Kelet-Magyarország, 1972. október (32. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-20 / 248. szám

efctőker 26. JiELCT-MAGYARORSZÁÖ fi. őlda! Uj iparás Szabolcsban: a híradástechnika A fiatalok gutára A tájékozottság forrásai A PART VEZETŐ SZERE­PÉNEK megvalósításához, a jó politikai vezetéshez széles körű, megbízható informá­ciókra van szükség. Az érintett pártszervezeteknek az adott vállalat, intézmény működésé­nek, életének minden fő moz­zanatáról megbízható tájéko­zottsággal kell rendelkezniük. Milyen forrásokból szerezhe­tik a pártszervezetek a dön­téshez szükséges információ­kat? Első helyen kell megemlí­teni a dolgozók véleményének számbavételét, tapasztalataik felhasználását. Vannak a po­litikai vezetésnek olyan össze­tevői,^ olyan területei, ame­lyekről a pártszervezetek másképpen nem is kaphatnak tárgyilagos, valósághű infor­mációt. Ilyen például a dol­gozók hangulata. politikaj- ideológiai nézeteik, vélemé­nyük különféle intézkedések­ről, és a munka tárgyi és sze­mélyi feltételeivel összefüggő kérdéseknek eeész sora. Általában azoknak az em­bereknek a véleménye a leg­őszintébb és a legtárgyilago- sabb, akik a munkapadoknál dolgoznak. Többek között azért is, mert a legkevésbé őket befolyásolják a különbö­ző szubjektív, egzisztenciális szempontok. A poziciófékés- ből fakadó meggondolások és a vélemények ennek Étlapján történő megfogalmazása itt kap a legkisebb mértékben teret. A DOLGOZÓK VÉLEMÉ­NYÉNEK megismerésére sok­féle eszköz áll rendelkezésre. A személyes, csoportos .be­szélgetésektől a szociológiai vizsgálatok kérdőíves rend­szeréig számos módja lehet ennek. A legfontosabb, a po­litikai munka sajátosságainak legjobban megfelelő a szemé­lyes beszélgetés. Ezt a formát semmi nem pótolja. Erről azért is kell szólni, mert az utóbbi időben meglehetősen divattá vált a kérdőíves rend­szerű felmérés, helyenként szinte egyedülinek és minden- ha*ónak tekintik. E módszer eltúlzott alkalmazása elbü-' rokratizálja a politikai mun­kát, falat emel a vezetők és a, dolgozók közé. Végső fokon káros azért is, mert egyolda­lúvá teszi az információs for­rást, és ezen keresztül eltor­zítja azt. A dolgozók véleményének tolmácsolásában nagy szere­pük. van a tömegszervezetek­nek. A szakszervezeti bizott­ságok, ifjúsági szervezetek a dolgozók meghatározott ré­tegeinek, csoportjainak han­gulatát, nézeteit közvetítik, sajátos érdekeiket képviselik. Ezért ezekre is nagy figyel­met szükséges fordítani. AZ INFORMÁCIÓNAK fon­tos forrása a szakvezetéstől kapott tájékoztatás. Ez, ha üzemi pártszervezetről van szó. többek között ki kell ter­jedjen az iparág és a termelé­si profil általános helyzetére, a termelési, a piaci feltételek­re, a vállalat műszaki, köz- gazdasági helyzetére, a gaz­dálkodás tárgyi és személyi feltételeire. A pártszerveze­teknek rendelkezésükre áll­nak különféle írásos anyagok, dokumentumok, tanulmá­nyok, statisztikai anyagok, de képviselve vannak valameny- nyi lényeges kérdést tárgyaló megbeszélésen, tanácskozá­son is. Az információ forrá­saihoz kell sorolni a szakve­zetők rendszeres — a szerve­zeti szabályzatban biztosított — beszámoltatását is. Itt kell megjegyezni, hogy a pártszervezet és a szakve­zetés kapcsolata nem korlá­tozódhat a párttitkár szemé­lyére vagv csak a vezetőségre. Olyan eleven együttműködés­re van szükség, amely kiter­jed az egész pártszervezetre. Ezért a lényegesebb és átfogóbb beszámolók legcélszerűbb fó­ruma a taggyűlés. Kisebb horderejű ügyekben a pártve­zetőségnek, a mindennapos folyamatos munkáról pedig a titkárnak adott információ biztosíthatja a pártszervezet — és ezen keresztül a dol­gozók — tájékozottságát. Természetesen nem arról van szó, hogy a pártvezetőség az így kapott információkat mechanikusan továbbadja, vagy azt saját álláspontjá­nak rangjára emelje. Arra van szükség, hogy a pártszer­vezetek a kapott információ­kat feldolgozzák, politikailag elemezzék, értékeljék, alakít­sák ki álláspontjukat és az információ továbbadásának módját, más szóval, hogy az egyes rétegeknél, csoportok­nál hogyan magyarázzák és vegyék számba a várható reagálást stb. Tehát koránt­sem holmi közvetítésről v^n szó. S ezt azért is szükséges hangsúlyozni, mert a gyakor­latban nemcsak az okoz gon­dot, hogy az információk nem ritkán megrekednek va­lahol a vezetés szintjén és nem jutnak el a dolgozókhoz, hanem az is, hogy sokszor mechanikusan, minden politi­kai áttétel nélkül kerülnek továbbításra. A PARTSZERVEZETEK INFORMÁLTSÁGÁNAK egyik lényeges forrása a párt­tagság és a párton kívüli szakemberek aktív közremű­ködése. A részükre adott hosszabb vagy rövidebb időre szóló, általános vagy konkrét megbízások nélkülözhete*len elemei a helyes tájékozódás­nak és állásfoglalásnak. Ta­nulmányaik, megjegyzéseik, a velük való gyakori véle­ménycserék jól kiegészítik a vezetéstől kapott információ­kat. Nélkülözhetetlen forrása az információnak a felsőbb párt- szervek által adott tájékozta­tás. Különösen olyan helye­ken fontos ez — és általában ez a gyakoribb —, ahol job­bára a pártbizottság, a csúcs­vezetőség szintjén dőlnek el az érdemi kérdések. Itt foko­zott jelentősége van annak, hogy érdemben és időben kapjanak tájékoztatást az alapszervezetek, mert csak az irányító pártszervek ismerik a döntés alapos és sokoldalú in­dokait, politikai összefüggé­seit BÁRMENNYIRE IS MEG­HATÁROZÓ szerepe van a politikai vezetésben a sokol­dalú és tartalmas tájékozó­dásnak, helyzeMsmeretnek, önmagában mégsem elegen­dő. Nem helyes tehát, ha a helyzetfelmérésben minden energia kimerül, és a politi­kai vezetés megreked a mun­ka e fázisánál, nem jut el a megfelelő elemzésig (az in­formáció esetleges, kevésbé lényeges, vagy időszerűtlen elemeinek kiszűréséig) és a határozathozatalig, a dönté­sig. Elég gyakori „betegség” az is, hogy akkor is gyűjtik az információkat, amikor elégséges ismereteik vannak. Ez a vég nélküli adatgyűjtés is csak arra jó, hogy elodáz­za a döntést, alibiül szolgál­jon és azt az illúziót keltse, mintha a kérdéssel újból és még „alaposabban” foglalkoz­nának. Soha nem téveszthet­jük szem elől, hogy az infor­máció mindig csak eszköze és nélkülözhetetlen feltétele a helyes döntésnek, de soha nem pótolhatja azt! Rákos Imre /EGYZET A vasút rongálói Lapunkban nemrég adtunk hírt arról, hogy a Nyíregy­háza—Tiszalök—Ohatpusztakócs közötti vasútvonalon korsze­rűbb lett a közlekedés, mert a gőzösöket az új típusú, „Pi­roskának” becézett szerelvények váltották fel. Az utasok — érthetően — örültek az új vonatoknak, hiszen ezek a vo­natok 10—15 perccel megrövidíthetik a menetidőt, korszerű világítás, fűtés és mosdó' van bennük. Illetve csak voltak, mert egyesek felhasították a bőrüléseket, megrongálták a fűtés és a világítás vezetékeit, kicsavarták a villanyégőket (pedig ezek az égők hálózati árammal nem használhatók) és összetörték a tükröket. Sajnos, Mátészalka és Vásárosnamény környékén is sok kárt okoznak egyes utasok a szerelvényekben. A debrece­ni vasútigazgatóság évente közel 1 millió forintot fizet a megrongált kocsik javításáért. Megyénk területén 9 hónap alatt 250 ablakot törtek be, s ez évben már 320 feljelentést tettek megyénk vasutasai ismert, vagy ismeretlen garázdák, illetve tolvajok ellen. A debreceni vasútigazgatóság vezetői a becsületes uta­sok segítségét kérik: a garázdák megfékezőit és a tolvajok feljelentőit jelentős jutalomban részesíti. Anyagi ösztönzés nélkül is minden utasnak érdeke meg­védeni a társadalmi tulajdont. A kalauzok nem őrködhetnek egyszerre több kocsi épsége felett, a szomorú statisztikán csak a közösség segítségével lehet — és kell — javítani,, mert közeledik a tél, s ilyenkor még kényelmetlenebb ab­lak nélküli és kivilágítatlan kocsikban utazni. (nábrádi) Lenyűgöző teljesítmény — Én most megmutatom önnek legféltettebb gépün­ket... Páratlan a maga ne­mében — mondta alig titkolt büszkeséggel Petymegi, a gyár enyhén kopaszodó, de lélekben örökifjú igazgató­ja. És kinyitotta a műhely hatalmas falán a tenyérnyi ajtót. — Miért ilyen kicsi ez az ajtó? — nyögtem be magam a keskeny lőrésen. — Üzembiztonsági szem­pontok miatt, elvtársam... Hát ilyen kis ajtón ki lehet­ne lopni ezt a csodálatos gé­pezetet? — kérdezte vissza a mondat végén lelkesen felki­áltva Petymegi és úgy muta­tott a gépre, ahogyan egy fáraó mutathatott a még él­tében felépült piramisára. A szám tátva maradt. A gépmonstrum egy emelet magas lehetett, a tetején em­berek álldogáltak, oldalán, itt lenn a földön is emberek ma­tattak, aztán kerekek forog­tak benne, de hatalmasak, s mind fából, aztán bőrszíjak forgattak valamit, ami úgy rémlett, hogy bronztengely, és a kerekeken apró kis fogak voltak, akkorák, mint valami őscápa agyarai, azok meg, ha jól láttam obszidián- ból készültek. — Mi ez az izé? — kér­deztem elfulladva. — Ceruzahegyező! — Micsoda? — Ceruzahegyező! A világ első ceruzahegyezője. Még nem is volt ceruza, s ez már­is hegyezett — kérkedett Petymegi és mint sztriptíz- görl a mecénását, úgy leste az arcomat, hogy mit szólok mindezekhez. — Ez ceruzahegyező? — Az! öt perc alatt még ma is meghegyez egy ceru­zát. anélkül, hogy emberi kéznek kellene nyúlni a ce­ruzához... — De ember-, izé, igazgató elvtárs... Hát itt vagy tizen dolgpznak! — Istenem, nagyon nagy gép. Kell hát hozzá az em­ber... — De nézze ezt meg... ezt nézze meg — kaptam elő a zsebemből egy körömnyi kis ceruzahegyezőt. — Látja ezt? A legmodernebb és legki­sebb ceruzahegyező... Minek ez az istentelen szörny itt? — Ez — mutatott az igaz­gató a kezemben lévő pa- rányra — töri a ceruza he­gyét, s ráadásul elfárad az ember csuklója... Van négy is az üzemben ilyen... Nehogy azt mondják, hogy a korszerű technikától értelmetlenül tar­tózkodom. De ezt lábbal hajthatják... Érti? Az üzemi labdarúgócsapat tagjai egyút­tal láberősítő gyakorlatokat is végeznek... Senkinek nem kell ez a pici vacak. Az a Otthont kap az UNIVER- SIL-ben és ugyanakkor egy új iparág bontakozik ki Nyíregyházán — a híradás- technika. A megvalósítás egy évvel ezelőtt indult el, ami­kor az .UNIVERSIÉ tanácsi Vállalat a Budapesti Elekt­roakusztikai Gyár üzeme lett. Egy év nagy idő egy új pro­fil alapjainak lerakásánál, ép­pen ezért jelentős eredmény, hogy három műhelyben már termelnek, a szociális létesít­mények nagy része elkészült és a többi műhely építéséhez is hozzákezdtek. Az idő nem sürgeti a gyár vezetőit, de az alapos terve­ket minél előbb szeretnék a valóságban látni. Annál is inkább, mivel egy új egység megteremtése nemcsak ahból áll, hogy felépítik a csarno­kokat, beszerelik a kezdetben még a törzsvállalattól kapott gépeket, hanem gondoskodni kell munkaerőről, jól dolgo­zó munkásokról is. A műszaki széktől a diszpécser telefonig — A gyártást részlegen­ként indítjuk — mondta Kői László főmérnök. A transzformátorműhely kez­dett négy hónappal ezelőtt. Ide a teljes budapesti tech­nológiát telepítettük le — va- sazók, szerelő bekötők, te­kercselők dolgoznak itt. A termékeket ugyancsak Buda­pestre szállítjuk. Másik két műhelyünk — a szerelő és az alkatrészgyártó —, melye­ket október közepén helyez­tünk üzembe, szintén a törzs­gyár részére termel. 1973-tól azonban nem egy készter­mékkel fogunk jelentkezni. Az egyik újdonság a „műsza­ki szék” lesz, amit többnyel­vű tanácskozásokon használ­nak. Speciális elektromos műszereket, háttámlájába tolmácsváltót építünk. A legapróbb elektromos alkat­részektől a kárpitozásig min­dent itt gyártunk hozzá. A «diszpécsertelefon sem ritka már — készítésébe jövőre mi is bekapcsolódunk. Ezze'l a praktikus műszaki készülék­kel egyszerre hat, tizenkettő, vagy huszonnégy alállomáson hallgathatják az értekezletet a vezetők anélkül, hogy a szobájukból kimozdulnának. Előnyeit és korszerűségét nem kell különösképpen hangsú­lyozni. Feladat tehát bőven van három év múlva megvalósít­ják a teljes zárt ciklusú gyár­tást, ami azt jelenti — alap­anyag érkezik és készáru hagyja el a gyár kapuját. Harminc tinédzser Az új híradástechnikai üzem új dolgozókat követelt Jöttek a fiatalok, a felvétel­lel nem volt probléma. Vol­tak, akik közvetlenül az is­kolapadokból kerültek az UNIVERSIL-hez, érettségizet­tek, sok műszerész a Krúdy- ból, de akadtak, akik csak a 8 általánost tudták felmutat­ni. Mindenkinek volt hely, négy is ott hever a fiókom­ban, kihasználatlanul. — És ez? — Ezen kérem három mű­szakban huszonnégy ember dolgozik! Igaz, magasan meg is fizetjük, még az első mű­szakot is. De megéri. Egy ilyen gép!... — Ki kellene dobni! — Magát, kartársam! Ma­gát kellene kidobni, aki ké­pes lenne a gyár vagyonával csak így elbánni. Ez ötezer éves gép! Meg kell becsülni — mondta Petymegi Tódor igazgató és boldog mosollyal egy ácsceruzát adott át a gép számára. — Majd kérem a szaktár­sakat, hogy a munkalapot hozzák fel. Aláírom. Itt ké­rem még az igazgató sem fu­sizhat! Mert nálunk tud­juk mi a tennivaló — mért végig gúnyosan Petymegi és behunyta a szemét. hogy jobban hallja a gép nyöször­gését, engem viszont ne lás­son többé. Gyürke Géza azonban vállalni kellett az egy-két hónapos pesti betaní­tást. Tóth László üzemvezetővel végigjártuk az elkészült há­rom műhelyt. Ahogy belép­tünk a szerelőbe, először nem a tágas, jól megvilágított csarnok hívta fel magára a figyelmet, hanem a gépek, az asztalok mellett dolgozó, fel­tűnően sok fiatal arc. Amit kissé hitetlenkedve hallgat­tunk a főmérnöki szobában, az itt volt előttünk. Harminc tinédzser dolgozott itt — Az egyetlen legidősebb 30 éves, a legfiatalabb 15. A sok lány között alig találni egy pár fiút. De nemcsak a szerelőben, a transzformáto- rosoknál is ilyen az arány — a tekercselést kizárólag nők végzik. Nem egyedülálló dolog ez, a híradástechniká­ban általában nők dolgoznak. Pontos, nagy türelmet igény­lő a munkafolyamatok nagy része. Az új csoportvezető mégis a „pár szem” fiú közül került ki. Nagy Miklós 21 éves mű­szerész, hat éve dolgozik, de alig hat hónapja az UNIVER- SIL-ben. — A tanulással kezdtük a munkát. Harmincötén két hó­napig dolgoztunk a BEAG- ban. Elsősorban a gyakorlati ismereteket szereztük meg és egy kis elméletet. Tol- mácsleválasztót szereltünk. Itthon már minden könnyeb­ben megy, a betanítási idő elégnek bizonyult — szinte selejtmentesen dolgozik cso­portunk. Kereset és fegyelem A vállalatok, üzemek álta­lában „félnek” a fiataloktól. Attól tartanak, hamarabb megbontják a munkafegyel­met, szertelen magatartásuk, amolyan „kalandkeresés” mi­Városunk üzemei évről év­re több terméket szállítanak külföldre. A Nyíregyházi Cipész Szö­vetkezetben most év végén megnövelik a munkatempót, hogy december 15-e körül befejezzék a termelést, s a megmaradt néhány napot az új üzembe való átköltözésre fordíthassák. Az idei export 150 ezer pár cipő volt, ez forintba átszá­mítva 38 milliót jelent. A TANIMPEX és a KONZUMEX külkereskedelmi vállalatokon keresztül Csehszlovákiába 45 ezer pár póló eljárással ké­szült, oldalgumis férfi félcipőt és kiscsizmát, Lengyelorszá’g- ba 7600 pár félcipőt, az NDK-ba 17 ezer pár fűzött férficipőt, Angliába 7 ezer pár férfi pa­pucscipőt szállítottak. Szere­pel még az exportlistán Hol­landia, Svájc és Belgium. Ér­keztek már a jövő évre is megrendelések: az év első fe­lében a Szovjetunió részére 50 ezer, Csehszlovákia részére 30 ezer és az NDK-nak 12 ezer pár cipő gyártását kezdik meg. Nem érkezett vissza egyet­len áru sem a Nyíregyházi Még csaknem három hó­nap híja van az 1972. év vé­gének, a Nyíregyházi Vas- és Gépipari Vállalat azonban a mostani tervfeladatok telje­sítése mellett már a követke­ző év programján munkálko­dik. Megkezdődtek a hagyo­mányos megrendelőkkel az egyeztető tárgyalások, folyik a meglévő kapacitás lekötése, a fejlesztési elképzelések megfogalmazása. A legjelen­tősebb két partner, a Ganz- MÁVAG és a Ganz Villamos- sági már nyilatkozott és a napokban rögzítik, milyen mértékben vesz részt a nyír­egyházi vállalat a mozdony- alkatrész- és ülésgyártásban. Kölcsönös eszmecseréken hangolják össze műszaki íej­att gyakrabban változtatnak munkahelyet. — Ebben sok igazság van, de mi nem félünk tőlük — mondta Tóth László. Az biz­tos, hogy türelmesen meg kell magyaráznunk, mit is jelent üzemben dolgozni, megszokni a fegyelmet és a munkaidő pontos megtartá­sát. De ez érthető is azoknál, akik most kezdtek először dolgozni. Velük együtt lenni azonban hálás dolog is. Sok ötletet adnak, kezdeményező- ek, nem riadtak vissza ak­kor, amikor bejeleme tűk; ha elérjük a megfelelő lét­számot, két műszakban kell dolgozniuk. Nem vitatkoztak, nem kerestek kibúvót, hanem kivétel nélkül vállalták. A munkafegyelmet a helyes bérezéssel irányítani, szabá­lyozni lehet. A transzformá­torműhelyben például cso­portteljesítményre dolgoznak a lányok, asszonyok. Akik rendszeresen túlteljesítik az átlagot, órabéremelést kap­nak, akik viszont sorozatosan átlagon alul dolgoznak, azo­kat ők zárják ki maguk kö­zül. A leendő gyáregység kör­vonalai már látszanak. Ami az építkezéseket illeti, főleg a saját erejükre támaszkod­nak. 1973. első negyedévében elkészítenek egy újabb 1200 négyzetméteres csarnokot, a létszámfejlesztés, a folyama­tos betanítás állandóan napi­renden van. Ha a távolabbi terveket nézzük, 1500-as lét­számmal — elsősorban női munkaerővel fog dolgozni a gyáregység. De nem kezelik mostohagyerekként a régeb­bi egységet, ,az üvegtechnikát sem. A meglévő piaci part­nerek köteleznek. A fejlesz­tésre. a korszerűsítésre itt is szükség van. Balogh Júlia Háziipari Szövetkezetbe, sőt a minőségre csak dicséretet kaptak. Itt sincs szükség év végi hajrára, mert időben le­szállították a termékeket. Ez­zel eleget tettek a több száz­ezer darabot kitevő export- kötelezettségüknek. A negye­dik negyedévben 15 ezer da­rab kötöttárut az NSZK, Lí­bia, Kuwait, Svédország, Ang­lia részére, s ugyancsak 15 ezer darabot a Szovjetunió számára gyártanak. Decem­ber 10-re elkészülnek a mun­kával. Az eddigi megrende­lők a HUNGAROTEX és a HUNGAROCOOP által a jövő évre 50 ezer darab kötöttárut és 43 ezer darab gyermekkoh- fekció árut kötöttek már le. A Vörös Október Férfiruha- gyáf nyíregyházi gyára októ­ber elsejéig időben telj esi te* te exportvállalásait. Az év utol­só negyedében 65 ezer nadrá­got exportálnak az NSZK- nak és Hollandiának, 25 ezer öltönyt pedig a Szovjetunió­nak. December közepéig ele­get tesznek ennek a feladat­nak. A jövő évre az NSZK- val, Szovjetunióval és Hollan­diával történtek megállapo­dások. a>. lesztési terveiket is, hogy mi­nél hatékonyabban dolgoz­hassanak a járműprogramba illeszkedő munkákon. A növekvő igényeknek megfelelően bővül a vállalat gépparkja is. A múlt hónap­ban egy lemezollót állítottak munkába, amely hidrauliká­val működik. A negyedik ne­gyedévben az NDK-ból kap­ják meg azt a másfél millió­ért vásárolt programvezérlé­sű gépet, amely a persely­gyártást gyorsítja és könnyíti meg. A méretre és időre ve­zérelt berendezés a jelenlegi 5000 persely helyett csaknem a kétszeres mennyiség előál­lítását teszi lehetővé. Mindez jól szolgálja a piaci igények kielégítését iá. Könnyűipari termékek exportja megyénkből Új gépek a VAGÉP-nél

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents