Kelet-Magyarország, 1972. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-04 / 182. szám

'm. áugaszíus 1;

WrLET-MAÄTARORgZJW

S. oféal

A pártoktatás előkészítése

NYÁRI szünet van

most a párt politikai oktatási rendszerében is. A nyár azonban nemcsak a propagandisták és hallgatók meg. pihenésének időszaka, hanem az új oktatási év előkészítéséé is. Sok tekintetben éppen ezekben a nyári „szünidei” hetekben dől el, mennyire lesz majd sikeres az oktatási év.

Könnyebb helyzetben van. nak azok a pártszervezetek, amelyek több évre szóló oktatási tervvel rendelkeznek. Ebben a tervben már korábban körvonalazták, mit akarnak majd tenni, elérni az 1972—73-as évadban. Ezeket az elgondolásokat természetesen most részletekre kell bontani, pontról pontra meghatározva a kitűzött célok elérésének módjait. Ahol pedig ez szükségesnek látszik, ott módosítani is lehet e terveken, igazodva a párt- szervezet politikai szükségleteihez.

Mert elsősorban a politikai munka szükségletei az irányadók abban, milyen tanfolyamokat indítson á pártszervezet, s kiket vonjon be azokra. Több helyen tapasztalták például, hogy a párttagok egy része nem ismeri eléggé a párt belső életének és a pártirányítás módjainak meghatározó elveit. Itt biztosan sokat segíthet az e témákkal foglal, kozó tömegpropaganda tanfolyam megszervezése. Másutt a közgondolkodás, a tudatformálás feladatai kerülnek most fokozottabban előtérbe — s ezt jól alátámaszthatja a világnézeti és etikai kérdéseket tárgyaló tanfolyam. Uj tanfolyam is indul a következő évben, melynek témaköre a vállalati gazdálkodás és üzemszervezés, s számos üzemben, gazdaságban bizonyára nagyon célszerű lesz megindítása. Vagy érdemes már most gondolni arra, hogy

1973-ban ismét tanácsválasztások lesznek, s az ehhez kapcsolódó politikai munkához hasznos ismereteket nyújt az állami és társadalmi élet kérdéseivel foglalkozó tanfolyam.

HOGY MENNYIRE TÖLTI BE CÉLJÁT a pártoktatás, hogy — közkeletű szóval él. ve — mennyire hatékony, azt éppen azon lehet lemérni, milyen „muníciót” ad az ilyen politikai tennivalók megoldásához a kommunistáknak. Nem valamiféle elvont „elméleti színvonal” a mérce, hanem a gyakorlat igénye. Ezért semmiképpen sem a színvonal kifejeződése, ha csak „magasabb szintű”, továbbképző jellegű tanfolyamokat indítanak ott, ahol jelenleg alapozó jellegű vagy lazább formájú foglalkozások jobban szolgálnák a képzést. Több pártszervezetben az előző oktatási év értékelésekor már levonták azt a következtetést, hogy e tekintetben kissé „előreszaladtak”, nem gon. doltak eléggé az új, vagy az alacsonyabb iskolázottsággal rendelkező párttagokra. A mértéktartás itt is feltétlenül szükséges, mert különben az önmagában véve szép célokat nem tudják elérni.

Még kevésbé lenne értelme a számok bűvöletébe esni, a magas létszámot hajszolni. Noha ez a figyelmeztetés évről évre elhangzik, egyes pártvezetőségek még mindig úgy cselekszenek, mintha létezne egy „oktass ma többet, mint tegnap” mozgalom. A párthatározatokban megfogalmazódott irányelvek egészen mások: a tartalmi kérdésekre irányítják a pártszervezetek fi. gyeimét, óva intve e területen is bármiféle mennyiségi szemlélettől.

A MENNYISÉG ÉS A MINŐSÉG között azonban természetesen van kapcsolat: vannak olyan számszerű „mutatók”, amelyek lényeges tartalmi elemeket fejeznek ki. Ezekre feltétlenül érdemes és szükséges odafigyelni. Közülük különösen három összefüggést emelnénk ki. Az egyik ilyen a párttagoknak az oktatásba való bevonása. Az egyes kommunista maga választhatja meg önképzésének, tudása gyarapításának módját, de a pártvezetőségnek kötelessége ezt ösztönözni, jó tanácsokkal és a tanulási feltételek biztosításával elősegíteni. A tömegpropaganda új rendszere kiküszöböli azt a korábban joggal szóvá tett jelenséget, hogy sokan hosszú éveken át ugyanarra az oktatási formára kényszerültek, s esztendőről esztendőre lényegében ugyanazt tanulták. Minden lehetőség megvan tehát ahhoz, hogy a párttagok túlnyomó része hallgatója legyen valamilyen oktatási formának

A másik fontos „szempont” a fizikai dolgozók képzése. Nagyon egyoldalú a politikai oktatás abban az üzemben vagy gazdaságban ahol a tanfolyamok résztvevőinek zömét az alkalmazottak teszik ki. Ez nem egyszerűen „statisztikai”, hanem politikai tartalmú kérdés. A munkásosztály vezető szerepe korunkban különösen igényli, hogy a munkások ismerjék és értsék a társadalmi-politikai összefüggéseket, s ebben a párt-' és a tömegszervezetek politikai oktatási rendszere nagyon fontos szerepet játszik.

De nem kevésbé fontos a középkáderek politikai ismereteinek gyarapítása is. Ök kulcshelyet foglalnak el a munkahelyeken, az emberekkel közvetlenül elsősorban ők foglalkoznak. Igen fontos, hogy mindezt megfe. lelő politikai felkészültség birtokában tegyék.

A SZERVEZÉSNEK, a hallgatóként számba vett emberekkel való elbeszélgetéseknek tehát meghatározott politikai tartalmuk van. Jórészt ennek felismerésétől és tudatos alkalmazásától függ, milyen lesz a nyári szünet elmúltával kezdődő új pártoktatási év.

Gyenes László

Amíg mások a Római-parton voltak

Tizenhárom kémén; nap

a VOK-han

Áll a gyár. Csend van a máskor oly hangos csarnokban. Nem berregnek a varrógépek, hiányzik a lányok kacagása. Szünetel a termelés. Furcsa érzést kelt így munkások nélkül egy üzem. Mintha „kihalt” lenne. Hiányzik a munka megszokott ritmusa.

Szabadságra ment több, mint félezer munkás a Nyíregyházi Ruhagyárból. Ki a Balatonnál, ki meg a hegyekben tölti a megérdemelt pihenőnapokat. Csak egy stáb maradt itthon Marinka Jánosnak, az üzem műszaki osztálya vezetőjének irányításával. Újjávarázsolni a gyárat. a környezetet, gépeket, mindent.

I ,

Újra berregnek a gépek

Július 17-én álltunk „le” — újságolja Marinka. — De nagy az izgalom, azért vagyunk olyan lázban — mu-1 tatja, mi mindennel készültek már el, hogy újra felberregjenek a gépek.

Egy kis műhelyben reggeliznek a karbantartók. Ez a stáb egyik fele.' Ök itthon maradtak. E 13 nap alatt a legtöbb munkájuk nekik volt. Minden gépet megvizsgáltak. Megjavították a vasalóprés gépeket, mindent gondosan megvizsgáltak.

Gazdag Ferenc a fiatal l ink-vezetőt a kazánoknál találjuk. Ellenőrzi a működést.

— Reggel újra „él” a gyár. kezdődik a termelés, s ezért

KIVÁLÓ DOLGOZÓK A KÖRFŰRÉSZ MELLETT.

Milák Ernő, az egyik legjobb gépi munkása az ÉRDÉRT naményi ládagyárának, kisegítője: Gorzás Sán- dorné kiváló dolgozó, miniszteri kitüntetett. (Hammel József felvétele)

most próbaüzemelést végzünk. Ellenőrizzük, mit csináltunk. Mindezt saját megnyugtatásunkra — magyarázza.

Ez az üzem lelke. Ha nincs gőz, nincs nyomás, nem lehet vasalni. S augusztus 2-től már mind a 10 szalag — 640 munkás — újra termel. És sürgős a munka, várják Hollandiában. az NSZK-ban az itt készülő divatos nadrágokat. Bérmunkában 20 ezer darabot készítenek el két hét alatt.

—r Augusztus végén már szállítanunk kell — mondja a műszaki osztály vezetője.

Amíg a gyár szabadságon volt, az itthoniak elvégezték az összes, mintegy 300 darab villamos varrógép karbantartását. Bezsírozták, beolajozták, a műszerészek beállították. Ez is egyfajta üzem- és munkaszervezés. S a meglévő gépek áilagát védik így, élettartamukat hosszabbítják meg.

Állandó készenlét

— Ilyenkor tapasztaljuk igazán, hogy a dolgozók többsége nem végzi el a gépen munka után a karbantartást — mondja a tmk-s Gazdag Ferenc. — Most újra tiszta mind. Ékszíjakat cserélünk, új alkatrészeket szereltünk be, felülvizsgáltuk a vasalóprés gépeket. Ez igen figyelmes munkát igényelt. Egy- egy présfej 80—100 kiló is megvan. Kettőt darabokra szedtünk, a többit csak részben.

Délben ezeket is próbálják, hogyan működnek. Minden elektromos berendezést átnéznek, megvizsgálnak.

— Délután is benn maradunk — szól Marinkénak. — A kapcsolószekrényeket csak áramtalanítás után lehet ellenőrizni.

Kiváló munkát végeztek a tmk-sok. Különösen a két lakatos: Nagy János és Szarva- rli László tett ki magáért. Egy percre sem maradtak el. Mindent megvizsgált Bodoróczki István, a villanyszerelő is. Balonyi Lajosnak, a fiatal segédnek ez volt az első nagyobb munkája. Azt mondják, jól vizsgázott. Dobcsek Mihály csoportvezető irányította a műszerészeket. Rászolgálnak a pihenésre.

Gazdag Ferenc mosolyog.

— Ez a munka állandó készenlétet követel. A tmk-sok nem mehetnek el a nyári időszakban szabadságra, csak felváltva. Egy részének itt kell lenni.

— Ha ezzel a karbantartással végeztünk, s ha lehetséges, én azonnal megyek szabira — így Nagy János, a karbantartó lakatos. — Volt meló e két héten bőven. Olyanok, amelyeket üzemelés közben nem lehet megjavítani. Igaz, ha azt mondanák holnap mehetek szabira, nem mennék nyugodtan, de egy hét múlva, amikor már érzi, látja az ember, hogy olajozottan megy minden, akkor igen.

— Holnap megtudjuk, milyen munkát végeztünk — így a tmk vezetője.

— Ez lesz a vizsgánk — válaszol rá Nagy János, aki egyszer már éppen a mun-_ ka, a kötelesség miatt lema- \ radt egy kedvezmény -s moszkvai útról. — Igv most Becsbe megyek. Egyedül. A feleségem már letud,., a szabadságát.

Beutaló — nászúira

Gazdag Ferenc novemberre tartogatja a szabadságát.

— Esküvőre, nászúira — jegyzi meg Mari ik .

— Beutalót kapunk Budapestre egy üdülőbe. Oda megyek a feleségemmel. November 4-én lesz az esküvőnk.

Ujjávarázsolódott e két hét alatt az egész gyár. Szépek, tiszták a csarnokok. Üde pasz- . tellszinűre festették a falakat. Nyugtató a szemnek. Kellemes környezetben, kellemesebb lesz a munka is. A fürdők, öltözők is megszépültek.

— S egy újdonság, meglepetés is várja a szabadságról visszatérő munkásokat — mondják a stáb résztvevői. — Birtokukba vehetik augusztus

2-től a szép éttermet is. Újak a berendezések, van benne büfé, s egyszerre 100 személy étkezhet.

Újra a helyükre kerültek a gépsorok. Várják a munkásokat. .Most a radiátorokat festik az udvaron. Lassan meg- ujhodik a környezet is. Parkosítanak. Virágágyakat alakítanak ki. Van egy csemetekertjük. innen pótolják a Lakat az ültetéshez.

Jönnek haza a munkások a VOR római-parti üdülőjéből, a Velencei-tó partjáról, Becsből, Csehszlovákiából, Gyulából, Szoboszlóról,. ahol pihentek. „Uj” gyárat találnak. S erről az. itthon maradtak gondoskodtak.

Augusztusban új termék

Ez is gondoskodás. Uj környezet, kellemes légkör, egyik feltétele a jó munkának. S akik — több, mint félezer ember — erőt gyűjtöttek a pihenéssel, nagyobb kedvvel látnak munkához. És erre nagy szükség van. Augusztusban kezdik a Nyíregyházi Ruhagyárban a még igényesebb. divatos zakók próba- gyártását. Ha beválik, úgy nemcsak a hazai kereskedelem részére gyártanak, hanem exportra a Szovjetuniónak. Legalább 50—60 ezres tételekben. Erre fel kell készülni. Ezt a célt is szolgálta a gyár felújítása.

Amikor e sorok megjelennek, már újra berregnek a varrógépek, benépesülnek a szalagok. Termel a gyár, újra él ai üzem.

Farkas Kálmán

AZ ÉKSZER

Az asszony behozza a kávét, leül a fotelben, s a nagy hőségtől a lenge háziköntös alsó részével le- gyezgeti magát. Barátnője az illatos omniát kavargatja. Csak a kanál koccanása hal. lik, s kinn, az erkélyen túl a kocsik rohanása.

— Szép az új gyűrűd — kezdi a vendég, miközben lassan szürcsöli a fekete italt.

— Negyvenöt forint — felel csendesen a háziasszony, s kiigazítja, nem is forint, hanem zlotyi. — De nekem ez is megteszi.

— Végeredményben nem is az a fontos, hogy az ember magán hordjon egy egész ékszerboltot. A szép nem az ezreseknél kezdődik.

— Nem — folytatja a barátnő. — A szép és a nagy érték az nem esik mindig egybe.

Aztán újra csend. Őszibarackról fejtik a héjat kistányérba és jóízűen szürcsö. ]ik a levét.

— Erről jut eszembe — folytatja a háziasszony, hogy itt járt valamelyik este Szabóné. Tudod, aki lent lakik a másodikon. Nem hiszed el, milyen érdekes dolgot mondott el. Hogy az emberek némelyike már azt sem tudja, hol tart. s hogy tulajdonképpen miért is él.

— Mondd már — kérleli a barátnő, — mit mondott az az asszony?

Már a témánál vannak, mind a kettő nagy izgalomban. A barátnő a hatás kedvéért vár még keveset. a vendég pedig tágra nyílt pupillákkal figyel, s közelebb is húzza a fotelt.

— Van egy ismerőse a Szabónénak. össze is szoktak járni. A múltkor is meglátogatta, ültek a kerti székeken

a teraszon, s beszélgettek Tecával, így hívják az isme-, rősét. Tudod, egy kis esti pletyi. Egyszer csak bejön a kutya, mert Tecáéknak van egy óriási boxerjük, ott ma. szatol Szabóné körül. Még félt is tőle, mert a boxer- nak olyan rettenetes képe van, mikor a kutya egy rossz zsíros edényből — ilyen csorba cserépszilke, amiben valamikor a falun tejet is tartottak — előszed valami csillogó vastag láncot.

Elszabadult a kíváncsiság ördöge. A barátnő sietteti a háziasszonyt, mondja már gyorsan, mert kifúrja az oldalát. De Piri nem sieti el a dolgokat, nagyobb lesz a hatás.

— Szóval kihúzott a kutya

egy fényes láncot, s játszani kezdett vele. A vastag arany nyakiám i egy csillogó kő fityegett. Gyémánt, vagy smaragd, azt ő sem tudta. Mondta a Tecának, hogy mi van a boxer szájában.

— Mire a Teca?

— Képzeld, még csak meg se rebbent a szemöldöke. Olyan egyszerű természetességgel vette el a kutyától azt a tízdekás aranyat a végén azzal a drágakővel, mintha te vennél fel a konyhában egy leejtett sárgarépát.

Az asszonyok szünetet tartanak, az elbeszélés mintha abbamaradt volna, de nem szűnik meg a csodálkozás. Még ilyet, mintha egy leejtett sárgarépáért nyúlt volna le...

— S nem szólt semmit?

— Kicsoda?

— Hát a Teca. Nem mondta, hogy miért van ott abban a bögrében az a nagy érték ?

— Dehogynem. Valami olyasmit mondott, hogy ez a Hasszán — így hívják a boxert — már megint kicipeli a szobából, ami nem neki való.

— Csak úgy?

— Igen. De Szabóné tudta, hogy Teca ott tartja az ékszereit ' abban a törött szájú ócska cserépben. Ott biztosan lehet a betörőktől.

— Akkor nyilván más is van még abban a cserépben.

— Persze, hogy van. Igaz, most már biztos átrakta valami másba és máshová. Ha már Szabóné is tudja a helyét.

— És jó ez a Tecának? Ez az örökös izgalom?

— ö tudja. De azt hiszem. hogy kevesebb az öröme benne, mint nekem a

lengyel borostyánutánzatu. ban. Mert ezt én szívesen hordom, ő meg fel sem meri venni. Sőt, azt is mondja a Szabóné, hogy az ékszerek már megjárták a kertet is. Elásta a Teca, nehogy kirabolják. De aztán megijedt, hogy a Hasszán kikaparhatja, s odatette az előszobába. Ott úgysem keresné senki.

Újabb barackot hámoznak az asszonyok. Csend van, de mind a kettőnek ugyanaz jár a fejében, mintha valami dzsin járkálna benn az agy- tekervényekben.

— Ennyi ékszer, s milyen kevés nyugalom. Ez egy bor. zasztó állapot lehet — jegyzi meg később a vendég. A másik, a háziasszony rábólint, hát bizony ezért, hogy ott álljon abban az ócska szilkében, nem érdemes egy életet átspórolni, átizgulni.

Mind a kettő érti egymás gondolatát. Hogy akkor mit ér az egész.,.

Kopka János