Kelet-Magyarország, 1972. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-26 / 227. szám

Wfe. seépíeiftfier 28. t : o«M A jó ügy védelmében ÉLÉNK. ERŐTELJES VI­TA bontakozott ki a közel­múltban egy fontos intéz­mény pártszervezetének tag­gyűlésén. Az intézmény életét ugyanis nem csekély súlyú esemény rázkódtatta meg: hivatali hatalommal való visszaélés és más ha­sonló cselekedetek miatt le­váltották az igazgatót. A fel­szólalók szinte valamennyien elmondották: ők is tudtak a szóban forgó visszaélésekről, s noha önmagukban vagy a személyes beszélgetések so­rán elítélték az igazgató ma­gatartását, nyilvánosan szót emelni nem mertek. Életre szóló tanulságként fogalmaz­ták meg a taggyűlésen, hogy ez a hallgatás nem volt kommunistához méltó, hogy a párttagnak személyre való tekintet nélkül fel kell lépnie a mulasztásokkal, visszaélé­sekkel szemben. Valljuk meg őszintén: jó néhány egyéb helyen sem ártana hasonló tanulságot megfogalmazni. Hiszen nem egyszer kérdjük, amikor fény derül a hanyagság, lel­kiismeretlenség, becstelenség valamely megnyilvánulására: tudtak erről, tettek ellene az ott dolgozó kommunisták? S bizony többször kiderül: tudtak róla, vagy legalábbis sejtettek egyet-mást, de szót emelni, harcba szállni nem volt elegendő erejük. bá­torságuk. A KOMMUNISTÁKRA HÁRULÓ KÖTELEZETTSÉG e tekintetben elvileg egyér­telmű és világos. A szerve­zeti szabályzat a párttag ko. • telességévé teszi, hogy „sze­mélyre való tekintet nélkül tárja fel a fogyatékosságo­kat, harcoljon a bírálat el­fojtása és az önelégültség el­len”. Ez az elv azonban nem mindig és nem mindenhol válik eleven gyakorlattá. Né­hol mintha a közmondás „klasszikus” bölcsessége él­ne: „ne szólj szám, nem fáj fejem”. Ez a — valóságos és keserű tapasztalatokból le­szűrt — szemlélet azonban a régi világban sem volt az osztályharcos munkás életel­ve, a mai körülmények kö­zött pedig egyenesen a kis- polgáriság tipikus megnyil­vánulásaként tarthatjuk sza. mon. Nem titok, persze, mi él­teti és termeli újjá ma is ezt a szemléletet és magatartást. S az sem titok, hogy e té­nyezők között nem csekély helyet foglal el a megtorlás miatti aggodalom. Az érin­tettek részéről történő „visz- szalövés” és „betartás ’ még távolról sem ment ki a di­vatból. Bár kétségtelen, hogy ma a bírálat nyílt el­fojtásához, a durva megtor­láshoz nem éppen kedvező­ek a feltételek. A X. párt- kongresszus által elhatáro­zott intézkedések megerősí­tették a jogosan bírálók po­zícióit, növelték a kritika elfojtása elleni sikeres küz­delem lehetőségét. „Nagyon buta vezető az. aki ma nyíl­tan próbálja megtorolni a kritikát”* — hallottam a múltkor egy megjegyzést, s úgy érzem, e vélekedésnek tulajdonképpen igazat ad­hatunk. CSAKHOGY' A NYÍLT MEGTORLÁS nem az egyet­len lehetséges formája a visszaütésnek. A jogos ügyért síkraszállot egyéb kár és hátrány is érheti, más gondja-baja is származhai a kiállásából. Íme. néhány pél­da ennek bizonyítására. Ismerősömmel találkdzom. rettentően háborog. mert az intézmény vezetője kész el­palástolni egy felháborító szabálytalanságot. ..Ne ne­kem mondjad el — jegyzem meg —, felelős beosztású ember vagy, osztályvezető, pártvezetőségi tag. tiltakozz az igazgatónál!” „Ne félj, a jövő hét végén meg is mondom neki!” — feleli. Aztán a kérdésre, hogy mi­ért csak akkor, kissé zavarba jön. „Tudod, ott van nála egy előterjesztésünk a mun­ka ésszerűsítésére, a jövő hét közepéig kell döntenie az ügyben. Nekem nem lenne előnyöm belőle, ha elfogadja, de jó néhány ki­sebb beosztású' embernek megkönnyítené a munkáját. Nem akarom, hogy ők érez­zék a hátrányát, ha a fő­nök esetleg megharagszik rám* s mérgében visszadob­ja a tervezetet...” Más. Egy intézményben a szakszervezeti bizottság fel­lépett az igazgatónak a tör­vényes előírásokat megsértő, a vállalat jó közszellemét veszélyeztető intézkedései el­len. Hónapokig tartó elkese­redett küzdelem következett, az igazgató minden eszközt megragadott a szakszervezeti vezetők lejáratására, meg- hurcolására, lehetetlenné té­telére. Végül is azonban ku­darcot vallott: a vizsgálat teljes elégtételt szolgáltatott az szb tagjainak, az igazga­tót pedig leváltották. Csak­hogy ebben a küzdelemben az szb több tagja teljesen „kikészült” idegileg, volt, aki hetekre kórházba került, s némelyikük most, a siker után is keserűen fontolgatja — vajon megérte-e? . S HOGY EGY MAS ELŐ­JELŰ, nemrég hallott esetet is említsek: egy kommunista munkásnak társai több, álta­luk tapasztalt visszaélést és mulasztást elmeséltek, ösztö­kélve, hogy mint párttag, lépjen fel ezek ellen. Ö meg is tette, amikor azonban munkástársainak igazolniuk kellett volna szavait, azok „sumákolni” kezdtek, visz- szakoztak, mondván, hogy ők nem is úgy mondták, nem is úgy értették... Az illető egyedül maradt, ráne­hezedvén a felelőtlen fecse­gés. az intrika vádja, amely alól nem is igen füdja most tisztázni magát. Hiába ma­gyarázza elkeseredettek; ő lelkiismeretesen akarta tel­jesíteni a párttag kötelezett­ségét; ime, most ezért tűnik pártszerűtlennek. Mi tagadás, az ilyen ese­tekben jelentkező lehetséges, vagy valóságos hátrányok bekövetkeztét semmiféle biz­tosítékkal nem lehet kizárni. Ilyen — és hasonló — ve­szélyeknek mindig ki lehet téve a bíráló. Nincs olyan határozat, vagy jogi paragra­fus. amely feltétlen védel­met nyújtana ellenük. Ezzel józanul és reálisan számolni kell. ha nem akarjuk illúzió­ba ringatni «(agunkat. Igazuk lenne tehát a „ne szólj szám" elv képviselői­nek? Szó sincs róla. Éppen ellenkező következtetést szükséges levonnunk: ha „a száj szólása” jár is bizonyos veszélyekkel, tudatosan vál­lalni kell ezt a veszélyt. S mindenekelőtt a kommunis­táknak kell vállalniuk! Hi­szen a forradalmár erényei­hez ma is hozzátartozik a bátorság, az áldozatkészség, a kockázatvállalás. Vállalása annak a kockázatnak is, hogy a jó ügy védelmében átmenetileg alulmarad a szűk egyén; vagy csoportér­dek képviselőivel, a maradi, kényelmes, önző emberekkel szemben. EZÉRT FONTOS. HOGY A PÁRTSZERVEZETEKBEN kellő gondot fordítsanak a kommunisták ilyen irányú edzésére is. Egv ideig erről valahogy kevesebbet beszél­tünk. Most ismét kezdünk jobban figyelni rá, kezdünk többet szólni a kommunis­táknak erről a róppant fon­tos morális kötelezettségé­ről. Ez jó es szükséges dolog. Mert akárhogy is nézzük, az egészséges előrehaladáshoz minden biztosíték közül alig­hanem a legfontosabb a kommunista kollektívák, s azokon belül minden egyes párttag helyes szemlélete és magatartása. Gy. L. Az eredmény » jövedelemben mérhető Munkaszervezési tapasztalatok az ISG-ben Három hónap alatt nem le­het megváltani a világot. Márpedig ennyi telt el azóta, hogy kidolgozták, mit is kell tenni az üzem- és munka- szervezés korszerűsítése ér­dekében az ISG mátészalkai 2-es számú gyáregységében. S bár meglehet, korai lenne gyökeres fordulatról szólni, mégis vannak olyan jelensé­gek, amelyek kedvezőek. Leg­fontosabb talán az, hogy vál­tozott a szemlélet, észlelhető, hogy jobban közgazdasági, jövedelmezőségi gondolko­dásmód kezd kialakulni. Inforniáeiós rendszer Ez merhető a termelékeny - ség növekedésében, de főleg abban, hogy például sikerült a másfél százalékos munka- selejtet 0.7 százalék alá csökkenteni. Tavaly első fél évéhez képest a termelési érték is jóval több. Szóltunk egy korábbi írásunkban ar­ról, hogy a mátészalkaiak vi­lágos, áttekinthető, konkrét intézkedési tervet készítet­tek. Gondos figyelem kíséri minden pontját. Érthető, hogy itt gyors eredmény nem várható. Fo­lyamatokról van szó, s nagyon meggondolandó, hogy mit, miért és hogyan tesznek. És főleg mi a következménye. Célul tűzték például az üzem-i éo munkaszervezési tervben a belső információs " rendszer fejlesztését. Ez a termelés egyenletességét szolgálja. Korábban jócskán előfor­dult, hogy nem volt biztosítva szerszám a munkadarabok elkészítéséhez és a szükséges gépek javítását sem végezték el időre. Ez hátráltatta a ter­melést. Hol történt a hiba? Ott. hogy hiányzott a koor­dinálás éppen az információ hiányában. Ugy anis nem ele­gendő az — mint korábban volt —. hogy ilyen esetben a munkás szólt a lakatosnak, javítsa meg a, gépet. Bár a javításra sor került, de mikor? Akkor, amikor ő jónak látta. És így sokszor pontosan az a gép nem kerúit megjavításra, amelyre a leg­nagyobb szükség lett volna, hogy a programban szereplő termék gyártása folyamato­san történjék. Ugyanis egyál-. talán nem mindegy, hogy ki, miről és mikor tud. Ezért kellett az információs rend­szert korszerűsíteni, s ebben is előírni, hogy az illetékes művezetők és a tmk-vezető között állandó és rendszeres legyen a kapcsolat. Ered­ménye, hogy a gépállások és a szerszámra való várakozási idők csökkentek. Pedig volt eset, hogy egyszerre 10 gép is állt Ma már ilyen nem for­dulhat elő. Tudják biztosítani az ütemes termelést, növeke­dett a gépek kihasználása. ..Dolgoz* hibátlanul“ Az üzem- és munkaszerve­zési tervben előírtaknak meg­felelően vizsgálták a terme­lési folyamatot, különösen a termelés műszaki és anyagi előkészítését. Hogy miért fontos ez? Csak néhány pél­dát. Korábban megtörtént hogy úgy állították be a prog­ramba a kondenzedények gyártását, hogy nem volt biz­tosítva hozzá nyersanyag. Gondolták, majd csak beér­kezik hozzá a szükséges anyag. Vagy egy másik: nem volt elkészítve az a szerszám, amellyel a forgácsolást kel­lett volna elvégezni a szelep­alkatrészek gyártásához. Kö­vetkezménye: késett a gyárt­mány végszerelése. Ez ter­meléskiesést okozott Fordult a helyzet ebben is. Olyan intézkedések történ­tek, hogy a dekádokra bon­tott havi programban csak olyan tejroékek gy4|^.t le- hét élőírríi, amelyeknek a termeléséhez mind, áz anya­gi, mind a műszaki feltételek biztosítva vannak. Ennek megfelelően most az anyag­os a műszaki osztály együttesen gondoskodik a programban szereplő ter­mékek termelési feltételei­nek a biztosításáról. Ezzel a belső munkaerő kihasználása is növekszik, csökken a .,csellengés'’, a munkadarab­ra való várakozás, folyama­tosabb a termelés, a szerelés, aiuamikusabb a munka. Eredménye végső soron a ter­melékenységben, a jövede­lemben mérhető. A Zalka Máté KISZ-origód kezdemény ezésére került az üzem- és munkaszervezési tervbe a „dolgozz hibátlanul” mozgalom meghirdetése és elterjesztése. Valljuk meg őszintén, meg nem értik ezt sokan a gyáriak közül. Van. alá úgy gondolja, hogy ez csak a fizikai munkásokra vonatkozik. Pedig nem így van. Mindenki tehet érdeké­ben, aki valamilyen módon kapcsolatban áll a termelés­sel. Bár kétségtelen, hogy a hibátlan munka mérésének lehetősége a fizikai munká­nál adott leginkább. Itt gyor­san megmutatkozik a selejt, vagy a minőség. Kezdeti eredmények vannak. Ez az ifibrigád bevezette az ön- meózást a csapok gyártásá­nál, melyet sikerrel végez­nek. A gyári meó szúrópró­baszerűen ellenőrzi a vég­terméket Elégedett a fiata­lok munkájával. 4 oiunkásoL felelőssége Nagy felelősséggel jár az önmeózás. Az anyagi kihatá­sok mellett igényli a bizal­mat és önbizalmat, a pontosságot, becsületessé­get. Hozzászoktatja a mun­kásokat az önellenőrzés­hez. Erkölcsi hatása van. Mindenesetre dicséretre méltó. Kétségtelen, hogy ez a módszer nem minden ter­mék ellenőrzésénél alkalmaz­ható. Különösen ott nem, ahol tovább kell növelni egy- egy termék minőségét, Itt nagy szükség van a gyári meózásra. Mindenesetre az alkalmazott önmeózás első sikere bizonyítja: a korsze­rű üzem- és munkaszervezés feltételeinek a megvalósítá­sába bevonhatók a munká­sok. Ha a vezetés keresi a módszereit, hogy miképpen kaphatnak feladatot- ebből a fizikaiak — meg is találja. S annál sikeresebb lesz a terv végrehajtása, minél több embert vonnak be az okosko­dásba, ébresztik fel benne a felelősséget. Ilyen értelemben is fej­leszteni kell a küzgondolko- zást az üzemeken belül, az üzemi munkások körében. Ez sok-sok türelemmel jár. Gyors etedmény nem várha­tó. De ha az emberek, a munkások felismerik, hogy egy-egy üzem- és munkaszer­vezési módszernek az alkal­mazása hogyan hat az ő zsebükre is, szívesen munkál­kodnak érte. Ezt kell elérni. Farkas Kálmán | Tanulni, bizonyítani Bizonyára megvonják majd az idei megyei műszaki hó­nap eredményeit is a/ Hetét kések. Számba veszik Irány előadás volt összesen, meny­nyi ember vett azokon részt. Összegezik majd a kiállítások látogatóit, végig tanulmá­nyozzák a vendégkönyvek különböző bejegyzéseit. Ez így szokás, ez így van rend­jén Van azonban olyan ered­ménye is ennek a vitathatat­lanul rangos eseménysoro­zatnak, amit egyik rovatban sem lehet számszerűi-g fel­tüntetni. s amit mór most, „menet közben” is jóleső ér­zéssel nyugtázhatunk. Más megyében talán túlságos V kesedésnek tűnnék, de itt, Szabolcs-Szatmárban különös jelentősége van annak, ha azt mondjuk: szeptemberben egy kicsit jobban odafigyelt az oi'szág a legkeletibb me­gye iparára, műszaki színvo­nalára, s érdeklődéssel szem­lélte, mire képesek az itteni szakemberek, milyen gondok foglalkoztatják őket. Önmagában már az *s so­kat mond, hogy a mi me­gyénkben szakemberek sereg­lenek össze. Nem kell időben túl messzire tekintenün ft vissza. hogy emlékezzünk* nemcsak az ipar volt itt ke­vés alig néhány esztendeje,. hiányoztak a. képzett, szak­emberek is. legfeljebb „ugró­deszkának* tekintették Sztt- bolcsot, s az efcő ajánlatra elmentek tolunk. Bzért is állt elő az a kényszerhelyzet, hogy több helyiipari üzem­ben főmérnöki beosztásba ál­lítottak olyan embereket, akiknek ez a munkakör jó­val meghaladta a felkészítH- ségét, a képességét. (Többen panaszolták akkortájt: nem érzik jól magukat, vágynak vissza a géphez, a pénz csak részben elégíti ki őket.) Ma egyre főbb tanulmányt ösztöndíjas mérnök lépi át üzemeink kapuját, igen so­kan vannak. akik munka mellett végezték el a felső­fokú iskolákat, Közülük jő néhány an kerekedtek fel az utóbbi napokban, hogy eljus­sanak egy-egy színvonala« műszaki előadásra. vagy hogy részt vegyenek az őket is közvetlenül érintő szakmai vitákban. Meri bármennyire is ör­vendetes, hogy végre Sza­bolcs-Szatmárban is lehet műszaki hónapot rendezni, ennek a vissza-vissza térő eseménynek a lényege mé­giscsak az: megyénk fiatal iparának is színvonalasat, korszerűi kell produkálnia. A piac nincs tekintettel arra, hogy nálunk jóformán még az út elején tartunk a kü­lönböző fejlesztésekkel, s hogy itt százak és ezrek még csak most ízlelgetik a gyári, feszesebb munkát. Egyszerre kell tanulni és bizonyítani: íme, megérte a sok befekte­tés, a szabolcsi ipar nem vall szégyent sem itthon, sem külföldön. A műszaki hónap szamok­kal nehezen kifejezhető eredménye, hogy nemcsak felébreszti az itt élő szakem­berek érdeklődését a techni­ka, az üzemszervezés, a gyár­tás- és gyártmányfejlesztés, a piac valós igénye Iránt, ha­nem nyomban útbaigazítást is ad a jobb, a korszerűbb, a versenyképesebb és ered­ményesebb termelésre Angyal Sándor S. Ruótanu: Párbeszéd Az asztalnál ketten ülnek. Előttük sör. — Drága barátom, igazán örülök, hogy látlak — szól az egyik. — Beszélj, hogy, s mint? Hol töltőd a szabadsá­godat? — Hát én még nem dön­töttem. És te? — Öregem, én az idén ki­teszek magamért! Elviszem az egész családot a tengerhez, a hegyekbe, beutazzuk az egész országot, Még az örege­ket is visszük! Mind a né­gyet! hegyen nekik kará­csony! összesen: tizenketten leszünk, — Ez igen! Csakhogy ez rengetegbe kerül. — Sebaj! Van miből! Telik az újítást előlegből, — Csak nem? — De! — Lehetetlen... — Nem hiszed? De mi tör­tént veled? Rosszul vagy? ■— Ugyan, hagyj.. Csak a ttör... meg ez a meleg. . Sze­rencsés fickó vagy! — No és te? — Én? — Igen, igen, te hová mégy a szabadságod alatt? — Hát majd mi is elné­zünk valahová... Természe­tesen csak négyen. Mi az öre­geket nem visszük. Nem fér­nénk annyian a Fiatba. — Miféle Fiatba? — Az enyémbe. Az ott ni. látod? — mutat ki a vendég lő ablakán. — Csak nem... Hát te már itt tartasz? — Nem nagy valami. Spó­roltunk, aztán megvettük. De mi történt veled? Sápad1 vagy... Rosszul érzed magad? — Hagyj... semmiség. — De mintha a fogadat csikorgatnád... — Szóra sem, érdemes... Erős a sör, no meg ez a me­leg... De folytassuk: tehát Fiatod van? jT*,.. ' * — Remek. Kiváncsi lennék ra. hogy valóban e barátom vagy-e? — Mit akarsz? — Csak annyit: hagyd ott­hon d gyerekeket, helyettük vigyél magaddal engem és a feleségemet — a Fiatoddal. — Dehát az előbb azt mondtad, hogy tizenketten mentek... — Mesebeszéd! — És az újítási előleg? — Szintén! — Na, ez nagyszerül Át­vertél? — Át. De m manőverezz: mehetünk veletek, vagy nem? — Már mért ne jöhetnétek? A vonatban mindenkinek jut hely! — Nem a vonaton, a Fia­todon ! — Miféle Fiaion? — Ami ott áll kint — mu­tat az ablakon túlra. — Hja, drága barátom, hon­nan tudhatnám, hogy kié? — Miért, nem, a tied? — Eltaláltad! E megnyugtató tény után boldogan összeölelkeztek. Fordította: Baraté Rozália

Next

/
Thumbnails
Contents