Kelet-Magyarország, 1972. július (32. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-11 / 161. szám
5. oldal isn. mi» fr KOMMENTÁR Éjszaka, M ami Beach-ben Még kora délután van Floridában, amikor ezeket a sorokat hétfőn este nyomdába adjuk — amikor ott este lesz és elkezdődik a demokrata párt konvenciója, nálunk már hajnalra jár. Nem tudhatjuk tehát, mit hoz az első este Miami Beach- ben? Megszületik-e a meglepetés — ma már nem is lenne olyan meglepetés — és McGovernt az első fordulóban elnökjelöltté választják? Vagy több napos kemény, kulisszák mögötti és a szónoki emelvényen is folyó küzdelemre kerül-e a sor, hogy eldöntsék: kit állítanak majd a demokraták elnökjelöltnek, hogy novemberben megvívja a csatát a republikánus párti Nixonnal? Eddig két ellentétes irányú mozgásra is sor került. Egyfelől: az eleinte — amerikai politikai kifejezéssel élve — radikális McGovern korábbi, pártján belül igencsak baloldali állásaiból kissé a középre, azaz jobbfelé húzódott. Félt, hogy a túlzott radikalizmussal idő előtt nemcsak magára haragítja a Wall streetet, az egész nagytőkét, de azok bukását is okozzák. Másfelöl a pártján belül középen álló Humphrey — McGovern fő versenytársa — éppen azért, hogy az esetleges ingadozókat elhódítsa a dél-dakotai szenátortól, valamivel bal- rább és ment egyes kijelentéseiben. Ez azonban még nem jelent patthelyzetet. Még mindig McGovern a fő esélyes, ha csak a próbaválasztások eredményeit tekintjük, még abban az esetben is, hogy 151 kaliforniai küldött szavazataiért perlekedni kell. Azonban a politikai csaták az USA-ban nem pusztán a próbaválasztások alapján dőlnek el. A különböző tőkeérdekeltségek és azok „lobbvstái” — kijárói — a háttérben ugyan, de szívósan dolgoznak és adott esetben teljesen megfordíthatják a helyzetet. Ugyanakkor nem a személy kiválasztása a fő dilemmája a demokrata pártnak, inkább az: létezik-e egyáltalán olyan politikus ma az USA-ban, aki a siker esélyével veheti fel a harcot Nixon ellen? Ha úgy vélik, nem létezik, ezt nyíltan ugyan nem fogják bevallani, de titokban éppen ez késztetheti arra a döntésre a demokrata párt vezetőit, hogy McGovernt indítsák. Mert vélhetik, ha úgyis Nixon győz, ám vérezzen el vele szemben a jelöltek közül a baloldalibb. Legalább rá lehet majd kenni mindent és ürügyet lehet találni arra, hogy a párt továbbra Is, még szilárdabban, a nagytőke érdekeltségeit képviselje. Xuan Thuy, a párizsi Vietnam-konferencián részt vevő VDK-küldöttség vezetője hétfőn délben visszaérkezett Párizsba. Megérkezésekor Le Bourget repülőterén tett nyilatkozatában hangsúlyozta: az amerikai kormányt a vietnami nép, az amerikai nép és az egész világközvélemény nyomása késztette a párizsi konferencia munkájának folytatására. Xuan Thuy ezután rámutatott : — A Nixon-kormány a háború fokozásával, a VDK területének bombázásával, a VDK kikötőinek blokádjával megsértette az 1968 októberé' ben létrejött megállapodást és újabb bűnöket követett el a VDK ellen. Nixon elnök a békéről beszél, de közben ragaszkodik a háború folytatásához és igyekszik eltorzítani az igazságot. Ez a magatartás nem mozdíthatja elő a tárgyalást. — Mi sohasem akartuk kikényszeríteni, hogy kommunista kormány alakuljon Dél-Vietnamban, mint ahogyan Nixon elnök állítja. De tiltakozunk minden olyan szándék ellen, hogy bármilyen formában amerikai gyámkodás alatt álló kormányt erőszakoljanak Bél- Vietnam népére. Mi azt akarjuk, hogy Dél-Vietnam független, békés, semleges és demokratikus ország legyen, hogy az Egyesült Államok gyorsan és teljesen vonjon vissza minden külföldi csapatot, beleértve a légi- és tengeri erőket is, és számolja fel támaszpontjait Dél- Vietnamban. Továbbra is úgy vétjük, hogy a D1FK hétpontos béketerve helyes alapot nyújt a vietnami probléma megoldására, de figyelmesen meg fogjuk vizsgálni az amerikai delegáció által esetleg előterjesztendő javaslatokat is. Ismét bombázták Hanoit A békéhez szokott ember az első Hanoiban töltött napokban akár gyárszirénáknak is vélheti a légiriadó jelzését. A VDK fővárosa ugyanis látszatra a megszokott életét éli. Az utcákon, különösen esténként, amikor némileg enyhül a forróság, biciklik százai cikáznak, csilingelnek. Mert Vietnamban a kerékpár a fő közlekedési eszköz. Az autók ütemes dudálással figyelmeztetik a nyüzsgő kerékpárosokat. Alighogy megszólalnak a légiveszélyt jelző szirénák, az utcák percek alatt kiürülnek, az emberek óvóhelyekre húzódnak. Óvóhely van a parkokban és tavak partján és az utcákon pedig mindenütt; a földbe süllyesztett betongyűrűk egyszemélyes óvóhelyek. S ezekben a napokban a vietnami emberek tudják, hogy az amerikai gépek nem katonai célpontokat támadnak meg, hanem a polgári lakosságot, gátakat, öntözőberendezéseket. Szombaton a déli órákban is súlyos támadás érte a fővárost. Ezen a napon semmisítette meg a légvédelem a háború kezdete óta a 300. támadó amerikai gépet Hanoi felett. A Phantomok ezen a napon többek között a hanoi dohánygyárat támadták. Találat érte a nagyüzem közelében lévő lakótelep egyik óvóhelyét is, ahol egy négygyermekes családanya tartózkodott a kicsinyeivel; két gyermeke meghalt, kettő súlyosan megsebesült. A légitámadás miatt négy órát késett az a repülőgép is, amellyel Hanoiba érkezett Jane Fonda.__a világhírű amerikai színésznő. Törött lábhal vállalkozott erre az útra — bal lába járógipszben van. A színésznő, aki Amerikában is többször fellépett Vietnam ügye mellett, az amerikai nép jobbik felének lelkiismeretét képviseli. Jane Fonda anya is; így át tudja érezni, mit jelent a vietnami asszonyoknak karjukon kisgyerekekkel bunkerben várni a légiriadó végét. Amint megtudtuk tőle, egy hetet szándékozik a VDK- ban tölteni. Vasárnap öt légiriadó zavarta meg a főváros csendjét. A bombák robbanását a városközpontban is lehetett hallani. A katonák és rendőrök az óvóhelyek mellett leakasztott fegyverrel kémlelték az eget. Vietnamban ma így töltik a munkaszüneti napot. Hanoi, 1972. július 10. Marafkó László Francia pártkonferenciák A Francia Kommunista Párt és a Francia Szocialista Párt országos pártkonferenciái vasárnap egyhangúlag jóváhagyták a két párt küldöttségei által kidolgozott közös kormányprogramot. A szocialista pártkonferencián ugyan bonyodalmak támadtak, de nem a kormányprogram kérdésében, amelyet a szocialista konferencia is egyhangúlag elfogadott, hanem a szocialista párt vezetőségének a baloldali radikálisok csoportjával kötött megállapodása miatt. A konferencián felszólalók egyébként azonban — Max Lejzune képviselő kivételével — hatarozottan a közös kormányprogram elfogadása mellett foglaltak állást. A konferencia határozata pedig hangsúlyozta: a két párt közötti megállapodás alapvetően módosította a francia politikai helyzetet, immár nem lehet kétértelmű „harmadik utas” jelszavakat nyilatkozni, a választás világos: a baloldal és a jobboldal között kell választani. A politikai . megfigyelők többsége is azt a tényt húzza alá, hogy a közös. kormány- program'most’történt végleges elfogadása tisztázza a belpolitikai frontokat Franciaországban. Kikapcsolja a Servan—Schreiber irányította úgynevezett reformed mozgalom által hirdetett „harmadik utas” politika vezetőségét és reális alternatívát nyújt a kormánytöbbség politikájával szemben. Georges Marchais zárószavaiban felszólította azokat a radikálisokat, akik baloldalinak érzik magukat, és valamennyi baloldali csoportot és szervezetet is, hogy a közös kormányprogram alapján csatlakozzanak a baloldali erők közös harcához, s hangsúlyozta: ebből az egység. frontból nem akarnak senkit sem kizárni, abban helyük van mindazoknak, akik őszintén győzelemre akarják segíteni a baloldal közös liír- mány program j át. Frühbauer Budapesten Erwin Frühbauer osztrák közlekedésügyi miniszter hétfőn megkezdte tárgyalásait a magyar—osztrák közlekedés- ügyi kapcsolatok fejlesztéséről. Délelőtt dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszterrel folytatott megbeszéléseket. Délután Erwin Frühbauer minisztert fogadta Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, majd Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke. Az osztrák vendéget a találkozóra elkísérte dr. Csanádi György miniszter, s ott volt dr. Friedrich Fröliöhstahl, Ausztria budapesti nagykövete is. A szívélyes hangú megbeszéléseken érintették a magyar—osztrák közlekedésügyi együttműködés több fontos kérdését, megvitatták a kapcsolatokban legidőszerűbb feladatokat és további lehetőségeket kerestek a két ország hatékonyabb közlekedési együttműködésére. Magyar vehetők üdvözlő távirata Mongólia nemzeti ünnepe alkalmából JUMZSAGIJN CEDENBAL elvtársnak, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Mongol Népköztársaság minisztertanácsa elnökének, SZONOMIN LUVSZAN elvtársnak, a Mongol Népköz^ társaság nagy népi hurálja elnöksége első elnökhelyettesének, Ulánbátor. Kedves elvtársak! Nemzeti ünnepükön, a mongol népi forradalom 51. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, kormánya és az egész magyar nép nevében szívélyes üdvözletünket küldjük önöknek és önökön keresztül a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának, a Mongol Népköz- társaság nagy népi hurálja elnökségének, a Mongol Népköztársaság minisztertanácsának, valamint a testvéri mongol népnek. A népi forradalom győzelme óta a dolgozó mongol nép — élcsapata, a Mongol Népi Forradalmi Párt vezetésével — kiemelkedő eredményeket ért el hazája társadalmának, gazdaságának és kultúrájának átformálásában, az új, szocialista Mongólia építésében. Az elmúlt időszak folyamán a Mongol Népköztársaság még erőteljesebben vett részt a szocialista országok sokoldalú együttműködésének fejlesztésére irányuló közös munkában, barátaival vállvetve folytatja antiimperia- lista harcát közös ügyünk sikeréért. Közös munkálkodásunk arra irányul, hogy a proletár nemzetköziség elvei alapján pártjaink és országaink együttműködése újabb eredményeket hozzon mindkét nép és a szocialista közösség javára. Hazájuk nemzeti ünnepén további sikereket kívánunk önöknek és a testvéri mongol népnek a Mongol Népi Forradalmi Párt XVI. kongresszusa határozatainak teljesítésében, a szocializmus építésében, népek közötti békéért és együttműködésért folytatott tevékenységükben. Budapest, 1972. július 11. KADAR JANOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, FOCK JENŐ, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. ★ ★ * Péter János külügyminiszter táviratban üdvözölte Lo- dongijn Rincsint, a Mongol Népköztársaság külügyminiszterét. Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter ugyancsak üdvözlő táviratot küldött Batin Dorzs hadseregtábornoknak, a Mongol Népköztársaság honvédelmi miniszterének. A Szak- szervezetek Országos Tanácsa az évforduló alkalmából a Mongol Szakszervezetek Központi Tanácsát, a KISZ Központi Bizottsága a Mongol Forradalmi Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságát köszöntötte táviratban. (MTI) Waldheim—Jarring Genf (MTI) Oltványi Ottó, az MTI tudósítója jelenti: Kurt Waldheim ENSZ-fő- titkár hétfőn Genfben találkozott Gunnar Jarring nagykövettel, a főtitkár közel-keleti megbízottjával. Átfogóan tárgyaltak a közel-keleti válság megoldására tett eddigi fáradozásokról és azokról az „új elemekről”, amelyeket a jövőben figyelembe vehetnek. Közel két Órán át tárgyalt Waldheim Jarringgal. Waldheim — közvetlenül Jarringgal folytatott megbeszélése után — két vezető leszerelési diplomatát fogadott: előbb Josept Martin amerikai nagykövetet, a leszerelési bizottság munkájában részt vevő amerikai küldöttség vezetőjét, majd ezt követően Alekszej Roscsin nagykövetet, a Szovjetunió fődelegátusát. Genfi megfigyelők szerint a két vezető diplomata a leszerelési bizottság munkájával összefüggő kérdésekről tárgyalt a világszervezet főtitkárával. Waldheim hétfő este utazott el Géniből. Július 17-én, a korábbi bejelentéseknek megfelelően, hivatalos minőségben Moszkvába utazik. Harmat Endre: (fyilkosséq (Dokumentumírás 16 részben) A pénz a börtönben is pénz 12. A kapcsolatok másik ága, hogy ha egy amerikai—olasz gengszter körül szorul a hurok. elrejti Dél-Olaszország és fordítva. Néhány hónappal ezelőtt sikerült az olasz rendőrségnek több esztendős bulldog szívósságú nyomozás után szenzációs leleplezéseket foganatosítania a két maffia kapcsolatairól. Több év szünet után ismét találkozunk Anastasia testőrsofőrjével, az 50 ezer dollár óvadék ellenében szabadlábra engedett Frank Coppolá- val. Kiderült, hová szökött és mi csinált. A szicíliai főváros egyik luxusszállójában, a Palma Hotelben szervezte az összeköttetést a Cosa Nostra és a délolasz szervezet között. Persze, betartotta a konspiráció törvényeit: ő maga nem lakott Palermó- ban, sőt Szicíliában sem. A Róma környéki Anzióban volt emeletes villaoalotája a „hosszú üzletemberi karrier után Amerikából visszatért honfitársnak.” Különös könyvsiker Az amerikai könyvpiacon néhány éve jelent meg egy 1180 oldalas munka, amely a legnagyobb példányszámban elkeli az úgynevezett bestsellerkönyvek listájának élére került. I'-ő’á* a 62 éves olasz származású Joseph Va- lachit harminckét gyilkosságban való részvétellel vádolta az ügyész. A vádak be is igazolódtak, és a fogoly soha többé nem hagyhatja el a District of Columbia börtönét. De ha elhagyhatná, valószínűleg akkor is maradna. Ez az egyetlen lehetősége ahhoz, hogy ne haljon meg azonnal. Fejére ugyanis már vallomása miatt is 100 ezer dollár vérdíjat tűzött ki a Cosa Nostra, ráadásul Va- lachi vaskos könyve, „Az igazi” csaknem teljes egészében az amerikai maffia hálózatát, viselt dolgait leplezi le a szerző saját gazdag tapasztalatai nyomán. A tömeggyilkos addig is gazdag emher volt, és sikeres műve nyilvánvalóan újabb dolláresőt jelent. Amerikában a pénz a börtönben is pénz. Joseph Valachi negyedik emeleti cellájában televízió van és hűtőszekrény, elektromos főzőlap és bárpult, gazdag italválasztékkal. Mindenütt dobozszámra áll a fogoly kedvenc cigarettája, a Camel. Most pedig vessünk egy pillantást arra, ki is a luxuscella lakója, és hogyan került oda? A dolog úgy kezdődött, hogy egy monstre kábítószerügy szálai elvezettek a Cosa Nostra néhány vezetőjéhez. Aggasztó lebukási hullám kezdődött a szervezet közkatonái körében. Robert Kennedy, akkori igazságügy-miniszter ezt a sikeres, 1962. évi lecsapást „frontáttörésnek” nevezte — mint később kiderült, kissé korán. 1962. június 22-én reggel 8 órakor az atlanti állami feevházban mosdáshoz készülődtek a rabok. Az egyik kollektív fürdőszobába beengedték az első csoportot. Az őrök hamarosan furcsa hangokra lettek figyelmesek: a rabok izgatottan kiáltoztak. A kör közepén teljesen szétvert fejű férfi feküdt. Az orvos másodpercek alatt megállapította a beállott halált. A gyilkos, társai és a saját bevallása szerint is egy 60 éves, de bikaerős, zömök férfi volt: Joseph Valachi, a kábítószerrel kapcsolatos lebukási hullám egyik áldozata. A halott „csodálatosképpen” szintén olasznak bizonyult, Joe di Pa- lermónak hívták. Valachi először megjátszotta az őrjöngőt, de a fegyház rutinos idegorvosa gyanút fogott: szimulálásnak tartotta az egészet. A fogoly kartotékjából ki is derült, hogy cinikus, végtelenül nyugodt, kötélidegzetű alkat, és a hirtelen idegösszeomlás sehogy sem illett bele ebbe a rendőri szakemberek által gondosan megalapozott képbe. Hosszas vallatás után Valachi végre mondott valami érdekeset. Közölte, hajlandó részletesebben is beszélni, de ehhez megfelelő helyre kell szállítar.iok őt. A rendőrök eleinte gúnyolódtak: talán a börtönt nem tartja eléggé biztonságosnak? Valachi határozott nemmel válaszolt, és ha nem is mondta ki, de érzékeltette, hogy van egy hatalom, amely a rendőrségnél sokkal nagyobb félelemmel tölti el őt. Elérte, hogy magasabb rangú tiszt hallgassa ki, és gz már — mind a gyilkos, mind az áldozat olasz nevéből — sejteni kezdte, hogy itt nagy fogásról lehet szó. A halál csókja A börtönbeli gyilkosság tét tesét — egyébként a fürdőszobában felejtett ólomcső darabbal ölte meg Di Palermót — egy katonai tábor kellős közepére vitték, és itt végre közölte tettének okát. Azért gyilkolt — mondotta —, mert néhány héttel azelőtt a Kansas állambeli Leavenworth börtönében egy látogató, név szerint Vito Genovese... megcsókolta őt. Hogy mi köze van ennek a csóknak az egészhez, azt a gyilkos csak újabb hosszas faggatás után, szemmel látható félelemmel volt hajlandó elárulni. A csók — vallotta Valachi — szicíliai jel, ami azt jelenti: „Áruló vagy, meg kell halnod!” így aztán, amikor a vádlott új börtönbe került, az atlantebelibe, ráadásul ott olasz szobatársat kapott, a mozaikok összeálltak: szent meggyőződése volt és maradt, hogy a maffia Joe di Palermói jelölte ki Genovese parancsának végrehajtására. Mikor a vallató tisztek csodálkozva megkérdezték tőle, mégis hogyan képzeli, hogy Genovese szabhatja neg a cellabeosztások rendjét, a kihallgatott gúnyos nevetésbe tört ki... Következik: Géppisztoly a hegedűtokban. iretET-MÄGVAROSS-ZAÖ * Xuan Thuy újra Párizsban
