Kelet-Magyarország, 1972. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-17 / 220. szám

S. oMaT

*vr

1972'. szeptember TT

HÉTFŐ:

A DIFK nyilatkozata a vietnami megoldás lehetőségeiről. — Kissinger megkezdi moszkvai tárgyalásait.

KEDD:

A közös piaci tagországok külügyminisztereinek római értekezlete. — Csehszlovákiában megkezdődik a Varsói Szerződés országainak Pajzs ’72 hadgyakorlata.

SZERDA:

A két német állam képviselői folytatják megbeszéléseiket. — A lengyel külügyminiszter bonni látogatása.

CSÜTÖRTÖK:

A1 Bakr iraki államfő a Szovjetunióba érkezik. — Szöulban tanácskoznak a koreai vöröskeresztes delegációk.

PÉNTEK:

A NATO Strong-express fedőnevű hadgyakorlata Észak-Európában. — Plenáris, majd bizalmas jellegű eszmecsere Párizsban a vietnami problémáról.

SZOMBAT:

Üjabb összeütközések Észak-Irországban. — Izraeli páncélosok behatolása Libanonba.

Chile — harc közben

i

3. A gyógyulás: győzelem

Lezárult a rekordok olimpiája, valamelyest csendesedtek a müncheni merénylet utóhangjai is — a világ- politika, s azzal együtt az átlag újságolvasó lassan visz- szatérhet „rendes kerékvágásába”. Ez pedig annyit jelent, hogy nincs hiány eseményekben ...

Finisébe lépett az amerikai elnökválasztási küzdelem, mór csak ötven nap van hátra, hogy az Egyesült Államok szavazói az urnákhoz járuljanak. Nixon egyelőre szinte behozhatatlannak látszó előnyre tett szert: a heti közvéleménykutatások 34 százalékkal helyezték demokrata versenytársa elé. Igaz, McGovern — a különböző bukdácsolások után — tulajdonképpen most kezdi összeszedni magát, ezekben a napokban Edward Kennedy kíséretében folytatja első igazi kampánykörútját. A legtöbb szó továbbra is a vietnami háborúról esik, lényegében a hét minden napján előtérbe került az indokínai válság.

Felélénkültek a harci cselekmények, Saigon lakosai két éjszakán át virrasztottak a mind hangosabb ágyúdörej miatt. A Bien Hoa-i támaszponton, a szabadságharcosok sikeres rajtaütése után, a saigoni rezsim hadseregének száz helikoptere és repülőgépe lángolt: a robbanásokban és tüzekben ismét alaposan megperzselődhetett az annyit reklámozott „vietna- mizálási” politika. Az amerikai légierő a hét közepén eddigi legsúlyosabb támadásait intézte a VDK ellen: a szerdai napon az ország valamennyi lényeges célpontjának felét (!) bombázták: városokat és falvakat, utakat és iskolákat, hidakat és kórházakat.

A Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormánya a nehéz és bonyolult körülmények között újabb kezdeményezést tett és felvázolta egy békés megoldás útját. Nyilatkozata abból indult ki, hogy Dél-Vietnam- ban ma két kormány és két hadsereg van, valamint egy harmadik közbeeső politikai frő, különböző semleges csoportokból. A DIFK olyan koalíciós kormányt javasolt, amely magába foglalja e három politikai irányzatot, kivéve az amerikaiaknak személyében teljesen elkötelezett Thieut. Amikor Saigonban és Washingtonban „kommunista veszély” ürügyén keltenek hisztériát, a DIFK kijelentette, hogy Dél-Viet- nam nem szocialista rendszerű lesz a béke helyreállítása után, de a függetlenség természetesen az amerikaiak teljes katonai visszavonulását jelenti majd.

Az indítvány elhangzott — a választ az amerikaiaknak kell megadniok. Csütörtökön, a párizsi Vietnam-konferen- cia immár 159. ülésén az ér- dembeni felelet elmaradt, nem jegyezhettek fel új elemet. Mi történt a következő napon, a bizalmas jellegű tárgyalásokon, arról — éppen a megbeszélések zárt jellege miatt — még nem lehet hitelt érdemlő tájékoztatást adni. Természetesen nem a megbeszélések formája számít, hanem a lényeg, s alapvető változásokra vajmi kevés remény kínálkozik az amerikai magatartásban.

Mozgalmassá vált az európai szintér is. Itt is élhetünk az előrejelzés eszközével; előreláthatólag november 22- én kezdődnek meg Helsinkiben az európai biztonsági konferencia sokoldalú előkészítő munkálatai. Nyilvánvaló pozitívumként könyvelhetjük el, hogy erről is szó esett a moszkvai szovjet—amerikai konzultáción. Sok más fontos téma, így a SALT-megbeszé- lések és kétoldalú gazdasági kapcsolatok mellett. (Az amerikai szenátus, sok huzavona után, végre ratifikálta a SALT-egyezményt.) A légkör javulását szolgálta a lengyel

A nagy tér megtelik a gépkocsikkal, emberekkel. Idegenül nézem, hogyan rendeződnek el. Azt hiszem, senkinek sem ízlik most a sar- koskodás, fegyelmezősdi, de azért csinálják.

Elég volt a linkeskedésből öcsikém. Eleget játszottad a bazári majmot. Mindenkitől vársz valamit magadnak, de semmit nem adsz. Meg vagy sértve, ha oda tesznek, ahol a helyed van. Csináltál valamit életedben? de azt elvárod, hogy mindenki a te utad egyengesse 1

— Na, most megmérhetjük.

— Micsoda? — riadok föl.

A pilóta. Kezében a mérlegesdoboza, s biztatóan integet.

Úgy följön bennem a düh, hogy sírhatnékom támad. S odavágok egyet a kezére. Nem jól találom el, alighanem nekem fáj jobban, de a célomat elérem: begurul. Félredobja a dobozát és áthajol,

külügyminiszter eredményes bonni látogatása, s úgy tűnik, sikerült néhány részkérdésben kompromisszumos megállapodást köthi a két német állam képviselőinek tanácskozásain. A „tizek”, a Közös Piac tagállamainak római miniszteri értekezletén ugyancsak állást foglaltak a biztonsági konferencia előkészítése mellett, jóllehet akadtak zavaró fennhangok is. Változatlanul össze kívánják kapcsolni a konferencia már régen megoldásra érett kérdését a sokkal bonyolultabb, s ezért kezdetibb szakaszban lévő „kiegyensúlyozott európai fegyverzetcsökkentéssel”.

Nem lenne teljes azonban európai körképünk, ha nerfi szólnánk két katonapolitikai momentumról. A héten kezdődött meg a NATO Strong- express fedőnevű hadgyakorlata, tíz atlanti ország haderőinek részvételével. (Francia egységek is jelen vannak, de csupán tengeri aknaszedést vállaltak!) A hadijáték átcsoportosításokat és támadó mozdulatokat gyakorol, elsősorban az északi térségben, Norvégia körül, s a műveleteket jó előre, kellő hírveréssel beharangozták. Ugyanezekben a napokban sor került azonban a Pajzs—72 elnevezésű közös hadgyakorlatra is, amelynek során a Varsói Szerződés öt tagállamának csapatai — köztük néphadseregünk alakulatai — a szocialista országok védelmi képességéről, felkészültségéről tettek tanúbizonyságot. A kedvéző európai fejlődés okai között eddig is jelentős szerepet . játszott a szocialista országok gazdasági, társadalmi és nem utolsósorban katonai ereje, amely érthetően elriaszt minden lehetséges támadót. Ez az erő most ismét bizonyítást nyerhetett. A két hadgyakorlat célja és jellege természetesen alapvetően különbözött egymástól: a szocialista országok demonstrációja az enyhülés irányában hat a NATO feszültségkeltő mozzanataival szemben.

Közben csomagolnak és repülőgépre szállnak a külügyminiszterek és nagykövetek: nemsokára kezdődik az ENSZ-közgvűlés évi ülésszaka. A jövő héten bizonyáré még gyakoribb lesz a New York-i keltezés.

KISREGÉNY

üt, meg csip. Némán, gyűlölettel, verekszünk. Káromkodik, de rajtam nem tesz túl, felsorolok mindent, amit tudok, nem kevés.

Hirtelen visszahúzódik. Nem nehéz kitalálni: jön valaki.

A tisztek, a főhadnagy elvtárssal az élükön. Ott állnak meg a kocsi mellett, nyilván eligazításra. Mi ketten meg sziszegjük egymásnak az igéket.

Én azt hiszem, kapiskálom már, mi történik itt.

Szél van, hideg van, folytonosan siettetnek bennünket, idegeskednek, rengeteg a kényelmetlenség. Mindig van valami zűr, soha semmi nem klappol, valaki mindig elké: sik, valakit mindig keresni kell. Én azonban nem veszem át ezt a hangulatot. Gondolkodom.

Nem Sápitozom asszonymódra: „istenem, honnan jön ez a rengeteg víz!” Sok eső

A saptiagói parlament palotájától kpliajításnyira, a chilei főváros egyik főútvonalán kopottas, háromemeletes épület áll: a Chilei Kommunista Párt székháza. A falakat kemény munkás- és parasztarcokat ábrázoló harcos plakátok borítják, a lépcsők fordulóinál hevesen vitatkozó csoport. A második emeleten, a titkárság egyik puritán, függöny- és sző- nyegtelen szobájában, kopár faasztal mellett hangzott el az a kifejezés, amely a chilei baloldal belső helyzetét és legsúlyosabb problémáját tömöríti: „Doble militancia”.

Ez a spanyol kifejezés „kettős harci elkötelezettséget” jelent. A chilei politikai harc gyakorlatában pedig azt, hogy á szocialista párt vezetőségében (mégpedig nemcsak a középső, hanem a felső szinten is) voltaképpen sokan a szélsőbaloldal politikáját hajtják végre, miközben formailag a kormányban lévő, az Unidád Popular szerves részét, sőt mennyiségileg fő erejét alkotó szocialista párt tagjai.

Vannak esetek (nyilvánvalóan ez a kisebbség), ahol tudatos romboló akcióról van szó: arról, hogy a szélsőbal- oldali csoportok beszivárogtak a szocialista pártszervezetek soraiba. Az esetek nagy részében azonban a kellő politikai szilárdság és tapasztalat hiánya hajt egyes szocialista politikusokat a társadalmi átalakulási folyamat mértéktelen és irreális felgyorsítása, vagy éppen kalandorkísérletek irányába.

1972 nyarára ez a kettős folyamat (az amerikaiak és az oligarchia nyílt szabotázsa és az ultrabal nyomás egymást kiegészítő hatása) igen súlyos és veszélyes helyzetet teremtett. A földreformtörvény már említett megszegésén túlmenően az államosítási folyamat során is túllépték a reális határokat, s olyan középüzemeket, sőt kisüzemeket is államosítottak, amelyek ebben a szakaszban csak felesleges terhet jelentenek az Unidad Popular kormánya számára. Ez a folyamat természetesen a középrétegek újabb csoportjait állította szembe a kormánnyal, s ezek a csoportok részben nyílt és törvénytelen gazdasági szabotázsba (árurejtegetés, feketekereskedelem, stb.) kezdtek. Az adott helyzetben ez újabb üzemátvételeket és gazdasági kényszerintézkedéseket eredményezett, ami persze tovább feszítette a helyzetet. A chilei kommunisták ismételten felemelték figyelmeztető szavukat és fellépésük két lényeges eseményhez vezetett. Az egyik: az Unidad Popular pártközi tárgyalásai a kereszténydevolt, nagy hő, gyors olvadás: fizika ez, nem isten verése. De ami a vizet illeti — no, ez nagyon érdekes.

Előfordul, hogy van egy kis nyugságom, nem ugraszt az öreg jobbra-balra — olyankor vizet merítek a tenyerembe, elnézegetem. Ide-oda görög a csepp, osztódik vagy egyesül, ha kicsit ferdítek a markomon, akkor lassan, szinte tapogatózva kúszni kezd lefelé, fényes nyomot hagyva maga után, mint a csiga; aztán lehull, szétzúzódik a kövön, s azonnal fel is támad részecskéiben, amelyek úgy üldögélnek körben, mint az anyjukra váró madárfiókák; megfigyelem azt is, amint az egyik csepp mohón, hevesen összeolvad a másikkal, a harmadikkal, kövérre híznak, testvéreikkel tovább táplálkoznak, s lám egyszer csak szétreped a nagy pocak — volt nekem egy nevelőm, az mindig régi meséket mesélt a

gyerekeknek, emlékszem a

Kisgömböc történetére, a víz is ilyen, kárörömmel figyelem a sorsát. Ha valaki látna ilyenkor, holtbiztosán tökéletes hülyének nézne, ahogy ülök az asztalnál, vizespohárral a kezemben, s égy színházra való grimasz vonul át a pofámon.

mokratákkal. A másik: a

kormány átalakítása.

Ami a pártközi tárgyalásokat illeti, a kommunistákat és a legérettebb szocialista vezetőket — élükön Allendé- vel — az az elgondolás vezette, hogy a kereszténydemokrata pártban vannak haladó frakciók és nem szabad megengedni, hogy a pórt egésze a szélsőjobboldal politikai foglyává váljék. A pártközi tárgyalások időpontjában azonban a középrétegeknek az Unidad Populartól való eltávolodása már annyira előrehaladt, hogy a keresztény- demokrata centrum és jobboldal (mindenekelőtt Frei ex- elnök) álláspontja érvényesült. E politikusok szerint ugyanis elegepdő megvárni az 1973 márciusi parlamenti választásokat, amelyeken szerintük a Unidad Popular elveszti pozícióit, s ekkor Al- lende a maga elnöki hivatali * idejének hátralévő három esztendejében már legális nyomással is megbénítható.

A másik akció, a kormány átalakítása viszont egyértelműen pozitív eredménnyel zárult. Mindenekelőtt azért, mert kiszorultak a gazdasági élet irányításából a személyükben sokszor igen tehetséges, de felelőtlenségre hajlamos politikusok. Olyan vezetők kerültek előtérbe, akik következetesen kiálltak az Unidad Popular eredeti, józan és reális programjának betartása mellett.

Ebben a helyzetben a chilei szélsőjobboldal cselekvésre szánta el magát. Igv került sor azokra a tüntetésekre, barikádharcokra, rendőrgyilkosságokra, amelyek augusztus és szeptember fordulóján rázták meg Chilét, s amelyekben a szélsőjobboldalt tömörítő nacionalista párt, meg a nyíltan fasiszta „Haza és Szabadság” szervezet emberei vitték a főszerepet. Ezzel a terrorrohammal

(Folytatás az 1. oldalról)

nek felszabadításában. A katonai parádé egyik legnagyobb érdeklődéssel kísért, leglátványosabb mozzanata volt a szovjet alakulatok felvonulása, amelyet a taktikaihadműveleti rakéták menete zárt. A csehszlovák testvérhadsereget légelhárító, tüzérségi, utász- és rakétaalakulatok képviselték a díszszemlén.

A másfél órás seregszemle befejezése után Andrej Grecsko marsall rövid beszédben üdvözölte az emelvény előtt összegyűlt sok

Nem tehetek róla, ilyen vagyok. Sokan mondták már azt, hogy sose fogok megkomolyodni. Szerintem azonban ez tévedés, s ezt is a víztől tanultam, amely kitölti a hosszú poharat is, a kerek bögrét is, a teáskanna hasas részét ugyanúgy, mint a csőrét. Mindenkinek megvan a maga formája, de ha nincs benne elég matéria, akkor vannak olyan részei, amelyek üresen maradnak, konganak. Én is ilyen voltam, most pedig mintha megmerítkeztem volna valamiben.

Kijárok például a gáthoz, pedig nem is kellene. A munkát nem bámulom, azt senki nem szereti, keresek olyan helyet, ahol már kész a nyúlgát, vagy tart a partmű; nézem, hogyan küzdi előre magát az áradat, hányja-veti hátán a jégtáblákat, nyomakodik, keresi, hol könnyebbülhetne meg, hol szabadulhatna attól a kínzó feszültségtől, amely eltölti.» Isten bizony sajnálom inkább a Dunát, mintsem utálom, hogy gonosz, örömét leli a pusztításban, meg effélék — így írnak róla az újságok. Szerintem ez a szöveg arra való, hogy felpiszkálja azokat, akik a gáton dolgoznak. Roham előtti rumadag, hogy megfeledkezzenek

párhuzampsap külön veszélyt jelentett, jiogy a jelek szerint a középrétegek tekintélyes része még mindig a jobboldal vak politikai tartalékát alkotja: ezt bizonyította a jobboldali terrorakciókat megelőző kereskedősztrájk.

Az óriási nemzetközi figyelmet keltő „chilei kísérlet” e

válságos szakaszában az Unidad Popular olyan érettségről tett tanúságot,. ami történelmi jelentőségű. A kommunista és a szocialista párt közös nyilatkozatot adott ki, amelyben úgy határozott, hogy félreteszi az együttes küzdelmet akadályozó (fenn- tebb vázolt) nézeteltéréseket és egységesen indul harcba a jobboldal ellen az eddig elért társadalmi és politikai vívmányok megvédéséért. Ezt az egységes harci álláspontot erősítette meg a legutóbbi, majd egymilliós santiagói tömegtüntetés.

Ez a rendkívül fontos döntés a politikai gyakorlatban természetesen azt jelenti, hogy a szocialista pártot meg kell szabadítani a „Doble militancia” beszűrődésétől és fokozatosan ki kell bontakoztatni olyan gyógyulási folyamatot, amelynek során újra megszilárdul az imperialista- és oligarchiaellenes erők politikai akcióegysége. Ez -nehéz és kockázatos folyamat, hiszen súlyos gazdasági helyzetben, az amerikaiak által tüzelt szélsőjobboldal várható további provokációinak árnyékában kell végrehajtani. Az Unidad Popular két nagy pártjának egységnyilatkozata azonban bíztató jel. Azt az ígéretet hordozza, hogy a márciusi parlamenti választásokon az Unidad Popular megőrzi pozícióit — és ezzel megőrzi az egész haladó világ számára oly fontos „chilei kísérlet” vívmányait is.

ezer prágai lakost, s a csehszlovák főváros népének, minden csehszlovák dolgozónak tolmácsolta a Szovjetunió párt- és állami vezetőinek, Brezsnyevnek, Podgornijnak és Kosziginnak szívélyes jókívánságait. (MTI)

★

Szombaton Prágából hazautaztak a Varsói Szerződés tagállamai testvéri hadseregeinek katonai küldöttségei, amelyek megtekintették a Pajzs—72 közös hadgyakorlatot a Csehszlovák Szocialista Köztársaság területén.

a hidegről, a fáradtságról és a veszélyről. „Harc a megvadult’ elemmel”, írják, s bennünket is meg akarnak vadítani.

Akkor már százszor inkább Parázs elvtárs módszere, aki mindig halk, a szeme tükre teli vérerekkel, s mégis türelemmel fürkészi maga előtt az embert, a tárgyat, bárki, vagy bármi legyen is, a mondatai kerekek, egyszerűek, az utasításait kétszer-háromszor is elismétli. Nem ordít, mint Tönköly — igaz. Tönkölyt nem lehet irigyelni, a fuvarosokkal foglalkozik, s ha nem a természet rendeli a lovat erősebbnek, mint az embert, akkor az embereknek, a fuvarosoknak kellene húzni a kocsit, s a lovak hajtanának, s jobban menne a munka.

Verekedtem már én is elégszer — jobban mondva: bekerültem egy-két bunyóba, ahol aztán olyan laposra vertek, mint egy cintányért, de miért? nem azért mert rövid volt a karom, vagy gyönge az ütésem, hanem az idegeim miatt. Minden fájdalomtól kiborulok, s nem tudom, mit csinálok. Márpedig az győz, akinek tiszta marad a feje.

(Folytatjuk)

Réti Ervin

Fiilöp János:

28.

n- e.

Díszszemle Prágában