Kelet-Magyarország, 1972. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-25 / 200. szám

KELET- MAGYARORSZÄ G

1 oM*!

19%. augusztus 25.

Pártszervezetek és a szocialista brigádok

A PÁRTSZERVEZETEK Állandó FELADATAI sorában ott találjuk a szocialista brigádokkal való törődést, valamint a nők helyzetével kapcsolatos határozat folyamatos megvalósítását. Nem véletlenül említettük ezúttal e két teendőt együtt.

A szocialista brigádok vezetőinek negyedik országos tanácskozását követően a munkahelyeken napirendre tűzték e mozgalom továbbfejlesztését. Ennek során előtérbe került a brigádvállalások jobbá tétele. A gazdagsági egységek pártszervezetei mindennapi tevékenységükkel segíthetik a szocialista brigádokat abban, hogy vállalásaik ne formálisak, hanem társadalmi, politikai és gazdasági céljainkkal összhangban legyenek, azok megvalósulását segítsék. Szorgalmazhatják, kezdeményezhetik, hogy legyenek e vállalások helyi követelményekre irányulok, személyekre bontottak: egyénenként, a brigádtagokhoz „testhez állóan” határozzák meg azokat.

E magasabb szintű vállalásokban, azok sikeres teljesítésében juthat kifejezésre a brigádok tagjainak a szocializmus építéséért érzett felelőssége, helytállása és áldozatvállalása. A szocialista brigádok e tevékenységéből nem maradhatnak ki a dolgozó nők sem. A megnövekedett feladatok teljesítéséhez azonban a nőknek, elsősorban az édesanyáknak fokozottabb segítséget kell kapniuk a párt- alapszervezetektől, a szak- szervezettől és a KISZ-től egyaránt.

hetnek a nők. Ilyen jellegű és irányú tevékenységük jelentősen segítheti például a pályakezdő fiatalokat. Figyelemre méltó törekvés az is, hogy a szocialista brigádok tagjai, nődolgozói számos helyen patronálják a szakmunkás- tanuló fiatalokat, segítik szakmai ismereteik bővítését, megtanítják őket a gyakorlatban már jól bevált szakmai fogásokra, egyéni, példamutató magatartásukkal megszerettetik a szakmát, a munkahelyet, az ottani kollektívát, felébresztik bennük a közösséghez, a munkahelyhez, a munkatársakhoz való ragaszkodást.

A brigád nődolgozói nagymértékben járulhatnak hozzá a munkahelyek „második otthonná” tételéhez, ahol biztonságosan, baleset veszélye nélkül, kulturált körülmények között dolgozhatnak. Ne nyugodjanak bele abba, ha elhanyagoltak az üzemi mosdók, öltözők, étkezőhelyiségek, hanem szorgalmazzák a megoldást, és ha másként nem megy, tegyenek vállalást ezzel kapcsolatos társadalmi munka végzésére.

A szocialista brigádokban a dolgozó nők vállalhatják azt a feladatot is, hogy azokat a nőket, akik gyermeket várnak, már a terhesség első időszakában (egy jó közösségben erről tudni kell!) megkülönböztetett módon segítsék, szeretettel vegyék körül őket és kíméljék meg a nehéz fizikai munkától. Működjenek közre abban, hogy szülés után, a gyermekgondozási szabadság ideje alatt is a brigád megbecsült tagjai maradjanak.

ismereteket nyújtó könyvek, folyóiratok és cikkek tanulmányozását, a szakmával ösz- szefüggő filmek megtekintését, a továbbtanulók brigádon belüli korrepetálását stb. A kisgyermekes, a nagycsaládos, az egyedülálló anyák szakmai-politikai képzését, művelődését az egyéni tanuláshoz és felkészüléshez nyújtott támogatással, kötetlenebb formák alkalmazásával segítsék.

A szocialista brigádmozgalomhoz csatlakozni, a szocialista címért küzdeni, — politikai állásfoglalás a nők részéről is. A szocialista brigádok tagjainak ennek megfelelően kell a politikai képzésből, aktív politikai tevékenységből is részt vállalniuk. Helyeselhető, ha a brigád a saját tagjai, s ezen belül a nők számára továbbképzési tervet készít, s ennek alapján javasolja őket a KISZ, a szak- szervezet és a párt által szervezett politikai tanfolyamokra, a TIT előadásaira és a munkásakadémiára, a marxista—leninista középiskolára, illetve a marxizmus—leni- nizmus esti egyetemére.

AZ IGÉNYESSÉG A TERMELŐMUNKÁBAN, a politikai munkában, alapvetően meghatározza az igényességet az emberi magatartásban. A brigádokban a szocialista magatartásra kell nevelni, s e feladat a vállalásokból sem hiányozhat. A brigád nőtagjai legyenek a kezdeményezői, szervezői annak, hogy a brigádközösségben önzetlenül, egymást segítve, egymásra pozitív hatást gyakorolva, egymás sorsáért felelősséget érezve éljen minden brigádtag.

Ha a brigád nőtagjai aktívak a különféle tanácskozásokon, az üzemi demokrácia fórumain, a társadalmi munkában, a közvélemény formálásában, ha a párt politikáját hirdetik, megvalósítását tettekkel segítik, ha nem helyezkednek olyan álláspontra, hogy a politika, a politizálás csak a férfiaknak való, ha figyelemmel kísérik-a-közéleti tevékenységet és maguk is részt vállalnak belőle, akkor nem kétséges, hogy jelentősen hozzájárulnak társadalmunk szocialista fejlődésének meggyorsításához. Ez egyúttal azt is elősegíti, hogy az erre alkalmasak megtalálják az utat a párthoz. A pártszervezetek legyenek a brigádok segitségére abban, hogy a politikailag legaktívabb nőket ajánlják a párt soraiba, hiszen a brigád nőtagjaii/k párttaggá nevelése az ott dolgozó kommunisták számara igen fontos feladatot jelent.

Tamás Mária.

az MSZMP KB munkatársa

A NŐI BRIGÁDTAGOK VÁLLALÁSAINÁL fokozottabban figyelembe kell venni a teljesítés feltételeit. A segítségnyújtás ezért mindenekelőtt abban fejeződhet ki, hogy személyüknek jobban megfelelő vállalásokra ösztönzik őket, s ehhez nem kevés a lehetőség.

Kezdjük ott, hogy a nők alkatukból fakadó tapintattal, érzékenységgel, „anyáskodó” kedvességgel segíthetilt,, yál- * laihatják új munkatársak betanítását, munkaidő-kiesés és a termelés viszaesése nélkül.

A munkában és hazafelé menet, az öltözőben, a munkaközi szünetekben, a műszak megkezdése előtti percekben munkatársi, baráti beszélgetéseket folytathatnak, amelyekkel megkönnyíthetik az új dolgozók feloldódását, a kollektívába való beilleszkedését.

Az emberszeretettel összefüggő segítőkészség általános emberi magatartássá tételéért a brigádban nagyon sokat teA SZOCIALISTA BRIGÁDOK elsősorban termelési közösségek — amelyeket a munkaszervezet köt össze —, de művelődési közösséget is alkotnak, amelyeknek a tanulás, a művelődés elfogadott céljuk. A brigádok nőtagjai közül már sokan megértik, hogy a tanulás érdeke mind az egyénnek, mind a közösségnek, az egész társadalomnak. A sokoldalúén képzett szocialista nő típusát a brigád sajátos eszközökkel alakíthatja, és helyes hangot adni annak, hogy a szocialista bri- gádlaghoz, szocialista műveltség illik.

Az a célszerű, ha mindenki ott és oly módon tanul, ahogyan az számára a legkedvezőbb. A fontos az, hogy minden brigádtag rendszeresen növelje szakmai, politikai és kulturális ismereteit, amit vállal, szívesen, kedvvel csinálja, s gyarapodjék tőle műveltsége.

Teljes értékű vállalásként fogadják el bizonyos szakmai

Két évvel a megrázkódtatás után

ígérek C'seg’öidön

Megfenyegették a párttitkárt. Igaz, névtelen volt a levél, amelyben a „bökőt” beígérték, mégsem lehetett figyelmen kívül hagyni. Az első nagy megrázkódtatás — az árvíz — már úgy, ahogy átment az embereken, a másodikat — legalábbis ezt vélték felfedezni benne — nem akarták.

Miért fenyegették meg? Mert azt javasolták — együtt a csúcstitkárral —, hogy ne a régi helyre építsék újjá a községet, hanem máshol, jobb helyen. Magyarázgatták, hogy az új szebb lenne, jobb lenne, eltűnnének a görbe utcák és itt is minden megmaradna magántulajdonban. Nem sikerült. Az emberek nem álltak kötélnek. És megjelentek az első kőművesek.

Sok a törlesztenivaló

Két éve, hogy az eset megtörtént Csegöldön. Már a párttitkár is elfelejtette az egészet, csak akkor jut eszébe. ha a falu közepén. a kacskaringós utcán belelép egy pocsolyába. Aztán amikor meglátja a szép házakat, elfelejti, hogy bosszankodni kellene a sár miatt.

— Nagyon szép helyet jelöltek ki Csegöldnek. Homokos, dombos részen. Ez lett volna Szatmár legszebb községe — mondja Szaniszló Ferenc csúcstitkár. — Nem sikerült. Az emberek nem akartak elmenni a régi helyről. pedig majdnem minden házal újjá kellett építeni.

Járjuk az utcákat. A régi helyen is nagyon szépek a házak, előttük virágcuskert az új kerítés mögött. Nagy munka van benne... és ami igaz, igaz, sok a törleszteni való. Nem mindenkinek egyformán nehéz, mert sok a jó kereset is. Tavaly 117 forintot ért egy 10 órás munkanap. de ebben már a nyugdíjasok is benne vannak.

A Dózsa György utca egyik házába kopogunk be. Fiatál- asszonv nyit ajtót. Három szoba, konyha, fürdőszoba — igaz, ez utóbbi még nincs berendezve, mert nem kaptak meg hozzá mindent — és rend, tisztaság mindenütt.

— Van időm rá — mondja —, itthon vagyok. gyermek- gondozási segélyt kapok. Szülés előtt a kertészetben dolgoztam. 200—220 munkaegységem volt egy évben.

A törlesztésről érdeklődtünk: 460 forint havonta. A segély 500 forint. A férj pedig — aki zetoros a tsz-ben — 44 ezer forintot keresett

tavaly. Azt mondják, most sem lesz kevesebb.

— Ha dolgozni megyek, a gyerekeket viszem az óvodába. Tőlük nyugodtan dolgozhatok egész nap. Még halványan emlékszem, meg anyuék sokszor mesélték, hogv amikor én kicsi voltam, vittek magukkal a határba. Hárman voltunk testvérek. Leültettek bennünket a sor végére, aztán mire ebédelni jöttek, kiborítottuk, amit hoztunk magunkkal.

E«y$zer e«y évben

Éger Józsefné 1000 forint gyermekgondozási segélyt kap. Az első gyerek, Enikő 2 éves, a kicsi, Miklóska 8 hónapos. Mesélik, hogy ha a tsz-szervezés előtt házasodtak volna össze. egy-egy hold föld lett volna az örökség. Égerék nyolcán, a fele- ségéék heten voltak testvérek.

Amikor a törlesztésről esik szó, mondják, hogy ősszel, a zárszámadáskor fizetik ki előre az egész évit.

— Nem csak az Éger család törleszt egyszer egy évben. A lakosság 60—70 százaléka így fizet — mondja Szaniszló Ferenc. Könnyebb is így, a munkaegységenkénti 20 forintos előleg pedig megmarad arra, amire otthon szükség van.

Kicsit furcsán hangzik már, hogy munkaegység, meg hogy havi 20 forint, hiszen a legtöbb tsz-ben áttértek a készpénzfizetésre. Csegöldön maradt a régiben.

— Többször próbálkoztunk már mi is — mondja a csúcs- titkár —, de hiába. Az emberek nem akarták. Többre becsülik a munkaegységet, igaz, ez a tsz még egyszer sem volt mérleghiányos, még az árvízkor sem. Tavaly 61 forintot ért egy egység, de naponta kettőt, hármat is lehet keresni. Ki hot (iolgözik. Csak az volt a problémánk, hogy nem tudtunk mindenkinek munkát adni. a betakarításkor pedig kevés volt az ember. Most már a munkahiány sem okoz gondot.

A hűtőtároló mellett új épület. A Nyíregyházi Konzervgyár segítségével egy konzervüzem épült, ahol körtét, szilvát tartósítanak: 110 nőnek «és 20 férfinak ad ez állandó munkát. Mennyi lesz a kereset? 1200—1800 forint között mozog, a teljesítménytől függően. És ami a legfontosabb: reggel 8-tól, délután 4-ig tart a munkaidő!

Munkaalkalom tehát vonj az emberek szorgalmasak, a tsz iol fizet, legjobban a fehérgyarmati járásban. Néha

azéi t előfordul, hogy valakinek elfogy a pénze és rendkívüli előleget kér a vezetőségi ól.

—■ Rendszerint meg is kap-« ja, aki kér. De az ellenkezője is igaz. Még többen vannak azok, akik nem vesz k fel az előleget, hanem be it hagyják: majd zárszámadá;kor. Vagy tavaly például kellett volna még két IFA teherkocsi. Elmondtuk az embereknek és összeadták rá a pénzt. Természetesen kamattal együtt fizettük visszr.

Megszűnt az „rgyke“

Szaniszló Ferenc csúcstí t» kárt — aki korábban iskola- igazgató volt — egy kis ősz— szehasonlitásra kérjük. Szívesen és szerényen válaszol, pedig van mivel dicseked li. Amikor ebbe a községbe jött, 1085-ben. három televízió volt a faluban, most 180, a 200 lakásból 150—170-ben fürdőszoba (csak a vízbekötés akadozik), de van egy másik szám. ami mindenről többet mond. Most az általános iskola első. második osztályába 8—9 gyeitek jár — ennyi született, amikor az igazgató ide költözött, most évente 16—18.

Sorolják a neveket, azokét az asszonyokét, akik most hiányoznak a munkából szülési szabadságon, vagy gyermekgondozási« segélyen vannak. Kanalas Józsefné a negyedik, Deák Jánosné. Deák Bertalanná, Jócsák Ernöné, ifi. Kovács Gáborné a második. Hergel Tihamérné a negyedik, Tarca Jánosné a harmadik gyerekkel van otthon. Jócsák Miklósné még az elsővel, de már útban van a második.

Megszűnt tehátt az „egvke”, ami a hatvanas években divat volt. Van jövedelem, van mibői eltartani a nagvobb családot. Igaz. emelkedett az italbolt forgalma is, de már több könyvet kölcsönöznek a könyvtárban. Ha pedig munkáról vari szó. vasárnap is tele a határ, vasárnapokon is úgy dolgoztak társadalmi munkában a kultúrházépítés- nél. hogv kategóriájukban mesnverték a járási és a megyei versenyt.

Balogh József

Bába Mihály:

Ezüst cigarettatárca

Fél hétkor ébredt fel, mint rendesen. Magára kapta háziköpenyét és kiment a konyhába. Felesége még aludt. Hét órakor, amikor rpegcsörrent az óra, álmosan bújt ki a takaró alól, aztán sietve öltözködött, hogy reggelit készítsen az urának.

A fürdőszobában sokáig pacsmagolt. Zuhany után meggyújtotta a gázmelegítőt, borotválkozni kezdett. Karácsonykor a fia villanyborotvával lepte meg. s azóta a borotválkozás is vidámabban megy. Bőrének is jót tesz a kis dörzsölés. A lányok már úgy sem simogatják —r nézett a tükörbe mélázva.

— Gyere reggelizni —

szólt ki a konyhából a felesége. •

— Megyek már.

Még egyszer a tükörbe pillantott, megigazította nyakkendőjét, lesimította gyérülő haját, aztán könnyű léptekkel sietett a konyhába.

— Tüzelő? — kérdezte, amikor az asztal mellé ült.

— Mára elég.

Amióta a legkisebb fiú is megnősült és elköltözött, az ő feladata, hogy felhordja a tüzelőt a pincéből, előkészítsen mindent, hogy a feleségének csak be kelljen gyújtania.

Mire megreggelizett, felesége elkészítette az uzsonnát, be is csomagolta és a táskájába tette. Órájára pillantott. Ideje volt indulni. Percnyi pontossággal indult mindig és érkezett be a hivatalába, ahol harminc esztendeje könyvelő. Nem, nem jutott eszébe, hogy már harminc esztendő telt el azóta, hogy gyakornoknak felvették. Elhesegette magától mindig az ilyen gondolatot, mert félt. Nem az öregségtől, hanem a nyugdíjazásától. Mit kezd akkor a szabad idejével a délelőttiéivel, ha tétlenségre lesz ítélve ő. aki szüntelenül egész életében dolgozott, ö volt az, akire mindig számítani lehetett.

Amikor bement a hivatalba, semmi különöset nem vett észre. Talán csak az lepte meg, hogy hangosabban és mosolyogva köszöntötték, és gyakrabban pislogtak felé. Az igazgató tíz órakor hivatta. Biztosan megint valami fontos megbízatás — gondolta. Az igazgató elé sietett, mosolyogva üdvözölte és a kerek asztal mellé ültette, mint a vendégeket szokta. Egy perc sem telt el, jött a személyzetis, a szép Kardosné, meg a szakszervezeti titkár. Bános

Tibi, a göndör hajú fiatalember. Letelepedtek mellé. Besietett a titkárnő, kávéi, barackpálinkát hozott, Hat ez meg mi az ördög? — nézett körbe, de pisszenni sem mert.

Az igazgató kezébe vette a poharat.

— Kedves Szalka elvtárs — fordult hozzá. — Harminc esztendővel ezelőtt ezen a napon lépett be a vállalathoz, azt hiszem, ez nem titok — nevetett. — És azóta csak a munkájának él, mindig becsülettel végezte el a rábízott feladatot a legnehezebb esztendőkben is...

Hirtelen felállt, nyeldesett. Az igazgató nem vette le róla a tekintetét.

— Engedje meg, hogy ebből az alkalomból szeretettel üdvözöljem, további jó munkát, jó egészséget kívánjak a magam és a vállalat dolgozóinak nevében...

— Hm. Köszönöm... hm, köszönöm.

Mást nem tudott mondani. Sohasem volt szónok. Megszorította az igazgató feléje nyújtott kezét. Kardosáé és Bános Tibi is gratulált. Aztán összekoccantak a poharak és ittak.

A titkárnő mosolyogva állt mögöttük. Egy kis csomagot nyújtott át az igazgatónak, aki átadta Szálkának, mint a vállalat ajándékát. Bános Tibi is mondott egy rövid beszédet a szakszervezet nevében és egy borítékot tett Szálka elé.

— Köszönöm. Kérem, én nem is tudom... harminc, persze, harminc. Hogy milyen gyorsan elmúlt ez a harminc év... kérem. én...

Fiatal, hetyke legényke volt. amikor belépett a vállalathoz és most már őszes. gyér hajú, kis pocakot eresztett, háta is meghajlott. Igen. igen. észre sem vette, hogy mikor. A régiek közül már alig vannak néhányan. És hány direktor volt itt az elmúlt harminc év alatt? Meg sem tudnám már számoln« — forgatta a poharát.

Ittak, nevetgéltek, beszélgettek, az igazgató kétszer is vállon veregette. Bános Tibi, a szakszervezetis, kezére paskolt, a szép Kardosné meg a pálinkától csillogó szemmel nézett rá. mint aki tudja, hogy ez a kissé gyámoltalan emberke esztendők óta reménytelenül szerelmes bele.

A kis ünnepséget egy küldöttség szakította félbe. Kezébe vette hát az ajándékot, még egyszer elrebegett néhány köszönő szót és elköszönt, A kollégái már várták, s alighogy letette az ajándékcsomagot. karon ragadták és bevitték a főnökükhöz. Szegfűcsokrot kapott, a nők megcsókolták az arcát. Ha nem szégyelli. hát engedi, hogy kicsorduljon a könnye a meghatottságtól.

Bort bontottak, ittak és nevetne mesélték el a legvidámabb históriákat. Meglepte, hogy emlékeznek a szavaira.

— Emlékeztek? — csapta össze a kezét Varga Feri a legvidámabb fiú.

— Egyszer Szalka bácsit is beutalták a lellei duhajba, aztán nem ment el. Tudjátok, hogy mit mondott? Nerft haragszik meg Szalka bácsi ?

— Mondjad csak, fiam, mondjad — biztatta csillogó szemmel Vargát,

— Szóval, azt mondta: Kérem tisztelettel, nem mehetek el, mert a feleségem azt mondta, hogy a törökök után maradt haladó hagyományt ápolni, amit mostanában nagyon ápolnak, az én koromban ártalmas az egészségre. Értitek, ugye? — kacagott fel hangosan. A nők ficánkolták, megoi-eétek.

ö csak mosolygott. Hm. hát ezt sem egészen így mondtam — gondolta, de nem szólt, hogy él ne rontsa a kellemes hangulatot.

A csokor szegfű -mellé kapott egy csomagocskát is. a kollégák ajándékát. amit szemérmesen a táskába tett és csak otthon bontotta ki, amikor a pénzjutalmat, meg az igazgató ajándékát megcsodálták a feleségével.

— Istenkém — sóhajtott fel az asszony —, látod, mégis csak megbecsülnek, tudják, hogy ki vagy. És a kollégáidtól mit kaptál?

Amikor kibontotta a kis csomagocskát, egy pillanatra megszédült. A zöld szalaggal átkötött celofánban egy ezüst cigarettatárca volt, fedelére mélyen bevésve: Szalka Lajosnak a szorgalmas munkában eltöltött harmincéves jubileuma alkalmából, kollégái.

— De szép, de gyönyörű — csapta össze kezét izgatottan a felesége. — Istenem ez tiszta ezüst, Lajos, hallod, ez tiszta ezüst!

Kikapta a férje kezéből, közel vitte a szeméhez és úgy nézegette.

— Te nem is örülsz neki? Hát ez szép, gyönyörű.

■— Hm, szép — mondta elgondolkozva szomorkásán az öreg. — Szép. gyönyörű. Csak azt nem értem, miért adtak nekem ezüst cigarettatárcát, amikor tudják, hogy sohasem cigarettáz. taafÉ