Kelet-Magyarország, 1972. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-19 / 195. szám
Az Északi ]\j yolcvan hektár, nyolcszázezer négyzetméter, Há- romezer lakás, tizenkétezer ember. Á nyíregyházi „Északi” maga egy Leninváros. Lapozgatunk a statisztikai hivatal egy hűvös szobájában a húsz éve megjelent évkönyvben. Nyíregyházán akkor 12 713 lakás volt összesen. Ma közel kétszerannyi van. Húsz, sőt tíz évvel ezelőtt is csak homok volt arrafelé á Vasvári utca, Stadion űt, Kossuth utca által határolt területen. A vízmű udvarán lévő dombokon, a sovány akácok között játszottak a környékbeli gyerekek, s télen csúsztak a havon nadrágféken és az apatákolta szánokon. Ma pedig ilyen szövegű hirdetésekkel találkozunk: „El-»' cserélném .................. utcában lévő lakásomat, kizárólag az Északiba.” Vagy: „Északi Alközpontban lévők előnyben...” Milyen itt lakni? Az ABC-áruház előtt kértem néhány röpvéleményt ottaniaktól. 1 .„Én nagyon szeretem. Ez a hely hangulatos, tágas, levegős. Sokat jelent az erdő közelsége .. 2. „Szerintem klassz hely. Szép új városrész, szépen parkosítva. Talán gondozhatnák jobban a füvet, ha locsolnák, nem száradna ki a fű, a szép fenyő. Az kevés, ha csak elvetik a fűmagot...” 3. „Jó, mert itt a stadion. Bár, ha már itt van, rendezhetnének benne több sportműsort...” 4. „Mint Pesten, mondjuk a lágymányosi lakótelepen. Tessék mondani, mennyivel jobb ott?” 5. „Én a Kun Béla úton lakom. Ma még dudvás, méteres gazokkal teli, s nagy gödrök között járunk, a bolt is messze. Ha ott rend lesz, jó világítás, akkor már jó lesz. Mert a lakás jó, kényelmes. Csak félő az asszonyoknak és lányoknak este közlekedni, mert ott a bozótok körül ácsorognak a máris csoportba verődött hosszú hajúak ...” 6. „Itt sok gyerek van, közel laknak, van kivel és hol Játszani... 7. „Egy új városrészt nemcsak a hazak jelentik, de a tisztaság is. Sajnos, a mienkről ezt nem lehet elmondani. S az ellátás. A zöldségbolt jó, van áru, az alkalmazottak kedvesek, figyelmesek. Az ABC? Gyakran és soká kell várakozni. S a választék különösen hentesáruból elég szegényes. Van, hogy harmad-negyednapos a kenyér, hogy kifogyott a tej, mire haza megyek ...” Idős és fiatal, különböző foglalkozású, s nemű, aki a fentieket elmondta. De mindegyik hozzátette, hogy ezzel együtt is szereti az Északit. A következő kérdés, hogy mióta áll fenn ez a lakótelep. A legkülönbözőbb feleleteket kaptam: régen, húsz éve, tíz éve, két éve... Ezért is indultam el egy kis történeti visszapillantásért a városi tanács építési osztályára. Az első ház építési engedélyének kiadását keressük. Fakó a nyilvántartókönyv, s megviselt. Gunyecz Tibor előadó azzal indokolja, hogy rengeteg manapság az építési engedély, hosszú a sor a nyilvántartásban, hál’isténnek. Míg a lapokat nyálazzuk, van időm feltenni a kérdést, mikor volt ennyi építkezés Nyíregyházán, mint a hatvanas évek elejétől. A valasz rövid: „Soha!” Erdős András főmérnök egy térképhez invitál. Ez volt az első, itt született az Északi. Hatvanegyben elkészült a részletes rendezési terv. Ezután következett a tereprendezés. Aztán módosítottak a terven. A 20020—7/64 szám alatt megtaláljuk az első ház építési engedélyét. „Északi Alközpont,. Vasvári Pál utca (vízművel Szemben) kétszer 58 lakás. Az építtető a megyei beruházást iroda. A tervező az É. M. Lakőépüfettervező Vállalat. A kivitelező á megyei építőipari vállalat.” Az építési engedély kiadva: 1964. augusztus 31. Most nyolc esztendeje. Beszélgetünk az „őslakókkal’, az első telepesekkel, a honfoglalókkal. Oláh Gyula, Vasvári Pál utca 81, harmadik emelet 11. ajtó. A lakás másfél szobás, összkomfortos. Mi volt akkor, amikor birtokba vették az Északi első házait? Előkeresik a lakáskiutalást, de anélkül is igen pontosan tudják a dátumot. A kiutalási határozat 1965. október hu- szonkilencedikén kelt. Kézhez kapták november 18-án. Akkor már másfél esztendeje jártak be dolgozni Vásárosna- ményból nyíregyházi munkahelyeikre Oláhék. „Nagy volt az öröm. A feleségem azt mondta, Egerben, vagy Nyíregyházán szeretne lakni. Amikor ide helyeztek, akkor az volt az álma, hogy egy olyan lakást kapjunk, amelynek az ablakából látszik a tokaji Kopasz. Jöttünk fel ebbe a lakásba. Kint havazott, nagyon rossz idő volt. Kinéztünk az ablakon és ott voltak a távolban a hegy körvonalai...” Az elsőknek még nem volt olyan a kényelem, mint azoknak, akik mostanában költöznek az Északiba. Menni kellett szénért, hogy melegedhessenek. Amikor felhordták a tüzelőt, s begyújtottak az ingatlankezelő által adott hordozható cserépkályhába, nagyon jól érezték mágukat. Pedig a konyhai vezetékben még egy évig nem volt gáz, a vízért is az utca sarkára kellett menni a kúthoz, s egy ideig még villany nélkül olvasták a napi újságokat. Előjönnek a megszépült emlékek. A sóder- és panelhegyek közötti gyaloglás, ahol csak libasqrban járhattak a lakók. Az, hogy akkor még járt a városi villamos, de hiába indultak el a munkába háromnegyed hétkor, nem értek oda a Debreceni utcára nyolcra. „Legjobb volt elindulni gyalog, toronyiránt. Másfél év múlva jött a körjárat, a tizenkettes. Úgy toboroztuk az embereket, menjünk a busszal, nehogy megszüntessék a járatot. Azóta törzsutasok vagyunk kombinált bérlettel.” Valami fantasztikus gyorsasággal megépült ez az újváros — csodálkoznak el utólag a tempón. Úgy nőttek ki a házak, mint a gomba a földből. Vera, a nagylány a szórakozási lehetőségeket hiányolja, a mama azt mondja, messze a város, ha egy tűért és cérnáért is be kell menni a központba. A vőjelölt azt hiányolja, miért nem rugalmas a kereskedelem, miért nem lehet ugyanazokat árusítani az Északi ABC- jében is, mint a Búza téri áruházban. Később a közlekedés kerül terítékre. Elismerik, már el lehet jutni innen is húszpercenként. de evés közben jön meg az étvágy. Járhatna a busz állandóan, megállás nélkül körbe, talán akkor gyorsulnának a fordulók. „Majd, ha a Tanácsköztársaság teret elkészítik, akkor bizonyosan jobb lesz” — zárja le a vitát a mama. Azt mondja, ők nagyon szeretnek itt lakni. Ez a hely hangulatos, levegős, tágas. Itt nincs füst, s soka't jelent az erdő közelsége. Mi is tulajdonképpen az Északi? Mit értenek alatta a tanácson — kérdezem a főmérnököt — mert a laikusok közül kettő sem tud megegyezni abban, hogy mettől-meddig tart. Erdős András magyarázza, hogy az alközpont az a mag, amelyet egyik oldalról a Vasvári Pál utca keleti oldala, a másikról az Erdő sor, aztán a Kossuth utca, s a Stadion út határol. Ez volt először; S a kör két oldalán nyúlnak ki a szárnyak, az Északi körút, a Kun Béla út. De szélesebb értelemben is vehetjük az északi városrészt. Hozzá jön a Kórház utca, a Városmajor utca, az Irinyi utca, a másik oldalon a Kossuth utca vége, a Krúdy Gyula utca, a Homok tér, s odébb az Ifjú-» sági lakótelep. Hát ez az Északi. Ez nyolcvan hektár, s tizenkétezer ember. Blokk és házgyári termék, alagútzsalus eljárás és téglafal. Az első lakásoknál a meszelt falra ment egy. henger. A legújabban már tapéta, ragasztott faltól falig szőnyeg és műanyag csempe a fürdőszobában-.— Mivel jönnek az Északiban lakók a tanacsra? — tudakolom az építési osztályon. A skála viszonylag szűk: garázsügyben, mert abból semmilyen mennyiség sem lenne elég. Rengeteg a gépkocsi, s kevés a garázs. Az Északi magvában kisgarázsokat építeni már nem szabad, így is kevés a hely, nagy a zaj. A stadion nyugati oldalán tovább építik a garázs- sort, egészen a főiskoláig. Egyelőre ez is megoldás. Eszembe jut: akkor hatvannégyben nem ez volt a gond, ha- hfem,' hogy legyen hol lakni. Nézzük a rendezési tervet, amely hatvanegyben készült, örülünk neki, hogy á mozi kivételével minden megvalósult, A térdünkön kiterítve fedezzük fel a bölcsődéket, óvodákat, iskolákat. Megállapodunk abban, hogy ha az Északiban egy- gyerek megszületik, huszonkét éves koráig úgy tanulhat, hogy akár ki se teszi a lábát arról a nyolcvan hektáros területről. A bölcsődétől a főiskoláig ott van minden. Játszóterek, fák, parkok, üzletek, szolgáltatóhelyek. Bizony sokszor kevés, de sokszor a lakókon is múlik. Kitördelik a fát, lejárják a füvet. Hiányzik a mozi, de a legjobban egy klub, ahol a fiatalok összejöhetnének. Mi marad így nekik? Az utca, a terek, az étterem-presszó, s télen a lépcsőházak. Pedig a tizenkétezer lakosból nyolcezer a harmincon aluli. Az Északiban közel kétszázhúsz gyereket vettek fel bölcsődébe, hétszáznál többet óvodába, majd kétezret általános iskolába, s most épül a negyed második középiskolája. Épül még óvoda, általános iskola, s készülnek az új üzletek. D« minden és mindig kevés. A gombamód szaporodó házak benépesülnek, s máris, azonnal kellene minden. S a város lehetőségei végesek. Érdekes egy ilyen lakótelep. Délután, munka után hazamennek az emberek, kinyílnak a lakások ablakai, megtelnek a balkonok, a konyhák, terjed a lecsóillat, sül a rántotta. Lent kicsinyek játszanak a homokban, a nagyobbak a hintán és a libikókán, a kisfiúk kerékpáron és rolleron köröznek a belső utakon, a lányok lollasoznak. Kismamák kötnek a lócákon, amelyekből bizony itt elkelne több, hiszen itt minden olyan családias. Virágosak a balkonok, az ablakok, ruha szárad kifeszítve, s vannak, akik a ház elé is kitették tavasztól őszig a szép örökzöldeket, csodálja őket más is. Zárt világ a bérház világa? Vannak, akiknek igen, hisz az én házam az én váram itt is érvényesül. De ha akarunk, tudunk egymásról. Tudjuk, hogy a földszinti lakót három gyerekkel hagyta ott a felesége, s az ember azóta sem járatja iskolába a kicsiket, hogy a másik házban a vej megverte az apósát, mert ki akarja túrni a íőbérletből. S tudjuk, hogy a szomszéd lakatos hetek óta álmos, mert a vállalatnál osztrák megrendelésre sífelvonókat készít az Alpokba, s a munka nagyon sürgős. Tudjuk, mikor van a harmadikon születésnap, mert a lentieket már előre megkérik, ne haragudjanak, ha kicsit hangosabbak lesznek az éjszaka. Persze még nem mindenki szokta meg a közösség levegőjét, tartja meg írott és íratlan törvényeit. Van gyerek, aki letapossa a park virágát, s szülő, aki ha a gyerekre szólnak, kiabál, Vagy aki reggel a másik nyitott ajtajába rázza le a port, vagy aki a felső emeleten úgy él, mintha egyedül lenne- a házban. Van gépkocsivezető, aki hajnalban kürttel jelez utasának, s aki úgy indul vasárnap korán kirándulni kocsijával, hogy mindenki felébred a házban. Sokan vagyunk az Északiban. Segédmunkások, rendőrök, tisztviselők, orvosok, lakatosok és- párttitkárok. Emberek vagyunk. Olyanok, mint bárhol másutt. Akik bosszankodnak, örülnek, fáznak és izzadnak ebben a nyüzsgő, pezsgő, forgó városrészben. Kopka Janos Vasárnapi melléklet
