Kelet-Magyarország, 1972. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-30 / 231. szám
I c#<Jal KELET-MAGYARORSZAG 1972. szeptember $9, Szülők fóruma FIATALOK Ilii FIATALOK 8B FIATALOK RR FIATALOK IfO FIATALOK Tanulás és sport Iskolarendszerünkben a legtöbb iskolában a heti test- nevelési órák száma kettő. A tanulók heti 30 órájából a kétharmad részénél is több óra elméleti foglalkozás. A rajz. az ének, a gyakorlati foglalkozás és a testnevelés az úgynevezett készségtárgyak. Ezek közül is esak a gyakorlati foglalkozás és a testnevelés az, amely a tanulók testi erejét igényli. Ez az összóráknak alig több, mint tíz százaléka. Ha hozzávesszük, hogy a serdülő korú gyerekek testi struktúrája milyen nagymértékben változott, amely a szervezet fokozottabb igénybevételét is jelenti, nyilvánvalóvá válik az iskolai és iskolán kívüli testnevelés és sport fontossága. A tanórai testnevelésoktatáson túl a délutáni úttörő- sporttevékenySégj foglalkozás se javít lényegesen a helyzeten. A testnevelő tanáronkénti heti négy órából egy közepes nagy iskolát véve is alapul (500 fő) csak percek jutnak egy tanulóra, amit sportolással tölthet el. Ez nagyon jó arra, hogy közösségi érzéseket erősítsen (őrsi, rajbajnokságokat bonyolítanak le rajta) a rendszeres sportoltatáshoz viszont kevés. Az iskolák közötti versenyeken feltűnt tanulókat a sportiskola iskolázza be. A sportiskolát végzettek — szerződés alapján — egyesületbe kerülnek. A rendszer nagyon jónak tűnik és az is. A gond: a gyakorlati megvalósítás; a közepes tehetségű sportolók; a fenti szervezett keretek közé nem járó tanulók rendszeres sporloltatása, velük a sport megszerettetése, a sportolás iránti igény felkeltése. A megoldás egyszerű: az összes lehetőséget felhasználva növelni az egy tanulóra jutó mozgásidöt, tömegessé és szervezetté tenni az úszásoktatást, a gyermek napirendjének fő tantárgyává tenni a mozgást. Igen ám, de ehhez idő és hely kell vetik közbe, jogosan. Idő, a nevelő és a gyermek ideje. Az előbbié se sok, az utóbbié aggasztóan kevés. Kiszámították, hogy a munkáját becsületesen végző diák naponta többet dolgozik, mint a felnőtt. A szülők egy része úgy gondolkodik, ha sok a gyerek munkája, nem engedem arra a foglalkozásra, amit az életben a legkevésbé fog használni, s eltiltja a sportolástól. A leghelytelenebb felfogás. Hiszen ugyanennek a gyereknek egyéb más kü- lönfoglalkozásait meghagyják és éppen attól tiltja el, amiből úgy is keveset kap. Szerencsésebb az eset, ha a szülők engedik, a gyereknek ideje van, de még mindig kérdés, hogy hol sportoljon? A városi iskolák udvarának többsége nem alkalmas a tömegversenyek megrendezésére. Az országos viszonylatban is gondosan kezelt stadionunkba hét végén egyáltalán, hét közben is csak elvétve lehet bejutni diákoknak, s nem akkor, amikor a szervezet igényli a testmozgást. A lakótelepi játszóterek a serdülő korú gyerekek igényét nem veszik figyelembe. A kisebbek játszhatnak, homokozhatnak, hintázhatnak, mászhatnak. A nagyobbaknak játszóterenként igen helyesen biztosítottak egy kb 12x20 m-es salakos területet, amely parkkal van körülvéve és jaj a labdának és a gyereknek ha a szűkre szabott keretekén kívül száll le a labda, megvan a fiatalok tűrhetetlen magatartásáról alkotott vélemény. Ez a terület olyan csekély, hogy a rajta játszó gyerekek akaratlanul is a parkot rongálják. Javaslom, hogy a fővárosi és nagyobb városok mintájára kerítsék körbe dróthálóval ezt a területet. Esztétikailag nem szép látvány, mégis hasznosabb, mint ./a kitaposott gyep, tönkretett virágágyás. Kevesebb munka volna ez és talán anyagilag se kerülne többe, mint a npm túl ote^ó újpa»«s .újra parkosítás, s biztos vagyok benne, hogy a rajta jausok is szívesen segédkeznének a létrehozásában, időnkénti átfestésében. Az ötvenes években már volt diákpályánk, pedig kevesebben laktuk a várost és bérházat csak ritkán láttunk. Nagyon jó lenne újra létrehozni olyan stadiont, ahol az ifjúság tömegesen sportolhatna, ahol a minőségi versenyzők edzhetnének, ahol színvonalas úttörő-olimpiai és középiskolai versenyeket lehetne tartani. A diákok társadalmi munkájára itt is számíthatnánk. Egészséges kezdeményezéseknek vagyunk tanúi: gomba módra nőnek a kispályák, ifjúsági park építésén fáradoznak, fedik az uszodát. Nagyon örülnénk, ha az épülő létesítmények közé sorolhatnánk már a munkacsarnokot is. Az egyik legfontosabb, viszont kétségtelen, hogy a tanuló maga is akarjon sportolni, hiszen a lehetőségeket azért meg lehet találni. Azokról a területekről szeretnék szólni, amely nincs helyhez és időhöz kötve. A délelőtti órák után a délutáni tanulás megkezdése előtt lehet egy rövid sétát tenni, pár száz métert közepes iramban futni, tollaslabdázni, asztaliteniszezni, fejelni. Tanulás közben az úgynevezett frissítő mozgásoknak van helye. Lehet úgy, hogy az írásbeli feladatok elvégzése után, vagy az egyes tantárgyak leckéjének átvétele után a másik anyag megkezdése előtt pár erőteljes kar-, törzs-, lábgyakoilatokat végezni, hogy a fejkörzésröl, mint az agyi vérellátás egyik legfontosabb megindítójáról ne is beszéljek. Az agy vérellátása kedvezőbb lesz, az elgémberedett végtagokba visszatér a normális keringés, a látóközpont megfeszített munkája enyhül: a gyerek köny- nyebben tanul. A tanulást befejezve végezzen a tanuló karerejének megfelelően fekvötámaszt és az ismétlésszámot napról napra emelje. Nagyon jó karizomfejlesztő gyakorlat a létra fokán, vagy más nyújtószerű alkalmatosságon húzódzkodást végezni. Az esti tv-nézés előtt jó időben 15 perc kerékpározás, télen szánkó, korcsolya a legoptimálisabb fizikaiidegi terhelést biztosít a tanulónak. A reggeli tornázás elengedhetetlen. Legyen minden gyermeknek 8—10 gyakorlata, amelyet rendszeresen reggelente végez. A hét végi több szabad időt ne csak gépkocsikázással, hanem sokkal egészségesebb túrával, hegymászással, úszással töltsék. Akik rendszeresen sportolnak, azok az edzésekbe sűrítve kapják ezeket és az ezeknél jóval nagyobb terheléseket. Az egyéni testedzés lehetőségeit azért említettem, hogy mindenki kiválaszthassa szervezetének, egyéniségének a leginkább megfelelőt. Tanulás és sport nagyon jól megférnek egymással. Sajnos vannak szülők, akik a testnevelési jegytől való félelmükben, amely legtöbbször indokolatlan, fel akarják menteni gyermeküket, mondván: lerontja a gyerek átlagát. Helyesen a sportorvosok a legritkább esetben adnak teljes felmentést. Az is helytelen, hogy a kitűnő tanulót azért féltik, mert biztos amiatt nem lesz kitűnő, hogy sportolni jár, a gyengét, mert megbukik. Kétségtelen a sportolás időt vesz igénybe, de a napirend helyes beosztásával megoldható. Orvos, mérnök falnőtt sportolók példája bizonyíthatja ezt. A sporttal olyan emberi tulajdonságok fejlődhetnek óriási léptekkel, mint küzdenitudás, akaraterő, fáradságérzet leküzdése, siker és kudarc elviselése, közösségi érzés. • ' Iskolarendszerünkben a legtöbb iskolában a testnevelési órák száma kettő. A gyermeknek, szülőnek, pedagógusnak egyaránt érdeke, hogy a tanulók mindennapi életének rendszerében több legyen. Fekete Lajos szakfelügyelő TÖRD A FEIEDÍ Vízszintes: 1. Megfejtendő. 8. Háziállat (—’). 7. Ilona, becézve. 8. Keresztül. 9. Ragozott igealak is és a koponya része is. 11. Foghús. 12. Vissza: cselekedet. 14. Névelővel, masina. 16. Megfejtendő. 18. ZT. 20. Római 499 és 1. 21. Keresztül. 22. Terrorszervezet rövidítése, Algéria Franciaországtól való elszakadása körüli bonyodalmakban vált hírhedtté neve. 24. Energia. 25. Avult feudális szék. 27. Oxigén, nátrium, fluor vegy- jele. 28. Harckocsi. 29. Két kérdőnévmás. név. 11. Ekként. 13. Orosz hármas. 14. Anna, becézve. 15. Megfejtendő. 17. Államnak jövedelmek után fizetett százalék. 19. Burkolatsúly. 21. Elektromosság. 23. Kén, oxigén, nitrogén. 24. ENI. 26. Népköztársasági Kupa. 27. Okozatot előzi meg. Megfejtendő: Három XIX. századi nagy magyar költő neve (vízszintes 1, 18, függőleges 15). Múlt heti megfejtés: MOSOLYGÓ ANTAL. Függőleges: 1. A villamos feszültség mértékegysége. 2. Bőg. 3. Gyilkolt. 4. Télisoort. 5. AÁNÉ. 6. Szemmel érzékelhető volt. 10. Ritka női Könyvjutalom: ifj. Szabó Barna Tyúkod, Viroszt László Nyíregyháza, Kálmándi Ferenc őr. Fazekas Márta Oros, Kertész Júlia Tiszakanyár. Volt egyszer egy mihaszna legény, aki a kóborlást job* ban szerette, tpint a munkát, s abból élt, amit összelopkodott. Egy faluban egyszer a bíró nyitott ablakán kukkantott be. Ott éppen ítélkezés folyt, s a bíró azt mondta hangosan; — Amién belelovagoltál a szomszédod tulipánkertjebe, fizetsz a kárért három tallért. Belenyugszol? — Dehogy nyugszom — pattant fel az ember —, hiszen nem én voltam! A lovam gázolt bele, az meg oly makacs, hogy bármit is parancsolok neki. azt teszi, amit ö kar. Büntesd meg a lovamat. — Jól van — szólt a bíró —, elmehetsz, nem te vagy a vétkes. A lovad meg büntetésül egy esztendeig dolgozzék a szomszédnál. Végighallgatta ezt a legény az ablaknál, és nagyot füttyentett. — Ejha, milyen együgyű bírói Bizony, itt érdemes lenne lopni! Nemsokára egy pár csizmát látott az egyik udvaron, besurrant hát, és szaladni kezdett velük kifelé. De észrevették, s addig kergették, míg nyakön csípték. Mindjárt vitték a bíró elé, aki meghallgatta az embereket, nyomban ítélkezett; — Amiért a csizmát elloptad, és menekülés közben el- tapostál három csirkét, három napra becsukatlak a tömlőébe. Belenyugszol? — Dehogy nyugszom! — pattant fel a legény. — Hi- szén nem én voltam; a csizmát a kezem lopta el, a csirkéket pedig aHábam taposta meg. Mind a kettő makacs jószág, és már sok szomorúságot okoztak nekem, de hát hiába. Büntesd meg őket, ha tudod! — Igazat adok neked — felelt a bíró —, és el is mehetnél békével, de a kezeddel, meg a lábaddal még van egy kis dolgom. A tolvaj kezet hatnapi tömlőére ítélem, a lábadat meg huszonöt pálcaütésre, hadd tanulják meg, hogy mi az engedelmesség. így került mégis tömlőébe a legény és nem győzte simogatni sajgó, fájós talpát. Zsombok Zoltán Tasnádi Varga Éva: Köd-anyóka Köd-anyóka bő ruhája száll folyóra, őszi tájra. Jobbra billen, balra lebben, játszik minden fázó kertben. Tejfehéren dagadozva, mintha éppen dunyha volna. Végig táncol alvó házon, simogatja, hogy ne fázzon. Hab-köpennyel betakarja, fehér lesz a patak pM'tja. Sencze József. Ősz Vének már a fellegek, napsugarat nem lelek, erdő színét veszíti, leveleit elhinti. Nap se piros reggelre, fáradtabb a napkelte. Varjú tétlen gubbaszt, virágok se szépek, régen csenevészek, dió burka válik, anélkül megfázik! S október reggelre megtelik a szívünk mámoros szüretre. Tündérhegy A szőke Tisza északi kanyarulatától alig egy puska- lövésnyire emelkedik az az égbe nyúló, meredek gerincű hegy, amelyről azon a tájon mesét tudnak a sokrá.ncú, bőszoknyás anyókák. Tündérhegynek nevezik azt a nap- - fényes ormú, hatalmas hegykúpot. Nekem is egy öreg anyóka mesélte el á Tündérhegy, va- rázsos mondáját. Valamikor régesteien régen, mikor a dió akkorára nőtt, mint a dinnye, a diny- nyét meg olyan nagyra fújta fel a nyár forró heve, hogy a ház ajtaján be se lehetett gurítani, élt a zúgó Tisza völgyében egy szegénységes szegény asszony. Nem volt már a földi világon egyebe, csak egy kis fiacskája. Alig látszott ki a földből a kis Ferkó gyerek, de az ügyessége rettentő nagy volt. — Édesanyám — mondja egy nap a szegény özvegynek —, én bíz nem tétlenkedem idehaza, mint akinek ugyan jól megy és kereken kerekedik a világ. Kecske- pásztort keresnek a faluban. Szolgálatba állok. A szegény asszony vállat vont, hogy ő bíz nem vágja ketté a fia terveit. Ha olyan nagy kedve szottyant a kecs- kepásztorságra, hát legyen kecskepásztor. Felfogadja a falu a gyereket. Tarisznyájába nyomtak' mindert reggel egy karéj sós kukoricakenyeret, s ment a gyerek az ezüstös szőrű, ugrándozó állatok után a hegy meredek kecskecsapásán. Ö maga is ugrándozott bolondos jókedvében, mint egy kecske- gida. Egy nap, ahogy rádobja az égen ragyogó nap arany sugarát a hegyoldal bársony pázsitjára, arany furulyát pillant meg Ferkó az ösvény mellett. Lehajol érte. Szájához emeli. S csengő, csobogó édes dallam árad a csillogó, talált’* hangszerből. Hajladoztak, -ringtak a fűszálak; meg a —lengő szirmú virágok, ahogy a dal meleg hulláma hömpölygött. A kecskék is jgen mókásan rakták, dobálták a lábukat, mintha csak táncmesternek készültek volna. A madarakban is felrikoltott a jókedv, s úgy illegtek, billegtek a faágakon. Lengett a farktolluk, libegett a bóbitájuk, s pici csőrük megtanulta az aranytilipkóból szálló muzsikát, s ha Ferkó furulyázott, ők is fújták veszettül a furulya bűvös dallamát. Volt már mivel mulatnia a hepehupás tájon Ferkónak. Az a kis furulya volt a mindene. Az töltötte el a szívét örömmel, szépséggel. Amikor azt a kis furulyát fújta, elfelejtette, hogy milyen szomorú nincstelen- ségben telik-múlik az élete. Mert ilyen a dal hatalma. Megvigasztalja a szívet, Egyszer, amikor a hegy vadvirágos oldalán heveré- szett és bűvös furulyáját fújta, észreveszi ám, hogy egy mulatságos kis ember táncol a furulya varázsos dallamára. Zölden ragyogott az emberke haja, szakálla, bajusza, akár a kalászos füvek. S a feje búbján drágakövekkel ékes aranykorona csillogott. Kerek kis arcán millió ránc, s mind a millió ránc a füléig nevetett, kacagott. Alig volt az emberke egy arasznyi. Ám de igen akkurátusán járta a hoppárét. — Hát kend ki légyen? — vette le szájáról Ferkó a zeneszerszámot. — Bíz én. öcsém, a tündérkirály lennék — felelte a legénykének nagy scjszogvj. — Életemben, hallod, még ilyen jól nem mulattam. Pedig igen vén vagyok már. Egyidős azokkal a behemót hegyekkel, amelyek távolról ide látszanak. Meg ezzel a közelebbivel itt is la. Hát most öcsém, kívánj valamit. Teljesítem a kívánságodat. Tenyerébe hajtotta Ferkó a homlokát. Gondolkozott. Aztán kivágta: — No, ha hetid a tündérek királya, talán meg tudná tenni, hogy egy várat építtetne fel nekem. A bástyájáról messze lehessen látni, hogy idejekorán észrevegyem, ha ellenség közeledik. S a sebes sodrű Tisza ezüst pántlikáját Is mindig láthassam. — Akkor talán ez a hegy lenne jó itt, ni — mutatott a tündérkirály arra a hegyre, amely a Tiszához legközelebb volt. — Eltalálta a szívem vágyát — felelte Ferkó. SÍDot fújt meg a tündérkirály. S hát csak elözönlöt- ték a tájat a tündérek. Hordták a követ, keverték a maltert. Három nap. három éj készen is lett a vár. Hatalmas tornyok, bástyák, mere- deztek az ég felé. Beleköltözött Ferkó az édesanyjával. S éltek, mint halak a csillogó hullámú Tiszában. Alkonyati órákon, amikor a cinóberszí- nű nap megfürdött az ezüst hullámokban, kiült Ferkó a vár egyik bástyájára, s nézett bele a messzeség lila ködű tengerébe. Szájához tapadt olyankor a kis furulya, s zengett a varázsos dal. A vár tövén a virágok, füvek, tündérkék táncra kerekedtek a csodálatos dallamra. Évszázad telt el évszázad után. Ferkó az édesanyjával réees-rég örök álmát aludta a hegy oldalában. A várban nagyon gonosz várúr élt, aki a népet keményen sanyargatta, a vár alatt haladó vásáros kereskedőket kirabolta, a szegény jámbor árusokat föld alatti börtönökbe vetette, s csak nagy váltságdíjért engedte szabadon. S egy szörnyű éjszakán, amikor folyt a dáridó a várban, az elszabadult szélvihar ledöntötte a várat. Recsegtek, ropogtak a fák, reszketett a hegv mélye, zúgott a zimankós fergeteg orgonája, s reggelre, amikor kidugta a nap piros orrhegyét a felhődunnák közül, hült helye volt a várnak. Hanem a hegyet még mindig Tündérhegynek nevezi a nép. Ölbey íré« £tyerekszá Egyik reggel, amikor Peti fésülködött, felkiáltott: — Oh, nem tudok fésülködni, kitörtem a fésű fogát! Mama: t— Miért nem tudsz, ha csak egy fog tört ki?! Peti: — Mert ez volt az utolsó! ★ Jóska csónakázik a tóban és beleesik a vízbe. A barátai megmentették és kérdezik: — Miért nem úsztál, hisz tudsz úszni?! — A parton ki van írva: Tilos az úszás! — felelte Jóska. ★ A kis úttörő hátizsákkal a hátán lekéste a vonatot, mellyel a barátai elutaztak a táborba. Áll a peronon és sír. — Mennyit késtél? — kérdezi egy vasutas. — Két percet. — Csak? De hisz úgy sírsz, mintha két órát késtél volna. ★ Az apa hazajött a munkából. A lányai az ajtóban fogadták és elmesélték sorjában, hogy ki mit csinált. — Én elmostam az edényeket — mondta az idősebb. — Én eltörölgettem — mondta a második. — Én beraktam a szekrénybe — mondta a harmadikA legkisebbik azt csipogta: — Én pedig összeszedtem a cserepeket! Beküldte: Papp Sándor Szakoly Nem én voltam !
