Kelet-Magyarország, 1972. október (32. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-28 / 255. szám
'4. oldal KELET-MAQYARORSZÄÖ 1972. ottíő¥er 28... —... I . Szülők fóruma Anyu, meséli 1 A gyermek szereti a mesét, kéri és várja, hogy meséljünk neki. Legtöbb szülőnek az a problémája, hogy hány éves kortól meséljen, mit meséljen, hogyan meséljen. t Nehéz lenne meghatározni, hogy pontosan hány éves korban kezdhetünk el mesélni. Meg aztán attól is függ, hogy mit nevezünk „mesélés”-nek. Szeretném azt mondani, hogy számítsuk már annak azt is, amikor a csecsemő bölcsője fölé hajló anya dajkadalokat, altatókat dúdol gyermekének. Boldog az az anya. aki tele van a dajkadalok, altatók, gyermekrimek, mondókák játékos, mókás, furcsa, sokszor értelmetlen, nek tetsző ritmusaival, aki mint anya továbbadja azt, amit gyermekkorában az ő anyja, vagy éppen öreganyja mesélt neki, A huszonöt éves Petőfi Sándor örök emléket emelt egy dajkadalnak: „Cserebogár, sárga cserebogár” — ezt hallotta gondolatban, amikor visszaemlékezett szülőföldjére. Két-három éves gyermekeknél még korai összefüggő történetek mesélése. Ebben a kórban igen jó barátja a gyermeknek a kép. A gyermek tele van kérdésekkel a képek láttán. Feleljünk türelmesen. Nézegessük a hajtogatható képeskönyvek képeit a két-három éves gyermekkel és Csak annyi legyen a . mese. hogy elmondjuk, mi minden látható rajta. így sok új fogalmat tanul meg. Két-három elmesélés utón már ő is helyesen alkalmazza őket, amikor önmagának mesél a képeskönyvéből. Emlékezőtehetsége annyira jó, olyan nagyon figyel ránk, hogy ki Is javítja, ha egyszer netán násképpen mondjuk, meséljük, mint előzőleg. Azután, ahogy nő a gyermek, az igényei is más szint kapnak. A figyelme kitartóbb lesz, képes hosz- szabb szövegeket is megérteni, befogadni. Ekkor kezdi meg a gyermek életében tündökletes pályafutását a mese. A mesének feltétlenül szépnek, érdekesnek, derűsnek kell lennie és olyan nyelvezetűnek, amit a gyermek könnyen megért. A mesét csak kevés szülő találhatja ki saját naga. írói adottsággal kell rendelkeznie annak a szü- őnek, aki meri vállalni, hogy saját költésű mesével szórakoztatja, neveli a gyermekét. A mesemondónak — mielőtt elmondja — feltétlenül el kell olvasnia a mesét. Meg kell állapítania, vajon nem tartalmaz-e olyasmit, ami a gyermek számára érthetetlen, vagy ami tapintatlanul érinti egy- ?gy érzékeny pontját. Pl. testi fogyatékos gyermekeknek ne olvassunk vagy meséljünk nyomorék gyermekekről szóló történetet stb. Gondoskodnunk kell arról is, hogy megteremtsük n mesélés kedvező feltételeit. A szobában legyen teles csend, amikor mesélünk. Kapcsoljuk ki a rádiót, nások ne beszélgessenek mesemondás alatt. A sza- 'adban (téren, udvaron, kertben, patak partján) is ■éressük meg a megfelelő csendes helyet. Fontos, hogy a gyermek lássa a mesemondót me- ■élés közben. Legjobb, ha szemben ül vele. Mesemondás előtt keltsük fel a gyermek érdek- ődését, mondjuk meg, hogy miről fog szólni a mese, 'ogy izgalommal, feszültséggel várja. A meseolvasás vagy mesemondás után mutassuk neg a gyermeknek a mese képeit. Állapítsa meg, hogy i mese melyik mozzanatát ábrázolja a kép. keress:- neg a szereplőket, figyelje meg az arckifejezésüket nozdulataikat. Tegyünk fel a mese tartalmára vonatozó kérdéseket. Kérdezzük meg. hogy a mese merik szereplőjéhez szeretne hasonlítani és miért. Ez- el ítéletalkotásra, véleményének kifejezésére szokatjuk a gyermeket. 5—6 éves gyermekkel már megkísérelhetjük azt is. logy elmondjuk a mesét háromnegyed részéig, s néki adjuk feladatul a történet befejezését. Ezzel a •épzelőerejét fejlesztjük. Ugyanazt a mesét elmondhatjuk többször is. a vermeknek. A három hat éves gyermek első hálásra úevsem érti meg teljes összefüggésében a tör- énetet. Még akkor is élvezi a mesét, ha már ő maga s — szinte szóról szóra — tudja. Dr. Gergely Károlyné Megyei szavalóverseny és rajzpályázat 1973. január 1-én ünnepeljük Petőfi Sándor szüleié sének 150. évfordulóját. Ez alkalomból a Magyar Úttörők Szövetségének nyíregyhá zi elnöksége, a városi tanác vb művelőaésügyi osztály, és a városi könyvtár a nyíregyházi általános iskolai tanulók részére az 1972—73-at tanévben szavalóversenyt és gyermekrajzpályázatot hirdet. A szavaló verseny célja a Petőfi-hagyományok ápolása emlékének méltó megünneplése, költészete értékeinek tudatosítása. A versenyen csak azok a tanulók vehetnek részt, akik könyvtári tagok. A verseny meghirdetése ugyanis egybeesik a nemzetközi könyvévvel. Három kategóriába lehe benevezni. Az alsó tagozatosok — elsősöktől negyedikesekig- külön, az ötödikesek, hatodi kosok a második, a hetedike sek, nyolcadikosok a harma dik kategóriában indulhat nak. A szavalok a város könyvtár által összeállított é- javasolt versjegyzékből — a saját kategóriájukon belül — három verset szabadon választhatnak, A városi döntőr a zsűri határozza meg, hog' A három vers közül melyiket szavalja a versenyző. Elődöntők — iskolánként — a téli (Zünetben lesznek. A döntőt 1973. március 15-én tartják. A zsűri a legjobban szereplő versenyzőkkel foglalkozó pedagógusokat is megjutalmazza. A gyermekrajzpályázaton részt vehet minden nyíregyházi általános iskolai tanuló. Be lehet küldeni minden olyan művet, mely Petőfi egy-egy versét, vagy prózai alkotását képi megfogalmazásban ábrázolja. Az irodalmi művek elolvasás-’ után a gyermek képzelő erejének kell érvényesülni a pályamunkákon! A pályázat jeligés. Jeligének a vers. vagy prózai mű címét használják, s ezt kell feltüntetni a rajzlap hátoldalán, illetve a borítékon. A borítékban a tanuló neve, osztálya, iskolája és rajztanárának neve szerepeljen. A rajzokat a városi könyvtár ’ímére kell beküldeni — Nyíregyháza, Kossuth tér 1. beküldési határidő: 1973. január 20. Mindkét pályázatra az Iskolákban lehet jelentkezni. A helyezést elért tanulók értékes díjazásban részesülnek. FIATALOK ü FIATALOK SS FIATALOK a FIATALOK ün FIATALOK TÖRD A FE IED í Vízszintes: 1. Megfejtendő (a függőleges 6 folytatása). 0. Maga. 7. Fogoly. 8. Germánium vegy- jele. 9. Szenvedés. 11. Váj, karcol. 12. Összeszorítött kézfej. .14. Udvarféleség. 16. Kas. 18. Zamat. 20. Lóca. 21. Egyszerű gép. 22. Bő. 24. ... Sámuel (magygr király). 25. Többszörösen hatvan perc. 27. Korai gyümölcs. 28. ösz- szevissza szít! 29. Dorong. Függőleges: 1. Fluor, nikkel, kálium vegyjele. 2. Azonos mássalhangzók. 3. Gyom. 4. Háziállat. 5. Élősdi emlős. 6. Megfejtendő (folytatása a vízszintes 1. sorban). 10. Asz- szonyok. 11. Üt. 13. Csen. 14. Fürdőalkalmatosság. 15. Pléd. 17. Ragadozó madár. 19. Csukott. 21. Figyelmes. 23. Légnemű halmazállapotú anyag. 24. Szülő. 26. Kiss Sándor. 27. Félig élek! Megfejtendő: Megyénk népi tánc- és zenei művészetének egyik szép és nevezetes terméke az ... függőleges 6., vízszintes 1. Múlt heti megfejtés: SZABÓ LŐRINC — TISZABECS. Könyvjutalom: Varga Anna, Róza Nyíregyháza, Lázár Ferenc Nyíregyháza, Tóth Pál Tyúkod, Kállai Zoltá" Mérk és Kecskeméti Ildikó Miskolc. BJyegg) űjlés A rejtvény vízszintes 1. és függőleges 12. számú sorában egy-egy értékes bélyegsor nevét rejtettük el. A vízszintes 38. sorból kiderül, mi szükséges a gyűjtemény rendszerezéséhez, míg a függőleges 14. sorban a bélyeg- gyűjtők egyesületének nevét rejtettük el. Vízszintes: 10. Szagos. 11. RG. 13. Férfinév. 14. Mister, röv. 15. Valamiben részesül 17. Olaj idegen változatban 18. Nem tegnapi. 19. Vissza: nyugat-afrikai állam. 21 Győrnél ömlik a Dunába. 22. Hamar közepe. 23. Nem mögé. 24. Ázsiai császárság. 25. Az elem legkisebb alkotórésze. 27. Folyadék. 28. Lakoma. 31. Az ételízesítő. 32. Ádám Nándor. 33. Törlőgumi. 35. Egyforma mássalhangzók. 36. Kúszó, hüvelyes növény. Függőleges: 1. A koponya nyakszirti része. 2. Római 51. 3. Ilona becézve. 4. Szabószerszám. 5. Lajoska. 6. Bíró teszi. 7. Tisztít. 8. Petries Soma. 9. 1-vel a végén a Földközi-tenger beltengere. Í6. Pest megyei község. 18. Sziget a Földközi-tengeren. 20. Eszme. 21. REÁ. 24. Férfinév. 26. Filmszínház. 28. Edzőtáboráról ismert városunk. 29. Fogkrémmárka. 30. Bíró betűi keverve. 33. Csúf. 34. Szótoldalék. 36. Növény. 37. Bánat. ‘ZSO "3HV1AI ‘sn§9IBlBH ‘uue8B£j etduino 1191 ;sa)(a/űaítí fiyerekstái A fiú írja az apjának: — Küldjél nekem 30 forintot, lefénykópeztetem magamat azzal a kislánnyal, akit szeretek és küldök neked fényképet. Az apa válasza — Küldik neked 15 forintot, és küldd el a kislány fényképét, téged már úgy is jól ismerlek. A hazugságversenyen eläö helyet kapott az a fiú. aki azt mesélte, hogy látott a szakadék felett egy elefántot, a farkával egy pitypangba kapaszkodva. Abban az időben, amikor a békák még csíkos úszónad. rágban jártak, élt Hencidán egy jóravaló csizmadia, akit Együgyü Gergőnek hívtak. Eredetileg csak Gergő volt a neve; hogy’ kapta emellé az Együgyű nevet, ezt akarom most elmesélni. A hencidaiak mindig igen meg voltak elégedve a szülőföldjükkel, általában ott élték le az életüket, s csak a legritkább esetben fordult elő, hogy valamelyikük kimozduljon a falujából. Arra pedig még sohasem volt példa. hogy közülük valaki is eljusson Boncidáig, hiszen az köztudomásúlag nagyon messzire esik Hencidától. Csak éppen a mi Gergőnk volt kivétel. Nyugtalan természetű ember lévén, izgatta képzeletét a távoli vidékek, ismeretlen tájak idegenszerűsége. Nem is csinált titkot belőle, hogy ő bizony nem hajlandó leélni úgy az életét, hogy legalább egyszer el ne látogasson Bonci- dára. De valahányszor ezt szóba hozta, a hencidai polgárok csak kétkedve legyintettek: — Messze van az ide; meggondolod te még azt, Gergő. De bizony Gergő nem gondolta meg magát. Addig-ad. dig készült, készülődött, míg egy szép napon botvégre akasztotta a batyuját, és nekivágott az útnak, amely Boncida felé veget. Hosszú ideig tartott a vándorlása, mert Boncida valóban nagyon messze esett Hencidától. De hát nincs olyan hosszú, aminek egyszer vége ne legyen. Egyszer csak Gergő is azon vette magát észre, hogy olt áll Boncida határában. Nagy csapat ember Jogadta a vándorlegényt, mert hát a bon- cidalak is ritkán láttak idegent, ők maguk is csak nagy néha mozdultak ki a falujukból. — Hát te ki vagy és mi járatban vagy? — kérdezték tőle kíváncsian, de barátságosan. — Gergő a becsületes nevem és csizmadia vagyok — felelte a világjáró tisztes- ségtudóan. Ekkor kivált a tömegből egy ősz hajú, tekintélyes potrohhal rendelkező férfiú, aki nem volt más, mint Boncida köztiszteletben álló főbírája. — Nahát, Gergő fiam '— mondotta —, ha csizmadia vagy, akkor éppen kapóra jöttél. A mi vargánk öreg már nagyon, nemigen győzi 5 a munkát; fáldozni való csiz- j ma, bocskor meg cipellő pe- j dig akad itt Boncidán bő- ven. Akarsz itt megtelepedni? — Már hogyne akarnék — felelte Gergő örvendezve. — ügy látom, szép ez a falu és ti megbecsülitek a jóravaló munkásembert. — Akkor hát rendben van a dolog — mondta a főbíró, és leparolázott Gergővel. — Nyuszi Nusi Volt egyszer egy szürke nyuszi, úgy hívták, hogy Nyuszi Nusi. Mamájának a kedvence, nyalta-falta Nusit egyre. Nyuszi Nusi így szól egyszer: — Anyu, engem szeretned kell Ugye anyu szeretsz engem? Nagy kívánság gyúlt szívemben. Mint a katicabogáron, piros kabátkára vágyom. A szívem minden álma, vágyom piros kabátkára. — Ö én drága egy gyermekem, vennék én neked szívesen, de nem illik az a nyúlra. Mégis erszényébe nyúlva, amire a kis nyúl vágyott, vett neki piros kabátot. Jaj, de örül Nyuszi Nusi, anyukának ezer puszi. Nosza indult mindjárt benne a mezőre hetykélkedve. Úgy ri- szálja a derekát, rajta ott a piros kabát. A fény rajta csak úgy ragyog Megcsodálják az állatok, közülük még egy se látott ilyen szép piros kabátot. Jön a vadász, vállán puska, remeg most a mező, s puszta, mellette Néró, a sunyi, mi lesz veled Nyuszi Nusi? Nyuszi Nusi se hall, se lát, rém kell már a piros kabát, hisz a vadász, s az ebadta eb azt rögtön megláthatja. S a nyúl se holt, se eleven, jaj mit tegyen, jaj, mit tegyen. S ledobja a piros gúnyát, földön hever a szép kabát. S a nyúl oldalt iramodva, hopp, beugrik egy bokorba. Szíve félelemmel dobban, meghúzódik a bokorban. Szúrós, leveles a bokor, s Néró kutya tovább lohol, tovább rohan az a buta, a nagymáié Néró kutya, orra után egyenesen, ösvénytelen ösvénve- ken, A nyulat nem vette észre, ez volt Nusi szerencséje. Nem tudta azt s”nki fia, hová rejtőzött Nusika. Egy bizonyos, hiúsága úgy eloszlott, mint a pára. ölbei réa Együgyű Gergő De honnan is jössz tulaj- donképpen? — Hencídáról — válaszolt Gergő önérzetesen, mert hat ■ mi tagadás, azért a szülőfaluját nem felejtette még el, sőt nagyon is büszke volt rá. . Nosza, lett erre nagy ámuldozás. — Hencidáról?? — mond. ta ez is, az is. — De hiszen az nagyon messze van ide! Most azután Gergőn volt a meglepetés sora. — Nem Hencida van messze ide, hanem Bond 'a van messze Hencidától! — jelentette ki határozottan. Nevettek erre a boncidai- ak: — De bizony, nekünk elhiheted, hogy Hencida nagyon messzire van ide. Megmérgeskedett erre Gergő, és haragjában így fakadt ki: — Márpedig én olyan bolond emberek közt nem maradok, akik azt állítják, hogy Hencida van messze Bond- dótól, holott tudni való, hogy éppen megfordítva: Boncida van messze Hencidától!... Avval fogta magát, és anélkül, hogy akár csak egy lépést is tett volna a falu belseje felé, megfordult, es ugyanazon az úton, amerre jött, visszaindult Hencidá- nak. i Amikor hosszú idő eltelte után szerencsésen hazaérkezett, a földijei nagy örömmel ugyan, de nagy csodál- kozással is fogadták. — Hát te már megjártad Boncidát? — faggatták hitetlenkedve. — Meg én — felelte Gergő —, de bizony nem ma- radtam ott, hiszen oti. csupa bolond ember la,kik, aki mind azt állítja, hogy nem Boncida van messze, hanem Hencida. összenéztek, összemosó_ lyogtak erre a válaszra a hencidaiak. Mert ámbár jól tudták, hogy Gergő n£m tartozik a nagy eszű emberek közé, most mégis meg- ütődtek azon, hogy az ő esze járása szerint innen oaa nem ugyanannyi a távolság, mint onnan ide. De azért úgy tettek, mint akik Fagyon is igazat adnak nek,. — No — mondották —, ha azok olyan bolondok, ak„ kor bizony okosan tetted, hogy fakepnél hagytad őket. Amíg oda voltál, úgyis ösc- szegyűlt a sok javítanivaló lábbeli, jó lesz, ha nekilátsz megint a . munkának. Gergő pedig nem kérette magát. Leült újra a háromlábú- székre, fogta a dikicset meg a kalapácsot, és szór- galmasan foldozgatta a falubélijei csizmáit, topánkéit. Megmaradt holtáig Henci_ dán, már csak azért is, mert az eset után elnevezték öt Együgyűnek. így lett belőle Együgyű Gergő; ő pedig nagy megbecsülést látott a névadásiban, hiszen abban az időben a hozzá hasonló egyszerű embereknek általában csak egy nevük volt. Heves Ferenc
