Kelet-Magyarország, 1972. október (32. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-10 / 239. szám

5. oldal KELET-MAGYARÖRS2AÖ 1972. október W. KOMMENTÁR: Születésnapi elismerés Lakónegyedeket, gátakat bombáztak az amerikai légi terroristák Elnökválasztás *72 Délelőtt usziba, délután moziba ••• Egy Uj-Delhiből keltezett távirati jelentés hétfőn hírül adta, hogy Indira Gandhi, India miniszterelnöke Ahmadabad- ban, egy tömeggyűlésen beszédet mondott, amelyben egyebek közt hangsúlyozta, hogy kormánya független külpolitikát folytat és ez a külpolitika az ázsiai népek békéjének és b~"át- ságának előmozdítására szolgál. Egy még fontosabb, vasa-''’ni távirati jelentés egyebek közt azt demonstrálja, hogy ak Ázsia, de az egész világ népeinek békéjét és barátsága, mozdítja elő az indiai külpo­litika. Ez a vasárnapi jelentés azt adta tudtul a világnak, hogy India'és a Német Demokratikus Köztársaság felveszik egymással a diplomáciai kapcsolatokat, méghozzá a legmaga­sabb szinten: rövidesen nagykövetcserére kerül sor a két or­szág között. Bizonyára nem véletlen, hanem a jószándék további gesz­tusa India részéről, hogy ez a bejelentés éppen a Német De­mokratikus Köztársaság fennállásának 23. évfordulóján, az NDK születésnapján hangzott el. A publikáció napját nevez­hetjük akár születésnapi ajándéknak is, noha maga a tény nem az. A tény ugyanis — az NDK elismerése — nem aján­dék, hanem logikus lépés, a helyzet reális felismerésének jele. A Német Demokratikus Köztársaság már régen túl van azon, hogy létét bizonygatni kelljen: eredményei beszélnek helyet te a politika, a népgazdaság, a kultúra és — mint a legutóbbi müncheni olimpián ezt oly szembeszökően észrevehettük — a sport területén. India immár a harmincharmadik állam, amely elismeri az NDK államiságát és diplomáciai kapcsolatok felvételével realizálja azt. A két ország között hosszú ideje jó már és mind­inkább javuló a kapcsolat, politikai, külgazdasági és kulturá­lis téren egyaránt. A diplomáciai kapcsolat megteremtése e folyamat újabb láncszeme, de több is ennél. Mint Erich Ho- necker, az NSZEP első titkára rámutatott, a nagykövetcsere nemcsak a két ország viszonyára gyakorol pozitív hatást. Ki­hat ez az egész Világhelyzetre, Európa és a világ békéjének, biztonságának további megszilá dításához jelent újabb, komoly hozzájárulást. „A nemzetközi fejlődés tanúsága szerint sürgető követel­mény, hogy az összes államok normális nemzetközi jogi kap­csolatot létesítsenek az NDK-val” — írja a Neues Deutsch­land. Nem is kétséges, hogy a 33. ilyen államot nem sokára követni fogja a 34., a 44. és sorra a többi. Scheel — pekingi útja Kedden a kínai külügymi­niszter meghívására Peking- be érkezik Scheel, a nyugat­német diplomácia feje, hogy aláírja a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok fel­vételéről szóló előzetesen már kidolgozott megállapo­dást és tárgyalásokat foly­tasson a kínai vezetőkkel a kétoldalú kapcsolatokról, va­lamint a nemzetközi helyzet­ről. A kínai sajtó a diplomáciai kapcsolatok felvételéről és Scíteel meghívásáról szóló hírt ugyanazon a napon kö­zölte, amikor a kínai—japán diplomáciai kapcsolatok fel­vételét bejelentő közös köz­leményt publikálta — szep­tember 30-án — de külön nem kommentálta a megálla­podást és az egyidejű közlés tényétől eltekintve nem vont párhuzamot a két esemény között. Ha közvetlenül kínai kom­mentár nem is született, a pekingi megfigyelők jelentős­nek tekintik azt a térlyt. hogy a oekingi sajtó, amelynek még egy évvel ezelőtt is egyik kedvelt célpontja volt az „újjászületett német mili­tarizmus” és a szovjet—nyu­gatnémet szerződés aláírása után heves támadásokat in­tézett a Brandt-kormány, sőt személyesen Scheel ellen is az utóbbi hónapokban telje­sen beszüntette ezt a polé­miát. Bár a kínai sajtó egyes utalásaiból világosan kitűnik, hogy a pekingi vezetés bizal­matlanul tekint a bonni kor­mány „keleti szerződéseire”, a sajtó, ha röviden is, de tényszerűen számolt be idén a berlini négyhatalmi megál­lapodásról, a szovjet—nyu­gatnémet és a lengyel—nyu­gatnémet szerződések ratifi­kálásáról, majd a lengyel— nyugatnémet diplomáciai kapcsolatok felvételéről. Scheel pekingi tárgyalásai során a figyelem középpont­jában a kétoldalú kapcsolatok fejlesztése mellett a két fél­nek az európai helyzettel kapcsolatos (erősen különbö­ző) álláspontja, a két német állam ENSZ-tagságának kér­dése, a Közös Piac és annak esetleges kínai elismerése, valamint a nemzetközi hely­zetről folytatandó eszmecsere áll majd. Amerikai vadászbombázók vasárnap több, mint 310 be­vetésben, B—52-es óriás bombázók pedig vasárnap és hétfőn több, mint 50 beve­tésben támadták Észak-Vi- etnamot — közölte hétfőn délben a saigoni amerikai hadvezetés. A Ha Long öbölben fekvő Hong Gai bányaipari köz­pont és kikötőváros polgár- mestere elmondotta, hogy az amerikai légierő gépei má­jus 10-től szeptember 30-ig 172 alkalommal bombázták a város lakónegyedeit. és közvetlen környékét. Több mint 2700 különböző típusú bombát szórtak le, s raké­tákkal lőtték a sűrűn lakott negyedeket. Légitámadásaik nyomán Hong Gai város 45 000 lakosa vált hajlékta­lanná, mintegy 600 személy vesztette életét és sebesült meg. Húszezer gyermek nem járhat iskolába, mert a légi agresszorok eltörölték a föld színéről a város 16 is­koláját. A bombázások nyo­mán 3000 lakóház, számos oktatási, kulturális és egész­ségügyi létesítmény, üzletek és közhivatalok egész sora dőlt romba. Megrázó képet adott az amerikai légitámadások okozta pusztításokról Nam Dinh észak-vietnami textil­ipari központ polgármestere is. Elmondotta, hogy ameri­kai repülőgépek május 6-a óta 33 alkalommal támadták a 180 000 lakost számláló várost. A bombázások kö­vetkeztében Nam Dinh épü­leteinek 70 százaléka hever romokban. A VDK külügyminisztéri­umának vasárnapi nyilatko­zatából kitűnik, hogy az amerikai légi agresszorok szombaton ismét bombázták és rakétákkal lőtték a már amúgy is erősen lerombolt Vinh városát, Haiphong ki­kötőváros elővárosait, a Ha­noitól délre lévő Phu Ly városát, amelyet az utóbbi hetekben gyakorlatilag el­töröltek a föld színéről, s különböző tartorhányok szá. mos más területét. A demokratikus Vietnam szóvivője közölte azt is. hogy B—52-es amerikai repülő­erődök Nam Ha és Thai Finh tartományban két duz­zasztóművet, Nghe An tar- tómányban pedig egy 500 méteres gátszakaszt bombáz­tak. Kissinger—Le Dúc Tho tanácskozások Felgyorsult az Egyesült Államok és a Vietnami De­mokratikus Köztársaság prominens képviselői párizsi bizalmas tárgyalásainak üte­me. Henry Kissinger „Nixon amerikai elnök nemzetbiz­tonsági főtanácsadója hétfőn — már a második egymást követő napon — újból talál­kozott Le Dúc Thóval, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tag­jával, a VDK Párizsban tár­gyaló küldöttségének külön­leges tanácsadójával és Xu- an Thuyval, a delegáció ve­zetőjével. A mintegy három éve fo­lyó szigorúan bizalmas tár­gyalások jelenlegi 19. fordu­lója vasárnap kezdődött a francia fővárosban, s a Fehér Ház szóvivőjének közlése szerint várhatóan kedden is folytatódik. Kissinger a hétfői találko­zón is helyettesének, Haig tábornoknak a kíséretében jelent meg. A párizsi politi­kai megfigyelők ebből arra következtetnek, hogy a meg­beszélésen Thieu saigoni el­nök esetleges elmozdításáról és a dél-vietnami koalíciós kormány megalakításának le­hetőségéről van szó. Nyugati hírügynökségek mindenesetre rámutatnak hogy a .vietnami háború kö­zeli befejezését sejtető nyil­vánvalóan célzatosan derűlá­tó jelentéseket kizárólag amerikai források terjesztik. Szovjet—amerikai (Árszakértők megbeszélései Hétfőn Moszkvában, a Szovjet Tudományos Akadé­mia űrkutatási intézetében tanácskozás kezdődött, ame­lyen szovjet és amerikai szakértők megvitatják a Szo­juz és az Apollo típusú szov­jet, illetve amerikai űrhajó összekapcsolásának és együt­tes repülésének tervével kap­csolatos technikai kérdése­ket. A tervezet kidolgozásában részt vevő munkacsoportok­ba bevonták szovjet részről Alekszej Jeliszejev, amerikai részről pedig Thomas Stafford űrhajósokat is. A szovjet szakértők a hét­fői tanácskozáson bemutat­ták egy összekapcsoló beren­dezés modelljét, amelyet a Szovjetunióban dolgoztak ki két űrhajó orbitális pályán történő összekapcsoiásának összeegyeztetett elvei és álta­lános sémája alapján. A munkacsoportok tanács­kozása tíz napig tart. 5. — Hiába, ez'-’-nek mindig jól megy — az asszony mé­lyet sóhajtott. Szász nem akart erről be­szélni. Éva elaludt. Dániel könyvet Vett elő, olvasott, de az sem hozott álmot a sze­mére. Levegőre vágyott, ezért hát csendesen felkelt és láb­ujjhegyen kisettenkedett a szobából. A portás a pulton bóbiskolt, Szász hangtalanul elment mellette és kisétált a kapun. Gyönyörű csillagos éjszaka volt, a pálmák között enyhe szél süs'orgott. A ten­ger felől friss levegőt hozott a misztrál. Szász a partnak tartott, a napozókosarakat ke­rülve érte el a vizet Vissza­fordulva a magas, sötét he­gyek felé néze't. aztán a par­ti lámpácskák irányába. A szálló hármaik emeletén az egyik erkély mögü’ világos­ság szűrSööt* ki. A Dédi szo­bája!... Nem tud aludni?.., Mindig kitűnő alvónak tartót­tá magát. Szász közelebb sé­tált és felkukkantott az üve­gezett erkélyajtóra. Az össze­húzott függönyök mögött két mozgó alakot látott a szobá­ban. Csak nem lett rosszul a 72 éves matróna?... A pincér van bent nála vagy az éjsza­kai - személyzet valamelyik tagja? Szász vért öt-hat per­cet, de az alak csak nem tá­vozott. Meg kell néznie ki az! Szász megkerülte a földszinti ve­randát, belépett a kapun és felsietett a harmadik eme­letre. A folyosó csendes és kihalt volt. Nesztelen léi­tekkel ment az exbárónő szo­bájáig. Fülét az ajtóra tette. A szobából német nyelvű be­szédet hallott, de a szavak sajnos érthetetlen hangcso­mókká álltak össze. Nem akarta, hogy rajtakapják, és a közeli mosdóba osont. Az aj­tót kicsit nyitva tartva figyel­te, ki távozik a Dédi szobájá­ból. Negyedóra múlva nyílott az ajtó és meglepetésére Dédi új keletű és egyben régi isme­rőse, Alfréd Flessburger tűnt fel. Némán bólintott a bárónő felé, aztán sietős léptekkel távozott. Alfréd Flessburger, akit leg­nagyobb meglepetésére Ju­goszláviába érkezésük más­napján felesége nagyanyja, mint régi, kedves ismerősét mutatott be, egyre nyugtala­nabb érzéseket kavart Szász Dánielben. Az újságíró úgy vélte, — különösen az éjsza­kai találkozásuk óta — vala­mi titok lappang a Dédi és a nyugatnémet gyógyszerész között. Sok képtelennek tűnő lehetőség is felbukkant gon­dolataiban. De aztán annyira belemélyedt a Kaszinó utcai ügy változataiba, hogy még azt sem vette észre, felesége milyen sokat tartózkodik Flessburger társaságában. Szász Dániel a teraszon lé­vő asztalon elrendezte az ira­tokat és a magnókészüléket és elhatározta, most már csak az anyagra koncentrál. Ké­nyelembe helyezte magát, és dolgozni kezdett. A magnó1 e- kercseket időrendi sorrendbe rakta, elővette a legöregebb felvételt és bekapcsolta a ké­szüléket. — Kedves Dákay professzor úr! Kérem foglaljon helyet. Nagyon régi eseményről és egy feledésbe ment személy­ről szerelnék érdeklődni. Tudtommal Selmecbányán ön együtt végzett Balátai Jejiő- vel. Itt van a fényképe. Fel­ismeri?... Középmagas­Igen?... Barna hajú, barna szemű, székely fiú volt... Ér­dekes a szeme állása. Az orr­nyergétől nem felfelé, hanem csapottan lefelé hajló szem­ív... A száj ugyancsak lefelé hajlik és ettől van a feszült érdeklődésre, állandó kon­centráltságot tükröző kifeje­zése... A homlok túlságosan nagy, széles... Ez Balátai Je­nő, az erdélyi favágó gyer­meke. Vajon a külső benyo­mások rávezetnek a belső kép 3. Az elnök jelölő konvenció­kat úgy rendezik, hogy a tf események este legyenek: ak­kor is figyelembe véve a nagy országon belüli időkülönbsé­geket, tehát „üresjáratot” tartva az első órákban, egé­szen addig, amíg az ország túlsó felén, Kaliforniában is a tévé elé ül a család... A hi­vatalos indoklás: hadd lát­hassák a nappal dolgozók is a konvenciót; persze a két nagy párt kampánynyitó lát­ványosságnak szánja az ügyet, ingyen tévépropagan­dát kapva „politikai ese­mény” címén. A konvención tehát a tévé­kamerák a főszereplők. A terem magaslatában szinte uralkodnak a három nagy társaság, a CBS, az NBC és az ABC üvegkalitkái; ott ülnek az évi kétszázezer dollárnál nagyobb jövedelmű sztárbe­mondók. A CBS-nek egy, a hires Walter Cronkite, a má­sik kettőnek két-két embere irányítja a munkát, adja a szót a teremben szaladgáló riportereknek. A konvenciót tehát a tévére tervezik, de ami a republikánusok eseté­ben történt, az még az ame­rikai tévéseknek is sok volt. Kiderült, hogy a gondos szervezők szabályos forgató- könyvet írtak, s „beledolgoz­ták” az „önfeledt örömujjon­gást” is, szépen, sorra... Nem a tévé volt a helyszínen, ha­nem az egész egy nagy tévé­stúdió volt, és a konvenció pedig szabályosan megrende­zett műsorszám — írták az amerikai lapok. A republikánus konvenció rendezői egyúttal arra is gon­dot fordítottak, hogy a legki­sebb érdemi vita se kerüljön a nagy nyilvánosság elé: ha mér végképp nem lehetett valamit a bizottsági üléseken elintézni, akkor is a — szo­katlan — délutáni ülésekre tették, melyeknek persze alig akadt nézője. A kulisszák mögött a helyzet nem volt ilyen csendes. Komoly viták folytak a párt konzervatív és liberális szárnya között; mi­vel NiXon jelölése eleve el­döntött kérdés volt, megle­pően sokat beszélt mindenki a jövőről — 1976-ról. A kül­döttválasztás szabályai ugya­nis meghatározhatják: 1976­ban konzervatív vagy liberá­lis többség lesz-e a konven­ción. amely aztán a maga képére választ elnökjelöltet. A miami sajtókarzaton ugyan sokan mondogatták, hogy mindez felesleges: ha Nixon felismerésére? Emlékszik Ön erre a diákra? — Ezer ember közül Is rög­tön felismerném, emlékeimből soha nem tudom kitörölni. Az egyik szünidőről visszajőve, dolgozatot hozott magával. Az öreg Szádetzkynek mutatta meg. Én a laboratóriumban az öreg kőzet mintáit prepa­ráltam. — Mi ez? — dugta az öreg professzor Balátai elé hegyes kecskeszakállát. — Gyergyóremete határát, szülőföldemet kutattam — kezdte Balátai. A községgel párhuzamosan entiklinálisok megfúrását szeretném java­solni és a Kereszthegy kör­nyékének ércre történő feltá­rását. Az érc jelenléte kétség­telen — mondta Jenő büsz­kén és kihúzta magát. — Ara­nyat, ezüstöt sejtek ott pro­fesszor úr! — Eh, már maga is? — kiabálta Szádetzky. — Nem az arahy teszi naggyá egy or­szágot, hanem az ipar. Az iparhoz pedig tömegfém kell — és otthagyta mérgesen nö­vendékét. — A professzornak azért kedvére lehetett, hogy nö­vendéke nem szerelmi ka­landdal, hanem aranylelő­hellyel érkezik vissza nyári szabadságáról. (Folytatjuk) ismét elnök lesz, úgyis S fogja meghatározni az utód­ja személyét. Mások kétel­kedtek ebben. Hiszen már jö­vőre kibontakozik az utód­jelöltek, elsősorban is Agnew alelnök és a republikánusok­ra kacsingató Connally ver­sengése, s Nixonnak ki kell vonnia magát ebből, egyéb programjai sikere érdekében. E valóban komoly kérdése­ken azonban főleg a sajtó- kárzáton meditáltak; s ott is jóval kevesebben voltak, mint a demokraták júliusi csatáján. Persze a republiká­nusok vezérei nem tétlenked­tek, és megragadtak minden alkalmat arra is, hogy a Mia­miba sereglett gázdag támo­gatókkal „eszmét cserélje­nek.” A fenti találkozók nagy ré­sze a magánvillákban és a luxusyachtok fedélzetén zaj­lott le. S ha előfordult is a sajtó képviselőinek meghívá­sa — kordon mögül és mesz- sziről szemlélhették az előke­lőségek csevelyét... A belé­pőkön, melyet a tudósítók kaptak, sokatmondó felírás állt: „Korlátozott bejutás”. Közismert, hogy bár a nagytőke tartja kezében mindkét nagy amerikai párt gyeplőjét, a tőke személyisé­gei, a trösztök vezetői „szí­vük szerint” elsősorban re­publikánusok. A miami kon­vención ezt a külsőségek is jól jelezték; kivált, hogy a demokratáknál amolyan őr­ségváltás zajlott le. Ha a demokrata konvención a farmernadrággyáros Levi Strauss volt a „ruhatervező”, a republikánusoknál valame­lyik amerikai Dior. Persze: éppen a demokrata őrségvál­tás folytán még erősebben ér­ződött, hogy ma a tehetősek Nixonban és pártjában vélik meglelni a McGovern-féle kísértetek „ördögűzőjét.” Nyakkendős és kisestélyis konvenció volt az augusztusi. Indulatokat — Nixonék foly­tonos és forgatókönyvszerű éltetése mellett — csak az keltett, hogy a telt csarnokra és erős tévélámpákra „mére­tezett” légkondicionáló be­rendezések filmvetítés köz­ben, ha eloltották a reflekto­rokat, túlságosan hűvös szel­lőket kavartak, s a kivágott hátú női ruhák tulajdonosai élénken panaszkodtak... A mozizás volt ugyanis a fő attrakció egészen addig, amíg a hagyomány nem tette lehetővé az elnökjelölt elnök bevonulását, így aztán a nem túl változatos — Nixont ma­gasztaló, McGovernt gúnyo­ló — szónoklatokat alapjában kellemesen élénkítették a filmbetétek. Főleg Nixonról, persze. Az elnöknek ugyan láthatólag nehezére esett „élethűen” játszani önmagát, de megnyugtathatta az a tu­dat, hogy a kamerák előtt közvetlen munkatársai csak jót mondtak róla... Az egy­begyűlt nagyérdeműnek azonban rendkívül tetszett a produkciók mindegyike. A republikánusok lám a pesti plakát alapján cselekedtek: délelőtt a luxushotelek uszo­dáiba jártak, délután és este a konvenciómoziba. Ha nem lettek volna estén­ként heves tüntetések a kon­vencióterem környékén (me­lyeket a túlnyomó létszámú karhatalom némi könnygáz és sok letartóztatás segítségével rendre szétzavart), talán iga­za lenne a Buchwald humo­ros túlzásának: szép és jól szervezett show volt, de a té­véműsorok közül még a „Ta­nuljon otthonában spanyo­lul” című is nagyobb nézett­ségnek örvendett... Ez vitat­ható megállapítás, de egy sportmérkőzés izgalmait alig­ha találta meg az amerikai tévénéző a republikánus kon­venció közvetítésben. Avar Tános VÉGE Szilts Dénesi £ ? & ßCatbifrö- utcáidé

Next

/
Thumbnails
Contents