Kelet-Magyarország, 1972. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-30 / 231. szám

1WS. szeptemfier 3tf, KÄt*T-MAGYÄSSöRS2Äe 5. oMM Tánclépésben Kárpátalján Imádok utazni — mondta álmos szemét dörzsölgetve barátnőjének hétfőn reggel az Irodaház előtt az egyik lány. Ettől jobban már csak táncolni szeretek — tet­te hozzá. De ez a „magyará­zat-’ már nem a különautó- buszra várakozó táncosoknak szólt. Ők úgy is tudják egy­másról: olyan számukra a tánc, a zene, az ének, mint a tiszta, friss víz. S ez a szomjúság legyőzi a fáradt­ságot, a próbák feszített tem­póját nem érzik, amikor fel­gördül a függöny... De amíg hétfőn este felgör-. dűlt a függöny, felcsattant az első taps, az autóbuszon, amely külföldi, kárpátontúli szereplésre vitte a szabolcsi népi táncosokat, bizakodás és aggodalom vibrált az arco­kon. Tegnap, tegnapelőtt még ki-ki a munkahelyén — a gé­pek. íróasztalok, katedrák mellett — dolgozott. Több, mint negyven táncost, ze­nészt „elkéreztetni"’ a mun­kahelyéről, összeverbuválni őket a megye különböző he­lyeiről — ez volt a művé­szet, mondták tréfásan az együttes vezetői. Sikerült. S ez nem is lehe­tett másként, hisz a határ­nál kedves ismerősök várták a szabolcsi táncosokat, az őket vendégül látó szakszer­vezeti vezetők és a Junoszty ukrán táncegyüttes tagjai. Hétfőn este, magyar idő sze­rint 6 órakor, a korán kelő táncosok szeméből elszállt a bágyadtság. A filharmónia nagytermében felgördült a függöny, kibomlott a színes szőttes, melyet a Szabolcs- Volán táncegyüttes hozott dallal, tánccal a szovjet kö­zönségnek. Nem lehet tudni kik izgul­tak jobban, a táncosok, az új zenészekkel kiegészített zenekar, a színfalak mellett láthatatlanul irányító Dala- nics György, az együttes mű­vészeti vezetője, vagy a néző­téren ülő kísérők. Valamennyien izgultunk, hogy a lámpalázzal küzdő együttes minél előbb meg­nyerje a közönség tetszését. Külön is aggódtunk az első „akadályok” vételénél, hisz nem maradt idő egy alapos helyszíni próbára, a színpad arcának tüzetesebb megisme­résére. A leginkább szívdo- dogtató kérdés az volt: vajon a szabolcsi öntevékeny együt­tes nem okoz-e csalódást az igényes közönségnek, ver­senyre tudnak-e kelni tán­cosaink a nálunk is nagy si­kerrel szerepelt Junoszty együttessel? S hogy a szabolcsi tánco­sok nem csupán szeretnek utazni és fellépni, hanem te­hetségük és szorgalmuk, is van a tánchoz, arról az ung­vári, majd a sorra következő szojvai és beregszászi fellé- • pések adtak választ. Nem hullott az ölükbe a siker, minden percért keményen, hihetetlen dinamikával, nagy átéléssel megküzdőitek. Jó volt leolvasni a közönség arcáról az elismerést, hallani az ismétlést kérő ütemes tap­sot. S ki emlékezétt ezekben a percekben a fárasztó próbák­ra, az apró „veszekedésekre”, a színpadon tánclépésben fo­galmazódott meg a közös si­kerek titka: egy mindenkiért, mindenki egyért... Olykor nem volt ez több, mint egy rakoncátlan pász­torbot felkapása, egy legurul­ni akaró kalap villámgyors megigazítása, egy megbicsak­lott lépés helyrezökkentése... Apróságok, amiket a közön­ség alig, vagy észre sem vett, amiről még annyit mókázták az előadás után. Az ptqán sé­tálva, az étteremben, az au­tóbuszban. Mert nemcsak fel­lépésekből állt a Kárpátalján töltött négy nap, hanem ba- rátkozásból is. Voltak, akiket már régi ismerősök köszön­töttek és vártak, a Junoszty táncosai, akik a meglepetés­szám csiszolásában sokat se­gítettek: egy orosz táncot és ukrán népdalt vittek ma­gukkal a szabolcsiak. Megle­pő-e, hogy a közönség min­denütt hálásan tapsolt a ked­ves figyelmességért. Valami megmagyarázhatatlan báj, vonzó van abban, ha saját dalait, táncait látja megele­venedni a hazai közönség a vendégek játékában. A fellépések közben — és a pihenő, városnéző séták során — gyakran kattantak a fény­képezőgépek. Az együttes nemcsak a szép tájban, az őszi színekbe burkolózó ter­mészetben gyönyörködött. Jártak múzeumokban, meg­nézték a várat. Kellemes epizódja volt az ott-tartózkodásnak a baráti fogadás, amelyet Sztencsuk Jurij Ivánovics, az Ukrán Kárpátontúli Szakszervezet elnöke adott a vendégek tisz­teletére. A beszélgetésen de­rült ki, hogy a Kárpátalján minden tizedik lakos táncol és énekel, valamelyik önte­vékeny csoportban. Némely táncosért, énekesért úgy „küzdenek” az üzemek, gaz­daságok igazgatói, mint egy tehetséges mérnökért. A ma­gyar együttes egyik kísérője tréfásan meg is jegyezte: nem tudnának-e néhány igazgatót hozzánk is „expor­tálni” szovjet barátaink. Elröppent a négy nap, a szabolcsi táncosok fáradtan, de egy újabb sikerélménnyel értek haza. Fail Géza Hárommilliárd forint értékű munkát végeztek a műszaki alakulatok katonái Néphadseregünk új rend­szerű műszaki kiképzést folytató csapafái hatékonyan segítik a kormányprogram­ban szereplő kiemelt nép- gazdasági beruházások meg­valósítását. Olyan jelentős munkaterületeken dolgoznak, mint a lakásépítések, az út és vasútépítés. illetve kor­szerűsítés, Százhalombattán az olefinprogrammal kap­csolatos munkák. Közremű­ködnek a hírközlési hálózat korszerűsítésében, fejleszté­sében. Különösen kiemelke­dő a fővárosban a metró építéséhez nyújtott segítsé­gük. Munkájukat dicséri a Péti Nitrogénművek új mű­trágyagyára, a Duna menti hőerőmű, a győri Magyar Vagon- és Gépgyár, a Hejő- csabai Cementművek, az Oros­házi Síküveggyár. az Ózdi Kohászati Üzemek csakúgy, mint a budai Várpalota helyreállítása. Nagy részük volt abban is, hogy fél évvel határidő előtt befejeződött a Beremendi Cementművek építése, hogy meggyorsult az M 7-es út építése és a Vác—Szob vasútvonal villa­mosítása. Ott találhatók ka­tonáink az új pályaudvarok építkezésein és közreműköd­nek a Balaton északi, vala­mint déli részét szegélyező vasútvonal teljes felépít­ménycseréjének lebonyolí­tásánál is. Amint a Honvédelmi Mi­nisztérium illetékesei el­mondották, ebben az eszten­dőben eddig a műszaki csa­patok katonái által végzett munka issztermelési értéke mintegy hárommilliárd fo­ktat Ez az összeg az év vé­gére várhatóan eléri a négy és fél milliárdot. Műszaki alakulatoknál te­vékenykedő katonák az őket megillető ellátáson felül — egyéni teljesítményüktől függően — havonta átlag 400—800 forintos jutalomban részesülnek. Ezenkívül a vál­lalatoktól közvetlenül cél­prémiumot is kaphatnak, ha az erre vonatkozó feltétele­ket teljesítik. A műszaki alakulatok nemcsak a termelőjellegú feladatok elvégzésében állnak helyt becsülettel, hanem a részükre előírt katonai ki­Több helyen viták támad­tak abban a kérdésben, hogy ha valamely vállalarthoz olyan dolgozó lép be, aki előző munkahelyén lakás- építési támogatásban része­sült, az új vállalat a támo­gatást nyújtónak köteles-e a dolgozó tartozását megtéríte­ni. A Pénzügyminisztérium most kibocsátott állásfogla­lása szerint a jogszabályok értelmében a vállalatokat ilyen kötelezettség nem ter­heli. A lakásépítési támoga­tást nyújtó vállalatok ugyan­is szabadon kiköthetik a tá­mogatás feltételeit, kellő biz­tosítékokat tarthatnak fenn maguknak arra az esetre is. ha a támogatásban részesí­tett dolgozó a vállalattól ki­lépne. A dolgozóval kötött szerződésben ugyanis megál­lapodhatnak abban, hogy a képzési program végrehajtá­sában is. Ennek bizonyítéka például, hogy csupán a múlt esztendőben e műszaki csa­patokban tevékenykedők tC —25 százaléka nyerte el a megtisztelő kiváló, élenjár, címet Az alakulatok kollek, cíváinak többsége eredmé nyesen vesz részt a szocia lista brigádmozgalomban is Az együttműködő tárcá azzal is kifejezik köszönetü két, elismerésüket az „épít7 katonáknak”, hogy a fegyve­res erők napja alkalmából immár hagyományosan ki­tüntetésben. jutalomban, di­cséretben részesítik őket. lakásépítési támogatás fejé­ben a dolgozó meghatározott ideig nem válik meg mun­kahelyétől, a munkaviszony megszűnése esetére pedig a vállalat kikötheti az anyagi támogatás azonnali vagy gyorsított ütemű visszafize­tését, a kamatfizetési köte­lezettséget stb. Ha a dolgozó áthelyezéssel kíván munka­helyet változtatni, akkor a támogatást nyújtó vállalat megállapodhat az új munka­hellyel, hogy az átvállalja-e a dolgozó fennmaradó tarto­zásának visszafizetését. A Pénzügyminisztérium célszerűnek tartja, hogy a vállalatok éljenek a jogsza­bály adta lehetőségekkel, a lakásépítési támogatások' esetén kellő biztosítékokat kössenek ki, mert így több dolgozót segíthetnek új ott­honhoz. Minisztériumi állásfoglalás a lakásépítési támogatásról OJ JÁTSZÓTÉR ZÁHONY LAKÓTELEPÉN EMELETES ÉPÜLETEK KÖLCSÖNÖZNEK VÁROSI .ÜLSÖT A TELEPÜLÉSNEK Záhony „Záhony: közös tanácsú község, Szabolcs-Szacmár me­gye, kisvárdai járás. Lakosai­nak száma 2130 (1960). Fű­résztelep, dohánytermesztés. Nagy vasúti átrakodó állo­más a magyar—szovjet ha­táron.” Az Uj Magyar Lexi­kon adatai e címszónál. A település az utóbU években eggyé forrt a vasút­tal, Záhony nevének említése­kor szinte önkéntelenül a hatalmas sínrengeteg, auto­maták. sok millió forir; érté­kű áru jut az eszébe annak, aki már egyszer járt a ha­tárállomáson. Miközben maga az átrakó­körzet rohamléptekkel fejlő­dik, maga a település sem ma­rad el. Záhonyban ma nagy­községi közös tanács székel, a település lakóinak száma meghaladja a négyezer-hat- százat. közigazgatásilag Z'”rtc és Győröcske is ide tartozni, a jövő évtől kezdve pedig Tiszaszentmárton is. Ha a vendég a vasútállo­másról a község felé indul, rendezett, városias, szép tele­püléssel találkozik. Tavaly, de főleg az idén a község el­maradott kereskedelmi háló­zata fejlődött gyorsan: ABC- áruház, ruházati kisáruház, iparcikk kisáruház, tejivó — a közelmúltban megnyitott, vagy nemsokára a vásárlók rendelkezésére álló új léte­sítmények sora. Évente több, mint száz la­kást épít részben a MÁV, részben a község lakossága — amely évi félmillió értékű társadalmi munkával veszi ki részét a településszépítés­ből. Tavaly adták át az új, nyolctantermes általános is­kolát, jövőre már két- vasút- f'orgalmi szakközépiskolai osztály is indul. A NAPOKBAN NYÍLT MEG AZ ŰJ TEJBOLT. (ELE K EMIL FELVÉTELEI)

Next

/
Thumbnails
Contents