Kelet-Magyarország, 1972. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-04 / 182. szám

2- oMa! WSLFf-MAGYARÖRS^g 1972. augusztus í Újabb amerikai légitámadás ! a gátrendszerek ellen A VNA hírügynökség je­lentése szerint az amerikai légierő csütörtökön is folytat­ta a Vietnami Demokratikus Köztársaság különböző tarto­mányai gátrendszerének és öntözőberendezéseinek bom­bázását. Miután a vadász­bombázók július 31-én telje­sen elpusztították Tien Hai öntözőrendszerét, augusztus 1-én és másodikén újabb tá­madásokat indítottak Dong Kinh, Doc Lap. T-hui Luong, Thui Hai, Dong Son, Quang Xuong és Thanh Hoa térsé­gének gát- és öntözőrendsze­rei, valamint sűrűn lakott te­lepülései ellen. A dél-vietnami hazafiak csütörtökön nagyszabású támadást indítottak Da Nang amerikai katonai támaszpont ellgn. Ágyúkkal és aknave­tőkkel lőtték a repülőteret és a különféle katonai berende­zéseket. A s'aigoni amerikai katonai parancsnokság jelen­tése szerint Da Nangon je­lenleg több, mint 4 ezer ame­rikai katona állomásozik, a katonai bázis repülőteréről naponta 50—70 bevetésben szállnak fel a repülőgépek a felszabadító erők elleni akci­ókra. A DNFF alakulatainak tá­madásával egyidőben éjszaka dél-vietnami partizánok szi­várogtak be Da Nang város­negyedeibe és lőszerraktára­kat robbantottak fel. Heves harcok folynak Hűé császárváros Bastogne nevű tüzérségi támaszpontjának birtoklásáért is. A bázis, amely mindössze 20 kilomé­terre fekszik Hűétől, néhány nappal ezelőtt, a felszabadító erők nagyerejű támadását kö­vetően a hazafiak kezébe ke­rült, de tegnap kiürítették. Az amerikai parancsnokság közölte még. hogy ismét beve­tették a B—52-es légierődöket a dél-vietnami Quang Tri és Thua Thien térségében. A közlés szerint legalább 1800 tonna bombát szórtak az ellenfél feltételezett állásaira. A UPI amerikai híröfá mm,i- ség legfrisseb jelentése tudni véli, hogy Quang Trinál a ha­zafias erők tüzérségi párbajt vívnak a saigoni kormánycsa­patokkal. A harcok továbbra is a stratégiai fontosságú ci­tadella birtoklásáért folynak. A saigoni kormány — mint ismeretes — csaknem 20 ezer katonáját vetette be a hazafi­as erők kiszorítására. • • Összeült a párizsi Vietnam-értekezlet Párizsban csütörtök délelőtt ismét összeült a vietnami konfliktus rendezéséről tár­gyaló négyes értekezlet. A tárgyalás színhelyére va­ló megérkezésekor Xuan Thuy, a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság küldöttsé­gének vezetője újságíróknak kijelentette, hogy a Nixon el­nök július 27-i sajtóértekez­letén elhangzottak óta „tanúi vagyunk a bombatámadások fokozódásának, ami elmélyíti a Nixon-adminisztráció sza­vai és tettei között tátongó sza­kadékot”. Nguyen Ti Binh, a dél-yjet- nami ideiglenes forradalmi kormány külügyminisztere a DIFK Párizsban tárgyaló kül­döttségének vezetője azt mondta, hogy Nixon megpró­bál „amerikai békét” kénysze­ríteni Vietnamra. A vietnami nép semmiféle jelét sem lát­ja annak a szándéknak, hogy az Egyesült Államok komo­lyan akarna tárgyalni — mondta. Binh asszony megbé­lyegezte az amerikai légierő bombatámadásait a VDK és a Dél-Vietnam területei ellen. Követelte a fasiszta Thieu- rendszer felszámolását. Az ülés színhelyét elhagy­va, a négy küldöttségvezető rövid nyilatkozatot tett a Kié­ber sugárúton várakozó új­ságíróknak. Porter nagykövet „csaló­dottságát” hangoztatta. Pham Dang Lam, a saigoni bábre­zsim delegációjának vezetője a gátak bombázását igyeke­zett igazolni. Xuan Thuy, á VDK állam­minisztere úgy értékelte az ülést, hogy az nem hozott új elemet, az amerikai fél ürü­gyeket keresett a VDK gát­rendszerének további bombá­zására. Binh asszony, a DIFK kül­ügyminisztere is arra muta­tott rá, hogy az ülésen sem­mi új mozzanat nem merült fel. Az amerikai küldöttség igyekezett tisztára mosni az Egyesült Államokat a vietna­mi nép ellen elkövetett bűnei alól. Ezek a bűnök — hang­súlyozta Binh asszony — be­szennyezték az Egyesült Ál­lamok vezetőjét is. Kiemelte, hogy a dél-vietnami rezsim felhívása a VDK gátjainak le­rombolására, bizonyítja: a saigoni rezsim eszköz az ag- resszor kezében. Végül Binh asszony felhív­ta a figyelmet arra, a DIFK javaslatai lehetővé teszik, hogy az Egyesült Államok tisztességgel visszavonuljon ebből a háborúból. Mind a négy küldöttségve­zető közölte, hogy a négyes értekezlet a jövő csütörtökön újból ülésezik. EGYIPTOMI PARLAMENTI KÜLDÖTTSÉG A SZOV­JETUNIÓBAN. Egyiptomi parlamenti küldöttség tartózkodik Hafez Budavinak, az EAK nemzetgyűlése delegációjának ve­zetésével a Szovjetunióban. A küldöttség csütörtökön Le- ningrádban tett látogatást. (Kelet-Magyarország telefotó) VASUTASSZTRÁJK OLASZORSZÁGBAN. Csütörtökön egynapos vasutassztrájkot rendeztek Olaszországban. Ké­pünk a római Termini pályaudvaron- készült: pihennek a hordárok a nyári idegenforgalmi szezon kellős közepén. (Kelet-Magyarország telefotó). Nixon újabb szenáfusi veresége Heves vita és bonyolult parlamenti manőverezés után szerdán este (magyar idő sze­rint csütörtök hajnalban) az amerikai szenátus a Nixon- kormányzat heves ellenállá­sával szemben 50:47 arányban megszavazta Edward Prooke massachusettsi republikánus szenátornak azt a törvénymó­dosító javaslatát, amely ha­tályba lépésétől számítva 4 hó­nap határidőt ad valamennyi amerikai fegyveres erő Indo­kínából való kivonására, fel­téve, hogy a kivonással pár­huzamosan — a határidőn belül — szabadon bocsátják az amerikai hadifoglyokat. Az eddigi legerőteljes?'- megfogalmazású háborúelle- 1 nes törvényjavaslat ez, | amely keresztülment a sze­nátusban: megszabja ugyan-] is, hogy a kormány csakis a csapatkivonás céljai­ra használhatja fel a háborús pénzalapokat. Galgóczi Erzsébet PÓKHÁLÓ 16. — Ide figyelj, Zsuppán! Te új ember vagy á tsz-mozga- lomban. azt hiszed, itt is olyan egyszerű és áttekinthe­tő minden, mint az ipar­ban .. — No, azért ott sem — kezdené Zsuppán, de Géza nem hallgat oda. — Ebben a járásban van huszonnyolc tsz. Tíz évvel ezelőtt, amikor az első elnö­ki értekezletet tartottuk, hu­szonnyolc parasztember gyűlt össze. Tudod, szerve­zéskor valódi volt a demok­ratizmus. minden faluban hagyták, hogy az emberek azt válasszák, meg elnöknek, akit akarnak. Még jelszót i' kreáltak hozzá: „A falu > legjobb káderes.” Aztán, ami­kor befejeződött a kollekti­vizálás. az „elvtársak” nye­regben érezték magukat. s szép lassan elkezdték kipöc­kölni a parasztokat a hata­lomból Most már csak ket­ten vagyunk a járásban: az öreg Limp, meg én ... Most én vagyok soron. Zsuppán elképedve hallgat. — Ha végiggondolom, mi­lyen elképesztő dolgok miatt nyírtak ki egy-egy elnököt... Apáti Jóska az első két év­ben nagyon jó gazdaságot csinált. Nosza, vitték jobbra- balra tapasztalatcserére. Egy évig alig volt otthon, szét- züllött a téesz. Akkor levál­tották. mért hagyta szétzül- leni.. Lehőtz bácsi az új is­tálló építéséhez nem tudott darut szerezni. Bement a szovjet katonai parancsnok­ságra, kunyerált tőlük egy darut. Megkapta egy hétre, persze, ingyen. Két nap alatt végeztek. Akkor köl­csönadta a szomszéd téesz- nek, de kért tőlük vala­mennyi pénzt, hogy ajándé­kot vehessenek a két kis ka­tonának, akik a darut kezel­ték. Leváltották, üzérkedés, vagy mi miatt. Aztán volt egy olyan mozgalom: az erő­sebb segítse a gyengét. Iz- vinczai Józsefet például, aki­nek tűrhető jó volt a szö­vetkezete, rászabadították a szomszéd elnökre, Szabó La­josra. Izvinczai hetente két napot töltött a szomszéd fa­luban, szépen megbeszélte a brigádvezetőkkel, hogy mit csináljanak, s ahogy haza­ment, Szabó rögtön keresz­tezte az utasításait. Mind a ketten buktak ... S jöttek ki elnöknek a tanácstól, az ál­latforgalmitól, a MÉK-től, az ÁVH-tól, a Hazafias Nép­fronttól, a rendőrségtől, a ka­tonaságtól, a vagongyárból, a MÁV-tól. .. Zsuppán elpirul. — Én nem elnöknek jöttem! — Nem rólad beszélek! — mondja Géza zavartan. — Té­ged én hívtalak. — Egy idő­ben közmondás volt a járás­ban: Az ipar és a hadsereg selejtezett, s a selejtet rá­szabadították a mezőgazda­ságra... Úgy látszik, az én helyem is kell valakinek. Hát tessék! Zsuppán a tsz-irodán te­lefonál. Egyedül van, — Hát Galambos elvtárs nagyon sajnálom, hogy a múltkor, amikor kint volt ná­lunk cikket írni, engem nem keresett meg. Elvégre, mégis csak mi ismerjük a tisztelt el­nökünket a legjobban. Nem értem például, miért nem ír­ta meg, hogy tavaly egy trak­tor a határban szőrén-szálán eltűnt és az elnök meghami­sította a leltárt, hogy ne von­ják felelősségre... Ne jegyez­ze, mert ez még semmi. Jöj­jön ki, tudok én magának olyan adatokat mondani... Azt az estet sem említették ma­gának, hogy a szovjet pa­rancsnokságtól kapott ingyen egy darut és azzal a daruval hónapokon keresztül bérmun­kát végzett a járásban...? Nézze, ha nem érdekli magát, felhívom a Népszabadságot... Jó. Itt leszek a tsz-irodán. Este 7-kor, igen. A viszontlá­tásra. — Zsuppán leteszi a kagylót, s fergetegesen elne­veti magát. Niklaiéknál már fürdetés után vannak, a két gyerek pizsamában. Géza fotelben ül, a kislánya a nyaka körött, a kisfia előtte a padlón, nézik a tévében a híradót. Géza hangulata rendkívül nyomott. A szomszéd szobában Anna készíti a gyerekek fekhelyé A bejárati ajtó kivágódik, s a bivalyerős Zsuppán a gallérjánál fogva maga előtt taszigálja a nyápic és halálra- vált újságírót. — Galambos, az újságíró — mondja Zsuppán, s Galam­bost megállítja Géza előtt. Géza csodálkozva bámul rá­juk. KOMMENTAR Egységes nézetek a krími találkozón A szocialista országok kö­zös lépéseinek megszerve­zésében mindenkor fontos mérföldkő a vezetők időn­kénti találkozása. Az ilyen találkozók alkalmával rend­szerint megvitatják a leg­fontosabb problémákat, s felvázolják azokat a lépése­ket, amelyek előmozdítják a KGST-országok gazdasági terveinek megvalósítását. A mostani krími találkozó so­rán — mint ismeretes — eredményes véleménycserére került sor a szocialista és a kommunista építésről, a testvérországok közötti sok­oldalú együttműködés továb­bi fejlesztéséről. Ez megint csak azt bizonyítja, hogy a szocialista országok kommu. nista és munkáspártjainak vezetői szüntelenül foglal­koznak ezekkel a kérdések­kel. A szocialista országok mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a gazdasá­gi színvonalat még maga­sabbra emeljék. Ez jelenté­keny eredményekkel is jár. A világsajtóban olvasható statisztikai adatok szerint vi­lággazdasági viszonylatban rendkívül megszilárdult a KGST-országok helyzete. A világ ipari termelésének volumenéből ma körülbelül egyharmaddal részesednek a KGST-országok. A KGST. hez tartozó országokban ter­melik ki ma az egész vilá­gon kitermelt kőolaj 16,5 százalékát, a földgáz 74 szá­zalékát, valamint a vas és acél 25,9, illetve 28,1 száza­lékát. A KGST-országok 1950—1970 között a bélső tartalékok, valamint a köl­csönös együttműködés lehe­tőségeinek alapos kihaszná­lásával hozzávetőlegesen hét­szeresére növelték ipari ter­melésüket. A tőkésországok­ban ugyanezen idő alatt a fejlődés csupán 2,8-szeres vélj,, 1971-ben a KGST-or­szágok ipari termelése 7,8 százalékkal növekedett, (el­sősorban a gépgyártás, a rádióelektronika, a vegyipar és a petrolkémia területén). Jellemző, hogy a termelés növekedésének mintegy 80 saásalékát a termelékenyebb munkával érték el. A KGST- országok külkereskedelmi forgalma 1971-ben 1970-hez viszonyítva 8,7 százalékkal növekedett, kölcsönös áru­forgalmuk pedig 9 százalék], kai. Az ipari fejlődés szem­pontjából rendkívül fontos a szocialista gazdasági integr ráció komplex programjá­nak megvalósítása, mert en„ nek a programnak a végrej. hajtása lehetővé teszi a testvérországoknak, hogy még jobban megszilárdítsák a szocialista világrendszer pozícióit és emeljék népeik életszínvonalát. A krími találkozó idején rendkívül pozitív jelek mu­tatkoztak nemzetközi szintét ren. Ez különösen Európára vonatkozik, ahol a szocialis­ta országok rendkívül aktíjr és összehangolt fellépéséi következtében megindult a különböző társadalmi rend­szerekhez tartozó államok közötti feszültség enyhülése, valamint a sz^es körű együttműködés légkörének kialakulása. Kétségtelen, hogy a szovjet—nyugatné­met, a lengyel—nyugatné. met szerződések megkötése, azok a megállapodások, ame­lyeket a Szovjetunió kötött számos európai tőkésország­gal, és végül a Szovjetunió és az Egyesült Államok ve­zetői tárgyalásainak eredmé­nyei előmozdították, hogy Európa a stabil béke konti­nensévé váljon. A szocialis­ta országok kormányainak meggyőződése szerint e cé­lok elérését hivatott elő­mozdítani az európai bizton­sági és együttműködési ér­tekezlet. Ez az értekezlet po­zitív tényező az európai ál­lamok közötti sokoldalú és széles körű kapcsolatok fej­lesztésében. K. K. Szmimov, az APN hírmagyarázója Kohl—Bahr tanácskozás Dr. Michael Kohl és Egon Bahr csütörtökön Bonnban újságírók előtt megerősítet­te, hogy az NDK és az NSZK közötti normális jó szomszédi kapcsolat létreho­zására irányuló tárgyaláson előrehaladást értek el. Bahr rámutatott: „Olyan szakasz­ba jutottunk, amikor szá­momra lehetővé és célszerű­vé vált, hogy a vélemény­— El_ akarja nekünk mon­dani, hogyan született az a cikk — magyarázza Zsup­pán. Géza a kislányát lerakja a nyakából, s — menjetek anyukához — betuszkolja őket a szomszéd szobába, s becsukja utánuk az ajtót. Ki­kapcsolja a tévét. — Ereszd el — mondja Zsuppánnak, s helyet mutat az asztal mellett. Mindannyi­an leülnek. Galambos a nya­kát tapogatja. A beszélgetés alatt kialszik a szomszéd szobában a fény megjelenik Anna, csöndesen leül a háttérben, s gyermek­ruhát kezd horgolni. — Kérem — mondja Ga­lambos félve és zavartan — egyedül vagyok a mezőgazda- sági rovatban... 280 falu... nem tudok alaposan utánajárni semminek. A főszerkesztőnk­nek ez a jelszava: Nálunk helyreigazítás nincs... Van olyan nap, hogy három ripor­tot... Zsuppán hatalmas öklét ki­teszi az asztalra. Galambos riadtan elkapja a tekintetét. — Úgyis örök lelkiismeret- furdalásban élek — mit akarnak tőlem? — Az igazat! — mondja Géza. cseréről a jövő héten be­számolhassak a kormány­nak.” Kohl hangsúlyozta: „Négy héttel ezelőtt is azt az ál­láspontot képviseltem, hogy az eszmecserét tárgyalások­ká lehet fejleszteni. Intenzi­tását tekintve egyébként ez a véleménycsere alig kü­lönbözik a tárgyalásoktól már a jelenlegi szakaszbán is.” — Önök életveszélyesen megfenyegettek — sóhajt megadóan Galambos. — Mi az információinkat a megyei és a járási szervektől szerez­zük be. Ez is ott merült fel valahol. — Felmerül! — mondja megvetően Zsuppán. — Név szerint kitől „merült fel”? — Az ilyesmi nem név sze­rint merül fel. Telefonál \ a titkárnő, hogy az „elvtársak” szeretnék, ha például Niklai Gézáról írnék riportot. Én meg szoktam kérdezni: pozi- tíve, vagy negative? Ha azt mondják negative — akkor abban a szellemben írom meg. Elvégre, ők ismerik a „területet”. — És maga miért nem is­meri? — kérdezi Géza. — Miért nem jár utána a dol­goknak? — Értsék meg, nincs rá időm. Egy nevet mondtak az elvtársak: Pigniczki, azzal beszéltem is. Aztán jött viiz- sza értem az autó, s addigra készen kellett lennem. Ugyan­is, egyetlen autója van a szerkesztőségnek. — Elképesztő! — nevet cjü- hösen Zsuppán. — A többi cikkét is így írja meg? — Igen... Mondtam már, hogy örök lelkiismeretfurda- lásban élek. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents