Kelet-Magyarország, 1972. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-12 / 189. szám
*** Wf§. augtSzíus ÍY. KELET-MÁGYaRÖRSZAG MÁTÉSZALKAI JEGYZETEK Megalapozottabb döntések Áttekinthető, világos, a munkások számára is érthető, mindössze nyolc pontból álló üzem- és munkaszervezési feladattervet készített az ISG 2-es számú, mátészalkai gyáregysége. Lényege, hogy minden területen konkrét és teljesíthető feladatokat határozott meg. Olyanokat, amelyek gondolkodásra késztetik mind a gyáregység vezetőit, mind pedig a dolgozókat. Érdemes behatóbban foglalkozni egyes pontjaival. A munkaidő és munkaerőalap felhasználásának vizsgálatával kapcsolatban célul tűzték a veszteségidők, pótidők, mulasztások mélyreható elemzését. Igyekeznek feltárni azokat a tényezőket, amelyek a folyamatos termelést és a meghatározott munkaidők megtartását gátolják. Ennek az elemzésnek augusztus végére kell elkészülnie. E vizsgálatok alapján dolgozzák ki azokat a szükséges szervezeti és szervezési intézkedéseket, ügyviteli módosításokat. amelyekkel a munkaidő optimális kihasználása, a veszteség- és pótidők lényeges csökkentése biztosítható. Az üzem- és munkaszervezés korszerűsítésének egyik fontos feltétele a belső információs rendszer fejlesztése. Különösen döntő ez a termelés irányításával és a készletgazdálkodással kapcsolatban. Az információs rendszer fejlesztése érdekében a feladattervben kérték a vezetőket és dolgozókat olyan javaslatok kidolgozására, amelyek az információs rendszert korszerűsítik, s ezzel az irányítás, a döntések megalapozottabbak lesznek. Felülvizsgálják a gyáregység ügyviteli rendjét is, korszerűsítik, s felmérik a gépi adatfeldolgozásra való áttérés lehetőségeit is. Fontos helyet kapott e feladattervben a dolgozói létszám összetételének a vizsgálata, a produktív munkaerőlétszám arányának a növelése és az inproduktiv létszám csökkentése érdekében. A gyáregység tevékenységének eredményességére elsősorban a közvetlen termelést befolyásoló szervezési, előkészítési és kiszolgáló tevékenységek hatnak. Ennek érdekében a vizsgálat kiterjed a rendelések útjának és visszaigazolásának időtartamára, a termelés folyamatosságához szükséges tárgyi feltételek elemzésére. Tanulmányozzák az anyagellátási csoport, az értékesítési és a termelési osztályok közötti kooperációt, a helyes együttműködést. Kiterjed a korszerűsítés a gyártmány- és gyártásfejlesztési feladatokra, a beruházási és műszaki fejlesztési célok koordinálására is. Korábban hiba volt, hogy az üzem- és munkaszervezési feladatokból „kifelejtették” a szocialista munkaversenyt, nem adtak megbízatásokat a szocialista brigádoknak. Gondoltak erre is az ISG-nél. Meghirdették a „dolgozz hibátlanul” mozgalmat. Korai lenne még az eredményekről beszélni, de ez a feladatterv is jelzi: komolyan foglalkoznak az üzem- és munkaszervezés korszerűsítésével ennél a gyáregységnél, s remélhető, hamarosan mérhető lesz az eredményekben. F. K. Kihasználatlan lehetőség Termelőszövetkezeteink a szakosítás korában vannak. Nem rövid idő és nem könnyű út vezetett eddig. A lehetőségek és adottságok jobb kihasználását teszi szükségessé a mind teljesebb gépesítettség, a magasabb gazdasági színvonal. Fontos népgazdasági és helyi érdek fűződik többek közt az állattenyésztési és hizlalást szakosításodhoz. Már a jelentős beruházások feltételezik az üzemeltetési hasznosságot, a. , termelési szint szakszerű növelését. Ennek megfelelően válik Tco~ vetelménnyé egy-egy ágban az üzemeltetési szabályzat. Vagyis a szakosítások adott munkahelyein, annak megfelelő képzettséggel rendelkezők dolgozhatnak. Megyénkben legerősebb a szarvasmarha-, sertéstenyésztés. hizlalás szakosítása, mint tetemes összeggel járó beruházások. Elég gyakori a cél érdekében több gazdaság összefogása, társulása. Némelyek már megkezdték üzemelésüket, mások kialakítása folyamatban van. Természetes az igény, hogy a kívánt képzettségű szakgárda rendelkezésre álljon. Időszerű gond. Megoldása nem hanyagolható el. E tényeket ismerve, szinte érthetetlen, hogy a Mátészalkai Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet beiskolázási gondokkal küzd. Holott a megyei sajátosságot szem előtt tartva, az intézet a fenti gond megoldására hivatott. (Létrehozásán nem keveset fáradoztak az illetékes szervek.) A hároméves képzés első két évében egy- séges álattenyésztési. ismereteket ad, s a harmadikban szarvasmarha- vagy sertés- tenyésztésre szakosít. A gyakorlati ismereteket és módszereket a Mátészalkai Állami Tangazdaságban szerezhetik meg a tanulók. Az intézet első évfolyamának normál létszáma 30 fő lehet. De akár negyven beíratott tanuló is kezdheti az évfolyamot. S lehetőség van ilyen létszámú két osztály indítására. Ezzel szemben, augusztus 5-ig mindössze 21 beiratás történt(!?). Nehezen hihető, hogy ne lehetne akár maximális létszámmal indítani mind a két első évfolyamot. Nincs ugyan pontos megyei adat arról, hány nyolc általánost végzett fiatal nem tanul tovább közép- vagy más iskolákban. Nyilván sokszorosa az említett számnak. S azt sem lehet , elfogadni, hogy egyáltalán nem volnának hajlandók mezőgazdasági szakmunkás-bizonyítványt szerezni. Annál inkább, mert tanulmányaik befejezése után — különösen jó szervezettség esetén — biztos munkahelyre és kereseti lehetőségre számíthatnak. (A szakmunkások díjazása magasabb lehet, mint "az egyszerű tsz-tagoké.) Elsősorban az érdekelt tsz-ek vezetői tehetnének többet az ügy érdekében. Minden bizonnyal eredménynyel jár, ha mind a szülőkkel, mind a továbbtanulásra alkalmas gyerekkel elbeszélgetnek. Különösen, ha a tanulással járó ösztöndíjat is biztosítják, ami adott esetben havi néhány száz forint. Jó befektetés arra, hogy a döntő termelési ág feladata: megnyugtatóan elvégzésre kerüljenek. Szeptember elsejeig van lehetőség a beiratásra. De mi nek kellene az utolsó napig várni? A. B Agathe Hells Olcsó nyaralás — Csináljunk szép vakációt az idén — mondta férjem a vacsora után és egy halom színes prospektust rakott elém. — Drágám! — kezdtem óvatosan — kijövünk anyagilag? Tudod... az új kocsi is, meg... — Épp ezért fogunk takarékoskodni — szakított félbe. Már mindent pontosan átgondoltam. Viszünk egv sátrat. és megspórolunk egy csomó szállodai kiadást. — Én nem rajongok a sátorozásért, és a hozzávalók is egy csomó pénzbe kerülnek. — Csodálkozni fogsz! Egy kétszemélyes sátor felszereléssel két hétre nem is drága! — De ki veri fel? Még sose csináltunk ilyet! — Akkor épp ideje, hogy elkezdjük! Nem vagyunk még olyan öregek! Az egész világ táborozik! A gazdagok is! Aztán elkezdődtek az előkészületek. Gumimatrac, alvózsák, asztal, székek, benzinfőző, campinggarnitúra, tányérok, evőeszközök. Férjem mindennap valami hasznos tanáccsal jött haza, amit előző sátorozóktól kapott. Kellett még egy ruhazsák, termosz, zseblámpa, úgy, hogy az összes spórolt pénz ráment. Végre összegyűlt minden. Férjem egy óriási csomaggal hátravonult a kertbe, s megpróbálta felverni a sátrat. — Segítsek? — Dehogyis! Ez férfimunka. Meglátod, egy negyedóra múlva kész vagyok! Eszembe jutott, mikor a kocsikereket cserélte, de nem szóltam semmit... Fél óra múlva kikukucskáltam az ablakon, csak e sátorlapokat láttam, s néhány erősebb kifejezése jutott a fülemig. Egy óra múlva a sátor két oldala a levegőben volt, a többi a férjemen. Gyorsan felhívtam egy „sátorbarátot”, hogy sétáljon „véletlenül” erre. Már késő este volt, mikor a sátor állt. További két órát a berendezésével töltöttünk el. Egész héten gyakoroltuk a felállítását és lebontását, ennek eredményeként az időt felére tudtuk csökkenteni, az izomláztól azonban már aludni sem tudtunk. Aztán egy esős nap után, mikor a sátorban térdig állt a víz és a fekvőhelyek is átáztak — elegem lett a dologból. Férjem hang nélkül ment másnap az irodába. Délben jött két férfi, leszerelték a sátrat és eltűntek. Én főztem egy kávét és írtam a barátnőmnek. Egy csendes kis falusi szállodában, Steiermarkban töltöttünk el egy hetet, kipihentük magunkat és megettük az összes konzervet. Fordította: Steiner Katalin híréért Ezer kilométer a Dunántúlon Szabolcs jé Jóval több, mint ezer kilométert utaztunk a Dunántúlon. Átéltük a szunyogin- váziót, amely kezd fantasztikus méreteket ölteni, láttunk még mindig víz alatt álló Rába menti földeket, találkoztunk a Szabolcsból Győr-Sopron, Vas és Tolna megyébe érkezett kombájno- sokkal, szerelőkkel, beszéltünk vendéglátóikkal, hallgattuk róluk a megbecsülő véleményeket, figyeltük munkájukat, tanácskoztunk a dunántúli megyék mezőgazdaságának irányítóival. De egyetlen kijelentés sem esett olyan jól, mint Mészáros Istváné. Mészáros elvtárs a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium főosztályvezetője. Az egész országos gépátcsoportosítás gazdája, az irányítás összefogója. Vele a Győr-Sopron Megyei Tanács szép új épületének folyosóján találkoztunk. Ezt mondta a Kelet-Magyarország munkatársának : — Eddig Szabolcs segített a legtöbbet. Együtt szurkoltak Ha valakinek, neki elhi- hetjük. Számokban kifejezve: eddig habszázról lassan kúszik 700 felé az alföldi megyékből a Dunántúlra átirányított arató-cséplő gépek száma. Ottjártunk idején ebből a számból a Szabolcs-Szat- már megyei kombájnok száma elérte a 132-őt. Tehát közel a negyedét. A mennyiségi adat után hadd álljon itt Vándor Ferencnek, a Győr-Sopron Megyei Tanács egyik mezőgazdasági irányítójának és Horváth Istvánnak, a termelési felügyelet vezetőjének egy-" értelmű véleménye: — Csak jót tudunk mondani á szabolcsi gépkezelőkről. Mindegyikük tudása legjavát adja — és ez nem is kevés! Sem az itteni szakemberekkel, sem a vendégül látó termelőszövetkezetek kombájnosaival soha egyetlen vitájuk sem volt — ami azért nagy szó, mert köztudomású, hogy a gépeknek ezek a művészei még egy gazdaságon belül is gyakran vitatkoznak. A továbbiakban elmondták a megyei vezetők, hogy a szabolcsi gépkezelőknek eleinte szokatlan volt a győri, soproni talaj. De nagyon gyorsan hozzáidomultak. Annál is inkább, mert látták, hogy mi a helyzet. Megérkezésük előtt 2—3 hetes szünet volt a dunántúli megye közös gazdaságainak aratásában. Amikor megérkeztek, sütött a nap. Aztán újra elborult, átáztak a földek, a kalászok, 2—3 napi várakozásban együtt szurkoltak az ottaniakkal: hozzá lehet-e kezdeni ? Az elmúlt hét péntekjén végre kiderült. Szombaton, vasárnap, hétfőn és kedden nekiugrottak a helybeliekkel együtt, és learattak több 10 ezer hektáron. Győr-Sopron megye, amely az országban az utolsók között kullogott az aratási számokban, a Dunántúlon az elsők közé került az ő segítségükkel. Megakadályozni a további veszteségeket Jártuk a termelőszövetkezeteket. Láttuk, mit jelent az, hogy a július óta tartó esőzések után az augusztusban ide érkezett kombájnok segítségével meg lehetett akadályozni a további veszteségeket. Holdanként 22 mázsára számítottak. Még van 20 benne — mondják. De ha sokáig tartana, felére is csökkenhetne. Ezt jelentik a szabolcsi kombájnok! A megye, amely a szabolcsi kombájnok érkezésekor még csak az aratás 50 százalékánál tartott, most, e héten, már a 80 százaléknál halad és a jövő hét közepére befejezi aratását. Nem kis dolog 83 ezer hektár kalászos levágása, még ennyi van hátra. Persze, erről nemcsak a szabolcsi gépek és emberek tehetnek, hanem a megjavult időjárás is. De a szabolcsiaknak erre is volt „rigmusa”. Általában — egymástól függetlenül — kitalálták a következő tréfát, amivel csaknem mindenütt viccelődtek a vendéglátó termelőiszövetkezetek elnökeivel. (Akik egyébként naponta érdeklődnek ellátásuk, hogylétük felől.) — Elnök elvtárs! — mondják —, látja, ahogy mi idejöttünk, hazazavartuk az esőt •• Üzenet Pannonhalmáról Sokat meglátogattunk a munkában. Mind érdeklődött, csakugyan jó eső volt-e? Csaknem mind ugyanazt üzeni: még három munkanap van hátra, kedden berakják még a kombájnokat a vagonokba és különbusszal indulnak haza. Mindenki vágyik haza a feleségéhez, a családjához, a gyermekeihez. Majd mesélni fognak :» nagy „kalandról”, csakhogy most nincs idő levelet írni. Bocsássanak meg az otthoniak. Jártunk 16 kilométerre Győrtől, Györszemerén, ahol Gerzsenyi Béla kombájnos üzeni haza Tarpára, hogy nagyon vágyakozik már 'haza. Koszt, szállás kitűnő. (Egyébként a véletlen úgy hozta, hogy a győrszemerieknek mind az öt saját gépük állt kisebb-nagyobb hibák miatt, amikor ott jártunk. A tarpai így mondja el Ősz Lajos, a berkeszi tsz brigádvezetője: — Fontos szerepe van a termelőszövetkezetben is a rendnek, fegyelemnek, jó szervezettségnek. Persze, nekem csak helyi tapasztalataim vannak. De ezek már egy évtizede gyűlnek, s biztosan sok tekintetben azonosak más helyiekkel. Nem volt mindig olyan könnyű brigádvezetőnek lenni, mint ma. Különösen a növénytermesztés járt sok változatossággal. A mi tsz-ünknek ezerhét- száz hold területe van. Kezdetben sok minden termelésével foglalkoztunk. Bizony, nem volt könnyű mindenkor kiállítani a szükséges munkaerőt sem. Többször házról házra kellett járni, úgy hívni, rimánkodni a tagokat a munkába. Akadt, aki azzal felelt, előbb fizessek, akkor jön. Mintha én valami nagy összeggel rendelkeztem volna, amiből kényem-kedvem szerint osztogathatok. Fárasztó volt mindennap annyi ember után ölözgetni a határban. A vezetőség akkor* még hajlamos volt olyasmit hinni, hogy a brigádvezető valami „csodatevő”. Neki kell szólni és megy a munka, mint a parancsolat. Pedig minden embert külön-külön kellett megismerni,' s aszerint szólni hozzá és így osztani el kire-kire a feladatokat. Nem kezdettől fogva ismerte a tagság a „mienk” szót. Sor került rá, különösen őszi betakarításkor, talán nem maradt volna semmi a közös termésből. Keményen kellett fellépni, hogy kiürítsék a vizesedényekből, ételeskosarakból az eldugott kukoricát, burgonyát. A mákot üvegekben akarták hazahordani. Szerencsére, a többség nem volt ilyen, hajlott az okos szóra. Ilyenek is felismerték és bátran mondták: magunknak ártunk, ha jogtalant cselekszünk. A nagyüzem ereje, hatása, hogy síment büszkén egyedül a saját gépén, a nagyon szemetes búzában, a „szabolcsi” géppel.) Ugyanezt üzenik Győrt újbarátból Panyolára Szabó Bálint, Király Bálint és Lakatos Lajos. Víz van a földeken, szürkületig dolgoznak. De külön főznek nekik, dupla adagot, a kondíció jó... És — ne legyen unalmas, ugyanezt, de szinte szó szerint üzenik —, Sokorópátká- ról Csegöldre Pethő Miklós, Sályi Péter. Csernyi Andor és Czuprák Béla. Tényőről Ópályiba Rácz Kálmán, Bé- kány Mihály és Veliczki József. Nyúl községből Vállaj- ra Maródi Gusztáv, Broth ág Márton, Szerdahelyi Andor és Havasi Jenő. Ki hitte volna, hogy éppen Pannonhalmáról fog üzenni Csengerúj- faluba hasonlókat Kovács Ferenc, Girászon Gábor, Vastag Gergely. Kelemen Ferenc, Balka László és Tóth András? Aztán: Kajárpécről Győrtelekre Békési Miklós és Kovács László. Valamennyien becsületér« váltak Szabolcs jó hírének. Joguk van azt üzenni, hogy a jövő hét közepén úgy érkeznek meg, mint katonák a diadalmas csatából. S ha már az üzeneteknél tartottunk. egy érdekesség. Két termelőszövetkezet Szabolcsból — utólagos jóváhagyással — „parti zánkodott”. A jánkmajtisiak Fejér megyébe, a kisszekeresiek pedig Komáromba küldték gé- peiket és embereiket. Azokhoz a termelőszövetkezetek«*-»,, hez, amelyek őket segítették ' az árvíz idején. Jól tették. Gesztclyi Nagy Zoltán került évről évre előre ju1> ni. Különösen nagy változást hozott a teljesítmény utáni készpénz díjazásra való áttérés. Ez nálunk 1958- ban következett be. Sokban megkönnyebbült a brigádvezető munkája. Már a következő évben nyolcszázezer forintot tudtunk tartalékolni, biztonsági alapra. Többet tehettem annak érdekében, hogy például jól sikerüljenek a közgyűlések. A tagokkal bizalmasabban lehetett szót váltani, egyes kérdésekben közös álláspontra jutni. A javuló, erősödő szakvezetés többet törődött az én észrevételeim,' javaslataim mérlegelésével. Mert ugyan ki ismerhetné tőlem jobban a határunk egyes részeinek „tulajdonságát”. A korábbi „mindent- lermelés” helyett a célszerűséget, a gazdaságosságot tekintettük. Aránylag rövid idő alatt megduplázódott (nyolcmillióról tizenhatmillióra növekedett) az árbevétel. Valahogy mindig éreztem, nem maradhatok úgy, mint kezdetben. Akárhogy is volt és van, már a brigádvezetőre is, bizonyos értelemben felnéznek az emberek. Családos ember létemre végeztem el az általános iskola hetedik, nyolcadik osztályát. Részt vettem jó néhány tanfolyamon. Újabban párttit- kárhelyettesi tisztséget is betöltők. Egy munkásőr szakasz van a faluban, a parancsnokságom alatt... A brigádvezető helyzete is változott és változik. Többek közt jobban összefüggésben kell látni a dolgokat. Most havi átlagban húsz-harminc tag munkaszervezése, munkavégzésének ellenőrzése tartozik rám. Kezdetben ötvennél is több volt ezek száma. Előtérbe került a gépek irányítása, üzemeltetése. Kapálás ma már nincs nálunk, csak a kertészetben. Minden fontos szántóföldi növényünket vegyszeres gyomirtással termeljük. Nemsokára a kasza sorsara jut a kapa is. Változások kora
