban. A belföldi ellátás mellett fontos feladat a népgazdasági szempontból mindenképpen indokolt exportkötelezettségek teljesítése is. így például az idén szeptember 30-ig e cikkekből 82 millió rubel és 23 millió dollár bevételünk származott. Sajnos, a termeié; nem kielégítő alakulása miatt zöldségből és gyümölcsből f hazai fogyasztók növekvő igé nyeit — még az export idő szakonkénti visszafogása mellett — sem tudtuk folyamatosan és teljesen kielégíteni. A zöldségtermesztésben nagy az ingadozás a vetésterület és a termésmennyiség vonatkozásában egyaránt. Jelenleg hazánkban az egy főre jutó évi zöldségfogyasztás 85 kilogramm, a gyümölcsfogyasztás pedig 65 kilogramm körül mozog. Ez az arány az össz-élelmiszerfogvasztás magas színvonalán belül — figyelemmel az egészségesebb táplálkozásra és természeti adottságainkra — nemzetközileg közepes szintnek felel meg. A termelés ingadozása és bizonyos értékesítési problémák miatt, a zöldség- és gyümölcspiacon a kereslet meghaladta a kínálatot. Ezért a fogyasztói árak emelkedtek, ami különösen a kisfizetésűeket, a nagycsaládosokat, a nyugdíjasokat és általában a nagyvárosi munkásságot érintette hátrányosan. A zöldség- és gyümölcsellátás kialakult helyzetét sok összefüggésben lehet indokolni, mindenekelőtt figyelmet érdemel, hogy a gyümölcs- félék árnövekedése a zöldsé TANÁCSKOZIK AZ ORSZÁGGYŰLÉS. (KELET-MAGYARORSZÄG TELEFOTO) hetett és lehet biztosítani, hogy az állami költségvetés« bői jelentős mértékű árkiegészítést adunk e termékek forgalmazásához. Az összes élelmiszerhez nyújtott árkiegészítés 1971- ben 7,8 milliárd forint volt. Legnagyobb a hús és a tej árkiegészítése. így például 1971-ben az állam a marhahús fogyasztói árát kilogrammonként 16 forinttal, a sertéshúsét 13 forinttal egészítette ki a költségvetésből. Ugyanakkor a tej árkiegészítése közel 2 forint volt literenként. Mivel az élelmiszerek a lakosság fogyasztásában jelentős értékarányt képviselnek — hiszen a lakossági fogyasztásnak mintegy a felét alkotják — nyilvánvaló, hogy az alapvető élelmiszerek áralakulása mindig is az életszínvonal-politika egyik legfontosabb kérdése volt és lesz. Ebből viszont az is következik, hogy az alapvető élelmiszerek árszínvonalának alakítása továbbra is teljes egészében a kormány kezében marad, amennyiben ezek az árak csak központi intézkedések útján változtathatók. A közvéleményt foglalkozz tató probléma az ellátás alakulása kenyérből és más sütőipari termékekből is. Itt nem mennyiségi, hanem alapvetően választéki és minőségi kifogásokról van szó. Az elmarasztaló észrevételek többségükben indokoltak és jogosak. A sütőipari termékek választékát és minőségét természetesen sok tényező befolyásolja. Ezek közé tartozik, hogy a felhasznált liszt minősége időszakonként és területenként bizonyos fokig eltérő. A minőséget ezenkívül befolyásolja a rendelkezésre álló kapacitás, a szakmunkád ellátottság és számos egyéb tényező. A minőségi hibák íő oka végső soron — s ezt őszintén meg kell mondani —, hogy az elmúlt húsz évben, mialatt a sütőipar termelése 300 ezer tonnáról 1 millió tonnára nőtt, ezzel egyidőben nem tudtuk kellőképpen emelni a mű. szaki színvonalat, nem tudtuk pótolni a szakmunkáslétszámot, nincs még elegendő kis és középkapacitású sütőüzem. Az utóbbi években a kormány, a minisztérium, valamint a sütőipar közvetlen felügyeletével megbízott megyei tanácsok számos in- ^zkedést hoztak a helyzet (Folytatás a 2. oldalon) Olvasóink írják
