Kelet-Magyarország, 1972. október (32. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-08 / 238. szám
1972. október * LET-MAGYARORSZAG - VASÁRNAPI MELLÉKLET 9. oldal Uj ismereteket — újszerűén MEGFELEL-E a mai követelményeknek megyénkben az ismeretterjesztés? Tudnak-e az előadók új ismereteket nyújtani és ezt újszerűén, vonzóan? Mit takarnak az olyan számok, hogy Szabolcs-Sza* marban évente több mint negyedmillió hallgatója van a TIT-elő- adásoknak? Megvannak-e a korszerű ismeretterjesztés anyagi, tárgyi és személyi feltételei? Hogyan lehetne az értelmiség újabb tagiaif megnyerni az ismeretterjesztés számára? Még sorolhatnánk a kérdéseket. amelyekre a választ keresték együttesen a legutóbbi TIT megyei elnökségi ülésén. Nem kevesebbről van szó. mint az október 27-én Nyíregyházán sorra kerülő VI. megyei küldöttközgyűlés elé terjesztendő jelentés hitelességéről, amely számot ad a négyéves munka eredmé- nyeiről, gondjairól és a következő évek feladatairól. A TIT elnöksége kritikusan, felelősségérzettel vitatta meg a négyéves munkát, s több olyan problémát vett nagyító alá, amelyek hozzátartoznak az ismeretterjesztés naoi gondjaihoz. Akad*ak kérdések, amelyekre nem sikerült megnyugtatóan igennel vagy nemmel válaszolni, mert nem csuDán a TIT munkatársain múlik... AZ ISMERETTERJESZTŐ ELŐADÁSOK hallgatói nevében is megerősíthetjük a megállapítás*, a TIT-előadá- sok, rendezvények azóta váltak érdekesebbé, színvonalasabbá, mióta nem az előadások és a hallga*ók számát, a statisztikát hajszolják. A minőségi javulás jeleivel találkozhat az érdeklődő; a rábban laza és rendszertelen egyedi előadások helyére sorozatok, szabadakadémiák, tanfolyamok és más, tematikailag összefüggő és színvotárgyi és személyi feltételei, kevés a modern szemléltetőeszköz. Az előadások egyhar- madát tudják csak szemléltetni, s ez ma már kevés. A közlekedés nehézkes, különösen a tanyavilág és a távolabbi kis községek megközelítése szinte megoldha‘atlan. Hiányzik a megyeszékhelyen a természettudományos ismeretterjesztéshez különösen nélkülözhetetlen bemutató terem. Addig is a két főiskolával szükséges még jobb kapcsolatot létesíteni, hogy a jól felszerelt laboratóriumok, kísérleti szobák, technikai eszközök az ismeretterjesztő rendezvényeknél is kamatozzanak. Sokat problémáztak a szakemberek a mezőgazdasági ismeretterjesztésen, amely a szükséges filmanyag és egv£b szemléltetőeszközök híján nem tudja közvetíteni a legújabb agrártudományi ismereteket. Előfordul, hogy az előadó a legújabb termelési és más eljárásokkal foglalkozik, és kénytelen egy lomtárba való filmmel illusztrálni mondanivalóját. Sokkal több jutna — az általában pénzigényes TIT-ren- dezvényekre — ha a megyében lévő üzemek, különösen a nagyobbak a jelenleginél több előadásra kötnének szerződést, s fedeznék azok kiadásait. Évenként mintegy 30 —50 üzemmel, vállalattal kötnek megállapodást a TIT szervezetei, de sokszor körülményes, hosszas viták során kell meggyőzni a gazdasági vezetőket, hogy az előadássorozat, rendezvény hasznos lesz a munkahely számára. Néhol, tévesen arra hivatkoznak, meg tudják oldani „házon belül” is — a műszaki értelmiségiekkel — a szükséges ismeretterjesztést. Ez persze szűk, egyoldalúan értelmezett álláspont, mert a TIT általában nem a szakmai tanfolyamokat akarja átvállalni az üzemek, vállalatok műszaki gárdájától, hanem más általános, vagy speciális érdeklődés kielégítésére törekszik. Bonyolult, nagy felkészültséget igénylő munka napjainkban az ismeretterjesztés. El kell jutni azokhoz, akik réndszeresen művelődnek, s azokhoz is, akiknek nem jár újság, folyóirat, nincs rádiójuk, tévéjük. Akiket úgy nevezünk: rendszeresen nem művelődök. Becslések szerint a felnőtt lakosság több m'jt fele megyénkben is még ioe sorolható. A soron következő megyei TIT küldöttközgyűlésen a feladatok megrajzolásánál ez a tény perdöntő. Uj ismereteket szüksé^s nyújtani, újszerű formában, szemléltetve, színesen, változatosan. Különben az élőszavas ismeretterjesztő, népművelő nem tudja felvenni a versenyt a könyvekkel, folyóiratokkal, a tévével, rádióval. Viszont van egy nagy „aduja”: a hallgatók vissza tudnak kérdezni. És az előadónak válaszolnia kell. P. G. Könyvet minden kézbe! Őszi kony\hetek megyénkben Bessenyei György, megyénk szülötte kétszáz éve jelentette meg az „Agis tragédiája" című művét, mely egyben az újkori magyar irodalom születésnapja. (Imre György rajza). Megnyílt a tizenhetedik megyei tárlat Szombaton délelőtt Nyíregyházán, a megyei művelődési központ nagytermében megnyílt a tizenhetedik őszi megyei tárlat. A képzőművészeti kiállításra és a korábban meghirdetett megyei képzőművészeti pályázatra mintegy 340 mű érkezett. A zsűri ezekből a munkákból válogatta ki azt a 100 művet. amelyek a kiállításon láthatók. Abari Attilának, az SZMT titkárának megnyitó szavai után dr. Telcpy Katalin művészettörténész, a Nemzeti Galéria főmunkatársa tartott tárlatvezetést. Rövid ismertetést adott azokról az egyéni stílust képviselő képzőművészekről, akik állandó szereplői a különböző képző- művészeti kiállításoknak, majd néhány kép részletes bemutatásával szólt a művészi törekvésekről és az esztétikai élményről. A harminckét megyei képzőművész munkáiból álló tár. latot két héten át, október 21. ig, naponta 9—12. illetve 15— 18 óra között lehet megtekin. teni. nalasan megrendezett ismeretterjesztő programok kerültek. A korszerű ismeretterjesztés új formái terjedtek el az utóbbi időben: a filozófiai, irodalmi és nyelvi, közgazda- sági, nemzetközi, művészeti, pedagógiai, történelmi, biológiai. földrajzi, agrártudományi és műszaki tagozatok. Az utóbbi négy évben az útkeresés mellett is korszerűbbé vált megyénkben az ismeretterjesztés. De elmond- hatjuk-e, hogy a társulat munkája megfelel a követelményeknek? Mielő‘t a me- gvei elnökségi tagok megkísérelték a választ megadni, a gondokról szóltak. Igaz ugyan, hogy évenként a megye minden második lakosa megfordul a TIT-előadásokon, de ez a szám csalóka is lehet. Nincs ugyanis pontos kép arról, milyen az előadások színvonala, hatásfoka. S egyáltalában nem biztos, hogy a valóságban is minden második szabolcsi rendszeres látogatója a rendezvényeknek. Sajnos még előfordulnak véale‘ek. Van előadás, amely korszerű ismereteket mond el a hallgatóknak, de régi módon, unalmasan. S vannak előadások, amelyek elavult, idejétmúlt „tudományos” ismereteket nyújtanak, s ilyenkor nem sokat segítenek a modern technikai eszközök, a film, a magnó, a hanglemez. S ez az lsmeret‘erjesztés egyik leglényegesebb problémája... MA MAR LEJÁRT az olyan „polihisztorok” kora, akik egyaránt „hozzáértően” szólnak a tejtermelésről és az űrhajózás legújabb helyzetéről. Valójában még találkozunk ilyen tevékeny ismeret- terjesztőkkel, akik elvállalják a legkülönbözőbb előadásokat, de nem futja a tudásukból Csak a megszokott rutin mondanivalóra. A TIT járási és megyei elnökségeinek, a szakosztályoknak bizony ügyelni kell arra is, hogy ne járassák le az ilyen ..mindenhez értő” előadók az ismere"terjesztést. Az elmúlt időszakban lezajlott tagkönyvcserék. új előadók beléoése, a megyénkben a 750 *agú TIT-szervezet alapot nyújt a színvonalas munkához. ha megfelelő szakmai és módszertani útmutatással is ellátják őket. A legégetőbb gond, hogy megyénkben mostohák a TIT A nemzetközi könyvév adja a keretet az idén ősszel azokhoz a rendezvényekhez, amelyek a nyomtatott betű jegyében zajlanak. Szabolcs- Szatmár megyében is, csak úgy mint az ország egészében az október és a november az az időszak, amikor minden településen fokozott érdeklődésfelkeltő eseménysorozat hívja fel a figyelmet a szép- és szakirodalomra. Ebben a hónapban először a műszaki könyvek kerülnek a propaganda fókuszába. A műszaki-technikai forradalom során születő új szakmunkák egész sora látott napvilágot, olyan mű, mely elsősorban a mérnökök, technikusok és szakmunkások figyelmét keltheti fel. Ennek megfelelően megyénk és Nyíregyháza ipari üzemeiben a könyvbizományosok különleges kínálattal jelentkeznek, de áldoz a műszaki könyvnek az MTESZ is. Ankétok, viták, kiállítások teszik teljessé a műszaki könyvhónap eseményeit. Mostanában, ha csak tehetem, mindennap kimegyek a közeli parkba. Szorít a város. Mintha be lennék falazva. Az utcák léghuzatában csak sietni tudok. Mire hazaérek, a rohanástól már szúr a mellkasom. Az érintések, a lökdösődés elől, a dörgő kukák, dudáló autók elől a liget oázisába menekülök. Befogadnak a fényjárta lombok. Szeretnék beléjük költözni. Kifeszített vitorláikba fogják a szelet a nagy fák. Millió levél repdes a gallyakon. Itt minden arc ismerős. Az öregek ismerik egymás lépteit is. Távol van a benzinszagú országutak idegesítő rohanása. Ha nem szólok senkihez, ha nem szól hozzám senki, akkor sem vagyok egyedül. Már ismer a park társadalma. Megvan a törzspadom is. Mindig üresen találom, ha csak egy-egy betévedő idegen el nem foglalja. Általában könyvvel a kezemben ülök. Olvasok. De érdeklődésemet, 'antáziámat mindig jobban izgatja a valóság Érdekesebh minden könyvnél az, amit magam körül látok. Hónapok óta figyelem az öreg vasutast, aki kazánfűtő A magyar népdal hete a rádióban Egy másik esemény is készülőben van, nevezetesen az őszi könyvhetek gazdag programja. A megyei könyvtár, a MÉSZÖV, a könyvkereskedelem, az ÁFÉSZ-ek sora, művelődési intézmények és a Hazafias Népfront vállalták a gazda hálás, de igen nehéz szerepet. Október 15-től november 30-ig megyénk minden részén megszervezik a könyvheteket. Ez azt jelenti, hogy kiállítások, ezekkel egybekötött alkalmi könyvárusítások, író-olvasó találkozók, ankétok, házi könyváru- sítások, tanyai könyvesemé nyék követik majd egymást sűrű sorban. A járások, szervek összehangolt programja révén azt szeretnék elérni, hr Szabolcs-Szatmár megye csaknem 300 településének mindegyikén lenne olyan esemény, amely a jó könyv, r szép- és szakirodalom iránti érdeklődést felkelti, és egyben módot is kínál a megszületett igény maximális kielégítésére. Hagyomány már, hogy a Magyar Rádió zenei főosztálya évenként megrendezi a magyar népdal hetét. Az idén erre október 16—22. között kerül sor a budapesti művészeti hetek eseménysorozatában. Ebből az alkalomból Solymosi János szerkesztő elmondta az MTI munkatársának, hogy az említett héten naponta öt alkalommal jelentkeznek népzenei műsorokkal, amelyek bő választékot nyújtanak a népdalkedvelőknek, és egyúttal lehetőséget teremtenek a népdalra vonatkozó ismeretek gazdagítására is. A program szerint az eredeti és feldolgozott formában elhangzó népdalokon kívül a többi között a lakodalmak zenei világába nyerünk betekintést Szendrei Janka összeállításában. A legismertebb népi hangszerekről Sá- rosi Bálint tájékoztat négy adásban. A népművész népballadákból két műsort állított össze Kriza Ildikó. Október 16-tól kezdik el a „Népdalgyűjtő úton Bartók Béla nyomában” című több adásból álló sorozat sugárzását. Kodály Zoltán emlékezetére a „Változatok magyar népdalra” című műsort, Lajtha László méltatására pedig Tóth Margit összeállítását közvetítik „A népzene- kutató Lajtha” címmel. Az idei programot a tavalyihoz hasonlóan nyilvános hangversennyel zárják, amelyen fiatal népdalénekesek és hangszerszólisták működnek közre. Varga Rudolf: Az én törzspadom volt. Most nyugdíjas. Egyik cigarettát a másik után szívja. Krákog. mintha keserű íze lenne nyugalmának. Nagy füstfelhőt ereget maga körül. Ha ujjával elpöcköli a cigarettavéget, még sokáig néz utána. Az enyhe szélfúvás- ban olyan a füstölgő csikk, mint egy kis mozdony. Pár percig parázslik a vége, mintha arra várna, hogy az öregember jelére megindulhasson. Sötétedésig ül a nyugdíjas vasutas hátradőlve a pádon. Ügy nézeget jobbra- balra, mintha vonat vinné. A nagymama jelenti Itt a vidámságot, négyéves forma kis unokájával. Hányszor feloldotta az elszigeteltséget a botladozó kisfiú! Ennek köszönhetem. hogy egyszer mosolyogni láttam az öregembert. aki látszólag senkihez nem tartozott Mindig itt töltötte a szombat—vasárnapok üres ünnepét a parkban. Sétálgatott. Néha sunyin, szégyenlősen lehajolt egy-egy eltaposott cigarettacsikkért. Zsebébe gyűrte, aztán tovább ment. Látszott rajta, megbékült már mindenkivel, mindennel. Az elmúlással is. Néha hangtalanul mozgott a szája. Fölemelte kezét, mintha valamire figyelmeztetni akarna: „Emberek, milyen hűvös ki- számítottsággal éltek a hétköznapokban?” Kinyújtott karjának mozdulatával láthatatlan rendet teremtett maga körül. Egyik délután a kisfiú nagyanyja nagyon belemerült a beszélgetésbe, egy másik idősebb hölggyel. A fiúcska a füvön játszott, aztán odatö- työgött az öregemberhez és az ölébe mászott. Pár pillanatig némán néztek egymás szemébe. Olyan megértéssel, mintha nem is lett volna köztük hetven, nyolcvan év. Éppen egy fekete esőfelhő úszott a nap elé. Sötét lett. A kisfiú felnézett az égre. — Bácsi! Gyújtsd már fel a napot!'— mondta kérlelő hangon. Az öregember szája furcsa mosolyra húzódott. Már mindenki őket nézte. A nagymama a tőle telhető legnagyobb gyorsasággal odaszaladt. Kikapta az öregember féltő öleléséből a fiúcskát. Fenekére paskolt és elvonszolta a csöppséget. Mindez egy perc alatt játszódott le. Vastagon állt körülöttünk a csend. Az öregember csak ült maga elé meredve, üres kézzel. Görnyed - ten felállt. Álomból, halálból kel fel így az ember. Többé nem láttam a parkban. Nem jött többé, mint az a Major Jánosi Te csalogatsz haza Dér csillan, szikrázik, a repkény lányokban — vadrózsás sziklákon mindenütt hópaplan. A nap, mint a körző, amit én forgatok feléd — új esztendő. Fenyőfán jégcsapok opál fénye vibrál, s nyurga bokrok tövén jóslataim kristály- -gömbje: a kék kökény. Téli csönd tárlata, álomi szép sátor, te csalogatsz haza városok zajából! fiatal pár, amely minden délután a park sarkában ült. Itt készültek az érettségire, a felvételire, amíg be nem esteledett. Aztán közelebb húzódva egymáshoz a jövőjükről álmodoztak. Egyik este hiába várt a fiú. Görnyedten ült, háttal a kavicsos sétánynak. Hiába várta az ismerős ruhasuhogást. — Fölvették az egyetemre a kislányt, — vettem ki a szomszéd pádon beszélgetők szavaiból. „Valaki hiányzik. Ismeretlen helyre távozótt...” cikáztak a gondolatok zsibbadtan a fiú fejében. — „Most hogyan tovább? Ügy kell folytatnom az életet, hogy mindent újrakezdek.” Gondolatai közt visszavisszatért egy mesefoszlány. Gyerekkori meséskönyvben olvasta. Sehogyan sem jutott eszébe a történet vége a csil- iagszemű juhászról, aki mindig az eget nézte és beesett a kútba, a kések közé... Sietős léptekkel ment el, majdnem szaladt. Nehogy valaki sírni lássa. Ahol a kavicsos út befordul, ott láttam utoljára.
