Kelet-Magyarország, 1972. október (32. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-14 / 243. szám
3. oldal ICELET-MAGY ARÖRS2A<5 Í972. október St KOMMENTÁR: Rendkívüli állapot A helyzet komoly. Egy államosítás nyomán sztrájkba léptek a magánfuvarozók Chilében. Először csak két, pénteken már 13 tartományban vezettek be rendkívüli állapotot. Ez az országnak több, mint a felét jelenti (Chile összesen 25 tartományból áll). Az ország középső és déli tartományaiban a közlekedés csaknem teljesen megbénult, a benzinkutak zárva tartanak, mindez természetesen sok városban élelmiszerellátási és hasonló egyéb nehézségeket okoz. A' bénító zavart és nyugtalanságot okozni akaró sztrájkot természetesen ismét a tulajdonosok idézték elő. Ami ellen pedig tiltakoznak vele, az természetesen ismét a tulajdonfosztották érdekében való. A tulajdonfosztottak, a nincstelenek, a szegények, a bérből és fizetésből élők kormánya van hatalmon, immár több, mint két éve Chilében, azzal a céllal, hogy ezekből az emberekből — a lakosság többségéből — is tulajdonos váljék. Nem kapitalista, csupán munkája értékének igazi tulajdonosa és élvezője. A helyzet komoly. Az ország rendjének felborítására, a népi egység kormányának megdöntésére szőtt reakciós akciók az utóbbi időben egyre sűrűsödnek. De Chile kormánya ellenakciókat foganatosít, védekezik a külső nyomás ellen és a .belső reakció ellen. Salvador Allende és kormánya nem önmagát védi csupán, hanem a néphatalmat, amely Chilében demokratikus választások útján került uralomra, minden imperialista intrikával szemben. A néphatalmat védi — s a nép támogatja. Nem is egyedül a chilei nép. Világszerte és különösen Latin-Amerika szerte növekszik a felháborodás a Chile elleni imperialista szabotázsakciók miatt. És növekszik a rokonszenv az önálló, nemzeti, demokratikus úton járó, a szociális igazságtalanságok megszüntetéséért dolgozó chilei népi kormány iránt. Befelezte munkáját az SPD-kengresszus A Német Szociáldemokrata Párt dortmündi kongresszusán a küldöttek csütörtökön este és pénteken egész nap részleteiben vitatták meg az SPD választási platformját, amelyet Herbert Wehner, a párt alelnöke terjesztett elő. A 40 oldalas választási program az elkövetkező négy évre szóló célkitűzések között első helyen emeli ki az európai enyhülési politika folytatását, az NSZK és a szocialista országok viszonyának rendezését, konkrét formában foglalkozik a belső biztonság megszilárdítására, a stabilitás és a foglalkoztatottság biztosítására és a létkörülmények, megjavítására vonatkozó inlézkjedésgkkéj. E célkitűzéseket csak az garantálhatja — adta id á kongresszus a fő választási jelszót —, ha Willy Brandt az NSZK kancellárja marad. A felszólalt küldöttek — nem titkolták, hogy a program sok mindenben elmarad várakozásaik mögött, de még így is világos utat jelöl meg a lakosságnak, hogy kiket támogasson, hiszen a jobboldali CDU konkrét programmal adós maradt. Karsten Voigt, az SPD balszárnyának képviselője (aki nemrég még a „CFJU szocialisták” vezetője volt) felszólalásában kifejtette: „támogatja az SPD-nek azt az igényét, hogy a kormány és a parlament kemény kézzel vessen véget az árak emelkedésének”. Helmut Schmidt gazdaság- ős pénzügyminiszternek igaza van abban —> folytatta —, hogy a világméretű infláció oka az Egyesült Államok vietnami háborújában keresendő. Aki az áremelkedések ellen fellép, bírálnia kell azok egyik fő okát, az USA vietnami imperialista háborúját is, különben szavai nem találnak hitelre. A vita után a küldöttek 1 Megszavazták nr SPD választási programját, majd a késő esti órákban nagygyűléssel zárult a szociáldemokraták rendkívüli kongresszusa. Megfigyelők értékelése szerint a Német Szociáldemokrata Párt hosszú hetek, sőt hónapok tétlensége után kikerült a zsákutcából. Józan becslések szerint az SPD— FDP-koalíciónak alig öt héttel a cél — a november 19-1 országos választások — előtt sikerült ellenfelével szemben ismét kis előnyre szert tennie. Tanácskozik az Brab Köztársaságok Szövetsége elnöki tanácsa Anvar Szadat, az Arab Köztársaságok Szövetsége elnöki tanácsának elnöke csütörtökön este zárt ülésen találkozott a szövetségi parlament képviselőivel, s tájékoztatta őket a közel-keleti helyzet politikai és katonai fejleményeiről, Egyiptom és Líbia teljes egyesítésének tervéről, Észak- és Dél- Jemen, fegyveres konfliktusáról, továbbá az elnöki tanács legutóbbi határozatáról, amelynek értelmében az államszövetség tagállamai — válaszul az arab nemzetiségűeket ért sérelmekre — a viszonyosság alapján intézkedéseket alkalmaznak a nyugatnémet állampolgárokkal szemben. A 60 tagú szövetségi parlament jelenlegi ülésszaka szombaton folytatódik, s két hónapig tart. Amerikai háboríts veteránok a vietnami gaztettekről László Balázs, az MTI koppenhágai különtudósítója jelenti: Pénteken az Egyesült Államok háborús bűneit kivizsgáló nemzetközi bizottság harmadik ülésszakának negyedik napján amerikai háborús veteránok a bennfentes szemével adtak tájékoztatást a korszerű halálgyárról, a kimondottan polgári célpontok ellen irányuló amerikai hadműveletekről. Steve Hawkins 23 éves őrmester, aki a légierő khaki egyenruhájában lépett a tanúk emelvényére, lőszerszakértőként szolgált két évig Okinawán. Részletesen beszámolt a bizottság előtt az általuk alkalmazott és a legutóbbi években kifejlesztett szupernapalmról, a különféle ideggázokról és célba juttató eszközeikről. Mikor feljebbvalóit megkérdezte, miért vetnek be ilyen nyilvánvalóan tömegpusztító fegyvereket, amelyek nem is alkalmasak katonai célpon. tok megsemmisítésére, egy ezredes idézett neki a légierő egyik szabályzatából: „Katonai célpontnak minősül minden személy, építmény, hely, eszme, vagy elmélet, amelyet a főparancsnokság megsemmisítésre jelölt ki.” A bizottság kérdéseire válaszolva Hawkins elmondotta, hogy 1969-ben és 1970-ben a karácsonyi tűzszünet '' előtt olyan késleltetett bombákat dobtak le és olyan, különlegesen álcázott robbanószerkezeteket helyeztek el az őserdőben és az országutakon, amelyek érintésre robbantak, vagy mérges gázt bocsátottak ki. Richard Boyle újságíró diafilmmel illusztrált beszámolót tartott amerikai katonai egységek lázadásairól, parancsmegtagadásairól, amelyek különösen elszaporodtak az 1971-es kambodzsai invázió Idején. Más leszerelt amerikai katonák azt a sokféle rendeltetésű fegyvert ismertették, amelyet a vizsgáló bizottság ülésének színhelyén a KB sportcsarnokában közszem. lére is tettek. A két éve rendszeresített „lyukasztóbomba” a páncéltörő fegyverek korszerű változata, amit repülőgépről vetnek be. Két méter hosszúságú, ónál. ló vezérléssel ellátott acélhüvelyben 250 darab robbanógránát van, amelyek nagy területen szétszóródva robbannak, Mindegyik képes 20 cm vastag páncél, vagy 60 cm vastag beton átütésére, nagy embertömegben robbanva pedig repeszei okoznak pusztítást. Pierr© üerssous nyilatkozata Az egész világ dolgozói támogatják a Szovjetuniónak azt az új békekezdeményezését, mely az erőszaknak a nemzetközi kapcsolatokból való kiiktatását, s a nukleáris fegyver örökre való eltiltását javasolja a világ államainak — jelentette ki Pierre Gen- sous,. a Szakszervezeti Világ- szövetség főtitkára a TASZSZ tudósítójának New Yorkban adott nyilatkozatában. A Szovjetunió javaslatának megfelelően össze kell hívni a leszerelési világkonferenciát. Ezt a javaslatot’ az ENSZ tagállamainak többsége támogatja. Az SZVSZ véleménye szerint minél előbb hozzá kell látni az európai biztonsági konferencia gyakorlati előkészítéséhez, minthogy a konferencián sorra kerülő kérdések nemcsak Európa, hanem a világ dolgozóinak millióit is alapvetően érintik. Mély aggodalmat és nyugtalanságot okoz az a tény — folytatta az SZVSZ főtitkára —, hogy földünk számos körzetében napjainkig fennmaradtak a feszültség tűzfészkei, az Egyesült Államok indokínai agressziója, a közel- keleti válság tovább-bonyoló- dasa, a gyarmatosítók mesterkedései Afrikában és más földrészeken, a monopóliumok azon kísérletei, hogy ellenőrzésük alá vonják a fejlődő országokat — mind-mind ugyanannak az imperialista politikának megnyilvánulásai. E politika ellen elszánt küzdelmet kell folytatni — hangsúlyozta Gensous, Alkotmányosé gyűlés Daccában Daccában, a Bengali Népi Köztársaság fővárosában csütörtökön alkotmányozó gyűlés ült össze, hogy megvitassa az ország első alkotmányának tervezetét. Az alkotmánytervezet leszögezi: a Bengáli Népi Köztársaság külpolitikájának alapja — az egyenlőség, a nemzeti szuverenitás tiszteletben tartása, a más országok belügyeibe való be nem avatkozás, a nemzetközi viták és problémák békés rendezése, a nemzetközi jognak és az ENSZ alapokmányának betartása. A Bengáli Népi Köztársaság küzd a nemzetközi erőszaktétel ellen, az általános és teljes leszerelésért, támogatva a világ elnyomott népeit az imperializmus, a gyarmatosítás és a fajüldözés ellen vívott igazságos harcukban. A kormány által előterjesz tett és egy különbizottság által kidolgozott 79 oldalas okmány kimondja, hogy az új állam 1971. március 26-án (Jahjft Khan pakisztáni elnök és Mudasibur Rahman sejk tárgyalásainak megszakadása után) alakult meg; az új ország határai megegyeznek a volt Kelet-Pakisztán határaival és a hivatalos nyelv a bengáli lesz. Az új állam neve: „Bengáli Népi Köztársaság”. Észak-Európa — válaszúton Észak-Európát, a skandináv országokat általában a „nyugalom szigetének” tartják: ezek a magas életszínvonalú és társadalmilag stabilnak tartott országok ritkán szerepelnek a nemzetközi hírek élén. Most mégis íelbolydult az „északi front”. Norvégia visszautasította a csatlakozást a Közös Piachoz — s ezzel olyan ország közvéleménye mondott „nemet” az európai integráció- .nak, amely egyébként tagja az atlanti blokknak, s északi része (a norvég—szovjet határ miatt) az amerikai stratégák figyelmének középpontjában áll. Dánia, egy másik skandináv ország, „igent” mondott ugyan a közös piaci csatlakozásra —• de miniszterelnöke a győzelem másnapján lemondott. Ez a gesztus jelezte, hogy a formális siker ellenére a szociáldemokrata kormány- többség soraiban is mély politikai hasadást okozott a csatlakozási vita. A dán és norvég népszavazással foglalkozó kommentárok általában a gazdasági kérdésekre összpontosítják figyelmüket: gondos statisztikákkal bizonyítják, hogy milyen gazdasági érdekeltség sodorja e két országot a Közös Piac felé — és melyek azok a tényezők, amelyek az ellenkező irányban hatnak. Valójában azonban távol, ról sem egyszerűen gazdasági kérdésről van szó. Akár- ' hogyan is alakuljanak majd végül a gazdasági kapcsolatok formái — a norvég és a dán népszavazás újult erővel vetette fel Észak-Európa alapvető politikai problémáit! Hogy mennyire így van ez, azt mutatta a finn külügyminiszter nyilatkozata, aki arról beszélt: az események bizonyítják, hogy újra gondosan meg kell fontolni az észak-európai gazdasági unió (NORDEK) egy ízben már sutba dobott tervéti A semleges, el nem kötelezett i politikát folytató Finnország külügyminiszte. rének nyilatkozata mögött az a felismerés húzódik, hogy Észak-Európa voltaképpen válaszút elé került, s ez a válaszút tulajdonképpen nem gazdasági, hanem elsősorban politikai, sőt stratégiai jellegű! Észak-Európa gazdaságilag és politikailag kétségtelenül legerősebb, hangadó állama Svédország. Svédország pedig a leghatározottabban semleges politikát folytat, s ezen a politikán asm Is kíván változtatni. Ennek jeleként távol maradt az Atlanti Szövetségtől és most — méghozzá erőteljes gazdasági érdekek ellenére — távol marad a kibővülő Közös Piactól is. ___ A korábbi helyzetben, amikor a NATO-hoz tartozó Norvégia és Dánia Közös Piachoz való csatlakozása még nem vetődött fel, az észak- ’ európai stratégiai-politikai egyensúlyt viszonylag stabil, nak lehetett tekinteni. Finn. ország és Svédország (politikájuk eltérő árnyalataitól függetlenül) szilárdan semlegesek voltak — £ ugyanakkor döntő szerepet játszót. tak Norvégia és Dánia gazdasági életében. Finnországnak, de mindenekelőtt Svédországnak ez a meghatározó szerepe a d '.s norvég gazdasági orie diójában elképzelhetővé tette, hogy idő. vei kialakulhat a skandináv gazdasági együttműködés szervezeti formája. Ennek politikai hatása is volt. Norvégia és Dánia az atlanti blokk viszonylag „nyitott” országai közé tartoznak. Ez megmutatkozott abban, hogy korlátőzták például az amerikai támaszpont-politika igényeinek teljesítését és számos fontos külpolitikai kérdésben (Görögországtól Vietnamig) W a sáling ton tói eltérő álláspontot foglaltak el. Dánia és Norvégia közös piaci belépésének veszélyessége az európai béke és biztonság ügye szempontjából nem a csatlakozás gazdasági — hanem távolabbi politikai és stratégiai következményeiben rejlett! Az, hogy a norvég halászat miképpen találja majd meg helyét az integrációban, vagy hogy a dán mezőgazdasági export növekvő haszna és a dán iparra nehezedő nagyobb terhek mennyire egyenlítik kj egymást — nemzetközi szempontból nem tartozott Európa sorskérdései közé. A sorskérdés az volt, hogy Dánia és Norvégia csatlakozása miképpen változtatja meg Svédország jövőbeni stratégiai helyzetét! Nem kényszeríti-e majd évek során a kibővített integráció gazdasági nyomása Svédországot arra, hogy —- miután elvágták a skandináv országokat összefűző különleges gazdasági kapcsolatok fejlesztésének lehetőségét —* maga is közeledjék a Közös Piac felé. Ez pedig — távolabbi perspektívában —• esetleg a svéd semlegesség fokozatos feladásához vezethetett volna. Márpedig Svédország semlegessége alappillére volt és maradt az észak-európai katonái egyensúlynak. Ennek a semlegességnek mindenfajta korlátozása vagy megváltozása elfogadhatatlan a Szovjetunió számára és súlyosan veszélyezteti Európa békéjét és biztonságát! Ennek megfelelően az európai fejlődés távlatai szempontjából hasznosnak kell ítélni minden olyan lépést, amely Észak- Európát valamilyen formában kiszabadítja a Közös Piac egyoldalú vonzása alól. És károsnak a nyugat-európai politikai integráció felé történő sodródás irányzatát. A norvég és a dán események — az oslói „nem” és a koppenhágai „igen” — a maguk ellentmondásosságában is új reményeket támasztanak. Mutatják ugyanis, hogy az észak-európai egyensúly fenntartásának politikája még óriási erőtartalékokkal rendelkezik! Erre figyelt fel a fi'*i kormány, amikor az események: fordulatait látva az észak- európai gazdasági együttműködésről szóló tárgyalások felújítását indítványozta. Szuts Dénes: >■ utcáim 8, „...Kedves Pávián! Jenő nálam járt és hozott egy levelet a Postaműszaki Kísérleti Állomás laboratóriumából, amely szerint a magyar ba- uxit nagyszerű összeté*elű, kevés SIOa-t tartalmaz... én már most hahotázok azon, hogy Balátait évek óta egy hülye álmodozónak tarják, amiért be akarja biztonyíta- ni, hogy nálunk igenis van bauxit... De most már végre megvan á szakvélemény, és ez óriási dolog. Jenő szerint Magyarországon több millió tonna bauxit van... Ez pedig az ország számára beláthatatlan nyereség... A veszteség viszont, hogy Balgtai Jenőnek egy vasa sincs, ezt úgy értsed, ahogyan írom... És mit mond az a monarchiából származó öreg és poros bányatörvény, ami még mindig érvényben van?... Akié a föld, azé a kutatás joga. És akié a föld, azé a benne rejlő kincs is. övé a Plútó tüzéig — ezt próbáltam ennek a tökfejűnek elmagyarázni... A MÁK vagy a Salgó vezérei hogyan tettek?... Ahol szenet gyanítottak, megjelentek és lefoglalták a területet. Megvették, vagy ha állami birtok volt, bérbe vették és azt Zártl:ut;t- mánynak minősítették. A zártkutatmányok után óriási pénzt kell fizetni, viszont volt egy olyan rendelkezés is, amelynek értelmében a zá^t- kutatmányt nem lehet elárverezni. Nos, Balátai Jenőnek a zártkutatmányi dijat be kellene a bakonyi részre fizetnie, hogy joga legyen a kiaknázáshoz is. Mivel a szerencsétlennek egy vasa sincs — kinek van? — régi barátságunkra kérlek, kísérelj meg egy állami szubvencióval segíteni. Neked, mint kincstári főgeológusnak talán sikerül. A bauxit a jövő fémje, én Is ezt mondom. Kedves feleségednek, Elvirának kézcsókkal: Abzinger Gyula.” Abzinger szubvencióról való álmodozása csak álmodozás maradt, ezt Szász az öreg re* metétől megtudta. Az' állam egy fityinget sem volt hajlandó adni, sőt... Hogy a megszállott felfedező mégis honnan szerzett tőkét? Ezt Szász már korábban kiderítette és rekonstruálta. ...Balátai Jenő 1921 tavaszán a híres bankár előszobájában várakozott, majd kopott zakóját feszesebbre húzva belépett Kassay Simon szobájába. Hatalmas, ébenfa íróasztalra rakta le a vörös-lila színű anyagmintákat és melléje a Postakísérleti Állomás laboratóriumának vezetője, Marschalkó Béla főmérnök szakvéleményét. „A felfedezés jelentősége egyenesen beláthatatlan” — magyarázta. „A bauxit ugyanis az egyetlen érc, amelyből az alumínium előállítható, az alumínium pedig a modern technikának egyik legfontosabb és mind fontosabbá váló nyersanyaga.” Balátai egyre hevesebben beszélt, teljes sebességgel rohant álmait megvalósítani: Kohók-bányák-ipar-pénz, hitel-tőke-kiaknázás. Kassay Simon nem szakít tóttá félbe, csak nézett mereven a tapétával borított fal egyik sarokban levő, feltűnő ragasztására. Aztán nehézkesen felhúzta magát a karosszékéből, kétszer-háromszor mind az öt ujjával koppintott sötétzöld mappáján, majd az ablakhoz sétált. Szép tavaszi idő volt. A nap az ablak vasrácsain keresztül besütött a szivarszagú irodába. Kassay hirtelen megfordult, Balátai nem is várt ennyi rugalmasságot, mozgékonyságot az idős embertől. — Nincs pénzem! Erre nincs. Sajnálom. — Alaposan, szemtelenül lassan véy'^r mérte Balátait cipőjétől a feje búbjáig. — Az érdekes értekezésért viszont ezer koronát felvehet a pénztáramból. (Folytatjuk)
