Kelet-Magyarország, 1972. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-27 / 202. szám
1972. augusztus 27. fcWTTT 1CTAGYARORS7AC - VASÁRNAPI MFT LÍ'KT/E’f f. oMffl Petőfi-emlékek a magyar levéltárakban A Művelődésügyi Minisztérium levéltári igazgatósága Petőfi Sándor születésének közelgő 150. évfordulójára jegyzéket állított össze a levéltárakban őrzött, nagy költőnkre vonatkozó dokumentumokból. Mivel az iratok óriási tömegéből egy-egy témakörre vonatkozó dokumentumot felkutatni még a levéltári . szakemberek számára is rendkívül hosszadalmas és fáradságos munka, a most elkészült jegyzék hasznos segítséget jelent nemcsak a Petőfi-kutatóknak, hanem azoknak is, akik a jubileum alkalmával a nagy forradalmár költő életének egy-egy állomását — gyermekéveit, ifjú korát, költői, közéleti, politikai tevékenységét, avagy éppen családi körülményeit — közelebbről kívánják megismerni. A levéltárak nyilvántartásában megtalálhatók a Petőfitől származó és saját kezűleg aláírt eredeti anyagok között több vers, mint a Tolvaj huszár, a Tűnődés, továbbá „jutalmazott balladái”: a Szín és való, a Vándordalnok, az Ideál, valamint a képviselőháznak ajánlott Csatadal kézirata. A Petőfi- levelek közül az első, amelyik a nyilvántartásban szerepel, 1848. július 16-ról szárNyelvi sarok mazik, s ebben a költő Bacsó János fülöpszállási segédlelkészt tudósítja a szabadszállási választáson elszenvedett ismeretes vereségéről. Hangsúlyozza csalódottságát, de aláhúzza: életének továbbra is az marad a fő törekvése, hogy a nép „ne maradjon olyan, amilyen jelenleg...” A Petőfi Sándor nyilatkozatai közül különösen az érdemel figyelmet, amelyben 1848. március 18-án a költő' javaslatot tesz néhány pesti utca és tér új elnevezésére, így arra szólítja fel a lakosságot, hogy a Hatvani utcát ezután „Szabad sajtó utcának” az egyetem előtti teret „15-ik március teré”-nek, a Városháza teret pedig „Szabadság tér”-nek hívják. A Petőfire vonatkozó és vele kapcsolatos több tucat dokumentum közül az elsőt 1823. január 1-én keltezték, a kiskőrösi evangélikus egyház keresztelési anyakönyvében. Schiffer-Decker Sámuel kecskeméti evangélikus tanító naplóbejegyzése szerint „Alex Petrovits” tanulóért szülei első ízben 1828. szeptember 1-én 12 p. 30 kr. tandíjat fizettek”. A későbbiekből való emlékek között találjuk Ferenczy László levelét, aki 1848. március 16-án Wesselényi Miklóst a pesti forradalom eseményeiről tudósítja. Ebben a szerző kiemeli, hogy Petőfi „Szentpé- terivel beszélgetve Metterni- chet szidta. Naponként taglalja az ellenzéki kör eseményeit”. 1848. március 22-én Kovács Lajos Széchenyi Istvánhoz intézett levelében azt írja, hogy „e forradalom -legnagyszerűbb jelleme ...Vas- váry, ...a másik Petőfi”. Teleki József erdélyi főkormányzó 1848. április 16-án felterjesztésében arra kéri Jósika Sámuel erdélyi udvari kancellárt, hogy rendelje el a Királyokhoz című verset tartalmazó röplap erdélyi példányainak elkobzását, s tiltsa be terjesztésüket. Egyúttal eljárást sürget a hasonló „fölforgató” írások terjesztői ellen. Az első népképviselet! országgyűlés jegyzőkönyvének 743. számú bejegyzése — 1848. december 14-én — arról informál, hogy Petőfi Sándor kinyomtatás céljából a hadsereg lelkesítésére beküldte Csatadal című költeményének kéziratát. A képviselőház úgy döntött, hogy a verset intézkedésre megküldi az országos honvédelmi bizottmány elnökének. Négy nappal később már napvilágot is lát a döntés a Csatadal kinyomtatásáról és szétküldéséről Hol nézzek utána ? A márciusban megrendezett magyar nyelv hetében a Kelet-Magyarországban a szép magyar beszéd rangjából- egy— -beszélgetés jelent meg. Az újság egyik olvasója e cikk kapcsán levelet írt. Leírja azt, hogy csak 6 elemi ie van, s bár kitűnő tanuló volt. a szüleinek nem volt lehetőségük arra, hogy taníttassák. Érzi a levélíró, hogy nem beszél és nem ír helyesen és szépen, pedig a foglalkozása ezt megköveteli. Évek óta szeretne olyan könyveket megszerezni, amelyek kimondottan a helyesírással és a szép magyar beszéddel foglalkoznak. Azt kéri, írjam meg, milyen könyvekből tanulhatja meg a helyesírást, a helyes és szép beszédet, és ezek a könyvek hol szerezhetők meg. A helyesírási és a nyelvhelyességi szakirodalmunk igen gazdag, különösen az utóbbi években szép számmal jelent meg ezekkel foglalkozó kiadvány. A felsorolásukra nincs itt lehetőségem, így csak azokat említem meg. amelyeket a kevesebb iskolát ' Végzett ember is nagy haszonnal forgathat, és első olvasásra magért. Két éve jelent meg Szende Aladár és Szabolcs Árpád Helyesírás lépésről lépésre című kiadványa. Ez a könyv nem ad készen szabályokat, hanem könnyű feladatok hosszú sorát, amelyeknek megoldását a feladatok után üresen hagyott vonalakba be kell írni. Tehát a könyv egyben munkafüzet is. A könyv végén lévő kulcsból ellenőrizheti a könyv használója, helyesen oldotta-e meg az egyes feladatokat. Aki szabályokat akar megismerni, ismerni akarja helyesírásunk rendszerét. Szemere Gyula Hogy is írjuk? című művét tanulmányozza. A szerző az akadémiai szabályok alapján népszerűén fejtegeti és sok gyakorlati példán mutatja be a helyesírási, tudnivalókat. Akinek nehézséget okoz egy- egy szó írása, a Helyesírási Tanácsadó Szótárt szerezze meg és tartsa állandóan a keze ügyében. Ez a szótár nyolcvanezer adatot tartalmaz ábécérendben, így a nehézséget jelentő szó pillanatok alatt kikereshető. Nagy segítséget jelenthetnek az általános és a középiskolák számára kiadott helyesírási segédkönyvek, az iskolai nyelvtankönyvek. A Szemere-féle kiadvány ma inkább csak az antikváriumokban szerezhető meg, a többi azonban .minden nagyobb könyvesboltban megvásárolható vagy megrendelhető. A nyelvhelyességi szakirodalomról majd egy később: cikkben lesz szó. Bachát László Mozaik a tanárképző főiskolán BLASKY JÁNOS: MOZAIK. (HANUSZ ÁRPÁD FELVÉTELE) Nemrégiben képzőművészeti alkotással gazdagodott megyénk. Ekkor készült el — a Művelődésügyi Beruházási Vállalat megbízásából —_a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola aulája előterének főfalát díszítő hatalmas, több mint 34 négyzetméteres mozaik, Blasky János háromszoros Munkácsy-díjas festőművész, a Képzőművészeti Főiskola tanárának legújabb alkotása. Az 1924-ben született művész több országos kiállításon festményekkel is szerepelt. Igazi műfaja, sajátos kifejezési formája azonban leginkább a mozaik. E nembeli munkáiból az utóbbi években készült a Csepel Autógyár, a salgótarjáni művelődési központ, a sely- lyei művelődési ház mozaikja. A Honvédelmi Minisztérium épületét szintén Blasky János ólomkarikás, színes üvegablaka díszíti. A főiskolai mozaik —mint a művet átvevő, a Magyar Képzőművészek Szövetségének lektorátusa mellett működő zsűri tagjai elmondották — az erre a célra meghirdetett kétfordulós pályázat nyertes pályaterve alapján készült, pompázatosán élénk színű, gyakorlatilag örökéletűnek mondható mu- ranoi üvegötvözetből. Képünk — sajnos — nem ad- natji vissza azt a rendkívül élénk, ugyanakkor a környezetbe remekül illeszkedő színharmóniát, mely önmagától is vonzza a figyelmet. A mozaik témájában természetesen a főiskolához, az ott folyó munka jellegéhez kapcsolódik. A kör és négy- két alakú részletekben összefogott, stilizált figurák a pe- dagógushivatásra nevelés, illetve készülés egyes mozzanatait: a pályára indítást, az oktatást és tanulást, a kulturális és művészeti tevékenységet szimbolizálják. Az alakok mögé komponált háttér dekoratívan, gazdagon árnyalt, egy-egy folton belül a színek káprázatosán elevenek, az egyes részletek kapcsolásai, „átkötései” rendkívül modernnek hatnak. A* alkotás formai megoldása — a zsűri véleménye szerint is — kitűnő. Tökéletesen érvényre jut. a mozaikniűfsj egyik legfőbb sajátossága, a síkban tartottság. Blasky János mozaikjának máris sok nézője akadt. Az alkotás nemcsak hogy még kulturáltabbá teszi a környezetet, hanem mondanivalójával humánus, emberhez méltóan érdemes magatartást sugall, művészi meggyőző erővel. Merkovszky Pál Felhívás munkásdalgyűjtésre A munkásmozgalom magyar vonatkozású ismeretlen dalainak felkutatására, megörökítésére, feldolgozására és népszerűsítésére a főváros egyesítésének 100. évfordulója alkalmából „Zúgjon dalunk, miként a fergeteg” címmel munkásdalgyűjtő akciót hirdet a Művelődésügyi Minisztérium, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Kórusok Országos Tanácsa, a Magyar Televízió és Budapest főváros tanácsa. A mozgalomhoz kapcsolódhatnak a különféle kórusok tagjai, zeneiskolai tanulók, szakmunkástanulók, folkbeat és pol- beat együttesek, szólisták. Gyűjteni lehet politikai dalokat, börtön-, sztrájk-, felkelés-, szolidaritás-, emigráns-, summásdalokat, szakmák szerint a munkásdalokat, beleértve a kismesterségek, a céglegények munkáról szóló dalait, emlékezéseit is, ugyanakkor fontosak azok az emlékek is, amelyek a dalok keletkezéséről szólnak, illetve az előadásukkal kapcsolatos történelmi esemény feljegyzése, összegyűjtése is. Jelentkezni a kórusok társadalmi vezetőségeinél, karnagyainál lehet 1972. október 1-ig, a nem kórustagok jelentkezésüket egyénileg, vagy csoportosan küldhetik el vidéken a megyei tanácsok vb művelődési osztályához, Budapesten a Fővárosi Tanács V. B. művelődésügyi főosztályához. A borítékra írják fel az akció jeligéjét: Zúgjon dalunk, miként a fergeteg. — Itt férjhez is mehetsz majd — mondta. — Nem akarok férjhez menni. — Nem? — csodálkozott el az öregasszony, és nem szólt többet. Arcán megnyúltak a ráncok. Janka szappant, törülközőt keresett, majd hátravonult a kamrába, és mosakodni kezdett. Ebéd után kiment a temetőbe. Sokáig ácsorgóit apja sírjánál, elérzékenyülve nézte a kőkereszt közepén fakuló, ovális fényképet, amely még fiatalnak ábrázolta az apját. Gyerekkorából emlékezett így rá: csontos arcára, lefelé ívelő keskeny bajuszára, szelíd nézésű szemére, vékony mosolyára, ahogy megállt az ajtóban, megemelve kissé a tükrös mézeskalácsokat, amelyekről — ha vásár volt — sohase feledkezett el. Később megkereste Barna Miklós iskolaigazgató sírját is. rátett néhány szál virágot. Vacsora után megérkezett a nagybátyja. Ünnepélyes volt, az inge fehér és gyűret- len, kiemelte keskeny arcát, vékony orrát, amely valósággal belemetszett a levegőbe. Megcsókolta Jankát. Janka azt gondolta, míg egy pillanatra megcsapta a férfi száraz, erdei szaga: Istenem, legalább az erdőről beszélne, de most valami prédikáció következik... A nagybátyja az asztalhoz ült. — Láttam, az első utad a temetőbe vezetett — mondta. Janka nem szólt, nem mosolyodon el, nem bólintott. A nagybátyja egy újságpapírban, laposra hajtogatott csomagot tett ki maga elé az asztalra. Egy ideig rajtafelejtette súlyos kezét, majd áttolta Janka elé, az asztal másik oldalára. — Mi ez? — kérdezte a lány meglepetten. — Egy eredeti és két másolat. Lassanként egy évszázada lesz már, hogy őrizgetem. Janka egy kis aggodalommal bontogatta a leveleket, majd mindbe beleolvasott. — Hogy jutott maga ezekhez? — kérdezte elsápadva. — Ne törődj vele! Megfizettem annak, aki megszerezte nekem. Az a fontos, hogy a kezedben van, és most elégtételt vehetsz magadnak. Te most olyan helyet kaptál, ahonnan módod van mindenkinek mindent viszafizetni. Janka nem szólt. Furcsa szédülést érzet, mintha egy mélység fölött lebegett volna. — Olvasd csak végig mindet — biztatta a nagybátyja. — Majd elolvasom. — Nem sejtik, hogy ezek a levelek megmaradtak. Mindmáig hallgattam róluk, mint a sír. Csöndben ültek a selyemborítású régi csillár fátyolos fénye alatt. Jankának is, meg a nagybátyjának is külön csöndje volt, mely körülvette és hallgatásra intette ,őket. A férfi később felállt, az asztalhoz tolta a széket, amelyen ült. — Reggel majd átjövök — mondta —, és majd megmondod, hogy mi lesz a dolgom. Én mindenre élethű pontossággal emlékszem. Janka késő éjszaka olvasta el a leveleket. Az anyja már mélyen aludt a konyhában. Az első levél: „Bejelentjük, hogy Gál András s.-i lakosnak a lánya, Gál Janka ott jár önöknél tanítóképzőbe, és ott kollégiumban is van. Annakidején még nem tudtuk azt, hogy Gál András, vagyis az apja kulák. Folyó évben megállapítást nyert, hogy a község legnagyobb kulákja, amit csak most sikerült fölfedni. Nem szeretnénk, hogy a lánya tanító legyen, és a jövő ifjúságát, pártunk tartalékát ő tanítsa. Ezért javasoljuk és kérjük az elbocsátását. Apja S. község hivatalos kuláklistáján szerepe], ami jóvá is van hagyva. A szíves válaszukat várjuk... 1952. október 17.” A második levél: „Gál Janka I. osztályos tanulónkkal kapcsolatban olyan átiratot küldtek a megyei oktatási osztályra, amely szerint tanulónk édesapja a falu legnagyobb kulákja, és ennek alapján kérik az iskolából, és a kollégiumból való eltávolítását. Az oktatási osztály végrehajtás végett kiadta nekem az iratot. Én beszéltem a kislánnyal is, majd behívattam az édesanyját azzal a szándékkal, hogy a lányát vigye haza. Édesanyja azonban nálam elmondta, hogy sem a felszabadulás előtt, sem azóta vagyonnal nem rendelkeztek. A felszabadulás előtt, mint molnársegéd dolgozott a férje, majd a felszabadulás után a gabonafelvásárláshoz került. Később betelepült hozzájuk egy idős házaspár, akiknek volt nyolc hold juttatott földjük, ennek egy részét művelték Gálék két éven át. Azóta már ezt se művelik, és a házaspár is elköltözött tőlük. Gálné tehát tiltakozik az ellen, hogy őket kuláknak minősítsék. Az oktatási osztályai megbeszélve most igazoló iratokat kértünk be. Tekintettel, hogy súlyos politikai kérdésről van szó, ami igen gyors intézkedést kívánna, felkérem, szíveskedjenek még egyszer kivizsgálni, hogy Gál András valóban kulák-e, mikor és milyen szerv nyilvánította annak, minek alapján? Meg vagyok győződve, hogy nagyon tisztán látják ennek a fontos politikai jelentőségét, és az ügy jelentőségéhez való tekintettel a kivizsgálást gyorsan megejtik, és ex- presszlevélben válaszolnak. Ennek hiányában nem tudjuk mi sem az intézkedéseinket foganatosítani. 1952. november 11.” A harmadik levél: A 3/1952. szám alatt november 11-én kelt levelüket megkaptuk, amelyben ismételten írást kérnek tőlünk, „esetleges módosítást”, hogy Gál Janka iskolán és kollégiumban maradhasson. Közöljük, hogy a határozatot nem változtatjuk meg, amit egyszer megírtunk, azt azért írtuk meg, mert a valóságot fedi, ezen alkudozás nincs. Kérjük, hagy ne hallgassák a kulák siránkozásait, inkább lépjenek fel keményen ellene. Kulákká az arra illetékes szervek minősítették, a község kuláklistáján szerepel. Nincs mit vizsgálni, kulák. Kérjük, ne kételkedjenek a levelünkben, hanem azt igenis szíveskedjenek végrehajtani. Mi az eljárással egy politikai kérdést oldottunk meg, azért vált szükségessé az ő hazahozása. Az elvtársak nyugodjanak meg, mi a helyünkön vagyunk, az ügyet ismerjük, és kérjük, minden további alkudozások nélkül a leányt hazaküldeni. Elég nagy ahhoz, hogy hazataláljon, 1952. november 15.” Janka lehunyta a szemét. Életre keltek az iskolai emlékek, megteltek vágyakozással. a titkok feltárultak és magyarázatot kaptak. Azt gondolta: akkor még copfom volt, és a legjobban annak örültem, ha nem szóltak hozzám, és egy pillanatra visszatért az a régi december: a hosszú, zárdaszerű folyosó mélyéből az igazgatónő jött elő, megállt mellette, mintha magába mélyedve eltűnődött volna, majd azt mondta egyszerűen, mintha csak egy kis ' apróságra figyelmeztette volna: Ne menj haza a téli szünetre, a szüleid majd bejönnek hozzád... Janka összehajtogatta a leveleket, és azt kérdezte magától: Érzek-e most valami haragot, fájdalmat, kifosztottságot, vagy bosszúvágyat?- Az apja mély fájdalmát érezte, tompán a mellében, amit azon az őszön érezhetett, amikor ezeket a leveleket megírták. S akkor azt mondta magának: de hiszen én dolgozni jöttem ide, és leélni az életemet... Óvatosan kinyitotta a konyhaajtót, vigyázva, hogy az anyját fel ne ébressze, gyufát keresett, majd a három levelet egymás után elégette. Mielőtt a takaró alá bújt, még megfordult a fejében, hogy mit fog majd mondani reggel a nagybácsinak, de ekkor már éjjel két óra is elmúlt, és a szemei csaknem leragadtak az álmosságtól.
