Kelet-Magyarország, 1972. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-20 / 196. szám

1*72. áugusítus 20. KELET-M AG YAF.ORS'ZAG 8. oldal A nemzet családi ünnepe Komoró az „olaj város” AUGUSZTUS 20-A régen is ünnep volt. De mennyire másképpen! Ady Endre írta hét évtizeddel ezelőtt: „István királynak a napja van ma. Hivatalos ünnep, munkaszünetes nap ... István király országa, amely majd­nem gyarmata egy másik, züllő országnak .. .* koldus, mert szipolyozták és szipolyozzák ... ereje nincs, hogy leszámoljon a megbéklyózó feudalizmus maradványaival. . . Itt még tár­sadalmilag az őskorban élünk... az ország sorsát kaszinóban intézik ... A magyar poli­tika teljesen belemerült a reakcióba, s egé­szen a kiváltságosak osztályát szolgálja... Közigazgatásunk példátlanul rossz. Iskoláink nem tudnak embereket faragni, csak félem­bereket .. íme, csak úgy odavetve is mi­lyen garmadája az átkoknak ... Ide új hit, új erő és új munka kell!” Augusztus 20-a ma is hivatalos ünnep, munkaszünetes nap. Ezen a napon ma is eszünkbe idézzük az államalapító királyt — születése millenniumát két évvel ezelőtt külön is megünnepeltük — de emlékezünk a fél év­ezrede született Dózsa Györgyre Is, a szegé­nyek új törvényéért küzdő parasztforradal­márra, az év utolsó napján, meg a százötven éve született 4H-as „viharmadárra", Petőfi­re. . . Mert ez az ország ma már nemcsak Ist­ván országa, kinek a nevével annyit vissza­éltek. Az övé is, de Dózsáé is, Petőfié is. meg a 19-es eleinké, akik a világ első szocialista alkotmányát iktatták törvénybe. És a miénk, a mi országunk — alkotmányunk egyszerű, szép szavaival — szocialista állam, melyben minden hatalom a dolgozó népé. Mert „a múltról szólva, mindenekelőtt a dolgozó ma­gyar népre gondolunk, amely munkájával, ve­rejtékével és vérével hazánkat, államunkat évszázadokon át fenntartotta, éltette és a fej­lődés útján előbbre vitte.” Kádár János sza­vai ezek, április 19-én mondta, amikor is Or­szággyűlésünk az 1949. évi XX. törvény mó­dosítását, a Magyar Népköztársaság alkotmá­nyának egységes szövegét egyhangúlag elfo­gadta és törvényerőre emelte. A képviselő pártja nevében, munkásosztályunk marxista— leninista pártja, társadalmunk vezető ereje nevében szólott. S egy szabad ország dolgos népének szívéből beszélt. NEMZETÜNK SORSAT ma már nem az űri kaszinókban intézik — „a város és a falu dolgozói választott és a népnek felelős kül­döttek által gyakorolják hatalmukat.” Ez az egyik legfőbb biztosítéka ánnak, hogy nyu­godtan és magabiztosan haladunk előre azon az úton, melyet a párt X. kongresszusa jelölt meg a munkásság és a parasztság, az értelmi­ség, s valamennyi dolgozó réteg, a nemzet egésze számára. Koldusok nem vagyunk már, bár anyagiakban még a leggazdagabbak sem. Ám államháztartásunk fejlődése valameny- nyiünk figyelmének tárgya, s kezdünk nem­zeti méretben osztozkodni a gondokban is. Tudjuk: közös érdemünk, hogy az elmúlt esz­tendőben a nemzeti jövedelem a tervezett ütemben, 7 százalékkal emelkedett; de közös gondunk például az is, hogy a beruházások üteme kétszerte volt gyorsabb, mint a nem­zeti jövedelem emelkedése. A gondok enyhí­tését célzó tervszerű intézkedéseket egyetér­téssel fogadjuk, mert azokat országos és he­lyi szinten egyaránt a dolgozó nép okos gyü­lekezeteiben hozzák, s a nyílt és őszinte be­széd, a józan, s átgondolt tennivalók egy egészséges társadalom légkörében működnek és hatnak. Hajdan példátlanul rossz közigazgatásunk helyén a munkáshatalom rendszerének, ál­laméletünknek szakadatlanul korszerűsödő rendszere épül. Épül és épít arra, hogy el­veink annál jobban érvényesülnek, minél erő­sebb a szocialista haladásért összefogott nem­zet egysége, minél nagyobb az állami szervek működésének társadalmi támogatása, minél élénkebb az állampolgárok közéleti tevékeny­sége. Ennek a közreműködésnek ad egyebek közölt keretet a Hazafias Népfront, amely — az alkotmány szavait idézve — tömöríti a társadalom erőit a szocializmus teljes felépí­tésére, a politikai, gazdasági és kulturális fel­adatok megoldására, közreműködik a népkép­viseleti szervek megválasztásában és munká­jában. És iskoláink ,.. Megszüntettük a volt ural­kodó osztályok műveltségi monopóliumát, s oktatásunk, nevelésünk fejlesztése szívügye államunknak, társadalmunknak egyaránt. Évekig tartó munka előzte meg az oktatási reformot, s hozzáértők alkotó vitája segíti az iskolarendszer, a nevelésügy előttünk álló tö­kéletesítését, továbbfejlesztését is. A magyar fiatalok teljes emberré válhatnak iskoláink­ban, felkészülhetnek az életre, munkára •— ma jobban, mint tegnap, s holnap eredmé­nyesebben, mint ma. AZ ADY-ELÄTKOZTA, reakcióba me­rült hajdani magyar politika a múlté. A ma­gyar politika ma a haladást szolgálja, hatá­rainkon belül, s a nemzetközi politika színte­rein is. Érdekeltségünket a béke, a biztonság és a nemzetek közötti együttműködés megszi­lárdításában azzal is kifejezzük, hogy nem­csak helyeslői, de cselekvő részesei vagyunk a küzdelemnek, melyet a szocialista országok közössége, s a világ haladó erői,.folytatnak az imperializmus háborús, agresszív erőivél. íme, csak úgy felvázolva is. mekkora megtett útja a fejlődésnek! Az új hit, az új erő, az új munka tette ezt, amit a kivívott új társadalmi rend hozott magával. AUGUSZTUS 20-A hivatalos ünnep, de családi IS. A nagy családdá váló nemzeté. Al­kotmányunk napja — szocialista hitünk, erőnk és munkánk alkotmányáé. Ha érrendszerhez hasonlít­juk a vasutat, akkor Záhony, e jelkép, az ország vérkerin­gésének egyik fő ütőere. Két kapun érkeznek a Szovjet­unióból az ezernyi „kinccsel” megrakott vagonsórok. Szü­net nélkül. Éjszaka, nappal. Csappal szemben Záhonyba az egyik hídon át, Bátyúval szemben pedig Eperjeskére a másik Tisza-híd az össze­kötő kapocs. Záhony és Eperjeske olyan, mint két ha­talmas gyűjtögető „méhecs­ke”.. Ők táplálják a körzet nagy átrakó pályaudvarait. Eperjeske átrakó. Égbe­nyúló daruerdő, hatalmas gé­pek, automatikus vezérlésű pályák, emelők. Gépi beren­dezéseket, traktorokat, acél­csöveket, rönköket emelnek át a széles vagonokból, a keskenyekbe. Tuzsérra gu­rul az ömlesztett áru: mű­trágyák, vegyi anyagok, sze­mes termények. Hangyaszor­galmú emberek rakják át a gépekkel, s küldik az ország belseje felé. Fényeslitke a nagy rendező pályaudvar. Itt képezik irány vonatokká az érkezett vagonsorok százait. Állandó készenlétben Több mint hatezer ember él, dolgozik e körzetben. Vasutasok: rakodómunká­sok, kocsirendezők, váltó­őrök, mozdonyvezetők, bág- geresek, darukezelők, pálya­munkások, forgalmi és ke­reskedelmi dolgozók, műsza­kiak, technikusok és mérnö­kök százai, ezrei. Automaták, villany és Diesel-mozdonyok, okos berendezések könnyítik munkájukat. „Él” a vonal. Táplálja a gyárak, intézmények ezreit az ország egyik fő ütőere. Ko­moréba érkezik az olajkígyó. Itt húzódik Szabolcs földje alatt, alig száz méterre sik­lik Komoró határában a Ba­rátság II. Fénveslitkénél „szakad” meg, hogy négy da­rab 2500 köbméteres tartály felszippantsa, s újra a csö­vekbe kerüljön, s folyjék to­vább Százhalombattára és I.eninvárosba. Ám a föld fe­lett is fut egy másik olajkí­gyó. Vagonokban érkezik Komoróba. Amíg meg nem Nagymama - mandátummal Alig három hete nagy* mama Rubóczki Istvánné, az ibrányi takarékszövetke­zet elnökasszonya. Ha még azt is hozzátesszük első mondatunkhoz, alig van túl a negyven éven, olvasóink nyomban tudják, hogy egy fiatal nagymamáról van szó. — Nem tiltakozom. Ez az élet rendje. Ha vállaltuk a családot, azt is vállaltuk, hogy egyszer a gyermekek felnőnek és ők is gyermeket szülnek... Mi pedig elfo­gadjuk a nagyszülő szerepét, ami nagyon jó, boldog éc- zés... Rubóczki Istvánné úgy él, dolgozik, örül, szenved, s találja meg a hétköznapo­kon a helyét, • ahogyan más asszonyok is. Apja urasági cseléd és kubikos volt, majd a gróf jóvoltából egy kis szatócs­bolt gazdája lett. Nem ké­nyeztette el az élet. Egészen fiatalon elhatározta. hogy felküzdi magát, feljebb a cselédsorsnál. Nem beszélt róla, milyen lemondással si­került elvégeznie magánta­nulóként a négy polgárit, — két és fél év alatt. De sem­mi esetre sem nevelőnő se­gítségéve 1 ahogyan az urak csemetéi... Tanítónő szere­tett volna lenni... — Még most is bent van a kérvényem Debrecenben — emlékezik. A nosztalgiát feloldja arcán a ma derűje nyugalma. 44 őszén kezdő­dött volna az első tanév a debreceni képzőben. A há­ború elsodorta nemcsak a 44-es tanévet. az ibrányi parasztlány régi álmát is Tanulás helyett otthon a munka várta, egy boltban Tizenkilenc éves korban ment férjhez hamar jött az első, majd a második gyer­mek. S éppen nyolchóna­pos volt a kislánya, amikor a férje súlyos beteg lett. — Magunkra maradtunk. Négyszázhuszonnégy forin­tot kerestem, mint pénztá­ros... Nagyon be kellett osz­tani... Felváltva jöttek a gondok, az örömök. Hogy a keres­kedelemben megállja a he­lyét, tanfolyamot kellet vé­gezni. Mikor viszont Gyön­gyösről hazajött, az iskolá­ról, tbrányban nem fogadta betöltendő hely egyetlen boltban sem. Ez nagyon rosszul esett akkor... Nap­korra költöztek. Közben a férje is meggyógyult. Elő­ször idegennek érezték ma­gukat, később megszerették a napkoriakat. S ez kölcsö­nös volt. öt év után sirva jöttek haza, Ibrányba. De mégis jó volt hazajönni... Itthon a munka, a tanu­lás, a gyermeknevelés töl­tötte ki minden percét. Fér­jével ők nyitották meg a községben az első — a me­gyében a hatodik — szö­vetkezeti önkiszolgáló bol­tot. Közben Rubóczkiné le­érettségizett, elvégezte a képesített könyvelői tanfo­lyamot, megszerezte a pénz ügyi terv és statisztikai ké­pesítést. Hatvanhárom óta a kereskedelmi pályát a pénz­ügyivel cserélte fel, az ib­rányi takarékszövetkezet elnöke, öt község 3590 ta­karékszövetkezeti tagjának pénz-, hitel-, takarékügyei feküsznek a vállán. Tizen­ötmillió forint csak a taka- rékbetét-állomány... — Mindennap ötkor ke­lek. S már fél hat, hat óra­kor legtöbbször várnak a kiskapuban. Hozzám jön­nek, ha valakinek elszántot­ták a háztájiját, vagy nem kapott a boltban gáztűzhe­lyet. Még vasárnap ebédfő­zés közben is kopognak. Nem küldök én el senkit. Ha harmincötezer ember bi­zalmából mandátumot kap­tam, nem mondhatom, hogy nem tartozik rám, ami ve­lük történik... Élete egyik legboldogabb pillanatának tartja, amikor megválasztották képviselő­nek. Öt* az egykori cseléd, kubikos gyermekét a Parla­mentbe küldték, hogy kép­viselje a megyének azt a sarkát, ahol sok még a ten­nivaló. Talán legjobban a munkában megfáradt öreg parasztok sorsát viseli a szí­vén, akik a kevés járadé­kukból élnek. Átérzi a sor­sukat és tudja, amint a nép­gazdaság teherbíró képessége megengedi, könnyíteni kell az idős emberek életén, akik többsége még a múlt rend­szerben rokkant meg, apasztotta el őket a látás­tól vakulásig végzett robot. De a mi társadalmunkban élnek, nekünk kell a gond­talanabb öregkorúkról gon­doskodni. — És az ivóvíz is szörnyű nagy gond. Tudom, hogy költséges, de azt szeretném, ha megoldódna minden községben, amíg le nem jár a mandátumom. Érzi a megbízatás súlyát, felelősségét Rubóczki Ist­vánné. A takarékszövetke­zetben sem csak elnök, ha­nem képviselő is. Ide is jönnek a környező közsé­gekből, fáradtan, kerékpá­ron. Sokszor apró ügyekkel, ami viszont a legnagyobb azoknak, akik birkóznak ezzel. Ezért is tart a fogadó­órája hajnaltól késő estig. Amikor viszont egy kis ideje van, siet a kis unoká­hoz, a fia kislányához, aki Nagyhalászban villamossági műszerész a kendergyár jutaüzemében. A lánya messzebb van, ötödéves egyetemi hallgató Debre­cenben, a természettudomá­nyi karon és a Debreceni GÖCS-ben ösztöndíjasként helyezkedik el az egyetem után. Ugyanis férje ott dol­gozik. — Most lesz huszonhat éve, hogy házasok vagyunk, de még soha nem voltunk üdülni — mondja búcsúzóul a képviselőasszony. Augusz­tus 25-én indulnak Pécsre, a Mecsek Üdülőbe. Skoda kocsijuk jóvoltából megné­zik a Dunántúl déli részét, ahol még nem jártak. S aztán várják újra itthon a hétköznapok, amelyek so­hasem egyformák. Az élet örömei, gondjai, izgalmai színezik át, s jó érzés ott lenni minden moccanásnál, amely észrevétlenül, az évek, évtizedek során tör­ténelemmé válik... Páll Géza épült a Barátság I. és a Ba­rátság II., ez volt az „olajvá- ros”. Itt fejtették át az or­szág jelentős olajszükségle­tét. Évente 2—3 millió ton­na olajat, pakurát, gázolajat fejtettek itt az olajmunká­sok. Tizenötödik esztendeje. Ek­kor „született” a szabolcsi olajmunkás. Ki gondolta vol­na ezt a Nyírségben? Siófo­kiak építették az olajátfej- tőt, ottani mérnökök, olaj­munkások tanították a ko­morólakat. Szakmává rango­sodon. Itt vannak most is. Állandó készenlétben vasu­tasnyelven szólva. Tizenket­tő—huszonnégyeznek. Há­rom műszakban. Tapasztalt, rutinos brigádvezetőik van­nak. Olyanok, mint Fodor József, aki egyben szb-titkár is, Ignéczi Ferenc és Torna József Most Ignéczi brigádja van szolgálatban. Szombaton éjszaka érkezett egy szállít­mány claj, s hétfő reggelre továbbküldték. Megszokták, megszerették Pirosbarnára sült embe­rek. Sokan itt vannak közü­lük az első perctől, amikor megérkezett az első szállít­mány. Illés István talán a legidősebb. Ötvenöt eszten­dős. „Tizenötödik esztendeje az olaj ad kenyeret a kilenc gyerekemnek. Amikor ide kerületem, még kiskorú volt mind. Hat lány, három fiú. Azóta felcseperedtek. Már csak öt van otthon.” Eleinte húzódtak tőle. Piszkos — mondták. Később megszok­ták és megszerették. S most ezt mondják: „Bár csak nyugdíjig ezt csinálnánk.” Pedig nem könnyű az olaj­munkás munkája. Szőllősi István ötödik éve került a brigádba. „Én az öreg Sajtos Lajos bácsi mellett tanultam a szakmát, ő tanított min­denre. Észnél kéll lenni, ne­hogy a nyersolajat pakurára vagy benzinre töltse az em­ber, mert felrobbanthat egy gyárat is.” Kovács Mihály kiegészíti: „Szakértelmet kí­ván ez a munka. Aki nem ismeri, nem csinálta, úgy el­folyik a keze alatt egy kocsi olaj, mint egy vödörrel.” Betontrepp húzódik a szé­les és a keskeny nyomtávú sínek között. Egyikből a má­sikba kell átfejteni az olajat, pakurát. Egymás mellett so­rakoznak a nagy lefejtőpi­pák. Súlyuk közelíti a má­zsát. Ezt két-három ember emeli be a széles vagon le­fejtőcsonkjához. Bizony a nagy melegben megduzzad az olaj, s a földre folyik. Sokszor a nyakukba is cso­rog. Vigyázni kell. Ezért kí­ván aztán nagy szak­értelmet, hogy azt a fel­szorító jármot válasszák ki, amelyek a széles ko­csihoz megfelel. Mindenki a fedélzeten Ignéczi magyarázza: „Na­gyon gyors az olaj áramlási sebessége. Tűzveszély is ke­letkezhet. Megtörtént, hogy begyulladt a kocsiban az olaj. Ha jól emlékszem, egyik alkalommal Torna Jó­zsef folytatta el.” Nagyobb baj is keletkezhetett volna. Ilyenkor megszólal a riadó, s mindenki a „fedélzetre” siet. Erre még gondolni sem kel­lemes. Egy egész vagonsor leéghetett volna. Balogh Sándor, a fiatal állomásfő- nök-helvettes bekapcsolja a tűzjelzőkészüléket. Próba. Felbőg a sziréna. S aztán azonnal ki is kapcsolja. „Szo­kott próbariadó is lenni. Ez mindenkinek szól, de főleg a tűzoltóknak és az olaj mun­kásoknak.” Állandó készenlét, figye­lem. Néhány éve volt egy eset, amikor riasztani kel­lett. Gőzmozdony gyulladt ki. Varga József, az egyik mozdonyvezető oltotta el. Sokmindent megtanultak ezek az emberek, összetarta­nak, olyan mint egy család. Fodor József olajmunkás, brigádvezető, szb-titkár mondj a: „Olaj munkásnak vettek fel annak idején en­gem is Záhonyban. De míg megtanultuk! Ez volt a ne­héz. Kezdetleges eszközökkel és módszerekkel végeztük a fejtést. Naponta 4—5 kocsi­ra futotta az akkori tudá­sunkból, Hol van már az! Egy munkásnak, Bóka Anti­nak volt akkor egy újítása, hogy alulról végezzük a fej­tést. Ez hozott fordulatot. Pénzt is kapott érte.” Azóta így csinálják. Tíz esztendeje van együtt Fodor brigádja is. Szocialista címet nyert, meleg zívű, ke­mény kezű emberek mind. Mondják, hogy munka előtt Fodor mindig így kezdi az eligazítást: „Van-e valami probléma a családban?” Jól­esik az embereknek. Hozzá­szoktak a meleg hanghoz. És nem mozdul tíz éve senki a brigádból. Segítik az örege­ket. Parkosítanak, ha közü­lük valaki „leesik” a lábá­ról, melléálínak. Rádolgoz­nak társukra, ha betegség adódik. így történt akkor is, amikor Ténai Kf “elesé- gét mütötték, s a anyá­hoz haza kellett mernie az apának. Fodor dicséri az idős olajmunkásokal, akik tanítják a fiatalokat. Említi a legjobb munkást. „Pedig fiatal a Hamza Pista.” ök nevelték. Tavaly két brigád­tag végezte el a nyolc álta­lánost. Most mindnek meg­van. Akadtak, akik előre meg­kongatták a vészharangot Komoró, az „olajváros” fe­lett. Nem lesz rá szükség, mondták, itt a Barátság I. és a Barátság kettő. Egyről azonban megfeledkeztek. S ezt hangsúlyozta a körzet or­szággyűlési képviselője, Tóth Géza: „Komoró olaját­rakó él, élnie kell, mert nemcsak olajra van szűk?' ami a vezetékeken érkr hanem másra; fűtőol a, pakurára, gázolajra, stb. is. Ezt kívánja az ország ellátá­sa, a fejlődés, a gépesítés, minden. S ezt vagonokban szállítják.” A centrum és környéke Több százmilliós beruhá­zással óriási fejlődés előtt áll a MÁV záhonyi körzete: Záhony, Eperjeske, Tuzsér, Komoró, Fényeslitke, Mán- dok. Centruma, Záhony kis­várossá fejlődik. Több mint 400 lakás épült. Szép, emele„ les házak magasodnak. Ut­cák alakulnak. Modern óvo­da, bölcsőde épült. Orvosi szakrendelője országos hírű. Nyolctantermes iskola, tor­nateremmel. Víztorony, ivó­vízmű. S az állomás moder­nizálódott. Korszerű biztosí­tóberendezések könnyítik a munkát. Megszüntették az éjszakai munkát az átrakón, s túlnyomórészt gépesítették. Az országban először itt szűnt meg a gőzvontatás. Csak villany- és Diesel­mozdonyok dolgoznak a kör­zetben. Épültek fürdők, . öltözők, ruhaszárító-berendezések. S épülnek az új szolgálati lakások, bővítik a szép kul- túrházat, épül a százszemé­lyes munkásszálló. Eperjes- kén nyolcszáz személyes szo­ciális létesítmény. Fehér-fe­kete öltöző, étterem, fürdő­zuhanyozókkal. Hatalmas műhelycsarnok korszerű fel­szereléssel. Daruk tucatjai könnyítik a munkát. S épül­nek az újabbak is. Ezeröt­száz személyes étkezde, konyha, ötszáz személyes munkásszálló Eperjeskén. Tuzséron fürdő-öltöző, ebéd­lő épült, s orvosi rendelő. Korszerűsítették a biztosító­berendezéseket. Fényeslit- kén szolgálati lakások. S átadás előtt van egy vagon­javító műhely, mely 80 mil­liós beruházásból valósul meg. Éttermet nyitottak. In­nen látják el a körzetben dolgozók egy részét. Bővítik a rendező pályaudvart. Ko­moron korszerűsítették az olaj szivattyú telepet, biztosí­tóberendezéseket. Lakások épültek. S a körzet valamennyi ál­lomása újjávarázsolódott. Változott és változik a több mint hatezernyi munkás éle­te is. Farkas Kálmán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents