Kelet-Magyarország, 1972. július (32. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-12 / 162. szám
'at? tttW-srierxsoRsfA© I. ®?<?8* Könnyebben, gyorsabban AUTOMATIKA, GÉP, EMBER. Nem véletlen a sorrend. A technika világában egyre inkább az automatikáé, a gépeké a szó. A nehéz fizikai erővel járó munkától — akarva, akaratlanul — sza- i badul az ember. Néhány évtizede még csak elvétve lehetett látni a megyében emelődaruval felszerelt építkezést. Többszintes gyárépület készül el úgy, hogy az emeletekre is sarogjával hordták fel a téglát, kötelekkel, emberek húzták fel a gerendákat és az egyéb szerkezeti elemeket. Hol van ez már? Még a legegyszerűbb, falun épülő földszintes háznál is találkozhatunk emelődaruval. Földgyaluk, markolók, árokásók dolgoznak a csatorna- építésnél, alapásásnál, speciális emelődaruk szállítják az anyagot, lakáselemeket akár tíz emelet magasra is. Lassan muzeális tárgyakká válnak az egyre ritkábban használatos kovácsüllők, a kézi fújtatóval működő „kohók”, nehéz már a „samu”, gép gyártja a csavarokat, kimegy a divatból a menetmetsző is. A ma embere okosan akar élni. Azért köt ismeretséget a tudománnyal, alkot gépeket, okos szerkezeteket, automatizálja a munkafolyamatokat; gyakorlatban igyekszik alkalmazni az elméleti lehetőségeket. A tiszavasvári Alkaloidában tablettázó és csomagoló automata gépek, a Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalatnál a műszerekkel vezérelt lepárlóüzem, a cipőipar „mindent tudó” okos gépei, a programvezérlésű fémmegmunkáló gépek sora változtatja meg alapvetően a munkafeltételeket. AZ EGYIK ASZTALOSÜZEM műszaki beosztású dolgozója beszélte el a minap: az egész üzemben alig talált egy kézifűrészt, mert még a tanulók is gépen dolgoznak. A nagy termelékenységet biztosító szalagszerű gyártásnál csak lassítaná a munkát a kézi vésés, gyalulás és csiszolás. Minden munkaműveletnek megvan már a faiparban a maga speciális gépe, amelyhez kialakították a sokkal termelékenyebb gyártástechnológiát. Szabolcs-Szatmár egyik új üzemében, a nyírbátori Aurórában olyan szalagot helyeztek üzembe, ahol 45 másodpercenként készül el egy pár cipő. Az itt elhelyezett gépeken szinte másodpercek alatt végezhető el az a munkaművelet, amelyhez a hagyományos eljárással nagy fizikai erőt igénylő percek munkája szükséges. A felsőrészgyártó szalag elején valóságos vezérlő automatika. A szalag egy bizonyos meghatározott pontján — gombnyomásra — egy kar nyúlik ki és „átadja” a dolgozónak az anyagot. Ez az automatika arra jó, hogy egy műszakban több cipőtípust is készíthessenek. Nem kell megvárni egy-egy termék teljes kifutását. Tény, hogy az automati- kákkal, gépekkel felszerelt gyár, üzem elméletileg felkészültebb, technikailag képzettebb embereket igényel. így kerül végső soron mégis előtérbe az ember, akinek tudása, leleményessége és akarata nélkül a mai értelembe vett egyszerű automatika is holt tőke. S a gép kezelésének tudása még nem minden. Akire rábíznak egy berendezést, annak ismernie kell a gépek paramétereit. Például mit bír el károsodás nélkül, mennyi ideig lehet a teljesítményét tartósan igénybe venni, meghibásodás esetén mit kell tennie és így tovább. A SZALAGSZERÉ TERMELÉSNÉL különösen fontos, hogy egy-egy gépet megfelelő képzettségű dolgozó kezeljen. Hiszen egy rossz mozdulat órákra, napokra leállíthat egy egész gyártási folyamatot; milliós károk keletkezhetnek. S vonatkozik ma már nemcsak a zárt üzemi rendszerekre, hanem az építőiparra is, ahol a megfelelően kiképzett és technológiailag előkészített gépláncok szervezése kerül egyre jobban előtérbe. Egy házgyári lakásépítésnél például csak úgy tudják az emelődaru kapacitását megfelelően kihasználni, ha az elemek szállítása folyamatos, idejében elkészülnek a betonalapzatok. Egy gépkocsivezető tízperces, indokolatlan pihenője itt például már több napos csúszást is jelenthet egy-egy háztömb átadásánál. Számítani kell az ilyen helyeken természetesen o rendkívüli esetekre is, betegségre, géptörésre, stb. Az egyik építkezésen például rosszul lett az egyik gépkezelő. A művezető — aki természetesen rendelkezett a megfelelő vizsgával — felváltotta. Mindaddig, amíg egy nem gépláncban dolgozó gépkezelő megérkezett. Helyes tehát a KEMÉV-nél az a törekvés, hogy a művezetőkét és az építésvezetőket is gépkezelői tanfolyamok elvégzésére serkentik. Hiszen az irányítás alapvető követelménye a helyzetismeret, a tennivalók gyors, szakszerű meghatározása. Mert a gép is csak úgy lesz hasznos segítőtársa az embernek, ha bánni tudnak vele, ismerik annak teljesítőképességét. Tóth Árpád A vásárosnaményi fafeldolgozó üzem gyáregységvezetőjének szobájában beszélgettünk Balogh Béla művezetővel és Vadász István szb-titkárral. Termelési problémák, a munkahelyi körülmények és a brigádmunka adta a fő témát. Sorra vettük mindegyiket. Már a brigádmunka összegezésénél értékelésénél tartottunk, amikor a szakszervezeti titkár szó nélkül kiment a szobából és pár perc múlva egy vékony dossziéval tért vissza. — Ezt olvassa el, — nyújtotta felém. — Ez is jellemző az itt dolgozó emberekre, a brigádmunkára. Két levelet találtam, gondosan vigyázó kezekkel írták a gyár vezetőségének. A feladó, a vásárosnaményi kisegítő iskola tanulói. „Nehéz lenne leírni, milyen örömet tetszettek nekünk szerezni azzal, hogy megkaptuk az autóbuszt. Ha felnövünk, a jó munkánkkal háláljuk meg ezt a sok segítséget. ..” Az olvasás után egymás* felváltva mondták el a „történetet”, azt, hogyan alakul* ki az üzem és az iskola között egy szoros, emberi kapcsolat. — A tanév már a befejezéshez közeledett, amikor levelet kaptunk a kisegítő iskola tanulóitól — kezdte Vadász István. — Azt írták, hogy ők még sohasem voltak kirándulni, nem láttak még igazi hegyeket. Tudják, hogy az üzemnek van egy autóbusza és ha lehetne, kérik a vezetőket, egy vasárnap vigyék el őket az északi hegységbe. Nekik nincs pénzük autóbusz bérelésére. Válaszultunk az iskolának, meglátogattuk a gyerekeket és megbeszéltük a kirándulás minden részletét. Az éjszakai járat reggel fél nyolcra visszatér és utána indulhatnak Aggtelekre. — Az indulás azonban egy kis bonyodalommal kezdődött. A busz elromlott és csak egy óra késéssel érkezett a kijelölt helyre. Elmondani sem lehet a gyerekek irömujjongását, amikor végre megpillantották a buszt — sokan már lemondtak az aggteleki útról. így kezdődött... Aztán rendszeressé vált az iskola- látogatás. Nem kellett különösebb éleslátás ahhoz, hogy észrevegyék milyen mostoha körülmények között tanulnak ezek a gyerekek. Az épület bizonyára túlhaladta NAPONTA 1200 PÁR NŐI ÉS GYERMEKCIPŐ, SZANDÁL KÉSZÜL A NYÍRBÁTORI AURORA CIPŐGYÁR ÜJ ÜZEMÉBEN, AHOL KORSZERŰ MUNKASZALAG MELLETT DOLGOZNAK. KÉPÜNKÖN A 3. ÉVES TÜZÖDEI SZAKMUNKÁSOK LÁTHATOK. (HAMMEL JÓZSEF FELVÉTELE) Nem divatos szakma? Gondok és lehetőségek a mezőgazdasági szakmunkásképzésben — Ott ragadnak meg a mezőgazdaságban a szakmunkások, ahol igyekeznek biztosítani számukra a jó munkafeltételeket, — vallja Szászt Bertalan, az olcsvai Üj Élet Termelőszövetkezet elnöke. És ezzel egyet is kell érteni. A szakmunkásképző iskolákban a mai modern technika vívmányait felsorakoztató elvi és gyakorlati műszaki tudást sajátítják el a fiatalok. Ők már fogalomként sem ismerik a régi cséphadaró, a rudashordó, pelyvahordó és a törekes lány kifejezéseket, viszont meg tudják javítani az őket helyettesítő exkavátort. Nem ismerik az önjáró tüzes gépeket sem, de mesterkézzel javítják a kombájnokat, traktorokat, gépi permetező- gépeket és minden egyéb, a mezőgazdaságban ma Használatos erő- és munkagépeket. A mezőgazdasági szakmunkásképzésre való beiskolázás oldalairól kezdjük megközelíteni a jövő gondjait. Olcsván minden év decemberében felkeresi a termelőszövetkezet az általános iskolát. Az osztályfőnök és a termelőszövetkezet vezetői közösen beszélgetnek a végzős nyolcadik osztályosokkal. A termelőszövetkezet vezetői nincsenek megelégedve fiataljaik szövetkezetszeretetével, falujukhoz való ragaszkodásukkal. Évente két-három főt tudnak csak az ösztöndíj ellenére beiskolázni, a mezőgazdasági szakmunkásképző intézetekbe. És néha tanulmányi okok miatt — már a szakmunkásképző iskolában — még ebből is van lemorzsolódás. A mezőgazdasági szakmunkásképzésen belül lényegesen jobb helyzetben vannak a mezőgazdasági gépszerelők vonatkozásában. Növénytermesztő szakmunkást szinte nem is tudnak beiskolázni. Elmondja Szász Bertalan elnök azt is, hogy a rossz beiskolázási viszonyok kialakulásában ma már nem a termelőszövetkezetek a ludasok. Jól dolgozó szakmunkásaik kereseti lehetősége ott áll, ahol kollégáiké az iparban. Kommunális téren is sokat fejlődtek. Fürdőt, zuhanyzót építettek. A szerelőműhelyt is igyekeznek a lehetőségekhez képest mindennel felszerelni. Az általános iskolából kikerülő fiataloknak a termelőszövetkezettel szemben táplált ellenszenvét a szülői ház torz szemléletében látja. Példaként elmondja, hogy van szülő, aki bárhova elküldi a gyermekét, még gyenge tanulónak is a gimnáziumba, csak a mezőgazdasági szakmunkásképzéstől tudja távol tartani. Ám azonnal itt az ellenpéldája is. „Azok a fiatal mezőgazdasági szakmunkások, akiket a termelőszövetkezet küldött ösztöndíjjal továbbtanulni, azok valamennyien vissza is jöttek és jól érzik magukat. Ezt nem akarják ma még községünkben többen észrevenni." A kép nem rózsás. Kevés a szövetkezetben a szakmunkás. A betanított munkáslétszám sem elegendő, pedig munkájukért plusz 15 százalékos fizetéspótlékot kapnak. És nem jobb a helyzet a vásárosnaményi Kossuth Mezőgazdasági Termelő- szövetkezetben sem. Itt Demcsák Bertalanná üzemgazdász beszél a szövetkezet szakmunkás-ellátottságáról. Kertészetükben 22 betanított kertészeti munkás dolgozik. Bizonyítványukat Vásárosnaményban szerezték és 10 százalékos bérpótlékot kapnak. Azok a fiatalok, akik a termelőszövetkezetben voltak ipari tanulók, valamennyien itt maradtak a termelőszövetkezetben. Gondként jelentkezik itt is az állattenyésztés. Idős parasztbácsik régi módszereikkel dolgoznak az állattenyésztésben. Ma még talán sikerrel. De mi lesz holnap, ha szakosított telep épül? És mi lesz az egyre bonyolultabb agrotechnikával, agrokémiával, melynek az alkalmazása elől nem lehet kitérni. A jövő kilátásait veszélyeztető kérdőjelekre a járási tanács illetékesei sem tudnak megnyugtató feleletet adni. Elmondják, hogy öt szakosított állattenyésztési telepbe a szakmunkáslétszámot teljes egészében tudták biztosítani. Itt a jövő sem kilátástalan. Jó az ellátottság a sertéstelepen is. Nem észlelnek különösebb bajt a mezőgazdasági gépszerelő szakma jövőjét illetően sem. A kertészetben, a növénytermesztésben annál rosszabb a helyzet. Az elmúlt év egy adata: negyven általános iskolát végzett fiatalt szerveztek be kertész szakon szakmunkásképző iskolára és csak tizenkét tanuló kezdte meg szeptemberben a tanévet. Az elmondottakból adódik a végső következtetés is: a mezőgazdasági termelőszövetkezetek vezetőségeinek közgyűléseken őszintén kell szólni a tagsággal — a szülőkkel — a szakmunkásképzés helyzetéről, jövőjéről. El kell érni, hogy a tagság saját gondjának érezze a szakmunkás-utánpótlást. Csakis ez lehet a biztosítéka a modern mezőgazdasági termelés töretlen szintű emelkedésének, egyben a jövő törzsgárdája kialakításának is. Sigér Imre LAPSZÉLEN Veszteség nélkül Évről évre visszatérő „örökzöld” téma, hogy nem figyelünk eléggé oda az aratásra. Régen a falu apraja- nagyja .aratott, markot szedett, vitte az ételt a nehéz munkát végző aratóknak, nem kellett figyelmet kelteni azzal, hogy az aratás társadalmi ügy legyen. Mióta szinte teljesen gépesítettük ezt a fontos munkát, a kenyérnekvaló betakarítását, mintha ellanyhult volna e fontos munka irán' az egész társadalom spontár r- deklődése. Van, aki azt '!- szi: majd elvégzi a gép es ezzel számára az ügy el van intézve. Maga a munka, — ebben nincs vita — ugyanolyan fontos. mint régen volt. amikor a most már kamraszegen rozsdásodó kaszák izzasztot- ták a férfiderekakat. De az emberi felelősség nőtt. Ha régen egy kaszás kimaradt az aratási küzdelemből, legfeljebb napi egy hóid bánta, vagy valamivel több. Ma, ha égy kombájnos hiányzik, az elmaradt holdak száma tíztizenötszöröse a régen egy emberre jutó felelősségnek. Ugyanígy van a minőségi felelősséggel is. Ha a régi kaszás egy vagy másfél holdon aratott rosszul egy nap, azt csak annyi elpergett szem. elhullott kalász bánta. Ma egyetlen kombájnos százmázsás kárt is tud okozni, ha hanyag. A technika jóvoltából további lehetőségek nyíltak arra, hogy többet hozzunk ki a föld terméséből. Nagyobb a termésátlag, rossz földjeink rozsföldekből búzatermő területekké váltak. Annyit termelünk búzából egy holdon Szabolcsban, mint régen a világhírű bácskai, bánáti földeken. Még az így megtermett kenyérnekvalóhoz is vannak szárítóberendezéseink, — nem is kevés. Tisztítók. mázsálók, laboratóriumi dolgozók ezrei dolgoznak ma is, amíg a termés a magtárba, vagy egyenesen a malomba kerül. Ha összeszámoljuk, majd ugyanannyi ember érdekelt most is, csali bonyolultabb szervezeti formában az aratás nagy munkájában, mint azelőtt. Csak más a feladata. Ma szervezők gondja is, hogy a jó munka eredményét veszteség nélkül össze- gyűjthessük. Ma még a falusi boltok ellátásáért felelősök is fontos ax-atási munkát végeznek. Régen az volt a gond, van e az aratónak szalonnája a nehéz munkához. Ma felvágott és üdítő ital is kell neki. Akik ezért felelősök, azok is „aratók”. E fontos munkánál ezt kell megérteni. (S) A dísztávirat „A mai napon átvett körülbelül tizenegy vagon mennyiségű búza hektolitersúlya 82 kg. A tsz dolgozóinak és személy szerint önnek elismerését fejezi ki a gabonafelvásárló nagykálíói körzeti üzem”. Ezt a táviratot Szim János, a nagykálíói Virágzó Föld Tsz elnöke kapta. Látszatra nem nagy dolog. Egy vállalat körzeti üzemei szereznek kedves meglepetést a termelési munkáért és sikerért. Sok szó esett eddig az őszinte partneri kapcsolatokról, egymás érdekeinek és érzelmeinek tiszteletben tartásáról. Természetesen, van ebben is előrejutás. De még mindig lehet több és eredményesebb. Nem lehet azt mondani, hogy ez a dísztávirat a teljes összhang legfelsőbb foka. De jó és kedves a kapcsolatok mélyítésére, az egymás iránti figyelmességre. (asztalos) I a száz évet, a 40—45 gyerek délelőtt és délután két helyiségben tanul, amely közül az egyikben állandóan égetni kell a villanyt. Nem lehet tudni, mikor festették utoljára a tantermeket és milyen régi, enyhén szólva használt a berendezés és a felszerelés. A szekrények ajtó nélkül állnak, a padokon olyan hatalmas lyukak tátongnak, hogy végig kell tapogatni az egész felületet, hogy a sarokban egy kis íróhelyre alkalmas részt lehessen találni. Az Iskolatelevízió adásait sem lehet nézni a három éve kiselejtezett „antik gépen”. — A televíziót próbáltuk megjavítani, de azt mondta a szerelő, hogy talán még a szemétbe sem jó. Ha nem látom, el sem hiszem, hogy ilyen körülmények között tanítani lehet! Pedig a pedagógusok mindent megtesznek — mondta a titkár. Félórás műsorral kedveskedtek nekünk a gyerekek és utána érdeklődtek az üzem munkájáról, az üzemi életről. Meglepődtünk a sok okos kérdésen. Nem számítottunk arra, hogy ezeket a 9—14 éves gyerekeket érdekli az, hány nő dolgozik nálunk, milyen a könyvtár, hány műszakban dolgoznak az emberek, mennyi a keresetük, milyen a kulturális élet és hasonlók. A szóban elmondottak szemléltetéseként üzemlátogatásokat fogunk szervezni. Ami pedig az iskola berendezéseit, körülményeit illeti, a húsz brigád egyöntetűen elvállalta, hogy társadalmi munkában kijavítják a padokat és a szekrényeket, kifestik, helyrehozzák az egész épületet. A szeptemberi iskolakezdésre minden tiszta, rendes, új lesz. A televízióra a brigádvezetők társadalmi munkájából gyűjtik össze a pénzt. — Véleményünk szerint nem szabad egy percig sem érezniük a gyerekeknek, hogy a társadalom számára az ő munkájuk felesleges. Meg kell teremteni a fele- tősségteljesebb, a komolyabb életbe, a munkába való fokozatos bekapcsolódásukat. Nem igaz, hogy nem tudnak jó, hasznos munkát végezni csak azért, mert életkörülményeik, öröklött tulajdonságok jobban „beleszóltak” vagy talán részben már meg is határozták további életüket. Az iskola „jó kezekbe” került. A ládaüzemiek emberségből jelesre vizsgáztak. Balogh Júlia EMBERSÉG
