Kelet-Magyarország, 1972. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-05 / 209. szám

X oTáal KELET-MAGYARORSZÄG 1872. szepíemSer K ki Brezsnyev Taskentben Leonyid Brezsnyev, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának fő­titkára Alma-Atából Üz­begisztán fővárosába, Tas­kent ba utazott. A kazahsztáni fővárosban, Alma-Atában Leonyid Brezs­nyev a Kazahsztáni KP Köz­ponti Bizottsága szőkébb ve­zető testületének tagjaival ta­lálkozott, akikkel megvitatta az ipar, a mezőgazdaság, va­lamint más gazdasági ágak és a kultúra további fellendí­tése pártirányításával össze­függő kérdések széles köret. Az SZKP Központi Bizott­ságának főtitkára Alma-Atá- ban felkereste az új építke­zéseket, ellátogatott a magas­hegyi komplex sportlétesít­mény, a „Medeo” építkezé­sére, érdeklődött a dolgozók — A -. 1t’Ó 1 fo ic Kakuei Tanaka japán mi­niszterelnök vasárnap Hono­luluból visszaérkezett Tokió­ba. Tanaka repülőtéri nyilat­kozatában Nixon elnökkel folytatott megbeszéléseit mind Japán, mind az Egye­sült Államok szempontjából igen hasznosnak mondotta, s hangsúlyozta, hogy az esz­mecsere nemzetközi vonatko­zásban is reményt keltő. Ta­naka közölte, hogy kormánya továbbra is ragaszkodik a ja­pán—amerikai biztonsági szerződés fenntartásához. MÜNCHEN Walter Scheel nyugatné­met külügyminiszter to­vábbra is gazdag diplomá­ciai programot bonyolít le a müncheni olimpiai játékok keretében. Hétfőn Heath brit miniszterelnökkel, Kreis­ky osztrák kancellárral és Lynch ír kormányfővel ta­lálkozott, hogy nyugat-euró-( pai kérdésekről tárgyaljon velük. Heath és Lynch is fel­használja az alkalmat arra. hogy megvitassa a feszült északír helyzetet. HELSINKI Urho Kekkonen finn köz- társasági elnök hétfőn feles­kette az ország új koalíciós kormányát. A miniszterelnök Kalevi Sorsa szociáldemokra­ta politikus lett. Az új lß ta­gú kormány külügyminiszte­re Ahti Karjalainen cent­rumpárti politikus, volt mi­niszterelnök lett. Az új kor­mány a 200 tagú parlament 107 képviselőjének támogatá­sát élvezi. BELFAST Vasárnap Belfastban két brit katonai őrjárat — mind­kettő orvlövészcsoportnak gondolván a másikat — köl­csönösen tüzet nyitott egy­másra. A tévedésnek egy ha­lálos és egy súlyosan sebe­sült áldozata van. Hétfőn brit katonai körökben azt a „megnyugtató” kijelentest tették, hogy a jövőben ala­posabban felkészítik a kato­nákat, mielőtt őrjáratba kül- denék őket. A szabadságharcosok sikeres támadássorozata Vietnamban Uj támadássorozatot Indí­tottak a dél-vietnami népi felszabadító fegyveres erők az ország középső részén, a köz­ponti fennsíkon; Da Nang, a legnagyobb kikötő- és tá­maszpontváros térségében fo­kozzák a felszabadított terü­letek határainak kibővítésére irányuló akcióikat, változatla­nul szilárdan tartják magu­kat Que Son térségében és ugyancsak változatlan ütem­ben folytatják Saigon térsé­gében zaklató hadműveletei­ket: a fővárostól 100 kilomé­terrel északra fekvő An Loc tartományi székhely körzeté­ben pedig eredményesen szo­rítják vissza a saigoni alaku­latok meg-megújuló ellentá- rhadási kísérleteit — tűnik ki ¥ il. ellen. A saigoniakat, ameri­kai B—52-es nehézbombázók támogatták. A harc kimene­teléről nem érkeztek jelenté­sek. A felszabadító fegyveres erők Dél-Vietnamban kivet­ték Plei Me-i támaszpontjuk­ról a különlegesen kiképzett saigoni katonákat — jelentik gyorshírben a nyugati hír- ügynökségek. A felszabadító erők vasárnap este indítottak tüzérségi előkészítés után gyalogsági támadást a tá­maszpont étién. Mint a Reu­ter megjeg/zi, Plei Me el­vesztése r/ugat felől szabad­dá tette az utat Pleiku tarto­mányi székhely felé, s ezzel a saigoni alakulatok i-smét ne­héz helyzetbe kerültek • a központi fennsíkon. Hétfőn is folytatódtak a harcok Quang Tri, a legésza­kibb tartományi székhely tér­ségében. Különösen a népi erők tüzérsége volt tevé­keny. A Quang Tritől mintegy 50 kilométerrel délre fekvő Hűé i egykori császárváros védelmi vonalának két pontja ellen hétfőn hajnalban támadást intéztek a felszabadító erők. csehszlovák— kapcsolatokról megoldást. Ezzel kapcsolat­ban hangsúlyozzuk, hogy t mindenekelőtt a müncheni ;i szerződés eleve érvénytelen­ségének az NSZK kormánya t. által történő elismerése befo­lyásolná kedvezően az egész európai légkört. Annál is inkább, mivel megítélésünk szerint a dolgok jelenleg már annyira világosak és megol­1 dásra érettek, hogy a kérdés rendezése — mindenfajta „gondolkodási szünet” és huzavona nélkül is —j megva­- .lósítható mindkét fél számá­2 ra elfogadható módon. Ehhez , szükséges, hogy h jó szándék J t meglegyen a másik oldalon f “vu. ^ *•*■* * -------- y csolatainak rendezését Auszt­riával és a viszony normali­zálását a Német Szövetségi Köztársasággal. — Kiváltképp ez utóbbi esetben — mondotta a kül­ügyminiszter — többször ki­fejeztük hajlandóságunkat, hogy aktívan előmozdítsuk a — Nagyra becsüljük a Brandt-kormány pozitív, reális nemzetközi politikáját, s úgy gondoljuk, hogy e poli­tika pozitív vonásainak meg kellene nyilvánulnia a cseh­szlovák—nyugatnémet kap­csolatok rendezésében is — hahgoztatta a csehszlovák külügyminiszter. — De szeretnem én ezt a . káposztástésztás-tálat meg- káposztástésztásítalanítani 1 Néznek rám. Várom, hogy röhögjenek — semmi. Egyre kényelmetlenebb a csönd. — No? Utánam tudja mon­dani? — fordulok a púpos­hoz. Csak akkor értik meg, hogy ez — vicc. Próbálgatják, nein megy. Nö, ez nekem szolgál. Érzem, az öreg is fölenge­dett kicsit, a lány is másként néz. Ahogy adja az ételt, rám nevek Eszünk mindnyájan. Szalon- nás, nehéz tészta, van benne krumpli is, sonka is, öt fa­lat után eltelek. A szomszé­dok azonban kétpofára fal­nak, uborkát esznek hozzá, ragyog a szájuk körül a zsír, s a gazda kétszer-háromszór is tölt. Az egyik nagy demi- zsonnak igencsak az aljára ér­keztünk. Kezd tetszeni az élet. Mit kellett nekem kishitüsköd- nöm itten! ha emberek között vagyok, mindjárt más a hely­zet. Majd én szórakoztatom őket. Viccmesélés, ez az... Kezdem ambicionálni, hogy a magam oldalára állítsam a ta- hóságot. Ha engem kínpadra húz­nak, akkor is tagadtam volna, hogy ezt a rengeteg tésztát valaha is meg lehet enni — s íme, elfogy! főleg az a hosszú ember, a kucsmás, az zabáit rengeteget. Néma jel­beszéddel figyelmeztetném erre Margitot, de nem fjgyel rám, Miska pedig megint a korábbi hangon szól, jól van, no, inkább igyunk egyet er­re a sok ételre. Dohányzás közben rám te­relődik a szó. A „vitéz úrra”, ez nincs is ellenemre. Beszé­lek valamit a dolgaimról, az­tán a katonaságról. Hogy igen, Miskával egy szakasz­ban, sőt egy rajban vagyunk, sőt egy ágyban is alszunk, csak éppen emeletesben. Meg, hogy nem olyan veszélyes a szolgálat, ha valaki ügyeske­dik. Lám, itt van az én el­jövetelem. Jutalomra adják a szabadságot, én mégis eljö­hettem. Miska azért kapta, mert jól célzott, (s itt van feléje egy fintorom, hogy tudja, mire gondolok: Mo­hács, elvált asszony), én meg azért, mert jól fogok lőni. A haverom erre lehervad, de üsse kavics, a többieknek tetszik a dolog. Mesélem az akadálypályát, aztán egy-két régebbi bulimat. Olyan vilá­gos a fejem, hogy csuda, tor­lódnak benne a témák, egy­más sarkát tapossák. Dolgo­zok keményen, hogy megrö- högtessem őket. Egyszer-egy- szer iszunk is. Vietnami napok Hó „apó“ és Buddha (3.) A bombák nem kímélik a pagodákat sem. Nam Dinh- |>en, az egyik építészetileg is remekműnek számító budd­hista pagodából csak törme­lék és két fafaragvány ma­radt. Utitársam, Máté György a Népszabadság főmunka­társa elkérte a két kopott aranyozású töredéket — em­lékül. Hanoiban viszont, különö­sen a belső területeken több, az európai ember szamára ritka szépségű pagoda áll épségben. Az „egylábú” pa­goda, amely a város egyik szimbóluma is, vagy a kis tó közepén az öreg fák ár­nyékában megbúvó pagoda. Legtöbbjük a buddhizmus virágzó időszakában, a XI. században épült. Maga a vallás, amelynek Vietnam­ban is több változata él, több ezer éves. A pagodák már a korábbi háborúk so­rán is sokat szenvedtek a pusztítástól, köztük az „egy­lábút” is egyszer már telje­sen lerombolták, eredeti for­májában újra fel kellett épí­teni. A franciák a buddhizmus ellensúlyozására, meg a gyar­matosítás előőrseként, majd pedig ideológiai „megtámu- gatása” céljából a katolikus vallást próbálták meghonosí­tani. Ha kellett, erőszakkal, máskor katedrálisok építésé­vel. Vidéken járva, egészen eldugott kis községekben is látni hatalmas, a párizsi Notre Dame mintájára épült templomokat — mindmáig a falvak egyedüli kőépítmé­nyeit. A katolikus vallás mégsem terjedt el — a la­kosságnak csak elenyésző része vált katolikussá. Magunktól nem is találtuk volna meg Hanoiban azt a pagodát, ahol egy bonccal *s beszélhettünk. Bérházak kö­zé ékelve futnak körbe az udvar körül a pagoda folyo­sói, szentélyei. „Kőasszony” pagpdának hívják, mert va­lamikor egy kőszobrocskát találtak a helyén, s itt épí­tették fel a pagodát. A kis szobrocska ma is látható a fal egyik beugrójában. A szentélyben éppen szer­tartás folyt. Asszonyok, többségükben fekete fogú őre gek, térdeltek és ültek bent — s gyerekek is. A félho­mályban ragyogtak a meg­világított embernagyságúnál nagyobb aranyozott Buddha­Mikor lélegzetet veszek, közbevág az öreg: — Te Bábján, nem a cito- rát támasztottad oda az ajtó mellé? Vedd már elő, he! A „vedd rilér elő”-ről eszembe jut egy jó vicc. Igaz, itt a lány, de hát mond+ak őelőtte olyanokát... —. Hallották azt a viccet, hogy a skót házaspár fölül a villamosra, aztán... Elmondom, kiélezem a poént, nevetek — de egyedül. Nem értik. — Nem értik? — s elismét­lem. Hiába. Miska menti meg a helyze­tet: — Hangoljon rá, Fábján bácsi! — s koppant a pohará­val, hogy igyunk. Szürkére kopott deszkalap kerül elő a papírból, rajta húrok. Hehehe, mit szólnak majd ezek, ha Fülemüle atya füttyre csücsöríti az ajkait!... Zúgás van a fejemben, kellemes, hullámzó melódiák. Zörgés. A társaság ájtatosan hallgat, én addig kortyintok egyet. Fütyülnék valamit, ha nem szólna ez a vacak. Micsoda marhaság! s mekkora fölhaj­tást csinálnak vele. Múzeum­ba való. Akár a hallgatóság. Micsoda figurák! Pórnép, ahogy régen mondták. Isa pór és hamu vagytok, gondolom, s röhögök. Éles, kellemetlen csatto­gással szól a citera. Ha nem hagyják abba, istenbizony be­hozom a kisbaltát és csinálok egy kis gyújtóst Margitká­nak... ... az ám. S ő? Áll a tűz­helynél, karba font kézzel Miért nem ül le? (Folytatjuk) — Van utánpótlása a hí­vőknek a fiatalok között? — Kevés, nagyon kevés — mondta a bonc. — Az embe­rek már nem nagyon járnak a pagodába. — A háború pusztítása sem élesztette fel a vallási Vigaszkeresést? — Csak az idősebbekben. — És ők — a folyosó mel­lett leselkedő gyerekekre mutattunk. — ök csak kíváncsiskod­nak — mondta és elmosolyo­dott. — Mivel magyarázható az állam és a buddhisták jó kapcsolata Vietnamban? — Valamennyien közel va­gyunk a néphez. A buddhista egyház a franciák ellen a nép mellé állt, s ugyanezt teszi most is, amikor -új el­lenség támadt országunkra. — Nem fél, hogy bomba­támadás éri a pagodát? — Eddig elkerülték a bombák, de ha meg kell halni, itt fogok meghalni. Fogatlan öregasszony ment el mellettünk, kezét össze­tette és meghajolt — így üd­vözölt minket. Aztán gyúj­togatni kezdte a füstölőket. Búcsúznunk kellett. Következik: A „két jó”. Marafkó László KOMMENTÁR: Két harcos esztendő Elég egy pillantást vetni a hírügynökségek jelentéseire és máris kiderül, hogy Chilé­ben változatlanul nagy a bel­politikai feszültség. Alig ér­tek véget Concepcion város­ban az összetűzések, újra kezdődtek az incidensek San- tiagóban, a fővárosban. A képtávíró gépek fotói hul­lámzó tömeget mutatnak a santiagói városi színház előtt és nem- egy más ponton is. Első pillantásra a chilei eseményekben sok a sponta­neitás, amelyben — a nyu­gati, nagyon is tudatos torzí­tások szerint — jelentős sze­repet játszik a „latinos tem­peramentum.” Ezekben az eseményekben azonban túlsá­gosan sok a könnyen megál­lapítható törvényszerűség ah­hoz, hogy elemzésük során akár a spontaneitásra, akár a latinos lendületre érdemes legyen figyelmet fordítanunk. Az igazság az, hogy ha egyik városban, körzetben a rendfenntartó erők, a kor­mányt támogató tömegek se­gítségével helyreállítják a nyugalmat, zavargást provo­kál a jobboldal egy másik városban, egy másik körzet­ben. Aligha lehet vitás, hogy komoly bel-, sőt nyilvánva­lóan külföldi erők dolgoznak azon, hogy világszerte fenn­tartsák, sőt, a lehetőségek arányában állandóan fokoz­zák a chilei bizonytalanság légkörét. Erre ezekben a napokban a szokásosnál is több oka van a reakciónak. Szeptem­ber 4-én volt pontosan két esztendeje annak, hogy Chile és egész Latin-Amerika tör- 'ténetében először marxista elnököt választottak a szava­zók széles tömegei. A jobb­oldal és külföldi, elsősorban amerikai támdgatók had­rendje úgy érzi, ha hagyja tovább kristályosodni a chi­lei új rendet, végleg elveszti azokat a kiváltságokat, ame­lyek visszaszerzésében nem szűnt meg bizakodni, Az amerikai választási kamp.ány egyik legnagyobb botránya lett az ITT USA-monopólium ügye. Az ITT a CIA-Val együttműködve tett meg min­dent annak a rendszernek a megdöntésére, amely meg­fosztotta eddigi mammutpro- fitjától. Az évfordulón, amelyet a chilei progresszió nehéz kö­rülmények között ünnepel, közös nyilatkozatban tett hi­tet a jövő mellett a kommu­nista és a szocialista párt. Biztos, hogy az elmúlt két évben bőven akadtak nehéz­ségek és — kitáposatlan útról lévén szó — hibák is. De áz is biztos, hogy az Allende kö­ré tömörült népi egység ré­széről becsületes, harcos két esztendő volt szobrok. Állítólag az egyik magyarra lefordíthatatlan nevű gyümölcs magjából ké­szítik a szobrokat, majd aranybe vonattal látják el őket. A pagodában egy szá­munkra ismeretlen illatosító füstje terjengett. Az épület/ amolyan „keren­gő” részében, gőzölgő tea mellett fogadott bennünket a pagoda bonca. Simára bo­rotvált fejű, pergamensárga arcú, meghatározhatatlan életkorú férfi, zárt, sötétbar­na ruhában. Figyelmesen vizsgálta az arcunkat, a kér­déseink nem lepték meg, időnként finoman, némileg leplezve, elmosolyodott Fel­néztem a feje fölé: Ho Si Minh bekeretezett arcképét láttam a falon, mellette egy fényképen ugyancsak „Hó apó” volt látható, több buddhista bonc társaságá­ban. Kortyoltuk az erős teát és beszélgettünk, amikor meg­szólaltak a szirénák. A bonc meg sem rezdült — mi lopva körülpillantottunk, vajon van-e itt óvóhely, Csak a ré­gi kőpárkányt láttuk, a fo­lyosó bambuszfalát és ker­ti virágokat. ..Most ments meg minket Buddha” — gon­doltam. A bonc úgy tett, mintha nem is látná az ide­gességünket. Nincs mentség, folytatiíi kell a beszélgetést. A BÉKE SZIGETE, AZ „EGYLÁBÚ” PAGODA HANOIBAN. Fülöp lános: KISREGÉNY 17.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents