Kelet-Magyarország, 1972. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-03 / 181. szám

C. TCflfiX v' fSW. mgag&ät. & Korunk mezőgazdasága A jövő évi cukorrépatermésért Táblakiválasztás, szakszerű íalajmunka, aiaptrágyázás Jelentés a növénynemesít5k műhelyéből ITT A FAGYÁLLÓ „NEKRATOID" ŐSZIBARACK A cukorrépa-termesztést megelőző évben elvégzett alapozó munka fontos elő­feltétele a biztos és nagy cukorrépatermésnek. A me­zőgazdasági szakemberek jól tudják, hogy milyen fontosa tábla kiválasztása, a megfe­lelő (őszi kalászos) elővete- mény, az előveteményben végzett gyomirtás, a tarló szakszerű művelése során végzett mechanikai gyomir­tás, a szerves és műtrágya alaptrágyázás, és végül az időben, megfelelő mélység­ben végzett őszi mélyszán­tás, az osztóbarázdák behú­zása, az összevettetések el- egyengetése. Ha ezeket a munkákat időben és jó mi­nőségben elvégeztük, úgy a cukorrépának biztosítva van a talajban a tápanyag, csök­ken a gyomok mennyisége, az őszi-téli csapadék nem megy veszendőbe. Ezzel a korszerű répavetés nélkülöz­hetetlen előfeltételét a se­kély, egyenletes magágy ké­szítésének alapját is meg­teremtettük, mert az elmun­kált szántás egyenletesen ülepedik és az őszi-téli ned­vességgel együtt tavasszal lehetővé teszi a jó kelést biztosító magágy készítését. Látható tehát, hogy az alapozó agrotechnika főként a talajművelésen nyugszik, amelynek célja a vetőmag csírázásához, a cukorrépa fejlődéséhez legmegfelelőbb, a cukorrépa életfeltételét legjobban kielégítő talajálla­pot létrehozása. A talajművelés sokoldalú­an hat a talajra. Szabályoz­za a talaj víz-, levegő-, hő- és tápanyag-gazdálkodását, valamint a fényviszonyokat, és ezzel lehetővé teszi a cukorrépa növekedését és fejlődését. A talajművelés jelentős költségtényezője a növénytermesztés ráfordí­tásainak. Ezért a felesleges talajművelési munkákat már csak költségnövelő hatásuk miatt is kerülni kell, vi­szont a helytelen takarékos­kodás az egész alapozó ag­rotechnika sikerét veszélyez­tetheti. A tarlóhántás gépei A tarlóhántás legjobban bevált eszközei a tárcsás bo­ronák, elsősorban az egy­irányú tárcsák. Középkötött talajokon az 1.4 Mp vonó­erőosztályba tartozó 50—60 LE-s traktorokhoz (MTZ—50. MTZ-Super, Zetor-Super stb.) megfelelően alkalmaz­Ereilményes fél év Porosaimén A porcsalmai Dózsa Terme­lőszövetkezet az elsők között csatlakozott a megyei mező- gazdasági és élelmezésügyi operatív bizottság, a termelő- szövetkezetek területi szövet­ségei és a megyei tejipari vál­lalat által kezdeményezett szarvasmarha-tenyésztési és tej termelési versenyhez. A verseny lényege: az előző év­hez viszonyítva minél na­gyobb százalékban növelni a borjúszaporulatot és a tej­termelést. A felhívás a tehén darab­számától függően több kate­góriába osztotta a gazdaságo­kat. A porcsalmaiak az 50 darab tehenet meghaladó gazdaságok kategóriájába es­nek. A porcsalmai Dózsa 1971. első fél évében 170 darab te­henet tartott, ezt az átlag da­rabszámot 1972. első fél évé­ben 5 darabbal növelte. Az egy tehénre eső tejmennyiség 254 literrel növekedett, a bor­júszaporulat pedig 20,5 száza­lékkal emelkedett. ható az XT—3 típusjelű két­soros tárcsás borona, illetve, ha a talajállapot megengedi, az ETB—18 típusjelű egy­irányú tárcsa. Az XT—3 két­soros tárcsás borona munka­szélessége 3,0 m, munka­mélysége 6—16 cm között szabályozható. Területtelje­sítménye 1,2—1,5 ha/óra. A vontatott kivitelű, X elrendezésű, könnyen, gyor­san kezelhető munkagép szállítási helyzetben kihelye­zett hidraulikus munkahen­gerrel működtetett gumike­rekeken gördül. A 2—3 Mp vonóerőosz­tályba tartozó 70—90 LE-s traktorokhoz (DT—75, D4K— B stb.) középkötött és kötött talajokon egyaránt az ETB— 18, illetve ETB—24 egyirányú tárcsa alkalmaz­ható. A vontatott kivitelű, kihelyezett hidraulikus munkahengerrel kiemelhető egységek — hasonlóan az említett kétsoros tárcsás bo­ronához — porhanyítják, forgatják a talajt és seké­lyen bekeverik a tarlóma- radványokat. Munkaszélessé­gük 2,5—4,5 m. Munkamély­ségük 6—14 cm. Területtel­jesítményük 1,5—2,5 ha/óra. Az ápolási műveletek — a porhanyítás és az azt kö­vető tömörítés — száma az időjárástól és a gyomosodás mértékétől függ. A tarló­hántást lehetőleg gyűrűshen­gerrel kell lezárni. A hán- tott tarlót, kizöldülése esetén a későbbiekben ismertetett magágykészítő géppel vagy tárcsás boronával megjárat- juk, majd hengerezzük. A szervestrágya- leszántás gépei Közismert, hogy a nyár végén kihordott és elterege­tett szerves trágyát azonnal le kell szántani. Az alap műtrágyát is — ha az a tar­lóhántás előtt nem került ki­szórásra — célszerű ezzel a művelettel a talajba juttat­ni. Ehhez a munkához a legmegfelelőbbek az LC ekecsalád középmélyszántó egységei. Az 50—60 LE-s traktorokhoz középkötött ta­lajon igen jól alkalmazható az LCF—3M35 jelű függesz­tett eke. Az eke munkaszélessége 1,05 m. Munkamélysége 20— 26 cm, területteljesítménye 0,3—0,4 ha/óra. A 70—90 LE-s traktorokhoz középkö­tött és kötött talajokon egy­aránt az LCS—5M35 típus­jelű féligfüggesztett eke al­kalmazható, amelynek ké­szül lánctalpas traktorokkal üzemeltethető változata iß. Az adott viszonyokhoz al­kalmazkodva az eke üze­meltethető 4—5, esetleg 6 testű kivitelben. Munkaszé­lessége 1,4—2,1 m. Munka­mélysége 20—26 cm. Terü­letteljesítménye 0,6—1,1 ha/óra. Természetesen a szántás lezárásáról gondos, kodni kell, amelyet a szán­tással egyidejűleg szántás­éin) unkáié eszközökkel (bo­rona, henger, henger-borona stb.) végezhetünk. Ugyan­csak nem szabad megfeled­kezni a szántás vetésig tartó ápolásáról sem, amelyet a tarlóhántás ápolásához ha­sonlóan szükséges végezni. Az őszi mélyszántás gépe* A jó őszi mélyszántás leg­jobban az elmúlt esztendők­ben kifejlesztett 40 cm fo­gásszélességű eketestekkel ellátott ekékkel végezhető el. Ilyen eketestekkel van ellátva az 50—60 LE-s trak­torokhoz alkalmazható LCF —2M40 típusjelű függesztett eke és a 70—90 LE-s trak­torokhoz — középkötött és kötött talajokon egyaránt jól alkalmazható — LCS—4M40 típusjelű félig függesztett eke. Az LCF—2M40 típusú eke munkaszélessége 0,80 m. te­rületteljesítménye 0,3 ha/óra, az LCS—4M40 típusú eke munkaszélessége 1,6 m, te­rületteljesítménye 0,6 ha/óra. Mindkét eke munkamélysége 26—32 cm. , ^, Az őszi mélyszántás op­timális időben való elvég­zése is fontos. A korszerű termesztési technológiának az őszi mélyszántást meg­előző munkáinak (tarlómű­velés, szerves és műtrágyá­zás) elvégzésénél arra kell ügyelni, hogy az ne marad­jon túl későre, mert a ké­sőn, tél elején végzett őszi mélyszántás nem alkalmas a szemenkénti vetésre. Ugyan­csak helyes ügyelni arra, hogy a szántott réteg mélyí­tése fokozatosan történjék, mert az egyszerre túlságosan mélyen végzett szántásnál sok nyers talaj kerül a fel­színre, amely ugyancsak nem alkalmas szemenkénti vetésre. (A fenti cikket a IV. sz. cukorgyári tájékoz­tató alapján állítottuk össze.) Cs. B Szakkönyvtárunk leszenszky Árpád: Kertjeink védelmében A falusi emberek körében régen apáról fiúra szállt a kertészkedés évszázados meg­figyeléseken, tapasztalatokon alapuló „tudománya". Napja­inkban azonban egyre na­gyobb teret hódít — kell, hogy hódítson! — a tudomá­nyos vizsgálatok eredményei­nek gyakorlati hasznosítása. Különösen nagy szükségük van a szakismeretekre a ker- tészkedőknek. Éppen ezért hasznos olvasmány ez a könyv, amelyben a szerző a hangsúlyt az ún. biológiai nö­vényvédelemre veti. Részlete­sen megismertet az e téren folyó kutatásokkal, a tudo­mány legújabb eredményei­vel, közelebbről a különféle kártevő molyokkal, lepkékkel, pillékkel, bogarakkal, tetvek- kel, stb. és azokkal a hasznos, már-már „háziállat” számba menő rovarfélékkel, amelyek­nek elszaporításával, mintegy „harcba vetésével” védekez­hetünk ellenük. A biológiai védekezésben jelentős szere­pük van a mikroszervezetek- nek Is. Ezért a szerző e „lát­hatatlan hadsereg” munkájá­nak is nagy figyelmet és bő­séges teret szentel. A nyírségi almatermesztői tájegység északi részén, a Ti­sza bal partján található a Rétköz. Megközelítően há­romszög alakú terület, amely­nek oldalai a Tisza, a Keme- cse—Tuzsér közötti vasútvo­nal és a Kemecsét, Bújt, Ven- csellőt összekötő műút. A Rétköz szerkezetileg a Nyírséghez tartozik, de an­nak legönállóbb része, szinte külön táj. A földtörténet ple- isztocén-holocén korszakok határán a tengerszint feletti magassághoz viszonyítva 15— 20 métert süllyedt. Ezután a Tisza szabályozása előtt rend­szeresen elöntötte, amelynek következtében az almater­mesztésre kiválóan alkalma? talajtípusok alakultak ki. Ősrégi almatermesztő köz­ségek találhatók ezen a te­rületen. Már az 1920-as, 30- as években nagy területen te­őszibarack fajtaválaszté­kunk ismét bővült: magyar és külföldi alapanyagok fel- használásával minden eddigi­nél fagyállóbb változatot si­került előállítani. Az „újszü­lött” a csonthéjasok népes családját olyan taggal szapo­rította, amelyről a szakem­berek a legnagyobb elismerés hangján nyilatkoznak. Mint mondják ennyi pozitív tulaj­donságot egyesítő és ekkora termésbiztonságot nyújtó faj­ta jelölt nemesitől nk műhelyé­ből még nem került ki. Az új hibrid létrejöttének fontosságát csak növeli, hogy jelenleg telepített fajtaállo­mányunk az idők során telje­sen elavult. Fokozatosan fel kell újítani, mert sem a ha­zai termelői-fogyasztói köve­telményeknek, sem az egyre növekvő exportelvárásoknak nem tud maradéktalanul megfelelni. A világpiacokon a sárga húsú változatok kez­dik átvenni a „prímhegedűs” szerepét; a hazai — zömében szürkésfehér húsú — gyü­mölcsök mindinkább háttérbe szorulnak. Ráadásul export- partnereink szöszös héjú ba­rackjainknál jobban kedvelik a sima héjú, „nektarin” típu­sú árukat. Dr. Tamássy István, a ker­tészeti egyetem növényörök­léstani és nemesítési tanszé­kének professzora és munka­társai másfél évtizedes kísér­letező kutatómunka eredmé­nyeként oldották meg a prob­lémát. Olyan fajtalelölt ke­rült ki a kezük alól, amely száraz és meglehetősen hideg lepítettek almát. Jó természe­ti és közgazdasági adottságok­kal rendelkező terület. A gyümölcsösök nagy része a Ti­sza árterületén helyezkedik el. A jelenleg meglévő ültet­vények kor szerinti megosz­lása azonban már kedvezőt­len. Az 1. számú táblázat mu­tatja, hogy az ültetvények 33 százaléka több, mint 30 éves. A kiöregedéshez közel áll az 1941—45 között telepített 11 százalék és az 1946—50 kö­zött telepített 8 százalék. Még súlyosabb a helyzet, ha megvizsgáljuk azokat a gazdaságokat, ahol az alma­termesztésből származó jöve­delem kiugróan magas. (2. számú táblázat.) A példaként értékelt 5 ter­melőszövetkezetben az ültet­vények több. mint 50 százalé­ka 10 éven belül kiöregedik. 1. sz. táblázat éghajlati viszonyainkhoz va« lamennyi eddigi „kreáció" közül a legjobban alkalmaz­kodik. Maximálisan fagytűrő, vírusrezisztens és a csonthé­jasok rettegett gombabetegsé­gének, a moniliának és a nemkülönben veszedelmes tá­madónak, a levéltetűnek is százszázalékosan ellenáll. (Ezt a készséget különben ne- mesítőink kínai vad ősztba- rackfajtáknak a keresztezés­be való bevonásával érték el.) A növénynemesítők másik figyelemre méltó eredményt is elértek. Ugyancsak hosszú évek kísérleti munkájával sikerült radikális rendet te­remteniük a szilva-„fronton”: kökénnyel történő kereszte­zéssel viszonylag igénytelen, szárazságtűrő, bőtermő, vírus­ellenálló fajtát kaptak. Az új produktum szemnagyságra lényegesen nagyobb a besz­tercei szilvánál. ízletessége ellen sem lehet kifogás, hi­szen a kökény közkedvelt, pi­káns, savanykás zamatát tar­talmazza. Dicséretes tulajdonságai közül azonban talán mégis az a legértékesebb, hogy éppen szárazságtűrő igénytelensége folytán, az egyéb gyümölcsök termesztésére rendszerint al­kalmatlan talajokra is tele­píthető. így a terméketlen, széljárta, peróziós területeken is jól megél, ami gyakorlati­lag azt jelenti, hogy többek között Borsod, Nógrád, Veszp­rém megye körzeteiben is meg lehet majd oldani a he­lyi gyümölcsellátást. Ha ezeket az ültetvényeket nem pótoljuk, akkor jelentő­sen csökkenhet a tsz-tagok személyi jövedelme. A Rétköz területén 2178 ha almaültetvény van. Ezen a területen kb. 3000 vagon al­ma terem évente. Ez ä meny- nyiség 1980—85-re kb. 2 ezer vagonra csökkenne, ha az ültetvényeket nem korsze­rűsítenénk. Ez a munka me­gyénk vonatkozásában elkez­dődött. A részletes adatfelvé­telezés megtörtént. Jelenleg folyik annak értékelése és ez év végére a megyei párt- bizottság megbízásából mű­ködő szakbizottság megteszi javaslatát az almatermesz­tés korszerűsítésével kapcso­latban. A most ismertetett adatok is arra hívják fel a figyelmet, hogy ez a munka igen sürgős és lényeges, almatermeszté­sünk vonatkozásában. Az olyan területeket, mint pl. a Rétköz, amely jó köz- gazdasági és természeti adott­ságokkal rendelkezik, feltét­lenül kiemelten kell fejleszte­ni, illetve az ültetvényeket korszerűsíteni. Karádi István kertészmérnök Az Erdészeti Tudományos Intézet Alpokalja! Kísérleti Állomásán öt éve végeznek kísérleteket az ún faiontó gom­bák terjedésének megakadályozására. Dr. Kiss László kuta­tó laskagombán tanulmányozza a kártevő gombák élettani tu­lajdonságait és a megelőzés módjait. AZ ÜLTETVÉNYEK KOR SZERINTI MEGOSZLÁSA Telepítés 1940 1941—45 éve előtt 1946 —50 1951 —60 1961 —72 Ossz. Terület ha. 723 242 164 182 867 2178 összt. %-ban 33 % 11 % 8 % 8 o/4 40 % 100 % AZ Üzem neve ÜLTETVÉNYEK KOR SZERINTI MEGOSZLÁSA ÜZEMENKÉNT A telepítés éve 1940 előtt 1941 1951 1961 Ossz. —50 —60 —72 Tiszatelek Terület ha. 118 — — — 118 „Rákóczi” Ossz. tér. % 100 % — — — 100 % Szabolcsveresmart Terület ha. 142 — — 16 158 „Tiszagyöngye” Ossz. t. % 90 «/„ 10 100 % íbrány Terület ha. 160 4 164 Rákóczi” Ossz. t. % 97 % 3 100 % Tuzsér Terület ha. 144 9 61 214 Rákóczi” Ossz. t. % 67 % 4 29 100 % Fényeslitke Terület ha. 41 217 39 58 355 „Gárdonyi” Ossz. t. % ’3 «/„ 61 11 15 100 % Ä Rétköz almatermesztése

Next

/
Thumbnails
Contents