Kelet-Magyarország, 1972. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-13 / 190. szám

1972. augusztus 13. KELET-MAGYARORSZÄG i S. oldal Világpolitika és a pártszervezetek Irány a világpiac! Gyáralapítók öröme A VILÁGPOLITIKA szö­vevényében eligazodni nem könnyű. Nem elég ismerni a történteket, azt is tudni kell, milyen okok játszottak közre, melyek a mélyebb összefüg­gések, hogyan illeszkedik egvik-másik esemény a nem­zetközi élet egész folyamatá­ba. Mindezek alapján alkot­hatunk csak véleményt az eseményekről, a kialakult helyzetről. Mindez nem teszi könnyű­vé a pártszervezetek, a kom­munisták dolgát. Egy-egy esemény kapcsán az embe­rek elsősorban tőlük várják a magyarázatot, az értéké­lést. Ennek a várakozásnak pedig csak akkor tehetnek eleget, ha képesek a háttér, a tendenciák, a mozgató ru­gók, a belső összefüggések felfedezésére és megítélésére. Ez pedig mindenekelőtt he­lyes, megalapozott, reális szemléletet követel. Olyan nézőpontot, amely egységbe ötvözi világnézetünket, a realitások iránti érzékünket', a közeli következmények és a távoli perspektívák felis­merését. Az értékelés csak ebben az esetben tükrözi el­kötelezettségünket, csunán így lehet valósághű, logikus és érthető. Ha ugyanis egvik vagy másik esemény értéke­lésénél, vagy az egész nem­zetközi helyzet megítélésénél nem a helyes nézőpontból vizsgálódunk, akkor az adott esetben teljesen hamis kö­vetkeztetésekre juthatunk, és az eligazodás helyett elté­vedünk a világpolitika útjain. Vegyünk egy példát — a problémák „sűrűjéből'’. Mi­ként ítélhetjük meg a mai erőviszonyokat? Vajon az a tény, hogy a burzsoá reakció egyik vagy másik országban átmenetileg előretör, változ­tat-e a szocializmus, a hala­dás és a béke híveinek a második világháború után "okozatosan kialakult erőfö­lényén? Az igaz választ csak azzal a szemlélettel adhat­juk meg, miszerint a nemzet­közi erőviszonyok a két vi­lágrendszer, a szocializmus és a kapitalizmus erejének vi­szonyát fejezik ki. A kérdés tehát az, hogy — mondjuk — az egy vagy néhány ország­ban megnyilvánuló jobbol­dali előretörés döntő módon befolyásolja-e a két rendszer erőviszonyát? EHHEZ VISZONT AZZAL kell tisztában lennünk, hogy a szocializmus, a haladás, a béke erőinek fölényét négy mozzanat határozza meg: dinamikusan fejlődik és egy­re nagyobb világpolitikai be­folyással rendelkezik a szo­cialista világrendszer; élese­dik aZ osztályharc a tőkés világban; feltartóztathatat­lanul bomlik a gyarmati rendszer; a béke erőinek mindeddig sikerült megaka­dályozni az új világháború kirobbantását. Ezek a vitat­hatatlan tények ' jogosítanak fél árrá, hogy a két világ- rendszert tekintve joggal be­szélhessünk a Szocializmus változatlan erőfölényéről, miközben helyenként és át­menetileg lehetségesek és vannak is jobboldali • fordu­latok, puCcsok. Ameddig te­hát e négy területen nincs változás, nem módosulnak az erőviszonyok sem. Vélemé­nyem szerint csakis ezzel a szemlélettel lehet megérteni és megmagyarázni napjaink e sokszor tárgyalt és való­ban problematikus kérdését, az ezzel kapcsolatos konkrét eseményeket. A társadalmi rendünkből, eszméinkből fakadó osztály­szemlélet nélkül aligha ke­rülhetünk közel pi. a közel- keleti helyzet lényegéhez. Ennek kapcsán pedig nem kevesebbről van szó, mint ar­ról, mivel magyarázható a ' szocialista országok, köztük hazánk szolidaritása a hala­dó arab népek harcával? Ezt a kérdést is gyakran teszik fel és az őszinte válasz ott kezdődik, hogy megvilágít,- juk: a Közel-Keleten nem egyszerűen arab—izraeli konfliktus támadt, hanem ez voltaképpen a nemzetközi osztályharc egyik frontszaka­sza. Ä harc égyik oldalról a gyarmatosítás minden for­mája ellen, a független nem­zeti létért és önálló fejlődé­sért, az imperializmussal szemben küzdő országok, má­sik oldalról á nemzetközi im­perializmus és helyi kiszolgá­ló erői között folyik. Nos, ez a szemlélet egy pillanatig sem teszi kétségessé, hogy a frontnak melyik oldalán kell állniok a szocialista orszá­goknak: nyilvánvalóan az an. tiimperíalista, antikolonia- lista erők oldalán. Ennék megértéséhez elengedhetet­len a hosszú távra tekintő osztályszémlélét, s éhből ki­indulva a pártszervezetek, a kommunisták egyértelműen állást tudnak foglalni. S HA MAR A NEMZETI félszabadító mozgalom térsé­génél tartunk, vajon bomlik-e ma is a gyarmati rendszer? Ha valaki kizárólag a füg­getlenné váló országok szá­mának növekedését figyeli, s csak abból vonja le követ­keztetéseit (tehát egyedül ab­ból ítél, szakad-e ki újabb ország a gyarmatbirodalmak­ból), nem kap teljes és he­lyes választ a kérdésre. Nap­jainkban ugyanis a gyarmati rendszer bomlasztásának döntő mozzanata a gazdasági függetlenségért folyó harc. Amikor tehát a fejlődő or­szágokban a külföldi mono­poltőke pozíciói gyengülnek, az államosítások eredménye­sek, a neokolonialista mód­szerek (politikai nyomással együtt járó gazdasági „segé­lyek” stb.) kudarcba fullad­nak, akkor mindezt éppen úgy a nemzeti felszabadító mozgalmak sikerének köny­velhetjük el, mint a politi­kai függetlenség kivívását. Vagyis helyes szemlélettel nézve ma is látható a gyar­mati rendszer maradványai­nak bomlása, még ha nem is minden nap születnek új, független államok. A világpolitika még sok olyan problémát vet fel, amely csakis ilyen alapállás­ból érthető meg. E cikk ke­retei között valamennyi még vázlatosan sem -érinthető, pedig már címszavaik is iz­galmasak: történelmileg ki van támadásban és ki véde­kezik, mi jellemzi a szocia­lista országok kapcsolatait, van-e az imperializmusnak egységes stratégiája, a nem kapitalista út és a szocialista fejlődés viszonya és így to­vább. Ezek értelmezésében is csak az osztályszempontök- ból kiinduló szemlélet lehet az egyetlen megbízható irány­tű a pártszervezetek, a kom­munisták számára. DE MIKÉNT SAJÄTiTHA. TÓ EL ez az elengedhetet­lennek tartott helyes szemlé­let? A „recept” — legalábbis kimondva — egyszerű: „in­dulj ki a valós helyzet mar­xista értékeléséből, vedd hoz­zá az ' osztályérdekeket és ezen az alapon keresd még az osztályháfc összefüggéseit, majd mindezt helyezd be az elvi alapon álló politika ke­reteibe.” A gyakorlatban persze ez sókkal nehezebb. Közvéleményünk mégis lé­nyegében elkötelezetten, reá­lisan, józanul ítéli meg a nemzetközi helyzetet, s esze­rint cselekszik. S ez a tény már önmagában is jelzi a pártszervezetek ez irányú politikai munkájának ered­ményeit, a sikeres felvilágo­sítás és meggyőzés lehetősé­geit. Pálos Tamás Az új gyári úton teherko­csi szalad, világoskék mozdo­nyok zihálnak a mellette lé­vő sínen. Első pillantásra is látszik, hogy életre kelt a gyár. A főmérnök, Vincze Sándor asztalán egy, a laikusnak nem sokat mondó vastag „pakondekli”. Állítom, büsz­kébb rá, mint a franciák az Eiffel-toronyra. —* Augusztus negyedikén készült, délután kettő és há­rom között — mutatja be a terméket.. Az elsőt, a szülők­nek a legszebbet. Moszkvában bizonyít Ahol a hétrétegű papírle­mez született: Országos Pa­píripari Vállalat nyíregyházi gyára. A gyár most próba­üzemei, de befutott az első megrendelés a külföldi kiál­lításokat rendező vállalattól, s a nyíregyházi lemez már Moszkvában bizonyít. £ ma­gyar kiállítási csarnokban használják fel belső térelvá­lasztásra. Érthető a gyáriak öröme. Magyarországon, de tudomá­suk szerint a szocialista or­szágok közül is elsőként ép­pen Nyíregyházán készült el a hétrétegű papírlemez. Vincze főmérnök mellé te­szi a hasonló angolt, s kér, mondjam meg mi a különb­ség a keltő között. Talán az kicsit vastagabb, s a magyar szilárdabb. De már Van, már. a gyakorlatban, méghozzá külföldön teszi le a vizsgát, s minden valószínűség szerint bízhatunk benne. A Sikerhez ugyanis megvan az alap. ^ Perzselő a hőség, .cseng a telefon, dolgozik a telex. Az új nyíregyházi hullámdoboz- és zsákgyár termékei iránt máris nagy az érdeklődés. Jön csomagolóanyagért a bú­toripar, a Volán, amely ten­geri konténerszállítmányt csomagol, a tejipar, a kon­zervipar és legújabban je­lentkezett a Videoton. Nyíregyházi gyártmányú pa­pírdobozba csomagolják a következő negyedévtől a té­vékészülékeket. Ez ám a karrier! Törékeny, szőke fiatalasz- szony kopogtat a főmérnök ajtaján. Papírokat hoz, hal­kan beszél, a jegyzeteiből kívülállónak idegen szaknyel- vert referál. A szavak isme­rősek csupán: tonna, Csepel, jegyzőkönyv, gyártás, készlet, értékesítés... — 'Gáli Miklósné, gyárunk termelési osztályvezetője — mutatja be a főmérnök, s a hírlapíró meglepődik. Azután már az sem éri váratlanul, hogy megtudja, Galiné Fűz­főn született, Veszprémben végezte a középiskolát, s Drezdában képezték papír­ipari mérnökké. Férjhez ment, a férje gépészmérnök. Egv évig vártak arra, hogy a magyar papíripar legújabb gyárába, ,a nyíregyháziba ke­rüljenek. . Most itt vannak. Nyíregy­házi lakosok, az ifjú gvár if­jú műszaki vezetői. A fő­mérnök megkéri a mérnök­asszonyt, mutassa be a nagy­csarnokot. Megyünk a gyár széles útján, s kérdem, meg­szerette-e már a várost. A válasz tömör: nem könnyű megszgkni. De egy bizonyos: a fiatal házaspár összekötöt­te magát a gyárral. Nem kétséges, hogy Fűzfő, Veszprém és Drezda után Nyíregyháza is otthont fog nyújtani. De ma még na­gyon sok az üzemi gond. A fiatalasszony feladata, hogy megteremtse' a termelés anyagi és személyi feltételeit. Ezt Drezdában nem tanítot­ták, ezt itt kell megtanulni. S éz nem egyszerű. A férje a szerelést vezeti. S amíg , egy ilyen gyárat bejáratnak, ad­dig ezerszám hull az ember homlokáról az izzadságcseop. Akkor is, ha a hőmérő alul vah a harminc fokon. Óriási papírostekercsek so­ra a csarnok ajtajánál, gé­pek zúgása, siető angol sze­relő mosolyog. Rálépünk egy kész hétrétegű lemezre, ru­galmas, mint a legvastagabb perzsaszőnyeg. „Fog ez menni!“ v i Egy gép mellett állunk, amelyen szédületes gyorsa­sággal szalad a papír. Galiné azt mondja, ez az a bizonyos dobozgyártó automata. Ál­lunk a szalagnál, amely pil­lanatok alatt dobálja szét az anyagot. Az asszony felszisz- szen, az arcán látszik, hogy nem a dolgozókat hibáztatja azért, hogy a gép ontani kez­di a selejtet. — Még gyakorlatlanok, a gép pedig igen termelékeny. Fog ez menni. Hát igen, dé a selejt addig is pénz, s ez már zsebre megy. Felderül a mérnöknő, amikor megindul újra a sza­lag. Mutatja, ott a kész do­boz. Egy műszakban hatvan­ezer ilyen készül el a kon­zerviparnak. Egy perc, s ar­ról beszél, mennyire sajnál­ja, hogy állni kénytelen né­hány nagy teljesítményű gé­pük. Egy mert hiányzik egy alkatrész, s nehézen jön ' ’f Angliából. Kettő azért, mert a gyárnak — bár hirdet ál­landóan — kevés a munkása. Ahogy megyünk a zsák­gyártó automata felé, egy lány mosolyog a villamos targonca tetejéről,'Viszi az árut a raktárba. A hatalmas gép Ontja a papírzsákokat. Egyik végén a tekercs, a másikon a szédü­letes iramban érkező zsákok. A zsákokon a felírás: „KO­SZIG Vállalat, Nyírtelek—Be- legrád, duzzasztott perlit”. Az ember arra gondol, hogy nem is olyan régen azt sem tudtuk Szabolcsban, ml az a perlit. Most pedig a zsákja is itt készül. Asszo­nyok várják a gép végén a terméket, egybefogják, cso­magba kötözik. — Jó itt dolgozni? — kér­dezzük egy barna fiatalasz- szonytól. Azt feleli, hogy fe­le-fele. Amikor eljött a má­sik gyárból, ott többet kere­sett. Itt csak hét forint az órabére. S ezerháromért há­rom műszakba járni... Aki bazajölt Szabolcsba A mérnöknő kiigazítja, mióta három műszak van, emelkedett az órabérük is. — És magának sem jó? —. tesszük fel a kérdést egv mo­solygós iértyrtak. Kannál Jú­lia Pátroháról ment él Pest­re 66-ban a papíriparba. Most hazajött Szabolcsba. Ne­ki már 10,20 az órabére, „öt­tel. kezdtem én is Pesten. Én már megszoktam ä munkát, jó, nem nehéz. ííyeh a gyár egészé. A ten­gerben a csepp, a cseppben a tenger. A lecke fel van adva, s annak csak az egyik része készült el. Gyárat alapítani, indítani nehéz, de emberekkel kezde­ni, bánni talán még nehe­zebb. Galinéval fogalmazzuk: a csecsemőnek meg kell ta­nulni járni. Gondokkal redőzik a hom­loka. Meg is kérdezzük, mi­kor érzi jobban magát a ter­melési osztály vezetője, ami­kor bemegy a munka műhe­lyébe, vagy amikor kifelé jön onnpn ? Egyszerű, s kép­letes a válasza. Akkor, ami­kor bemegy. Mert ilyenkor kifelé kicsit úgy érzi, hogy otthagyta a gondokat. Nehéz az út a gyárrá válá­sig De végül is a felnőtt is Csecsemőként kezdte egy­szer... Kopka János Ezer kilométer a Dunántúlon Az ember győz A z utast, aki gépkocsi­val érkezik az ország keleti részéből a Dunántúlra, mindjárt Budapest után, a balatoni nagy „autósztráda” mellett megdöbbentő kép fo­gadja Törökbálint és Buda­örs között: valakiknek elvit­te a kenyerét a jég, meg áz eső. Ezerholdas búzatáblák, földbe taposva, leverve, ki­csirázva, csak itt-ott áll ki néhány kalász. Régen ilyenkor pánikhan­gulat lett volna úrrá a hely­beli parasztságon Most, az ember győz az időjárás fölött Is A közösség segíti a bajba jutottakat; És érdekes mó­don. a két éve árvizet átélt szabolcsiak — vannak több százan már a. Dunántúlon — jelenléte segít legyőzni az itt- ott feltámadó pánikhangula­tot. Egy példa erre: Kőszeg­szerdahelven. a „Kőszeghegy- alja” Termelőszövetkezet öt­száz holdas kukoricáját a jéggel vegyes felhőszakadás minap — csak úgy! — levit­te a völgybe. Földestől, min­denestől. Hát, ebből már nem les? kukorica Húsznál jóval több Vas megyei termelőszö­vetkezet lesz mérleghiányos idén. mivel még most is har­minc centiméteres Víz alatt áll háromezer hektár búzá­juk, összesen huszonötezer hektárt ért a Rába árvize, fele mén mindig iszapos. A # körmendi járásban a leg­* utolsó szabolcsi segélyvonat érkezéséig — augusztus ötö­dikéig — el sem lehetett kezdeni az aratást. Furcsa, de így van: a mi szabolcsi kombájnosaink nyugtatták meg a helybeli közvéleményeket: volt ez már rosszabbul is. Akkor ti segítettetek, most mi .segí­tünk. Vannak persze emberi his­tóriák is. Egvet a sok közül hadd mondjak el. Kálmánhá- záról érkezett kilenc kom- bájnos a Vas megyéi Olasz­fára. Ügy várták őket, mint ré­gen a grófokat. Piros tárcsás rendőrmotoros kísérte őket a faluig, küldöttség Várta őket az állomáson. A falu házi­asszonyai hosszú tanácskozás után osztották ki nekik a község öt legszebb szobáját, parkettás, rekamiés, és se- lyempaplanos. Furcsa dolog történt. Sza­badkozott a kilenc szabolcsi fiú. Azt mondták' jó lenné nekik pajtában is. szé­nán vagy szalmán. Csak a vendégbarátság tudta kival­latni őket, mi a baj. Mind jó keresetű szerelő, van is ott­hon pizsamájuk. De aratásból riasztották őket, egyenesen a vonathdz. Pizsama nélkül nem akarnak befeküdni a selyempapianos ágyakba. Ezen nem múlt: kerítettek nekik pizsamát. A kombájno- sok a napi tizenhét órai meg­feszített figyelmet igénylő munka után csak bezuhan­nak az ágyba. Mindenütt, ahol csak jár­tunk, dupla kosztol rendel­tek a szabolcsi kombájnosok- nak a helyi éttermekben. A helyi vezetők elmondták, hogy a több száz szabolcsi fiú jó propagandistája lett a „sötét” Szabolcsnak, mert egyikük sem randalírozott, pedig a miniszter is, az ott­honiak is, meg a vendéglátók is csak úgy dúgdossák a zse­bükbe a jogosan megérde­melt pénzt. Több napos útunkon égyütt jártunk sokszor Görömbéi Jó­zseffel, a S^abotes-Szatmár Megyei Tanács mezőgazdasá gi és élelmezésügyi osztályá­nak vezető helyettesével, Makrai Lászlóval, a Terme­lőszövetkezetek Nyírségi Te­rületi Szövetségének titkárá­val és Tóth Józseffel, a szat- már-beregi szövetség tit­kárhelyettesével. Az tetszett a legjobban a munkájukban, hogy mindenütt az emberek, a bérezésük, ellátásuk, élhe­lyezkedésük iránt érdeklőd­tek először. Emberek után, név szerinti emberek után, mindig óránként. Nos, akkorhát beszéljünk az emberekről. Szászi Berta- ~ lan termelőszövetkezeti el­nök vette magának a fárad­ságot'. hogy elutazzon Szent- péterfára, a kombájnosai után. Ugyanígy Csarodáról Danes Lajos elnök Torony községbe, hatszáz kilométer­ré. Kedden berakják vagonba a gépeket és szerdán reggel különbuszban indulnak ha­za. Estére otthon lesznek. Sok falu Sok családjának lesz ez öröme. Meg is kerestek vagy hétezer forintot, világot lát­tak. Más a helyzet Vas megye- bén és Tolnában. Soroljuk, ne légyen unalmas: az utolsó szállítmánnyal Szekszárdra érkezett gépek és gépészek a nagydobosi Petőfi, a pátyodi Kossuth, a vá nosoroszi Le­nin, a kisari Uj Élet, a fül- pösdaróci Petőfi, az ilki Dó­zsa, a szamostatárfalvi Ady, a csen"eri Lenin, a szamos- sályi Üj Elec, a hermánszegi Béke, a cégénydányádi Dó­zsa, a géberjéni Győzelem, a tyukodi Kossuth, a köleséi Kossuth, a nagyari Május 1„ a túristvándi Rákóczi és a szamosújlaki Uj Élet terme­lőszövetkezetekből érkeztek. Minél hamarabb látogassák meg az elnökök ezeket a ter­melőszövetkezeteket, álla­podjanak meg a bérmunka árában és fogjanak kezet tagjaikkal. Nagyon vágynak rá. Furcsa dolog, ki kell mon­dani: a szabolcsiaknak már az első három nap után olt- hatatlan honvágya van. Mind azt kérdi, mikor megyünk haza, mi van otthon, esett-e az eső valóban, mi újság. Nagy Józseffel, a Vas Me­gyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályá­nak vezetőjével, valamint dr. Németh Jánossal, a szombat- helyi területi szövetség titká­rával meg is állapodtunk ab­ban, hogy ha az aratás, — Vas megyében ez sajnos, megtörténhet — a hónap vé­géig húzódik, lesz arra pénz, hogy a szabolcsi fiúkat beül­tetik égy autóbuszba vala­melyik hét végén, és három napra hazahozzák.! (Mind a feleségéről, a gyermekéiről beszél.) Egy kis névsor, hová men­jenek a szabolcsi elnökök, (Nem tudhatják még áz el­osztást.) A póespetriek Kisu­nyom községbe kerültek, a papiak szintén. A leveleki Dózsa gépei Petőmihályfán dolgoznak. A nyírkércsi Le­nin gépei Rum községben. Az ibrényi Rákóczi gépei a híres Jákon. A kálmánháziak Olaszfán. A tiszavidiek, és a pátrohaiak Kőszegszerdahe- lyen. A guláCsiak Géncsapá- tibán. Az ölcsvaapátiak Ká­raiban. A csarodaiak Torony községben. Ugyanitt a tor- nyospálcaiak. Az—olcsvaiak Szentpéterfán, s ugyanitt a komoróbeliek. Az ajakiak Gorkifaludon. A berkesziek pedig a szombathelyi Pan­nónia Termelőszövetkezet földjein mentik a kárt. Az élet megy tovább. Több száz emberrel találkoztunk, aki látta a szabolcsiak mun­káját. Csupa jót mondtak. Jól­esett. Gesztelyi Nagy Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents