Kelet-Magyarország, 1972. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-17 / 220. szám

1972. szeptember 17. KELET-MAGYARORS2AS 3. oldal A PÁRT VB LÉGKÖRE Tsz-tagok életkörülményeiről tárgyalt a nyíregyházi járási végrehajtó bizottság A nyíregyházi járási pártbizottság végre­hajtó bizottsága ülésén vettünk részt. A na­pirend címe ez volt: „Termelőszövetkezeti tagok élet- és munkakörülményeinek alaku­lása.” Tehát nem kevesebbről, mint arról, hogy a megyenyi nagy súgó járásban a lakos­ság döntő többsége hogyan él, hogyan dolgo­zik, milyen a jövedelme, hogyan érzi ma­gát a mi társadalmunkban, a szocialista szö­vetkezetekben. Nehezíti a munkát, hogy olyan járásról van szó, ahol megtalálhatók a végletek. Néhány tanyán még a petróleum­lámpa világít és vannak már szakosított te­lepek, ahová csak fehér köpenyben lehat belépni... Engedtessék meg a krónikásnak a szub­jektív megjegyzés. Bárhol jártunk pártvébén, bármilyen szinten, akár községi, üzemi, já­rási, városi, vagy rhegyei, a légkör minde­nütt ugyanaz. A magas hőfokú felelősségér­zet az emberek sorsaiért. A pártvébék bár­mit tárgyalnak, céljuk az ember, vitáik a dolgozó ember sorsának állandó javításáért történnek. Kik ültek ott ezen a vébén? Nyugdíjas állami gazdasági igazgató,, tsz-elnök, pedagó­gusnő, üzemi párttitkár, iskolaigazgató, ta­nácselnök és természetesen a járási pártbi­zottság titkárai. Olyan emberek, akik érzik felelősségüket a járás minden egyes embe­réért. Érvelnek, vitáznak, sokszor nagyon élesen, de egyetlen célért: az emberért. Ta­lán szabad így fogalmazni, hogy ezekben a vébékben csúcsosodik ki a marxista—leni­nista párt gondolkodása, stílusa. Idézzünk találomra néhány vitaindító kér­dést. Mi az oka, hogy az átlagos jövedelem­ben nem érjük el az Oiszágos átlagot? Miéit csökken zöldségből és gyümölcsből a terme­lés? Hogyan alakulnak a feltételek a tsz- tagok nehéz fizikai rtiünkájándk könnyítésé­re? Biztosítotf-e a tervezett reáljöüedelem- emelkedés? Mit tesznek a balesetek elkerü­léséért? A bölcsődei ellátás javításáért? Vonzóbbá hogyan kívánják tenni a termelő­szövetkezetet a fiataloknak? Hogyan segí­tik a termelőszövetkezeti asszonyokat, anyá­kat? Sok irányú, gondos és alapos vizsgálódás, tanulmányozás előzte meg a napilenden sze­replő jelentés elkészítését. Az elemzés ter­mészetesen az MSZMP X. kongesszusáiiak irányelvei, illetve a megyei pártbizottság ás a nyíregyházi járási pártbizottság határoza­tai alapján szolgálta a munka további foly­tatását, javítását. Nagy ütemű és jelentős a fejlődés, de mégsem elégedett a Végrehajtó bizottság. Érdekes vita volt a mezőgazdasági szak­munka megbecsüléséről A jelentésekből is és a hozzászólásokból is kitűnt, hogy a ter­melőszövetkezetek vezetőségei már igen sok helyen figyelemmel vannak erre. eleve az alapszabályban is rögzítették. LaSsán-lassan múlóban van az a hangulat, amit sokan így fogalmaztak meg: „Minek tanuljak, a ka­pálás oklevéllel is ugyanaz,” Kezdik megbecsülni az oklevelet a dolgo­zók is és a vezetők is. Akad olyan munka­területe a mezőgazdasagnák, ahol elég gond­ban van a vezetőség, nogyan biztosítsa a ta­nulásért jogosan járó piuszt. Mégpedig azért, mert tapasztalt, jó fnünkások nem egy mun- kaágbab jobban, de legalább ugyanúgy vég­zik feladatukat, mint a frissen szerzett ok­levelesek. Ez igaz — hangzott el a titkári összefoglalóban — de ez nem jelenti azt, hogy csökkenjen a szakképzettségek megszer­zésének vonzereje. Ezt mindenhol helyileg, a helyi adottságoknak megfelelően rendezni kell és lehet. Annál is inkább, mert egyre nő a szakképzettség fontossága. Mezőgazda- sági üzemeink mindinkább gépesítenek, mind­jobban tért hódít a k=“mizálás. a tapaszta­latlanság állandó baleseti veszélyt rejt magá­ban. Olyan javaslat is elhangzott, hogy télen a hélyi viszonyokra alKalmazva jó előadók­kal előadásokat kellene szervezni az embe­rek képzettségének növeléséért, a balesetek megelőzéséért. A legfontosabb, — állapította meg a vég­rehajtó bizottság — a munkafeltétéleket szüntelenül javítani, hiszen ez az életszín­vonal emelésének az eszköze. A járásban célul tűzött jövedelemnövekedésre megvan­nak a feltételek. Törekedni kell az évi folyamatos munkaellátásra. Különösen fi­gyelemmel kell lenni a fiatalságra, akik mindinkább városiasabban akarnak élni. Az ő figyelmük a közös munkán van, mert gyűjteni, vásárolni, jól öltözködni akarnak, folyamatos pénzjövedelemhez kívánnak jut­ni. Tehát a fiatalok számára vonzóvá kell tenni a ♦- melőszövetkezeti munkát, a falu­siéletet. De természetesen nemcsak a fiata­lokról voit szó. Minden korosztályról, külö­nösen az anyákról, a dolgozó nőkről. Mind­ehhez pedig javítani kell a szolgáltatási vi­szonyokat, a kommunális, egészségügyi, kul­turális ellátottságot. Ez komplex feladat, hi­szen a munkafeltételek javítása a termelő- szövetkezetekben történik, de a többi fel­adat megoldásában döntő szerepe van a ta­nácsnak, illetve a társadalmi szerveknek. A fiatalok és a nők helyzetének könnyí­tésében fontos feladat a megfelelő bölcsődei helyek kialakítása, az üzemi étkeztetés meg­szervezése, mégfeielő tisztálkodási lehető­ség, stb. Felhívta a végrehajtó bizottság a figyelmet, hogy sölcszor kevés anyagiakkal is segítem lehetne, ha a vezetés az eddigi­nél nagyobb figyelmet szentelne ennek a kérdésnek. Van példa arra is, hegy rosszabb adottságokkal rendelkező magyarán pilla­natnyilag szegényebb téeszben megoldották a kellő mosdási, fürdési lehetőséget, míg nem egy jobb körülmények között gazdálkodó lu­eszben ugyanez nem megoldott. Néhány feladat a végrehajtó bizottság ál­lásfoglalásaiból: A helyi adottságoknak megfelelő ösztönző bérezést kell kialakítani. Az idős termelőszövetkezeti tagokról job­bár! kell gondoskodni. A nehéz fizikai munkától védeni a tag­ságot. A fiataloknak kedvező munkakörülmé­nyeket biztosítani. A végrehajtó bizottság célul tűzte ki: a további fejlődés érdekében meg kell te­remteni a X. kongresszus határozatainak és a helyi lehetőségeknek az összhangját. Gon­dosan Kell tartani az arányt a fejlesztés és a jövedelem között. A jövő mindenkinek ér­deke, hosszú távon és állandóan emelni a reáljövedelmet csak ennek figyelembevéte­lével leHet. A nyíregyházi járás termelőszövetkezeti tagjainak élet- és munkakörülményei ala­kulásáról szóló jelentés hamarosan a járási pártbizottság elé kerül. Újult erővel folyik tovább a politikái és a gazdasági munka, az emberek jobb életéért. EPILÓGUS zárójelben: (Életünkben vannak gondokj akadnak gyenge vezetők, még van­nak nehezen élő családok, elhagyatott öregek, de mégis, hol van már az uram-bátyám vi­lág, ahol a tisztségviselők mindig és minden­hol csak a saját pecsenyéjük sütögetésével foglalkoztak.) Ordas Nándor Egy csendes hivatal Rend a poríán Az ellenőrzés nem luxus, sokat hoz a „konyhára“ Csendes mellékutcában, egy bérházi lépcsőházból nyí­lik a hivátal, még tábla sincs az ajtaján. Ezt a hiva­talt nem ismeri a nagykö­zönség, de ismerik a gazda­sági szervek, a vállalatok, a szövetkezetek vezetői, s kü­lönösen a főkönyvelők. Az itt dolgozó harminckét revi­zor ugyanis minden évben minden hozzájuk tartozó gazdálkodási egységet meg­vizsgál. 1721 munkanap 1972 élső hat hónapjában száznegyvennégy vállalatéi, tSz-t, APÉSZ-t, ipari szövet­kezetét ellenőriztek a me­gyében. Márton Lajos hiVa- talVezető azt közli: fél év alatt ezerhétszázhuszonegy mühkanapot fordítottak el. lenőrzésre. Visszaszámolok: egy ember mintegy ötévi munkája. Kérdezem, hogy nem luxus ez? Miért lenne az? — vá­laszol kérdezve, hiszen a hi­vatalt azért hozták létre, hogy az állam érdekeit kép­viselje a vállalatokkal szem­ben, illetve azoknál. Vizs­gálniuk kell, hogy például a köztartozásoknak hogyan tet­tek eleget, hogyan érvénye­sülnek az első vonalban a gazdasági szabályzóig olajo­zottan működik-e a fékrend­szer, stb. Az első féléves ellenőrzé­sek megállapítása, hogy har­minc százalékkal nagyobb mérvű a megyei vállalatok­nál felfedezett adóhiány mint taValy ilyenkor: több, mint tízmilliós. A revizori vizsgálat következménye, hogy több, mint negyvenkét­millióval kellett csökkenteni a vállalatok fejlesztési álap­ját, s huszönkilencfhilliöval növelhették ugyanakkor eredményüket. Ez csak lát­szólagos ellentmondás, hiszen nem egy vállalatunknál fe­kete beruházásokat számol­tak el az eredmény terhére. A revízió csak helyreállítot­ta a rendet, áttette a kiadást a fejlesztési alapra, s ter­mészetesen bírságot is kirótt. Értik a szakmát A Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatóságának Szaboles-Szatmár megyei Hi­vatala 1971. január elsejétől dolgozik a jelenlegi keretek között. A rendelkezések be­tartása az elsőrendű célja. Ha másképp nem megy, ter­mészetesen szankciókkal, de néni ez a leglényegesebb. Ha­nem a megelőzés, á preven­tív szerep. Az addig válla­lati és szövetkezeti adóhiva­tal másfél éVé a mezőgaz­dasági szövetkezeteket is ellénőrzése alá vonta. Sok tapasztalat igazolja ennék áz intézkedésnek a helyességét, időszerűségét. A hivatal révizörai — ahögy á közriyélV moftdátli szokta — értik a szakmát. A vizsgált szakmának megfe­lelően rendelkeznek egyete­mi, főiskolai végzettséggel, közgazdászok, magasan kva­lifikált számviteli szakembe­rek. Minimális követelmény az, hogy okleveles könyv­vizsgáló, mérlegképes köny­velő legyen itt valaki. Aki új ember, az fél évig ta­pasztalt revizorral járja a vállalatokat, s azúlán kezd csak önálló vizsgálatokhoz. Vizsgálataik nem öncélúak, hanem nevelő jellegűek, a pénzügyi revízió, a mérle j- bevallás ellenőrzése mellett azt is megválaszolják, ha nem értik valahol a jogsza­bályokat. Indokolatlan prétíiiumok Eddigi tapasztalataikról kérdem a Hivatal vezetőit, így fejezik ki: a vállalati önállóság jó dolog, de azzal vissza is lehet éihi. Ezért a vizsgálatok segítenek abban, hogy minél kevesebb ilyen, legyen. Miket vizsgáltak az első fél évben? Áz állami ártámogatások hatékonysá­gát és igénybevételének jo­gosságát, a vállalati árpoliti­kával, áralkalmazással kap­csolatos jelzésekei, — hogy csak ezt a kettőt említsük. S érdekes megállapításokat tar­talmaznak a jegyzőkönyvek. Például arról, hogy az egyik megyei vállalatnál — miköz­ben az állam jelentős össze­gekkel dotálja — a vezetők több tízezer forintot vesznek fel prémium címén. Vagy egy másik eset: indokolatla­nul nagy nyereséghez jutott tavaly az Ingatlankezelő és Szolgáltató Vállalat, mert a távfűtés állarhi ártámogatása irreálisan magas volt. A re­vízió nemcsak megállapított, de felülvizsgálatot is kéri, mindkét esetben az illetékes szervektől. A vállalati áralkalmazással kapcsolatban Nagykállóban. a vegyesipari vállalatnál mu­tatták ki, hogy a Vállalat több megrendelőjének vég­zett szakipari munkákat, ahol a tényleges munkákra elő­írt bruttó hasznot magasab­ban számolták fél, s így mintegy kétszázezer forintos jogtalan nyereséget értek el. „Eszi, nem eszi...“ Nem igen beszélhetünk önálló árpolitikáról a keres­kedelem területén sem — mert mint a vizsgálatok eredményei tanúsítják, a ke­reskedelmi vállalatok álta­lában a könnyebbik megol­dást választják, a nagyobb nyereséghez vezető „sima” úton akarnak közlekedői Általában nem gyakorlat a szabolcsi kereskedelemben, hogy a megvásárolt árut koc­kázati alapjuk terhére (s a szezon végi kiárusítások idő­szakain kívül) leértékelj:«*. Sőt, olyannal sem ritkán ta­lálkozni, amikor az illetéke* nagykereskedelmi váll'Rat jelentős engedménnyel ad el bizonyos árut a kiske.es- kedelemnek, de az utóbbi már egy fillér engedményt sem ad a vevőnek, Nititís pi­ackutatás, eszi — nem eszi alapon bánnak a fogyasz­tókkal. A legfontosabb, mint em­lítettük, hogy a szabályzók pontosan érvényesüljenek, a köz pénze befolyjon a köz kasszájába, a csoportérdek ne kerüljön a társadalmi érdek fölé. be e közben olyan ese­tekre is fény derül a vizs­gálódások folyamán, ame­lyek sétlik a társadalmi, a csoporti ulajdönt. Rátaláltak az egyik tsz-ben arra, hogy a főkönyvelő a két évé fél­vett hatvanezer forinttal egyszerűen „elfelejtett’* el­számolni. . Vagy egy vidéki írisz-elnök esete is érdekes. Ö hetvenben négyezret, het­venegyben ugyanannyit vett fel anyagvásárlás címén a Szövetkezeti pénztárból. Most, amikor a revízió ráta­lált a hiányra, jelentésében azt írta, hogy a pénzt repre­zentációra költötte. (Utólag és elszámolatlanul!) Ma még szokatlan A revizorok azt mondják, hogy nem ez a két ilyen eset fordult elő a megyében, — dé a feljelentés sem marad el. Üj helyzet állt elő, mióta a tsz-ekbeh is vizsgálnak a revizorok. Ma még sok hé- lyen szokatlan, hogy meg­nézik. mit is építenek, hogy a szabályzóknak megfelelően häszhäljäk-e fel a támoga­tási összegeket. A kérdőre vonásnál derül ki, hogy eddig bizony nem igen volt kötele­ző betartani a rendeleteket, nem magyarázott s nem kö­vetelt rendét eddig felsőbb szerv. Most pedig egyszerre rendet tartani nehéz. A mostani revízió már következményekkel jár, a vizsgálati anyag nem kerül a szervek fiókjába, hanem addig megy, amíg rend nincs a portán. Menet köz­ben azután előbukkannak típushibák, olyanok például, hogy a kisipari szövetkeze­tekben nincs, vagy enyhén szóivá gyenge a belső ellen­őrzés, anyagok futnak át elszámolatlan, s károsodik a társadalmi tulajdon. A hiva­tal felhívja a szövetségek figyelmét is a hibákra, ve­lük is konzultál, amikor in­tézkedéseket tesz. Áz fontos, hogy a gazda­sági önállóság sehol ne je­lenthesse: a vállalatok, szö­vetkezetek azt teszik, amit éppeh akarnak. Kopka János Tej a kenyere — Melyik a kedvence? — A Katica. — Miért? — Mert sok tejet ad — mösdlyög. — Egy fejésré hu* fezonnégy litert. De van má- fcik is, a Velő. Ez meg hu­szonhat liternél is többet ad. — Biztos kivételez velük. — Nem tagadom, ezeknek az ember jobban kedvez. A finomabb takarmányt csak ezeknek adja. Megérdemlik. Persze ki van dekázva mind- fegyiknfek. Nem lehet elcsípni Énnek a hüSzötlhát litere? tehérthék 15 kiló abrak jár Melyik mennyi tejet ad, annyi abrakot kap. — Szóval teljesítmény sze tint. — Úgy van — mosolyog a tehenész. — Ezeket jobban becsüli félti. óvja az ember Én úgy vagyok, amikor haj­nalban felkelek, mindjár ezek a nagy tejelő tehenek járnak a fejemben. Nem történt-e valami bajuk? Hogy érzik magukat? Ad­nak-e annyi tejet, mint elő­ző nap? Mert. tudja, ezeknek jobban akad bajuk is. Övni kell őket. Érteni hozzájuk. Figyelni, elég volt-e nekik a ’akarmány. Én megértem. ?agy megérzem? Magam sfent idom pontosan. Takács Sándor, a tehenész olyan szeretettel beszél a gondjaira bízott jószágokró1. hogy elhallgatná az ember ogész nap. — Tejből tartom a csalá­dom — válaszolja szelleme­sen. — Hányán vannak? — Kiienceurhagamma] Hét gyermekünk van. — Hol laknak? Itt a központban, szolgála­ti kétszobás, komfortos la­kásban. Abban, ahol valami­kor ai egykori szeszgyár­igazgató lakott. — Honnan költöztek fde? — Cselédlakásból. Én még a pitvaros lakásban nevel­kedtem Apám, aki most 71 éves, itt volt szolga Haas földbirtokosnál huszonegy esztendeig. Itt születtem, itt nőttem fel. Itt élek azóta is. Csak a világ változott meg körülöttünk. meg mi ma­gunk is. Én még belekóstol­tam a régi világba. Nap­számba magam is jártam apám mellé. Kellett a ke­nyér, még az iskolából is ki­vettek. Az ispán azt mondta apámnak, elég ha annyit tudok, hogy az ekét tudjam tartani. Most a Kemecsei Állami Gazdasag kitüntetett tehené­sze. — Öt esztendeje dolgoZdtti az állattenyésztésben. Két évig gyalogmunkás voltam Öt évig fogatos, tizenkét évig rakodó ' Ez mindnél többet ér. Korábban húsz tehenet gondoztam, most huszonhe­tet. És most könnyebben bá­nok a többel, mint azelőtt a kevesebbel. — Hogy értsük ezt? — Fejőgülyás vágyok, ké­rem. A gépesítés eredménye. Tanult mesterségem. Alcsi. szigeten tanultam a gépi fe- jést. Azelőtt kézzel fejtünk. Tönkretette az ertiber kar­ját, kezét, derekát. Hajnal fél hárdmkor már kezdtük az etetést. És sorjában a többi munkát: trágyázás, fa­rokmosás, ápolás, szénapor- ciózás, vízmelegítés a fejés- hez. És amikor eljött a fél öt, megindultunk a fejéssel. Éz eltartott reggel fél nyol­cig, nyolcig — És most? — Sokkal könnyebb, gyor­sabb a munka. És tisztább a tej útja. Teikombájnok vannak, istállónként kettő­kettő. Amióta ezzel a mód­szerrel lejünk, jóformán még egy félliter tfej sem megy kárba. Reggel négy órakor kezdő­dik a munka a tehenészet­ben. ö már fél Örávai előbb ott van. — Ilyenkor már nem tu­dok nyugodni. Az az első, hogy körüljárok mindent. Minden tehenet megnézek, hihfes-é valathi baj. Persze előbb át­öltözik az embér, a civil ru­hát leveti. Itt a fürdő, öltö­ző, ha Szükséges. Fel a zöld överálít gumicsizmát, s így megyek be az állatok közé. Fejés előtt átöltözünk fehér­be. Érzékeny ám a jószág fejés előtt. Képes visszatar­tani a tejet, ha valamiért „megsértődik”. Nem szabad a tehénnel durván bánni. Még azért is „megharagszik”; ha véletlenül a vizet rá­csapja az ember, vagy a saj­tár megzörren. Ez már sér­tés. Nem szabad, nagyon ügyelni kell a csendre. — Nekem, türelmem van a jószághoz. Nem mondom meg is hálálják. Fizfetnek érte. Júliusban 2700 íorintdt ke­restem. Azelőtt még többet is. Megérdemlik, hogy talpon legyen mellettük az ember. Havonta négy szabadnap jár Takács Sándornak is a vasárnapokért. — Megesett már. hogy ilyenkor is bementem. Ki. váncsi voltam, vajon úgy báhnák-e a teheneimmel, ahogy kívánom. Különösen a kedvencek érdekeltek. Persze a váltómnak mindig megmondom, mire ügyeljen, meg ne bántsa valamelyi­ket. Szóval amire kell, min- denre kioktatom. — Van-e emellett más el­foglaltsága? — Igen. Munkásőr va­gyok. — Hogy tud ennek a kö­telezettségének eleget tenni? — Tudom előre, mikor kerülök szolgálatba. Ehhez igazítjuk itt a beosztást, a váltást. És kiválóan helytáll a fegyveres szolgálatban is. Farkas Kálmái

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents