Kelet-Magyarország, 1972. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-12 / 189. szám

i: óliái

Ie1K®T-MX?S?ÄRORS'ZAS

197?. augusztus 12,

fcaá

Szülők fóruma

FIATALOK Ilii FIATALOK

i m

F1A7ALOK

m

CBBV

FIATALOK mi FIATALOK

Gyerekek az óvodában

Napjainkban szükségszerűen fontos téma az óvodai kérdésekkel foglalkozni. Ez a törődés a tárgyi feltételek biztosítására irányul, de kevés szó esik a gyermek—óvónő, az óvónő és szülők kapcsolatáról. Keveset azzal, hogy a szülő ismerje az óvodás korú gyermek problémáit és ezzel kapcsolatos nevelési feladatokat. Megismerkedést magával a gyermekkel és az ő kis sajátos lelkivilágával. Kevés az ezzel foglalkozó olcsó, közkézen forgó kiskönyv, vagy lap. Még a közkedvelt női problémával foglalkozó Nők Lapja is ritkán foglalkozik ezzel a témával, pedig gondolom széles körben örömmel fogadnák.

Gondoljunk azokra a szülőkre, akik mindenkor képviselik az óvodás szülőket, ezek fiatalok. Annak előtte, mielőtt szülők lettek, iskolába jártak, majd elfoglalva munkahelyeiket a munkával kapcsolatos problémák jöttek, majd a szerelem és a párválasztás. A maga idejében ez mind nagyon fontos probléma volt számukra.

És most mint szülők, sok esetben ott állnak tanácstalanul. Nem mintha sémát lehetne adni a gyermeknevelésre, de a magyarázatot meg lehet találni a gyermek cselekedeteire és az ok feltárására. A szülő kezében a gyermek megértése a nevelés leghatékonyabb eszköze. A szülő és gyermek közötti megértés a legértékesebb érzelmi kapcsolat. Ez nem csak kisgyermek korra, de a gyermeknevelés egész folyamatára érvényes megállapítás.

Sokat foglalkozunk a munkásszülők gyermekének hátrányos helyzetével, de óvodás korban e differenciálódás nem oly szembetűnő, mint például középiskolás korban. Az anyagi különbségekre ebben a korban a gyermek még nem figyel fel. Az óvodás korú gyermek „ideálja” a darus, traktoros, mozdony- vezető és kiemelkedő magas pozícióban van a lovás kocsis. Tehát a gyermekek között nem az anyagi különbségben van a probléma, hanem a gyermeknek a szülői házból hozott alapismeretek megismerésében. Pedig e korban szükséges ismeretszintet a legegyszerűbb szülő is nyújtani tudja gyermekének. A szülők nagy százaléka e téren teljesíti is kötelességét. De találkozunk olyan szülővel, aki éppen tájékozatlanság hiányában értelmileg túlterheli gyermekét, de olyanok is vannak, akik csak az óvodára és az iskolára bízza gyermeke nevelését, oktatását.

Megemlítek egy példát: a szülő boldogan újságolja ismerősének, hogy 4 éves gyermeke ismeri az autómárkákat, tud 100-lg számolni stb. De kérdés, hogy ez a gyermek a saját gondozásában milyen eredményt ért el. (öltözködés, önálló evés, kézmosás stb.)

Pedig az ebben való jártasság értékesebb. A másik véglet és ez a gyakoribb, amikor a szülő saját lelkiismerete megnyugtatására minden földi jóval elhalmozza gyermekét, de a meghitt bizalmas lelki kapcsolatot nem építi ki saját maga és gyermeke között. Számtalanszor látjuk, hogy a szülő viszi gyermekét, dehogy viszi, csak mennek egymás mellett. A szülő egyik kezével fogja gyermekét, a másik kezével tártja a rádiót, és elmélyülten hallgatja a tánczenét.

Hol van itt a szülő és a gyermek közötti kapcsolat? — kérdezem én és kérdezi a gyermek. Ismerve a gyermeket, tudom, hogy igényli a szüleivel a beszélgetést. A szülők elfoglaltságuk miatt kevés időt töltenek gyermekeikkel. Kérem a szülőket, hogy ezt a közösen töltött kevés időt is használják ki okosan. Mert ha közte és gyermeke közötti őszinte beszélgetések elmaradnak, nemcsak a gyermek érzi pótolhatatlan hiányát, hanem a szülő maga sem ismeri meg gyermeke gondolatait, és megfossza önmagát attól az örömtől, hogy megismerje gyermeke lelkivilágát.

Kedves szülők, gondoljanak ilyenkor saját magukra, hogy hányszor voltak olyan helyzetben, hogy örömüket, bánatukat, problémájukat nem tudták megosztani valakivel. Milyen rossz érzést váltott ki bennünk.

Nyugtalanok voltunk és türelmetlenek. A gyermek hatványozva érzi ezt a hiányt, mert őt még a megszokott környezetben is érik új hatások, ingerek, de ugyanakkor velük egy közösségben élő társaikat is. Erre a hatásra a felnőttől vár magyarázatot. Nem biztos, hogy a gyermek egyéni megfigyeléseire választ tud kapni az óvodában. Kihez forduljon a gyermek? Válasz — a szüleihez! Ez a helyes.

Elszomorító érzés lehet a gyermeknek, amikor s. számára fontos kérdésre vár megnyugtató választ, és apu vagy anyu rádiót hallgat, vagy azt válaszolja „hallgass, nem érek rá a te butaságaidra figyelni”.

Kedves szülők, ne rendítsük meg gyermekünk bizalmát magunkban. A gyermek megértő, és elfogadja azt a választ, hogy fáradt vagyok és kérdésedre holnap válaszolok. Különösen akkor fogadja el, ha megmagyarázzuk fáradtságunk okét, de a kérdésre a válasz másnap ne maradjon el!

Ha a szülő az említett nevelési elvet betartja, tapasztalja, hogy egy pár hét múlva gyermeke teljes bizalommal van szüleihez és ez a bizalom nemcsak kisgyermek korban segíti a szülőt gyermeke nevelésében, formálásában, hanem átsegíti a szülőket a kritikus serdülőkor nevelői nehézségein.

Szabó Margit,

a dohánygyári óvoda vezetője

NÖVÉNYEINK ELETRAfZA (5.)

Már az ősember közelében, a csiszolt kökorszakban volt néhány babformájú mag, amelyet megfőzve szívesen fogyasztottak. Ide tartozott a borsó, a lencse és a lóbab. Ez a lóbab ezután a későbbi korokban is fel-felbukkant az emberek tápláléka közül, hol a szegények asztalán, hol éppen egy divatos római, vagy görög istennő áldozati oltárán.

Ismerték ezt a babot az ősi Egyiptomban is. Erre a történetíró, Herodotos a tanú. Egyik leírásában így vall róla: „Az egyiptomiak soha nem vetik a babot, s ha előfordul is. nem eszik meg sem nyersen, sem főve. Papjaik reá sem nézhetnek, mert tisztátalan főzeléknek tart4 640

jók”. Ám a szegény nép nem vélekedett ilyen szigorúan a jóízű táplálékról, s ugyancsak fogyasztotta. A rómaiak már szívesebben barátkoztak a babbal, s a vallási szokásoknak is egyik szereplőjévé vált. Különös előszeretettel fogyasztották a gyermekáldás után sóvárgó asszonyok. A történetírók feljegyezték, hogy a kelták meg éppen mindenhez babot ettek, ez jelentette náluk a kenyeret és a főzeléket egyaránt.

A lóbab elkerült hazánk földjére is, s a honfoglaló magyarok az itt élő szlávokTÖRD A FEIEDF

OROSZ NÉPMESÉK

Uráli legenda

Víszlntes:

1. Megfejtendő. 6. Fegyverrel tüzel. 7. Kézzel jelez. 8. Személyes névmás. 9. Csapadék. 11. Tőszámnév. 12. Belső szerv. 14. Tetőfedésre használják. 16. Az életet követi. 18. Európai nép. 20. Főzeléknövény. 21. E napon. 22. Gyalogol. 24. Szakít. 25. Névelővel, folyadékvezeték. 27. Csonka korsó!!! 28. Göngyöleg. 29. Kalászos.

A bölcs bíró

Egy öreg koldus talált egy darab kenyeret. Nem messze egy szakács húst sütött. A koldus odament, megállt a tűz mellett és enni kezdett. A szakács meglátta a koldust, dühös lett és azt mondta:

— Fizess a húsért!'

Vitatkoztak egy darabig,

majd a szákács elvitte a koldust a bíróhoz.

— Ez a szegény ember evett a húsból? — kérdezte a bíró a szakácsot.

Függőleges:

1. Haragos. 2. Morzejel. 3. Áraszt. 4. Részvénytársaság. 5. Kortyolnivaló. 6. Lekötöz. 10. ÖIH. 11. Vízben él. 13. Világtalan. 14. Péterrel egy napon van a naptárban. 15. Gondos, akkurátus. 17. Talál. 19. Garádics. 21. Építőipari alapanyag. 23. Kevert sár!!! 24. Három, oroszul. 26. Személyes névmás. 27. Középen torz!

Megfejtendő:

Régen történt.

A magas hegyekben emberek éltek. Szabadon éltek, a háborút nem ismerték, legeltették a hegyekben a nyájat, vadásztak az erdőben.

Egyszer az egyik asszonynak fia született. A fiú nagy és erős volt. A legidősebb ember sokáig nézte a fiút, majd azt mondta a többieknek:

— ö lesz a legerősebb és a legszebb, az anyja elnevezi Urnák — ez Földet Jelent.

— A fiad várni fog égy lányra — folytatta az öreg. — Ez a lány a hegyekben alszik. Ha felébred, a fiad élmegy vele a föld mélyébe.

A fiú megnőtt. Magas és szép volt.

Egyszer, korán reggel, mint mindig, legeltette a nyájat. Hirtelen lecsapott egy 'hatalmas sas, megragadott egy juhot és á hegy csúcsóra repült vele. Az ifjú rálőtt a sasra. A sas lezuhant a kövekre. Ur elindult a csúcsra. Nehéz volt az út. A csúcson Ur meglátott egy lányt. A haja vékony csillogó fonálból volt, valamilyen sárga ruhába volt öltözve, amely olyan ragyogó volt, hogy szinte rá sem lehetett nézni. Sírt.

— Miért sírsz? — kérdezte az ifjú.

— Megölted a sasomat — felelte a lány. — Ur ifjú után küldtem.

— A sasod edvezetett hozzád.

— Te vagy Ur?

— Igen. Téged hogy hívnak?

— Aranynak hívnak.

— Mit jelent az?

— Az arany — ez egy kő. Belőle kevés van a Földön. Gyere, megmutatom neked ezt a kövét és a Föld többi kincsét.

Az ifjú lement a lánnyal a Föld mélyére. Ott ő, a lány hajához hasonló sárga színű, ragyogó kőből épült palotákat látott és drágakőfolyó- kat.

— Itt maradsz velem, a Föld kincseit őrizni — mondta a lány. — Ha eljön az ideje. megmutatjuk áz embereknek ezeket a kincseket, és segítünk nekik felkutatni azokat.

— Igen, veled maradok — mondta az ifjú. -— Csak adj egy darabka sárga követ és menjünk a sasodhoz.

A hegycsúcson, a döglött sas mellett Ur csinált egy nyilat a sárga kőből, és kilőtte a völgybe. Majd utoljára a Nap felé nézett és lement a lánnyal a Föld mélyére.

Amikor az emberek megtalálták a nyilat, az öreg ránézett és azt mondta:

— Ez a sárga kő a lány jele, akinél Ur maradt. A kő neve a nyelvünkön legyen Al.

Ettől kezdve ezeket a hegyeket Uralnak — Aranyföldnek hívják.

Kél' fagy

Szabolcs-Szatmár megye egyik természetvédelmi területe (vízszintes 1).

Múlt heti megfejtés: NYÍRBÁTORI ZENEI napok.

Könyvjutalom: Gelsei Marika Nyíregyháza, Kopácsi József Kisvarsány, Sándor Ferenc ’ Anarcs, Demeter Tünde Hodász, Gál Irén Mátészalka.

Hideg téli reggel volt. A tiszta mezőn, a sűrű erdőben sétált a két fagy, a két édes testvér — Vörös Orr és Kék 0rrAzt mondja a Vörös Orr a Kék Orrnak:

— Testvérem, Kék Orv, hogyan fagyaszthatnánk meg az embereket?

Feleli a másik:-- Fussunk ki az útra, valakit csak találunk!

így is tettek. És látják — egyik oldalról egy gazdag kereskedő tart a városba, a másik felől egy szegény paraszt megy az erdőbe fáért.

A fiatalabb, Kék Orr a paraszt után szaladt.

ritadárdolqok

— Nem, csak nézte és szagolta — válaszolta a szakács.

Akkor a bíró elgondolkodott, majd azt mondta.

— Rendben van, mindjárt megkapod a hús árát.

Azzal elővette a zsebéből az erszényét, megcsendült benne a pénz.

— Hallottad? — kérdezte a bíró.

— Mit?

— A pénz csengését.

— Hallottam.

— Akkor jó, hazamehetsz.

— Hogyhogy? — kiáltotta a szakács — fizesse meg nekem!

— ö nézte a húst és szagolta, te láttad.az erszényt és hallottad a pénz csengését. Most minden rendben van — válaszolta a bíró.

tói ismerték meg. Hamarosan termelni kezdték, s 1255- ben már a budai vámtarifa jegyzékében láthatjuk viszont a babot. Ez a bab azonban még mindig lóbab volt, s nem a ma Ismert közönséges bab, népies nevén a paszuly.

De akkor hol volt a közönséges bab? Amerikában. Az új világrész felfedezése sok ismeretlen növényt is felfedezett, köztük a paszulyt. Dél- Amerikában az őslakók főzeléket készítettek belőle, s az ott talált sírok is babszemeket rejtettek.

A XVI. században azután már Európa nagy részén termelték és fogyasztották ezt a babot, több fajtáját ismerték,

s termesztéséről részletes leírások szóltak.

Nem csoda, hogy a madár mindig nagy szerepét játszott az emberek és népek életében. A „repülő gerincesek” sokfélesége, sajátos hangskálájuk, szokásrendszerük kíváncsiságot, tiszteletet, félelmet keltett. Számos nép totemállata madár volt (a régi magyaroké állítólag a pontosan nem azonosítható sasféle, a turul). Az egyiptomi domborművekről ezer váltó, zatban tekint az örökkévalóságba az ibiszfejű istenség. A Római Birodalomban a legmagasabb állami tisztség- viselők közé tartoznak a madarak repüléséből jóslatokat mondó, a közügyekben is döntő szavú augurok. Mátyás király neve a hollót (corvus) is felidézi (könyvtárának páratlan remekművei a Corvinák), mert a monda szerint „Szilágyi Erzsébet levelét megírta ...” s azt egy holló vitte el fiának, Mátyásnak a szomorú fogságba, Prága városába.

Tucatnyi ország címerét ma is madár, többnyire sas díszíti, a családi címerek tömegén pedig feltehetően minden ismert madár megtalálható.

★

Minden ma élő veréb, gólya, papagáj 160—170 millió évvel régebbi családfára tekinthet vissza, mint az ember. Valószínű, hogy a madárfajok hüllőszerű lényekből alakultak ki, tanítja az élővilág története, és a gerincesek törzsfejlődésének különleges irányét képviselik. A repüléshez, amire talán rákényszerítették őket a természeti katasztrófák,

nagy izommunka, erőkifejtés szükséges. Ezért magas, általában 40 fokos a madarak testhőmérséklete, élénk az anyagcseréjük, kitűnő a keringési és az idegrendszerük, egyensúlyszervük, látásuk.

Fajaik, fajtáik száma több százezer, egyedileg megszámlálhatatlan a sokaságuk, majdnem akár a rovaroké.

Amikor megszámolhatok, már baj Van, kipusztulás fenyegeti őket.

k

Mindenkit érdekel a madarak „nyelve, beszéde”, amit a tudós természetesen nem így nevez, hanem hangadásnak. Szerepe van abban például, hogy a párok összetalálkozzanak. A költés idején a hím hanggal jelöli ki a maga és családja területét, táplálkozási körzetét. A királykák a fenyőtűk sűrűjében nem látják társaikat és este egymás hivogatásával verődnek össze, hogy védekezzenek az éjszakai hideg ellen. A kóborlás, vonulás idején ugyancsak hanggal tartják össze a csapatot. Ezeket a hangokat megkülönböztetni és azonosítani a madártan egyik izgalmas feladata.

És a beszédre betanított madár, mint a papagáj, holló, csóka? Némelyik bámulatos teljesítményre képes, megtanul egész mondatokat („Hol van a gazdám?” „Üdvözlöm a vendégeket" stb.). de nem érti, amit mond.

Oldalakat idézhetnénk a madarak értelmi képességeiről is. Erről az egyik legnagyobb kísérletező zoológus. Konrad Lorenz írt sokat. (Magyarul megjelent könyve a Salamon király gyűrűje).

Meglepő például, hogy a büszke sas butább bármelyik tyúknál; hollók és papagájok, Sőt galambok is hamarabb tanulnak meg „számolni”, mint az elefánt vagy a nem emberszabású majmok.

— Én — mondja — őt elevenen megfagyasztom. A bekecsé régi, a sapkája szegényes, a kesztyűje lyukas. Te a kereskedő után fuss. Prémes sapkája van, subája meleg, csizmája új. Én nem tudóm őt megfagyasztani.

— Legyen így — mondta az idősebbik.

Estefelé újra találkoztak a tiszta mezőn.

— Nos? — kérdezi a fiatalabbik — Megfagyasztottad a kereskedőt?

— Igen — feleli az idősebb testvér — alig élt, amikor elengedtem.

— Hogy sikerült neked?

Hisz meleg subája, új csizmája volt.

Elnevette magát Vörös Orr,

— De én — mondja — a

subájába is, a sapkájába is, a csizmájába is bejutottam. És te? Megfagyasztottad a parasztot?

— Az úton akartam, de ő a szánkó után futott. Futás közben hogyan fagyasszam meg? Nos, gondoltam, ha megérkezik, majd megmutatom neki. Meg is érkeztünk, de nekem még rosszabb lett. Elkezdett fát vágni. Én igyekszem, neki meg melege lett a munkától. Nem félt tőlem, a Kék Fagytól. Levetette a bekecsét és a hóra dobta. Belemásztam és gyerünk megfagyasztáni. Ha majd öltözik, gondolom, megismeri Kék Orrt. Befejezte a favágást és egy hasábfával elkezdett engem a bekecsből kizavarni. Ütött, ütött, alig éltem, mire kimásztam.

Vörös Orr erre azt mondja:

— Fiatal vagy te még testvérem, de mire megöregszel, megtudod, hogy a munka a subánál is jobban melegít.

Beküldte: Papp Sándor

Szakoly