Kelet-Magyarország, 1972. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-22 / 224. szám
¥(ft? szeptember 22. 1CBE£T-KA8YftC9RSZiM Jegyzetek: A munkásokkal együtt Vasipari üzem munkásai mondták nemrég. ..Folyton azt halljuk az irodában dolgozóktól: megint volt egy jó kötésünk, dörzsölhetjük a markunkat. Mintha az eredmények csakis azon múlnának milyen ügyesen lavíroznak az üzleti tárgyaláson." A kesernyés megjegyzésben a lényeg az volt. hogy ilyen szemlélet melleti elvész annak a helytállásnak a jelentősége, amit a feladatok konkrét végrehajtói tanúsítanak. lenn az üzemben. Nem újkeletű konfliktus ez a termelőhelyeken. Valóban tapasztalni lehet több helyütt, hogy egyesek úgy vélik: az eredményes gazdálkodás legfontosabb kelléke az ügyes „kereskedés", ezen múlik minden. „Aki otthonos a zöld asztalnál, annak nem fáj a feje a nyereség miatt" — hallani más megfogalmazásban ugyanezt a véleményt. Nem ritka viszont ennek az ellenkezője sem; következésképpen: amikor a piackutatást, az üzleti tárgyalást egyesek lényegtelennek, majdhogynem feleslegesnek vélik, s azt mondják, minden ott dől el a munkapadoknál. Utóbb gyakori téma a legkülönbözőbb körökben az információ, a tájékoztatási rendszer korszerűsítése. Ahol nemcsak beszélnek erről, hanem gyakorlatilag is igyekeznek megjavítani az üzemi tájékoztatást, s elérni, hogy a munkás, a műszaki jobban ismerje a vállalat, az üzem előtt álló feladatokat, ott is megfigyelhető; jobbára a számok zápora hull a hallgaÓVJ 1 tin ffP.PtVÚ pJplYlÚj diplomások Van közöttük pedagógus, mérnök, jogász, pártmunkás, gazdaságvezető, honvédtiszt. És most miután végeztek, mégis egy „családhoz” tartoznak. A marxizmus—leni- nizmus tudományának hivatásos propagandistái. Ezt tanúsítja a friss oklevél is. Évek kitartó munkájának az eredménye. Sok lemondással járt valamennyiüknél. ★ Majoros Józsefne kissé megilletődve veszi át az oklevelet. Pedagógus. Nyírteleken tanít a felső tagozaton. Tizenhetedik esztendeje. Itt a tanyavilágban kezdte a pedagóguspályát a képző elvégzése után. — Varjűlapos, Görögszállás és Nyírtelek voltak az állomásaim — mondja. Hogy mi van emögött? Évek ingázása a tanyavílág és Eger között. Tanított, foglalkozott az úttörőkkel, ellátta munkáját a községi tanács vb-ben. s mellette tanult. Levelező úton végzett a pedagógiai főiskolán Egerben. Számtan-fizika szakos. Úgy érezte, ez még nem elég. Belekóstolt a marxizmus—leni- nizmus tudományába. — Négy esztendeig jártam be minden héten Nyírtelekről Nyíregyházára előadásokra, szemináriumra, hogy továbbképezzem magam. Úgy érzem nagyon hasznos voll Tervem, hogy továbbra is tanítok, s a szaktárgyakban hasznosítom, amit a szakosítón filozófiából, politikai gazdaságtanból és a tudományos szocializmusból elsajátítottam. Érdekelte a marxizmus— leninizmus tudománya. Vallja, hogy hozzá tartozik az általános műveltséghez. Szükséges, hogy alaposabban is megismerje az ember, hogy el tudjon igazodni a világ dolgaiban. — Különösen a tudományos szocializmus kérdései izgattak, foglalkoztattak. Ez volt a fő szakom. Lesz alkalmam már az idén belőle valamit tovább adni. Ugyanis az űj pártoktatási évben KISZ-íiatalokkal foglalkozok. Falusi fiatalokat tanítok. A 'ilozófiát meg a fizika okta- ásában tudom hasznosítani íz iskolában. Nagyon lénye- es. hogy a fiatalok már az .kólában megismerkedjenek í tudományos világnézettel. Majoros Józsefr.é párttag. Uttörővezető. Ebben a munkában is hasznosítja majd a anultakat. És a szülőkkel aló foglalkozásban. — Úgy érzem nem volt hiábavaló a sok lemondás, fáradozás. „Gazdagabb” lettem. Biztosabb alapokon állok. És ez az elméletekben nagyon fontos. ★ Bugzkó Ferenc személyében ez év januárjától új főnöke van a nyíregyházi állomásnak. — Három és fél évig Eper- jeskéről jártam be Nyíregyházára tanulni. Ez az utolsó fél év jelentett valami köny- nyítést, miután ide helyeztek. Régi propagandista. Nem is olyan régen még Záhonyban oktatta a vasutas fiatalokat a marxista középiskolában. — Itt a fő szakom a politikai gazdaságtan volt. Elsősorban a gazdasági mechanizmus kérdései foglalkoztattak. Úgy érzem, kialakult bennem az a közgazdasági szemlélet, amelyet a szakmában hasznosítani tudok — vallja. Csaknem ezerkétszáz ember dolgozik a „főnök” irányítása alatt. Különböző vezető beosztású dolgozók. Lényeges a vasútnál az üzem- és munkaszervezés korszerűsítése. Nem mellékes az sem, hogyan foglalkoznak a munkaversennyel, a szocialista brigádmozgalommal. Különösen e területeken szereft ritetfi AZ ÉPÜLÓ SZAMOS—TŰR KÖZI ÁRVÍZVÉDELMI GAT (VARJÚ JENŐ FEL VJ f Épül a gát Mai technika — Hárommillió köbméter föld Egy méterrel magasabban Csípős, szeptemberi 'Szél süvít a gáton. Szárítja az eső áztatta sáros talajt és megszelídül odalenn a mélyedésben, ahol már felismerhetően alakul a toltés- falba épülő leeresztő zsilip betonszerkezete. Hadi Miklós jánkmajtisi és Király Lajos turistvándi betonozok mondják, hogy ők odalenn „nem érnek rá” fázni. — Nagyszerű munkát végeztek a Szamos—Túr közi árvízvédelmi gát építői. ön - kéntelen elismerésünk láthatóan jólesik nekik, pedig ki tudja, hányszor hallották már. Kezdettől sok esodáló- ja akad a monumentális építkezésnek. KíjüMek a községből — Mindenütt nagy érdeklődés kísérte munkánkat — mondják. — A községekből kijöttek nézelődni, kérdezősködni. Amikor Zajtánál dolgoztunk, a román határőrök is állandó „nézőink" voltak. Itt is gyakran meg- megállnak1 beszélgetni az érné kamatoztatni a tanultakat. — Bár ez évben még nem vettek számításba bennünket a pártoktatásban, de nem fogunk tétlenkedni Három vasutas dolgozó kapott oklevelet' — Valamennyien hasznosítjuk a szakmai oktatásban. Reméljük, hogy a következő oktatási évben már propagandistákként is dolgozhatunk — mondja. Egyiküknek sem volt könnyű a munka mellett tanulni. Sok-sok éjszakát eltol főttek a könyvek fölött. És következtek az izgalmak, a beszámólók, államvizsgák. — Sok lemondással jár a tanulás. De megérte, mert sok új dolgot tanultunk. Es tanulás közben jöttünk rá sokan, hogy a marxizmus—leninizmus élő tudomány, fejlődik. Értelmét a valóság adja. Az, ha az életben, a gyakorlatban megvalósítjuk. Ezért kell munkálkodnunk. És erre kötelez bennünket a friss oklevél is. Hiszen hivatásunknak tekintjük. Két új okleveles propagandista a most végzettek közül. Az MSZMP Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemének szakosító tagozatain állam- vizsgáztak: filozófiából, politikai gazdaságtanból és tudományos szocializmusból. Pártfőiskolai oklevelet szereztek. re járók, főként a Szamosaié ríalviak, a becsiek. Az emberek örülnek a védőgátnak. Biztonságot ad. hogy tudják, jövő nyártól már védi életüket, otthonukat. Meg aztán tetszik is a munka, ilyenhez hasonlót sem igen láttak. Király Lajos egy ..vallomással" folytatja: — Nem hitte a környéken senki, hogy meg lehet csinálni. Különösen három év alatt! Mi se nagyon. Édesapámmal, aki kubikos volt. beszélgettünk étről otthon. Gondolkodtunk,-!%©gy '»"le 1 hét.. ? Mennyi ember kell majd ehhez?! És tessék, kész lesz a gát, még előbb is. mint tervezték. Persze, ezt a munkát csak a mai technikával lehet megoldani. Szavaiból érződik az ölöm. hogy részt vehet ebben a hatalmas munkában. Hadi Miklós sem maradt közömbös a látottaktól: — Emberi kéz itt nem sok földet emelt. A töltésépítés .32 kilométeres teljes hosszában sem sok, vagy háromszáz ember dolgozol I. De a gépek! Biztos van ugyanennyi. . Dolgozik jó néhány szovjet földgyalu például. Látták bizonyára, nagy. sárga monstrumok. Hogy az mit bír?! Fel is szedi a földet és arrébb szétteríti. És milyen szép terepet hagy maga után . .. Tíz-tizenkét köbméter földei mozgat meg egyszerre. Kellenek is, hiszen a töltésépítéshez, amint hallottuk, több mint 3 millió köbméter földet kellett megmozgatni. Úgy gondolom, mostanában csak Kiskörénél végeznek ennél nagyobb földmunkát az országban. Zsilipek, hidak A beszélgetésbe Jakab Miklós építésvezető is bekapcsolódik: — Gépek nélkül aligha jutottunk volna ennyire. Több fő- és alvállalkozóval a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság vezeti a munkát. A mi építésvezetőségünk, a vízügyi igazgatóság IV. számú szaképítésvezetősége feladata például, hogy a védelmi gátba beépítsük a különböző betonszerke.zeteket, ahogy mi mondjuk, a műtárgyakat. Zsilipeket, hidakat. 1971 júniusában 100—110 emberrel és természetesen sok géppel kezdtünk a munkához, a túlsó végen, Tisztabereknél. És már itt vagyunk Komlódt^tfalunál. A gát utolsó, de legnagyobb leeresztő zsilipjét építjük tavasz óta, meg néhány kilométerrel arrébb Nagygépnél egy 56 méter hosszá betonúidat. amelyen az épütő csatorna fölött a határ felé vezető út halad majd át. A csatornaépítésnek csak nyomait láttuk a zsiliphez jövet. A gépek a több napig tartó esők miatt sártengerré vált terepen még nem tudtak dolgozni. A gáton kívül, azzal párhuzamosan épül a csatorna. Egyelőre a Kon - lódtótfalu—Tiszabecs közötti Szamos-kanyartól — a készülő zsiliptől — Csengersi- ma-Ujtelepig, öt kilométer hosszúságban. Később majd végig a gát mentén. Kettős céllal; egyrészt, ha szükséges. levezeti a gát által felfogott vizet a zsilipen át a Szamosba, másrészt ugyanonnan öntözővizet szállít a gazdaságoknak. A zsilipről, a munkálatokról néhány adatot kaptunk. Júniusra Yé«eünek C7 — Üzembe helyezés után 50 köbméter vizet ereszt át másodpercenként „rendes” körülmények között. De szükség esetén, magas vízállásnál 200 köbmétert is képes. Tizenötezer köbméter földet kellett megmozgatni, hogy megkezdhessük az építési. Ideiglenes töltést kellett emelni, hogy a régit megbonthassuk, mert abba épül a leeresztő zsilip Ha elkészülünk. a töltést visszaépítjük, azon halad majd a zsilip fölött a szamostatár- falva—komlódtótíalui közút. Az építés során 1200 köbméter betont és ezer mázsa vasat használunk fel. A partbblosításhoz 3000 köbméter követ építünk be. Az előrehozott határidő szerint júniusra kell végezni itt. Nyár végére pedig el kell készülnie az egész most épülő árvízvédelmi rendszernek. Hadi Miklós nem állja meg, hogy ki ne mondja: — Ki gondolt ekkora vízre? például nálunk Jankón nem is emlékeztek hasonlóra sem. Aztán mégis . . . Mire magunkhoz tértünk. mar nem volt otthonunk. Ha ez a gát 1970-ben meg lett volna! — Most meglesz — mondja Király Lajos — és magasabb lesz egy méterrel mindenütt, mint az akkor mért árvísszint. Tudjuk, nagyon sokba kerül ez az államnak. De azt hiszem, megéri, még akkor is, ha — és ezt mindnyájan reméljük — nem lesz rá szükség Farkas Káinná Kadar %% zéseivel traktálják a jelenlévőket. Kétségtelenül fontos ez is, de aligha éri el célját a tájékoztatás, ha megkerülnek olyan kérdéseket, amelyek számokkal ugyan nem mérhetőek, de közvetlenül érintik az emberi kapcsolatokat — vagy ahogy újabban mondani szokás: a termelés emberi, társadalmi oldalát, Persze, aligha várható el, hogy minden üzemben minden munkás töviről hegyire ismerje az egész vállalat mechanizmusát, azt. hogy az egyes munkahelyek milyen módon egészítik ki egymás- munkáját Azt viszont már joggal számon lehet kérni, mit tettek a gazdasági vezetők azért, hogy a dolgozók reális képet kapjanak a munkaműveletek fontosságáról. Másképpen: mit tettek azért, hogy a könyvelésben, vagy a piackutatásban dolgozók ne higgyék, ők a vállalat megváltói, hanem tudják: a legnagyobb nyereséggel kecsegtető szállítás sikeréhez végső soron a munkásoknak, a termelés közvetlen irányítóinak a fegyelmezett munkája szükséges. Ugyanakkor az utóbbiak se véljék úgy, hogy az ő szakértelmük, szorgalmuk önmagában is felvirágoztatja a eéget: a jó munkához előbb megrendelés kell, aztán anyag, szerszámok. ..észnél kell lenni", ha a megrendelő minőségi kifogást emel, vagi' kötbért akar a vállalat nyakába varrni. Mindezekről nemcsak lehet, szükséges is érthetően, őszintén szólni, amire talán még inkább odafigyelnek az emberek, mint a számhalmazra, amiből sokszor alig tudják kihámozni a lényeget. Megelőzés, visszatartás Felkapott dolog manapság az üzemekben, hogy a selejtmunkákból, vagy a „fusiban” készült és leleplezett darabokból kisebbfajta kiállítást rendeznek helyben. Mindezt nevelési céllal, mások okulására szorgalmazzák. Aligha fér kétség a módszer hasznosságához. Tény. hogy a nyilvános megszégyenítésnek nagy visszatartó ereje van — mások a kiállítás láttán százszor is meggondolják, hogy érdemes-e felületesen dolgozni, vagy sokszor néhány forintos- munkát engedély nélkül az üzem anyagából, az üzem gépein és energiájával. titokban összeeszkábálni. Mégis felvetődik a kérdés: csupán ez az egyetlen módszere a nevelésnek? Az ilyen üzemi „fusimúzeumok”, meg „selejttárlatok" bármennyire is mennek eseményszámba egy- egy munkahelyen, végül is már megtörtént eseteket rögzítenek. Pedig az ilyen cselekedetek korántsem a leleplezésnél kezdődnek, hanem már az elhatározásnál. Ebből következik a másik kérdés: hol nyílik lehetőség felületes munkára, vagy törvénytelen fusizásra? Nyilván ott, ahol baj van az egész munkaszervezéssel; ahol rendezetlenül egymás hegyen-hátán kallódnak értékes anyagok; ahol felületes az ellenőrzés, vagy a végzett munka számonkérése. Az ilyen „környezet” valósággal kínálja az alkalmat a látszatmunkára éppúgy, mint a fusizásra. Ahelyett tehát, hogy némely gazdasági vezető az ilyen kétes értékű muzeális tárgyakkal dicsekszik Nálunk megköveteljük a rendet!" —. sokkal hasznosabb, ha elejét veszi az ilyen kiállítások rendezésének. Nyilvánvaló, hogy g,legkörültekintőbb munkaszervezés, az üzemi fegyelem megszigorítása mellett sem küszöbölhető ki teljes mértékben a selejt, meg a fusi. Ahány ember, annyiféle képesség, s végtére nem lehet előre „látni" egyesek gondolatát. Viszont joggal feltételezhető, hogy ahol a lazítás, a szabálytalankodás legkisebb réseit is igyekeznek eltömíteni, s ahol eleve nagy kockázatnak tűnik a legkisebb kilengés is, ott aligha gyűlik egybe kiállításra elegendő termék. Végtére is: nevelési módszernek sokkal észszerűbb a megelőzés, mint az utólagos kipel- lengérezés. Angyal Sándoi
