Kelet-Magyarország, 1972. október (32. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-28 / 255. szám
IfíCWP-MA^TARÖttSZAÖ 9. ÚM Funkciótól függetlenül A Nyíregyházi H llímpanfr- és Tsákgyár egyik Igen korszerű és termelékeny gépe a papírzsákgyártó sor. Noha még csak 90 százalékos az üzemelése, így is 14 ezer darabot készít műszakonként Debreceni Antal és Rebák Pál dolgai az automatika ellenőrzése, a gyártás irányítása. (Hammel József felvétele) * Vár az otthon Akiken milliárdok múlnak Tiszaszentmártonban szovjet és magyar munkások között A PARTTAGGYÜLES »ÉSZTVEVÖI összenéztek: az igazgató elvtárs ismét hi. ányzik. „Ez már a harmadik eset egymás után” — dünnyögte, inkább csak önmagának, a párttitkár. „Külföldi üzletfelek vannak nála, azokkal tárgyal” — magyarázta a titkárnő, ö is párttag volt; így az igazgató külön a lelkére kötötte, hogy figyeljen jól oda, s jegyezzen fel minden, az 5 munkájával összefüggő észrevételt. Ez az eset voltaképpen nem egyedi, nem nevezhető egészen kivételesnek. Az utóbbi időben jó néhány üzemi és szövetkezeti párt- szervezetben lehetett hallani olyan észrevételeket, hogy a párttag igazgató, illetve elnök gyakran távolmarad az alapszervezeti taggyűlésekről, nem vesz részt párt- szervezete életében. ügy tűnik — mondották a tényt kifogásoló kommunisták —, mintha ezekre a vezetőkre nem vonatkozna teljesen a szervezeti szabályzat, mintha számukra másfajta előírások lennének az irányadók — márpedig ez lehetetlen és elfogadhatatlan. Mondjuk meg mindjárt; a tényt kifogásolóknak teljes mértékben igazuk van. A pártban nincs kétféle jog és kötelesség: az előírások egyformán vonatkoznak mindenkire, tisztségtől, funkciótól, beosztástól, rangtól függetlenül. A távolmaradás nem igazolható, még ekkor sem, ha tudjuk, hogy azért ez a kérdés mégsem olyan egyszerű. Mert hát hol volt a taggyűlés idején az elnök, vagy az igazgató? Nem moziban, nem a strandon, nem is vadászaton : dolgozott, tárgyalt, tanácskozott valamilyen fontos vállalati vagy szövetkezeti ügyben. Lehet, hogy éppen egy értekezleten ült, hiszen az ilyesmiből ma bőven kijut egy vezetőnek. Ült az értekezleten — vagy éppen előadott —, s magáp~- . ~ : Korunk egyik jellemző és hasznos időtöltése a barkácsolás. Többen hajómodelle- ket, régi várakat építenek gyufaszálakból, mások rádiókat, televíziókat állítanak össze önerőből. Hasznosan telik az otthoni szabad idő. Mesélték kollégáim, milyen felemelő dolog melegítőben fűrészelgetni, kalapálgatni a hosszú téli estéken. A kala- pálgatás eredménye az eltelt idő mellett sok értékes használati tárgyat is eredményez. Egyik barátom szédszedte teljesen egyedül a kályháját, igaz. hogy összerakni nem tudta, és a szakértelem nélküli szétszedés folytán a cserepek fele összetört, a lakás elsötétült a koromtól, de mégis büszkélkedik: ő ezermester. Nos, jómagam is beálltam m barkácsművészek soraiba. Az üzletben, ahol több bar- kácstársammal válogattam a hulladék lemezt éá fadarabkákat, rájöttem, hogy a barkácsoláshoz nem elég a szándék és a tudás, tömött erszény is szükséges hozzá. Hónom alatt néhány darabka fával indultam hazafelé amikor egy könyvüzletben megpillantottam néhány asztalos szakirodalmat. Keli a tudás. Vásároltam néhány könyvet. Ezekből majd megtudom, ho. Cyan fogjak hozzá a virágban arra gondolt: tulajdonképpen lenne most egy másik értekezletem is, most van a taggyűlés, de hát hiába, a fizika objektív törvényei miatt nem lehetek két helyen egyszerre. ALIGHANEM VALAMI ILYEN SZEMLÉLET, ilyen „hozzáállás” lehet a fő oka a gazdasági vezetők emlitett távolmaradásainak. Az, hogy többük szemében a párt- alapszervezet taggyűlése nem más, mint egy értekezlet a sok közül. Holott a taggyűlés, ha formájában egy tanácskozás is, tartalmilag mégis több ennél. Több — és más. A szervezeti szabályzat adta meghatározással élve: „az alapszer. vezet legfőbb szerve”. Fogalmazhatjuk úgy is, hogy az alapszervezeti pártélet legfőbb fóruma, a pártszervezet megtestesítője. Az egyes párttag alapszerve, zete munkájában mindenekelőtt a taggyűlésen vesz részt. És e megállapítást meg is fordíthatjuk: aki rendszeresen hiányzik a taggyűlésről, az nem vesz részt megfelelően alapszervezete mun. kájában. Márpedig az utóbbi a párttagnak ismeretesen egyik legalapvetőbb kötelessége. Vonjuk le tehát a következtetést, hogy a szóban forgó vezetők lebecsülik a pártmunkát, a közéleti tevékenységet, „technokratákká” váltak? Vigyázzunk — ez sem ilyen egyszerű! Hiszen jó néhány ilyen igazgató vagy elnök többféle fontos társadalmi-közéleti tisztséget is betölt. S ha a megyei, a járási, a városi pártbizottság bízza meg valamivel, kéri fel valamire, nagy igyekezettel, gondossággal és lelkiismeretességgel törekszik annak eleget tenni. Csak éppen az alapszervezetet nem becsüli valami sokra. ITT VAN TEHAT a szemléleti „buktató”. Ismerünk olyan gazdasági vezetőket — állvány készítéséhez. Mert az első remekmű — határoztam el — egy nem akármilyen virágállvány lesz! Menet közben egy kirakatban láttam is egy elképzelésemnek hasonló virágállványt. Meglepően olcsón. Az anyag és a szakirodalom épp annyiba került, mint az új virágállvány, de akkor hol marad a fúrás, faragás öröme? Azonnal hozzá- kezdtem a barkácsoláshoz. Kerek három hétig tartott, de volt eredménye. Akadtak nehéz pillanatok is. Amikor az enyvesdobozt felrúgtam. Értem, hogy a fürdőszoba és a hall korcsolyapályává változott a meleg enyv száradása után. De azt sohasem fogom megtudni, hogy mitől lett csirizes a csillár is? Hogy az ujjaimat lilára szegeltem, a fűrész kitépte a nadrágomat? Ki törődött ily taga- teli ügyekkel, hisz ott állt készen a remekmű: az új virágállvány. Nejem, akinek semmi szépérzéke a modern asztalosművészethez, hörögve kérdezte: kutyaólat tennél a lakásba? És miért festetted lilára ezt a borzalmat? — faggatott. Eldicsekedtem újításommal. Mivel festékre már nem volt pénzem, a virágállvány borítására körömlakkot használtam. Nem bírta idegekkel, elrohant. Én egyedül szereltem fel az új fogalmazta meg egy felelős pártmunkás —, akik napokig nem alszanak, ha a pártbizottság kér tőlük beszámolót, saját alapszervezetüket viszont félvállról veszik. Az ilyen elvtársakkal meg kell értetnünk, hogy az alapszervezet és a pártbizottság ugyanaz a pán.. Ugyanannak a pártnak a szervei, ugyanolyan fonto. sak, s senki nem oszthatja az egyik, illetve a másik területen teljesítendő kötelességét — első- és másodrendű, komolyan veendő és elhanyagolható kategóriákra. Akkor sem, ha egyes helyeken az alapszerv esti összejövetelek színvonala valóban hagy kívánnivalót maga után. Hiszen ezt a színvonalat javítani nemcsak a párttitkár, vagy a vezetőségi tagok kötelessége, hanem minden egyes kommunistáé — a képzettebb, felkészültebb párttagoké pedig különösen. Ezeknek a gondolatoknak az elfogadtatásában a felsőbb pártszerveknek is megvannak a maguk tennivalói, de a fő felelősség magáé az alapszervezeté. Nem elég, ha csupán a megyei vagy a járási pártszerv képviselőjének panaszkodjék el a helyzetet. Elsősorban maguk lépjenek fel, igényeljék következetesen a vezetőktől is kötelességeik teljesítését, figyelmeztessék erre őket négyszemközti beszélgetéseken vagy az egész kommunista kollektíva előtt. Hiszen számos alapszervezet példája tanúsítja: ahol elvszerű a légkör, ott a vezetőnek egyszerűen eszébe sem jut lebecsülni a pártszervezetet, elhanyagolni a munkájában való részvételt. „ A KÉRDÉS NYÍLT FELTEVÉSE persze konfliktusokkal is járhat. De ahol óvatoskodnak, előbb-utóbb ott is feszültség támad ebből. Jobb tehát elvszerű módon fellépni, nyíltan, és főleg következetesen. _______•» __________________ állványt: sorra rakosgattar a polcokra kaktuszainké philodendronjainkat. Ezek r virágok — sajnos — túl táp láltak, állapítottam meg, m' dón kiderült, hogy az áll vány enyvezése felmondta szolgálatot. Ebben nem az al kötő és remekműve a hiba- hanem az átkozott neh? cserepekben elhelyezett nö-\ vények. Néhány cserép r földre is esett, a cserepek összetörtek, sebaj. Jövő hé ten újrakezdem. Bár egyik barátom lebeszélt az otthon! barkácsolásról. Ök másképo csinálják. Hol és hogyan? Hát a gyárban, munkaidő alatt. Mutatta is. milyen szép hangulatlámpát, dísztárgyat barkácsolt odabenn. Sokan csináljuk így. közölte. Megspóroljuk az anyagot és az időt. kacsintott kedélyesen. Sajnos gyárainkban találhatók a „csináld magadnak, a gyáradban” mozgalom hívei szép számmal. Tudom, értem. De azt nem értem, mit szólnak ehhez a gyári ren- dészek ? Én a magam részéről továbbra is az otthoni ezermesterkedés híve maradok. Már hozzá is kezdtem új remekművem előkészületeihez: egv zenélőórát varázsolok öreCT vekkerünkből. A szakirodai mat tegnap már sikerült a lakásba csempésznem. Hogv fog csodálkozni a családom ha óránk hainalonta elzen* li az „adj Uram esőt...” Abai Pál — ö, már azt számoljuk, hány nap van hátra, hogy hazamenjünk — sóhajt fel Vera Kuligina. — Ha még a gyerek itt volna... — a mon. datot nem fejezi be. A gyerek — biztosan szőke és kék szemű — egy hatéves kislány valahol Moszkva környékén, a nagymamánál várja, hogy az apuka és anyuka hazajöjjenek. Hiszen még a tavasz kezdetén elmentek. Tiszasaentmárton határában, a Tisza töltése mellett van a munkahely. Itt fogott kezet egymással a szo.jei és a magyar szerelő, amiitor a Barátság II. kőolajvezeték szovjet és magyar szakaszát összekötötték. Azóta — néhány hete — a vezetékben olaj van, a szerelők a befejező munkálatoknál tartanak. Vállalásuknak eleget tettek, november 7. tiszteletére — két hónappal az eredeti határidő előtt — elkészülnek mindennel. Kuligio és a iöbbiek Jóformán egy kupacban van mindenki. az utolsó szerelvényeket festik. Az egyik lakatos, a másik esztergályos vagy hegesztő, Kuligin meg éppen az oldaldarus traktor vezetője. Most mégis a festékes ecset van a kezében. — Végeztem a magam munkájával, felemeltem a daruval b csövet. Utána odamegyek. felveszem a festé- kesdobozt. „Konyecsnó” — természetesen, mondja oroszul. Mennyi minden magától értetődő, ami nekünk szokatlan. A tolmácsnő. Molnár Imréné — aki talán a legtöbbet volt velük — meséli: — Mindegyikük szakmunkás. De olyan nincs náluk, hogy ez az én munkám, a másikhoz nincs közöm. Ha végzett a magáéval, akkor keres magának más elfoglaltságot. A búvárok csoportvezetője például minden további nélkül odament a konyhába, az asszonyokhoz krumplit hámozni, mert éppen nem talált mást. A hegesztőnő, Vera Kuligina is elcsodálkozik, visszakérdez, amikor munkájáról érdeklődünk. — „Pacsemu nye zsensz- kája?*’ — Miért nem női? — mármint az ő munkája, a majd méteres átmérőjű csövek hegesztése. — Akinek tetszik az ilyen munka, az megtanulja — és mosolyog, ahogy ezeket mondja. — Most már otthon érezzük magunkat — tréfálkozik Eliferij Venyiaminovics Szorokin, a szerelők főmérnöke. „Fél szóból érijük egymást“ — Hogyan értették meg egymást a magyar szerelőkkel? — Kicsit tanul magyar — kezdi magyarul, majd oroszul folytatja: — Ök is vezetéképítők, fél szóból értjük egymást. Mint ahogy mutogatással, a rajzokra való utalásokkal magyaráznak egymásnak Fé- nyeslitkén, ahol a szivattyú- állomás automatikus irányításának szerelését az NDK- beli és a magyar szakemberek közösen végzik. A külső kép egyforma itt is. ott is, Tiszaszentmártonban és Fénveslitkén. Átható őszi szél, vigasztalanul hulló % eső, vagy éppen a dermedt kezeket melengető napsütés és sártenger. Ahol még nincs kész az "szfaltozott út, ott gumicsizma nélkül veszélyes a közlekedés. Az utolsó árkokat most temetik be a kubikosok. — Nincs itt olyan kétméteres szakasz, hogy ne lenne valamilyen vezeték a föld alatt — vélekedik egyikük. — Két éve „vágjuk a melót” — teszi hozzá egy másik. — A határidő, mindig azt mondják. Ugyanezzel a gonddal bíbelődnek a két országot összekötő vezeték majdani üzemeltetői: — Már politikai kérdéssé vált minden kivitelezőnél, hogy tartsák a vállalt határ, időt — mondja Zábrák Sándor, a Kőolajvezeték Vállalat gáz- és olajszállítási főosztályának vezetője. — Most várok egy moszkvai telefont, hogy mennyi olaj érkezik. Kél hónap nyereség Pedig nem volt egyszerű a kivitelezés, a KlSZ-védnök- ség segítségével is sok nehézséget kellett leküzdeni. — A vállalatunk ilyen átmérőjű vezetéket még nem épített — folytatja a főosztályvezető. — Nemcsak a munkára kellett felkészülni, hanem az egész gondolkodást, a szervezést át kellett állítani, hogy az új technológiai műveleteket elvégezzük. Ebből a nagy munkából az egyes ember, a szerelő csak annyit lát, hogy az ő kis részfeladatát minél előbb jól elvégezze. A sok, egymással kooperáló kivitelező vállalat csak azt nézte, hogy a másikat is „hagyja” dolgozni, jól megférjenek egymással. S végeredményében egy másfél milliárdos egyedi nagy beruházás sorsa múlott munkájukon, itt nyertek két hónapot. Hogy ez mit jelent az országnak? Az olajellátás biztonságát, a finomítók, erőművek működésének zavartalanságát nem egy-ké évre, hanem egészen 1980-ig. Lányi BtUmi Barkácsolás
