Kelet-Magyarország, 1972. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-06 / 184. szám

fVTi. augusztus #. treöer-teA-TABOFSzAö = vasärnart wellíklet #. oMaS Marosán György: Az úton Visszaemlékezéseinek első kötete, a Tüzes kemence az eszmélés, s az osztályharc tu­datos vállalásának krónikája volt. egészen a felszaba­dulásig. A mostani, második könyv már a küzdelmekben edzett, érett politikus sorsán át világítja meg azokat a mozzanatokat, amelyek vé­gül is történelmi jelentőségű lépéshez, a két munkáspárt egyesüléséhez vezettek. Maro­san jelen munkája az 1945— 1948 közötti három esztendőt öleli fel, azt az időszakot, amikor a reakció támadásból fokozatosan védekezésbe szo­rult, s amikor a népi de­mokratikus állam minden egyes pillérét csak rendkívül bonyolult harc árán lehetett létrehozni. A szerző nagy ér­deme az a közvetlen, szemé­lyes hang, amellyel minder­ről szólni .tud, visszaemléke­zései vonzerejét elsősorban mégsem ez, hanem a szubjek­tív előadásmóddal párosult őszinteség adja. Nem volt könnyű eljutni odáig a szociáldemokrata pártban, hogy tisztázódjék: ki hol áll, s mit akar. Ám nem bizonyult simábbnak az a folyamat sem, amelynek ered­ményeként létrejött a kom­munistákkal való együttmű­ködés. Marosán nyíltan, s más visszaemlékezéseknél sű­rűn föllelhető utólagos okos­kodás nélkül ír minderről, ta­lálóan érzékeltetve, fölidézve azt a politikai légkört, amely­ben a sodró lendületű esemé­nyek lezajlottak. Jó érzéke van a tömörítéshez, a lényeg megragadásához — a kisgaz­dák vezérével. Nagy Ferenc­cel folytatott rövid párbeszé­de például alig több egy ol­dalnál, de mindent közöl az akkori kisgazda taktika jel­lemzőiről — s ezért könyve letehetetlenül izgalmas. Amit eddig elmondtunk. Jelzi ugyan a mű értékeit, de igazi rangját nem mutatja meg. E rang abban van, hogy szinte észrevétlenül, de való­jában minden esemény mö­gött megmutatja a mozgató­erőket, azokat a politikai szándékokat, amelyek — akár a földosztás­ról. akár a csendőrség fölszámolásáról, az államosí­tásról, a forint megteremté­séről legyen is szó — hol rejt­ve. hol nyíltan drámaivá tet­ték a hatalomért folytatott küzdelmet. Az idősebbek előtt aligha szükséges bizony­gatni, hogy 1945-ben, 46-ban, de még 1947-ben is sokféle Játszmát vitt a belső és kül­ső reakció, ám a fiatalabbak­— Azokat most Sofőr Sza. bóéknak hívják! — Sofőr Szabó Qyurka bá­csi ott ül a cimbalom mel­lett — mondta erre a ka­maszpincér, és odakisérte. De mire odaért Gazda Sza­bó Gyurka lehervadt szájá­ról a how do you do. s ennyi lett belőle: — Jó napot Gyurka. Szer­vusz. Csak másodsorban szer­vusz, úgy megfeküdte az idegenség. A vendéglő is más lett. modern, tiszta, az emberek is mások, ismeretlenek s Gyurka is más. Nyírott baj­szos. vállas valaki, testére szabott angolszövet ruhában, svájci órával a karján, de szappantagadó olajfóltokka! a keze fején. És a S2eme is idegenül vibrált kevéskét míg az értelmére mérte, és fogadta a köszönését. — Jó napot Gyurka, szer­busz. Hazajöttél’ — Hazahoztam a fathert szóval az öregeket. — ülj le. Mit kérhetek7 Sört? — Viszkit szoktam. de talán... — Brandy jó lesz? Mer’ én a sörnél maradok Ittak, és nézegették eg\ mást keresvén a mostan' ban a régit, a cimborát és udvarias kérdésekkel várták. végig kell menni nak ez már tananyag csupán. A szerző — a szemtanú Szen­vedélyességével s a politikus józan okosságával — lefújja a tananyagra ülepedett port, s meggyőzően rajzolja fel azok képét, akik a barikád egyik meg másik oldalán sorakoz­nak fel. Régmúlt ugyan, de előadásában jelenné válik, ér­deklődőből társsá téve az ol­vasót, mert nemcsak értelmi, hanem érzelmi azonosulást is kivált az a három esztendő, amelyet hőskorszaknak ne­veznek. Mint Marosán könyve is bizonyítja, nem alaptala­nul. A teremtés korszaka volt ez, káosszal, fájdalmakkal, kudarcokkal, de persze a győ­zelmek, a tettek, a haladás boldogságával is. Marosán nem röstelli érzelmeit, elfogó- dottan vall arról, mi minden játszódott le az emberben, aki alakítója és viselője volt egy személyben az események­nek. Objektív okok sorával, s ugyanakkor a részes szubjek­tivitásával igazolja az egye­sülés történelmi szükségszerű­ségét, a magyar munkásosz­tály egységének megteremté­sét. Nem volt ez diadalmenet; szívós, sűrűn éles, nem egy­szer a kommunisták és a szo­ciáldemokraták közötti köl­csönös vádaskodással nehezí­tett harc gyümölcseként jött létre. A szerző valósághűen húzza meg a frontvonalakat, .nem fűz utólagos magyaráza­tokat semmihez. Hiszi — s igaza van —, hogy a tények önmagukért beszélnek. Nevek, s hozzájuk kapcso­lódó tettek, állásfoglalások so­ra vonul el előttünk, sok min- áen olyasmi, amiben magunk is — középkorúak és időseb­bek — résztvevők voltunk. Ez tenné, hogy fontos számunkra a könyv? Minden bizonnyal ez is. Ám még inkább az, hogy ami lapjain szerepel, az minden apró és nagy mozza­natában a magunk, az új Ma­gyarország történelme. Marosán György munkáját a Magvető Könyvkiadó jelen­tette meg. <M.) ANYANYELVŰNK A pozitív szó és társai Ma a szakirodalomban, a napi sajtóban, az értekezlete­ken az idegen szavak újra nagyon elszaporodtak. Hasz­nálják őket fiatalok, öregek, művelt emberek, kevésbé műveltek, sokszor úgy, hogy tisztában sincse­nek a használt szók je­lentésével. Sok szép és kifeje­ző magyar szót szorítanak háttérbe ezek az idegen sza­vak. Egyik-másik idegen szó a mindennapi használatban annyira elkopott, ha a szak- nyelvben, a tudományos nyelvben előfordul, megnehe­zíti az értelmezését és emlé­kezetben tartását a beszédben annyira megszokott, nagyon is általános jelentése. Ilyen mindennapos, állandóan hasz­nált szavainkká váltak az objektív és szubjektív, okjek- tivitás és szubjektivitás szók. Objektív akadályokról, objek­tív feltételekről, okokról és tényezőkről beszélünk a tény­leges, a valóságos feltételek, okok és tényezők helyett, ob­jektív és szubjektív vélemé­nyeket és döntéseket emlege­tünk a tárgyilagos, elfogulat­lan, pártatlan, részrehaj lat­tan és egyéni, sajátos, egy­hátha elővillan az eszten­dők mögül. — Remélem, milliomos lettél? — kérdezte a sofőr. — Mert én csak motorko­csis... — Milliomos? Egy frászt! Agent vagyok a National Companynál... — Az mi? — Ügynök... — hirtelen kijavította —, képviselő... — és hogy ne kérdezhessen a másik, úgy folytatta, mint valami leckét. — Kasszagé­pekben utazom. bejártam már a félvilágot... New Yorkban házam van, felesé­gem... olasz, Ludynak hív. ják, két fiam, Jim and Joe. egyszóval oké az egész... És te? — Nekem is van egy há­zam a tietek helyén, két fiam. Gyuri meg Jancsi, fe­leségem Csősz Lakatos Mar. gó. azt már mondtam, hogy sofőr vagyok, — s huncut mosollyal —. egyszóval ne­kem is oké az egész. Az amerikás harangozott a poharával: — Hát akkor oké. szer­vusz! — Szerbusz! Iszunk még egyet? — Azt majd én... Kérte. itták, a sofőrhöz többen odaköszöntek, el. ment mellettük a körzeti rendőr is, és az ujjával tré­oldalú vélemények és dönté­sek helyett. Mennyi szép, ta­láló és mindenki számára vi­lágos szót szorít háttérbe e két idegen szó! Ugyanilyen szürke, keveset mondó szavakká váltak az örökös használatban a pozitív és negatív szók is. A pozitív szót nyugodtan odatesf.zük jelzőnek a válasz, az ígéret, a nézet, a magatartás szók elé egyaránt. Pedig a pozitív vá­lasz, a pozitív ígéret lehet határozott, biztos, valóságos, igenlő, helyeslő, bíztató, a po­zitív nézet és magatartás pe­dig lehet haladó, a haladást segítő, előrevivő. E magyar szók sokkal pontosabban fe­jezik ki a mondanivalót. Vagy talán éppen ezért kerüljük e magyar szavakat? Ne csodálkozzanak ezek után a filozófusok, a mate­matikusok, a kémikusok, ha a laikusok az objektív ellent­mondás, az objektív idealiz­mus, az objektív tárgylencse, a pozitív szám. a pozitív elem, a pozitív kép kifejezéseket a legképtelenebb módokon ma­gyarázzák! Bachát László fásán megfenyegette a sö­rért, de az a régi cimbora- ság sehogyan sem jöttvísz- sza, csak integetett -a múltból, mint egy távoli íejía, amire ez van írva: Miért? Pedig, ha bármelyi­küket kérdik, szavával hi- teli, hogy rendes ember a másik. — Először nem mondom, nehéz volt — öklözött a fa­gyos csendbe George —, osztrák láger, kikötőmunka Hamburgban. Sokszor a zsákokon aludtam. De az­után kikerültem, és all right lett. hát most oké! Itthon tu­dod mi volt? Az öreg bör­tönben, én a bányában... Én nem voltam te, én kulák voltam... Mit mondjak neki? — ta­lálgatta Béres Szabó. — Azt nem mondom, mert nem is érzem, hogy amikor te gim­náziumba jártál, én mes a trágyát tapostam, én sem voltam te... — Eljössz hozzánk? — kérdezte, csak azért. hogy szóljon. — Apámék ott vannak... Hangolt a cigány, lassan esteledett, és az éttermet mint valami leeresztett füg­göny. úgy fátyolozta a füst — Te Gyurka — kérdezte George jó idő múlva — volt a fatheréknál a padlá­son néhány birkakolomp. Mitől kiváló egy könyvtár ? ÉI6 irodalom fővárosi művészekkel — 16 községi könyvtár gondozása „Kiváló üzem7, „Élüzem” — ezekhez hasonló rang a „Kiváló könyvtár” cím, ame­lyet 1971. április 4-én me­gyénkben egyedül a tisza- löki könyvtár nyert el. Egy kiváló vagy élüzemben mi­nőségi munka, korszerű gyártmányok, magas fokú munkaszervezés, szakérte. lem és még számos átlagon felüli mutató alapján ítélik oda a címet, a vele járó anyagi támogatást és a dol­gozók személyes jutalmát. Egy könyvtárnál, termé­szetesen másak a követel­mények. De itt is a minőség a mérce: az olvasólélszám aránya a lakosság számához viszonyítva, a munkásolva­sók táborának alakulása, az egy olvasóra jutó évi kötetek száma és még több fontos tényező dönti el, milyen a könyvtári kultúra, hol tart az olvasóvá nevelés, hogyan tudják kielégíteni, újszerű szolgáltatásokkal, tájékozta­tással, bibliográfiai ajánlá­sokkal az egyes kollektívák, olvasók igényeit. Ipari község Tiszalökön kedvező felté­telei alakultak ki a színvo­nalas, a lakosság mind na­gyobb rétegeit érintő könyv­tári munkának. Jövőre lesz húsz éve, hogy megnyitották a közművelődési könyvtárat. A jelenlegi modern épület elkészülése után pedig nap­jainkig a megye legkorsze­rűbb és erre a célra épített könyvtárát találhatjuk meg Tiszalökön, ahol az évek so­rán a lakosság foglalkozta­tottsági viszonyai is sokat változtak. Nagyfokú átréteg. zcdést eredményezett az ipa­rosítás; — az erőmű, a vegyesipari vállalat, a ve­gyesipari ktsz. az ÉRDÉRT Vállalat, a HÓDIKÖT, a ha. jóépítő és javító üzem, a helyi lakosság zömét foglal­koztatja. A lakosságnak ke­vesebb. mint 20 százaléka él a mezőgazdaságból. A nagy­község jellemzője még, hogy csekély az ingázók száma, a szomszédos Tiszavasvári Al­kaloida sem vonzotta töme­gesen a tiszalökieket. Ilyen népességi, gazdasá­gi. társadalmi talajon kel­lett a korábban járási, jelen­leg pedig körzeti könyvtár, nak megtalálni az utat az olvasók százaihoz. Az évek során szoraos munkával, a jó könyvtári, olvasótermi adottságokat tökéletesen ki­használva. az olvasók ezrei­vel ismertették meg a ma. gver és a világirodalom leg­jobb alkotásait. A könyvtári felvilágosító és propaganda- munkában az egyik legfonto­sabb feladatuknak tartották és tartják a mai magyar iro. meg tehéncsengő, nem ta­láltátok meg? — Dehogynem... — Nekem adnád? — Szívesen. De minek; nyujorkban nüicsen csorda­járás! — A gyerekeknek... hazul­ról. Sokszor eszembe jut. Olyan szépen szólt, amikor legeltettünk a tarlón. — Elviheted az egészet. — Thank you... majd kül­dök érte valamit. — Szóra sem érdemes — mondta Sofőr Szabó, és el­feledte, hogy a fia állandó­an Lee farmernadrágért nyúzza. Felálltak és fizettek. — Hazaviszlek — mondta George a hamburgi Ford mellett, de Gyurka nevetve a Trabantjára mutatott. — Nekem is van, igaz- hogy csak mutatja! A koraestben úgy fénylet­tek a lámpák, mint a búcsú­járó szentjánosbogarak. Ma­gasan az oszlopokon sok­sok, lenn a földön kétszer kettő egymás után. Az első kettő mögött Szabó Gyurka mosolygott: Megint murizik majd az asszony, s a másik kettő mögött Mr. George Sabo éppen cigarettára gyúj­tott. Tulajdonképpen oké az egész — gondolta, csak azt nem tudta, mi az a parány' motoszkáló fájdalom a szí­ve alatt... dalom népszerűsítését. Kü­lönös figyelmet fordítanak a szovjet és a népi demokra­tikus országok irodalmának megismertetésére is, amit az MSZMT olvasómozgalom so­rán elért megyei első helye­zésük is bizonyít. S a leg­frissebb „Kell a jó könyv” pályázaton, melyet a Magyar —Szovjet Baráti Társaság hirdetett meg, eddig százöt­venen vettek részt. Plafon körül A könyvtárnak mintegy 30 ezer kötete van, az olva­sók száma meghaladta az 1600-at — a nagyközség lé- lekszáma 6 ezer — az egy év alatt kikölcsönzött köte­tek száma 66 ezer, a rendez­vények száma 79. Az olva­sók száma, a lakosságéhoz viszonyítva elérte az ideális 28 százalékot. Egy olvasó átlagosan egy év alatt 43 kötet könyvet kölcsönöz és olvas el. Ezek a mutatók évről évre egyenletesen emelkednek, s messze meg­haladják a megyei és az országos szintet. Az egy la­kosra jutó évi könyvbeszer­zési keretük 10 forint 30 fil­lér, amely háromszorosa a megyei átlagnak. Érdemes megnézni, hogy a lakosság milyen rétegei olvasnak, mi. lyen a korosztályok szerinti megoszlás, hogyan igyekez­nek a különféle rendezvé­nyeket az olvasóvá nevelés szolgálatába állítani... A 25 évesnél idősebb ol­vasók között — számuk 382 — szép számmal találunk fi­zikai dolgozókat. Pontosan 306 fizikai munkás olvassa rendszeresen a hazai és a világirodalom alkotásait és tájékozódik a 130 féle újság és folyóirat között érdeklő­dése szerint, A fizikai dol­gozók közül 105 a mezőgaz­daságban található meg, amely arányaiban meg is felel a nagyközség termelési profiljának. A középiskolai olvasók száma 275, az álta­lános iskolásoké pedig 622. Ez százalékban SriAsVzve: a gimnáziumi tanulók 81, az általános iskolások 92 szá­zalékát foglalja magába. Ezek a számok azért fonto­sak, mert Tiszalökön jól felszerelt, önálló könyvtáros­sal működő, erős iskolai könyvtár is van. A fiatalok mégis eljárnak a körzeti könyvtárba, mert ott nem­csak több könyv között vá­logathatnak, hanem különfé­le rendezvényeken is részt vehetnek. Rendszeresen tart a könyvtár a KISZ korosz­tályú fiataloknak klubfog­lalkozásokat. Jó a kapcsolat a községi társadalmi és tö­megszervezetekkel. Vala­mennyi rendezvényüket a művelődési házzal és az is­kolákkal közösen bonyolít­ják le. Nagy figyelmet szen­telnek a szocialista brigá­doknak, segítik ajánló bib­liográfiával, vetélkedőkkel, olvasási ajánlójegyzék ké­szítésével a kulturális vál­lalások megvalósítását. Fejtörők, ajánlások Irodalmi fejtörőket is tartanak a könyvtárban, fő­ként az iskolás fiataloknak, a győztesek könyvjutalom­ban részesülnek. A könyv­tár gyermekrészlegében az alsó tagozatos tanulóknak mesedélutánokat, diafilmve­títést, irodalmi vetélkedőket rendeznek. Az áprilisi gyer- mekkönyvhónap során be­mutató foglalkozáson látták vendégül a gyerekeket. A legjobban szereplőket juta­lomból elvitték Nyíregyhá­zára a debreceni Csokonai Színház Hókirálynő című mesejátékának előadására. Gyakran kerül sor a könyv­tárban irodalmi és osztály- főnöki órákra, ahol a hol­nap olvasói megtanulják a legelemibb könyvtári isme­reteket is, hogy később jól használhassák a különféle lexikonokat. szótárakat, adattárakat, kézikönyveket... De nem húzódik csigaház. ba a könyvtár, nemcsak a falakon belül igvekszik megkedveltetni az olvasást, a könyvet. Rendszeresen is- métlődőek a művelődési ház ifjúsági klubjában tartott klubfoglalkozások. A honis­mereti szakkör gyűjtőmun­káját szemléltető képekkel, könyvekkel, diafilmekkel se. gítik. A mezőgazdasági könyvhónap alkalmával fej. törökét rendeztek, a győzte, seket szakkönyvekkel jutal­mazták. Kitartó munka eredmé­nye, hogy az olvasók átlag- életkora megfiatalodott, a 14—26 év közöttiek száma 364-ről 574-re emelkedett, így az olvasók 39,4 százalé­ka 14 éven aluliakból, 36.4 százaléka a KISZ korosztá- lyúakból, míg a töűbi a 26 éven felüiekből áll. A tiszalöki könyvtár el­ért addig, hogy a mennyi­ség helyett a minőség ala­kítása köti le a könyvtár dolgozóinak figyelmét. A könyvállomány megközelíti a 30 ezret. Ennél több könyv már el sem fér az épület­ben. A további vásárlások­nál arra törekszenek, hogy olyan műveket szerezzenek be, amelyeknek első kiadásai már elavultak. Elsősorban áll ez a mezőgazdasági mű­vekre, ahol az agrotechnika gyors fejlődése során a né. hány évvel ezelőtt kiadott szakmunkák egy része már használhatatlan. A könyvek beszerzésénél messzemenően figyelembe veszik az olvasói igényeket, a község, az üze­mek termelési profilját. A törzsanyagon kívül kiemel, ten kezelik a marxiz­mus—leninizmus esti egyetem, az általános és kö. zépiskolák kötelező és aján. lőtt olvasmányszükségletét. Több példányban szerzik be a kézikönyveket, lexikono­kat. Versenyben két évig Úgy tartják, nem elegendő azonban csak a könyvtáro­sok figyelmet felkeltő, aján. ló szava a művek megked- veltetése érdekében. Szemé, lyes művészi, irodalmi él­ményekre is szükség van. Ezért rendszeresek a könyv, tár rendezésében az előadó­művészek estjei, neves fő­városi művészek fellépésé, vei is barátokat próbálnak szerezni az olvasásnak. Leg. közelebb az őszi megyei könyvhetek során nagysza­bású irodalmi esten látják vendégül a helyi művelődési házban Sinkovics Imrét és Gombos Katit. Az eát szer­vezésébe a Magyar írók Szövetsége, a rádió és a té­vé illetékesei is besegítenek. Nem feledkeznek meg azonban a körzeti tenniva­lókról sem; Tiszalökön kívül még 16 község 32 könyvtári egység módszertani irányítá. sa tartozik a kiváló könyv­tárhoz. Tavaly két új könyv, tárat nyitottak a körzetben, Tímáron és Tiszaberceien. El. sősorban az elhelyezési vi­szonyokat igyekeznek javíta. ni, hogy mind kevesebb he­lyen legyen a könyvtár az iskolafolyosón egy lelakatolt szekrényben. A helyi és a tiszalöki könyvtári vezetők fáradozása nem eredmény­telen. Legutóbb Rakamazon újult meg a könyvtár, 9 ezerről 15 ezerre emelték az évi könyvtári támogatást, Szabolcs községben is meg­felelő helyiségről gondos­kodnak a könyvtár számá­ra. Bár a körzeti könyvtár fenntartása a Tiszalöki Járási Tanácstól a Tiszalöki Nagy­községi Tanácshoz került át, ez semmiféle zökkenőt, visz. szaesést nem okozott a könyvtár életében. Sőt. a fejlődés továbbra is foko­zatosan kimutatható. Meg akarják védeni a kiváló cí­met. Ehhez még másfél éves kitartó munkára van szük­ség, ugyanis legközelebb 1974. április 4-én osztják ki a kiváló címeket és díjakat az 1972. január 1. és 1973 december 31-e közötti könyvtári „teljesítmények” alapján. A két évből eddig egy jó fél év telt el. Biztatóan. Sok új olvasó került közelebb a könyvek világához, sok régi olvasó állította magasabbra az önmaga iránt támasztott követelményeket. Mindehhez a könyvtár valamennyi mun. katársának sok köze van, és várhatóan az lesz a követke­zőkben is. P. GJ

Next

/
Thumbnails
Contents