Kelet-Magyarország, 1972. október (32. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-06 / 236. szám

RELET-M as Y ARORSZ Á Ö WT2. október ft. S. oldal KOMMENTAR; Egy aláírás Moszkvában A szovjet fővárosban aligha múlik el nap magas rangú külföldi vendég látogatása, fontos egyezmény, vagy éppen közlemény ünnepélyes aláírása nélkül. Mégis elmondhatjuk, hogy világszerte nagy figyelem fogadta Abdul Razak ma- laysiai kormányfő moszkvai tárgyalásait. Ezek befejezése­ként gazdasági, műszaki, kulturális és tudományos megálla­podást írtak alá a két fél képviselői. A figyelem érthető. A Razak-látogatás és az egyezmény újra emlékezteti a világot arra, hogy miközben változatla­nul folyik az Európával kapcsolatos szovjet békeoffenzíva, miközben Gromiko washingtoni tárgyalásai újabb perspek­tívákat adtak a szovjet—amerikai párbeszédnek, miközben a szovjet delegáció eredményesen küzd az ENSZ-ben a le­szerelési világkonferenciáért — a szovjet együttműködési erőfeszítések érdekes, új területekre is kiterjednek. Malaysia, az egykori brit gyarmat még nem is olyan ■régen egyértelmű nyugati érdekszférának számított. Csak­hogy a világ változásai ezt a dél-ázsiai országot nem hagy­ták érintetlenül. Sem gazdaságilag, sem politikailag. Ha a külföldi látogató a malaysiai főváros, Kuala Lum­pur egzotikusán nyüzsgő forgatagában befizet egy városné­zésre, a programban feltétlenül benne lesz egy gumiültet­vény megtekintése. A gumifák birodalma már a főváros szélén megkezdődik és ez a tény is jól érzékelteti, milyen szerepet játszik ebben az országban a kaucsuk. Ezt és más termékeket azonban el is kell adni. Az or­szágban a legutóbbi időkig monopolhelyzetet élveztek a vásárlók, a nagy nyugati monopóliumok. Ez nemcsak gazdaságilag, hanem politikailag is hátrányos­nak bizonyult, sok tekintetben megkötötte a kormány irá­nyítóinak kezét. Ez a gazdasági érdekből származó felis­merés találkozott az egyoldalú orientációval ugyancsak szakítást követelő közvélemény — hangjával is. Razak és munkatársai a tények parancsára jutottak el addig az el­határozásig. hogy „nyitnak” a szocialista országok, elsősor­ban a Szovjetunió felé. Ennek a folyamatnak volt fontos láncszeme a minisz­terelnökmoszkvai látogatása, amelynek során kiderült: a két fél nemcsak a gazdasági közeledés fontosságában, ha­nem az ázsiai kollektív biztonság koncepciójában is azo­nos, vagy hasonló nézeteket vall. Amerikai légikalózok bombatámadása a VDK lakott területei ellen Elnökválasztás ’72 MEGNYÍLT a béke-világtanAcs ELNÖKSÉGÉNEK ÜLÉSE Santiago de Chilében meg­nyílt a Béke-világtanács el­nökségének ülésszaka, amely­nek munkájában a világ 70 országának képviselői vesz­nek részt. A küldöttek a ple­náris üléseken és a munka- bizottságokban megvitatják a jelenlegi nemzetközi helyzet kérdéseit, az imperializmus ellen, a nemzeti független­ségért és az egész világ bé­kéjéért vívott küzdelem prob­lémáit. Megvizsgálják a kö­zel-keleti és a délkelet­ázsiai helyzetet is. A megnyitó ünnepségen egyperces hallgatással adóz­tak Alekszandr Kornyejcsuk, a békemozgalom egyik meg­alapítója emlékének. Ezután Romes Csandra, a Béke-vi-, lágtanács főtitkára átnyúj­totta Salvador Allende chilei elnöknek a Frederic Joliot- Curie aranyérmet. Az érem, átnyújfásakor nagy elisme­réssel szólt Allendének a tartós béke elérésére irányuló erőfeszítéseiről. A chilei el­nök válaszában köszönetét fejezte ki a megtisztelte­tésért és hangsúlyozta, hogy a béke és a haladás erői, a reakció és az imperialisták mesterkedései ellenére kivív­ják a győzelmet a világbéke megóvásának fontos és ma­gasztos ügyében. KUBÁBAN KITÜNTETTÉK ANGELA DAVIST Fidel Castro kubai minisz­terelnök szerdán Havanná­ban a Playa Giron rendjellel tüntette ki a Kubában tar­tózkodó Angela Davist az imperializmus ellen, a polgá­ri jogok védelmében vívott harcáért. Az amerikai filo­zófusnőt egyúttal a havannai egyetem is díszdoktorává fo­gadta. WILLY BRANDT VÁLASZTÁSI BESZÉDE Willy Brandt nyugatnémet kancellár csütörtökön válasz­tási beszédet mondott a kas- seli Henschel-művek munká­sai előtt. Emlékezetes, hogy a nyugatnémet kancellár 1970- ben ebben a városban talál­kozott Willi Stoph-fal. a Né­met Demokratikus Köztársa ság miniszterelnökével. A kancellár beszédéber megállapította, hogy az euró pai biztonsági értekezlet ősz szehívása kétségtelenül előse gíti a további enyhülést Eur- pában. Rámutatott, hogy a szovjet —nyugatnémet és a lengyel nyugatnémet szer­ződésnek ugyancsak nagy je­lentősége van az európai lég­kör normalizálása szempont­jából. Mint mondotta, e szerződések ratifikálása tette lehetővé a Nyugat-Berlinről szóló négyhatalmi megállapo­dás érvénybe lépését. Brandt kancellár“ síkra- szállt az NSZK és az európai szocialista országok közötti kereskedelem, illetve műsza­ki-tudományos együttműkö­dés fejlesztése mellett. Mint rámutatott, a normalizálás politikája gazdasági területen is érezteti hatását. A kancel­lár kijelentette, hogy azok a megbeszélések, amelyeket a két német állam folytat az alapvető kapcsolatokat rögzí­tő szerződésről, hozzájárul­nak a béke megerősítéséhez. Leszögezte nem hagyja, hogy a választási küzdelem befo­lyásolja az NDK és az NSZK közötti tárgyalások menetét. A fő-feladatot az NDK és az NSZK kapcsolatainak rende­zésében jelölte meg. LEMONDOTT A SZUDÁNI KORMÁNY Az omdurmani rádió jelen­tése szerint Nimeri szudáni állam- és kormányfő csü­törtökön hajnalban elfogad­ta kormányának lemondását. A miniszterek azután köszön­tek le tisztségükről, hogy szerdán befejeződtek az or- i szágban a parlamenti válasz­tások. Nimeri „az alkotmá­nyos fejlődés új szakaszá­nak” nevezte a népi tanács megalakítását, amely — mint mondotta — „a hatalmat a nép kezébe helyezi.” Az ál­lamfő egyébként felkérte a jelenlegi kabinet tagjait, hogy a kormány megalakulá­sáig maradjanak hivataluk­ban. Amerikai F—111-es változ­tatható szárnyállású vadász­bombázók csütörtökre virr * dóan bombázták a VDK terü­letét. A gépek egy saigoni szóvivő közlése szerint — a VDK északnyugati lakott körzeteit támadják. Mint is­meretes, a gépeket egy héttel ezelőtt vezényelték vissza négyévi szünet után a délke­let-ázsiai hadszíntérre, de már első bevetésük alkalmával megsemmisített közülük egyet Észak-Vietnam felett a VDK légvédelme. Ezután néhány napra ismét kivonták őket. A B—52-es nehézbombázók Saigon térségében, a dél-viet­nami fővárostól 40—100 kilo­méteres körzetben hét sző­nyegbombázást hajtottak vég­re szerda éjszaka. Saigoni ka­tonai elemzők szerint a fel­Giscard d’Estaing francia gazdasági és pénzügyminisz­ter és M. Jagielski, a lengyel minisztertanács elnökhelyet­tese csütörtökön Párizsban Nixon elnök csütörtökön váratlanul sajtóértekezletet tartott azt követően, hogy meghallgaPa a saigoni láto­gatásáról visszatért Alexan­der Haig vezérőrnagy beszá­molóját Thieu-val folytatott tanácskozásairól. Nixon elnök nyomatékosan hangsúlyozta,, hogy az USA és a VDK képviselői között a tárgyalások „érzékeny pont­hoz” érkeztek, s ezek bizal­mas jellegére hivatkozva nem volt hajlandó közelebbi felvi­lágosítást adni tartalmukról. Hivatalosan is kinevezte II. Margit királynő Dánia új miniszterelnökévé Anker Joergensent. A szociálde­mokrata képviselő csütörtök délelőtt kapta megbízatását Jens Otto Krag miniszterel­nök utódjaként, aki október 3-án, a Dánia közös piaci csatlakozásáról tartott hép- szavazást követően mondott le. A csütörtök délelőtt kine­vezett új miniszterelnök, An­ker Joergensen bejelentette hogy részt vesz a Közös Piac párizsi „csúcs”-értekezle- tén. ★ Anker Joergensen az cNő olyan dán miniszterei.', "k, aki életének nagy részét a szakszervezeti mozgalomban töltötte el. Az új kormányfő 50 éves. Igen szegény család­ból származik, anyagi ne­szabadító erők offenzivára ké­szülnek a főváros ellen, s a nagyarányú amerikai sző­nyegbombázások célja a Saigon elleni közvetlen tá­madások elhárítása, legalább­is az amerikai elnökválasztás időpontjáig. A B—52-es nehézbombázók az ország északi részében, Da Nang kikötőváros és Quang Tri tartományi székhély tér­ségében szőnyegbombáz.', kát hajtottak végre. A saigoni szóvivők mindkét területről, valamint a központi fennsík tengerparti részéről heves összecsapásokat jeleztek. A jelentésekből kitűnik, hogy a felszabadító erők több fontos közutat ellenőrzésük alatt tartanak, s ezek visszaszerzé­sére a kormányhadsereg több eredménytelen kísérletet tett. aláírta Franciaország és Len­gyelország tízéves gazdasági, ipari és tudományos-műszaki együttműködési szerződését. Félreérthetetlenül demok­rata párti ellenfelének címez­ve szavait, a tárgyalások je­lenlegi szakaszának „érz 1 kenységére” hivatkozva ki­jelentette: „bármilyen nyil­vános véleménynyilvánítás hátrányosan hat ki a tárgya­lásokra és arra, hogy a lehető , leghamarabb létrejöjjön a | rendezés”. Az elnökválasztási esélyekre célozva Nixon meg­jegyezte: kormánya arról igyekszik „meggyőzni” a VDK képviselőit, hogy „nem jó p. litika kivárni az elnökválasz tások lezajlását.” hézségei miatt csak 23 éves korában sikerült megszerez- ’ nie az érettségi bizonyít- : ványt. Társadalompolitikai : ismereteit az egyesült álla- j mokbeli Harvard egyetemen alapozta meg. Joergensen 14 éves korá­ban lépett be a szakszerve­zetbe. Röviddel a második világháború után funkciót kapott a dán szakmunkás szakszervezetben. 1964-ben a képviselőház tagjává válasz­tották a szociáldemokrata párt listáján! Négy évvel ké-1 sőbb a szakmunkás szakszer- I vezet elnöke lett. Joergensen támogatta országának közös maci csatlakozását. Anker Joergensen elég ne_ ház politikai helyzetben vál. Ialta el a minist “erelnökl funkciót, hiszen a szociálde­mokrata pártot mélyen meg­osztotta Dánia közös piaci csatlakozásának kérdése. 1. „We want George, we want George!” — harsogta üteme­sen vagy száz diák, a sűrű hóeséssel mitsem törődve; George-ot akarjuk — kiál­tozták lankadatlanul a dur- ■hami egyetem bejáratánál. Két nappal az első, a New Hampshire-i előválasztás előtt tévévitára került sor a de­mokrata elnökjelöltek kö­zött, a durhami egyetem volt a stúdió, s a hóval dacolok McGovern érkezését várták. A kis, lelkes sereg diadalme­netet rendezett a szenátornak, a bejárattól a stúdióig; a töb­biek, Muskie és társai a hát­só ajtón jöttek be az épület­be. Egy amerikai elnökvá­lasztáson megszokott dolog, hogy hívei külön parádét renueznek a jelöltnek; né­mely jelentéktelen önjelölt esetében kifejezetten kínos látvány e szervezett önger­jesztés. Őszintén szólva mi a durhami vitára kíváncsi hír­lapírók, ott az egyetemi be­járatnál ilyen lelkes, de re­ménytelen seregnek éreztük McGovern fiait és lányait. Az országosan közvetített tévévitát a nagy előadóte­remben, az óriási vászonra kivetítve néztem — vagy kétezer diák társaságában. Először akkor éreztem meg valamit a „McGovern-jelen- ségből”, amint azóta a janu­árban még esélytelen és névtelen dél-dakotai szenátor „felemelkedését” Amerikában emlegetik. Akkor, március elején New Hatnpshire-ben Muskie toronymagas esélyes­nek számított; majdnem olyan biztosnak látszott, hogy ő lesz a demokrata jelölt, mint amennyire kilátástalanul küzdöttek a behavazott ál- amocskában Nixon repub­likánus ellenfelei, jobbról Ashbrook, balról McCloskey. Humprey nem is ment kor­teskedni az északi államba, ahol Muskie szomszédbelinek számít (Maine kormányzója volt), s ezt mindenki még egy külön előnynek tartotta a nagy esélyes _ számára. (Utólag kiderült: ha a de­mokrata párt „régi gárdája” idejében kapcsol, és nem ké­sik el Humprey bevetésével, nem osztja meg erejét, Mus­kie és Humprey között, júli­usban legalábbis alkudozási alapja lett volna a megover- nista erőkkel szemben; de nem volt ott senki New Hampshire-ben McGovern emberein kívül, aki igazán komolyan vette volna a „Ge­orge-ot akarjuk” jelszolt.) De abban a durhami elő­adóteremben meghökkentő volt az egyöntetű hurrogás Muskie szavaira, s az a ha­tás, melyet a lassú beszédű, sodrából nehezen kilendíthe­tő McGovern ért el a fiata­lok körében. Van McGovern- ben egyfajta derűs nyuga­lom, ami mássá tette, mint a muskiek, humpreyk, vagy nixonok. Valami, amitől hi­hetővé vált, hogy ez az em­ber valóban odafigyel azokra, akiknek napszámra szoron­gatta a kezét. Az amerikai lapok hamar megtalálták — és el is koptatták — a ha­sonlatot: ,.n dakotai m-érik tiszta levegője árad McGo- vernből”. Érdekes: mintha ma már is volna az elnökjelölt Mc Govern stílusa, mint ami­lyenre az előválasztások ide­jéből emlékszem. Higgadt még mindig, persze, de nem érzi már az ember a tavaszi tiszta derűt, a vonzást, amely főleg a fiatalokat ragadta meg. Akkor, például ott Durhamban, az Atlanti-óce­án jeges szélében és agyonfa­gyott diákok körében, amo­lyan „reménység lovagja” volt McGovern, bár remény­telennek tetsző esélyekkel. Sokat vitatják Amerikában az előválasztás! rendszert, s visszatérő a terv, már Wilson, tehát a tizes évek óta, hogy elég lenne egyszer és akkor minden államban megsza­vaztatni a két párt híveit: kit tartanak a legesélyesebb el­nökjelöltnek. Ekként meg­szűnne a pénzpocsékoló elő- választási akadályverseny, amely a legtöbb jelöltet va- , lóban politikai kaméle- ' ónná teszi. Milwaukee- ban, Winconsin állam­ban egy teljes nap Humph- rey-val együtt jártam, gyű­lésről gyűlésre; különben bá­mulatos volt a 60 éves politi­kus fizikai kitartása, reggel 6-tól éjfélig való készenlétre replikára, beszédre, kézfogás­ra. Előbb görög templomok­ban udvarlás a Hellaszból ide származott kisebbségnek (szó szerint: körmönfont mó­don, norvég anyjára és a népvándorlásra építve „logi­káját”, Humphrey még azt is képes volt „kimutatni”, hogy , ereiben valahol pár csepp gö­rög vér folyik...) Aztán „be­járta” az állatkertet, persze a sétálók kedvéért, majd este egy zsidóklubban ígért fűt- fát. Mit mondana, ha Wiscon- sinban számottevő arab ki­sebbség élne — évődött vala­ki. McGovern azzal győzött az elnökválasztási akadályver­senyen, hogy hihetővé tudta tenni ezt a folytonos szerep­lést, és főleg: nem változtatta témáit a hallgatóság szája ize szerint. E tekintetben csak Wallace hasonlítható hozzá, hiszen az alabamai is követ­kezetes volt szélsőségesen konzervatív elveihez. Még júliusban is azt mondogat­ták McGovern emberei a miami konvención: ezt a kampányt a bizalom kérdé­sével kell megvívni, mert az amerikaiak — a közvéle­ménykutatások tanúsítják —■ meghökkentő mértékben bi­zalmatlanná váltak politiku­saik és politikai gépezetük iránt. De különös és elgon­dolkoztató: a konvenció óta McGovern fő törekvése, hogy „kiszélesítse” táborát, tehát megnyerje a tőle és a koráb­ban vázolt programjaitól ide­genkedő csoportokat. így ke­rült a Wall Streetre, ahol a „megszelídült” program té­nyét ugyan helyeslőén, ma­gát a szenátor-elnökjelöltet viszont hűvösen fogadták. Va­lószínű, hogy McGovernnek sem így, sem úgy nem lehet sok esélye az elnökség elő­nyeit élvező Nixonnal szem­ben. De az a tavaszi „we want George” nem is a mos­tani választásnak harsogott, hanem, valamit előre jelzett a háború utáni népszaporulat következtében most gyors ütemben fiatalodó Amerika elkövetkező éveiről. Avar János Szüts Dénes: ■ ■ j C ? d 2. ... Amióta egy különös éj­szakán a dunántúli kisváros ban — ahol kezdő újságír volt — a1 járdáról felszedet egy csatangoló nőt, aki nyom >an a szeretője, majd kicsive :ésőbb a felesége lett, fan. ómként nehezedett rá apóst élete. Kezdetben csak felesé ge emlékeiből és a hátraha­gyott iratokból rajzolta maga elé a régen meghalt férfi ké­pét. Később felébredt a gya­núja, hogy apósa nem önke­zével vetett véget életének, s ettől kezdve szenvedélyévé vált a titokzatos história ku­tatása. Három és fél évet '.zentelt az események kuta- ására. Szabad idejét múze lmokban, levéltárakban, ira- 'okkal teli dohos pincékben :öltötte. Több száz emberre’ oeszélt és némelyek elbeszélé sét magnószalagra vette. Ki akarta deríteni az igazságod Dr. Pávai Vájná Ferenc az öreg geológus, a földtani tu­dományok kandidátusa, a szakma morc remetéje, ami­kor Szász először lépett be hozzá, köszönés helyett az ajtóra mutatott, de amikor megmondta Pávainak, hogy, < Balátai Jenő lány ’ - ak a fér­je, az öreg tudós átölelte mégcsA’"lta. Aztán megdöb bentő d.lgokat mondott Ba látai ügyéről. Ám ez is csak irdekes, izgalmas töredékévé vált a nagy, megfejthetetlen egésznek. Szász nem kímélte magát, térkép alapján bejárta a Ba­kony régi útjait, apósa nagy bauxit-felíedezéseit, s közbpn írt, és jegyzetelt. Balátai Jenő halálának körülményeiről ké szített vizsgálati anyagot, rendőri kihallga’ások jegyz könyveit, a boncolás eredmé iyét tartalmazó írást azon ián nem tudta megtaláló Szék az iratok az akkori be! igyminiszter parancsára, mé; a II. világháború előtt ha­muvá váPak. Szász Dániel cigarettát vett elő, rágyújtott. Az összefogla­lás módszerét kereste. Az épületet, ahol az öngyil­kosság vagy a gyilkosság tör­tént, a háború alatt lebom­bázták, az ostrom alatt rom­má lőtték és a felszabadulás után egy újat építettek fel he­lyepe. A régi ház lakói elköl­töztek, meghaltak, eltűntek. Hol van az a férfi vagy nő, aki például azon az éjjelen kihajolt a szomszédos ház ab­lakán, tegyük föl, mert mele­ge volt és kitekintve látott 'alakit a házba surranni Mi­lyen emberek csaknem min- >en bűnténynél jelentkeznek, nformációkat adnak, segíte­nek a nyomozóknak az addig rejtett szálak megragadásá­ban... (Folytatjuk) Francba—lengyel egyesmé^yt írtak alá Nixon sa]tóér£ekez!e-e Anker Joergensen Dásiia ú* mln'ssierelnöfee „Gyerünk, Gyurka \"

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents