Kelet-Magyarország, 1972. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-25 / 200. szám

i. oldal KrT rr-MACví *?<■>??«? irt 1072. augusztus J9 Újdonságok Tudományos kutatások Tapasztalatcsere a mezőgazdaságban A 4000 literes tejtermelésért Permetezés „légpárnás“ védőruhában Néhány gondolat megyénk szarvasmarha-tenyésztéséről E lap hasábjain június 1-én cikk jelent meg dr. Szkita József tollából, megyénk szarvasmarha-tenyésztésé­nek helyzetéről. A téma ak­tualitását a most megjelent 1025/72. sz. kormányhatáro­zat bizonyítja. Ezekhez kap­csolódva néhány gondolatot szeretnék felvetni. Megyénk szarvasmarha­tenyésztése extenzív jellegű volt. Színvonala soha nem érte el az intenzív szarvas- marha tenyésztéssel rendel­kező megyék színvonalát (Tolna, Vas, Baranya, stb.). Csak néhány községben volt fejlett, belterjes tehéntartási kultúra. Mi sem jellemzőbb ennek bizonyítására, mint az, hogy azok közé a megyék kö­zé tartoztunk, ahol legto­vább volt magyarszürke ál­lomány. (Még 1952—1953-as években is törzsgulyákat szerveztek néhány község­ben). Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a magyarszürke nem hozható vissza, a kiutat igénytelen, külterjes viszo­nyokat bíró borzderes fajtá­ban keresték szakértőink. Megyénkben közel két év­tizede folyik mesterséges ter­mékenyítés. Ez alatt az idő alatt 2—3 generációváltás történt. Ha csak az apaállat kiválasztása terén lett volna kielégítő tenyésztői munka és szemlélet, akkor is jó köze­pes genetikai termelőképes­ségű szarvasmarha-állo­mánnyal kellene rendelkez­nünk. Ehelyett mit látunk? Azt, hogy heterogén, sőt több helyen fajtajelleg nélküli ál­lomány van. Törzskönyvi el­lenőrzés több mint 20 éve tart, mégsincs néhány jól ki­tenyésztett, üzemi méretek­ben legalább 4000 liter tejet termelő állomány, aminek jótékony, kisugárzó hatása volna az egész megyére. Megyénk tehénlétszáma 1960-tól fokozatosan csök­kent, 91 ezerről 56 ezerre, ez jóval alatta van az 1935-ös létszámnak is, akkor ugyanis 75 ezer darab tehén volt. Mi ennek az oka? Nem foghat­juk egyértelműen a szektor­váltásra, bár sok köze van hozzá. Sokkal inkább az ága­zat gazdaságtalansága játszott közre. A tehéntartók kevés jövedelmet találtak, elment a tartási kedv, a nagyüze­mek pedig a kevés jövede­lem miatt nem fejlesztettek kellő mértékben. Ezen a helyzeten nagyon sokat ja­vít a mostani kormányhatá­rozat és végre 1973. január 1-től lehet jövedelmező tehe­nészet is. Ugyanis a tej fel- vásárlási árát további 1,3 Ft/literrel, a vágómarha át­lagárát 5,7 Ft/kg-mal emel­ték. Emellett nagyüzemben 3000 Ft, háztájiban 1500 Ft tehéntartási dotáció is lesz, és még sok egyéb intézkedés szolgálja az ágazat jövedel­mezőségét. De őszintén meg kell mondani, 2000 literes ter­melési szintnél a legjobb ár- intézkedés sem biztosíthat kellő jövedelmet! Miért ne termelnénk 2600 liter tejet? A 24 szakosított tehenészeti telepen, ami ter­melőszövetkezeteinkben lesz, 4000—5000 literés termelést lehet produkálni. További 100 tsz-ben 3000—4000 literes te­henészetet, míg kb. 70—80 tsz-ben pedig húshasznú te­henészetet lehetne üzemel­tetni. A szakosított tehené­szeti telepek új férőhelyeit é*- a meglévő férőhelyek ki­használását figyelembe vé­ve a közös gazdaságokban kb. 20—22 ezer darab tehén tartható újabb beruházás nélkül. Ebből 7—8 ezer da­rab intenzív tejhasznosítás­ban szakosított telepeken. 9—10 ezer darab tejhasznosí­tásban és 4—5 ezer darab húshasznosításában meglévő telepeken. Mi szükséges a 4000 litere: tejtermeléshez? Csak néhány általam leg fontosabbnak tartott gondo­latot szeretnék felvetni. A tejermelés a mezőgazdasáp legnehezebb szakmája és na­gyon sok tényező befolyásolja, e cikk keretében nem lehet mindenre kitérni. így nem foglalkozom a húshasznosí­tással sem. X. MEGFELELŐ FAJTA VAGY TÍPUS. A hasznosítási iránynak megfelelő speciális állatok szükségesek. Ma már a fejlett állattenyésztő or­szágok eredményei bizonyít­ják, hogy magas termelést csak speciális típusú állattól lehet várni! A vegyes hasz­nosítású, a kettős hasznosítá­sú típus nem a korszerű nagyüzem állata. A modern szakosított nagyüzem a ma­ga nagy beruházási, vonzatá- val, drága takarmánnyal és egyre dráguló munkaerővel csak akkor lehet gazdaságos, ha a tehenek átlagos terme­lése 5000—6000 kg tej között mozog. Ehhez hozzá kell tenni 400—800 kg-mal na­gyobb genetikai tejelési ké­pességet, melyet a nagyüzem nem tud gazdaságosan reali­zálni. Ez a tehén különleges anyagcsere típus, respirató- rius típus, önfeláldozó tejelő, mely saját- testseö veiének feláldozása mellett termeli a tejet. Felvetődik, van-e ilyen fajta, vagy típus? Van, Ma­gyarországon is van. Ilyen a Hclstein-friz és a Jersey (il­letve a kettő keresztezése). Fajtacserére úgy gondolni se léhet, iligy kiseperjük a meg­lévőt és új fajtát veszünk. Ez olyan költséges, amit nem bírnak el üzemeink, de nem is célszerű. Reális .lehetősége a meglévő állomány tejtípu­sú keresztezésének és szigorú szelekciójának van. A szako­sított telepekre 7—8 ezer da­rabnál friz típusú kereszte­zés, 9—10 ezer darab tej- hasznosítású állománynál te­jelő tarka típusú nemesítés és szelekció, míg 4—5 ezer darabnál hús típusú keresz­tezés és hasznosítás szüksé­ges. A háztájiban lévő állo­mány továbbra is vegyes hasznosítású magyartarka állomány marad, az apavo­nalat tej irányába szükséges szelektálni' Ez lehet a reális és gyorsan célra vezető út. 2. AZ OKSZERŰ TAKAR­MÁNYOZÁS. Általános ta­pasztalat, hogy szűkösen ta- karmányoznak. A tehenek mínusz kondícióban vannak. Még a szakemberek egy ré­sze sem ismeri el az optimá­lis tenyészkondíciót. (Ami fajtánként és típusonként más és más). Aranyszabály: „degeszre” kell etetni a te­henet naponta kétszer, úgy, hogy nyögjön bele.” Felül kell vizsgálni a legeltetési gyakorlatot, ha a legelő olyan jó, hogy az előző sza­bály betartható, akkor na­gyon jó és olcsó takarmányo­zás, de ha nem, akkor ki kell egészíteni, vagy nem szabad legeltetni. Korszerűsíteni szükséges a takarmány-beta­karítást, a legelőgazdálko­dást. Meg kell termelni és jó minőségben be kell takaríta­ni a szükséges takarmány­mennyiséget. 3. A SZEMÉLYI FELTÉ­TELEK BIZTOSÍTÁSA. Min­den tehenészet élére hozzá­értő szakember szükséges. Sajnos a tejtermeléshez értő és tehenészetet szerető szak­ember kevés van. Akik sze­rették ezt a szakmát, azok is hátát fordítottak a pénzügyi eredménytelenség miatt. A sorozatos sikertelenség el­szomorító volt és a környe­zet sem védte meg őket, sőt. Meg kell becsülni anyagilag és erkölcsileg egyaránt azo­kat, akik produkálni tudnak. A szak- és betanítottmun- kás-létszám kinevelhető vi­szonylag rövid idő alatt, ha van szakvezető, aki törődik ezzel. 4. TENYÉSZTŐI MUNKA. Világos és egyértelmű célok elérésére kidolgozni egy olyan tenyésztési programot, amely a leggyorsabb előreha­ladást ígéri. Felhasználni a modern tudomány, a populá­ciógenetika elveit és leg újabb eredményeit. Hozzá látni a program késedelerr nélküli, maradéktalan meg­valósításához a teljes állat- tenyésztési apparátus mozgó­sításával. Két irányú ez a munka: egyik az apaállat­vonalon. másik az anyavona­lon. Az apai vonalon a me­gyei állattenyésztési felügye­lőségnek és mesterséges ter­mékenyítő főállomásnak sok­kal eredményesebben kell végezni ezt a munkát, míg az anyai vonalon az üze­mekben. 5. TECHNOLÓGIAI FE­GYELEM. Minden telepre technológia kidolgozása szük­séges, legyen az szakosított, vagy hagyományos telep. Ez a technológia részlete­sen tartalmazza a tenyészté­si, tartási, takarmányozási, állategészségügyi rendet és szabályokat. Betartását szi­gorúan meg kell követelni, Természetesen a technikai­biológiai változásokkal egy- idóben menet közben módosí­tani kell a technológiát is. Ezeket tartom én a legfon­tosabb tényezőknek a tejter­melés fokozásában. Néhány fontos kérdésről nem tettem említést; ilyen az állategész­ségügy, a szaporodásbioló­gia, az elhelyezés, a gondo­zás, stb., bár ezeknek is fon­tos szerepük van. A meglévő állomány gene­tikai termelőképessége becs­lésem szerint 3200—3500 li­ter közötti, ami lehetőséget ad üzemi viszonyok között 2800—3000 liter tejtermelésre rövid idő alatt, ehhez csak szakértelem és takarmányo­zás szükséges. Nem tartom kizárólagos jónak a tenyész- üsző-vásárlást. Igazi állatte­nyésztő a legjobb üszőit nem adja el. A közepesek meg nem jobbak a sajátnál. Leg­jobbnak a saját nevelést tar­tom. Ha a létszám kevés, ak­kor körültekintő vásárlás megengedhető, de valami nagy genetikai előrehaladást ettől nem várhatunk, csak saját tenyésztői munkánktól és a keresztezéstől. Miért nem használjuk ki a meglévő lehetőséget? Az állami gaz­daságok 50 százalékkal több tejet termelnek tehenenként, mint á tsz-ek és ott nagyon sok tapasztalat halmozódott fel, nem igyekszünk tanulni ebből, miért? A szarvasmarha-tenyész­tés lassú folyamat. Éppen ezért a leggyorsabban célra­vezető utat válasszuk és an­nak végrehajtásával egy na­pot se késlekedjünk, még ab­ban az esetben sem, ha a régi ideálok bizonyos fokú átértékelése szükséges. Űj tí­pusú vezetők szükségesek, olyanok, akik szakítani tud­nak az előítéletekkel, a for­malizmussal, a konzervativiz­mussal, az új iránt kellő fo- gékonysággal rendelkeznek Itt az alkalom arra, hogy megyénk végre nagyot lép­jen előre és ne a sor végén kullogjon. Itt is lehet tejet termelni, ezt bizonyították az állami gazdaságok eredmé­nyei. Az 50-es években a sza- bolcs-szatmáriak hátul vol­tak, bátorsággal, hozzáértés­sel, kemény munkával né­hány év alatt (a 60-as évek­ben) az elsők közé kerültek az állami gazdaságok között. A tejtermelő üzemeknek célszerű lenne valamilyen egyszerű együttműködést lét­rehozni, egy olyan fórumot, ahol szakmai segítséget kap­nak, tapasztalataikat kicse­rélhetik, ahol a megyei prog­ramot közösen kialakítanák és segítenék végrehajtását. Nem függetlenített appará­tussal rendelkező irodára gondolok, hanem maximális tagdíjjal némi anyagi alapot teremteni, rendezvényekre, tapasztalatcserére, szakelő­adásra, konzultációra, stb. Vezetésével társadalmi mun­kában meg jehetne bízni né­hány lelkes állattenyésztőt, olyanokat, akik lendületet adhatnának a megyei tejter­melés fokozásának, olyano­kat, akik elsősorban nem ha­talommal rendelkeznek, ha­nem gyakorlati tapasztalattal és van rátermettségük a me­gyei szemléletre, fogékonyak az új iránt! Segítséget adhat­na ehhez az állattenyésztési telügyerőség, tejipari válla­lat, mesterséges termékenyí­tő főállomás, állategészség­ügyi állomás, elsősorban tech­nikai téren (helyiség, stb.). Tóth József tejgazdasági szakmérnök A nagy hatású növényvédő szerek az emberre nézve is ártalmasak, különösen akkor, ha finoman elporlasztott for­mában kerülnek a test felüle­tére, vagy a légutakon, a szájon keresztül a szervezet­be. A gázálarcban végzett permetezés szerfölött meg­erőltető, kényelmetlen mun­ka, a közönséges, légátnem- eresztő öltözetbe pedig rövid idő alatt „befülled” a dol­gozó. Különösen igaz ez a zárt helyiségekben (üveghá­zakban) végzendő permetezés esetén, Az egyik angol botanikus kertben az ott dolgozók ré­szére PVC-anyagból teljesen zárt, tetőtől talpig védőruhát rendszeresítettek, amelyben nem érheti őket egészségká­rosodás a permetezés során. A ruha csövön át összekötte­tésben áll az épületen kívül elhelyezett elektromos turbo- kompresszorral, amely állan­dóan friss levegővel látja el a zárt ruhában dolgozó sze­mélyt. Az elhasznált levegő a csuklónál és az övnél tá­vozik a védőöltözetből. IÖVŐRE MÁR MŰKÖDIK Öntözve trágyázó berendezés Szabolcsban Egy újszerű berendezés első két példánya épül fel a közeljövőben Szabolcsban: az AC rendszerű, trágyalevet is elvezető és egyenesen a föl­dekre vivő öntözőberende­zés. Miről is van szó tulajdon­képpen : a szennyvizek egy­re nagyobb gondot — és költséget jelentenek. Igv van ez az iparban és a mezőgaz­daságban egyaránt. Az ipar­ból elég egy példát venni: hazánkban a műtrágyagyá­rak szennyvizében évi húsz­ezer tonna műtrágya „cso­rog el”. Hallatlanul nagy ér­ték ez, közben koncentrált alakjukban megfertőzhetik a vizeket, elpusztíthatják a halakat, „eltemetésükre” rengeteget kell költeni, el­lenkező esetben, ha a meg­felelő eltüntetést nem vég­zik el, büntetést és kártérí­tést fizetni. Még jelentősebb annak az egy éven belül elkészülő és üzembe lépő 283 darab zárt rendszerű állattenyésztő ser­téstelepnek a szennyvízelve­zetési problémája, melyek­ből Szabolcsban is épül ti­zenhárom. Ezenkívül 413 szakosított szarvasmarha-te­nyésztő telep is létesül, me­gyénkben ebből 29. Országos összférőhelyük 1,2 millió sertés és 160 ezer tehén. Ez a roppantul nagy állatállo­mány koncentrált pontokon évi egymilliárd köbméter szennyvizet fog „gyártani”. Már a most üzemben lévők is kétszázezer köbméter­szennyvízzel árasztják el idén év végéig a környeze­tüket. Az alapkísérletet Szarva­son folytatják és máris be­bizonyította életrevalóságát a javaslatnak. Ott egy 3600 férőhelyes sertéstelep szennyvizét használják fel 188 hektárnyi föld öntözésé­re. Az így értékes dúsító anyagokkal megöntözött te­rület egyötödét nyár- és fűz­telepítések foglalják el. A többin szántóföldi növénye­ket, elsősorban kukoricát termesztenek. A nyártelepítéses szenny­vízhasznosításnak már nem ez az első kísérlete. Me­gyénkben az első olyan be­rendezés. amely a nagy te­lepülés csatornáinak szenny­vizét nyárfák gyors nevelé­sére hasznosítja, Nyírbátor­ban már működni kezd. A dupla haszon mellett az is sürgeti a probléma megoldá­sát, hogy nem teljesen meg­oldott a jelenlegi szennyvíz- elvezetés. Beragadnak a szivattyúk, szippantókocsik hozzák-viszik az anyagot. A szarvasi kísérlet pontos gazdaságossági számításaihoz még évek kellenek. De csak arra. hogy a haszon mennyi. A berendezés óriási jelentő­sége már most kibontakozik. Hadd idézzünk például a mátészalkai Egyesült Erő Termelőszövetkezet egyik nemrégi vezetőségi ülésének vitájából: az ellenőrző bi­zottság egyik tagja tette szóvá: bérben hordják a város szennyvizét a derítő­gödrökbe. Nem lenne-e he­lyesebb egy új megállapo­dást kötni arra, hogy a vá­ros szennyvizét a termelő- szövetkezet a földjeire önt­hesse. A város is adna vala­mit az elszállításért, és a termelőszövetkezetnek is kettős haszna lenne a do­logból. De a szarvasi kísérlet még ezen is túlmegy. Kiszámítot­ták: szippantókocsival a ser­téstelepről a földekre szállí­tott anyag összes költsége 1200 forint hektáronként. Ha ugyanezt öntözőcsöveken át, szivattyúkkal bonyolítana* le, a költségek hektáronként leszállanák 400—500 forintra. Ebből a különbségből az említett szarvasi kísérleti 188 hektáron egy év alatt 120 ezer forintos költségmegta­karítást értek el. A megta­karításból harmincezer fo­rint a munkabér, s ez azt jelzi, hogy az élő munkával, a szippantókocsik körül fog­lalkoztatottak más munkára irányításával is lehet takaré­koskodni a lassan falun is csökkenő munkaerővel. A megtakarítás másik 31 ezres forintja olyan tétel, amely akkor is szerepelne a költ­ségek között, ha nem trá­A növények rendszerint felfelé növekednek. De ho­gyan ismerik fel a függőleges irányt? Ezt a kérdést eddig nem sikerült véglegesen meg­oldani. Angol tudósok a következő hipotézist kockáztatták meg. Sok állatnál, a medúzáktól kezdve egészen a gerince­sekig, a térbeli tájékozódá­sért felelős szerv egy gömb alakú üreg. Felületét kívüről csillószőrök borítják, ame­lyek a legcsekélyebb nyo­másváltozást is érzékelik. Az üregen belül egy apró kö­vecske gurul. Az állat hely­zetétől függően, különböző csillószőrökre fejt ki nyo­mást és az állat ily módon ismeri fel a függőlege irányt. A növényeknél hason­ló szerepet játszhatnak a nö vényi keményítő szemcséi. Ezek rendszerint a sejt belse­jében vannak. Súlyúkkal nyomják a sejtközfalakat és emell:tt hormont választanak ki, ez pedig a súllyal ellenté­tes irányú, vagyis fölfelé nö­gyalé hígításával, hangm csak tiszta vízzel öntözné­nek. Az Országos Vízügyi Hi­vatal és a Szabolcs-Szatmar Megyei Tanács között nem­régiben megállapodás jött létre két, a szarvasi minta szerint készülő öntözve trá­gyázó berendezés megépítő- sére, jelentős állami támoga­tással megyénkben is. Úgy­nevezett AC-nyomásos be­rendezések lesznek, melye­ket öntöző szakembereink már régebben ismernek. Az lesz bennük az újdonság, hogy az öntözővizet átveze­tik az istállók szennygyűjtó tartályain, ahonnan így, hí­gítva könnyebben, a szi­vattyúk meghibásodása nél­kül kimoshatok. Végered­ményben két legyet ütnek egy csapásra: megoldják a szennyvíz eltávolítását és a trágyázást is, meg az öntö­zést is, azonos költséggel, amit eddig három különbö­ző munkafolyamatban vé­geztek el. A megállapodás szerint jövő évben már működnie kell a két első szabolcsi ön­tözve trágyázó berendezés­nek. A szakemberek most állapítják meg, hol létesül­jenek, hol van meg műkö­désükre a legjobb feltétel. Hír szerint az egyiknek a helyét Nagykállóban, a má­sikét Gyulatanyán találták meg. (gnz) vekedését ösztönzi. A közvet­len kísérletek igazolják az efféle mechanizmus lehető­ségét. Ha vegyi úton felold­juk a keményítő szemcséit, akkor a növekedés* iránya „rendetlenné” válik. De, hogy a földön kúszó növények mi­ként választják meg növeke- sük irányát — az egyelőre nem világos. Francia botanikusok érde­kes eltérést figyeltek meg a függőleges iránytól az erdei fenyő növekedésénél. Gas- cogne-ban a platánok mellett ültetett erdei fenyők egyszer­re csak ferdén kezdtek nőni, mintha el akarnának távo­lodni szomszédaiktól. Emel­lett az uralkodó széljárással ellentétes irányban hajoltak meg. Ugyanezt figyelték meg Marokkóban az eukaliptuszok szomszédságában lévő erdei fenyőknél. Lehetséges, hogy mindkét esetben a platánok­ból és az eukaliptuszokból áradó szag hatott taszítóan a fenyőkre. Mitől növekednek felfelé a fák ?

Next

/
Thumbnails
Contents