Kelet-Magyarország, 1972. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-01 / 206. szám

S: ö!da! R VI, flyf-W A RYSti rV'»«'*ir<W ?§?5. s^píemSér ¥. 1339. szeptember 1. A baljós dátum a II. világháború kezdetét idézi. A barna pestis ezen a napon támadta meg és kezdte elözönlc- ni Lengyelországot. A hitlerista hadsereg óri­ási technikai és ember­fölényben rohanta le Lengyelországot: 1,8 milliós hadsereg, 2800 harckocsi és kétezer repülőgép indult táma­dásra. Katonákban és lövegekben kétszeres, harckocsikban és repü­lőgépben ötszörös fö­lényben voltak. Lengyel- ország mégis több mint öt héten keresztül ellen­állt. Varsó ostroma négy hétig tartott, az utolsó harccsoport október 5-én volt kénytelen megadni magát. Hitler nem titkolt szándéka volt a lengyel népet biológiai értelem­ben kiirtani. 1939 és 1945 között több mint hat­millió lengyel állampol­gár vesztette életét. A II. világháború Lengyel- ország számára 2018 na­pig tartott. Valameny- nyi megszállt ország kö­zül a leghosszabb ideig. Ez a 2018 nap azonban végig fegyveres harcot jelentett. A lengyelek egyetlen napra sem tet­ték le a fegyvert. A ka­pituláció után azonnal megindult a fegyveres ellenállás. Az ellenállók létszáma a háború végé­re elérte a 100 ezret. Eu­rópa minden ellenállási és partizánmozgalmá­ban ott voltak a lengye­lek. A csatatereken kö­rülbelül kétmillió len­gyel küzdött, s végül a felszabadító szovjet had­sereg oldalán Berlin ost­romában is részt vettek. A lengyel nép hő­siességének szimbóluma Westerplatte. Az első lö­vések itt dördültek el a II. világháborúban 1939. szeptember 1-én reggel 4 óra 11 perckor. Az ot­tani katonai raktár 182 főnyi személyzete hét napig ellenállt az óriási ellenséges túlerőnek. A védők emlékére emelt emlékmű a testvéri len­gyel nép hősiességére emlékeztet és arra, hogy ott kezdődött az európai népeket évekre rabság­ba döntő II. világhábo­rú. Nixon—Tanaka találkozó Magyar idő szerint csütör­tökön hajnalban Honoluluba érkezett Nixon amerikai el- .nök, kíséretében Rogers kül­ügyminiszterrel, Kissinger nemzetbiztonsági főtanács­adóval és más vezető sze- személy iségek kel, hogy két­napos megbeszélés-sorozatot folytasson Tanakp Kakuei ja­pán miniszterelnökkel. Tana­ka mintegy 4 órával Nixon után érkezett meg a Hawaii­szigetekre. Nem sokkal az­után Nixon fogadta a japán államfőt. A tárgyalásokon számos kérdést vitatnak meg a két ország vezetői: a japán—kí­nai és a japán—amerikai kap­csolatok és Tajvan státusá­nak kérdését az új kölcsönös „biztonsági” szerződés prob­lémáit — a központban azon­ban a gazdasági problémák állnak majd. * Bár Washington minden eszközzel megpróbálta csök­kenteni a japán áruk be­áramlását Amerikába, ugyan­akkor rákényszeríteni Toki-“ ót, hogy tárja szélesebbre a kapukat az amerikai export előtt, a két ország közti defi­cit az Egyesült Államok ro­vására tovább növekszik. A TASZSZ tudósítója kiemeli, hogy ezek a gazdasági ellen­tétek egyre inkább átterjed­nek a politika területére is, így például Amerika és Ja­pán Ázsiához való viszonyá- ca. Testvérországok életéből „Szeresd a földet" Saigon közvetlen közelében Offenzivában a felszabadító erők Közvetlen veszély fenyegeti a dél-vietnami fővárost, Sai­gont. A népi felszabadító erők — a csütörtök reggeli hadijelen­tések szerint — az elmúlt 24 órában Dél-Vietnam egész területén összesen 53 sikeres akciót hajtottak végre ellen­séges támaszpontok és állá­sok ellen. Offenzivájuk fő célpontja az amerikaiak és dél-vietnami zsoldosaik Saigon közvetlen környékén lévő több katonai objektuma volt. 122 milliméteres raké­ták tömegesen csapódtak be a Saigontól mindössze 22 ki­lométerrel északkeletre lévő Bien Hoa-i nagy amerikai lé­gitámaszpontra, amelyen je­lenleg több, mint 2000 ame­rikai katona tartózkodik. A támadás nyomán több ame­rikai és saigoni katona életét vesztette, illetve megsebesült, Guszacsenko írja a Novoje Vremja című szovjet hetilap legújabb számában: A leszerelés kérdésében követett kínai taktika lénye­ge: minden eszközzel meg­akadályozni a probléma meg­oldását. A kínai vezetőség magatartását e kérdésben meghatározzák nagyhatalmi törekvései, amelyek arra irá­nyulnak, hogy Kína vezető szerephez jusson a nemzet­közi életben. E cél elérésében alapvető eszköznek tekintik a nuk­leáris fegyverrel felszerelt nagy létszámú hadsereget. A hadsereg korszerűsítésére pe­dig — pekingi számítások szerint — a nemzetközi fe­szültség fennmaradása te­remti meg a legkedvezőbb feltételeket A pekingi veze-' tők ezért magában a leszere­lés göricíolatában, terveik megvalósításának egyik ko­moly és rendkívül bosszantó akadályát látják. A maoisták az utóbbi két évben — mint a hírmagya­rázó írja — arról próbálják meggyőzni a közvéleményt, hogy ők is hívei a leszere­Szerdán este Chile egyik déli nagyvárosában, Concep- cionban jobboldali elemek támadták meg a helyi szo­cialista pártház előtti mun­kásgyűlést, amelyen több ezer, Allende elnököt támo­gató ember jelent meg. Az összetűzés helyszínére siető rendőröket ismeretlen helyről lövés érte. amely kioltotta egyikük életét. A továbbiak­ban még két rendőr és két szocialista párttag sebesült meg. Közben Santiagóban, a fő­városban más természetű ne­hézségek támadtak. Kedden a földön veszteglő amerikai és saigoni harci repülőgépek közül pedig 10 elpusztult, il­letve súlyosan megrongáló­dott. A népi erők csütörtökre virradóan rakétákkal lőtték a Saigontól mindössze 45 kilométerrel északra lévő Lai Khe-i nagy támaszpontot is. Súlyos harcokról érkeztek je­lentések a fővárostól mintegy 70 kilométerrel északkeletre lévő Khiem Hanh város .tér­ségéből. A forradalmi erők Saigon térségében végrehajtott újabb nagy erejű sikeres ak­ciói nyomán a Thieu-rezsim alakulatai úgy döntöttek, hogy feladják a fővárost An Loc tartományi székhellyel összekötő 13. számú főútvonal visszafoglalására immár 5 hónappal ezelőtt megkezdett, mind ez ideig teljesen meddő lésnek. Az ilyen kérdésekkel foglalkozó legújabb kínai do­kumentumok azonban azt tar núsítják, hogy Peking egy jottányival sem tért el ne­gatív álláspontjától. A kínai vezetők nem akarják, hogy bármilyen leszerelési intéz­kedés korlátozza őket, hogy újabb akadályok merüljenek fel a Kínai Népköztársaság militarizálásának útján. A leszerelés kérdésével kapcsolatos pekingi magatar­tás lényege rendkívül világo­san megmutatkozott az ENSZ-közgyűlés 26. üléssza­kának idején, amikor a kí­nai ENSZ-küldöttség nem tá­mogatott egyetlen olyan ha­tározati javaslatot sem, ame­lyet* e kérdésben szavazásra bocsátottak. A > kínai ENSZ- képviselők — mint ismeretes — felléptek a leszerelési vi­lágkonferencia Összehívásá­ról szóló szovjet javaslat el­len. Ugyanilyen negatív ma­gatartást tanúsított a kínai vezetőség a genfi leszerelési bizottság tevékenységével szemben — mutat rá a Novo­je Vremja hírmagyarázója. szélsőbaloldali beállítottságú középiskolások megszálltak egy iskolát, mire a középis­kolás diákszövetség sztrájkot rendelt el. Szerdára visszatért a nyugalom. Bio-Bio tartományban vi­szont — ennek határán fek­szik a már említett Concep­cion — a helyi iporos és ke­reskedő burzsoázia kedd óts sztájkol, tiltakozásul amiatt, hogy a kormány betiltotta a jobboldali propagandát űző „Agricultura” rádióállomás működését. A sztrájk nyo­mán Bio-Bioban szükségálla­pot lépett életbe. kísérletüket, s fegyveres erő­ik derékhadát a Saigont köz­vetlenül fenyegető veszély elhárítására vetik be. A leg­frissebb hírügynökségi je­lentések szerint mintegy 10 ezer fős különítményüknek az a kizárólagos feladata, hogy védje meg a fővárost. A hazafiak sikeres akciókat hajtottak végre az északi fronton lévő Quang Tri tarto­mányi székhely, Hűé egykori császárváros és a Que Son völgyétől keletre lévő Thang Binh város körül kiépített ellenséges állások ellen is. A saigoni amerikai kato­nai parancsnokság szóvivőjé­nek csütörtök reggeli tájé­koztatása szerint B—52-es amerikai repülőerődök szer­dán este és éjjel 31 beve­tésben bombázták a VDK és Dél-Vietnam területet. NOVOSZIBIRSZK Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára csütörtökön be­szédet mondott Novoszi- birszkben a terület párt- és gazdasági aktivistáinak gyű­lésén. A gyűlésen megvitat­ták az 1972. évi népgazdasági terv teljesítéséért folyó szo­cialista verseny menetét. Nagy figyelmet szenteltek a betakarítás, valamint a sze­mes termények és más mező- gazdasági termékek állami felvásárlása kérdéseinek. BUDAPEST »«• Georges Marchais, a Fran­cia Kommunista Párt fő­titkárhelyettese, aki a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meg­hívására hazánkban töltötte szabadságát, csütörtökön ha­zautazott Párizsba. BELGRAD Waldheim ENSZ-főtitkár csütörtökön délután három­napos hivatalos látogatásra megérkezett a jugoszláv fő­városba. A főtitkár Bel- grádban Tito elnökkel, Bije- dics miniszterelnökkel és Te- pavac külügyminiszterrel folytat majd megbeszélése­ket. BONN Michael Kohl, az NDK mi­niszterelnökségi államtitká­ra és Egon Bahr, a nyugat­német kancellári hivatal ál­lamtitkára augusztus 30-án és 31-én — a két küldöttség részvételével — tanácskozott az NDK és az NSZK között megkötendő alapszerződésről és más közös érdekű kérdé­sekről. A beszélgetést édesapjáról kezdi, aki hosszú ideig kol­hozelnök volt a Dnyepropet- rovszk területen. A honvédő háború kezdetén a frontra ment, ahonnan soha sem tért már vissza. Hősi halált halt a német fasiszta betolakodók elleni harcban. Édesanyja hat kisgyermekkel maradt ott­hon, Nehéz idők jöttek. Azok­ban a gondokkal teli eszten­dőkben ä kis Anatolijnak eszébe jutottak apja szavai: „Szeresd a földet. Hisz a föld adja az embereknek a kenyeret. Ahhoz azonban, hogy valódi gazda légy, ta­nulnod kell”. És Anatolij elhatározta, hogy apja nyomdokain fog haladni. Kijevben tanult me­zőgazdasági szakközépisko­lában. .. .Szolonyko Anatolijt a be­regszászi kerületi Lenin Kol­hozba küldték munkára. Itt szívélyesen fogadták, de ahogy ez gyakran lenni szo­kott, a kolhoztagok érdeklő­déssel figyeltek fel a fiatal szakemberre. Vajon mit tud? Mire tanít majd meg ben­nünket? Becsületesen dolgozott, ahogyan szíve parancsolta. Érezte azonban, hogy még nem ért mindenhez, hogy az iskolában szerzett elmélethez gyakorlati tudásra is szüksé­ge van. Nehezére esett még az is, hogy nem ismerte a fa­lubeliek nyelvét. Anatolij uk­rán, a nagyberegi kolhozta­gok pedig magyar anyanyel­vűek. Nem egész egy év alatt azonban leküzdötte ezt a ne­hézséget is, a helybeli ma­gyar nyelvű középiskola egyik magyar szakos tanára segítségével elsajátította a nyelvet. Rövid idő múltán Anatolij beiratkozott a Lvovi Mező- gazdasági Főiskola levelező tagozatára. Egyidejűleg dol­gozott és tanult is. • Sok kérdés nyugtalanítot­ta Anatolijt. Az egyik ilyen legégetőbb probléma az volt, hogy a kolhozban alacsony volt a dohánytermesztés. Ho­gyan növelje a dohányültet­vények termelékenységét? Kísérletezni kezdett. Nappal a mezőkön, este pedig oda­haza az asztal mellett. Fel­jegyezte megfigyeléseit, so­kat olvasott. A dohányter­mesztésről szólt főiskolai diplomamunkája is. Időnként kételyei voltak. Felesége, Má­ria azonban, aki a területi mezőgazdasági kísérleti állo­más dohánytermesztéssel fog­lalkozó tudományos munka­társa, mindig segítségére si­etett. Gyakran kért tanácsot a főiskola növénytermeszté­si tanszékén. Állhatatos kutatásait siker koronázta. Sikerült növelni a dohány terméshozamát. E téren szerzett tapasztalatait az agronómus felhasználta diplomamunkájában, melyet jelesre védett meg. Egy alkalommal Szolonyko elvtárs tudomást szerzett ar­ról, hogy Lukjanenko akadé­mikus, aki növénynemesítés­sel foglalkozott, új, nagy ter­méshozamú búzafajtát — az Aurórát — kísérletezett ki. Gondolt egyet és levelet írt az akadémikusnak. Arra kér­te, küldjön néhány kilo­gramm Aurórát. Két hét múlva egy küldemény érke­zett a kolhozba a Krasznodá- ri Mezőgazdasági Tudomá­nyos Kutató Intézetből. Az ag­ronómus jól megtrágyázott talajba vetette el a vetőma­got, gondosan figyelte a nö­vény fejlődését. Szép termést adott az új búzafajta. Az idén már 250 hektáron vetet­tek belőle. Nemrég Kijevben találko­zott Szolonyko elvtárs Luk­janenko akadémikussal, az agronómusok köztársasági értekezletén. Itt mondott sze­mélyesen is köszönetét a tu­dósnak a küldeményért. ... Már korán reggel elin­dult Szolonyko Anatolij ar­ra az ültetvényre, ahol a gé­pesített csoportok dolgoznak. Három ilyen csoport dolgozik a kolhozban. Az agronómus mindent elkövet, hogy a gé­pesített csoportok tagjai el­sajátítsanak minden újat, élenjárót, valóban gazdái le­gyenek a mezőknek. Télen ag­rotechnikai szakkörökben oktatta őket, segített nekik a takarmánynövények ter­mesztéstechnológiai térké­pének elkészítésében. Milyen hasznot adott ez? A Bállá István vezette Komszomol ifjúsági csoport részlegén_ minimális kétkezi ráfordítással termesztett bur­gonyát, kukoricát és napra­forgót 145 hektáron. A fiata­loknak természetesen még nincs elegendő szakmai kép­zettségük. Ezért hibákat is elkövetnek. Az agronómus észreveszi, hogy Lőrinc János gépkezelő gyomokat hagy maga után a burgonya sor­közeiben. Megállítja az aggre- gátot és segít a traktorosnak helyesen beszabályozni a kul- tivátort. A kukoricamezőket járva, meg van elégedve: jó termés­re van kilátás. Már megkezd­ték az őszi szántást is. Szarka József, a kolhoz leg­jobb gépkezelője egyenes ba­rázdákat hagy maga után. Munkája hibátlan. Az agrc- nómus meg van elégedve munkájával. Mindent úgy csinál, ahogy elő van írva. Ugyanez mondható Káli Nán­dorról, az Ukrán SZSZK ér­demes gépkezelőjéről és má­sokról is, mindazokról, akik szeretik a földet. — Fekete Mocsár — itt te­rülnek el a gazdaság összes földjei — mondja Szolonyko Anatolij agronómus. — Egy­kor itt mocsaras talaj volt. S most nézzék meg milyen! Ta­valy például földműveseink hektáronként 42 mázsa sze­mes terményt, 173 mázsa burgonyát, 511 mázsa répát, 18 mázsa napraforgót takarí­tottak be. Több, mint 3 ezer hektárt csapoltak le. Ez óriási segít­ség az államnak. ... A forró nyári napokon későn tér vissza a mezőről az agronómus. S vajon télen ke­vesebb a munkája? És ta­vasszal? Ilyen a munkája. Gondok, gondok. Szántó Károly Ungvár Szovjet hetilap cikke Kína leszereiési taktikájáról Támadásban a chilei jobboldal 14. — Ha kell a fa, leöljük — feleli. — Az még mindig jobb, mint felülni az ágára oszt onnan fütyülni a kutyá­nak. Derék, jó szöveg, ki se néz­né belőle az ember, rábólin­tok. Oda is kell valaki — mon­dom —, mert a madarai: ilyenkor Afrikába utaznak. Tudja .jól, hogy arra célzok: az öreg még dolgozni se en­gedte el a tanyáról. — Valahol nekik is le kell bámulni... Persze, a gólyának nem megy, az csak piroso­KISREGÉNY . dik.... lábra... merthogy fehér a bőre. Sokat húztak a nyáron, hogy engem nem fog a nap. Darabokban jött le a bőröm, de csak halványrózsaszínben. — így is félnek tőle a lá­nyok — mondom. Sötéten néz oldalt. Eltfafál­tam. Nagyon érzékeny a hú­gára. Még figyelmeztetett is annak idején, Imgv baj lesz, ha piszkoskodni akarok. — Ezt honnan tudod? — kérdi. — Mondta valaki? — Hát! Te! Azért törte magát annyira Mohácsra, mert elmarta őt egy elvált asszony. — Én? Nem anyád? Érzem, hogy üres leszek belül. S mintha egy harang kondulna meg bennem. Ez már haragból volt. Jól tudja, ő, hogy én... hogy en­gem... De a paraszt hétszentsé­git!... Belevágok valamit! Nincs mit. Egy üres bádog­tok van az ablakban. Neki meg vasvilla á kezibe. Eldobom a csikket. Parázs- zsal, mindennel. S szuggerá- lom, hogy kapjon lángra a szalma. Ehelyett: odaszaladnak a tyúkok. Belekapnak, s ezzel eloltják. Ahogy fölnézek, _ találkozik a szemünk. Látta. Fölkelek és kimegyek. Üvölt a szél, viszi a havat. Enyhül az idő. A kutya megérezheti, hogy most nem tanácsos kikezdeni velem. Húzza az ínyét, de nem mozdul fektéből. Fogom a cuccom, s azonnal elmegyek innét!... Hülyeség. Fele holmim mo­sásban. S ez a vihar... Azt se tudom, merre kell menni. Az öreg nincs a konyhá- ben. Nem mintha hiányozna! Járok néhány lépést. Mint az oroszlán a ketrecben. Az­tán levágom magam az éj­szakai helyemre. Nézem a faplafont. Nem is tudom, miért épp ezzel a címeres szigeti ökör­rel haverkodtam össze. Vol­tak ott hozzám hasonló váro­si srácok fölösen, akik ugyan­úgy tudták a nasi-vasit, mint én, s nem kenyérrel ették a levest; volt néhány menő is, aki vastag bukszát hordott a farzsebben, vagy állami ko­csi hozta a látogatóját. Ne­kem sose volt gondom a ha­verkodással, mindig tolong­tak körülöttem, erre kiszú­i rom ezt a hallgatag, nagy fejő tanyasi állatot, ezt a levakart hirdetőoszlopot. Hogy örül­tem, amikor a dumámra ki­nyílt, fölengedett! Később az­tán nagyon jól jött, hogy szá­míthattam rá, ha nagyon messzire mentem a szövegem­mel — hamar kiderült, hogy nem lehet vele kukoricázni, nemhiába ő az első a század­ban, meg a keze is gyors (ezt mesélte, a rókák miatt, mert­hogy csapdával rókásztak, s puszta kézzel szedte ki a vö­röst a vasból). Engem nem volna nehéz megverni, mert kicsi vagyok és rövid a ka­rom, — no, belharcban kevés­bé, meg aztán tydok is egy­két jó fogást —, így aztán mindig szerettem, ha a kör­nyezetemben akadt egy-két erőművész, aki lekötelezet­tem. De most ellenem fordult ez a mélák!... (Folytatjuk) Fülöp /ános:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents