Kelet-Magyarország, 1972. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-26 / 227. szám

2. oldal KELET-MAG? AROR.SZÄ« 1972. szeptember 5W. Tanaka Pekingben Tanaka japán miniszterel­nök hétfőn délelőtt, helyi idő szerint fél 12-kor — magyar idő szerint reggeli fél 5-kor — Pekingbe érkezett, hogy — mint a hivatalos közlemény mondja, „megvitassa és meg­oldja” a két ország közötti kapcsolatok normalizálását és csaknem fél évszázados — hol fegyveres, hol politikai konfrontáció után jószom­szédi viszonyt létesítsen a két ország között. A repülőtéri fogadtatás külsőségeiben pontosan meg­felelt annak, amelyet Nixon kapott február 21-én, tartal­mában azonban számos pon- ,ton különbözött attól. Ezúttal a vendég köszöntésére Csou En-laj kormányfő, Je Csien- jing, a KKP katonai bizottsá­gának alelnöke és Csi Peng- fej külügyminiszter mellett megjelent a két ország kö­zötti baráti társaság tisztelet­beli elnöke: Kuo Mo-zso és elnöke: Liao Csen-csi, hogy érzékeltesse a népek közötti barátság motívumát is. Ugyancsak új arc volt febru­árhoz képest Fang Ji, a gazdasági kapcsolatok mi­nisztere és Paj Hsziang-kuo külkereskedelmi miniszter. A kínai hírközlési eszkö­zök sokkal barátibb hangot ütöttek meg Tanaka látoga­tásával kapcsolatban, mint februárban Nixon vizitje előtt. Az amerikai elnök ér­kezéséről az aznapi Zsenmin Zsipao egyáltalán nem tett említést. Ezúttal a kínai la­hetfőn bejelentette, hogy a szombaton kihirdetett szük­ségállapot alapján 49 embert letartóztattak. A letartóztatottak között van 3 ellenzéki szenátor. 3 képviselőházi tag, 2 tarto­mányi kormányzó, valamint több újságíró és egy holland pap. Kormányközlemény sze­rint Ferdinand Marcos elnök azért rendelte el a letartóz­tatásokat, mert ezek az em­berek is tagjai voltak an­nak az összeesküvő csoport­nak, amely a kormány meg­döntésére tört. Közben Manilában. bár szükségállapot van érvény­ben, a helyzet lassan norma­lizálódik. Hétfőn megjelent A ^-ugatnémet munkás­ság. valamennyi dolgozó tá­mogatását kérte Willy Brandt szövetségi kancellár hétfőn Mainzban elhangzott beszédében. A nyugatnémet kormányfő az építőipari munkások szak- szervezetének kongresszusán szólalt fel: kifejtette előt­tük pártjának bel- és külpo­litikai céljait, amelyeknek beváltása csak akkor lehet­séges. ha a novemberi vá­lasztások megerősítik a je­lenlegi kormányt hivatalá­ban. A szakszervezetek köteles­sége —- mondotta — hogy a haladás mellett kiálljanak és megakadályozzák, hogy a társadalom áldozatává vál­jék a kiváltságos kis cso­portok önzésének. A kancellár megvonta a kormányzat hároméves bel­politikai tevékenységének mérlegét és köszönetét mon­dott a szervezett munkásság­nak, hogy aktívan támogatta a kormány külpolitikai tö­rekvéseit, az európai enyhü­lés megteremtésére tett erő­feszítéseket. A szakszerveze­tek — mondotta — kezdet­től fogva mellettünk voltak azon törekvésünkben, hogy megegyezésre és jószomszé­di kapcsolatok kialakítására jussunk a kelet-európai ál­lamokkal. Most az a felada­tunk. hogy teljessé tegyük és biztosítsuk, amit eddig el­értünk. Ezt a célt szolgálja — folytatta Brandt — mind a nyugat-európai csúcstalálko­zó, mind pedig az európai biztonsági és együttműködési értekezlet, továbbá az európai harci erők csökkentésére irányuló fáradozások. pok hétfőn az Uj Kína hír­ügynökség tokiói tudósítójá­nak meleg hangú írását kö­zölték arról, hogy a kínai— japán diplomáciai kapcsolatok helyreállítása „az általános irányzatot jelenti” Japánban. A tudósítás szerint Tanaka miniszterelnök ama „fontos döntése”, hogy Kínába láto­gat, „a japán nép széles tö­megeinek helyeslését és tá­mogatását” élvezi. A japán nép az Uj Kína szerint azt várja, hogy a két ország kö­zötti kapcsolatokat gyorsan normalizálni fogják és így ..új fejezet nyílik a két ország közötti baráti kapcsolatok krónikájában”. Az Uj Kípa hírügynökség gyorshírben számolt be Tanaka indulásá­ról is. A Tanaka és Csou En-laj kö­zötti tárgyalások helyi idő szerint 13,50-kor megkezdőd­tek az országos népi gyűlés épületében. A francia hírügynökség a Kyodo japán hírügynökségre hivatkozva gyorshírben jelen­tette, hogy Csou En-laj és Tanaka megállapodott a két ország kapcsolatainak rende­zésében. A tárgyalások ele­jén Tanaka hivatalosan bo­csánatot kért Japánnak a második világháború idején Kínában tanúsított magatar­tásáért. „A múltban sajnála­tos események játszódtak le Kína és Japán között, s most bocsánatot kérek ezzel kapcsolatban” — mondta Ta­naka Csou En-lajnak. már egy lap, a Daily Ex­press és öt rádióállomás su­gározta állandó adását. Marcos elnök felszólította minisztereit, hogy a korrupt és illetéktelen alkalmazottai­kat bocsássák el a kormány szolgálatából. A fülöp-szigeti kormány hétfőn elrendelte a külföld, del való telefon-, távíró- és telexkapcsolatok helyreállí­tását. A kapcsolatok szom­baton a szükségállapot be­vezetésével szakadtak meg. A helyzet normalizálására utal az a tény is, hogy új­ból megkezdték a munkát a vállalatok, egyes intézmé­nyek, és a rádióállomások is sugározzák adásaikat. Ezen túlmenően meg kell még valósítani a két német állam kapcsolatainak rendezését, amely mindkét állam szá­mára lehetővé teszi, hogy európai és világméretű kere­tekben hozzájáruljanak a bé­ke biztosításához. 35. — A lánya elment, Bibok bácsi. — Meg kell törnöm a csöndet. — Autóval... autó jött érte... A szigetet elönti víz. Le kell lépnem, elmennem mellette. Megüti az orromat a szaga, mint afféle öreg pa­rasztemberé; istállószag, ru­haszag, bagószag. Megteszem a két lépést le­fele, s hármat-négyet mellet­te, hogy megfordulhassak, szembe állhassunk. Ebbe az öt-hat lépésbe beleizzadok. De úgy, hogy érzem végig­folyni a vizet a gerincemen. — Miska várta a révnél.— Ez a hazugság egyszer már bevált. — Én meg ittmarad­tam... — Azt akarom monda­ni: segíteni, de ha már hazu- dok, hazudjak folyamatosan: — ...ittmaradtam, csak egy hely volt a kocsiban. — De az úristenit. Alig hallom, amit mond. Káromkodna? Könnyedébbre Schiller kilépett az SPD-böl Kari Schiller, a nyugatné­met kormány volt gazdasági és pénzügyminisztere va­sárnap bejelentette kilépését az SPD-ből, amelynek 1946 óta tagja volt. Döntéséről írásban értesítette a szociál­demokrata párt elnökét, Willy Brandtot. Indokolásul kifejtette, hogy a Bundestag feloszlatása és saját képvi­selői mandátumának meg­szűnése után úgy érezte, szabad kezet kapott e döntés meghozatalához. Mint kifej­tette, kilépésének oka azo­nos a kormányból való ki­válásának okával. „Az azóta eltelt időszakban semmi olyan nem történt, ami ál­láspontom megváltoztatására késztetett volna”. Lemondott az afgán kormány Kabulban bejelentették, hogj» vasárnap lemondott az Abdul Zahir vezette afga­nisztáni kormány. Zahir mi­niszterelnök elmondta, hogy a kormány nehézségekkel küzdött a fejlesztési progra­mok megvalósítását illetőleg. A fő problémát az infláció jelentette. A nehézségeket csak tetézte az aszály, amely Közép-Afganisztánban pusz­tított és több tízezer embert sújtott. Mohammed Zahir sah, Af­ganisztán királya, még nem jelentette be, hogy elfogad­ja-e a kabinet lemondását. Abdul Zahir egyébként jú­niusban kapta kormányfői megbízatását. Újabb bombarobbanás Belfastban A Belfast külvárosában lé­vő 15 emeletes Russel Court luxüsszálloda föld alatti garázsában hétfőn a reggeli órákban hatalmas bomba robbant. Az épület súlyosan megrongálódott, az ablakok több száz méteres körzetben betörtek, személyi sérülés azonban nem volt. Mint a rendőrség közölte, négy fegy­veres férfi egy televíziójaví­tó kocsit vitt be a föld alatti garázsba. A kocsin időzített bombát szállítottak. A robbanásra néhány órá­val azt követően került sor, hogy az IRA ideiglenes szárnya közölte, folytatja bombatámadásait annak el­lenére, hogy hétfőn kezdőd­nek meg a politikai tárgya­lások Észak-Irország jövőjé­ről. KISREGÉNY kellene váltanom, kerüljük a fölösleges balhét. — Ha rám hallgat, amit lehet, maga­sabbra akasztunk, ami biztos, biztos — és finoman rámo- solygok. — Én már egyet- mást föltranszferáltam. Kár volna a sok szép holmiért. — Az istenit. — Ezt már érthetőbben lihegi. Intek ki­fele, de közben megyek is, jobb lesz tágasabb helyen, fene tudja, mit akar ez: — A mérnök az életére es­küdött, hogy a dombokat is ellepi a víz. Sikerül kijátszanom ma­gam a konyhába — mert már ott vagyok. S tovább fecse­gek, játszom a derűset, a keményet... ...jókor fordulok meg: most lódul ki. S a lócán kezébe akad egy kés. Krumplit me­télt vele Margit. — Nono! — mondom izga­Szükségállapot — letartóz­tatások a Fülöp-szigeteken A fülöp-szigeti kormány Brandt beszéde Mainzban Kuba közelről 1. Két Havanna Amikor tíz évvel ezelőtt az Egyesült Államok teljes gazdasági blokádot rendelt el a világ legfiatalabb szo­cialista országa, Kuba ellen, az amerikai lapok jövőt jós- lóan ilyen címekkel tálalták az intézkedést: „A kubai paradicsom nincs többé! Az Antillák gyöngye elvesztette fényét...” Az egyik olajmág­nás, amikor leállították a Kubába irányuló olajszállít­mányokat kérkedően jegyez­te meg: ez az ország nem éri meg a jövő esztendőt. Most, a blokád tizedik évfordulóján nagyon csendes volt az amerikai sajtó. Va­lahogy elfelejtette korábbi kijelentéseit. Hiszen a Ka- rib-tenger másik partján, az USA-bán is be kellett látni: az amerikai blokád kudarcot vallott, a szocialista Kuba térdre kényszerítése nem si­került. Sőt, a szigetország növekvő gazdasági és politi­kai ereje egyre nagyobb von­zóerő, elsősorban a latin­amerikai népek számára. S mindennek az alapja az 1959 óta, a forradalom győ­zelme óta eltelt 13 esztendő, az a történelmi ív, amely át­ölel egy egész korszakot. A 13 esztendő, amikor új típu­sú állam született Amerika földjén. Nemrégiben Kubá­ban járt Gus Hall, az Egye­sült Államok Kommunista Pártjának főtitkára. Havan­na új városrészének, Ala- márnak építőivel való be­szélgetés során így jelle­mezte Kubát: aki meg akar­ja nézni Latin-Amerika jö­vőjét, annak ide kell jönnie. S aki idejön, mit lát ma Kubából? Ezt az országot nem lehet csak Havanna alapján meg­ítélni — mondogatták nem egyszer kubai ismerőseim. . Hiszen régen, indokolatlanul sokat „szippantott” el az or­szág többi részétől. Például az import 78 százalékát kapta, a kórházi ágyak több mint felével rendelkezett — pedig lakossága az összné- pesség 20 százaléka. Floridá­ból naponta 12 repülőjárat hozta-vitte, a szórakozni vá­gyó, vastag pénztárcájú amerikaiakat. S akik jöttek, valóban mindent megkaptak. Több, mint 120 szálloda, 26S bordélyház, 150 bár és éjje­li mulató, 127 étterem, a szubtrópusi környezet min­den szépsége várta vendé­geit. Akinek kevés ideje volt, s megfizette, azt heli­kopter hozta a repülőtértől a város szívébe. Az amerikai látogatókat természetesen nem zavarta, hogy a szállo­dák és szórakozóhelyek több­ségébe színes bőrű nem lép­hetett. Számukra az is ter­mészetes volt, hogy Öha- vanna parkjaiban elkülönít­ve sétálhatott a színes bőrű és a fehér. S azon a beideg- ződött félelmen sem mosoly­tottan. — Legyen esze, BI- bok bátyám... Most kezdi fröcskölni a szót. A legmocskosabbakat. S olyan fehér, mint a vászon, az ábrázata. De köztünk van a konyha- asztal. Nincs időm félni. Érzem magamban, hogy nem félek. Nekem van igazam. Figyelem á kést tartó kezét. Belém vil­lan, hogy milyen hülye vol­tam, a padláson hagytam a géppisztolyt, azzal féken le­hetne tartani. Mikor sújt felém, elugrok. Részeg lehet, mert nekiesik a pad végének, onnan vágó­dik vissza. — Ide mertél gyónni! — ezt mondogatja. Gombóc támad a torkom­ban. Hülyeség, de: sírhatné- kom van. Jót akarok, s ez a hála. Közben kerülgetjük az asztalt: ha ő emerre, én arra. — Nem érti, hogy mindent el fog önteni a víz? Nem hallja, csak mondja f magáét. S próbál fölmászni az asztalra. Ugranum kellene, de nem megy. Csak húzódom a sa­rokba. A dühe ment meg. Hogy nincs türelme egészen föl­térdelni. Fektéből dobja előre gott senki, hogy a spanyol származású lány vagy asz- szony különös gonddal véd­te arcát a naptól. Nehogy lebarnuljon, mert még azt gondolják... Mindez a történelmi való­ság, nagyon is közel van még. S mélyen él az embe­rekben. Erről akkor is meg­győződtem, amikor nemrég megtekintettem Havannában azt a kiállítást, amely a ku­bai nép százéves harcát mu­tatta be. Az egyik helyiség­ben dokumentumíilflaekét vetítettek. Batistát mutatták a filmkockád, á diktátort, akinek húszezer kivégzett hazafi vére tapad a kezé­hez. Amikor az alacsony ter­metű (a hiúságból mindig magas cipőt hordó) diktátor jelent meg a vásznon, az idősebb emberek pfújolni kezdtek. Arcukon a kubai emberre oly jellemző vidám­ság, azonnal komorsággá vál­tozott. — Ahhoz, hogy megértsd — magyarázza Rolando Ca- samayon, a Magyarországon végzett fiatal mérnök, aki társamul szegődött — ismer­ned kell népünk lelkivilágát, s azt, hogy mérhetetlenül nagy volt a különbség a spanyol, az amerikai Havan­na lakói, valamint az or­szág más részén lakók élete között. Nézd azt az egyenru­hás rendező kislányt. Ha .tő­le megkérded mi az a ma- langa, nem igen ismeri. Pe­dig régen, ez a trópusokon térmő gumó;' az éhhaláltól mentette meg az emberek tízezreit. Egy statisztika még többet mond ennél. A forradalom előtt a paraszti emberek 75 százaléka vályogkunyhókban élt, villany nélkül, a legalap­vetőbb higiénia nélkül. 650 ezer munkanélküli Volt eb­ben az országban, amikor a forradalom győzött. A kato­likus diákszövetség 1956-os felmérése szerint a vidéki emberek 96 százaléka nem evett rendszeresen húst. to­jást csak 2 százalékuk fo­gyasztott, tejet pedig 11,2 százalékuk. Ez is Kubához tartozik. Múltjához, történelméhez. Ennek ismerete nélkül na­gyon hamis képet kapnának az országról, az itteni élet­ről. S ami lényeges — Ku­bát csak kubai mércével, s nem európai mértékkel sza­bad mérni. Kubában ma jegyrendszer van. Minden élelmiszer- és közszükségleti cikket a szi­gorú egyenlőség alapján jegyre osztanak szét. De így mindenkinek jut, minden­ből. Egy munkás fizetésének legfeljebb felét tudja elköl­teni, ennyit tesz lehetővé a korlátozott áruelosztás. De mindez csak az igazság egy része. Mert, minden munka­magát, célt téveszt, a kés he­gye a falba vágódik, megbi­csaklik, ki a kezéből, a támla mögé esik. De a másik keze elér. Belém kap. S ahogy ugranék, a súlya visszaránt. Leesünk az asztal alá, fájdalmasan megütöm a vállam. Még most sincs harag ben­nem, nem is fogom fel, hogy az életemet akarja. Ki aka­rok keveredni a sötétből, az asztallábak s az öreg csápoló keze közül, amely a zubbo­nyomat tépi. Rúgok, há- nyom-vetem magam. A zaj­ban, amelyet csapunk, hallok valami süvitést, de elnyomja a nyögés, a lihegés, a kia­bálás — mert már én is kia­bálok, megfeszülve vonszo­lom kifele magam, de von­szolom magammal az öreget is. így esünk ki hirtelen a konyha közepére. S ha ve­rekszünk is — de test test ellen. Egyszer le tudom rúgni magamról, de közben meg­karmol, s ahogy a sebbel megvérződő ujjaimra nézek, időt kap, megint rám veti ma­gát. Nehéz, mint a föld. Béní­tóan erős a fogása. Érzem, hogy gyengülök. Hangos zú­gás van a fülemben. helyen közétkeztetés van. Az általános, a középiskolások, az egyetemisták többsége nem csupán ebédet kap, ha­nem reggelit és vacsorát is. Mindezt természetesen a jegyen felül. Kubában nem találni éhező embert, kére- gető koldust (ez Latin-Ame. rikában nagy dolog). Szűkö­sen élnek, de a nagy több­ség még így is jobban él, több kalóriát fogyaszt, mint a forradalom előtt. S ami még többet mond. A tanulás ingyenes, beleértve az iskőlai tanszereket, tan- 'kÖhyjmket, sok esetben a ru­hát és az elhelyezést is. Az egészségügyi ellátás ugyan, csak ingyenes. A lakbérek szimbolikusak, nem halad­ják meg a fizetés 8—10 szá­zalékát. Nem kell fizetni sem a vízért, sem a telefo­nért, sem a sportrendezvé­nyek belépőjegyeiért. Es szimbolikusak a villany, a közlekedés és az egyéb ha­sonló szolgáltatások árai is. Azt mondják, sehol a vi­lágon nincs olyan gyerekku”. túsz, mint Kubában. Mintha a ma felnőttje akarná pótol­ni mindazt, amit ő nem ka­pott meg. Számunkra e sze­retetnek egészen szokatlan — intézményes — formái is vannak. Ha például egy gyerek kórházba kerül, meg­engedik, hogy a szülő bent legyen, vele az egész - ápolási idő alatt. A szülő a gyó­gyulásig kapja teljes fizeté­sét, s ingyen ellátást a kór­házban. Havanna legszebb pálmaligetes parkjait a gye­rekek számára alakították át játszóterekké, s a nemzeti könyvtárban olyan olvasó-, mesélőszo’oákat hoztak létre számukra, ahol a fal tiszta fehér. S a székeken kívül semmilyen berendezés sincs, ami gátolhatná a gyerekeket abban, hogy azonosuljanak a mese világával; S ha a lány ünnepli 15. születésnapját — ami a legnagyobb családi ünnepek közé tartozik — külön biztosítanak számára a jegyen felül enni-, innivalót. Ugyanúgy, mint a fiatal há­zasok számára, akiknek kü­lön üzlet nyílt azért, hogy jegy nélkül megvásárolhas­sák a legszükségesebb hol­mikat. Az pedig írott tör­vény nélkül is törvény,, hogy minden fiatal házas — ha kéri — az ország legszebb szállodáiba, üdülőibe kap beutalót. Olyan helyekre, ahová bőre színe, vagy osz­tályrangsorolása miatt vala­mikor be sem léphetett. S ez pedig nem kis dolog. Mert Havannától alig né. hány kilométerre, az egyik tengerparti strand bejáratá­nál — emlékeztetőül — ott van még egy időmosta táb­la: „Para negros” — „Nége­rek számára”. Király Ferenc Ahogy a képembe markol, az annyira fáj, hogy bele­marok a keze fejébe. Ordítunk mindketten a fájdalomtól. Kétfelé esünk, de én járok rosszabbul, mert arcra esek, s Ő elkapja a torkomat. Fény gyullad a szemem előtt, hogy szin+e belevaku­lok, minden porcikám meg­feszül, hogy kitépjem magam a szorításból, tátogok a ke­zemmel, az ordítás, amelyet elszorít, szétveti a tüdőm, víz­hullám csap az arcomba és megtölti a szájamat, megren­dül alattam a vertföld pad­ló, egész 'testem vízben ázik... ...vége. Vége a szorításnak. Elereszt. Vízben fekszem. Káprázó szemem előtt víz fut, jéghi­deg, szennyes víz. Ez a halál? Tagolatlan ordítást hallok. Az öreg Bibok. Futni akar. Fröcsköl a lépése nyomán. Épp akkor nyitja meg az aj­tót, amikor megpróbálok föl- tápászkodni. A beömlő víz mindkettőnket leüt a lábunk­ról. Az udvar helyén, a völgy helyén egybefüggő, mozgó szürkeség. Térdig vízben ál­lok fel, s még mindig nem jut el az agyamig, hogy ez... Rettenetes, jajgató állat­üvöltés. Bele kell rázkódni. (Folytatjuk) Fülöp fános:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents