Kelet-Magyarország, 1972. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-01 / 206. szám

•W ­ÄT5ii.ürr-W t^täi^OksZÄÖ r» Összehangolt nevelés Egy közösség töpreng Emberek és gondok a vasipari szövetkezetben AZ UJ TERMÉK: A 150 KÖBMÉTERES HIDROGLÖBUSZ. {HAMMEL J. FELVJ MIT TESZ A KÖZSÉGI PARTSZERVEZET a fiatalok neveléséért? — erről beszél­gettünk a párttitkárral. Rész­letesen sorolta, hogyan tő­rödnek a KISZ-szel, miként segítik munkáját. Amikor a végéhez ért, s én még min­dig várakozva néztem rá, te­kintetében értetlenség tükrö­ződött. Mintha azt kérdezte volna: miért, hát mit te­gyünk még ezenkívül? Pedig bármennyire is fon­tos a KISZ segítése, irányítá­sa. ez mégsem merítheti ki a pártszervezeteknek az ifjú­ság nevelésével kapcsolatos teendőit. A fiatalság gondol­kodásának formálása, élet- és munkakörülményeinek fej­lesztése .ugyanis nemcsak a KISZ gondja, hanem minden társadalmi, állami szervé. S ha ez így van, ha igaz a so­kat hangoztatott jelszó, hogy „az ifjúság nevelése össztár­sadalmi ügy” — akkor en­nek a pártmunka hétköznap­jaiban is érvényre kell jut­nia. Ha emlékezetünkbe idézzük a szakszervezetek, a szövet­kezetek, a népfront legutób­bi kongresszusain, az ország- gyűlési ülésszakokon elhang­zottakat, szembeötlik, milyen nagy teret-helyet kaptak az ifjúság gondjai, perspektívái. Messzemenően tükröződtek ebben a párt ifjúságpolitikai határozatának. követelmé­nyei. Ám az is igaz, hogy „le­felé” haladva már nem min­denütt találkozunk ilyen fi­gyelmességgel. S az első teendő éppen ebből adódik a pártszervezetek számára: ösztönözni a különböző tár­sadalmi szervezetekben, moz­galmakban, állami szervek­ben tevékenykedő kommu­nistákat, hogy ismerjék fel az ifjúság nevelésében rájuk háruló teendőket, s legyenek A mezőgazdasági termelő- szövetkezetekről szóló (1967. évi) III. törvény határozot­tan leszögezi a titkos vá­lasztást és felsorolja azokat a legfontosabb kérdéseket, melyek eldöntésére alkalmaz­ni kell. Az eltelt idő megyei tapasztalatot ad a törvény alkalmazásáról. Ma már általánosnak te­kinthető a vélemény: a tit­kos szavazás bevezetése a tsz-ek közgyűlésén hozott ha­tározatok demokratizmusát szélesíti. A tagság tulajdono­si akaratának érvényesülését van hivatva elősegíteni. Fon­tossága pedig már abból ki­tetszik, hogy csak a legfonto­sabb kérdések eldöntéséhez kívánja meg a törvény a szavazat titkosságát. Félő volt, hogy a csaknem mindenütt található „ellen­zék” (kicsinyes személyi elő­az erre vonatkozó döntések és elképzelések megvalósítá­sának élharcosai. TERMÉSZETESEN MÄR MA SEM EZ A JELLEMZŐ: a tömegszervezetek és moz­galmak helyi szerveinek túl­nyomó többsége keresi a ma­ga helyét, szerepét a fiatalok nevelésében. Keresi, de nem mindig találja meg. Előfordul az is, hogy ugyanazt a sze­repkört szánják önmaguknak többen is — más szóval, itt is jelentkezik az átfedések, felesleges párhuzamosságok, „túlszervezések” veszélye. S ez voltaképpen teljesen ért­hető. Hiszen egy községben például a fiatalok művelődé­sével foglalkozik a KISZ, a tanács, a népfront, a szak­maközi bizottság, a művelő­dési otthon vezetősége, a tan­testület, a különböző szövet­kezeti kulturális bizottságok, de még a vöröskeresztes szer­vezet is. A fiatalok hazafias nevelését a KISZ-en kívül lé­nyeges feladatának tekinti a népfront és az MHSZ is, és még hosszan sorolhatnánk az ehhez hasonló munkaterüle­teket, A munka összehangolására tehát itt égető szükség van. S ezt senki más nem vállalhat­ja magára, senki más nem végezheti el a helyi pártszer­vezeten kívül. Egyedül a pártszervezet rendelkezik eh­hez megfelelő eszközökkel, lehetőségekkel, tekintéllyel. A KISZ — mint magának az ifjúságnak a szervezete — jelezheti az igényeket, a szük­ségleteket, de jellegénél fog­va természetesen nem hiva­tott az együttműködés irányí­tására. Ez a pártszervezet dol­ga, s ezen a munkaterületen konkréten éppen ebben jut kifejezésre a párt vezető sze­repe. Az irányítás természetesen nem azt jelenti, hogy a párt- szervezet maga határozza meg minden apró részletében a többi szerv tennivalóit, ma­nyökért mindig hajlamos vi­takedvelők), vagy egyes elé­gedetlenkedők hangulatkelté­se zavart okoz. Most már tudjuk, a félelem alaptalan volt. A termelőszövetkezeti tagság mindenütt fontossá­gának megfelelően értékelte és értékeli a titkos szavazást. Teljes komolysággal fogadta a jognak ezt a tökéletesebb formáját. Problémát okozott viszont és talán még fog is okozhi a törvényes lebonyolítás mód­szerének megtartása. Volt eddig olyan tapasztalat, hogy a titkosság elve szenvedett sérelmet. De volt olyan is, hogy a minősített többség kiszámítása okozott gondot. A termelőszövetkezeti tag­ság komolysága, érett meg- gondoltsága és az eltelt idő­szak gyakorlata kiszűrte a kezdeti nehézségeket. Ko­moly érdemük van ebben a ga alakítsa ki munkaprog­ramjaikat. A szerepek efféle kiosztása ellentétes lenne a pártirányítás mai, korszerű formáira vonatkozó elveink­kel. Kissé sántikáló hason­lattal élve: a pártszervezet­nek nem zeneszerzőnek kell lennie, nem kell megírnia minden szereplő számára a partitúrát, hanem inkább karmesternek, aki / összehan­golja az egyes szólamokat, hangszereket. AZ ALAPELVEK TEHAT TISZTÁZOTTAK. De hogy az adott időpontban és he­lyen mi a legfontosabb, a feladatok sorából mit kell ki­emelni — azt csak helyileg, a helyi viszonyok ismeretében lehet eldönteni. S végül nem lehet megfe­ledkezni a szemlélet egysé­géről sem. Hiába példásan összehangolt a munka, ha a teendőket nem azonos „alap­állásból” közelítik meg. Elő­fordul. hogy egyesek az if­júság nevelésén fáradozva el­sősorban a külsőségeket ve­szik célba, s többet törődnek azzal, milyen hajat hordoz egy-egy fej, mint azzal, mi­lyen gondolatokat. Vagy egy­oldalúan bélyegeznek ellen­zékiségnek, rosszhiszemű bí- rálgatásnak jó szándékú, valós magot tartalmazó kritikai észrevételeket. Előfordul en­nek az ellenkezője is, ami­kor a fiatalok öntevékenysé­gét féltve nem merik szóvá tenni a helytelenítendő, elíté­lendő jelenségeket, nem száll­nak vitába az egyoldalú né­zetekkel. Márpedig ha hiány­zik a helyes megközelítés, az eredmény sem lehet kielégí­tő. S ezt kialakítani, a vitás kérdéseket tisztázni — az if­júságpolitikai határozat „iránytűje” segítségével — ugyancsak a pártszervezet­nek kell, minden esetben, amikor csak erre szükség mutatkozik. Gy. L. területi szövetségeknek is, melyek úgyszólván elkészítet­ték a „lebonyolítási forgató- könyvet”. Az egységesen ki­alakított álláspontot ma már mindenki elfogadta. Általá­ban jó az előkészítés szerve­zése. Szinte nincs olyan, hogy szabálytalan titkos sza­vazás miatt felügyeleti ható­ság óvást emelne. Néhol persze még ma is előfordul olyan törekvés, ■hogy a gyorsaság kedvéért közfelkiáltással döntsenek titkos szavazás helyett. De a törvényes rendelkezések megmagyarázása után meg­érti a tagság, hogy a törvény az ő érdekeit szolgálja, ösz- szegezésképpen: a nagyobb gyakorlat megszerzésével ritkulnak a hibák és mindin­kább a törvényesített demok­ratikus forma jut előtérbe. Asztalos Bálint A piac — csalhatatlan szeizmográf — figyelmezte­tett: a vastartályok gyártása hosszú távon nem ésszerű. Csökken iránta a kereslet. A Nyíregyházi Vas- és Fém­ipari Szövetkezet vezetősége azonnal reagált: partnerü­kön, a Gépipari Fővállalko­zó Szövetkezeti Közös Válla­laton (GFSZKV) keresztül új, keresett termék gyártására vállalkoztak. Erre az évre kilenc hidroglóbusz készíté­sére szerződtek. A piac parancsára Szakáig József, a szövet­kezet párttitkára így összeg­zi azt, ami a víztároló gömb mellett szólt: —- A közsé­gek, gazdaságok közművesí­tése parancsolóan írja elő, hogy folyamatosan kapható legyen. A szövetkezetnek gazdaságos, mert jövedelme­ző vállalkozás. A készter­mék elsősorban a megyébe, a közvetlen környékre kerül. Megoldja a pillanatnyi gon­dunkat, és lehetővé teszi, hogy hosszabb távú gyártá­sára is berendezkedjünk. A fővállalkozó szállíttatja el, erre gondunk nincs. Az új termék ebben az év­ben még nem különösebb nagyságrendben jelentkezett. Az évi 100 milliós tervnek csupán 2,5 százalékát teszi ki, a kilenc hidroglóbuszért 2,5 milliót kapnak. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy nem szükséges g gon­dos előkészület, szervezés. Most.1 amikor az első száz­ötven köbméteres már kész, és útnak is indul, érdemes megnézni, vajon teljes és tökéletes volt-e a szövetke­zetnél a gyártást1 megelőző előkészület? Első pillantásra feltűnik, hogy a hidroglóbuszokon elég sokan dolgoznak. Tizenné­gyen, ebből 8 szak- és 6 se­gédmunkás. Vagyis az összes termelő munká'slétszám 4,2 százaléka. A szövetkezetnél egy termelő . létszámra évi 303 ezer, vagyis havi 25 000 forint termelési érték jut át­lagosan. A tizennégy főnek így havonta 350 ezer forintot kellene előállítania,“ vagyis egy és egyharmad gömböt. Miután egy hidroglóbuszt 2000-s—2018 óra alatt készíte­nek el, a számítás pontos, vagyis az ott dolgozók „hoz­zák”, amit elvárnak tőlük. De vajon ez a legjobb lehe­tőség? Kéleier vagy ezerhafszáz ? • A glóbuszosok művezetője, Ä kitűnően képzett Sallós László technikus a követke­zőket mondta:' — Amikor elkezdtük ezt gyártani, nem volt előre ki­dolgozott technológia. Ma­gunk dolgoztunk ki egyet, szándék szerint a legjobbat. Menet közben a munkások igen sok javaslatot tettek, főleg a lakatosok. A második gömbnél már másként folyik az anyag leszabása, összeállí­tása, sőt a szerelés is. Ha őszinte akarok lenni elmond­hatom: 1600 óra alatt is ké­pesek leszünk egy hidrogló­buszt legyártani. Vajon mi minden kell ah­hoz, hogy Sallós Lászlónak igaza legyen? Mi teszi lehe­tővé, hogy egy-egy gömbön csaknem négynapos munkát takarítsanak meg? Mitől le­het termelékenyebb a mun­ka? Aranyi Lászlóval, a meó vezetőjével járjuk a munka­helyet. Ó is meglátja, hogy a következő glóbuszok gyártá­sát nem készítették úgy elő, hogy szalagszerűen folyjék. Sok értékes órát takaríthat­nak meg azzal, ha az előké­szített hengereket ésszerűb­ben helyezik el. Együtt fi­gyeljük meg, hogy egy-két ember hosszabb-rövidebb ideig munka nélkül álldogál. Ugyanakkor látni, hogy a hegesztők a legkritikusabb pontokon is teljes bizton­sággal dolgoznak, ami koráb­ban nem ment ilyen köny- nyen. A művezető. Sallai László nem vitatja a ténye­ket, — Nem kétséges, le tudnék hamarosan. adni né­hány segédmunkást, ha cse­rébe kapnék hegesztőt. Az egyre jobban begyakorolt fogások lehetővé teszik, hogy kevesebb ember végezze el a munkát, és így is főleg a szakmunkások aránya növe­kedjen a brigádban. Ez az egész szövetkezetnek la hasznos lenne, hiszen a ra­diátorüzem munkaerőhi­ánnyal küzd, amin par em­ber is segíthet. Másként le­het és kell az előszerelése­ket is végezni, sokkal éssze­rűbben, szalagszerűen. Hiá­ba, nem volt kellő tapaszta­latunk... Óhatatlanul felvetődik a kérdés: vajon miért nem küldték a szövetkezet veze­tői a glóbuszosok művezető­jét — aki az egész munká­ért felel — tapasztalatcse­rére olyan helyre, ahol már régóta folyik ilyen munka? Még akkor is, ha másak a munkafeltételek, ha hozzá­tesszük, hogy a rejtett fo­gásokat nem szívesen árulja el senki a konkun-eneiának, a szakember biztos meglátott volna ígv is néhány használ­ható doigot. A megspórolt órák adta forintok a nyeresé­get növelhették volna. A következő kérdést Tátrai Andrásnak, a bér- és mun­kaügyi vezetőnek szegeztem: vajon ő mit szól ahhoz, hogy Sallai hajlandó segédmun­kásokat adni hegesztőért? Vajon a bérszintet hogyan befolyásolja majd. ha kisebb fizetésű embert kap drágáb­bért? A kérdésen nem mo­solyog. — Ha tömegméretűén je­lentkezne ilyen igény, meg­ijednék. Viszont egy-egy ter­mék gyártásánál. 4—5 16 esetén nem érdekes. Ezt össz-szövetkezeti szinten tej tudjuk még egyenlíteni. Tudják ezt a glóbuszosok js. Ha ezen múlik a termeléke­nyebb gyártás, ezt könnyen megoldhatjuk. Gazdaság és potkfta Nemcsak ezen múiik, láttuk. A szövetkezet fiatal műszaki gárdája most éppen azon dolgozik, hogy vala­mennyi tapasztalatát össze­gyűjtse. Megtalálja az opti­mális létszám és a legjobb technológia összhangját. — És még valamit, ami legalább ilyen fontos — ve­szi át a beszéd fonalát a pártszervezet titkára, Sza­kály József. A termelés mű­szaki, gazdasági oldala mel­lett meg kell magyaráz­nunk az emberi és politikai tényezők fontosságát is’ Egy-egy új termék gyártá­sának a megkezdése mint látható, a tapasztaltnál még nagyobb előkészítést igényel, viszont mód nyílik arra is, hogy a munka közben tárul­janak fel a rejtett lehetősé­gek, korrigálják a pontat­lanságokat. Ehhez viszont nélkülözhetetlen az az em­beri hozzáállás, amely a mindig jobbratörés jegyében nemcsak le meri vonni a kö­vetkeztetéseket, hanem vál­toztat is. Bürget Haft» Viszlát a délutáni zápornál — Mindjárt esni fog! — Sebaj. Kell az eső. A nagyapám. is mindig azt mondta, hogy első az eső'. — Tényleg kell, Az eső kell. — De mennyire kell. Kép­zeld el, ha nem esne. Egy szem se esne, mondjuk egy évig... nem, két évig... Mi lenne? — Mi lenne? — Szárazság. Szomjhalál. Kipusztulna minden. Ezért kell az eső. Az öregekben lehet bízni. A tudományra ugyan fittyet hánytak, de amit tudnak, azt tudják. Azt mondta a nagyapám, ugye. hogy első az eső,. Hál nem igaz? — De. Igaza volt. Ezek teerint. Már esik is. — Tényleg. Már esik. Ér­dekes, hogy mindig lefelé esik. Ezért is nevezték el esőnek. Esik az eső. így rög­tön tudod, hogy nem emel­kedik. Ellenkező esetben le­het, hogy az esőt emelkedő­nek neveznék? — Mikor? — Hátha alulról felfelé es­ne, azazhogy emelkedne az eső, azaz hogy az emelkedő... Mit gondolsz? — Lehet. Annyi mindent hall az ember, hogy ez is le­het. — Na ugye! Milyen bölcs a magyar nyelv. Nincs is bölcsebb nyelv talán a ma­gyarnál. Ennél g nyelvnél öregem, ami felülről jön le­felé, az az eső... — Kórózsné kiesett a har­madikról. ö is eső? — Persze. Azaz hogy leeső. Mert az eső. az az eső. Vilá­gos? Állati klassz ám a magyar nyelv. Van ez az izé­je, ez a „le”, meg „fel"... — Igekötője? — Az az. az van neki. Igekötője. És ha köti az igé­hez mint ebet a karóhoz, rögtön más lesz az árnyalt­sága a szónak. Mint ennek a Kórózsnénak az esetében is. Más az ugyanis a magyar nyelvben, ha Kórózsné esik, vagy ha az eső esik.. Vilá­gos? — Persze, hogy világos. Vajon meddig esik? — Ha bugyborékol a víz, tikkor sokáig. Bugyborékol? — Nem bugyborékol., — Akkor nem esik sokáig. A nagyapám csak kinézett a tornácról, bele a kacsák tü­zes lábasába. Bugyborékol. — Sokáig esik az eső, hagy essen — mondta. Ha bugy­borékolt, persze. Ha nem bugyborékolt, egy szót sem szólt. Az olyan eső neki nem volt eső, ami nem bugyboré­kolt. Az olyan esőt ő szóra sem méltatta. Ilyen . ember volt a nagyapám. —• Na, el is állt. Mehetünk. — Elállt? Nagyszerű. Ki­csit huzatos volt ez a kapu­alj, de legalább jól kibeszél­gettük magunkat. Nem igaz? — De igaz. Kitűnően. Dél­utánra újból záport jelzett a meteorológia,. Bejön a kapu alá? Találkozunk? — Magával? Örömmel! Viszlát a délutáni zápornál. Gyurkó Géz». JEGYZET: A tgz-yálasztások tapasztalatai

Next

/
Thumbnails
Contents