Kelet-Magyarország, 1972. október (32. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-14 / 243. szám
1972. október 14. RELET-MAGYARORSZA« 8. oldaf --------------ß A döntések háttere AMIKOR A VEZETŐI DÖNTÉS technikájáról faggattam egy igazgatót, így foglalta össze a lényeget. Ma gazdasági döntést már nem lehet hozni a társadalmi háttér biztos ismerete nélkül. Aki csak a pénzügyi, gazdasági, műszaki, piaci paramétereket programozza be, igencsak tévedhet. Az üzemmel, gyárral, vagy szövetkezettel közvetlenül vagy közvetve kapcsolatban álló emberi közösségek magatartása, hangulata, viselkedése egy-egy termelőegység életére mindenképpen visszahat. Mint ahogy egy- egy gyár vagy szövetkezet magatartása és eredménye is visszahat a lakóterületre, anyagi és erkölcsi konzekvenciák egész sorával. Mindjobban érthető tehát az idézett igazgató álláspontja, aki minimálisan azt tételezi fel, hogy a kölcsönhatások optimális viszonya alakul Ki. Ennek egyetlen oka van, egyébként ez ismert és sokat is hangoztatjuk: minden lényege és középpontja az ember, amiből egyértelműen következik, hogy az emberi viszonylatok meghatározó jellegűek. Hogy e társadalmi háttér néven nevezett tényezősorozat miként hat a gyakorlatban, arra néhány megyei példa. Egy Tisza menti szövetkezet elkészítette gépesítési tervét. Igen ám, de menet közben kiderült, hogy a község fiataljai már most sem dolgoznak otthon, a tanulási és szakmai igényük nő, a, meglévők öregszenek, sőt egyenesen öregek. Világos ezek ismeretében, hogy az adott tsz — jövőjét biztosítandó — már az óvodák, iskolák terén kénytelen ma buzgólkodni, hogy hosszabb távra kinevelje, megtartsa, taníttassa a mai gyerekeket. A legjobb komplex gépesítési terv sem ér egy fabatkát sem, ha nincs gépkezelő, technikus. üzemmérnök. Nyilvánvaló tehát, ha a ma gazdasági kérdései mellett a ma oktatási, nevelési, kulturális problémái a termelő- szövetkezet gazdasági döntéseinek befolyásoló tényezői. EGÉSZEN MAS JELLEGŰ egy szamosközi gyár gondja. A területen egyre több fiatal szabadul fel a mezőgazdaságból. Igen ám, de nem akármilyen igénnyel. Szakmát kémek — joggal —, városias életmódot, más üzemmel azonos bérlehetőséget, jó faluközi közlekedést. Ugyanakkor ismeretes, hogy a területen a népszaporulat magasabb az átlagnál. Nyilván, a gyárfejlesztéssel egyidőben gondolni kell a lakásgondra, mégpedig a nagyobb alapterületű lakások építésére, a terület gazdáját jelentő tanáccsal való szorosabb együttműködésre, a mezőgazdaságból jött emberek tudati nevelését biztosító lehetőségekre. Ha ezek nem szinkronizáltál: jelentkeznek, akkor lehet, hogy lesz einber, lehet, hogy lesz beruházási elképzelés, de nem biztos, hogy egyidejűleg, és főleg nem a kívánt hatásfokkal. Más gonddal néz szembe egy Nyíregyházához közeli gyár gazdasági vezetése. Vajon miként tud olyan gazdasági lehetőséget teremteni, ami az adott község fejlesztését még hatásosabban szol. gálja? Mert az döntő lehet holnap. A jó közlekedés, a növekvő járműpark, a me. gyeszékhely sok más valódi vagy vélt előnye elszívó tényező. önnön fejlődésének gátját veti meg tehát a gyár, ha nem hozza összhangba a telepet adó falu és saját lehetőségeit, igényeit. Minden előrelépésről lemond, ha nem az igényekhez igazodó szociális ellátást nyújt. Talán nem szorul bizonyításra, hogy egy nyíregyházi gyár, üzem esetében a problémák még összetettebben jelentkeznek. A rossz üzemi légkör eleve embereket taszító. De milyen rossz kihatása lehet, ha nem törekszenek a legkorszerűbb technikára? Egyszerűen nem kapnak munkást néhány év múlva, hiszen a fiatalság végképp nem lát perspektívát abban, hogy segédmunkás legyen. A város sokféle tanulási lehetősége lényegesen később, — 18 éves kor után — indítja útjára a munkát keresőt. A demográfiai hullámok és mélypontok a másik oldalon előreláthatóan bizonyos aránytalanságokat szülnek. MINDEBBŐL IS LATHATÓ, a szűk, csak a gazdasági tényezőket figyelembe vevő döntések kevés sikerrel kecsegtetnek. Siker, eredmény ott várható, ahol ezek mellett ezekkel egyidőben mérlegre kerül minden befolyásoló tényező, ami hat az emberre, és mint ilyen az emberen keresztül hat a termelés folyamatára is. Bürget Lajos TANULNAK AZ ŰJ DOLGOZIK. A MOM mátészal kai gyárában rövid idő alatt tanítják be az új doI_ zókat az egyes munkafolyamotok végzésére. Eichammer Ferencné csoportvezető, K' ;S Erzsébetet az ültetőapparát műszer kezelésére tanítja. tElek Emil felvétele) Országos jelentőségű beruházás Demecserben Vitális glutin. A laikus, a köznapi ember számára nem sokat mond, de annál többet a szakembernek. Jövője van ennek az új terméknek, gyártása népgazdaságilag jelentős. Mindenesetre annyit érdemes megjegyezni róla, hogy ez a búzának a sikértartalma, olyan fehérje, amelyet különösen az élelmiszer- iparban használnak. Nem is olyan régen még súlyos devizával fizettünk érte. Hamarosan ezt sem kell vásárolnunk az olaszoktól, franciáktól, mert megépült a Demecseri Keményítőgyárban 28 milliós beruházásból a vitális glutingvártó üzem és hamarosan átadásra kerül. Eddig a keményítőt burgonyából nyerték. Ezzel csak időszakos termelést tudtak biztosítani a demecseri üzemben. Megkezdődött az idénymunka szentemberben és tartott decemberig. Amikor elfogyott a burgonya, a gyár „leállt”, a munkások egy része máshol keresett munkát. Nem volt ez jó hatással sem az üzemre, sem a munkásokra. Nem is szólva arról, hogy a piacon keresték a keményítőt, az igényeket nem tudták kielégíteni. Ott álltak a gének kihasználatlanul. így a hiányzó igényt csak importból tudták beszerezni a keményítőigényes üzemek. Részben ezek az okok tették szükségessé, hogy megépítsenek egy olyan k®mé- nyítőüzemet, amely a burgonya-feldolgozás megszűnésével, de a hagyományos technológiával, a gépek kihasználásával mód nyílik búzalisztből keményítő nyerésére és feldolgozására. Fő cél az, hoev így az ország keményítő igényét jobban kielégítsék. Az új üzem kapacitásának a kihasználásával lehetőség nyílik arra, hogy évente a feldolgozott burgonyából és búzalisztből mintegy 500 vagon keményítő és 100 vagon vitális glutin készüljön. Október második felében sor kerül a próbaüzemelésre. NSZK-gyártmányú gépekkel szerelték fel. Ezek alkalmasak arra, hogy a búzalisztből kivonják a vitális glutint, amelvet Anglia részére ex- portá’unk egy ideig, hogv az NSZK részére a gépvásárlást ellensúlyozni tudjuk. Tíznapos próbaüzemelést terveznek, melynek során megállapítják, milyen a gépek kapacitása, üzembiztonsága, hol vannak hibák, s 1973. januárjában megkezdik az üzemszerű termelést. Az elmondottak mellett sok egyéb miatt is figyelmet érdemlő ennek az új üzemnek az elkészülése. Szabolcsban különösen jelentős az iparfejlesztés szempontjából is. Nem mellékes a korszerű üzem- és munkaszervezés, a kivitelezés megvalósítása, a gépek beszerelése szempontjából sem. Említhetnénk elsősorban az építkezést. Ezt a Kisvárdai Építőipari Szövetkezet a gyár kőművesbrigádjával együtt A DEMECSERI GYÁR LATKÉPE. A vitális glutingyártó gépsor befejező szerelési munkálatait végzi: Paulon László, Madarasi László és Szemik Bálint. (Hammel József felvételei) végezte el. Különösen a beruházók tudják, nem ritkaság még manapság sem, ha például döntenek egyik évben egy beruházás megvalósításáról, sok esetben előfordul, hogy csak a második évben látnak a megvalósításához. Ez itt nem így történt. Az új üzem építését 1971. őszén határozták el, s 1972. januárjában már hozzáláttak a kivitelezéshez. A dokumentációt a tervezők (a vállalat kutatóinintézetének tervezőgárdája) folyamatosan biztosították, így időt nyertek, s főleg, mert részben saját kivitelezésben készült, olcsóbbá tette az építkezést. Jelentős megtakarítást eredményezett és tapasztalat- szerzéssel járt az is, hogy a gépsorok összeszerelését az üzem szakemberei végezték. Ha ezt valamelyik szerelő- vállalat végzi, úgy többszörösét fizették volna annak, mint amennyibe így került. Számítások szerint legalább 2 milliót kellett volna fizetniük. Ennek így háromnegyed részét megtakarították. Demecserben az új üzem építésében, a gépek szerelésében jelentős munkát végeztek a szocialista brigádok. Különösen az építők, a lakatosok és a villanyszerelők. Ezek a munkások a törzsgárda tagjai, speciális tapasztalatokkal rendelkeznek a keményítő gyártásában, ezeknek a gépeknek az ismeretében, s mindezt a technológiai folyamatok kidolgozásában, a gépek ésszerű elhelyezésében hasznosították. Az új üzem beruházása a tervezettnél kevesebbe került. Nem lesz fejlesztési alaphiány e beruházás miatt. S ez azért is fontos, mert az ez évben létrehozott fejlesztési alapból jövőre újabb beruházás valósulhat meg a vállalatnál, lehet, hogy éppen Demecserben. Kevesen tudják, hogy a burgonya feldolgozása keményítőgyártásra veszteséges volt, ma is az. Most, az új beruházás megvalósításával nyereséges termék kerül a piacra, s ezzel nyereségessé teszi az egész keményítőgyártást. Jól jár a népgazdaság, találkozik az üzemi érdek a társadalmi érdekkel, növekszik a jövedelem és a vállalati nyereség, s így a dolgozók keresete is. Profitál belőle a megye is, hiszen kooperáció révén segíthet a Nyíregyházán megépült papírgyár termeléséhez is. Tárgyalás van a két üzem között arról, hogy esetleg a jövőben a papírgyár Demecserből kapjon a gyártáshoz szükséges keményítőt. Ennek érdekében megoldják, hogy a nyíregyházi gyár megfelelő keményítőtejet kapjon, amely részére szükséges a termeléshez. És még egy nagyon jelentős eredménnyel jár az új üzemnek a működése. Végre megszűnhet Demecserben az idénymunka, kialakulhat egy olyan törzsgárda, amely — bár évek óta mindig visszajárt — végleg otthonra talál a gyárban. Farkas Kálmán őszi elégia Cseperész az eső. A város füstje együtt gomolyog az alacsonyra ereszkedett felhőkkel. Minden szürke minden szomorú, minden csupa ősz... Az úttest közepén egy csöppnyi énekesmadár teteme. Csőre szétnyílt, nyakacs- kája piros, zöldes szárnya dermedten, tárva tapad a kövezetre, piciny karmai gém- beredetten behajoltak — talán ösztönszerűen kapaszkodni akart valamibe — a lehetetlenbe — akkor, amikor a szárny már képtelen volt a lebegésre. Lehet, hogy a délre vonuló csapatból választotta ki a kényszerű pusztulás. Lehet, hogy fáradtan villanydrótnak repült. Nyilván párjával kettesben indult volna a nagy útra. Mindegy hogyan történt. .. A hűséges társ itt kesereg valahol a közelijén, fájdalmasan trillázik, hol innen, hol onnan hallatszik a szomorú gyászdal, de sehol sem látni, megbúvik nagy magányában, s dalol, dalol.... Egy fiú és egy kislány veszi észre a kimúlt kis jószágot. Közelebb lépnek hozzá. Nézik és nem szólnak. A kislány lehajol, két ujja közé fogva fölemeli a madárkát, majd tanácstalanul körbenéz. Aztán a fiú átveszi tőle a tetemet, s messzi ívben elhajítja. A madár ott akad fönn, a kerítés mentén már virágait régen vesztett, de még dús levélzettel zöldellő orgonabokor ágai között. Utoljára röpült a madár. A legutolsó repülése volt. Ám illő-e ez a temetés, ez az érzéketlen szertartás? Méltó-e egy tarka tollú, hasznos madárkához, s a dalhoz, amely oly kétségbeesett, hogy a legfinomabb hegedű húrja se képes a síró hang utánzására. .. Néhány lépés után visszafordul a fiú és a lány. A fiú megkeresi az ágak között a madarat, tenyerébe fogja, s elindul vele a legközelebbi járdaszéli fához. Cipője orrával beletúr az ázott földbe, aztán bicskája után kotor, kinyitja a pengét, s gyors szurkálással gödröt ás. Csak egészen kicsit, csak akkorát, hogy egy maréknyi halom domborodik a gödör mellett, s szinte egészen elsimul, mire újból visszakaparja. Alatta a madárka, a kis énekes, amelyről nem tudni, hogy honnan jött és hová tartott, csak azt, hogy tegnap még röpült, tegnap még együtt duettezett a társával. Tegnap még sütött a nap. Tegnap még senkit sem indított volna meg egy kimúlt madár. De ma már ősz van... Csata László
