Kelet-Magyarország, 1972. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-12 / 189. szám
2. oldal KELET-MAGYARORS2A<S M72 augusztus ti. KOMMENTÁR Bangla Desh az ENSZ előtt A Biztonsági Tanácsban csütörtökön este megkezdték Bangla Desh, vagy ahogy magyárul nevezzük, a Bengá- 11 Népi Köztársaság ENSZ- felvételi kérelmének vitáját. A vita végén az a döntés született, hogy a kérelmet a Biztonsági Tanács tagfelvételi bizottsága elé terjesztik. A tagfelvételi bizottság pénteken ült össze, lapunk zártáig nem kaptunk hírt lefolyásáról, eredményéről. Elgondolkoztató azonban a BT csütörtöki vitája. Feltűnt, hogy a Biztonsági Tanács egyik állandó tagja, a Kínai Népköztársaság milyen határozottan ellenezte a tagfelvételi kérelmet. Huang Hua ENSZ-fődelegátus leszögezte, hogy „a jelenlegi körülmények között” nem aktuális a felvételi kérelem. Éppen Peking az, amely a harmadik világ egyetlen igazi képviselőjének kiáltja ki magát, s az egyetlen igazi forradalmi országnak, amely mindig és mindenütt minden függetlenségi és szabadság- mozgalom támogatója. Hogyan lehet hitelt adni ennek a szerepnek, amikor a valóban a szabadságukért és függetlenségükért harcot vf- vott bengáliakat, elért sikerük után sem támogatja, sőt gáncsolja? „A Bengáli Népi Köztársaság már nagy nemzetközi tekintélyt szerzett, ő — fiatal köztársaság, eddig a világ több, mint 80 állama, köztük a Biztonsági Tanács 10 tagja is hivatalosan elismerte. Bangla Desh felvétele az ÉNSZ-be segíti ennek az országnak , 75 millió népét *az űj, békés élet építésiben - és hozzájárul a hindusztáni helyzet további normalizálásához, a világszervezet egyetemessége elvének megszilárdításához’' — hangoztatta a ST vitájában a Szovjetunió képviselője. Legfeljebb gyűlölködő indulatok szállhatnak szembe ezzel a helyes állásponttal, józan észérvek nem. A Pravda vezércikke Krim-félszlgeti találkozó A Pravda pénteki vezércikkében úgy értékeli a szocialista országok kommunista és munkáspártjai vezetőinek a Krim-félszigeten tartott baráti találkozóját, mint újabb nagy lépést a szocialista közösséghez tartozó országok egységének és együttműködésének megerősítése útján. E találkozó eredményeit világszerte úgy fogadták, mint újabb alátámasztását annak, hogy szüntelenül szilárdulnak a szocializmus erői, nő tekintélye és befolyása — írja a lap. „A Krim-félszigeti találkozó meggyőző erővel tanúsítja, hogy mind hatékonyabbá válik a testvéri szocialista államok együttműködése a politika, a gazdaság, az ideológia, a nemzetközi kapcsolatok és a védelem területén. A szocialista országok szövetségének megerősödése, a köztük lévő kölcsönös megértés és kölcsönös bizalom fokozódása pedig óriási előnyöket biztosit a szocialista országok népei számára” — mutat rá ■ a Pravda vezércikke. „A szocialista országok kommunista és munkáspártjainak összefogása — a testvéri népek történelmi közeledési folyamatának gerince. Az egységre irányuló törekvés megteremtette a Varsói Szerződés, a KGST és más államközi szervezetek keretein belül megvalósuló együttműködés legkülönbözőbb formáit”. A Pravda hangsúlyozza, hogy tovább tökéletesedik a szocialista közösséghez tartozó országok gazdasági együttműködése. Mint a lap írja: „Országaink gazdasági potenciálja növekedésének üteme lényegesen gyorsabb, mint a fejlett kapitalista országoké. Hosszú távra — 1990-ig — koordinálják a terveket.” A világ népei — mutat rá a lap — nagyra értékelik a szocialista közösségnek a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett éléséért vívott lan kadatlan harcát. A vezércikk hangsúlyozza a szocialista országok által a viétnami népnek nyújtott támogatást, állásfoglalásukat az izraeli agresszió következményeinek felszámolása mellett, majd megállapítja: „A testvérpártok és testvéri államok megbonthatatlan egysége, a békéért, a szocializmus eszméiért és a népek virágzásáért vívott együttes harc — ez a mi együttműködésünk célja és értelme”. Szovjet—amerikai vízgazdálkodási együttműködés Moszkvában pénteken befejeződtek a tárgyalások a Szovjetunió és az Egyesült Államok tudományos és műszaki együttműködéséről a talajjavítás és a vízgazdálkodás területén. A felek megállapodtak abban, hogy fejlesztik a kontaktusokat a vízkészletek megtervezésében, felhasználásában és irányításában a matematikai modellezés módszerei alapján, kicserélik tapasztalataikat a hidrotechnikai létesit- érrtányek Téli. időszakba» való építésére vonatkozólag. Az együttműködés érinti a vízgazdálkodási munkák gépesítését, polimeranyagok- nak a hidrotechnikai építésben való alkalmazását is, valamint a tengervíz és az egyéb sósvizek sótalanításá- nak egyes problémáit. — A tapasztalatcsere sokat adhat országainknak — mondotta William Butcher, az Egyesült Államok elnöki hivatalának képviselője a TASZSZ tudósítójának. Butcher vezette azt a küldöttséget, amely öt napig tartózkodott Moszkvában és ismerkedett ott kutatóközpontokkal és vállalatokkal. Az amerikai küldöttséget pénteken fogadta Jevgenylj Alekszejev szovjet vízgazdálkodási és talajjavítási miniszter, aki tájékoztatta a vendégeket a Szovjetunióban végzett talajjavítási munkákról. A Szovjetunióban a múlt évben 1 280 000 hektárral növekedett az öntözött, illat v® a lecsapolt földek területe. A miniszter elmondotta, hogy á szovjet szakemberek sok ázsiai, afrikai és latinamerikai országnak nyújtanak segítséget vízgazdálkodási létesítmények építésében. Bírálják Phxont SALT-vita az amerikai szenátusban Az amerikai szenátus pénteken folytatta az augusztus 3-án. megszakított ratifikációs vitáját a második SALT- megállapodásról. A vita felújítására azt követően került sor, hogy a szenátus külügyi bizottsága csütörtökön este egyhangúlag elutasította Henry Jackson módosító indítványának a Fehér Ház támogatásával hétfőn beterjesztett, új változatát is. A Nixon-kormány, amely rendkívül ellentmondásos és kínos helyzetbe hozta önmagát az általa aláírt nagy fontosságú egyezményhez sokféleképpen értelmezhető „fenntartásokat” csatoló módosítás támogatásával, a hét folyamán lépésről lépésre igyekezett elhatárolni magát a balul sikerült manővertől. Fulbricht szenátor, a külügyi bizottság elnöke igen élesen elítélte Nixon elnököt amiért a SALT-megállapodá- sok amerikai ellenzékének megnyugtatása céljából támogatást nyújtott Jackson manőveréhez. USA-val vagy nélküle... _ Merre tart a Közős Piac? Hosszú ideje folyik már a Vita a Közös Piac tagállamai között arról, hol legyen a gazdasági közösség politikai titkársága, Brüsszelben vagy Párizsban. A túlnyomó többség a belga fővárosra adja le a voksát, hisz — amúgy is itt található az Európai Gazdasági Közösség minden lényeges szerve. A hivatalos francia álláspont ezzel szemben így hangzik: ha a NATO végleg megtelepszik Brüsszelben, akkor az EGK csúcsszerve Párizsban legyen. Párizs számára ez az — egyébként nyilvánvalóan formális — kérdés azért fontos, mert Franciaország szeretne a Közös Piac politikai központjává, hangadójává válni, hogy ily módon — szimbolikusan is — ellensúlyozza az NSZK erőteljesen kidomborodó gazdasági fölényét. Az EGK vezetőit azonban elsősorban nem a közösség székhelyének másodlagos problémája izgatja. A hatok tömörülését Párizs és Bonn párharcán túl is feszíti jó néhány nagy horderejű ellentét. A vízválasztók között a legalapvetőbb az Egyesült Államokhoz való viszony. Az „at- lantista” Nyugat-Európa hívei nem akarnak lazítani az amerikai tőkét a Közös Piaccal összefűző szoros kötelékeken. Az úgynevezett „európai gondolat” pártolói viszont a független nyugat-európai gazdasági tömörülés szükségességét hirdetik. Emellett persze számos részletkérdésben sincs egyetértés. Az elmúlt hetek viharos eseményei egyértelműen, meg mutatták, milyen mélyek az érdekkülönbségek továbbra is a Közös Piac tagállamai között. A július elején megtartót^. nyug^p^gt—Trapcjá, cspcstalálközó homloktéré- ■ben is e súlyosbodó feszültségek levezetésének kérdése állott. Egyes francia lapok ironikus megyjegyzései szerint Brandt és Pompidou találkozója amolyan „szívélyes egyet nem értést” eredményezett. Abban sikerült megállapodniuk, hogy a tizek — meghiúsulás küszöbére jutott — őszi csúcsértekezletét meg kell tartani, lehetőleg a tervezett időpontban. Nem tudtak azonban közös nevezőre jutni olyan lényeges kérdésekben, mint a valutáris unió létrehozásának mikéntje, az Egyesült Államokkal szemben követendő egységes közös piaci magatartás jeliege, tartalma. A font árfolyamának júniusban történt felszabadítása újra felszakította a tőkés valutáris rendszer sebeit. Párizs közismerten mindig fenntartásokat hangoztatott a britek közös piaci belépésével kapcsolatban, mondván: Anglia — a gazdaságában jelenlévő amerikai tőke nagy súlya miatt — belépésével az „Egyesült Államok trójai falovának szerepét játszana. Azt viszont a Közös Piac valamennyi tagállamában élénken vitatják, hogy Nagy-Bri- tannia gazdaságilag valóban érett-e a belépésre. A hamburgi Die Welt egyik karikatúrája Heat brit miniszterelnököt tolókocsin ábrázolta, amint éppen a Közös Piac kapuján kopogtat. Az EGK kapuján kilép egy nőalak és megkérdezi Heath-től: „Mondja, miből gondolja, hogy ez kórház?’ Egy brit újság a font lebe- gővé tételét követően tréfás szójátékkal ezt kérdezte: „Nem lebegünk ki a Közös Piacból?" A londoni döntés ugyanis veszélyeztette az EGK-nak azt a márciusi meg- állapodását, amely 2,25 százalékban szabja meg a nyugat-európai valuták árfolyamingadozásának határát, és hogy nem kívánnak eltérni a washingtoni valutaegyezményben rögzített paritásarányoktól. A font megrendülése kisebbfajta lavinát indított el. Ismét megindult a spekulációs hullám a dollár ellen, ami arra kényszerítette a nyugateurópai jegybankokat, hogy nagy mennyiségben vásárolják fel a kulcsvalutát. Párizsban ez azt a reményt keltette, hogy az újabb hullám rádöbbenti majd a közös piaci partnereket: milyen sürgős szükség van a régóta szorgalmazott, egységes pénzügyi politika megvalósítására. Ennek a jegyében ültek össze a kiszélesedő Közös Piac tíz tagállamának pénzügy- miniszterei a közelmúltban Londonban. A tanácskozás részben sikerrel járt. A nemzetközi valutareform irányelveiként a londoni ■ tanácskozás a következőket határozta meg: — minden valuta légyen át-g' váltható aranyra, beleértve a dolárt is, — minden fontos nyugateurópai valuta árfolyamát, legfeljebb kisebb ingadozásokkal, rögzíteni kell, — közösen kell ellenőrizni az új nemzetközi tartalékokat, — meg kell állapodni a fizetési mérleg deficitek és pozitívumok szabályozásának módszereiben, — minden résztvevő országnak. az Egyesült Államokat is beleértve, Tegyenek azonos jogai és kötelességei, — tekintettel kell lenni a fejlődő országok helyzetére, — összhangot kell teremteni az új rendszer és a Körös Piac tervezett gazdasági és pénzügyi uniója között. „Az az egyezmény, amelyet a kibővített Közös Piac pénzügyminiszterei kötöttek Londonban, nagy figyelmet érdemel, — állapította meg a Le Monde című párizsi lap, s hozzáfűzte; — hiszen lehetővé teszi annak a pillanatnak a kivárását, amikor a tárgyalások hasznosan megindulhatnak az Egyesült Államokkal. Persze ezek a tanácskozások nem kezdődhetnek meg előbb, csak miután az amerikai választási gépezet döntött Nixon és McGovern között.” Gyors megoldásra tehát, noha égetően szükség lenne, nincs kilátás. S a pesszimista jóslatokat kiegészítik azok a hirek, hogy a londoni tanácskozás nem vitatta meg a font problémáját, a lebegtetés ügyét „elválasztották” a nemzetközi pénzügyi reform hosz- szú távú terveitől. Barber angol pénzügyminiszter annyit mindenesetre kilátásba helyezett, hogy a lebegő fontot majd ismét rögzítik. Kötelező ígéretet azonban nem tett, s ez változatlanul nyugtalanítja a Közös. Piac valutáris együttműködését; Lapmértekor árkoméit HELSINKI. Finnország és a2 NDK képviselői Helsinkiben péntekéi folytatták az eszmecserét a diplomáciai kapcsolatok felvételéről. A több órás, bizalmas jellegű tanácskozásról ezúttal sem adtak ki közleményt. A finn külügyminisztérium a pénteki munkaülést „tárgyszerűnek és barátságosnak’’ nevezte. A következő találkozóra hétfőn kerül sor. RÓMA Andreotti olasz középjobb kormányának pénteken a szenátusban sikerült elfogadtatnia az új nyugdíjtörvényt. A törvény mintegy 20 százalékkal emeli ugyan az olasz nyugdíjak rendkívül alacsony minimumát, a baloldali pártok azonban nem tartják kielégítőnek az emelést. A nyugdíj- törvény értelmében a legalacsonyabb olasz nyugdíj 30 000 líra lesz, míg a baloldali pártok. a kommunista és a szocialista párt 35 000 lírás minimumért küzdött. A középjobb kormány az inflációellenes küzdelemre hivatkozva utasította el a nagyobb arányú nyugdíjemelést. MOSZKVA Pénteken a Novogyevics! temetőben helyezték örök nyugalomra John Marksot, a dél-afrikai Kommunista Párt elnökét, a nemzetközi kommunista és nemzeti felszabadító mozgalom jelentős személyiségét. PÓKHÁLÓ Galgóczi Erzsébet: 23. Csonka vezetőségi ülés — Csegei nem is szorgalmazta, hogy mindenki itt legyen, így, rajta kívül csak Géza, Zsuppán, Selyem Zsiga, Sá- ray úr, a főkönyvelő és egyetlen öreg parasztember van jelen. Egy kislány vezeti a jegyzőkönyvet. Zsuppán indulatos, megvető arccal, Géza teljes apátiában ül a helyén. Látszik, hogy nem itt járnak a gondolatai, csak néha-néha tud annyira erőt venni magán, hogy figyeljen. — ... Pártunk mélységesen elítéli az anarchiát, a demokratizmus minden megsértését — folytatja Csegei. — Ez, amit Zsuppán csinált, kimeríti az önbíráskodás fogalmát. Ezért javaslom a vezetőségnek, hogy Zsuppánt az elnök- helyettesi posztról váltsa le. Csend. — Tessék, szóljanak hozzá — biztatja őket Csegei. Az idősebb paraszt szólal meg. — Az öregek munkáját meg kell becsülni. Nem azért mondom ezt, mert én is öreg vagyok — ti is azok lesztek. Ha valaki megsért egy idős embert és olyasmivel vádol... én megértem Zsuppánt, hogy odaütött. Az én legénykorom- ban, ha valaki szidta az anyámat, bicskát húztam. — Mint magánember, mindenki megteheti, hogy odaüt — oktatja ki Csegei. — Legfeljebb a rendőrség elviszi garázdálkodásért. De mint funkcionárius nem teheti meg. Ez a különbség, öregapám. Csorvás, a főkönyvelő szólal meg. — Mindenki tudja Zsup- pánról, hogy nem tud uralkodni az indulatain. — Zsuppán elképedve bámul rá, talán még beszélni sem beszélt Gsorvással soha. — Miféle vezetőember az ilyen? Nem akarom az Összes esetet felsorolni, de legutóbb például azzal fenyegetett meg egy újságírót, hogy összetöri a pofáját. ...Véletlenül még Itt voltam az Irodán, minden szót hallottam. Csegei diadalmasan néz a jegyzőkönyvvezető kislányra: — Jegyzi? Géza felfigyel. Magán érzi Zsuppán követelőző tekintetét. — Nem kellett volna... — kezdi, de nem birja folytatni. Mit nem kellett volna? kiáltja Zsuppán számonkérő- en. — Megpofozni Selyem Zsigát, vagy visszavenni. Minek vetted vissza? — Ez nem tartozik a tárgyhoz! — kopog Csegei. Zsuppán megvetően néz végig rajtuk. — Lenne csak keserű a hatalom, majd nem gyilkolnátok érte egymást. — Nem a hatalomért — védekezik Géza. — Nincs nekem abból semmi hasznom... — Nincs?... — kérdezi Zsuppán. — Csak az a haszon, amit tárgyakban fel lehet mutatni? Csak a ház, az autó, a perzsaszőnyeg? Hát a vezetés? Hogy tíz év alatt átalakítottál egy falut? Hogy a semmiből teremtettél valamit? Hát a szabadság? Hogy mindig azt teszed, amihez kedved van? — Azt teszed, amit kell — védekezik Géza. — És most vissza kellett venned ? — Én el sem akartam küldeni. Zsuppán megvetően: — Mert semmivel sem vagy különb, mint ők. Csegei körülnéz: — Szavazzunk! Géza és az öreg paraszt kivételével megszavazzák Zsuppán leváltását. Zsuppán feláll, hogy elhagyja az irodát. — Leváltottatok, rendben van. De csalódtok, ha azt hiszitek, hogy visszamegyek a Vagongyárba. Nem megyek vissza. Engem itt mindenki ismer, az én szavamnak itt akkor is hitele van, ha nem vagyok vezető. Én itt maradok. Úgy vigyázzatok, hogy rajta tartom a szemem mindenen ! Csegei az autójával kiviszi Selyem Zsigát a szőlődombra, ahol ma reggel kezdték a szüretet. Zsiga a borkombinát előtt a diófa árnyékába ülteti Csegeit, ő eltűnik, s nemsokára pókhálós palackkal, poharakkal tér vissza. — Aranydíjas — mondja büszkén s tölt a poharakba. Csegei a napfény felé emeli az italt. Jókedvű, elégedett. — Kihúztuk a méregfogát? — és Zsiga megbotránközva látja, hogy egyhajtásrá leönti a csodálatos, gömbölyű bort, amit forgatni, ízlelgetni, gur* guláztatni kellene a szájbar» míg ki nem adja minden tit* kát. Csegei újra tölt a poharába. Megissza. Jelentősen néz Zsiga szemébe. — Jövőre te leszel itt az elnök, én meg a főagronómus. Zsiga bámul. Nem ért semmit. — Negyvenéves vagyok -pi mondja Csegei. — Húsz éve dolgozom a mozgalomban. 56-ban a forradalmi bizottmány, vagy mi a rossebnek hívták, felakasztat, ha idejében meg nem lógok... És még mindig itt rohadok a járásnál. (Folytatjuk)
