Kelet-Magyarország, 1972. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-29 / 230. szám

’rarr'mpTemwBF-'wr-. KELET-M AGY ARORSZAO 5. ol<Ja! Pályakezdők segítése Jó iskolai kapnak Hatvan üzlet négy településen A központ: Rakamaz A Fehérgyarmati Állami Gazdaság hosszú szerelőcsar., nokában negyvenhatan dől. goznak — valamennyien szakmunkások. A szakmun. kásgárdában minden porosz, tály jelen van. ősz hajú és egészen friss okleveles szak­munkások végzik itt dolgu­kat: „gyógyítják” a meghi­básodott járműveket és a mezőgazdasági gépeket. Lát. szatra mindenki kedvvel dolgozik, ahogy mondani szokták: oldott a légkör, ba­ráti a hangulat. De mi van a látszat mögött? A kezdő szakmunkásokat hogyan se­gítik az idősebbek, be tud- nak-e illeszkedni a fiatalok az idősebb kollektívába, s a gyakorlott szakmunkások át­adják-e a tapasztalatokat a pályakezdőknek? Tóth József KISZ-titkár: Csak a bérre panaszkodtak — Júniusban, a szakmun­kásvizsgák után hét fiatalt helyeztek a műhelybe. Szá­mukra a beilleszkedés nem okoz nagy problémát, hiszen valamennyien itt tanultak 3 évig. Bár így is kellett egy átmenet számukra, mert a vizsga után kollégaként bán­nak velük az idősebbek, öt éve dolgozom itt, tapasztala­tom szerint minden évfo­lyam szakmunkásai szívesen maradnak a műhelyben, ahol a tanulóéveiket töltöt­ték. KISZ-gyűléseken csupán a bérezésre panaszkodott né­hány fiatal. A bérezés azonban nem az idősebb szakmunkásokon mú­lik. Bár munkájuk, példamu­tatásuk és nevelési módsze­rük kihatással van a fiata­lok munkájára és viselkedé­sére, s ezektől a tényezőktől is függ a bérezés és az óra­béremelés. Ács József ta­pasztalt gépszerelő, neki is ez a véleménye. Az öregek és a fiatalok, illetve a tapasz­taltak és a pályakezdők vi­szonyáról ezeket mondja: — Nekünk is érdekünk, hogy a fiatalok beilleszked­jenek a kollektívába, ezért is segítjük őket, nekünk sem mindegy, hogy milyen a A városiasodás egyre több gondot hoz felszínre Kisvár­dán. Egyik megoldatlan és a lakosság által egyre jobban sürgetett feladatot az ivóvíz és a szennyvízelvezetés meg­oldása jelenti. Az e téren je­lentkező problémák megoldá­sa a régi keretek között le­hetetlenné vált. A városi ta­nács látva a lakossági igényt, az ipartelepítés és a városi fejlődéssel járó ivó- és iparvízben mutatkozó hi­ányt, valamint a szennyvíz elvezetésében jelentkező gon­dokat, tett javaslatot a fenn­álló helyzet javítására. Kez­deményezésükre alakult meg a csak vízműtársulatból a Kisvárdai Víz- és Csatorna­mű Társulat. Az alakuló taggyűlést hétfőn tartották. Jelen voltak a vízműtársu­lat tagjai és a csatornázási feladatokban érdekelt válla­latok, Intézmények képvise­lői. A taggyűlésen megvá­lasztották a Kisvárdai Víz- és Csatornamű Társulat tisztségviselőit, Azt követő­en 86 millió forintos összeg­ben fogadták el a csatorná­zás távlati tervét. A szenny­vízcsatorna építkezési költ­ségeit állami támogatásból és a városban lévő üzemek és intézmények pénzéből fedezik. A szennyvízleveze­tő csatorna építkezési költ­ségei a lakosságot nem ter­helik. Aki viszont az ingat­lanjáról n csatornahálózaton keresztül akarja elvezetni a szennyvizet, annak a rákötés lehetőségét biztosítják már az építkezés első ütemében is A taggyűlésen elhatározták A má- korábban megkezdett munkahelyi légkör. Egy ösz- szeforrqtt .kollektívában na­gyobb kedvvel és jobban dolgozik mindenki. Türelem és megértés kell mindkét részről, s akkor hamar ösz- szeforr a kollektíva. Tehát az alkalmazkodás­nak kölcsönösnek kell lenni, az a jó, ha a fiatalok meg­értik és tiszteletben tartják az idősebbek szokásait — és viszont. Csak így illeszkedik, így „olvad” össze a vasas­kollektíva. Egyhangú véle­mény a műhelyben: „Az al­kalmazkodással, a beillesz­kedéssel nincs baj. itt szinte ismeretlen a nemzedékek közötti ellentét.” A mi önbizalmat ad A munkáról, a tapasztala­tok átadásáról Tóth József szerelő beszél, akinek 3 kez­dő szakmunkás van a bri­gádjában: — Szakmailag jól képzet­tek a fiatalok, rájuk lehet bízni bármilyen munkát. Ha valami bizonytalan előt­tük, bizalommal fordulnak hozzánk, s mi türelmesen se­gítünk. Elvégre nekünk sem mindegy, hogy milyen a tel­jesítmény. Egy-egy munkafolyamat elvégzésére a brigád vezetők jelölik ki a dolgozókat. Gyakran előfordul, hogy egy bonyolult, komoly szaktudást igénylő munkára egyedül osztanak be egy kezdő szak­munkást. Takács József sze­rint ezzel gondolkozásra és tapasztalatszerzésre kény­szerítik a fiatalokat. S így jönnek rá a fiatalok, hogy a gyakorlatban sok minden eltér attól, amit elméletben tanultak. Persze, ha maguk­tól nem jönnek rá a „dolog nyitjára”, akkor nyomban se­gítséget kapnak az időseb­bektől. Ha a műhelyben egy fiatal valamit nem jól csi­nál, akkor a brigádvezető, vagy egy idősebb „szaki” nemcsak azt mondja, hogy „nem jól van ez így”, ha­nem azt is megmagyarázza, hogy az elrontott munkát hogyan kell helyrehozni. S a jól végzett munka után vízműépités kivitelezési ter­vének továbbfolytatását, és a következő év feladatait. A vízgazdálkodási társulatok területi választmányába egy tagot delegált a taggyű­lés. így vált lehetővé a város­nem maradnak el a dicsérő szavak sem. Ez a pedagógiai módszer itt- bevált, ez a módszer önbizalmat ad a pályakezdőknek. Talán en­nek is köszönhető, hogy a nyáron megrendezett aratási verseny első 3 helyezettje pályakezdő szerelő volt. Az aratásnál ugyanis szerelők vezették a kombájnókat, s ők helyben és azonnal kija­vították a hibákat is. A kezdő szakmunkások az ara­tásnál vezetésből és szerelés­ből egyaránt kitűnőre vizs­gáztak. Mint Csepei József műve­zető mondja, a most végzett szakmunkások sokoldalúan j képzettek, jó iskolát kaptak a tanároktól és az idősebb kollégáktól egyaránt. Ezek a fiatalok magasabb szintű el­méleti tudással rendelkez­nek, mint azok, akik 5—10 évvel ezelőtt tanultak. A gyakorlati tudás megszerzé­sében pedig állandó segítsé­get kapnak ezek a fiatalok. Kontroll nélkül Piszter János mint kezdő autószerelő így vélekedik: — Igaz, amit az időseb­bek mondanak: valóban minden segítséget megka­punk tőlük. Öröm számom­ra, hogy már többször rám bízták a szelepelést, ami ko­moly és felelősségteljes munkát igényel. Egyéni mun­kám után sokszor kontroll nélkül gördülnek ki a jár­művek a forgalomba... Kiss Gyula géplakatos is júniusban kapott szakmun­kásbizonyítványt. Egy 5 ta­gú brigádban dolgozik, ahol ketten vannak pályakezdők, ö is az idősebb kollégák ön­zetlen segítségéről beszél: — Gyakran kérek és ka­pok segítséget a brigád 3 tapasztalt tagjától. Egyszer egy dörzstárcsát rosszul fúr­tam, selejt lett belőle. Erre megmagyarázták és gyakor­latban is megmutatták ennek a munkafolyamatnak a for­télyait. Azóta nem csináltam selejtet. Ez is bizonyítja: a kollektíva érdeke is, hogy jó szakmunkás váliék,. belív. lünk. Nábrádi Lajos ban a 10 kilometer hosszú­ságú szennyvízlevezető ge­rincvezeték lefektetése, és két komplett tisztítómű üzembe helyezése, melyek együttesen járulnak hozzá Kisvárda városi képének ki­alakításához. te. D Kereskedelmi szempont­ból Szabolcs, Tímár és Tisza- nagyfalu lakóinak, valamint a helyieknek Rakamaz Nyír­egyházát „jelenti”. Nem kell beutazniuk a megyeszékhely­re, mert a nagyközségben csaknem valamennyi szaküz­let megtalálható, S hogy mi­lyen Rakamaz kereskedelmi ellátása? íme egy vélemény: — Kétségtelen, hiányzó áru­cikkek vannak. Összességében azonban jelentősen javult az elmúlt évtől az ellátás — mondta Szloboda Péter ta­nácselnök. A kereskedelmi ellátás „gazdája” megyénk e térsé­gében a Rakamázi Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet. Közel hatvan üzletük van a négy települé­sen! Kétségtelen, a legtöbb Rakamazon található, A gáz- csereteleptől kezdve a TÜ- ZÉP elárusító telepen keresz­tül a különböző élelmiszer és iparcikk szakboltig. S az ÁFÉSZ nem csak gazda, ha­nem sokat is tesz az ellá­tásért. Néhány ügyes elgondolásu­kat megyénk más ÁFÉSZ-ei is átvehetnék. Kenyeret pél­A papírfelhasználást tekint­ve hazánk hosszú időn át el­maradt az európai átlagtól. Jelenleg már elhagyta az egy lakosra jutó 35 kilogrammos világátlagot, de még mindig számos fejlett ipari állam elő­zi meg, a harmadik ötéves terv második fele és a jelen ötéves tervidőszak új lendü­letet adott a magyar papír­ipar fejlődéséhez. Lábatlan­ban ez évben kezdte meg működését a több mint két­milliárd forintos beruházás­sal felépült finompapirgyár; már megkezdődött a mintegy 700 millió forintos költséggel létesített Nyíregyházi Hul­lámpapír- és Zsákgyár üzem­próbája is. Mindennek ellenére az ipar mégsem tudja teljes mértékben hazai termelésből kielégíteni az egyre fokozódó keresletet. A felhasznált pa­pírnak most több mint egy- harmadát importálni kell és nagy mennyiségű cellulózt kell külföldről behozni a ha­zai gyártáshoz is. A legfőbb beszerzési piac a Szovjetunió, de érkezik papír, illetve cel­A’ig kezdődött meg a fű­tési szezon, és már két fű­tésből eredő tűzesethez ri­asztották a tűzoltókat. Szep­tember 23-án egy termelő- szövetkezet irodájában olajkályha gyulladt ki, rossz műszaki állapota miatt. Egy nappal később Ujfehér- tón a Vasvári Pál utcában szintén olajkályha okozta tűz volt: egy házilag készített berendezés gyulladt ki. A lángoktól tüzet fogtak a szo­ba berendezési tárgyai is. Szerencsére a gyors beavat­kozások révén az anyagi kár mindkét esetben jelentékte­len. Az elmúlt esztendőben azonban több százezer fo­rint értékű anyagi. kárt okoztak a fűtési idény tüzei Szabolcs-Szatmár megyé­ben. A tűzhelyből kipattanó szikra 22 alkalommal, a su­gárzó rfő, a tűztávolság meg nem tartása tizennyolc­szor, az olaj - és a gáztüzelésű > tűzhelyek rossz műszaki ál­lapota pedig tizenkétszer dául naponta kétszer szállíta­nak a sütőüzemek Rakamaz- ra. Pedig a kétszeri szállítás még a városokban is problé­mát okoz. Rakamazon azon­ban nem. Délelőtt a tiszalöki sütőüzemtől, délután pedig a vencsellőitől kapnak friss ke­nyeret. így kötötték a szer­ződést a Nyíregyházi Sütőipa­ri Vállalattal. S ezt a kettős beszerzési forrást valamennyi kereskedelmi ágon „alkal­mazzák.” így a konfekció-, a cipő-, a sör-, az üdítő ital, valamint a különböző élelmi­szeráruknál. Több termelő­üzemmel van megállapodá­suk, ha egyik üzemben nincs áru, akkor hoznak a másik­tól. S érvényes ez a minőség­re is. Ha például kifogásolha­tó a cipő az egyik vállalatnál, akkor vesznek a másiktól, hoznak jobb minőségűt. Nem érvényesül tehát az olyan sok­szor emlegetett „eszi nem eszi nem kap mást”, A fogyasztásra szükséges tejet a helyi termelőszövetke­zettől vásárolják, napi 600 li­tert. A tej szaküzlet mellett még öt másik üzletben tet­ték lehetővé a vásárlást. Nem gond az iskolatej-ellátás lulóz Finnországból, Auszt­riából és más államokból is. A Szovjetunióval most bon­takoznak ki az együttműkö­dés új formái. A szokásos ke­reskedelmi kapcsolatokon kí­vül — évente mintegy száz­ezer tonna papírt és 60 000 tonna cellulózt vásárol a ma­gyar ipar — állandóan fejlő­dik az eddig is eredményes termékcsere. A múlt év nya­rán írta alá Keserű Jánosné könnyűipari miniszter és K. I. Galansin, a Szovjetunió cellulóz- és papíripari mi­nisztere azt a megállapodást, amely szerint a szovjet ipar öt év alatt mintegy 12 millió rubel értékben szállít Ma­gyarországra Újságnyomó és csomagolópapírt, valamint do- bozkartont. Viszonzásul meg­felelő értékben a magyar pa­píripar író- és nyomópapíro­kat, továbbá feldolgozott pa­píripari termékeket, színes nyomású címkéket és dobozo­kat küld a Szovjetunióba. A termékcsere-megállapodáshoz a tudományos-műszaki-tech­nikai együttműködést előse­gítő jegyzőkönyv is já­rult: a két ország szakembe­okozott tüzet. Az anyagi ká­rok értéke meghaladta a 350 ezer forintot. A keletkezési okoknál szinte kivétel nélkül megtalálható volt az emberi gondatlanság. Legtöbben nem ismerik a tűzhelyekre vonatkozó gyári utasításokat, vagy nem tart­ják meg, pedig ezek alapve­tő követelményei a hibák elkerülésének. Több esetben keletkezett már tűz azért, mert az olajkályhái, nem megfelelő huzatú kéménybe „kötötték” be, vagy a fel­töltésnél nem várták meg, amíg a kályha kihűl. Ta­valy ezért az utóbbi gon­datlanságért keletkezett tűz a sütőipari vállalat Bethlen Gábor utcai üzemében, ahol több, mint nyolcvanezer fo­rint kár keletkezett. Sokan nem állítják víz­szintbe a kályhát, pedig a kétállásos úszó csak akkor működik biztonságosan. Há­zilag készített berendezést üzemeltetnek, vagy szaksze­rűtlenül „javítják” az eset­sem. Az ÁFÉSZ — bár nem gazdaságos — házilag palac­kozza az iskolás diákoknak a tejet. Egy másik elgondolás után szakosították az üzleteket, ez­zel elkerülték a felesleges zsúfoltságot.. Külön választot­ták a konfekció-, a cipő- és a kötöttáru részleget, új bolto­kat nyitottak. Létrehoztak ;: ,y kozmetikai és egy vegyiáru- boltot is. Az utóbbiban a me­zőgazdasághoz szükséges nö­vényvédő szereket és árucik­keket kínálják eladásra. A húsellátás érdekében úgynevezett „gondozási szer­ződéseket” kötnek. Megvásá­rolják a sertést és gondozás­ra kihelyezik a vállalkozók­hoz, akik természetesen pénzt kapnak ezért. A hiánycik­ként jelentkező töltelékáru helyett feldolgozó üzemükből hidegkonyhai készítményeket hoznak forgalomba. Követés­re méltó kezdeményezés az is, hogy minden pénteken mirelitcsirke-szállítmány ér­kezik az ÁFÉSZ megrendelé­se alapján a Debreceni Ba­romfifeldolgozó Vállalattól Rakamazra. B. D. rei közös kutatásokat, kísér­leteket végeznek a gyárt­mányfejlesztésre, illetve a ter­mékek minőségének javítá­sára. Az idén már megkez­dődtek az egyelőre szeré­nyebb kölcsönös szállítások, de ezek a következő évek so­rán egyre fokozódnak majd. A magyar ipar számára hasznos ez a termékcsere a cellulózgyártás fejlesztésében is. — Az optimális méreteket mérlegelve — a nemzetközi együttműködés mellett dön­töttek. Ezért csatlakozott ha­zánk ahhoz a KGST-megálla- podáshoz, amelynek értelmé­ben az Uszty-Ilimszkben fel­épülő 500 000 tonna kapacitá­sú fenyőcellulózgyárból Ma­gyarország — a pénzügyi hozzájárulástól függően — évente 50—70 ton­na terméket kap majd. Ez az új együttműködés is egyik fontos pillére annak a koncepciónak, amelynek alap­ján Magyarországon most dolgozzák ki a papíripar fej­lesztésének hosszú távú, a KGST-országokkal is össze­hangolt fejlesztési tervét. (MTI) leges hibákat. A lángterelő gyűrűket rosszul helyezik vissza a tisztításnál, s ezzel tűzveszélyt idéznek elő. A gáztüzelésű tűzhelyeknél palackcseréknél nem győ­ződnek meg a tömítettségről, nem szivárog-e a gáz? Vagy a szappanhabos ellenőrzés helyett lánggal nézik meg, nem szivárog-e a gáz, s így robbanásveszélyt okoznak. Célszerű a palackcserénél az egyébként is filléres tömítő­gyűrűk cseréje is. de ezt bi­zony sokan elmulasztják. S többen nem tartják meg a tűztáyolságokat sem. A kályhától egy méteren belül, a füstcsőtől pedig 50 centi­méteren belül is elhelyezik a gyúlékony anyagokat. Gya­kori, hogy egyesek a gyere-* kék felügyeletére bizzák a tűzhelyet, vagy gyerekekkel végeztetik ol a tűzrakást is. Pedig ebből sajnos, többször keletkezik tűz, >s több eset­ben súlyos égési sérülésekkel kerülnek kórházba gyerekek. Nagyapó noteszából Minden percben várom az örömhírt messzi Buda­pestről a kisunokám megszületéséről. Persze csak az időpont kérdéses, mert hogy fiú lesz és, hogy Károly lesz a neve, akárcsak az enyém, az holtbiztos. Más nem is lehet. Remek kölyök lesz. OJcos, kék szemű, szőke, göndör hajú, ha megnő széles vállú, már most reszkethettek majdan felnövő zuglói-újpesti lányok. Reszkethettek, mert az az én fajtám, nem lesz nehéz neki elcsavarni a fejeteket! No, végre megjött a távirat. Reggel negyed nyolc­kor született a hóhányó. De hogy-hogy Szilvia a ne­ve?! Ez valami elírás! Mert az rendben van, hogy 305 deka és hogy 52 centi magas, ez rendes teljesít­mény, de hogy-hogy Szilvia? Hiszen Károlyban álla­podtunk meg... Szép kis szótartó az apja! No hiszen, és így higgyen az ember a vejépek. Holnap reggel lesz egynapos születésnapja. Arra már nem tudok feljutni, csak a másodikra. De akkor együtt ünnepelünk. Viszek jó cigarettát, egy kis szat­mári szilvát, bár a gyereket talán mpst még nem kí­nálom meg. Illetve megkínálom, ha tévedtek az or­vosok, >— volt már ilyenre példa — vagy elírták a távírdában és mégse Szilvia, hanem, ahogy illik, Ká­roly... Hát persze azért Szilvia is gyerek... A kis­lány is unoka. .. . (-s) A VÁROSFEJLESZTÉS ÚJABB ÁLLOMÁSA Megalakult a Kisvárdai Viz- és Csatornamű Társulat ÚJ NEMZETKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉSI FORMÁK Készül a papíripar hosszú távú fejlesztési terve Hibás volt az olajkályha - tüzet okozott

Next

/
Thumbnails
Contents