Kelet-Magyarország, 1972. október (32. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-22 / 250. szám
f Mul HffmWIOTARonsrtJW Í972 oSESBer 2S. HÉTFŐ: KEDD: Szidki Moszkvában, szovjet—egyiptomi tárgyalások. — Libanoni panasz az ENSZ- ben az izraeli bomba támadások miatt. Életbe lép a két német állam közlekedési szerződése. — 'Újabb bizalmas eszmecsere Vietnamról. — Kissinger saigoni útja. SZERDA: A VDK felett megsemmisítik a négyezre- dik amerikai repülőgépet. — Tömegméretű politikai per kezdődik xMarokkóban. CSÜTÖRTÖK: Washingtonban aláírják a Szovjetunió és az Egyesült Államok nagy jelentőségű kereskedelmi megállapodását. — Bejelentik a SALT-párbeszéd folytatódását. PÉNTEK: Párizsban befejeződik a közös piaci „kilen- cek” csúcsértekezlete. — A Biztonsági Tanácsban elítélik a portugál gyarmatosítást. SZOMBAT: Egyre hevesebb belpolitikai küzdelem Chilében. — A japan külügyminiszter moszkvai útja. A világpolitika gyors ütemű fejlődése általában kinövi a konferenciatermeket, az ENSZ-palotában például csaknem minden evben átalakítási munkálatokat kell végezni, hogy elférjenek az újabb küldöttségek. A héten Párizsban megrendezett közös piaci csúcsértekezlet e tekintetben kivétel lehetett, a kormányfők a vártnál kényelmesebben helyezkedtek el a tárgyalóasztalnál. A megbeszélések színhelyét ugyanis tíz résztvevőre méretezték, ám a norvég visz- szautasítás következtében csak kilencen jelentek meg... Maga az eszmecsere sem volt kényelmetlen, mivel az érdembeni vitákhoz neki sem kezdtek, s az angol Guardian szavait idézve: a csúcsösszejövetel legfeljebb egy közös családi fénykép készítésére volt alkalmas. Adódtak ugyan nézeteltérések egy európai parlament jellegét illetően, s bár megállapodtak a pénzügyi együttműködési alap létrehozásában, valamint abban is. hogy a külügyminiszterek a jövőben gyakrabban találkoznak, de a megbeszélésekre rányomta bélyegét az NSZK-ban és Hollandiában lévő, választások előtti bizonytalanság... A hét gazdaságpolitikai híre nem Párizsból érkezett — hanem Washingtonból. Megkötötték a szovjet—amerikai kereskedelmi szerződést (háj. rom esztendő alatt legalább háromszorosára, mintegy másfél milliárd dollárra emelkedik majd a kétoldalú forgalom), s rendezték a második világháború idejéből eredő kölcsönbérleti elszámolásokat. A megállapodás jelentős gazdasági szempontból is, hiszen a világ két gazdasági vezető hatalma között a kapcsolatok eddig messze alatta maradtak a lehetőségeknek és szükségleteknek. A két ország kereskedelme azonban politikai kérdés is, az egyezményhez' az általános politikai klímának kellett megjavulnia. Idevág és az általános képhez tartozik az a bejelentés is, hogy Genfben, november 21-én — tehát egy nappal az európai biztonsági* konferenciát előkészítő helsinki megbeszélések kezdete előtt — indul a második SALT-forduló. Délkelet-Ázsiáról és a Közel-Keletről már kevesebb a biztató esemény a hét fejleményeinek tükrében. Kedden váratlanul megtartották a Vietnamról szóló bizalmas eszmecsere huszadik összejövetelét Párizsban. s ezt követöleg Kissinger egyenesen Saigonba repült. A megbeszélések titkossága miatt változatlanul nincs hitelt érdemlő információ, mennyire haladtak a tárgyalások, s a helyenkénti látványos amerikai drama- tizálás jelzi az elnökválasztások közelségét. Sőt, az újabb utazásokkal Washington olyan látszatot keltett, mintha rugalmasabb lenne, de Thieu és a saigoni rendszer „hajthatatlan". Természetesen ismét fel lehet tenni a kérdést: vajon a farok csóválja-e a kutyát, hiszen az Egyesült Államok és a saigoni rezsim igazán nem tartozik azonos súlycsoportba. Közben nem csökken a harci cselekmények hevessége sem: a szabadságharcosok Saigon körzetében manővereznek, az amerikaiak viszont folytatják a légiháborút. Ennek adaléka, hogy a hét derekán lelőtték a VDK fölött a nógyezredik amerikai repülőgépet. A Közel-Keleten nagy visszhangja volt a Libanon elleni újabb izraeli támadásnak, ezúttal ugyanis Tel Aviv ürügyet sem keresett a bombázásokra. Korábban a gerillák akcióinak „megtorlásáról” beszélt, most viszont „preventív” (megelőző) csapásokat hajtott végre. Ez természetesen tovább élezi a helyzetet. Ilyen körülmények között különösen fontos, hogy a Szovjetunió továbbra is messzemenő támogatást nyújt az arabok antiimperialista küzdelméhez, amint ezt a szovjet— egyiptomi tárgyalásokról kiadott záróközleményben is leszögezték. Ez az elhatározás nem új keletű,. s nem a Szovjetunión, a szocialista világon múlik, ha az együttműködés időnként és területenként nem éri el a kívánt mértéket. Végül, de nem utolsósorban: a chilei válság. A külső és belső reakció összehangolt támadást indított Alien- de elnök és a népi egység kormánya ellen. Az országban egymást követik a szélsőjobboldali csoportok szabotázscselekményei, a közlekedési vállalatok sztrájkjaival meg akarják bénítani az életet; a jobboldali ellenzék kezében lévő tömegtájékoztatási eszközök pánikot keltenek, s közben chilei rézszállítmányokat foglalnak le külföldön, Chile mesterségesen támasztott nehézségekkel küzd a nemzetközi pénzpiacon is. A cél a teljes gazdasági káosz, ■ az amúgy is súlyos inflációs folyamat fokozása, az elégedetlenség felkeltése. A jobboldal a jelek szerint igyekszik olyan zűrzavart keltem, hogy az alkotmányhoz és a kormányhoz eddig hű hadsereg vegye át a hatalmat, és nyissa meg az utat egy rendszerváltozáshoz. Ha egy ilyen roham most nem sikerülne, a márciusban esedékes parlamenti választásokra spekulálnak. Amennyiben ellenzéki több- • ségű maradna a törvényhozás, akadályozni tudnák a népi egység reformjait, s még az eddiginél is nagyobb nyomás alá helyeznék a kormányt. Az Allende-kabinet erélyes intézkedésekkel kíván visszavágni, s elejét akarja venni a polgárháborús provokációnak. A népi egység valamennyi eddigi lépését a chilei alkotmány keretei között tette meg. Allende azonban kénytelen volt figyelmeztetni mindenkit, ha az ellenzék a törvényteler erőszak eszközeit ragadj e meg a kormány nem tehet mást, minthogy törvényes erőszakkal válaszoljon. A válság kimenetele most közvetlenül attól függ, meddi- megy el a jobboldal akciója... Réti Ervin A felszabadító erők sikere Pleiku körzetében A dél-vietnami népi felszabadító fegyveres erők a szombaton reggel zárult 24 órában ismét csaknem száz gyalogsági és tüzérségi támadást hajtottak végré a saigoni rezsim alakulatai ellen. A saigoni szóvivők heves harcokról számoltak be a központi fennsíkon. A Pleiku tartományi székhelytől 30 kilométerrel délre fekvő My Thach falu mellett három irányból támadást intéztek • a saigoni erők helyi tartományi taktikai parancsnoksága ellen. A saigoniak kétségbeesett rádióüzenetben kérték az amerikai vadászbombázók támogatását. Hatvannégy kilométerrel északabbra, Pleiku tartományi’ székhely északi oldalán közben a felszabadító erők szilárdan megvetették lábukat a 14. számú országút mentén, amelynek egy szakaszát pénteken vették birtokukba. így Pleiku és a másik tartományi székhely, Kontum között továbbra sincs országúti összeköttetés a rezsim katonasága számára. A központi fennsík térségéből az amerikai légifelderítés a népi • erők páncélos alakulatainak mozgását észlelte. • Saigon térségében a felszabadító erők ismét több akciót hajtottak végre a saigoni alakulatok ellen és szombatra virradóan újra 12 kilométerre közélítették meg , a fővárost. Az amerikai parancsnokság összesen 57 légitámadást rendelt el ellenük ebben a térségben, amelyeket vegyesen B—52-es nehézbombázók és vadászbombázók hajtottak végre. Több, mint 500 tonna robbanóanyagot szórtak le. A saigoni szóvivők megítélése szerint a leghevesebb harcok a Saigontól 72 kilométerrel északnyugatra fekvő Tay Ninh tartományi székhely térségében zajlottak le, a hadijelentésekben évek óta sűrűn szereplő Michelin gumiültetvényen és környékén. Helyreáll a közrend Chilében Jóllehet a fuvarozók és néhány más szakma sztrájkja még nem ért véget, Chile fővárosában és az ország többi részében nyugalom van. Az utcákon megszűntek a jobboldali provokációk, a nagyüzemek termelnek. Néhány magánkereskedés kivételével nyitva tartanak az üzletek. A közlekedésben és a szállításban mutatkozó nehézségeket a népi egység kormánya energikus intézkedésekkel küzdi le. A reakció kísérlete, hogy országos sztrájkkal bénítsa meg Chile gazdaságát, meghiúsult. A burzsoázia akciója nem kapott támogatást a néptömegek részéről. Míg a szélsőjobboldali nemzeti párt „alkotmányjogi vádaskodással” kísérlete Allende elnök ellen, addig a társadalom haladó rétegei az egység megszilárdítása és az ország törvényes vezetőivel való tárgyalás mellett , foglalnak állást. Fernando Castillo Velesco, a chilei katolikus egyetem rektora a 13-as tv- csatornán így nyilatkozott: „a csendben építő férfiak és asszonyok a nemzeti egység érzésével válaszoljanak a külföldről érkező fenyegetésekre”. A concepcióni egyetemi főtanács teljes támogatásáról biztosította a kormányt és felajánlotta közreműködését a helyzet normalizálására. A főtanács felhívást intézett a műszaki értelmiséghez, hogy hozza létre e réteg hazafias frontját. Luls Corvalan szenátor, a Chilei Kommunista Párt főtitkára az El Siglóban, a párt lapjában leszögezte: „az állam és a fegyveres erők teljesítették és teljesítik legfőbb feladatukat: megvédik Chilét, az ország gazdaságát és alkotmányos biztonságát. Feladatuk teljesítése közben a fegyveres erőket a reakció bujtogatni nró*'álta, de a hadsereg távol tartotta mh- gát az eseményektől”. Obira Moszkvában Szombaton Moszkvába érkezeit Ohira japán külügyminiszter. A repülőtéren Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter fogadta. Ohira látogatásának fő célja a Gromiko januári tokiói látogatása alkalmával megkezdet* konzultációk folytatása a két ország gazdasági és műszaki együttműködéséről, valamint a szovjet—japán békeszerződés megkötéséről. Ezenkívül a japán külügyminiszter, akárcsak a moszkvai títat közvetlenül- megelőző washingtoni látogatás alkalmával, °gvik elsőrendű úticéljának tekinti, hogy tájékoztassa a szovjet vezetőket Tanaka pekingi látogatásának eredményeiről. (MTI) Tiltakozó táviratok Tiltakozó táviratot küldött a Magyar Jogász gjzöyotság a guatemglai legfelsőbb bíróság elnökéhez. A távirat hangsúlyozza: A Magyar Jogász Szövetség csatlakozik a Demokratikus Jogászok Nemzetközi Szövetségének tiltakozásához a Guatemalái Munkáspárt több vezetőjének és más haladó személyeknek a letartóztatása és jogtalan fogv\ tartása miatt. Az a tény, hogy a guatemalai hatóságok az említett személyeket „eltűntnek" nyilvánítják, mu- tatja, hogy a letartóztatottakat meg akarják fosztani at. tói a joguktól, hogy éljenek a minden országban meglevő eljárási garanciákkal és a bíróság előtti védelem jogával. Követeljük a törvényié, len letartóztatások megszün. tetését, az érdekelt személyek szabadságának biztosítását a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezség- okmányának 9. cikke alapján. ★ Rostás István nagykövet, a Magyar Vöröskereszt főtitkára szombaton a következő táviratot küldte a guatemalai Vöröskereszt elnökének: Az önök országában, Guatemalában történt legutóbbi eseményekről, a munkapárt központi bizottsága tagjainak jogtalan letartóztatásé, ról és bebörtönzéséről megdöbbenéssel értesültünk. Arra kérjük önt, mint a nemzeti társaságuk nagy tekintélyű vezetőjét, hasson oda, hogy a letartóztatott személyek, akiknek élete veszély, ben forog, mielőbb visszakapják szabadságukat. Ugyancsak táviratot inté. zett a főtitkár M. Naville-hez, a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának elnökéhez. „Szervezetünk, a Vöröske. reszt humánus elveit követve tiltakozik az ellen, hogy ártatlan embereket a fennálló törvények mellőzésével megfosszanak szabadságuk, tói. A guatemalai kormány jogtalan cselekményét különösen elítélendőnek tartjuk, mivel hazájuk szabadságáért és függetlenségéért küzdő hazafiakat erőszak alkalmazásával fosztottak meg a cselekvés lehetőségétől, a szabadságtól" — hangzik egyebek közt a távirat. Rostás István — a Magyar Vöröskereszt elnöksége nevében kérte a nemzetközi bizottság elnökét, járjon ’’őzbe a guatemalai kormánynál, hogy a jogtalanul letar. tóztatott és börtönbe vetett hazafiak visszanyerjék szabadságukat. (MTI) Sztfts Dénes: ■■ IS Szász feszülten és borzongva figyelt a sarokba húzódva, mikor nyílik majd az ajtó. Felkészült a félelemre, hoz- záedzette magát, s mégis, amikor a lágy, csosszanó zajt, vamit Dédi .cipője okozott, felfogta, azt hitte, szíve megbénul. — Ha kilépne az erkélyre? Szász megállapíthatatla- nul hosszú időnek tartotta, amíg a bárónő megjelent, még hosszabbnak, ami a halk kopogás és a kölni gyógyszerész megérkezéséig eltelt. Arra meg éppenséggel nem gondolt, hogyan távozik *iz erkélyről. Feszült, fájó izgalmat érzett, amíg a sarokban kuporgott és szája cigaretta után sóvárgott. Néha nem orrán, hanem száján vette a levegő*, mert azt hitte, még a szuszo- gás is behallátszik a szobába. A parkolóhelyre beállt egy kocsi, tulajdonosa túráztatta a motort, mielőtt leállította volna. Szász hiába fülelt a függöny mögül, a Dédi és Fless- burger beszélgetéséből egy szót sem tudott kivenni. De aztán közelebb jöttek. ... 1931-ben Münchenben — hallotta Szász a Dédi halk hangját... — Már akkor... Nem!... Márkában kérem... ... Semmi közöm — ez Flessbúrger kissé rekedt mollja volt. — ... De, ha kijönnek... mit csinálnak vele?... Jugoszláviában — jegyezte meg a bárónő — nem szeretik túlságosan a németeket — ez egészen tisztán hallatszott. — ... De én, egyedül... gedélyt kell kérnem... Külön ben is holnap pakolhatok és... — ... Nagyon rosszul tenné — s a Dédi olyan fenyegetően mondta ezt, hogy Szász ösz- szerezzent. — Az unokám férje Kölnben is intézkedhet... Újságíró... Elég egy mondat... és ott sem szeretik, ha kompromittálják a — egy hajókürt bugása megint túl- harsog*a a Dédi hangját... — Nézze Alfréd, a sors akarta, hogy magával itt találkozzam. Többször nem könyör- gök... — Legyen türelemmel... — Flessbúrger még valamit suttogott, aztán becsukta az ajtót. Hosszú csönd következett, majd egy vízcsap csorgása. Úgy hallotszott, a bárónő a fürdőszobába ment, de kijön-e rögtön onnan? Ha visszalép a szobába?... Mindegy, ha most nem távozik, akkor hajnalban itt találják, és lentről észreveszik, akiíi a parkot söprik össze, a teraszt takarítják. Szász tudta, azonnal cselekednie kell. Levetette cipőjét ás a szobába kukkantott. A bárónő még mindig a fürdőszobai vízcsapot engedte. Szás? lábujjhegyen a szobába lépett, de ehhez az erkélyajtót jobban ki kellett nyitnia. Az ajtó, akár egy tank hernyótalpa lenne, kibírhatatlan zajt okozott. Talán most... Elsurrant a fürdőszobaajtó előtt és kinyitotta a folyosóra nyíló ajtót. Senki. Felrántotta a cipőjét, az egyiknek a sarkán a bőr behprpadt, törte a sarkát. Semmiség, fene se bánja! Csak túllenni, túllenni ezen! A földszinten egy fotelba roskadt. Az asztalról a Vie Nuove képeslap egy régi számát vette fel és arca elé tartotta,% hogy a portásnak ne tűnjön fel, ne nézze őt, mint csorog a veríték a homlokáról. —'Dániel! — a felszólításra összerezzent, és rémülten nézett fel a lapból. Éva állt előtte, vörös nyári nadrágjában, fehér pulóverében. — Már annyit kerestelek — mondta ^mrehányóan. — Ha tudom, hol vagy, nem izgulok, de azt mondtad, lefekszel. ‘ — Sétáltam — s kedveskedő mozdulattal átkarolta felesége vállát. — Drágám, csak egy kicsit sétáltam™ Szász űj szalagot húzott a magnóba.— Lássuk talán mi lett a megtalált bauxit sorsa — mondta magának hangosan. — Dr. Dénes György ügyvéd úr! Elnézését kéro:-i. hogy csendes magányában megzavarom. Kérem, ha fáradt, szóljon, abbahagyjuk a felvételt... Amikor még nagy vonalakban, általánosságban beszéltünk a Balátaí-ügyről, ön a főkapitányság egyik tisztviselőjének szavait idézte 1938- ból: — Ne foglalkozzon tovább Balátai Jenő ügyével. Felejtse el, hogy ilyen ügy egyáltalán volt a világon!... Most azt kérdezem öntől, a sok-sok esztendő után, falóban elfelejtette? Szász némi izgalommal és érdeklődéssel hallgatta a txob éves felvételt. A reszkető kezű és remegő hangú ügyvéd kedves, öreg arca jelent meg előtte: — Soha nem felej*ettem el. Amikor 1936 nyarán, egy ful- lasztóan meleg aúgusztusi napon irodám ajtaján kopogtattak, még nem sejtettem, milyen politikai, társadalmi és anyagi következményeket veszek a nyakamba. (Folytatja
