Kelet-Magyarország, 1972. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-29 / 230. szám
I oldal rblet-maoyarorszag 1972. szeptember 29, Újdonságok Tudományos kutatások ■$. Tapasztalatcsere a mezőgazdaságban Ml ÍGY CSINÁLJUK A komplex melioráció előnye 'f Tapasztalatok a Csengeri Állami Gazdaság gyakorlatából Korábban hirt adtunk már arról, hogy a Csengeri Állami Gazdaságban országos tapasztalatcserét rendeztek a komplex meliorációs munkákról. Mester Józsefnek, a gazdaság igazgatójának előadása nyomán közreadjuk a végzett meliorációs munkák tapasztalatait, annak gazdasági’előnyeit. A gazdaság a kedvezőtlen adottságúak kategóriájába tartozott. A 2800 holdas gazdaság a múlt évet már jelentős nyereséggel — két és fél millió forint — zárta. Egy .fő átlagos létszám 86 899 forint termelési értéket állított elő és ebből 5534 forint a nyereség. 1970-ben a gazdaságot 28 millió forint árvízkár sújtotta, de az előző években is 2— 4 millió közötti belvízkáruk volt. öt év átlagában — figyelembe véve az árvizet is — hat és fél milliós káruk volt. A gazdaságot vagy a belvíz, vagy az aszály sújtja, ezért egy hároméves komplex meliorációs munkához fogtak 1971-ben. Ennek költség- előirányzata 23 200 000 forint. A 23 milliós hitelből az első évben felhasználtak 7,2 milliót, amiből elvégeztek 1441 hold kémiai javítást, 1490 hold altalaj lazítást, építettek 16 00Ó méter vízrendezési csatornát és talajvédelmi munkát végeztek 112 holdon. Az 1972-es tervben 7,8 millió forintot használnak fel, amit vízrendezésre, drénezésre, tereprendezésre, mélylazításra, kémiai talajjavításra, műtárgyak, átemelő telepekre használnak fel. A harmadik évre, 1973-ra 8,2 millió forint marad. A kedvezőtlen talajgazdálkodási és domborzati viszonyok állandó belvizet jelentettek. Ez erősen befolyásolta az eredményes gazdálkodást, egyrészt a kedvezőtlen vízviszonyok. másrészt a nagyüzemi táblák kialakítását akadályozó tényezők miatt. Az őszi vetések elpusztulása, a tavaszi munkák késői kezdése, csapadékos ősszel a betakarítás hátráltatása évente több mifliós kiesést jelentett. A gazdaság fő profilja a gyümölcstermesztés. A már említett aszály, vagy sok víz miatt a termés igen ingadozó volt. Az eddigi vállalati eredmények holdanként a gyűMEZŐGAZDASÁGI TECHNIKA 72 Nemzetközi kiállítás Moszkvában Szeptember 6-án nyílt meg 8 „Mezőgazdasági technika ’72” elnevezésű nemzetközi kiállítás Moszkvában. Ebből az alkalomból Ivan Szinyicin traktoripari és mezőgazdasági gépgyártási miniszter, a kiállítás szervező bizottságának elnöke az alábbiakban nyilatkozott az APN munkatársának: EZER KIÁLLÍTÓ C£G — A moszkvai Szokolnyiki parkban szeptember 6. és 20. között megrendezett kiállítás a mezőgazdasági technika világméretű szemléje volt. 24 ország, valamint Nyugat-Ber- lin részvételével, összesen mintegy ezer cég, vállalat és szervezet vett részt rajta. A kiállított gépek többsége mind technológiai, mind konstrukciós szempontból minőségileg újat jelentett. A szocialista országokon kívül sok nyugateurópai és japán cég vett részt a kiállításon. Minden eddiginél nagyobb mértékben képviseltették magukat az Egyesült Államok és Kanada cégei. ŰJ, NAGT TELJESÍTMÉNYŰ SZOVJET GÉPEK A mostani kiállítás hűen tükrözte a szovjet traktoripar és mezőgazdasági gépgyártás fejlődésének irányzatát és ütemét. A le"utóbbi öt év, folyamán a Szovjetunió 400 ú j típusú traktort, mezőgazda- sági gépet és készüléket állított elő, 1975-ig pedig további 800 típus korszerűsítését és létrehozhat irányoztuk elő — mondotta a miniszter. Az ország történetében sohasem fordítottak még ilyen óriási nSn-4-vojj és anyagi erőforrásokat a mezőgazdaság fejlesztésére. A jelenlegi ötéves tervidőszakban a mező gazdasági beruházások összege eléri a 128,6 milliárd rubelt. Komoly eredménynek tekintjük az úi talajművelő és vetőgépek megjelenését. Az olyan ’ráktorok, mint a K— 701, a T—150, és az MTZ—80 Űgdonságok a szovjet traktoriparban. Szántás közben 9—12 km, vetés közben 15 km óránkénti sebességre képesek. Bevezettük, illetve bevezetjük a Kolosz, Nyiva és. Szibirjak típusú nagy termelékenységű kombájnok gyártását. Az összehasonlító kísérletek során a szovjet kombájnok a legjobb külföldi gépek termelékenységi szintjén működtek. Ügy gondolom, a külföldi szakemberek érdeklődését méltán keltette fel a „Sza- kartvelo” nevű teaszedő gép, a világon egyedülálló négykerekű gyapotszedő kombájn, valamint a fű betakarítására és sajtolására szolgáló gépsor. AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS ELŐNYEI — A kiállítás megtekintői- nek szembetűntek a szocialista országok együttműködésének előnyei — folytatta I. Szinyicin. — A KGST-orszá- gok vállalatai olyan termékeket mutattak be, amelyeket az egymás közötti termelési kooperáció és szakosítás alapján állítottak elő. A kiállítás látogatói megismerkedhettek az egyik nemzetközi műszaki közösség, az Agromas munkájának eredményeivel: a Szovjetunió, Bulgária és Magyar- ország a többi között olyan gépekkel szerepelt, amelyek kidolgozását és gyártását ez a közösség hangolta össze. Az NDK és a Szovjetunió kiállítási tárgyai között két azonos gép volt látható. Ez nem véletlen. A KSZ—6 típusú répa-betakarító gépet a két ország vállalatai közösen dolgozták és kísérletezték ki. közösen gyártják. A gép üzemelésének automatikus ellenőrzésére szolgáló készüléket Bulgária szállítja. Az új gép kétszer • olyan termelékeny, mint elődje. — összefoglalva: a moszkvai Szokolnyiki parkban korunk legmodernebb, a mai tudomány követelményeinek megfelelő mezőgépeket láthattak a vendégek — mondotta befejezésül I. Szinyicin miniszter. Lev Voszkreszenszkij mölcsösnél 11 ezer forint rá fizetés és plusz 19 ezer forint határok között váltakozott. Az átlagtermés 10 év alatt 21 és 115 mázsa között ingadozott. Hasonló labilitást mutatott az egy kilogramm alma önköltsége is, ami 2,11 forint és 7,60 forint között mozgott. Ez az egyenlőtlen jövedel- . mezőség a gazdaság stabilitását állandóan veszélyeztette. Hasonlóan bizonytalan eredmények voltak a szántóföldi növénytermesztésben is. Tízéves átlagban a búzatermesztés holdanként! hozama 11 mázsa volt, a vízrendezés óta 18—22 mázsára emelkedett. Míg a gazdaság halmozott termelési értéke 1968- ban 24 millió forint volt, 1972-ben ennek már a duplája lesz. A komplex melioráció keretében a kémiai talajjavítás és az altalaj lazítás befejeződött, a legelők 80 százaléka javított. A legelőjavítással a korábban veszteséges juhászat nyereséges ágazattá vált. A javított legelőkön be lehetett vezetni a szakaszos legeltetést, a füvesherékből pedig szénát, silót készíthettek, ami a juhok téli takarmányát biztosítja. Az alagcsövezés a gazdaságban 1972-ben kezdődött meg és 1973-ban fejeződik be. A munkálatokat a MÉLY- TERV tervezte és műszakilag irányítja, a kivitelezést pedig a Tiszántúli Talajjavító és Talajvédelmi Vállalat végzi. Az alagcsóvezéssel kiegészített fentebb vázolt meliorációs munka biztosítja,,hogy a csengeri gazdaság bizonytalan gazdálkodása stabillá.váljon. A rendezéssel biztosítható a Szamos vizéből átemelő rendszerrel történő altalajöntözés. Vízhiány esetén a Szamosból a mindenkor termesztett növény gyökérzónájának elhelyezkedése figyelembevételével — a mintagödrök állandó ellenőrzésével — a vízszint a kívánt mértékig visszaduzzasztható. Ezzel az eljárással az altalaj öntözése és trágyázása is megoldható. • Az urai üzemegységben végzett komplex meliorációs munka beruházása a tervezett 13 évnél hamarabb megtérül. A gazdaság a hasonló gondokkal küzdő üzemeknek ajánlja a Csengerben végzett komplex munka alkalmazását. (cs) Szarvasmarhaexport 100 millióért A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére hozott kormányintézkedések óta országszerte az eddiginél is több szó esik a mezőgazdaságunknak erről a nagy múltú ágazatáról. Eléggé közismert, hogy a szarvasmarha- tenyésktés fejlesztésének milyen jelentősége van a lakosság •hússal, tejjel és tejtermékkel való ellátása szempontjából. Ez alkalommal a kérdés egy másik, talán kevésbé ismert oldalával, az exporttal foglalkozunk egy kissé részletesebben. Jót jövedelmező exportcikk Az élő marha és a marhahús nagyon régi exportcikkünk; a hagyományok még valamikorra a középkorra nyúlnak vissza, amikor a hajdúk hajtották tíz- és százezerszámra a marhákat a nyugat-európai, elsősorban az olaszországi vásárokra. De ne induljunk olyan messziről, hiszen köteteket lehetne írni arról, hogyan alakult, fejlődött az export az évszázadok folyamán. Elég, ha csak a második világháború előttivel hasonlítjuk össze mostani exportunkat: a növekedés mennyiségben mintegy háromszoros, a jelenlegi exportbevétel évi 100 millió dollár körül van. De nemcsak a bevétel nagysága az, ami fontossá és előnyössé teszi ezt az exportot, hanem kedvező gazdaságossága is. Mindezen előnyök ellenére az utóbbi években megtorpanás, sőt — ha az 1969. évi kiugróan magas szintet nézzük — visszaesés következett be az exportban. Ez természetszerűleg összefügg mindazokkal a tartási, tenyésztési problémákkal, amelyek végül is az említett kormányintézkedéseket szükségessé tették. Kedvező piaci lehetőségek Mielőtt a tenyésztés és hústermelés kérdéseire térnénk, nézzük meg, milyen a magyar élő marha és marhahús piaci helyzete a nyugateurópai — elsősorban a közös piaci — országokban és mi várható a következő években. A lakosság élelmiszer-fo gyasztásának minden országban megvannak a hagyomá nyai, ha ezek az-idők során módosulnak is valamelyest, alapvetően nem változnak. Ilyen hagyomány számos nyugat-európai országban az, hogy valamennyi közül a marhahúst fogyasztják legnagyobb mennyiségben. A változás hosszú évek óta lényegében annyi csak, hogy a keresők számának és jövedelmének emelkedésével együtt az igény is állandóan nő. A fogyasztás növekedését az sem gátolja, hogy nyugaton a marhahús fogyasztói ára lényegesen magasabb, mint hazánkban. Ez a fogyasztói tendencia a különböző piaci felmérések, előrebecslések szerint még hosz- szú ideig hasonló marad. A piacon persze nem egyforma a kereslet bármilyen fajta szarvasmarha és annak bármilyen része iránt. A jól hizlalt: fiatal vágóbika sovány húsa az, amit a leginkább kedvelnek, s a legízlete- sebb. süthető, jól szeletelhető húsok ezeknek is a hátsó negyedéből kerülnek ki. A legkedveltebbek ma elsősorban a francia limousine és cha- rolias fajták — utána a második helyen a mi piros-tarka szarvasmarháink következnek. Különösen Olaszországban keresik a magyar marhahúst a háziasszonyok, any- nyira, hogy olasz húskereskedők nem egyszer megjegyezték: „lehúzhatnák a rolót, ha nem tudnának vásárlóiknak magyar marhahúst adni”. Bár a közös piaci országokban is van igen jelentős szarvasmarha-tenyésztés és a saját termelés védelmét vámokkal és számos egyéb korlátozó intézkedésekkel biztosítják, a minőségi húsok iránti igények teljes kielégítésére importra szorulnak, s ezért időről időre kénytelenek enyhíteni a Közös Piacon kívüli ' országokból származó import elleni korlátozásokat. A külföldi kereslet tehát ma is kedvező a magyar szarvasmarha iránt, s minden jel arra mutat, hogy még hosszú ideig az is marad, sőt exportunkat fokozni is lehetne. A közös piaci országok szar vasmarha-importjában azonbáh az utóbbi évékben csökkent a részesedésünk; á helyünket más exportőrök foglalják el — ha hagyjuk. A központi intézkedések azonban megteremtik azokat a feltételeket, amelyekkel visszahódíthatjuk, sőt növelhetjük régi pozíciónkat. A tenyésztés feladatai A kedvezőbbé vált feltételek alapján a háztáji gazdaságokban és a nagyüzemekben is mód nyílt az erőteljes fejlesztésre. Nem mindegy természetesen, hogy ez a fejlesztés hogyan történik, és milyen fajták szaporítására kerül sor. A cél nem egyszerűen a mennyiség növelése — és a minőség javítása —, hanem a ULTRAHANGOS SERTÉSVIZSGÁLAT. A koca korai vemhességének megállapítására különböző módszerek állnak rendelkezésre, azonban a legtöbbje nagyüzemi alkalmazásra alkalmatlan. Újabban ultrahang készüléket alkalmaznak erre a célra A készülék segítségével lehetővé válik a kocák vemhességének megállapítása a vemhesség 4—5. hete-, ben kb. 97 százalékos biztonsággal. (MTI fotó — Fehérváry Ferenc) korszerű, de ugyanakkor gazdaságos tenyésztési módok alkalmazása. Számos jó tapasztalat van ma már arra,, hogy a tartástechnológiát lehet fejleszteni az önköltség egyidejű csökkentésével. Úgy tűnik, bizonyos fokig visszatérünk elődeink módszereihez: a húsért tenyésztett szarvasmarhák gazdaságos nevelésének, hizlalásának legjobb módja a legeltetéses módszer, persze a mai fejlett technika segítségével a korábbinál lényegesen kedvezőbb hatásfokkal. Mit értünk ezalatt? Mindenekelőtt azt, hogy a legeltetés nem akármilyen legelőn történik, ?ia- ncm műtrágyázott, öntözött legelőkön, szakaszos, vil- lanypásztoros legeltetéssel. Tapasztalatok szerint az ilyen korszerű módszerekkel kezelt, legelőn egy hektár gyep fűtermése 400—700 mázsa, ennek felét az állatok lelegelik, másik felét pedig szénaként lehet betakarítani. A korszerű, gazdaságos szarvasmarha-tenyésztésre ma már hazánkban is számos példát lehet találni, érdemes ezeket megismerni és tanulmányozni (például a Komáromi és a Lajtahansági Állami Gazdaságban). A módszerek eddigi és jövőbeni elterjesztésében a szarvasmar- haexportot lebonyolító TER- IMPEX Külkereskedelmi Vállalatnak is része volt és van, mert már eddig is sokat tett azért, hogy megismertesse' a termelőkkel egyfelől a külföldi igényeket, másfelől a külföldön eredményesen alkalmazott módszereket. A rendelkezésére álló tapasztalatokkal és pénzügyi eszközökkel a jövőben . is igyekszik közreműködni ennek a jövedelmező exportágazatnak a fejlesztésében. Sz. M. Házikönyvtárunk Vízivad (STERBETZ ISTVÁN KÖNYVE) A rádió és a televízió híradásai nyomán elterjedt, hogy korábban költöznek idén a gólyák, a többi vándorló madár. Mit tudunk rő- 'luk? Elég keveset. Pedig itt élnek rétjeinken, libaúszta- tóink mellett. Majdhogynem kötelező volna tudni róluk; amit ősapáink tudtak. Amit lehet. Ebben segít Sterbetz István könyve, mely mindjárt a bevezetőjében leszögezi, hogy hazánk háromszázhar-' minchat féle madárvilágának közel a fele, negyven százaléka vízi környezetben él. Ezek közül azonban csak azokat nevezzük vizivadnak, melyeknek elejtését a vadászati szabályok engedik. Ezeknek a száma is állandóan csökken. Mindig kisebbek a zsákmányok, évről évre jobban zsugorodik környezetünknek ez az élő, kedves statiszta- gárdája. Sterbetz István könyvének az az érdeme, hogy feltárja ennek a helyzetnek a tarthatatlanságát. Olyan, mint egy nagy felhívás, amelyben arra hívja fel a vadászokat, a vadgazdákat és a mezőgazdaság minden dolgozóját, hogy •nemzetközi összefogással akadályozzuk meg, hogy a ' világ szürkébb legyen a kedves vízivadak kipusztulásával. Ebből k kiindulópontból a szerzőnek sikerül olyan általános érdeklődésre számot tartó ismeretanyagot csokorba fogni, melyben szerepel a vízimadarak haszna és kára, különböző időkben — például a vadkacsák, a halastavakon, a rizsföldeken vetés vagy aratás idején. A szerző kitér a nem vadászható, védett fajokra is és a vadászat legkorszerűbb formáját, a sok anyagi haszonnal kecsegtető „fényképész” és „magnós” vadászati formákat is ismerteti. Ahol vízimadarak élnek, ott nélkülözhetetlen ez a könyv, amely a Mezőgazdasági Kiadó gondozásában jelen: meg. (fríz)
