Kelet-Magyarország, 1972. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-10 / 187. szám
V biädi KELET-MAGYARORSZAG 1972. augusztus to. Korunk mezőgazdasága Védekezés a szőlő sziirkepenésze ellen Háztáji gazdaságok és a szarvasmarha-tenyésztés komplex fejlesztésére hozott kormánypros;ram A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztése gazdaságpolitikánk egyik központi kérdése. Ezért a kormány több ízben is foglalkozott ezzel, majd az útmutatása alapján készített, a gyakorlati intézkedéseket magában foglaló előterjesztést július 27-én tárgyalta, határozatot hozott az ágazat fejlesztésére és kormányprogramban foglalta össze a legfontosabb tennivalókat. Július 28-án pedig dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter a Parlamentben sajtótájékoztatót tartott e fontos témáról. Nagy szükség volt az ágazat fejlesztését szolgáló intézkedésekre, mert az utóbbi 2—3 évben sajnos a termelés és a szükségletek alakulásában ellentétes tendencia érvényesült: a hazai fogyasztás és az exportigények ugyanis nö- vekvőek, ugyanakkor a termelés csökkent. A kiegyensúlyozott ellátás érdekében az elmúlt két évben jelentős mennyiségű vajat, tejport kellett importálni. A nemzetközi piacokon a vágómarhaárak jelentősen növekedtek, ugyanakkor az élő marha és marhahús mennyisége kismértékben csökkent. A lakosság növekvő fogyasztási szükségletének hazai termelésből való kielégítése, továbbá, a távlatban is gazdaságos export növelése megköveteli, a jelenlegi kedvezőtlen helyzetet előidéző okok mielőbbi megszüntetését és a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésének hosszú távú megalapozását. A szükségesnek ítélt fejlesztést legjobban az gátolja, hogy a termelőkapacitást meghatározó tehén- állomány évről évre csökkenj ma pl. mintegy 40 ezerrel kevesebb, mint Í966-ban volt. A jelenlegi helyzet kialakításában sok tényező játszott szerepet, közülük e helyen azt említjük, hogy a kisüzemi gazdaságokban jelentős mértékben csökkent a tehénállomány. Ez oda vezetett, hogy a nagyüzemi szarvasmarhatenyésztésben tapasztalható fejlődés nem pótolta a kisüzemi szektornál bekövetkezett termeléskiesést. Ugyancsak hozzájárult a helyzet kialakulásához az is, hogy a háztáji gazdaságokból eladásra felkínált borjak és növendékállatok, illetve esetenként az ott megtermelt tej értékesítési biztonsága időszakonként hiányzott. De jelentős gondok adódtak a nagyüzemekben is. Mindezek együttesen igényelték a kormányszíntű segítséget. Mi jellemzi a kormányhatározatot? Mindenekelőtt az, hogy komplexen intézkedik a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére. A takarmánybázis korszerűsítése, a fajtapolitika kialakítása, az állategészségügyi kérdések vagy a szakmai műveltség és az ágazatban dolgozók társadalmi megbecsülésének fokozása éppúgy eleme a kormányprogramnak — mint az anyagi ösztönzés, a jövedelmezőség fokozása, vagy a termelést bővítő alapok fejlesztése. Mivel a háztáji szarvas- marhatartás változatlanul jelentős szerepet tölt be a gazdaságpolitikában, állattenyésztés-politikánkban — ezért a kormányprogram az e gazdaságokban fellelhető gondok orvoslására is intézkedik. Határozott állásfoglalás született például a nagyon sokszor vitatott fajtapolitikában is. A határozat ezzel kapcsolatos része — természetszerűen alapvető különbséget tesz a nagyüzemek és a háztáji gazdaságok között. Míg a nagyüzemekben ui. részben a beruházásokkal való takarékos gazdálkodás, részben a nagyüzemi termelésszervezés feltételeinek megteremtése érdekében — az üzemi termelési adottságokhoz igazodóan — a hasznosítási irányokat határozottabban szét kell választani. Külön hústermelési és külön tejtermelési irányra, addig a kisüzemi gazdaságokban távlatban is célszerű a kettős hasznosítású magyartarka állomány fenntartása, egyidejűleg javítva annak tej- és hústermelő képességét. Az állomány növelése és termelésének fokozása — most már az új intézkedésekre támaszkodva — a következő időszakban a fontos tennivalók közé tartozik. Az állomány növelésének és szakosodásának feladata a tenyészállat-gazdálkodásban is változást kíván. A fajtapolitika érvényesítésén túl, ennek keretében tovább kell javítani a tenyészüszők felnevelési arányát és biztonságosabbá kell tenni a termelésben való megtartását. Ezzel egyidejűleg a „háztáji üszőborjú fel- nevelési akciót” tovább folytatják az ebben érdekeltek. A tenyésztési munkához szorosan kapcsolódnak az állategészségügyi feladatok is Megvannak a feltételei annak. hogy a nagyobb közigazgatási területek teljes gümő- kórmentesítése 1975-ig befejeződjék. A gümőkórmente- sítés országosan — az eredeti célkitűzésnek megfelelően — 1978-ra valósul meg. Ennek érdekében a gümőkórmentesítéssel kapcsolatos támogatásokat fenntartják. Aligha szorul különösebb bi- zonygatásra, hogy a vonatkozó előírások fegyelmezett megtartásával a háztáji szarvasmarhatartókra e téren is fontos feladat hárul. Csak így remélhető, hogy a szarvas- marha-teriyésztési programnak ez a fontos része is — megvalósul. A szarvasmarha-tenyésztés komplex fejlesztésének programjában az új közgazdasági ösztönzők, az új ár- és üzemviteli támogatások jelentős helyet foglalnak el. A háztáji, ház körüli szarvasmarhatartókat is régóta foglalkoztatják és közvetlenül érdeklik, érintik ezek a kérdések. A következőkben tekintsük tehát át ezeket. Az 1973. január 1-vel életbe lépő új árintézkedések értelmében a tej felvásárlási ára literenként 1,30 Ft-tal, a vágómarháé pedig kilogrammonként 5,70 Ft-tal növekszik. A vágómarha áremelésén belül — a minőségtől függően — nagyobb arányban javult a hízott növendékmarha és kisebb arányban a se- lejttehén felvásárlási ára. A háztáji és egyéb kisüzemi gazdaságok eddig — 4 éves tartási kötelezettség mellett — vásárolt vagy saját nevelésű tenyésztésbe állított vemhesüszők után 8000 Ft támogatást kaptak. Ez a támogatás 1973. január 1-vel megszűnik, mivel túlzott mértékben ösztönzött a tehénállomány cseréjére. Az új támogatási rendszerben mindazok a kisüzemek, amelyek tehenet tartanak, évente 1500 Ft támogatásban részesülnek. Ez — a célokkal egyezően — a mainál hosszabb időre szóló tenyésztésben tartásra serkent. Ez a támogatás a magasabb tejár és kedvezményes OTP-hitelezés esetén elfogadhatóan ösztönöz. A tehénállomány növelése vagy cseréje esetén az OTP a kisüzemi gazdaságok részére — az érvényben levő hitelrendszeren belül — 25 000 Ft-is terjedhető hitelt nyújthat. A közgazdasági környezet e célra irányító módosításával lehetőség nyílik arra, hogy a szarvasmarha-tenyésztésben mintegy 20 éve alkalmazott adminisztratív korlátokat 1973. január 1-vel feloldják és a mezőgazdasági termelőüzemekre bízzák a nőivarú állomány kivágásának elhatározását. Dr. Fehér Károly A napraforgót általában úgy ismerjük, mint szárazságtűrő növényt. Ez külső felépítésében (szőrözöttség, érdesség, vastag bőrszövet) meg is nyilvánul. A napraforgó szárazságtűrése a vegetációs időszak nagy részében fennáll. Kivételt képez azonban a virágzást követő szemképződés, amely a napraforgó vízellátása szempontjából egy kritikus időszak. Ilyenkor a napraforgó sok vizet igényel. Egy kilogramm szárazanyagképződéshez 650 liter vizet párologtat el. Egy hold vonatkozásában közép,es termés esetén a fel- használásra kerülő vízmeny- nyiség 9000 hektoliter, amely 156 milliméter csapadéknak megfelelő vízmennyiség. A meteorológiai adatok szerint ez két és fél havi csapadéknak felel meg. Miután a csapadékelosztásunk időben és meny- nyiségben is rendkívül ingadozó, nem számolhatunk biztosan. Július hónap az idén sem hozta a várt átlagot. A csapadéktárolásnál figyelembe kell venni a talaj fel- melegedését, a szelek szárító hatását és a feltalaj apró- morzsás takarórétegének hiányát. Nem biztos, hogy augusztusban is megkapjuk a várt csapadékot. Mind ezt összevetve, a szükséges csapadék nem látszik biztosítottnak. A csapadéktárolásnak, illetve gyarapításnak két útja van, egyik az öntözés. AJjol lehetséges ezt ne mulasszák el, mert a szárazságtűrőnek ismert napraforgó nagyon meghálálja az augusztusi öntözést. A másik módszer — amiről többet kell szólnunk — a talaj vízkészletét igen erősen fogyasztó gyomok irtása. A fentiek ismeretében nagy könnyelműség lenne a talaj kis nedvességkészletét a gyomok pazarlásának kitenni. Sajnos a gyakorlatban ilyen példákkal sűrűn lehet találkozni. A megfigyelések szerint a napraforgótáblákon a sorok többé-kevésbé gyomo- sak. A gyomok nagy részét muhar és kakaslábfü alkotják, melyek a talaj nedvességkészletét alaposan kihasználják. Ez abból adódik, hogy rövid idő alatt érlelnek magot és viszonylag nagy levélfelülettel rendelkezve sokat párologtatnak. Ezért nagymértékben használják el a talaj vízkészletét. így a vízellátás nehézségét a napraforgó részére tovább növelik. Az előbbiekből láthattuk, hogy a napraforgó vízellátása a szemképződés idején nem alakul kedvezően. E nehéz helyzeten bizonyos mértékig segíteni tudunk, ha a virágzás, szemképződés idején elvégezzük a gazolókapálást. Ezzel megakadályozzuk a gyomok vízelhasználását és ez a mennyiség marad a napraforgó részére. A sorok gazolókapálása azzal az előnnyel is jár, hogy a talaj felső rétegét megporhanyítjuk, a talajvíz felesleges párolgását ezzel is csökkenthetjük. A napraforgótányérok kisebb vagy nagyobb kör alakú részén előforduló üresmagvu- ság a kedvezőtlen vízellátás következménye. Az üresmag- vuság alatt azt kell érteni, amikor a maghéj kifejlődik, de benne a magbél nem. A szerint, hogy a szemtelítődés időszakában a vízellátás milyen mértékben csökken, alakul ki az üresmag- vuság, az ebből álló kör nagysága. Miután a szemtelítődés az elvirágzás sorrendjében kívülről befelé kör alakban halad, a tányérok közepén lévő magvak kifejlesztéséhez nem jut elegendő nedvesség. Az üresmagvuság kedvező csapadékellátás mellett 3—5 százalék, szélsőséges viszonyok között (légköri és talaj aszály előfordulásakor) 40—70 százalék is lehet. Száraz viszonyok között ezért kedvező az öntözés és a gazolókapálás elvégzése, (cs. b.) A szőlő szürkepenésze, vagy szürkerothadása (ivaros alakja: Botryotinia fuckelia- na; ivartalan alakja: Botrytis cinerea) a szőlő érése előtt, vagy alatt fellépő jellegzetes és igen veszedelmes gombabetegség. Csapadékos időjárás esetén rövid idő alatt az egész termést tönkreteheti, különösen a sűrű telepítésű, gyo- mos, elhanyagolt és nitrogénnel túltrágyázott szőlőkben okoz nagy károkat. A szürkepenész leginkább a szőlőmolyok, a darazsak és a jégverés okozta sérüléseken, de az erős esők által okozott sebeken is behatolhat a bogyókba. A világ egyi: legkorábbi és egyik legismertebb csemegeszőlője a Csabagyöngye (Stark Adolf nevelte fel Mathiász Jánostól kapott magvakból), közép- nagy, inkább laza fürtjei, gömbölyű, sárgászöld, vékony héjú, nagyon kellemes, muskotálvos ízű bogyói, mivel könnyen repednek, gyakran áldozatul esnek a kórokozónak. A betegségre érzékenyek és könnyen rothadnak a vékony héjú, tömött fürtű fajták is, mint pl. az ezerjó, a rizlingszilváni és a kadarka. A fertőzés helyén párás időben jellegzetes egérszürke színű penészbevonat képződik, amely először csak a sérült bogyókon terjed, később azonban az egész fürtöt ellepi. Ha a bogyó még zöld, héja megbámul, majd lehullik a fürtről. Az érett bogyó húsa szintén barna színű, puha, leves lesz, s az egész bogyó elrothad. Az esős időben erősen rothadó termés mennyisége rohamosan csökken,, szüretelése és feldolgozása nehézkes, s belőle-(mivel az e$ő a cukor egy részét a sérült bogyókból kimossa) csak gyengébb minőségű bor készíthető. Ha azonban a betegség jelentkezését követően száraz és meleg az idő, a szürkerothadás eredményeként a szőlő viszonylagos cukorfoka jelentős mértékben megnő, s ha ilyenkor kerül feldolgozásra, jó minőségű bor készíthető belőle. A fentieknél még kedvezőbb viszonyok között a szőlő „nemes rothadásba” megy át. Az elvékonyított héjú bogyók sok vizet veszítenek, betöppednek, különleges íz. és zamatanyagokat halmoznak fel, s aszuborok készítésére válnak alkalmassá. A „nemes rothadás” tehát a minőségi borszőlőfajtáknak előnyös, de a csemegeszőlő-fajtákra nem. A kórokozó által megfertőzött csemegeszőlőn szállítás és eltartás közben gyorsan megjelenik a penész és rothadásnak indul. Nincs finomabb gyümölcs az illatos, üde, piros szamócánál. Hát még ha saját termésünk. És ilyenkor nemcsak élvezettel fogyasztjuk, hanem büszkén kínáljuk is vendégeinknek. Igen ám, de ezért az örömért fáradozni kell, viszont egyáltalán nem mindegy, hogy mennyit. A kérdés tehát: mi kell a jó és bőséges szamócaterméshez? A kérdésre Oswald Macherauch, a neves német szamócanemesítő, a szamócatermesztés elismert szakértője válaszol. Útmutatást ad ahhoz, hogy a kertészkedő miként szerezhet magának — különösebb gond nélkül — A vesszők kérgén változó nagyságú, fakó, hamuszürke, elmosódott szélű foltok formájában ismerhető fel a betegség. A foltokon a háncsba ágyazottan lapos, vagy kiemelkedő szkleróciumok (gombaíonal-tömörülésék) helyezkednek el. Nedves ver- melőkben a vesszőkön egérszürke penészgyep látható. Az erősen fertőzött vesszők kérge és elhalt háncsa fosz- lányosan felszakadozik, s előtűnik a szabálytalan alakban elhalt szürkésbarna, barna faszövet. A fertőzött vesszőkből készített oltványok jelentős részének a pusztulását, kiesését okozhatja a szürkepenész. V édskezéstechnológiai ajánlás: A szürkerothadás kedvezőt, len hatású fellépését agrotechnikai módszerekkel előzzük meg. Rothadásra érzékeny fajtákat mély fekvésben nem telepítünk. A molyok, darazsak okozta sérüléseket az ellenük való védekezéssel csökkentjük. Jégverés után azonnal permetezzünk. Jó hatású növényvédő szerek: Az Ortho-Phaltan 0,25— 0,3 %, a Folpan 50 WP 0,25— 0,3 %, a Buvicid F 0,25—0,3 %, a Difolatan 0,1—0.25 °0, a Merpan 50 WP 0,2—0,3 0 0, a Fundazol 50 WP 0,06—0,1 °0. A fenti szerekből különösen a Fundazol 50 WP emelkedik ki kedvező tulajdonságaival. Rendkívül előnyös a Fundazol 50 WP gyógyító hatása mellett megelőző hatása is. E szer szisztemikus’ hatású, így felszívódik és szétterjed a növényben, az eső nem mossa le, a napfény nem bontja el. A Fundazol 50 WP-ből 1 hektárra 1 kg szükséges, 1000 liter vízben feloldva. Házikert-tulajdonosoknak is célszerű védekezési rendszerükbe beiktatni a Fundazol 50 WP-t, mert a szer nemcsak a szürkepenész ellen jó, hanem a szőlőlisztharmat ellen is kiváló. Kis kiszerelésben is kapható, pl. 100 grammos (10 dkg-os) műanyag dobozban, ezt a mennyiséget 100 liter vízben oldjuk fel. (Előzőleg kis adagú vízben csomómentes péppé keverjük.) A Fundazol 50 WP gombaölő szer, keverhető a Ditri- fon 50 WP rovarölő szerrel, melyből 0,2 %-os permetlé készítendő. E szerkombináció tehát megfelelő védelmet nyújt a gombabetegségek és az állati kártevők (szőlómo- lyok) ellen. A permetezés során a mun-' ka. és balesetvédelmi óvó rendszabályokat szigorúan tartsuk be! Széles Csaba adjunktus, mg. főiskola minél több örömet a szamóca termesztéséből. Sok mindent megtudunk a számtalan szamócafajtáról, megtanuljuk milyen talaj felel meg legjobban a szamócának, hogyan kell trágyázni és ápolni, a szamócatelepet. Külön fejezetekben foglalkozik a szaporítóanyaggal, a palánta előállításával, a telepítéssel, a fóliatakarásos kultúrával, a szürettel, sőt a fagyvédelemmel és a szamóca növényvédelmével is. Megvitatja az egyéves és a több éves kultúra előnyeit és hátrányait, megkönnyíti az erre vonatkozó döntést. Végül még a nemesítésről is ad rövid tájékoztatást és beavat az új fajta előállításának rejtelmeibe. A MAGYAR PAPPUKA VILÁGHÍRNEVÉÉRT. Kalocsán 1917-ben fűszerpaprikával foglalkozó kutatóintézet alakult, elsőnek a világon. Ugyanitt ma a Zöldségtermesztési Kutató Intézet Fűszerpaprika Kutató Állomásán a fűszer- paprika nagyüzemi termesztésével foglalkoznak. A nemesítés hosszadalmas folyamatát úgy tették gyorsabbá, hogy az üvegházban évi kétszeri generációváltást valósítottak meg. Képünkön: A keresztezésekhez felhasználják a paprika őseit, a közép-amerikai vadon termő fajtákat is. (MTI fotó — Kunkovács László felvétele — KS) SZAKKÖNYVTÁRUNK A szamócatermő házikert Segítsük a napraforgó szemk épződését
