Kelet-Magyarország, 1972. október (32. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-29 / 256. szám

Í972. október 29. KELET-MACYARORSZÄG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 9. flMM SZÓLJATOK SZÉP SZAVAK — PETŐFI SÁNDORRÓL KO^ZTA JÓZSEF KÉPEI A NYÍRBÁTORI MÚZEUMBAN A Népművelési Intézet, a Művelődésügyi Minisztérium, a Magyar Rádió és Televízió, a Hazafias Népfront országos titkársága, a KISZ Központi Bizottsága, a Szakszervezetek Országos Tanácsa^ a SZÖ- VOSZ. az OKISZ, [Valamint Bács megye Tanácsa Petőfi Sándor születésének 150. év­fordulója alkalmából ismét megrendezi a „Szóljatok szép szavak” országos amatőr színjátszó seregszemlét, amely ezúttal a nagy költő életmű­vét állítja középpontba. Mintegy 200 műkedvelő csoport nevezett az ország mmden részéből a vetélke­dőbe. Megyei, városi, községi művelődési házak és közpon­tok, főiskolák, üzemek, kö­zépiskolák, társadalmi szer­vezetek csaknem 4000 mű­kedvelő színjátszója méri össze a következő hónapok­ban tehetségét, rátermettsé­gét, nem utolsósorban pedig jártasságát Petőfi költemé­nyeinek világában. Az orszá­gos pályázat első része, amelyben a legjobb forgató- könyveket rangsorolták, most zárult. Az első díjat a szak­emberekből álló zsűri a beér­kezett 98 pályamű közül a győri Ifjúsági Színpad „szer­A BARNA TÉBOLY Új könyv a Zrínyi Kiadó gondozásában Egy könyv mindaddig új, amíg el nem olvassuk — vehetjük kölcsön némi át­alakítással az ismert mottót. „A barna téboly” című szép- irodalmi antológia is sokak számára új még, bár jó né­hány hónapja elhagyta a nyomdát. Sokan még ezután ismerkednek meg a könyv­vel, s nem bánják meg a világirodalom rangos alko­tóinak „társaságában” töltött időt. Már a könyv borítólapja magára vonja a figyelmet: egy absztrakt, szabad gon­dolat és képzettársításra ser. kentő kép fogadja az olva­sót. Talán az olvasók néme­lyikét meghökkenti a Picasso Guernica című festményé­nek felhasználásával készült kompozíció. De csak addig, amíg bele nem olvas a no­vellákba. amíg fel nem tá­rul képzeletében az a félel­metesen sok arcú, mégis összetéveszthetetlen portré, amely egy embertípust je­löl. A minden aljasságra, testi és lelki gyilkosságra, önpusztításra is mindenkor képes fasiszta egyénisége rajzolódik ki a novellákból. Egy embertípus természet­rajza — ahogVan az antoló­gia szerkesztői és összeállí­tói is mondják. A barna téboly — a náci pártesvenruha barna in­gére emlékeztetve elsősor­ban a xx- század világpusz­tító gépezetének, a német fasizmusnak szörnyűségeit idézi címében. De a váloga­tás ennél mélyebb gyökere­(P) korábban Budapesten kerül sor, az elképzelések szerint november köjtepén a buda­pesti színjátszó napok al­kalmából. A második terüle­ti döntő színhelye Kecskemét lesz december 7. és 9. között, ahol a Bács-Kiskun, Csong- rád, Békés és Pest megyei műkedvelő színjátszók talál­koznak. December 14. és 16. között Debrecenben a Hajdú- Bihar, Szabolcs-Szatmár és Szolnok megyeiek mérik ösz- sze tudásukat, január 4. és 6. között pedig Miskolcon a Borsod, Heves és Nógrád megyeiek. Az ötödik területi döntőre Sopronban kerül sor január 11-től 13-ig a Győr- Sopron, Vas. Komárom és Veszprém megyei együttesek benevezésével. Január 25. és 27. között tartják az utolsó területi döntőt Pécsett Bara­nya, Fejér, Somogy. Tolna és Zala megye műkedvelői részvételével. A legjobb műsorokat jánu- ártól a rádió is rendszeresen közvetíti. Az országos döntőt 1973. március 14-én tartják Kiskőrösön. A. legsikeresebb együttesek, mindazok, akik Kiskőrösre eljutnak, külföldi jutalomutazásban részesül­nek. dő, azzal azonosuló kollabo- ránst, Solohov fronthelyzet­ben jellemzi a nácit, az osztrák F. Torberg megszál­lóként, a fajgyűlölet és faj­üldözés, precíz, „tudományos” szakembereként ábrázolja, míg R. Marinkovics jugo­szláv író absztrakt módon, egy kézpár dialóguséban közelíti meg az emberi természetben rejlő jót és rosszat, s érzé­kelteti az /:elemberteienedés folyamatát.' Örkény István „In memóriám dr. K. H. G.” című novellája mindössze tizenegy soros, mégis teljes drámai alkotás. Felvették a válogatásba Thomas Mann „Mario és a varázsló” című i művét is, ezt a korai szim- bolikus elbeszélést, amelyben a nagy író az emberellenes téboly legyőzésének nagy erejű, művészi megfogalma­zását, optimizmusát adta. Mariónak a hipnotizáló Cipolla varázserejét sikerül megtörni, lelövi az emberi érzéseket, méltóságot lealja- sító „varázslót”. A téboly legyőzhető — fogalmazta meg az emberiség számára a nagy német író. Az antológia a Zrínyi Kiadó gondozásában jelent meg, ■ összeállította és szer­kesztette Kajetán Endre. Nehéz munkára vállalkozott a szerkesztő: a témának több könyvtárnyi irodalma van. Mégiá sikerült az el­képzelés szellemében sok és változatos nézőpontból bemutatni a fasisztát, mint* politikai képződményt . és embertípust Nemzeti festészetünk egyik legnagyobbja, kiemelkedő alakja a magyar tájhangulat belső értékeinek megörökí- tője Koszta József. Az Al­föld hű festője volt, pedig Erdély egyik legszebb vá­rosából, Brassóból szárma­zott, s onnan került a ma­gyar Alföldre, közelebbről Szentesre, amely vidékhez élete különböző viszontagsá­gain át is, mindvégig hű maradt. A hegyvidékről származó ember gyökeret tudott verni az Alföldön, mert a Brassó­hoz simuló Barcaság vidéke, az elszórt tanyák, az ott folyó mezei élet, aratások, kukoricatörés, szénahordás látványa mélyen leikéhez szóltak, s alföldi életében is ezek lettek művészetének ihlető motívumai. Tanulmányait szülővárosá­ban kezdte, majd Bécsbe került, utána a budapesti mintarajziskolába, onnan pedig Münchenbe. Külföldi tanulmányai után visszatért Pestre, s Benczúr Gyula mesteriskolájában folytatta művészi felkészülését. Nem könnyed, hirtelen kibonta­kozó művészi talentum. Ele­inte semmi sem mutatott arra, hogy túllépi a szokvá­nyos akadémiai stílus kere­teit. Münchenben ő is pró­bálkozik történelmi témá­val (Mátyás és Beatrix ta­lálkozása), azonban onnan hazatérve, hirtelen felszaba­dulva a műtermi és törté­nelmi feladatok alól, parasz­ti témák festéséhez fog. El­ső ilyen ismert műve a Ha­zatérő aratók címet viseli. Témája szinte minden, ami a természetben élő emb*r környezetét alkotja. Elha­gyott tanyák, munkából ha­zatérő aratók, a konyhában Kisdéginé Kirimi Irén dr. IS KERESSEM? Nyelvi sarok HOL Gyakran fordulnak nyelvi kérdésekkel hozzánk isme­rősök, ismeretlenek. A leg­utóbb például az egyik ked­ves ismerősöm a következő kérdéssel állt elő: orosz el­beszélés magyar fordításá­ban a pálinka helyett a for­dító a gugyi szót használja. Hát van ilyen szó a magyar­ban? S ha van, mi a pontos jelentése. Megnéztük az Ér­telmező Szótárt. Kiderült, van ilyen szavunk. népies, tréfás árnyalatú szövegekben a pálinka szó helyett használ­ják. A4 szótár példát is ad, Mikszáthtól és Móricztól idéz egy-egy mondatot: „A szőlő­pásztor egy kis gugyi végett ballagott le a kocsmába”; „Hoztak egy üveg gugyit, hogy leöblítsék a kenőcs ízét”. Egy másik ismerős az „Eben gubát cserél” szólásról mondta el, tudja azt, hogy annyit jelent e szólás: rosz- szat rosszra cserél, de mit jelent pontosan a szólásban ez a szó: guba. Ismeri a szónak több jelentését is. Tudja azt, gyanútlan szemlélő egyene­sen kellemes külsejűnek lát­hatta. magas, szőke férfinak, aki választékos eleganciával öltözködik, divatos szakállt visel, kicsit hosszabb hajat, éveinek száma közel a negyvenhez. De ez mind csak külsőség, amivel mint­egy letakartak egy csomó undorító tulajdonságot, ami­ket Kardos olyan célzatos alapossággal szedett össze, mint szenvedélyes vadász a különfajta trófeákat. 1 Egy napon új kolléga ér­kezett az osztályra. Kardos­sal lehetett egyidős, de tel­jesen az ellentéte volt. Vi­dám. tömzsi fickó volt. olyan apró szemekkel, mint két ötfilléres. Kardos^ nem szerette az apró szemű em­bereket. a nagy szeműeket sem egyáltalán senkit sem szeretett, ettől az embertől meg egvenesen undorodott mikor bemutatkozáskor an­nak puha keze belefolyt az övébe. — Bényei Ernő! — har­sogta aztán csak úgy mellé, késén meekérdezte: — Nem olvastad a legutóbbi cik­kemet, a közlönyben?! zőjének”, Z. Szabó Lászlónak ítélte „Mi baj, őrnagy?" cí­mű összeállításáért illetve a Szentesi Horváth Mihály Gim­názium műsorának, amelyet Bácskai Mihály szerkesztett „Az álmok nem hazudnak” címmel. A Petőfi-pályázat egyéb­ként a költő külföldi tiszte­lőit is megmozgatta. A fel­hívásra többek között Rio de Janeiróból érkezett ver­ses összeállítás, Lon­donból Petőfi-dráma... Egy segesvári 92 éves bácsi arról számol be dolgozatában, hogyan ünnepelték meg váro­sában a Petőfi-évfordulókat. Természetesen ezeket az anyagokat külön lektorálják, s a legértékesebbeket díjaz­zák. A „Szóljatok szeg szavak — Petőfi Sándorról’’ orszá­gos amatőr színjátszó pályá­zat azonban korántsem ért véget a sikeres pályaművek díjazásával, hiszen a sereg­szemle csak most kezdődik, amikor a különböző együtte­sek lépnek dobogóra, hogy bemutassák, milyennek is lát­ják mai szemmel a költőt. A Néoművelési Intézetnél elkészült a területi döntők menetrendje is. Ezekre leg­ket is igyekszik felderíteni, az írásművészet erejével, hi­telével az olvasók élmény- és gondolatvilágát akasja dúsítani. A szerzők fel akarják tárni e szörnyszü­lött minden ismertetőjegyét, egyéniségének, mentalitá­sának, társadalmi és egyéni, ségének természetrajzát, s egyáltalán mindannak az elemeit, rugóit, amely a fa­sisztát fasisztává teszi. Ezért újszerű a válogatás: az olvasó nem egy háborús novellagyűjteményt kap kézhez — bár a témája jel­legéből eredően gyakori a háborús közegben játszódó történet. Különböző korok, élethelyzetek, korosztályok, országok, társadalmi színte­rek közegében jelennek meg az emberi lealjasodás, az el- embertelenedés, a brutali­tás. a kollektív és egyéni őrület lovagjai. Ebből a nézőpontból vizsgálják és ábrázolják nagy művészi atmoszférával a novellák a barna téboly lovagját, a fasisztát — s rajta keresztül láthatóvá válik a bármely társadalmi közegben jelent­kező fasiszta. A válogatás változatos megközelítési lehetőségeket kínál az olvasóknak. A konkrét és a szimbolikus ábrázolás, az áldozat, majd a fasiszta szemével megeleve­nedő drámai szituáció mind a variációk széles skáláját ígéri és nyújtja. A szovjet Bikov a megszállás körül­ményei között mutatja meg a fasisztákkal ■ együttműkö­Kardos nem felelt, csak felhúzott szemöldökkel vé­gignézett rajta. Mások egy ilyen nézéstől odébbsomfor- dáltak, elsüllyedtek, vagy egyszerűen levegővé váltak, de Bényei csak egy nagyot nevetett. — Ja, te vagy az. akit mindenki utál! — mondta gátlástalanul és jól infor­máltam majd Kardos vállá­ra csapott. — Nálam ne strapáid magad, öregem, engem nem fogsz elijeszteni! Én szeretni foglak, mintha egy petéből származnánk! És Bényei állta a szavát. Attól kezdve állandóan Kar­dos sarkában volt. hű vazal­lusként szegődve melléje, és nem volt olyan goromba sértés, amit ne engedett vol. na el a füle mellett. A háta mögött, mindenki megrökö­nyödésére. a legnagyobb szeretettel beszélt róla, ál­landóan dicsérte, és bár ő is jó sebész volt, nem szégyellte •» a többiek tudomására hozni, hogy szakmailag sokat ta­nul Kardostól. — Kardoshoz képest, Ber­nard professzor egy tanyasi böllér! — emlegette több ízben a dél-afrikai szívse­bészt, hangoztatva, hogyha Kardos számára megterem­tenék a feltételeket,, már régen szívátültetést végez- > hetett volna Magyarorszá­gon, — Kardos, a zseni! Kardos, a nagy! Kardos, a szent! — ilyen, és ehhez hasonló kije­lentéseket eregetett, majd lassan modorában, viselke­désében is kezdte utánozni „barátját”, mire sikerült a közhangulatot teljesen maga ellen fordítania. — Ez egy patkány! — jelentette ki Kókai doktor, tömören összegezve Bértyei- ről alkotott véleményét, és attól kezdve barátságosab­ban köszönt Kardosnak, aki. vei végül is mégiscsak ré­gebben voltak kollégák. Kardos meglepődött, aztán egyre idegesebb lett, végül teljesen elvesztette a fejét. Bényei fokozatosan feldúlta a légkört körülötte, és az eddig ránehezedő ellenszen­vet lassacskán magához szív­ta. ö maradt egyedül a bű­vös utálat légkörében, és Kardost., mint egy hiányzó téglát az épületbe, beillesz­tették maguk közé a kollé­gák. Ezáltal teljesen idegen közegbe került, szokatlan, furcsa, eddig ismeretlen hangulat vette körül, mint­ha egy új bolygóra lökték volna. Néhányszor még pró­bálta visszaszerezni az elor- zott ellenszenvet, de min­den kísérlete kudarcot val­lott. Modorát a kollégák különcségnek fogták fel, és kezdték magukban megálla­pítani, hogy a nyers, ‘ durva modorral Kardos csak belső érzékenységét takargatja. Kardos ekkora szeretet súlya glatt összeroppant, ügy érezte, elvesztette az egyéniségét, mi több, szak­mai tudásában is kételkedni kezdett, örökösen az járt a fejében, hogy az a pálfordu- lás a személye iránt csak foglalatoskodó asszony (Tá­nyértörlő), virágok szépsé­gének egyszerű, tömör megfogalmazása, később pe. dig arcképek festése, figu­rális témáinak, arcképeinek örök szép ihletői, modelljei, felesége, Annuska lénye, aki férje köré a csendes munka és tűnődés atmoszféráját tudta megteremteni. Barát, ságba került Ferenczy Ká­rollyal, Réti Istvánnal, így eljutott ‘ Nagybányára, ahol nem tartózkodott sokáig, mert' szűkszavú ember lévén, nem szívesen folytatott mű­vészeti vitákat, nem foglal­kozott művészetelméleti kérdésekkel, ezt már Műn. chenben sem szerette. Öt a művészet másféle értelem­ben érdekelte, a dolgok bel­ső összetartó ereje, a ter­mészet nagyságának és szépségének nem érzelmes megjelenítése, hanem a lé­nyeg kifejezésé meghökken­tő színeivel, festői tudásá­nak minden készségével volt művészi hitvallása. Képei a természettől sok­szor eltérőek, az égbolt ná­la sokszor „sötét”, de ez munka közben váratlanul adódhatott nála, s így a sö­tét háttérből ragyogóan tud­ta kiemelni pl. a tanyák va­kító fehérségét. Tehát vol­taképpen a sötét színekkel is a fény ábrázolását szol­gálja. A fehér falak ragyo­gásáért festményein ábrázolt egei „elborulnak”, de az előtér csodálatos ragyogása képeit izgalmassá, sejtelmes, sé varázsolják. A húszas évek kezdetén Szentes hatá. rában tanyát vásárol magá­nak, s e táj szépségei lesz­nek festményeinek további motívumai. 1917-ben az Ernst Múzeumban első gyűj. teményes kiállításának óriá­hogy a durva posztóból ké­szült, kezdetleges szabású, hosszú, .vagy rövid felső ka­bátot így nevezik népiesen, egyes vidékeken így ’hívják a gubacsot, a tölgyfa levelén a gubacsdarázs szúrása nyomán keletkező kinövést, meg így neveznek egy kenyértésztából henger alakúra sodort, tepsi­ben megsütött tésztát is. Sőt á tói vaj nyelvből terjedő pénz jelentésében is ismeri ezt a szót. Azt is érzi, hogy egyik jelentésben sincs he­lye a szólásban. Mi hát a pontos jelentése? A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára pontosan felvilágosít a szó jelentéséről. Régi írásokban kutya je­lentésben is használatos volt e szó, de ez a jelentése ma már kihalt, s csak a szólá­sunk őrizte meg e jelentés emlékét. S ha valaki az Eben gubát cserél szólás pon­tos értelmére kíváncsi, keres­se meg O. Nagy Gábor „Ma­gyar szólások- és közmondá­sok” című könyvében azokat azért történhetett, mert Bé- nyeit jobb sebésznek tart­ják, mint őt, érdemesebb­nek az utálatra.JL^^^;M Némán járt-kelt napokig a kórházban, bánatában egy­szer még az operába is el­ment Sziráky doktornővel. Kókainak .kölcsönadott egy százast, az igazgató főorvos­sal sakkozott, szóval telje­sen elvesztette a talajt lába alatt. Olyanná vált. mint bármelyik kolléga a sebé­szeten, közéjük ereszkedve a gyűlölet magaslatából. Nem bírta sokáig ezt az állapotot. Mikor már a szi­ke is remegett a kezében, operáció közben, áthelyező­két kérte egy megürült kör­orvosi á'fásba. — Nekünk nem sikerült kiutálni — jegyezte meg Kókai a többieknek, Kardos elárvult köpenyére tekintve —, erre jött Bényei és „ki­szerette” innen! Az emberi lelem épy esség kifogyhatat­lan. De mit csináljunk mi Bényeivel?! — Szeressük • — mondta Kárász doktor, aki a leg­jobban utálta Bényeit. si sikere van, szinte egy űj Munkácsy érkezését ünnep­ük benne, s végre a művé­szeti közélet „felfedezi” Koszta Józsefet, s ,«a ma­gyarrá lett Goyát” látják al. kotásaiban. Művészetében végre észreveszik csodálatos szinkultúráját, emberábrá­zolásának mélységét, dara­bos modora ellenéle lelkének sugárzó gyengédségét. Művei színpompásan gazdagok. Az élénk színeket meré­szen használja, de sohasem merev szabályokba foglal, tan: egy-egy komorabb han. gulatú képébe olykor egy ecsetvonással tesz pl. égő pi. ros színt, s így képe még mélyebbé, még komorabbá válik. ­Koszta József művészeté­nek színérzékenysége külön, leges, lélekábrázolása gaz­dag, színlátása intenzív. VI- rágcsendáleteiben is ugyan, ilyen mélységű festői érte­keket érzünk. A maguk tér. mészetes színében és szép­ségében fogalmazza meg egy-egy csokor színlátványa., gazdag színvilággal, művé­szi képzelete minden ér­zékenységével. Festményei a lélekhez szólnak, nála at festés egész lényét igénybe vette, képei így érzelmeinek a szó leg­szebb értelmében legmél. 'ébb kifejezései, emberi szenve. délyességének megnyilvánu. lásai. Művészetében a hazai at­moszféra tömöreh tükröző. 4dik, festményei sohasem vál. nak időszerűtlenekké, hanem „időállók” a legmélyebb ér­telemben, s ezért méltán tarthatjuk őt számon nem­zeti festészetünk kimagasló alakjának. a szólásokat, amelyekben az eb szó szerepel. Itt rátáié’ ir­re is. Idézem: „Eben gubát cserél, a tájnyelvben: Eben kutyát, szűrön gubát annyit jelent: semmit sem nyer a ’■'-^'•én, rosszat rosszért cse­rél”. Folytathatnám tovább a hozzánk intézett kérdéseket: hogyan is mondjuk ezt he­lyesen, pontosan mit jelent valamelyik szavunk, honban ered egy-egy családnév, ke­resztnév, vagy községnév, kik voltak azok- a sumérok, akiknek a nyelvével még ma is megpróbálják a magyart rokonítani és ígv tovább. Az ezekre adott válaszok he­lyett hadd hívjuk fel az ér­deklődők figyelmét néhány olyan műre, amelyből kielé­gíthetik tudásvágyukat. Az utóbbi 10—15 évben sok kitűnő összefoglaló mű, szótár jelent meg, s ezek nagyobb része megyei, járási, városi, iskolai könyvtárakban elér­hető. Mit tartalmaz, hogyan használható „A magyar nvelv értelmező szótára”, O. Nagy Gábor „Magyar szólások és közmondások” című műve, „A magyar nyelv történeti- etimológiai szótára”, az emlí­tett példákból világosan lát­ható. Akikéi nyelvhelyességi és nyelvtani kérdések érdekel­nek. igen nagy haszonnal forgathatják a kétköteses „Mai magvar nyelv rendsze­ré”-! az úgynevezett akadé­miai leíró nyelvtant és Lö- rincze Lajos nyelvművelő könyveit. A jó tartalom- és szómutatók megkönnvítik ezek használatát. A család- és .keresztnevek. a földraizi nevek eredetében jól eliga­zít bennünket Kálmán Béla ..A * nevek világa” című könyvecskéje. Akiket pedig az édekel, kik voltak a su­mérok. s egyáltalán mih-en nyelveken beszéltek valaha ás ma a világban, azoknak Antal László Cson­gor Balázs és Fodor István közös művét: „A világ nve'- V'i” című könvv forgatását ajánljuk. Sok jelentős műre hívhatnánk fel még az olva­sók figyelmét, de a helv hiá­nya miatt erre nincs lehető­ség. Bachát László

Next

/
Thumbnails
Contents