Kelet-Magyarország, 1972. július (32. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-12 / 162. szám

8. «RSai KE. r-r ',^»r!'^'s>rfOT!~-7 * n 1972. július iS. Gátakat bombriink Vietnamban «folytatás m L oldalró» dig ott volt és annyian, ahány segítő kézre szükség volt. Egész társadalmunk be­bizonyította, hogy érzi fele­lősségét. Az üzemek a ká­rok pótlására egyszázalékos termelésiérték-növelést ajánlottak fel. A termelő- szövetkezetek önként és azonnal vetőmaggal, állatok­Az ár levonulása után po­litikusok, tudósok, írók, mű­vészek próbáltak válaszolni a kérdésre: mi tette lehető­vé, hogy sikerült ilyen ered­ményesen megvívni a küz­delmet a soha nem tapasz­talt méretű árvízzel? Melyek voltak azok az okok, ame­lyek az országot a katasztró­fától megóvták? Az eredményes védekezés legfontosabb alapja az volt, hogy hazánkban szocialista rend van, s szocialista ter­melési viszonyok uralkodnak. Olyan az egész állami és gazdasági életünk szerkeze­te, amely kedvez a szüksé­ges erők gyors mozgósítá­sának, átcsoportosításának. Ez volt az alapja, hogy azok, akikre a védekezés irányításának súlyos felada­ta hárult, azonnal mozgósí­tani tudták a kellő munka­erőt és anyagi eszközöket. Társadalmunkban az az elv. hogy a közérdek előbbre va­ló az egyéni érdeknél, s hogy a közösség szolgálata a leg­A veszély elmúlt, a káro­kat helyreállítottuk és a drá­mai idők tanulságát is igye­keztünk levonni. Való igaz. nagyon jó len­ne, ha az építés békés idő­szakában is megtanulnánk úgy szervezni, úgy dönteni, úgy intézkedni és felelőssé­get úgy vállalni, a köz ügyét úgy szolgálni, a személyes feladatot olyan komolyan venni, mint azt az árvíz ide­jén tettük. És ez nem is egy megvalósíthatatlan igény; nem megoldhatatlan feladat. Meggyőződésem, hogy nemcsak a félre vert haran­gok kongása, nemcsak a végveszély kiáltása mozgó­síthatja a lakosságot. Az el­múlt évek során bebizonyo­sodott, hogy a békés napo­kon csendes szóval is lehet tettre indítani a jó érzésű embereket. A tanyai gyere­kek kollégiumainak építése, a tanyai iskolák villamosítá­sa, televízióval való ellátása például száz kilométerekkel távolabb élő emberek szá­mára is fontos. személyes üggyé vált. A népfrontmoz­galom — amint azt a Haza­fias Népfront V. kongresszu­sa is megerősítette — egész tevékenységével azt bizonyít­ja, hogy lehet építeni az emberek önként vállalt rész­vételére. nincs olyan jól át­gondolt, helyes időben kitű­zött cél, amelynek megvaló­sításához ne lehetne szívvel- lélekkel segítő, hű munka­társakat találni. Ezekre a kai, gépekkel segítették a súlyos károkat szenvedett közös gazdaságokat. Nagy feladatokat vállalt az építő­ipar. A társadalmi munká­sok ezrei indultak el, hogy segítsenek a romba dőlt fal-- vak újjáépítésében. Mind­ezeket figyelembe véve jog­gal mondhatjuk el, hogy az árvízvédelmi harc hőse az egész magyar nép volt. szebb, legnemesebb emberi tevékenység. Ez az elv, ha még nem is mindig és min­denütt érvényesül egyforma erővel, de a veszély órái­ban egyértelműen diadalmas­kodott. Kétségtelenül szerepe volt az eredményes védekezésben annak is, hogy a békés or­szágépítés esztendeiben meg­szilárdult a bizalom vezető­ink és népünk között. A vé­dekezésben részt vevők épp­úgy, mint a veszélyeztetett területek lakói szilárdan meg voltak győződve arról, hogy a kiadott intézkedések jók, helyesek, átgondoltak, nem bírálgatással töltötték az időt, hanem a végrehajtásra fordították a figyelmet, s a sikeres védekezés láttán a bizalom csak fokozódott. Külön érdemes kiemel­nünk azt a magas fokú er­kölcsi igényt, amely a ve­szély napjaiban megmutat­kozott. A közrend szilárd volt, a közhangulat minden rendbontást elítélt legjobb indulatokra építve sokat teszünk és sok helyen, de talán még mindig nem annyit, amennyit tehetnénk. Szemérmesek vagyunk, s nem hiszünk eléggé abban, hogy a szebbre, jobbra való törekvés, az alkotásvágy erőteljesen él az emberek lelkében. Tudatosítanunk kell, hogy a szocializmus teljes felépí­tése, országunk fejlesztése éppen olyan nagy és szent ügy, mint az elemi csapások okozta károk elhárítása. Aki az országépítés közben nem­törődömséggel, lustasággal veszélyezteti a közös munka sikerét, vagy harácsol, jelle­gében ahhoz hasonló bűnt követ el, mint aki a gátakon árulja el társait. Legyünk igényesek önmagunkkal szemben, hiszen ehhez meg­van a módunk és jogunk. Legyünk önérzetesebbek, és azokat a magas erkölcsi nor­mákat, amelyeket ismerünk és magunkénak vallunk, ér­vényesítsük mindig és min­denhol az eddiginél sokkal következetesebben. Bízzunk sokkal inkább önmagunkban és egymásban. Ahogyan a sikeres árvízvédelem, majd az újjáépítés közös erőfeszí­tései után be mertük valla­ni, hogy büszkék vagyunk a közösen elért sikerre az or­szágépítésben, szocialista ha­zánk felvirágoztatásában el­ért sikereinkre ugyanilyen jogos büszkeséggel, önérzet­tel tekintsünk. Rt, az árvíz sújtotta Sza- I mosközben a veszély elmúl­tával nemcsak biztonságo­sabb gátrendszsrt építettek ki, de átgondolt tervek alap­ján a legmegfelelőbb helyek­re szép és korszerű falvak épültek fel. Szeretettel, ta­pintattal, de olykor eréllyel kellett képviselni a jó ügyet. Az eredmények igazolják: emberséggel, türelemmel, tiszta szándékkal és segítő­készséggel, de ugyanakkor határozottsággal mindenkor le lehet győzni az akadályo­kat. Az árvízre, a »védekezésre és a helyreállításra vissza­gondolva világosan látnunk kell, hogy népünk szerve­zettségén és áldozatkészségén kívül államunk gazdasági ereje nélkülözhetetlen felté­tele volt a sikernek. A jár­müvek, az anyagok biztosí­tása, az építkezéssel járó többletfeladat elvégzése, a termelési kiesés pótlása csak szilárd gazdasági rendben volt úgy megoldható, hogy egész népünk életszínvonal­emelkedése a nagy csapást, a nagy többletkiadást nem sínylette meg. Most szelídek a folyók, jó termést ad a gabona, jó ter­mést ígérnek a kapások, a szőlők, a gyümölcsösök. Jó ütemben épül a Tisza II. vízlépcső és ahogyan min­denütt az országban, itt Sza­bolcsban is az ipartelepítési program keretében új üze­mek csatlakoznak a már meglévőkhöz. A békés or­szágépítés szép időszakát él­jük, s megvalósulni látjuk az alkományunkban rögzített feladatot: a szocializmus tel­jes felépítését! Ebben a hangulatban tisz­telgünk e helyen az árvízvé­delem hősei előtt! Hirdesse ez az emlékmű, Szomor László szobrá^?műyész , -szép alkotása, milyen nagy erő és elszántság van népünkben, amely egyaránt kész az al­kotásra és a közösen terem­tett javaink közös védelmé­re. Kívánom, hogy a Sza- mosszeg népe felejtse el mi­előbb a nagy árvíz nyo­masztó képeit, de őrizze hí­ven, szeretettel a segítő ba­rátok és honfitársak, az ön­feláldozó hősök emlékezését. Az ünnepi beszédet köve­tően Bencsik István lelep­lezte a monumentális alko­tást, amely a vizet, a ve­szélyt, a mentést és az új­jáépítést szimbolizálja, majd I. I. Szkiba adta át a Szov­jetunió Kárpáton túli területe párt. és tanácsi szerveinek, s népének üdvözletét. Váci Mihály Édes hazám című versét az Internacionáié kö­vette, amellyel véget ért az ünnepség. Délután a vendé­gek az újjáépült Szamos- köz községeivel ismerkedtek. Hanoi, (MTI): A Nam Sach-i gátrendszer ellen végrehajtott kedd reg­geli amerikai bombázás szemtanújaként az AFP francia hírügynökség tudó­sítója két következtetést szűrt le: 1. A támadás nem egyes gátszakaszok, hanem az egész gátrendszer ellen irá­nyult ; 2. a bombákat némikép találomra oldották ki, mert bárhova csapódtak be, min­denképpen csak kárt okoz­tíenf, (MTI): „Ahogyan mi ezt a kér­dést értjük, mindenekelőtt politikai. Ezért készséget vá­runk az országoktól, hogy lemondjanak a kémiai fegy­verek háborúban való alkal­mazásáról, készséget arra, hogy elfogadjanak megfelelő politikai határozatot” — mondotta Roscsin nagykövet, a Szovjetunió fődelegátusa, a genfi leszerelési bizottság munkájában részt vevő szov­jet delegáció vezetője. A szovjet küldöttség veze­tője értékelte annak a két tájékoztató jellegű tanácsko­zásnak eredményét, amelyet a múlt héten nemzetközi szakértők bevonásával ren­deztek a kémiai fegyverek teljes betiltásáról. Nagy je­lentőségűnek nevezte a két munkaülést és szerinte a vi­ta hasznos volt. Hangsúlyozta, hogy a technikai kérdések vitájából megállapítható: a kémiai eszközök háborúban való al­kalmazásának teljes betiltá­sát mindinkább támogatják a bizottságban részt vevő or­szágok. A technikai kérdések vitája megmutatta — jelen­tette ki a szovjet fődelegátus , hogy adva vannak az útjai és lehetőségei a nehéz­ségek leküzdésének. Néhány delegáció felvetétte, hogy a technikai vita talán elvonja a figyelmet a kérdés politi­kai rendezésétől. Ezzel kap­csolatban Roscsin hangsú­Miami Beach: McGovern szenátor nagy lépést tett a demoki atapárti elnökjelöltség elnyerése felé kedden hajnalban, amikor a Miami Beach-i konvenció úgy döntött, neki ítéli az ed­dig vitás 271 kaliforniai sza­vazatot. Megfigyelők egyön­tetű véleménye szerint ezzel a döntéssel valószínűvé vált, hogy a szenátor már az első fordulóban megkapja a je- löltetéséhez szükséges több­séget. Á pártkonvenció ünnepé­lyes megnyitóján, kedden hattak a gátakkal sűrűn át­szőtt vidéken. Mint a TASZSZ hanoi tu­dósítója írja, az amerikai lé­gierő áprilistól június végéig 77 támadást intézett a gátak és zsilipek ellen, 37 gátsza­kaszt és több, mint 30 víz­gazdálkodási létesítményt pusztított el. Ugyanezen idő alatt 21 egészségügyi intéz­ményt bombázott, közöttük a vietnami—szovjet barátság kórházát Hanoiban, a viet­nami—csehszlovák barátság kórházát Haiphongban, Thanh Hoa és Nghe An me­gye kórházait. lyozta, a vita csak akkor le­het hasznos és eredményes, ha mindig összekapcsolják azzal a gondolattal: hogyan lehet megfogalmazni, szerző­dési formába önteni a konk­rétumokat. Síkraszállt a szo­cialista országok által a ta­vaszi ülésen előterjesztett ké­miai fegyver betiltási szer­ződéstervezet mellett. Ezután részletesen foglal­kozott a szakértői vita két kérdésével: a vegyifegyve­rek meghatározásának prob­lémájával és az ellenőrzés szerepével. A keddi ülésen felszólalt Milos Vejvoda nagykövet, a csehszlovák küldöttség veze­tője is, aki az európai hely­zet enyhülésével összefüggés­ben rámutatott arra, hogy ez kedvezően befolyásolhatja a leszerelési tárgyalások mene­tét. Síkraszállt a leszerelési világkonferencia megtartása mellett, s ismertette a cseh­szlovák álláspontot, amely szerint ezen a konferencián minden állam részt vehet, minden leszereléssel kapcso­latos kérdést vitára lehetne tűzni, s a konferenciát minél előbb össze kell hívni. A té­mák közül első helyre a nukleáris leszerelés ügyét ja­vasolta, s bejelentette, a csehszlovák delegáció az ENSZ főtitkárának is elküldi javaslatát. A genfi leszerelési bizott­ság legközelebb csütörtökön délelőtt tart ülést. hajnalban a küldöttek nyolc­van százaléka volt jelen McGovern, Humphrey és Muskie, a három esélyes — a hagyományoknak megfele­lően — mindaddig nem je­lennek meg személyesen a teremben, amíg a kijelöltség kérdése el nem dől. Ugyan­csak tüntetőleg távol maradt a „titkos esélyesként” szá­mon tartott Edward Kenne­dy szenátor is. Miközben az ülésteremben folyt az erőfelmérés, az épü­let előtt mintegy 2500 em­ber tüntetett az Egyesült Ál­lamok szegényeinek nevében. KOM/VÉNT. r Északi hang Húsz esztendővel ezelőtt az akkor mindössze háromesz­tendős Német Demokratikus Köztársaság összesen egyet­len kereskedelmi tengeri ha­jóval rendelkezett. Két évtized telt el és ma 120 NDK fel­ségjelű hajó szeli öt világrész óceánjait. A Német Demok­ratikus Köztársaság — egye­bek között — tengeri hata­lom is. Ezekben a napokban a köztársaság e tengeri jelle­gének különösen sok külföldi tanúja akadt: Rostockban, az NDK legnagyobb kikötőváro­sában, megkezdődött a ha­gyományos keleti-tengeri hét. Ezúttal is, mint a korábbi években, nyolc észak-európai országból érkeztek delegációk Rostockba. Parlamenti képvi­selők, jogászok, pedagógusok, stb. a keleti-tengeri hetet Erich Honecker, a Német Szo­cialista Egységpart Központi Bizottságának . első titkára nyitotta meg. Áz NSZEP és az NDK kormányának több más vezetője is jelen volt a keleti-tengeri hét megnyitá­sakor. A Német Demokra­tikus Köztársaság ezzel is tiszteletét fejezte ki szomszé­dai, más nemzetek iránt. És ez kölcsönös. Azok a parlamenti képviselők, jogá­szok, pedagógusok és más fog­lalkozású külföldi vendégek, akik most ellátogattak Ros­tockba, aligha táplálják a leg­csekélyebb kétséget is az iránt, hogy egy valóságos, létező ál­lamba érkeztek. Még akkor is az NDK államisága de facto elismerése elé igyekszik újabb meg újabb akadályokat gör­díteni a nemzetközi reakció. Mind kevesebb eredmény­nyel. Szinte egyidejűleg a ke­leti-tengeri hét megnyitásával hangzott el Kalevi Sorsa, Finnország külügyminiszte­rének nyilatkozata Leszö­gezte Finnország a legrövi­debb időn belül fel akarja venni a diplomáciai kapcso­latot mindkét német állam­mal. Amikor ezután újságírók azt kérdezték tőle, mi törté­nik abban az esetben, ha a Német Szövetségi Köztársa­ság visszautasítja a javasla­tot, Kalevi Sorsa így vála­szolt: „Egyik német állam­nak sincs meg a joga, hogy előírja a fönn kormánynak, miként cselekedjék”. Sorsa, válasza s az abból elképzelhető következtetés félreérthetetlen. Finnország — amely semlegességével, va­lamint az európai biztonsági konferencia előkészítésével s egyéb működésével jelentős szerepet játszik a béke és biztonság fenntartásában — ezúttal is olyan lépésre köte­lezte el magát, méghozzá a közeli jövőben, amely a békét erősíti. A Német Demokra­tikus Köztársaság belátható időn belüli diplomáciái elis­merése mellett. A közérdek mindenek felett Nemcsak a veszély mozgósíthatja a lakosságot Leszerelési értekezlet m vegyifegyverekrdS Demokratapárti konvenció Harmat Endre: (fyitkossáq /£/. (Dokumentumirás 16 részben) Géppisztoly a hegedűtök bau 13. Miután Valachinak meg­mondták, hogy csak úgy mentheti meg az életét. ha vall „az immár nemzeti fon­tosságúnak számító” Cüsa Nostra-ügyben, megtörtént az, ami azelőtt soha, a CN egyik veteránja kimerítő vallomást tett. Arra a kérdésre például, milyen területen dolgozott elmondta, hogy egy ideig tag­ja volt Albert bácsi Gyilkos­sági Részvénytársaságának. — Emlékszik-e arra, kit kellett először elintéznie? — kérdezte a vallatást vezető rendőrtiszt. — Hogvne, uram, az ilyes­mire úgy emi-i-c-ök az em­ber, mint az első csókra. Joe Catani volt az illető neve. — Mi volt a baj ezzel a Catanival? — Ezt nem gondolja komo­lyan, uram. Mármint hogy én, akire rábízták az ügyet, tud­hattam volna, mi volt vele a probléma. — Egyedül ölte meg? — Nem sir, adtak mellém egy segítőtársat is. Amikor megláttam, nem hittem a sze­memnek. Karcsú, szemüveges fiatalember volt, akiről in­kább elhittem volna, hogy vizsgái miatt drukkoló egye­temista... Lányos arcú fiú — És ki volt a társa? — Mint később megtud­tam, Albert bácsi egyik ked­vence, az egyik „legjobb ke­zű” ember az egész szerve­zetben. Általában neki adták a kezdőket, én pedig az vol­tam akkor. — Szeretném már hallani a társa nevét — mondta türel­metlenül a tiszt, de Valachit nehéz kizökkenteni a nyugal­mából. — A különben is végtelenül jámbor benyomást még erősí­tette az, hogy ez a Bastero nevű, lányos arcú fiú állan­dóan hegedűtokot vitt a ke’- zében. Mikor aztán a meg­adott helyen elővettem a pisztolyt, hogy rálőjek Ca- tanira, és közben úgy reme­gett a kezem, hogy ma is szégyellem, Bastero megvere­gette a vállamat. Aztán nyá­jas mosollyal felnyitotta a to­kot, kivette belőle a géppisz­tolyát, és minden sietség nél­kül, szemüvege mögül bocsá­natkérő tekintettel, komóto­san szitává lőtte Catanit. Azt hiszem egyébként, uram, ez a Bastero volt az egyik Anas­tasia gyilkosai közül. Ezt per­sze csak gondolom. — De honnan gondolja? — Onnan, hogy többször láttam a fickót Genovese tár­saságában. Ez önmagában is életveszélyes volt, de hát Bastero nem ismerte a félel­met. Genovesenak jó szeme van, tudnia kellett, hogy a főnek kikészítésére Amerika- szerte nem talál jobb em­bert. Különben nem volt rossz gyerek... — Megmondaná végre, mi lelt vele? Valachi derűsen vigyorgott. — Pa azért tetszik kérdez­ni, hogy hol lehet megtalál­ni, ne tessék fáradni. Vala­melyik temetőben, de fogal­mam sincs hol. Meg arról sem, hogy — ha van neki egyáltalán — milyen név áll a sírkövén. Kártyázás köz­ben történt. Már nagy do­hányról volt szó, és át akar­ták verni. Nagyon mérges lett, a hegedűtök felé nyúlt. De megelőzték, valaki előbb rántotta ki a hangszerét. So­kan sajnáltuk, hogy egy ilyen hülyeség miatt lett vége. 32 év a CN-ben Valachi egy másik storyja Tony Benderre, a Co6a Nost­ra egyik hadnagyára vonat­kozott. Bender nyomtalanul eltűnt, noha azelőtt megbízta Valachit, szerezzen meg neki néhány adatot. Miután egy­szerűen képtelen volt megta­lálni, attól félt, hogy esetleg elfogta a rendőrség. Kihall­gatást kért Genovesétöl, aki­nek beszámolt aggodalmairól. Az jót nevetett és mosolyog­va közölte: — Ne emészd magad, Joe. Ha Bender eltűnt, biztos ez volt a sors akarata. Valachi ettől kezdve ret­tegett Genovesetől, és ezért vette olyan komolyan azt a halálos leavenworthi csókot. És még valami, ami jól érzé­kelteti, milyen nyugodtan űz­heti kisded dolgait az ameri­kai maffia: lebukásakor Jo­seph Valachi már harminckét esztendeje a Cosa Nostra tag­ja volt. Végigkísértük a Cosa Nost­ra megszületését, és felvillan­tottuk létrejöttének tulajdon­képpeni okát, az országos méretekben megszervezett szeszcsempészést. De hát az­óta a prohibició regen a múlté, az amerikai maffia pedig nagyobb, félelmetesebb és összehasonlíthatatlanul gazdagabb, mint valaha. De — többek között — az egyik legrégibb üzletág, a nyilvá­nosházak hálózata ma is vi­rágzik. Nemrég letartóztattak egy Nelía Bogart nevű hölgyet az úgynevezett Mann-törvény alapján, amely tiltja, hogy „erkölcstelen célból nőket irányítsanak át az Egyesült Államok belső határain”. Nella ugyanis New Yorkban él, és a hatóságok New Yer- sey államban, Newarkban vették őrizetbe. Kiderült, hogy titokzatos, általa sem is­mert felettesei egy csinos fiatal lányokból álló csoport élén elküldték a világ erfrik legnagyobb mammutvállala- ta, a General Electric helyi fiókjába, ahol éppen... magas rangú külföldi vendégeket fo­gadtak : Következik; Herr Strauss Amerikában.

Next

/
Thumbnails
Contents