Kelet-Magyarország, 1972. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-10 / 214. szám
8. oldal ICELET-MAGYARORSZAG — VASÁRNAPI MELLEKLET 1972. szeptember W. Tamás István: A halál oka? A vállalat egyik telepének kopottas irodájában feküdtek holtan: a huszonöt éves térfi és a huszonkét éves asszony. A revolver valamivel távolabb. Kihullott B. István kezéből, miután három lövéssel — homlok, mell, alsó borda — megölte feleségét, majd halántékon lőtte önmagát. Azonnal meghaltak. A lövéseket a szomszédos raktárban tartózkodó munkások hallották meg (reggel 7 óra volt), berohantak az irodába. A revolver még füstöl- gött. Először a vállalat igazgatójának telefonáltak, majd a rendőrségnek. ★ B. Istvánná reggel fél nyolckor érkezett meg térje munkahelyére. Miniruha, valamivel hosszabb kabát, csatos rövid csizma, barna kalap, kezében fonott háló: pénztárcával, egy kiló naranccsal. Szeme alatt az álmatlanság szürke karikái. Berontott az irodába: — Hol• voltál az éjjel? — Itt. — Ne hazudj! — Mi az, hogy ne hazudjak? Délután fizetés lesz. Ht van a pénz a páncélban, azt őriztem egész éjszaka. Aludni sem mertem. Tudod jól, hogy máskor is történt már ilyen. — Nőnél voltál. Hallottam! Láttak... — Nem vagy normális. De az anyád se az, aki beléd táplálta ezt a rágalmat. Megkérdezheted akárkitől, hogy este hét óta itt voltam. Mint máskor, mint mindig, ha nem megyek haza. Nagyon jól tudod, hogy csak téged szeretlek... — Miféle nőnél voltál" — Nincs nőm. Csak te vagy! — Sokáig én is azt hittem, de most már tudom.. — Ne ordíts. Nagyon kérlek, ne ordíts, mert meghallják. A szomszédos helyiségben — minden szó áthallatszik a vékony deszkafalon — az öreg V. és az alig néhány másodperce smirglipápirért érkezett fiatal munkás — mosolygott. ■'■''-a/— ölik ám egymást a fiatal házasok — mondta V. —, és a polc felé indult a smirgliért. Ekkor dördült el a négy lövés * B. István munkáscsaládból származott. Apja 1940, anyja 1946 óta párttag: nagybátyját megölték a nyilasok, anyai nagyapja 1907 -ben sztrájkot szervezett egy budapesti gyárban, félig agyonverték. 1919-ben, a fehérterror idején egészen. Fia az anyatejjel szívta magába a munkásmozgalom levegőjét. Az általános iskola elvégzése után ipari tanuló lett, laka- tosszakmát tanult, mesterei szerették, mert megbízható, komoly fiatalember voU. 1966-ban szakmunkás lelt és egy helybeli vállalatnál helyezkedett el. Egy cikluson át ő volt a KISZ-titkár. Udva- rolgatott: szerették a lányok, ő is szerette a lányokat. 1969-ben szerelmes lett a szomszédos vállalat bérelszámolói irodájában dolgozó D. Ilonába. A lány bejáró volt; a városkától tíz kilométernyire lévő községből járt be. Akkortájt érettségizett a megyeszékhely egyik középiskolájában, s azonnal munkába állt. Az autóbusz este fél hétkor indul haza. Naponta másfél óra idejük volt- sétálgatásra, szerelmeskedésre, vallomásra. Üldögéltek a Csillag eszpresszóban és a folyóparti sétány piros padjain. , A lány meghívta a fiút szüleihez, bemutatkozásra. Módos ház a faluban. Az apa tsz-tag — ötvenhárom éves — az anya háztartásbeli, parasztasszony. — Hol akartok majd lakni? — Nincs tervünk. Egyelőre albérletben. Közben talán befizetek egy KI5Z-la- kásra. Nálunk otthon nem lehet, két szobában öten élünk. — Lakhattok itt is. Ilona húga tavaly ment férjnez. Üres a szoba. Becsüljétek meg magatokat. Szeressétek egymást, gyűjtögessetek. Ne járj el esténként. Az ember legyen mindig otthon. — Nem járok én sehová. Legfeljebb taggyűlésre vagy ügyeletre a vállalathoz, amikor kihozzák a pénzt. Fegyverrel őrizzük. — Hm. Akkor te afféle megbízható ember lehetsz... ★ Ezt a beszélgetést egy szomszéd elbeszélése alapján rekonstruáltam. Talán nem szó szerint így hangzott el. De ez volt a hangulata. Más ismerősök is mondják: D. Vencel éktelen haraggal támadt a lányára, amikor a fiatalember elment. Kérdőre vonta, hogy miféle férjet választott magának. — Aki majd feljelent, hogy disznókat hizlalok? Aki miatt nem lehet egy nyugodt percem, mert a kamrában két hektó pálinka van? Ellenség a házban? Kommunista? Hitetlen? Ezt tanultad itthon? Mi lett belőled a városban? D. Ilona nevetett: — Apukám, miket beszél? Miért jelentené fel? tyeg- látja: ő is eszik a kolbászból, iszik a pálinkából. Mit érdeklik a maga kis házi ügyei? Nem ilyesmiről van itt szó! Szeretem, hozzá megyek. — Vigyázz!... ★ E. István ivott a pálinkából, evett a kolbászból. Hetedhét országra szóló lakodalom volt. Még a helybeli postamester is berúgott, másnap nem is kézbesítették az újságot, reggel mámorosán félrerúgta a csomagot egy sarokba: — Józsikám, ma ne menj kézbesíteni, hoztam pálinkát/ gyógyítsuk magunkat. A fiatalok boldogan éltek egy hétig. Az első vasárnap reggel bekiáltott hozzájuk D. Vencel: — Misére, gyerekek. — Nem nagyon szoktam ám én, apuka — így a férj. Ilona (suttogva): — Ne bosszantsd. Gyere öltözzünk, menjünk. Mentek. Következő vasárnap. Kopogás: — Lányom, öltözz, misére indulunk. — István is jön. — Csak maradjon. Az ilyenekre nincs szükség a templomban. ★ A fiatalok körül mind zak- latottabbá vált a légkör. Az asszony szerette a férjét, védte a támadásokkal szemben. De szerette a szüleit is, s szüntelenül arra kérte B. Istvánt, hogy legyen egy kissé hajlékony, járjon el misére, s apósának társaságában, meghitt borozgatás közben, esténként szidja -a szövetkezetét. B. István hajlandó volt elmenni a templomba a béke kedvéért és a felesége nyugalmáért, de arra nem volt kapható, hogy a szövetkezetét szidja. Nem gyűlöli az apósát — magában még mulat is „ősparaszti makacsságán” és magán- tulajdonosi beidegzettségén, apró kupeckedésein —, de a komoly dolgokkal nem tréBibá Lajos: Anyám című regénye — először 1928-ban jelent meg — az író életművének egyik kiemelkedő alkotása. A könyv nagyszabású freskó, a század eleji társadalmi viszonyokról, a vidéki féldzsentrik, bohém értelmiségiek életformájáról, az első világháború ma már alig ismert epizódjáról, légköréről. A regény a Magvető Könyvkiadó gondozásában jelent meg. Salgó László: De Gaulle diplomáciája című könyvében a televízió kitűnő külpo- litikusa megrajzolja a francia ellenállási mozgalom ma már legendás alakjának életútját Bevezetőjében írja a szerző: fái; a meggyőződéséből nem enged. A fiatalember hajlékony volt. kerülte a kényes témákat, de az apósa mind ingerültebbé vált. S vele a felesége is. B. István egy reggel kereste azt a zakóját, amelyre a kitüntetéseit tűzte, mert este vállalati ünnepségre kellett mennie. Nem találta. — Hol van? — Anyám kezében láttam. Várj, megkérdezem... Anyuka, ki tetszett mosni a Pista kitüntetéses zakóját? — Nem kimostam, hanem kidobtam. _ ? — Mondom, hogy kidobtam. Ki az udvarra. Mit csúfoskodik vele. — Hogy merte?!...-r- Apátok parancsa volt. — Apja ám a... ★ A fiatalok kölcsönért futkostak, hogy be tudjanak fizetni a KISZ-lakásra. Adott B. István vállalata, adott D. Ilona vállalata is: adott néhány ismerős. Befizettek harminchétezer forintot. A KISZ-lakótelep egyik külterületi fennsíkon épült. Egyforma házak, praktikus, olcsó, kétszobás lakások. B. István és a felesége esténként, a másfél óra szabad idejükben, a sáros agyagban, homokhalmok és mal- terosládák között sétálgattak karon fogva, talán szorgalmasabban, mint jegyességük hónapjaiban. Minden új téglát számon tartottak. Néha velük ment B. István apja Türelem, gyerekek. Te meg ne légy már olyan dühös, ha otthon vagy. Látom, kezded elveszíteni a fejedet. Mit vársz az apósodtól? Ilyennek nevelték, ilyen marad. Kerüld ki a forró pontokat. Az ember csak akkor vitatkozzék, ha értelme van. Ne feleseljen a fallal. A fal az fal, majd összeomlik egyszer. — Apámat bántotta /alaki a családban a meggyőződéséért? — A családban nem. Dehogyis. Inkább biztattak. A csendőrségen bántottak. — Akkor ezt maga nem értheti. — Szamár vagy, fiacskám. De azért büszke vagyok rád! ¥ Októberben kész a ház. De nem ők költöznek az első emelet hármas lakásba. Mi történt a téli—tavaszi hónapokban, hogy egyszerre — vagy lassacskán — elviselhetetlenné vált B. István élete? Nem tudni. Csak találgatni lehet. A tény pusztán annyi, hogy B. Istvánná naponta hallotta otthon: megcsalja a férje. Ezzel, azzal, amazzal. A féltékeny fiatalasszony futott a férje után. Ellenőrizte az autóbusz menetidejét, ha nem együtt utaztak; észrevétlenül követte a város utcáin, váratlan időpontokban megjelent a munkahelyén. De B. István körül rendben volt minden. Reggel felült az autóbuszra, napközben dolgozott, délután hazament. A francia televízió párizsi stúdiójában Budapest hívójele hallatszik. A Szajna-par- ti épületben a közvetlen képvonal a „Fórum” nézőjének kérdését továbbítja a párizsi tudósítónak. — Miért ábrázolják Charles de Gaullet kimagasló történelmi egyéniségnek a politikusok és miért volt a tábornok ugyanakkor a karikaturisták kedvenc figurája? Hol van hát valóai helye korunk nagyjai között? Ezekre a kérdésekre ad választ Salgó László kellemes, ol /asmányos előadásmódjában. A könyv a Kossuth Könyvkiadó gondozásában jelent meg. ül KÖNYVEK Sikerrel zárultak az ásatások a szabolcsi földvárban Többnyire az asszonnyal együtt. Havonta vagy hathetenként éjszakai ügyeletre osztották be, vigyázott a pénzre. Az utóbbi hónapokban kétszer is előfordult, hogy ilyenkor bejött a telepre a felesége, éjszaka— gyalog a faluból —, hogy meggyőződjék róla, ott van-e István, s nem, mint otthon hallotta néhány órával korábban, „istentelen baraíaival szórakozik, kétes hírű nőknél.” Ilyenkor bűntudatosan, sirdogálva ácsorgott a vaskályha mellett hajnalig, s kialvatlanul, de megnyugodva ment a munkahelyére. Férje pedig ugyancsak álmosan tett-vett a telepen vagy a városban kószált. hogy megvárja és este együtt mehessenek haza. Biztatta, nem sokáig tart már ez a gyötrel- mes uszítás, hamarosan elkészül a lakás és élhetik a maguk életét. * B. István vállalatának párttitkára: — Februárban beszélgettem vele utoljára. Nagyon el Volt keseredve. Azt mondta: nem fogom elhinni, mit eszelt ki a felesége családja. Hogy ők jönnek be az új házba lakni. István meg Ilona maradjanak odakint. Jól tudja persze, hogy ez egyszerű bosszantás — dehogyis hagyná ott nagy házát, gazdag padlását, pincéjét, mindennapi foglalatosságát az apósa, — de az ő idegei már pattanásig feszültek. Ellene fordítják az asszonyt, legalábbis ezt szeretnék. De- hát azt nem lehet, a felesége szereti. Persze, hogy nyugtalanítják s gyökeret vernek benne a rágalmak, hiszen gyötrik, tépik. Csak már eltelne ez a három-négy hónap! Nevetve ugrattam — de bánom most már — hogy minek kellett neked ilyen helyre nősülni. Mint a Borneo és Júliában a két ellenséges család. Azt válaszolta, hogy csak az egyik ellenséges, a másiknak igaza van, tehát türelmes. ★ Gyilkos-e az, akit úgy neveltek, hogy ha nem tudja a maga meggyőződésére téríteni a másik embert, megmérgezi körülötte a levegőt? Fogas kérdés, nem tudnám eldönteni. Ki ölt tehát? Nem kétséges: B. István ölt. Az ő kezében volt a pisztoly, ő sütötte el. Az indulat, a gyűlölet, a düh azonban, amelynek nyilai naponta sebezték, elmúlt évtizedek, talán évszázadok méiyéből jöttek. Más ember esetleg kivédte, elhárította volna ezeket az „összméreteikben” már fáradt nyilakat... B. István túlságosan érzékeny tehetett, s elérkezett a pillanat amikor nem birta tovább. Visszanyúlt értük — vajon mennyi erő lehetett még benne? — sorvadó karjával a múlt. A vártnál is nagyobb sikerrel zárultak az idei ásatások a szabolcsi földvárban és környékén. Az ásatások legfőbb feladata volt a ma is álló, 900 éves templom teljes feltárása. Az elmúlt években megkezdett munka folytatásának eredményeként előkerült az egykori háromhajós templom 6 kőpillére, befalazott ablakai és sekrestyéje, Mátyás király korában készült, faragott ajtókerete. Megállapították, hogy a vakolat dupla középkori freskót takar. A felső freskót mintegy 200 évvel később készíthették, anélkül azonban, hogy az alatta levőt megsemmisítették volna. Az első freskót levakolták és arra vitték fel a másodikat. A freskók restaurálása a szakemberekre vár csak úgy, mint annak az ezüstszegekkel kivert, ma is ép fakoporsónak a felbontása, amelyet a templom belsejében feltárt 50 sír egyikében találtak. A sírokat az elmúlt évszázadok során kirabolták, eközben a templom középkori keresztelőkútját, a másfél méter magas, fél méter átmérőjű, egyetlen kőből faragott alkotást az egyik sírba döntötték. A vár környékén élt köznép temetőjében ismét 60 sírt tártak fel, s ezzel számuk 268-ra emelkedett. Eközben 2000 éves, hamvasztásos te- metkezésű kelta sírokra bukkantak, s ezek egyikében egy szép, kétfülű talpas ezüstpoharat találtak. A tatárjáráskor elpusztult falu helyén újabb lakóházak és szabadtéri kemencék maradványai láttak napvilágot A leletek a korabeli földművelő nép munkaeszközei voltak. Mintegy 50 féle vaseszköz között Árpád-kori ekevas és ásópapucs került elő. Ezek az eszközök az ország egyetlen hiteles példányai ebből a korból. Miután a feltárások befejeződtek — az Országos Műemléki Felügyelőség közreműködésével — már az idén megkezdik a szabolcsi templom restaurálását. Helyreállítása után ez lesz a Tiszántúl legnagyobb alapterületű, ma is álló, román stílusú temploma, amety a XI. században készült (hódi) Simon Lajos: TITÁN Almomban megnőtt az erőm: s ölbe kaptam Magyarországot. Előbb dajkáltam, mint a gyermeket, aztán cipeltem, mint Titán a jöldet, majd úgy emeltem homlokom fölé, mint ágacskát a Szabadságszobor. Majd lábujjhegyre álltam, hogy legyek nem kisebb, nem több, éppen akkora, akár a földet hordozó Titán. Zsámolyt is tettem lábujjam alá, Bakony bazaltját, Gerecse kövét, hogy kincsemre, kit égfele emeltem, zúgjon a zápor, zuhogjon a fény, legyen már végre őserdö-kövér. S ha sarjad rajta gazdag vetemény, el ne takarják óriás fák, hát lábujjon és hegycsúcs-zsámolyon emeltem égnek kincsem: a hazát. S szinte igaz volt, szinte nem csoda, hogy arcom völgyén ömlött a Duna. Kósa Csaba: MENETREND Azt hiszem, senkit sem érdekelt ez a fura alak. A délelőtti vonatok ontották a pestieket; az egymás hátát érő szerelvényekből, mint valami feneketlen zsákból, ömlött a tömeg. E hadsereget nem afféle leruccanó, kalandot hajkurászó, éretlen fickók és nőcskék alkották — mint a balatonit —, általában szép, kerek családok látogattak a tóhoz. Az arcokon nyoma sem látszott a rögtön hacacárét keresők mindenre elszánt vigyorának; az utasok kis táskákkal, köny- nyed, öntudatos léptekkel, magabiztos mozdulatokkal indultak a buszmegállóhoz, a farmra, a birtokra tartottak s ez pontosan meghatározta vi selkedés ükét. Ha valaki szemmel kísérte az állomás cletét, úgy vélhette: rrunötn vasárnap egy- i. •'•ma, ugyanazok a vonatok Mkeznek, ugyanazokkal az emberekkel, akik szinte szóról szóra ugyanarról beszélnek, mint előző héten. Ugyanazzal a közönnyel haladnak el a fura alak mellett is, mint bármikor, máskor. De hát mi feltűnő lehet az állomás egyik szürke tartozékán, aki a hétvégeken ott táblából a sorompó mögötti, padokkal hintett pihenőhelyen, s békésen szemlélgeti a tavat, meg a frissen érkező utasokat? Nyilván arra sem figyelnek fel, ha kalapja mellől eltűnik a vadkacsatoll — többek között ezért akasztották rá a fura jelzőt —, vagy ha válláról hiányzik a fényessé sötétedett bőrtarisznya, amely.iek aztán végképp nem volt semmiféle víkende- zó ésszel felfogható rendeltetése. Kezdetben találhattál: furának, mostan-a jelentéktelenné változtatta a megszokás. Bár a menetrendszerűe. aiáhömpöiygő tömeg tudomást sem veit személyéről, a fura alak, aki álló délelőttö- ket eltöltött a semmivel sem magyarázható ácsorgással, derűsen és szeretettel figyelte elégedettségüket, megfontoltságukat, s egyáltalán nem döbbentette meg izgágaságuk s a busztülkölés okozta hirtelen támadt pánikhangulat. Hiszen ez is minden hét végén, minden szerelvénynél megismétlődött. Általában a déli személyig maradt. Amikor ez is rendben kihúzott, s az utasok felszálltak a félig már üdülőhellyé nőtt település északi részébe tartó autóbuszra, elindult a tó kanyarulatát követő parti sétányon. Ha a stégekhez kötött ladikok környékén nem látott mozgást, beült egy-egy csónakba, felnyitotta bőrtáskáját, s harapott néhányat újságpapírba csomagolt tízóraijából. A délutánt a kocsmában , öltötte; nem ült le, a pultot támasztotta. Két korsó sörrel estig kibírta. Megviselt, mégis rendben tartott ruhájába*
