Kelet-Magyarország, 1972. október (32. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-10 / 239. szám

1972. «üt»«** m á. «Maf /^y kormányprogram megvalósítása Ellentmondások kozott, vajúdva (1.) Fejlesztés összehangolt szervezéssel Nagyhalászban új gyár született A SZARVASMARHA-TE­NYÉSZTÉS FELLENDÍTÉ­SÉRE mintegy két hónapja hozott komplex kormány- program hosszú távra hatá­rozza meg e népgazdaságilag nagy fontosságú ágazat fej­lesztésének tennivalóit. Kö­vetkezésképpen az eredmé­nyek sem egyik napról a má­sikra. hanem majd csak ké­sőbb jelentkeznek. Ennek el­lenére mégis van már ered­mény — s ez nem is kevés — mert bizonyos jelek arra utalnak, hogy az üzemek, az ágazatot irányító szervek ked­vezően fogadták a programot. Olyannak tartják, amellyel sokat lehet tenni az ágazat jövőjéért. Persze, gyakorlati­lag még mindennek az ele­jén vagyunk, s nagyon sok a tennivaló. Most mindenek­előtt tudatosítani kell a kor­mányprogramban megfogal­mazott célokat és meg kell ismertetni az ezek megvalósí­tását segítő sokféle lehetősé­get mindazokkal, akik e /fe­lelősségteljes, sokrétű mun­kában részt vesznek. A Mezőgazdasági és'Élel­mezésügyi Minisztériumban szeptember 29-én rendezett országos tanácskozáson Ka- zareczki Kálmán miniszterhe­lyettes a kormányprogrammal összefüggő időszerű tenniva­lóról tájékoztatta a megyei tanácsok elnökhelyetteseit és osztályvezetőit. A kormányprogram megva­lósítását szolgáló munkához mindenekfelett összehangolt szervezés és az szükséges, hogy minden szinten az or­szágos, a helyi szerveknél és természetesen az üzemekben egységes legyen az értelme­zés és a végrehajtás. A KORMÁNYPROGRAM­NAK egyik jellemző vonása, hogy időben, térben, az Ögyéá szektorok vonatkozásában és a fejlesztés irányát tekintve is — differenciáltan határozza meg a tennivalókat. Mit jelent az időbeni dif­ferenciáltság? Mindenek­előtt azt, hogy az előttünk álló 3—4 évben alapvetően a meglévő termelési eszközök, kapacitások és az állomány termelőképességének lehető legjobb kihasználására kell törekedni. Ezzel egyidejűleg lerakjuk a nagyobb mértékű állomány- és hatékonyságnö­velés alapjait. Most nem a szakosított telepek számának növelése a fő cél — hanem inkább a gyorsan eredményt adó módszerek fejlesztése, a célszerű rekonstrukció a ten­nivaló. Persze, a kormány- program helyes értelmezésé­hez feltétlenül hozzátartozik az is, hogy ezt az alapelvet, törekvést nem szabad mere­ven értelmezni és alkalmaz­ni. A célszerű szón van a hangsúly. Vagyis ahol a cél­szerűen végrehajtott rekonst­Eppen akkor érkeztem a pályaudvar irodájába, amikor egy négyesziendös formájú, Laci névre hallgató gyerkőc abbahagyta a bömbölést, ami­nek még akkor kezdett neki, amikor kora reggel elvesztet­te a mamáját. A hangosbe­mondón hiába keresték az asszonykát, semmi kétség: alighanem rossz vonatra szállt. Hogy történt, mint történt, senki sem tudta. A vasutas is legszívesebben sirva fakadt volna, mert La­ci gyerek nem tudta meg­mondani cm vezetéknevét, sem azt a községet, ahonnan útnak indult, sőt még a nagypapa címet sem. akinek egy demizsont is hoztak vol­na. tele jószagú ínycsiklandó és gigát ingerlő nedűvel. Csupán annyit nyögött ki nagy nehezen, hogy a Petőfi utcában lakik. De hit melyik országrész melyik Petőfi ut cáiába szállítsák ezt a gyere két? Mar *kkor láttam, hogy új- s gírá’ munka lesz a dolog­ból, ezért lassan fészkelődre rukció sikerre vezet, ahol en­nek nyomán jó termelési bá­zist lehet kialakítani, ott azt kell tenni. Ahol viszont az nem célszerű, nem kifize­tődő, ott — természetesen az anyagiak szabta határok kö­zött — űj telepek építése ve­zet el a megoldáshoz. És mit jelent a területi dif­ferenciálódás? Erről a kér­désről szólva a MÉM-ben tar­tott értekezleten Kazareczki Kálmán kifejtette, hogy vi­dékenként változik a tenniva­lók köre. Ebből fakadóan egy­részt a hagyományos szarvas­marhatartó vidékeken, más­részt azokon a tájegységeken tervezzük a gyorsabb fejlő­dést, ahol az ágazat fejlesz­tésének kedvező feltételei már megvannak, illetve ki­alakulnak. A SZARV ASMARHA-TE­XYÉSZTÉSt'NKBEN tapasz­talt kedvezőtlen helyzetet — sok egyéb között — az is alakította, hogy a kisüzemi gazdaságok jelentős mérték­ben hagytak fel a tehéntar­tással. így a nagyüzemi szarvasmarha-tenyésztésben érzékelhető növekedés nem pótolta a kisüzemi szektor­ban bekövetkezett termelés- kiesést. A most következő időszakban, a kormányprog­ram megvalósítása során is segíteni kell tehát a háztáji szarvasmarhatartást. Ehhez például az is szükséges, hogy ne csak az elismerésre, köve­tésre érdemes, jó példaként fel­hozott helyeken, hanem szerte az országban szerves egész­nek tekintsék a közöst és a háztájit. S hogy így teszik, azt tevőlegesen bizonyítsa a . háztáji üzemágról való gon­doskodás. Bizonyítsák azzalp hogy nemcsak amúgy ötlet­szerűen gondolnak a háztáji­ban tartott állatokról, hanem a közös állattartásához ha­sonlóan a háztáji ellátásra is körültekintően tervezzenek. Mégpedig annak tudatában tervezzenek, hogy a háztáji szarvasmarhatartás is takar­mányigényes. Tervezzék, üte­mezzék a háztájiban termelt áru értékesítését. Vagy előre­látó, korszerű, a kormány- programban vázolt célokkal egyező, azt segítő legyen a háztáji számára adott szak­tanács is. A beruházásokról, a beru- házáspolitikáról is beszélt Kazareczki Kálmán az érte­kezleten. Elmondotta, hogy a minisztérium e téren is min­den lehetővel segíteni akarja a gazdaságokat. Például az­zal, hogy valóban a legjobb­nak ítélt tartási rendszereket ajánlja, hogy célszerűen sze­lektál a sokféle lehetőséget felsorakoztató teleprendszerek útvesztőjében. A MEGYÉBEN DOL­GOZÓ VEZETŐ SZAKEM­BEREKRE jelentős feladat helyet kerestem a szoba sar­kában, az ablaknál, egy fá­ból eszkábált fogas mellett, amelyen piros szolgálati sap­kák hintáztak minden ajtó- nyílásra. Lacikát magával vitte egy fehér köpenyes néni. megeteti, megitatja, lefekteti, míg el nem dől a sorsa. Ekkor vettem én észre az ablakon át Stopp Gedeon ba­rátomat. aki később benyitott, majd meghallgatta a történ­teket. Aztán palóc tájszólás­sal imigyen szólalt meg: — Hozzák elejbém. — Kit? A gyereket? — kérdezte a forgalmista, aki már azért is szívesen kotnye- leskedett, mert két vonat in­dítása közben ő talált rá a sínek közt árván pityergő gyerekre, meg a demizsonra. — Menydörgös ménkűt — mondta Stopp röviden. — A demizsont. vár a beruházáspolitikai szemlélet alakításában is. An­nak tudatosításában, hogy az üzemek érezzék — nem sza­bad beruházni csak akkor, ha megvan annak a körültekin­tő közgazdasági kontrollja is. Szóba került az is, hogy a célszerű megoldások ismerte­tésével az eddiginél jobban fel kell hívni a figyelmet az egyes gazdaságok, üzemek közötti szarvasmarha-tenyész­tési kooperációkban rejlő sokféle lehetőségre. A szóban forgó értekezleten elnöklő dr. Dimény Imre me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszter zárszavában ki­emelte, hogy a szarvasmarha­tenyésztés fejlesztésén fára- dozóknak, a rét- és legelő- gazdálkodásban, a szakmai műveltség fokozásában, to­vábbá a feldolgozó kapacitá­sok bővítésében és a felvá­sárlás szervezésében vannak — sok egyéb között — sürge­tő tennivalóik. Szar vasmarh a -tény észtési gondjaink nem kis részben abból fakadnak, hogy a szá­las- és tömegtakarmány-bázis az elmúlt években nem fej­lődött megfelelően. A meny- nyiségi és minőségi fejlesztés tehát lényeges feladat. Ehhez most kedvezőek a lehetősé­gek. De szakmailag is jobban alá kell támasztanunk tenni­valóinkat. Jobban számba kell vennünk a pillanatnyi szakemberellátás helyzetét és cselekednünk kell e téren is. Mert például egy legutóbbi felmérés szerint termelőszö­vetkezeteinkben csak 995 fő­állattenyésztő dolgozik, s en­nek csupán alig valamivel több, mint egyharmada egye­temi és egynegyede felsőfokú technikumi végzettségű, tehát —t az utóbbi években tapasz­talt fejlődés ellenére is — ke­vés! A FELDOLGOZÓ KAPA­CITÁSOKRÓL. azok fejlesz- téséről szólva mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterünk kifejtette, hogy jelentősebb mértékű terméknövekedés esetén a kapacitás nem ele­gendő. Márpedig a több ter­mék fogadására fel kell ké­szülni. Erőteljesen kell keres­nünk tehát a kapacitás növe­lésének útját-módját. S azon is fáradoznunk kell, hogy a felvásárló helyektől távolabb eső kis üzemekben, a kies ta­nyákban termelt tej is szer­vezetten eljusson a csarnok ba. végső soron c. fogyasztó hoz. S ehhez nem központ; intézkedések, hanem a hely; adottságok feltárása és hasz­nosítása szükséges. Készül­jünk fel a nagyobb mennyi­ségű áru átvételére, feldolgo­zására. A kormányprogram kedvező fogadtatása. a ta­pasztalt kedvező tendenciák feljogosítanak és mindenek - felett köteleznek erre! Dr. Fehér Károly A forgalmistának még volt egy-két perc ideje a nyíregy­házi gyors indításáig, ezért gyorsan térült-fordult. — Egy poharat is kérek. — Poharat? — kérdezték egyszerre többen csodálkozva —. borospoharat hivatalos he­lyiségben? — Azt hát! — mondta Stopp. — De csak, ha akarják, hogy segítsek. Amikor mindkét nevezett tárgy együtt volt. töltött egy pohárral, de már láttam az arcát, hogy megindult fejében a komputer. A bor színét, csurgását, habját, tisztaságát figyelte, megszagolta a pohár tartalmát, majd megáztattn benne a nyelvét. — Jó bor, piros bor. az utóize is jó — jelentette ki Aztán húzott belőle még egyet, de nem nyelte le csak kavargatta a szájában a — És ön merne garanciát adni arra, hogy amennyiben egy új üzemet létesítünk, és a létszámot felfuttatjuk ezerig, lesz elegendő munkaerő? Kovács Sándor, akkor még Nagyhalász község pártbizott­ságának titkára farkasszemei nézett a Kender és Juta ve­zetőivel. — Felelősségem teljes tuda­tában. Ez a lakonikus rüvidségű mondat volt a pont az í-n. Ezt követően indult el a be­ruházás, tervezés nem éppen egyszerű gépezete Nagyhalász községben. Egy olyan köz­ség számára, mint Nagyha­lász, mindaz ami történt, nem egyszerű ipartelepítés, nem egyszerű korszerűsítés. Kettős élet Az első. aminek híre fu­tott: megszűnik a kender­gyár. Aztán hamar kiderült az is: más lesz a gajda. És ami fő: egészen más jellegű lesz a munka. Csodálatos ezek után. hogy a kender­gyáriak csakúgy, mint a falu többi lakója, kérdésekkel let­tek teli? Hogy sokukban fel­támadt a jövő ismeretlensége miatti aggodalom? A kendergyár poros üze­meiben sokan előre siratták az eddig oly sokat szidott, egészségtelen üzemet, a mun­kásokon kívül a falubeliek is elsétáltak, amúgy észre nem vehetően a telep mellett és fi­gyelték a honfoglalókat. Uj munkacsarnok testét tartó vasbordákat emeltek a da­ruk, L-vasak hornyaiba il­lesztettek mesterkezek falpa­neleket, betonkeverők okád­ták a padló anyagát 1 és köz­ben teherautók, traillerek hoztak gondosan csomagolt, ládába zárt gépeket. Három év helyett egy alatt lett ké­szen a hatalmas csarnok- rendszer, a csupaíény üzem. mely méretével, arányaival.- korszerűségével a végső íté-1 letet is kimondta a régi gyár" felett. És furcsa kettős élet kez­dődött ekkor a nagyhalászi gyár kerítése mögött. Ott élt, évtizedek kialakította lélegző ütemmel a régi és új szussza- násokat próbálgatva az új. A kapun belépők két vállalat­hoz tartoztak, két igazgató volt úr a portán, kétféle volt a munka a telepen. A régi kenderesek csak egyfelől voltak bizonyosak: az új üzem mindőjüket átveszi. És az újak, akik az utcáról jöt­tek, hamarosan vonatra ke­rültek, hogy pesti gyárban ta­nuljanak. Be-betértek olya­nok. akik Szombathelyről, a nyelvével, és átpréselte a fo­ga között. Aztán — mint aki még nem tud eleget —. az egész pohárravalót egyszerre eresztette le a gigáján, — Nos? — kérdezte az ál- lomásfőnö:.. — Töltsenek még egy po­hárral, A demizsonhoz és a pohár­hoz hárman is ugrottak. — Jó bor ez, iskolázott bor — kezdte lassan Stopp. — Jó évjáratban termett, fűszeres, jellegzetes zamatú kadarka. Nem nehéz itóka, de mond­hatnám teltnek. Látszik, hogy a gazdája szorgalmas és érti a mesterségét. Kerek, harmo­nikus, fejlett. homoki bor. Stopp felállt, felhajtotta a maradékot, s kijelentette: — Mindent tudok, Ne tát- sák a szájukat, hozzák a gye­reket. Valamelyikük meg ül­tesse vonatra, ebédre otthon lehet. A bor után ítélve a gyerek a soltvadkerti Petőfi utcábn való. Ott keressék a mamáját. Szűts István Dunántúlról szándékoztak idejönni, már jó adag szakmai ismerettel. A zsákgyár kialakulásának tempója felgyorsult. A gépek a nagycsarnokba kerültek. A pesti gyárból szakemberek költöztek le. Az űj munkások próbálgatták, ízlelgették a százéves masinát és a mel­lété pörgő automatát. A régi kenderesek a jutát puhító bordáshengert méregették és gyakorlatlan kézzel kezdtek az új munkához. Más lett a munkafegyelem is. Itt a zsák­gyárban a termelési folyamat logikája, a technológia má­sodpercnyi pontosságot köve­telő tempója, szokások fel­adására kényszerítette az em­bereket. A négyszázötven kenderes lassan, fokozatosan került át. az új gyárhoz. Húsz-huszonöt éves szakmun­kások kerültek kis csitrik közé, akik fürge kézzel már tudták, amit idősebb társaik most próbálgattak. Holnaputáu kétezer Kovács Sándor mindössze 31 éves. Hét évig volt párt­munkás, Nagyhalász párt­titkára. Ma ő a zsákgyár igazgatója. Magával hozta a falu, annak minden lakója ismeretét, ismeretségét. Gya­korlatát, amit azzal szerzett, hogy minden percét az em­berek gondjának, örömének szentelte. Vékony, ízzóan tü­relmetlen szemű ember. Sza­va mégis lassú. Vagy talán nagyon is megfontolt. Talán nincs mit csodálkozni ra.ifa. Egy 300 milliós üzem gondja van a vállán, ma 840, holnap ezer, holnapután talán két­ezer ember boldogulása. — Töprengtem, mielőtt el­vállaltam. Sokat gondolkod­tam. De aztán mertem „bá­tor katona” lenni. És a hí tét- lenkedőknek megmutatjuk: csak azért is lesz komoly gyár Nagyhalászban. Nem vagyok túl lelkes ember. De az első perctől éreztem és az idő Szokatlan felvonulás kez­dődött október 8-án, ezen a vasárnapi kora reggelen a Kálr lósemjénhez tartozó, de oda 7 kilométerre lévő Német­háza tanyatelepülésen. Osz­lopállító daruskocsi, földfúró gép, földeléstelepítő, árok­ásó, tehergépkocsik, terepjáró személyszállító járművek és mintegy 30 ember érkezett oda katonás rendben, hogy megkezdjék a 27 házas tele­pülés villamosítását. Egy azok közül, amelynek mintegy száz lakója még soká várt volna villanyra. Nem várat­lanul érkeztek Németházára a TITÁSZ mátészalkai üzem- igazgatóságának emberei. Egy hónapokkal ezelőtt megterve­zett polgári védelmi gyakor­lat társadalmi munka jellegű végrehajtásáról volt szó, amelyet egy hálózat-helyreál­lító műszaki egység kapott feladatul. A településhez vivő veze­ték, az utcai hálózat megépí­tése, a lakóházak bekötése, utcai világítás, áram alá he­lyezés és — fényünnep egyetlen csonka nap alatt! Sokan nem hitték ezt Német­házán. Még előtte való nap. szombaton is sokan kételked­tek. Csak vasárnap, úgy dél felé oldódott fel a feszült vá­rakozás és álltak reményked ve sokan a kapukban, amiko már a frissen felállított ősz lopsorokon feszült a vezeték Végre kigyult a fényt Előbb a házakban, Agócs Mi- hályéknál, Szántó Erzsébet­igazolt: a Kender es Juta nem gyarmatot telepített Sza­bolcsba. Olyan gyárai kap­tunk, ami ipar. Ami fejleszt­hető Amit fejleszteni lehet, amit tovább is fognak építe­ni. Persze, ez kevés lenne ah­hoz, hogy optimista legyek. De nézze, ebben az évben ná­lunk a próbaüzemelés folyt. Aztán szóltak; zsákot, zsákot, keil! És a most kiforró gyári közösséggel már ebben az év­ben 65 milliót termelünk. Amikor teljes lesz a kapaci­tás, évi 500C tonna zsákot és szövetet fogunk szállítani. Annyit, ami az egész belföldi igényt fedezi. Tiloió és automata Ami Kovács Sándort szá­momra rendkívül rokonszen­vessé tette, az az volt, hogy nem állt meg a számoknál, nem hódították el az adatok mágikus halmazai, nem do­bálta a milliókat és tízmillió­kat. Gondolatmenetét át- és átszőtte, igazzá tette az, hogy mindig visszatért az ember­hez. Akiből munkást kell ne­velni. Akit meg kell nyerni. Akivel meg kell értetni. Akit meg kell érteni. A megszokott régi. a még meg nem értett újjal való szemérmes kacérkodás; a régi anyag és az új, a juta; a kis poros műhely tüdőt aszaló le­vegője és az új csarnok vég­telen hossza: a munka köz­ben bekapott két deci bor és a szonda; a régi tiloió zö’oje és az új automata muzsiká­ja; a régi, megszokott bér és a még alig tárulkozó új lehe­tőség; a régi, örgg kender- gyári munkás és a fiatal alig huszonéves művezetők: a por­mosó mosdók és az épülő vasvázas fürdőépület — mindez így, egymás mellett^ egyidőben próbára tevő el­lentmondássor. És mégis, mindez mindennap oldódik, mindenki megnyugvására. Burgel La jós nél, Takácséknál és rajtuk kívül — egyelőre — még tíz házban. Aztán az utcai lám­patestekben is izzani kezd­tek az égők. S máris elhang­zott a „Sorakozó!” Ebéd a faluban, s utána indulás vissza Nyírbátor. Mátészalka. Otthagyva a meglepett, örö­müket igazán még fel sem fogható település lakóit, akik mintha csak álomból ébred­nének. Itt-ott, még marad is a petróleumlámpa. „Hátha”, vagy ,,soh’ se tudni” alapon, de már szóba kerül a rádió, a vasaló, a mosógép. S egy-két helyen a tévé is... Ezerhatszáz méteren több, mint harminc oszlop. Felsze­relve, bekötve, rákapcsolva. Egy ilyen brigádnak ez 3—4 napi munka lenne normális körülmények között. Pedig itt a feltételezések még ne­hezítették is a munkát. A cél viszont lelkesített, hiszen a település villamosítása e nélkül esetleg csak hosszú évek múlva lett volna meg­oldva. A kemény gyakorlat­hoz itt még hozza kellett ad­ni azt a pluszt. amely a munka társadalmi jellegét is tükrözte. S amelyben nem a megszokott normák diktálják az iramot. Ezen a napon, néhánv óra üatt nemcsak óriásit lépett üőre egy „istenhátar ’ itti” település, hanem a tár? Imi -egíteniakarás is példát sta- ••’R Németházán. Tóth Árpád A demizson ...és mégis kigyúlt a fény TÁRSADALMI MUNKÁVAL KAPOTT VILLANYT NÉMETHAZA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents