Kelet-Magyarország, 1972. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-03 / 208. szám

1972. szepíémEér 5; ttELET-MÄGYARORSZAG - VASÁRNAPI MELLÉKLET 9. oldal Könyvtáraink holnapja Az „Egyház utcza nyugoti házsorában“ Nyíregyháza középkori templomáról két, eddig számon nem tartott rajz került e'Ő A társadalomban lezajló szociális és gazdasági folya­mat a társadalom szellemi életét is befolyásolja. Uj kö­vetelményrendszert állít ! fel a közművelődéssel a könyv­tári hálózattal szemben is. Felül kell vizsgálni eddigi tevékenységét, megfelel-e a társadalom valódi szükségle­teinek. A Ifi. könyvtárügyi konferencia dokumentumai a könyvtárak jövőbeni tevé­kenységének alapvető tartal­mát, formáit és szervezeti ke­reteit a tájékoztató funkció központba állításában lát­ják. „A könyvtári és szakirodal­mi tájékoztatási rendszernek biztosítani kell, hogy bármely településen élő állampolgár a lehető leggyorsabban hozzá­jusson a számára szükségessé vált dokumentumokhoz.” Az egész magyar könyvtár­ügyet, természetesen Sza- bolcs-Szatmár megye könyv­tári tevékenységét is ennek az elvnek az alapján kell vizsgálni. Elemezni jelenlegi helyzetét, eredményeit, gond­jait, és meghatározni a jövő feladatait. Sokáig a közművelődési könyvtárakat csak szépiro­dalmi kölcsönzőhelyeknek tekintették. Napjaink igénye, de még inkább a jövő fela­data, hogy a könyvtárak az iskolák mellett a művelés alapintézményeivé váljanak. Az oktatásra, az iskolában szerzett ismeretanyagra épül­ve, azt kiegészítve akar 'a könyvtár nevelni. Az ifjúsági törvény a köz- művelődés számára is hang­súlyozza, hogy a fiatalokkal való törődés a legfontosabb kulturális feladat. A 18 éven al ili ifjúság könyvtári ellá­tásának javítása érdekében a Művelődésügyi Minisztérium irányelveket adott ki, me­lyek ' követelményeket tá­masztanak a tanácsi és az is­kolai könyvtárhálózattal szemben. Normák alapján ha­tározzák meg az ellátás szín­vonalát. A társadalmi fejlődés igényli a közművelődés ha­tókörénél-. bővítését és maga­sabb színvonalra emelését. A könyvtárak életében a fejlő­dés útja bizonyos szervezeti változtatásokat igényel. A hálózatra építő területi ellátás továbbra is alapelv marad. Az új felépítés azonban na­gyobb szerepet szán a terüle­ti központokban működő me­gyei, városi, községi könyv-- táraknak. Ezt az új ellátási modellt kell figyelembe vennünk a kpnvvtárak távlati terveinek elkészítésénél is. Nem 1—2 év feladatainak meghatáro­zásáról van szó, hanem me­gyénk több évtizedes könyv­tárfejlesztésének megalapo­zásáról. Hosszabb távú könyvtári tervek még nem készültek Szabolcs-Szatmár- ban. Nagy feladatot és nagy felelősséget jelent a távlati elgondolások rögzítése, a la­a férfi vak volt, így a le­ány is olyannak tekinthette magát, amilyennek őt Rabid képzelte lelki szemeivel, s amelyet nem szavakkal, ha­nem egész lényével hozott tudomására. Igv a leány bi­zonyosra vette, hogy a férfi szereti őt. Az operáció előtt sokat és hosszan beszélgettek egy­mással. Rabid elmesélte há­nyattatásait. Laisy arról be­szélt. mi történik most a vi­lágban. Beszélgetéseinek fo­nalát is ugyanaz az elbűvö’ő. gyengédség jellemezte, mint hangját. Amikor elváltak, mindig kitalálták, miről kel­lene még beszélniök. A le­ány mindig így búcsúzott: — Hát addig is, a viszont­látásra. — Addig is. .. — viszonoz­ta Rabid, és úgy tűnt neki. hogy ebben a köszönésben is benne van a reménység. Egvenes természetű, fiatal, bátor vidám. magas, 'ekele hajú férfi volt Rabid. Ha lesz. zsupán fekete, ragyogó szeme átható tekintete le­het. Daisv. miután ezt el­képzelte magában riadt szem­mé! odébbállt a tükörtől Beteges. szabálytalan ar­cocskáját. hirtelen pír borí­totta el. — Mi lesz? — mondta Daisy. Ha kell, hadd legyen kosság igénye szerinti meg­alapozása, kidolgozása. A könyvtárakat nagyságuk szerint sorolják típusokba. Ezekhez igazodnak a műkö­dési feltételek és az intézmé­nyek tartalmi munkája. A hálózat központja a társada­lom gazdasági, politikai köve­telményeinek megfelelő, ál­talános gyűjtőkörű, tudomá­nyos tájékozódásra is alkal­mas megyei könyvtár. Ez az „A” típusú könyvtár, a me­gyeszékhelyek intézménye. Magas színtű tudatformálási és ismeretbővítési igényeket hivatott kielégíteni. Nemcsak a megye központjában élő emberek olvasási, szakirodal­mi és egyéb könyvtári igé­nyeit keli szem előtt tarta­nia, hanem szolgáltatásait a megye legtávolabbi részére is ki kell terjesztenie. Ilven szolgáltatás a könyvtárközi kölcsönzés, adott művekről, vagy cikkekről másolat, vagv jegyzék készítése, megjelölt témából bibliográfia összeál­lítása, stb. Megyénkben az új megvet könyvtár épületének az elké­szülte után beszélhetünk csak az ilven meg"s színtű igények kielégítéséről. Az új ellátási rendszer kö­vetkező lépcsőfokai a „B” tí- púsú városi-járási könyvtá­rak. Megyénkben a járási székhelyek és a városok könyvtárai tartoznak majd ebbe a típusba. A távlati el­képzelések szerint ezekhez csatlakozna még Záhony és Tiszavasvári szintén ilyen tí­pusú könyvtárral. A közép­fokú ellátási helyeken műkö­dő könyvtáraink közül je­lenleg egyik sem felel meg a korszerű igényeknek. Sem a lakosonként javasolt alapte­rülettel, helybenolvasási le­hetőséggel, sem a szükséges könyvbeszerzési és folyóirat­gyarapítási kerettel egyik já­rási könyvtárunk sem rendel­kezik. Természetes, hogy könyvtá­raink egyik napról a másik­ra nem tudnak eleget tenni a típusba Sorolás feltételeinek. Hosszú fejlődési folyamat eredménye lesz, hogy a mos­tani tervek a valóságban meglévő lehetőségeket fejez­zenek ki. Anyagi erőforrá­sokra van szükség, az eddi­gieknél nagyobb mértékű beszerzési keretre, állomány­gyarapítási összegre, a sze­Besze Imre: Érett örömben nevet a nyár, nevet, pedig fejét beszőlie az ősz-elő póknyála niár — langyos por száll a délelőttre. Tépett iramban reped a föld, pára táncol a tarlón szelíden, öregek járják a temetőt — . felhő dagad a víztükörben. vége ennek a szép hónap­nak. De kérem önt, profesz- szor úr, kérem, eressze ct ki börtönéből! II. Amikor elkövetkezett a vizsgalat ófája és beállítot­ták a fényt, amellyel meg tud küzdeni Rabid gyengél­kedő tekintete, a professzor és asszisztense, s a tudomá­nyos világ számos képviselő­je állta körbe a beteget. — Daisy! — mondta Ra­bid, azt remélve, hogy első­nek őt fogja meglátni. De Daisy nem állt ott, mert ebben p percben nem talált magában élég erőt ar­ra, hogy lássa, átérezze an­nak az embernek az izgal­mát. akinek a sorsa a kötés levételével mindörökre el­dőlt. A szoba közepén állt. mint akit megbűvöltek, s hallgatta. mit beszélnek. Képzelete akaratlan megfe­szítésévéi, amely a nyomasz­tó sóhajok pillanataiban villan meg az emberben, va­lami más világban és más­nak látta meg magát, éppen olyannak, amilyennek meg szeretett volna jelenni az újjászületett tekintet előtt, — sóhajtott egyet és megadta magát sorsának. Közben már bontották a mélyi és tárgyi feltételek ja­vítására. Tanácsaink . eddig is na­gyon sokat tettek a közmű­velődés fejlesztéséért. A hoz­záértő és felelős vezetők szá­mára az új gazdaságirányítá­si rendszer lehetővé tette hogy a rendelkezésre álló anyagi eszközök célszerű fel- használásával és ésszerű cso­portosításával korszerű könyvtárat, művelődési házat építsenek. A könyvtárak a közművelődés alapintézmé­nyei. A jövőben minden ta­nácsnak meg kell találnia a módját annak, hogy a község minden lakója számára elér­hető közelségbe hozza a könyvet. Uj községi könyv­táraink jó példái mutatnak erre: Nyírmeggyes, Balkány, Ópályi, stb. A távlati településhálózat­fejlesztési tervek szerinti ki­emelt alsó fokú központok­ban, az alsó fokú központok­ban és néhány részleges al­só fokú központban indokolt a „C” típusú könyvtár kiala­kítása. Ezek az alapfokú könyvtárak. Minden könyv­tári funkciót teljesítenek, ön­álló, tervszerűen fejlesztett és feltárt gyűjteménnyel rendelkeznek. Emellett szo­rosan kapcsolódnak a nagy­könyvárakból sugárzott szol­gáltatásokhoz. Megyénkben a „C” típusú könyvtárak kiala­kítását tartjuk a legfontosabb feladatnak. A megyei és já­rási módszertani központok, a szakigazgatási szervek min­den segítséget megad­nak a községeknek a távlati könyvtári tervek ki­dolgozásához. Javasul juk a községi tanácsoknak, hogy végrehajtó bizottsági ülésen, tanácsülésen tárgyalják meg a könyvtári területtel szem­ben támasztott igényeket, a lakosság kulturális szükségle­tének kielégítését. A klubkönyvtárak a két közművelődési hálózat közös intézményei. Nagy szerepük van az ifjúság szabad idejé­nek hasznosításában, a de­mokratizmusra, közele,tiség- re nevelésben, a fiatalok mű- véltssgének 'dSVelesSBSff. Cél­szerű a városok peremkerü­leteiben és a kisebb települé­seken, tanyákon is klub­könyvtár létesítése. Karádi Gyuláné, a megyei tanács könyvtárügyi főelőadója Fölöttem riadt gerle száll csőrében ázott szalmaszal — egy pitypang-sátor szétterül, kezet fog velem a halál. A tücsök szerenádot ad, s elhallgat, szárnyába harap elalszik. Álmodna talán? Harmat ragyog a homlokán. kötést. Rabid érezte, hogyan tűnik el egyre-inkább a kö­tés okozta nyomás. Éles és szinte üdvözítő kételyei tá­madtak. Érverése lassúbbá vált. — Megtettük a magunkét, — szólt a professzor izga­lomtól remegő hangon: — Nézzen, nyissa ki a sze­mét! Rabid felemelte szemhéját egyre csak arra gondolt, hogy Daisy itt van valahol a közelben, de szégyellte han­gosan szólítani őt. Úgy látta, mintha az arca eiőtt köny- nyű, redőzött függöny lenne. — Vigyék el innen ezt az anyagot — mondta. — za­var. És csak ezután jött rá, hogy visszanyerte látását, hogy az anyag redői, amiről azt hitte, hogy az arca előtt van, a kórterem túlsó vé­gén, az ablakon függ. Felsőtestével szinte gör­csösen emelkedett fel, nem is figyelt a feltörő zokogásra amely feltartóztathatatlanul megrázta fekvésben kime­rült testét, s körbehordozta tekintetét, mintha könyvet olvasna. Egyik tárgy a má­sik után vonult el leikesült- ségének fényében és meg­látta az ajtót: megszerette egy pillanat alatt, mert — így néz ki az az ajtó, ame­lyen át járt hozzá Daisy. Az örökváltság 100. évfor­dulóján, 1924-ben Kiss La­jos múzeumigazgató így írt e templomról: „Más országok­ban az ilyen régi épületeket, mint a letűnt korok beszélő tanúbizonyságát, még az eset­ben is féltve őrzik, gondoz­zák, ha használatra kevésbé alkalmasak, csakhogy fenn­maradásukat biztosítsák. A mi régi templomunk azonban 1873-ban elbontatott anélkül, hogy arról fényképfelvétel, ' vagy csak alaprajz készült volna.” Ezen kiváló szakember kri­tikája egyben beszédes bi­zonyítéka annak is, hogy miért van szükség műemlék- védelemre, illetve széles ala­pokkal rendelkező honisme­reti mozgalomra. Nemcsak az ilyen nagy fontosságú műem­lékek, hanem sokkal jelen­téktelenebb emlékek, tár­gyak, eszközök, stb. megmen­tése céljából. Meglepőnek tűnhet majd ezek után, hogy — szerencsére — mégis elég sokat tudunk ezen középkori gótikus templomról, mivel aiig ismertek, ezekből né­hány: Sírkőszerű emlékoszlop áll a Kálvin téren a következő — alig olvasható — felirat­tal: „Ezen emléktől délnyu­gatra 46 méter távolságra fe­küdt a Nyírségnek 1654-ben már megújított, s 1873-ban elbontott ősrégi egyháza, melytől Nyíregyháza 'község nevét vette.” Legtöbb adatot és támpon­tot azon Emlékirat-ban talá­lunk, amelyet 1873. május 22-én a szomszéd telken el­kezdett új református temp­lom alapkövében helyeztek el. Ezen hosszú írásnak csak kél kis részletét idézem: ..Ó-templomunkat — anyagát felhasználandók — szétbon­tottuk, Feküdt e templom az úgynevezett „Egyház utcza” Üdvözülten mosolygott, fel­vette a poharat az asztalká­ról: megremegétt a keze, és majdnem pontosan ugyanar­ra a helyre tette vissza. Tü­relmetlenül várta. mikor mennek el ezek az emberek, akik visszaadták a látását, hogy magához hívhassa Dab syt; mivel már megkapta az eletért való harc jogát és képességét. és el is mond­hassa neki mindazt, amit a legfontosabbnak tart a szá­mára De még ki kellett vár­nia a halk szavú, tudomá­nyos beszélgetés ünnepi, iz­gatott perceit, válaszolnia kellett a kérdésekre: hogyan érzi magát és hogyan lát. Gondolatai gyors forgatagá­ban, szinte szörnyű izgalmi állapotában sehogy sem tud­ta megjegyezni magában e percek részleteit, de azt sem hogy mikor maradt egyedül. De eljött ez a pillanat is. Rabid csengetett, megkérte az ápolónőt, hogy haladék­talanul küldje hozzá Daisy Garant, ezután üdvözült te­kintetét az ajtóra szegezte. III. Daisy, miután megtudta hogy az operáció ragyogóan sikerült visszatért tisztaság­tól ragyogó, magányos kis szobácskájába. Könnyes nyugoti házsorában, a 176 és 175 telkek, mint lelkészi és tanítói udvarok határvonalán az utczától 5 ölnyire tornyá­val keletnek fordulva; hosz- sza volt belső világban 9 öl, szélessége 4 öl két láb. Alap­rajza az egyház jegyzőköny­vében megtekinthető... A sok százados vakolat szét­bontása után a boltozat kör­ívén arabesk festmény talál­tatott, amely a X—XI. század építésében volt divatos. Min­den valószínűséggel állítható tehát, hogy az ó-templomnak ez a része 800—900 éves lehe­tett.” Ezen emlékiratot a kiváló egyháztörténész, Lukács Ödön református lelkész írta alá, s véleményét Kiss Lajos is he­lyeselte, ugyanakkor újabban Koroknay Gyula csak a XIII. század második felére datálja az első templomot. Ezeket és az eddig ismert további adatokat újból átta­nulmányozva a közelmúlt­ban összehasonlítottam a nyíregyházi Református Egy­ház Presbiteri jegyzőkönyv 1867—1896 című jegyzőkönyv eredeti kézírásos, Lukács Ödön által írt emlékirat szö­vegét Lukács Ödön „Nyíregy­háza szabad kiváltságolt vá­ros története” című könyve vonatkozó részének szövegé­vel és meglepő, lényeges el­térést állapítottam meg. Míg a kézirat az épület' keleti (ré­gebbi) részén „északiétől” je­löli a melléképület helyét, addig a könyv „délfelöl” jel­zi az oltár helyét. Okvetlenül a történettudós kéziratát kellene hitelesként elfogadni, de szerencsére két, eddig számon nem tartott pompás rajz is előkerült az Emlékirat szövege utáni ol­dalakon, s azok is nyilván­valóvá tették a kézirat he­lyességét. szemmel, lehet hogy a vég­ső, de az összes eddigi ta­lálkozást megsemmisítő sze­líd bátorsággal vett fel ma­gára egy csinos nyári ruhát. Sűrű haját egyszerűen ösz- szefogta, nem is tehetett mást, többet ezzel a sötét, szinte nedvesen csillogó hul- lámköteggel. Nyílt arcával, természetesen hátravetett fejével, mosolygósán — de belül a halálba menők érzé­sével indult az ajtó felé, amely mögött minden oly rendkívüli módon megválto­zott. Sőt, még arra is gon­dolt, hogy ott már nem Ra­bid fekszik, hanem valaki egészen más. És az utolsó percek gyorsaságában fel­idézte számos beszélgetésük, találkozásuk apróságát, amely azt bizonyította, hogy igenis. Rabid szereti őt. Amikor az ajtóhoz ért. csendesen megnyitotta és ki­tárta, szinte azt kívánta hogy bár minden maradt volna a régiben. Rabid hát­tal feküdt az ajtónak, ener­gikusan megfordított arcával hátranézve várta őt. Daisy bejött és megállt. — ön kicsoda? — szólal' meg kérdő mosollyal Rabid. — Ugye. teljesen új lény vagyok az ön számára? — szólalt meg a leány, s egy szempillantás alatt hangja Milyenek ezek a középko. ri templom lebontása előtt készült képek: az egyik egy 23,5x44,5 centiméter nagysá­gú ceruzarajz, aláírás nélkü­li, talán VL benyomat sejt­hető. A rajz halvány kissé. A másik „Az ó-templom rajza” aláírású, 23x15,5 centiméter nagyságú nagyon szép tus­rajz. Egyik rajz sem mutat­ja az előtérben ábrázolt déli oldalon semmiféle „mellék- épületnek helyét”, mert az a túlsó, északi oldalon volt, s így nem lehet látható. Rend­kívül becses értékű támpont számunkra ez a két, eddig is­meretlen rajz, mert segítsé­gükkel jól magunk elé kép­zelhetjük a Nyír ezen kis gó­tikus „egyházát”. Látva a rajzokat, kétségte­len, hogy a templom keleti fele eredeti, régi, gótikus, míg a másik fele újabb hoz­záépítés volt. Mindez össz­hangban van az Emlékirat adataival» , Városrendezés kapcsán a közeljövőben középkori temp­lomunk helyén és szomszéd­ságában lévő épületek is le­bontásra kerülnek. Jó alka­lomnak kínálkozik ez arra, hogy a régi városi és egyhá­zi vezetők mulasztásait most korrigáljuk, s legalább a ro­mokai mentsük meg. Nyír­egyháza középkori templo­mának régészeti feltárása, a ásatás után romkert kialakí­tása dísze lehetne az 1976- ban centenáriumát ünneplő és rohamosan fejlődő me­gyeszékhelynek. Ma más ma­gyar városok így járnak el, mi sem tehetünk mást. Szív­leljük meg Rómer Flóris, a magyar régészeti tudomány és irodalom megteremtőjének véleményét: „A történelem a jelennek legjobb oktatója!” Dr. Fazekas Árpád színével visszahozta a férfi számára az egymás elől is titkolt, rövid múltjukat. A férfi fekete szeméből fel­ragyogó nyílt örömöt felfog­ta Daisy és leikéből mind­örökre elszállt a szenvedés. Csoda ugyan nem történt, de egész belső lénye, szerelme, aggályai, önbizalma, 3z utolsó percek kétségbeesett gondolatai és izgalma — együttesen jelent meg öröm- pirral elborított 'arca moso­lyában, s karcsú alakjával egyetemben Rabid számára úgy tűnt, mint egy húr hangja, amit sok-sok virág borít. A szerelem valóban megszépítette őt. — Most, csak most értet­tem meg igazán, miért olyan a hangja, s hogy még ál­momban is szerettem hall­gatni! Ka... ha megvakulna, én még akkor is csak önt szeretném, és meggyógvíta- nám. ó, bocsásson meg. Örült módjára beszélek De hiszen újjászülettem! E »n most akármit mondhatok! Ebben a pillanatban is megmaradt tehát Daisy a férfi képzeletében olyannak, amilyennek megalkotta őt a sötétség pillanataiban, s amelyet a leány valójában nem is várt tőle. Fordította: Papné Dobos Mária NYÁRUTÓ

Next

/
Thumbnails
Contents