Kelet-Magyarország, 1972. július (32. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-11 / 161. szám

5. oldal isn. mi» fr KOMMENTÁR Éjszaka, M ami Beach-ben Még kora délután van Flo­ridában, amikor ezeket a so­rokat hétfőn este nyomdába adjuk — amikor ott este lesz és elkezdődik a demok­rata párt konvenciója, ná­lunk már hajnalra jár. Nem tudhatjuk tehát, mit hoz az első este Miami Beach- ben? Megszületik-e a meg­lepetés — ma már nem is lenne olyan meglepetés — és McGovernt az első forduló­ban elnökjelöltté választ­ják? Vagy több napos ke­mény, kulisszák mögötti és a szónoki emelvényen is folyó küzdelemre kerül-e a sor, hogy eldöntsék: kit állítanak majd a demokraták elnök­jelöltnek, hogy november­ben megvívja a csatát a re­publikánus párti Nixonnal? Eddig két ellentétes irá­nyú mozgásra is sor került. Egyfelől: az eleinte — ame­rikai politikai kifejezéssel él­ve — radikális McGovern korábbi, pártján belül igen­csak baloldali állásaiból kis­sé a középre, azaz jobbfelé húzódott. Félt, hogy a túl­zott radikalizmussal idő előtt nemcsak magára hara­gítja a Wall streetet, az egész nagytőkét, de azok bu­kását is okozzák. Másfelöl a pártján belül középen álló Humphrey — McGovern fő versenytársa — éppen azért, hogy az esetleges ingadozó­kat elhódítsa a dél-dakotai szenátortól, valamivel bal- rább és ment egyes kijelen­téseiben. Ez azonban még nem je­lent patthelyzetet. Még min­dig McGovern a fő esélyes, ha csak a próbaválasztások eredményeit tekintjük, még abban az esetben is, hogy 151 kaliforniai küldött szavaza­taiért perlekedni kell. Azonban a politikai csa­ták az USA-ban nem pusz­tán a próbaválasztások alap­ján dőlnek el. A különböző tőkeérdekeltségek és azok „lobbvstái” — kijárói — a háttérben ugyan, de szívó­san dolgoznak és adott eset­ben teljesen megfordíthatják a helyzetet. Ugyanakkor nem a sze­mély kiválasztása a fő di­lemmája a demokrata párt­nak, inkább az: létezik-e egyáltalán olyan politikus ma az USA-ban, aki a siker esé­lyével veheti fel a harcot Nixon ellen? Ha úgy vélik, nem létezik, ezt nyíltan ugyan nem fogják bevallani, de titokban éppen ez kész­tetheti arra a döntésre a de­mokrata párt vezetőit, hogy McGovernt indítsák. Mert vélhetik, ha úgyis Nixon győz, ám vérezzen el vele szemben a jelöltek közül a baloldalibb. Legalább rá le­het majd kenni mindent és ürügyet lehet találni arra, hogy a párt továbbra Is, még szilárdabban, a nagy­tőke érdekeltségeit képvi­selje. Xuan Thuy, a párizsi Vietnam-konferencián részt vevő VDK-küldöttség veze­tője hétfőn délben visszaér­kezett Párizsba. Megérkezé­sekor Le Bourget repülőterén tett nyilatkozatában hangsú­lyozta: az amerikai kor­mányt a vietnami nép, az amerikai nép és az egész vi­lágközvélemény nyomása késztette a párizsi konferen­cia munkájának folytatására. Xuan Thuy ezután rámu­tatott : — A Nixon-kormány a há­ború fokozásával, a VDK te­rületének bombázásával, a VDK kikötőinek blokádjával megsértette az 1968 októberé' ben létrejött megállapodást és újabb bűnöket követett el a VDK ellen. Nixon elnök a békéről beszél, de közben ra­gaszkodik a háború folytatá­sához és igyekszik eltorzítani az igazságot. Ez a magatar­tás nem mozdíthatja elő a tárgyalást. — Mi sohasem akartuk ki­kényszeríteni, hogy kommu­nista kormány alakuljon Dél-Vietnamban, mint aho­gyan Nixon elnök állítja. De tiltakozunk minden olyan szándék ellen, hogy bármi­lyen formában amerikai gyámkodás alatt álló kor­mányt erőszakoljanak Bél- Vietnam népére. Mi azt akarjuk, hogy Dél-Vietnam független, békés, semleges és demokratikus ország le­gyen, hogy az Egyesült Álla­mok gyorsan és teljesen von­jon vissza minden külföldi csapatot, beleértve a légi- és tengeri erőket is, és számol­ja fel támaszpontjait Dél- Vietnamban. Továbbra is úgy vétjük, hogy a D1FK hét­pontos béketerve helyes ala­pot nyújt a vietnami problé­ma megoldására, de figyel­mesen meg fogjuk vizsgálni az amerikai delegáció által esetleg előterjesztendő javas­latokat is. Ismét bombázták Hanoit A békéhez szokott ember az első Hanoiban töltött na­pokban akár gyárszirénáknak is vélheti a légiriadó jelzését. A VDK fővárosa ugyanis lát­szatra a megszokott életét éli. Az utcákon, különösen es­ténként, amikor némileg eny­hül a forróság, biciklik százai cikáznak, csilingelnek. Mert Vietnamban a kerékpár a fő közlekedési eszköz. Az autók ütemes dudálással figyelmez­tetik a nyüzsgő kerékpároso­kat. Alighogy megszólalnak a légiveszélyt jelző szirénák, az utcák percek alatt kiürülnek, az emberek óvóhelyekre hú­zódnak. Óvóhely van a par­kokban és tavak partján és az utcákon pedig mindenütt; a földbe süllyesztett beton­gyűrűk egyszemélyes óvóhe­lyek. S ezekben a napokban a vietnami emberek tudják, hogy az amerikai gépek nem katonai célpontokat támad­nak meg, hanem a polgári lakosságot, gátakat, öntözőbe­rendezéseket. Szombaton a déli órákban is súlyos támadás érte a fő­várost. Ezen a napon semmi­sítette meg a légvédelem a háború kezdete óta a 300. tá­madó amerikai gépet Hanoi felett. A Phantomok ezen a napon többek között a hanoi do­hánygyárat támadták. Találat érte a nagyüzem közelében lévő lakótelep egyik óvóhe­lyét is, ahol egy négygyer­mekes családanya tartózko­dott a kicsinyeivel; két gyer­meke meghalt, kettő súlyosan megsebesült. A légitámadás miatt négy órát késett az a repülőgép is, amellyel Ha­noiba érkezett Jane Fonda.__a világhírű amerikai színésznő. Törött lábhal vállalkozott erre az útra — bal lába járó­gipszben van. A színésznő, aki Amerikában is többször fellépett Vietnam ügye mel­lett, az amerikai nép jobbik felének lelkiismeretét képvi­seli. Jane Fonda anya is; így át tudja érezni, mit jelent a vietnami asszonyoknak kar­jukon kisgyerekekkel bun­kerben várni a légiriadó vé­gét. Amint megtudtuk tőle, egy hetet szándékozik a VDK- ban tölteni. Vasárnap öt légiriadó za­varta meg a főváros csendjét. A bombák robbanását a vá­rosközpontban is lehetett hal­lani. A katonák és rendőrök az óvóhelyek mellett leakasz­tott fegyverrel kémlelték az eget. Vietnamban ma így töltik a munkaszüneti napot. Hanoi, 1972. július 10. Marafkó László Francia pártkonferenciák A Francia Kommunista Párt és a Francia Szocialista Párt országos pártkonferen­ciái vasárnap egyhangúlag jóváhagyták a két párt kül­döttségei által kidolgozott kö­zös kormányprogramot. A szocialista pártkonferencián ugyan bonyodalmak támad­tak, de nem a kormányprog­ram kérdésében, amelyet a szocialista konferencia is egyhangúlag elfogadott, ha­nem a szocialista párt vezető­ségének a baloldali radikáli­sok csoportjával kötött meg­állapodása miatt. A konferencián felszólalók egyébként azonban — Max Lejzune képviselő kivételé­vel — hatarozottan a közös kormányprogram elfogadása mellett foglaltak állást. A konferencia határozata pedig hangsúlyozta: a két párt kö­zötti megállapodás alapvető­en módosította a francia po­litikai helyzetet, immár nem lehet kétértelmű „harmadik utas” jelszavakat nyilatkozni, a választás világos: a baloldal és a jobboldal között kell választani. A politikai . megfigyelők többsége is azt a tényt húzza alá, hogy a közös. kormány- program'most’történt végle­ges elfogadása tisztázza a belpolitikai frontokat Fran­ciaországban. Kikapcsolja a Servan—Schreiber irányította úgynevezett reformed moz­galom által hirdetett „har­madik utas” politika vezető­ségét és reális alternatívát nyújt a kormánytöbbség po­litikájával szemben. Georges Marchais zárósza­vaiban felszólította azokat a radikálisokat, akik baloldali­nak érzik magukat, és vala­mennyi baloldali csoportot és szervezetet is, hogy a közös kormányprogram alapján csatlakozzanak a baloldali erők közös harcához, s hang­súlyozta: ebből az egység­. frontból nem akarnak senkit sem kizárni, abban helyük van mindazoknak, akik őszintén győzelemre akarják segíteni a baloldal közös liír- mány program j át. Frühbauer Budapesten Erwin Frühbauer osztrák közlekedésügyi miniszter hét­főn megkezdte tárgyalásait a magyar—osztrák közlekedés- ügyi kapcsolatok fejlesztésé­ről. Délelőtt dr. Csanádi György közlekedés- és posta­ügyi miniszterrel folytatott megbeszéléseket. Délután Erwin Frühbauer minisztert fogadta Fehér Lajos, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, majd Kisházi Ödön, az El­nöki Tanács helyettes elnöke. Az osztrák vendéget a talál­kozóra elkísérte dr. Csanádi György miniszter, s ott volt dr. Friedrich Fröliöhstahl, Ausztria budapesti nagykö­vete is. A szívélyes hangú megbe­széléseken érintették a ma­gyar—osztrák közlekedésügyi együttműködés több fontos kérdését, megvitatták a kap­csolatokban legidőszerűbb feladatokat és további lehető­ségeket kerestek a két or­szág hatékonyabb közlekedési együttműködésére. Magyar vehetők üdvözlő távirata Mongólia nemzeti ünnepe alkalmából JUMZSAGIJN CEDENBAL elvtársnak, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Mon­gol Népköztársaság minisztertanácsa elnökének, SZONOMIN LUVSZAN elvtársnak, a Mongol Népköz^ társaság nagy népi hurálja elnöksége első elnökhelyettesének, Ulánbátor. Kedves elvtársak! Nemzeti ünnepükön, a mongol népi forradalom 51. év­fordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, kormánya és az egész magyar nép nevében szívélyes üdvözle­tünket küldjük önöknek és önökön keresztül a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának, a Mongol Népköz- társaság nagy népi hurálja elnökségének, a Mongol Népköz­társaság minisztertanácsának, valamint a testvéri mongol népnek. A népi forradalom győzelme óta a dolgozó mongol nép — élcsapata, a Mongol Népi Forradalmi Párt vezetésével — kiemelkedő eredményeket ért el hazája társadalmának, gaz­daságának és kultúrájának átformálásában, az új, szocialista Mongólia építésében. Az elmúlt időszak folyamán a Mongol Népköztársaság még erőteljesebben vett részt a szocialista or­szágok sokoldalú együttműködésének fejlesztésére irányuló közös munkában, barátaival vállvetve folytatja antiimperia- lista harcát közös ügyünk sikeréért. Közös munkálkodásunk arra irányul, hogy a proletár nemzetköziség elvei alapján pártjaink és országaink együtt­működése újabb eredményeket hozzon mindkét nép és a szocialista közösség javára. Hazájuk nemzeti ünnepén további sikereket kívánunk önöknek és a testvéri mongol népnek a Mongol Népi Forra­dalmi Párt XVI. kongresszusa határozatainak teljesítésében, a szocializmus építésében, népek közötti békéért és együttműkö­désért folytatott tevékenységükben. Budapest, 1972. július 11. KADAR JANOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, FOCK JENŐ, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. ★ ★ * Péter János külügyminisz­ter táviratban üdvözölte Lo- dongijn Rincsint, a Mongol Népköztársaság külügymi­niszterét. Czinege Lajos ve­zérezredes, honvédelmi mi­niszter ugyancsak üdvözlő táviratot küldött Batin Dorzs hadseregtábornoknak, a Mon­gol Népköztársaság honvé­delmi miniszterének. A Szak- szervezetek Országos Taná­csa az évforduló alkalmából a Mongol Szakszervezetek Központi Tanácsát, a KISZ Központi Bizottsága a Mon­gol Forradalmi Ifjúsági Szö­vetség Központi Bizottságát köszöntötte táviratban. (MTI) Waldheim—Jarring Genf (MTI) Oltványi Ottó, az MTI tu­dósítója jelenti: Kurt Waldheim ENSZ-fő- titkár hétfőn Genfben talál­kozott Gunnar Jarring nagy­követtel, a főtitkár közel-ke­leti megbízottjával. Átfogóan tárgyaltak a kö­zel-keleti válság megoldására tett eddigi fáradozásokról és azokról az „új elemekről”, amelyeket a jövőben figye­lembe vehetnek. Közel két Órán át tárgyalt Waldheim Jarringgal. Waldheim — közvetlenül Jarringgal folytatott megbe­szélése után — két vezető le­szerelési diplomatát fogadott: előbb Josept Martin ameri­kai nagykövetet, a leszerelési bizottság munkájában részt vevő amerikai küldöttség ve­zetőjét, majd ezt követően Alekszej Roscsin nagykövetet, a Szovjetunió fődelegátusát. Genfi megfigyelők szerint a két vezető diplomata a le­szerelési bizottság munká­jával összefüggő kérdésekről tárgyalt a világszervezet fő­titkárával. Waldheim hétfő este utazott el Géniből. Július 17-én, a korábbi bejelentéseknek meg­felelően, hivatalos minőség­ben Moszkvába utazik. Harmat Endre: (fyilkosséq (Dokumentumírás 16 részben) A pénz a börtönben is pénz 12. A kapcsolatok másik ága, hogy ha egy amerikai—olasz gengszter körül szorul a hu­rok. elrejti Dél-Olaszország és fordítva. Néhány hónap­pal ezelőtt sikerült az olasz rendőrségnek több esztendős bulldog szívósságú nyomo­zás után szenzációs leleplezé­seket foganatosítania a két maffia kapcsolatairól. Több év szünet után ismét találkozunk Anastasia testőr­sofőrjével, az 50 ezer dollár óvadék ellenében szabadláb­ra engedett Frank Coppolá- val. Kiderült, hová szökött és mi csinált. A szicíliai főváros egyik luxusszállójában, a Palma Hotelben szervezte az összeköttetést a Cosa Nostra és a délolasz szervezet kö­zött. Persze, betartotta a konspiráció törvényeit: ő maga nem lakott Palermó- ban, sőt Szicíliában sem. A Róma környéki Anzióban volt emeletes villaoalotája a „hosszú üzletemberi karrier után Amerikából visszatért honfitársnak.” Különös könyvsiker Az amerikai könyvpiacon néhány éve jelent meg egy 1180 oldalas munka, amely a legnagyobb példányszámban elkeli az úgynevezett best­sellerkönyvek listájának élére került. I'-ő’á* a 62 éves olasz származású Joseph Va- lachit harminckét gyilkos­ságban való részvétellel vá­dolta az ügyész. A vádak be is igazolódtak, és a fogoly so­ha többé nem hagyhatja el a District of Columbia börtö­nét. De ha elhagyhatná, való­színűleg akkor is maradna. Ez az egyetlen lehetősége ah­hoz, hogy ne haljon meg azonnal. Fejére ugyanis már vallomása miatt is 100 ezer dollár vérdíjat tűzött ki a Cosa Nostra, ráadásul Va- lachi vaskos könyve, „Az igazi” csaknem teljes egészé­ben az amerikai maffia há­lózatát, viselt dolgait leplezi le a szerző saját gazdag ta­pasztalatai nyomán. A tömeggyilkos addig is gazdag emher volt, és sikeres műve nyilvánvalóan újabb dolláresőt jelent. Amerikában a pénz a börtönben is pénz. Joseph Valachi negyedik emeleti cellájában televízió van és hűtőszekrény, elektro­mos főzőlap és bárpult, gaz­dag italválasztékkal. Minde­nütt dobozszámra áll a fogoly kedvenc cigarettája, a Camel. Most pedig vessünk egy pillantást arra, ki is a luxus­cella lakója, és hogyan került oda? A dolog úgy kezdődött, hogy egy monstre kábítószer­ügy szálai elvezettek a Cosa Nostra néhány vezetőjéhez. Aggasztó lebukási hullám kezdődött a szervezet közka­tonái körében. Robert Ken­nedy, akkori igazságügy-mi­niszter ezt a sikeres, 1962. évi lecsapást „frontáttörésnek” nevezte — mint később kide­rült, kissé korán. 1962. június 22-én reggel 8 órakor az atlanti állami feevházban mosdáshoz készülődtek a ra­bok. Az egyik kollektív für­dőszobába beengedték az el­ső csoportot. Az őrök hama­rosan furcsa hangokra lettek figyelmesek: a rabok izgatot­tan kiáltoztak. A kör köze­pén teljesen szétvert fejű férfi feküdt. Az orvos má­sodpercek alatt megállapítot­ta a beállott halált. A gyil­kos, társai és a saját beval­lása szerint is egy 60 éves, de bikaerős, zömök férfi volt: Joseph Valachi, a kábítószer­rel kapcsolatos lebukási hul­lám egyik áldozata. A halott „csodálatosképpen” szintén olasznak bizonyult, Joe di Pa- lermónak hívták. Valachi elő­ször megjátszotta az őrjöngőt, de a fegyház rutinos idegor­vosa gyanút fogott: szimulá­lásnak tartotta az egészet. A fogoly kartotékjából ki is de­rült, hogy cinikus, végtelenül nyugodt, kötélidegzetű alkat, és a hirtelen idegösszeomlás sehogy sem illett bele ebbe a rendőri szakemberek által gondosan megalapozott képbe. Hosszas vallatás után Va­lachi végre mondott valami érdekeset. Közölte, hajlandó részletesebben is beszélni, de ehhez megfelelő helyre kell szállítar.iok őt. A rendőrök eleinte gúnyolódtak: talán a börtönt nem tartja eléggé biztonságosnak? Valachi ha­tározott nemmel válaszolt, és ha nem is mondta ki, de ér­zékeltette, hogy van egy ha­talom, amely a rendőrségnél sokkal nagyobb félelemmel tölti el őt. Elérte, hogy ma­gasabb rangú tiszt hallgassa ki, és gz már — mind a gyil­kos, mind az áldozat olasz nevéből — sejteni kezdte, hogy itt nagy fogásról lehet szó. A halál csókja A börtönbeli gyilkosság tét tesét — egyébként a fürdő­szobában felejtett ólomcső darabbal ölte meg Di Paler­mót — egy katonai tábor kel­lős közepére vitték, és itt végre közölte tettének okát. Azért gyilkolt — mondotta —, mert néhány héttel az­előtt a Kansas állambeli Leavenworth börtönében egy látogató, név szerint Vito Genovese... megcsókolta őt. Hogy mi köze van ennek a csóknak az egészhez, azt a gyilkos csak újabb hosszas faggatás után, szemmel lát­ható félelemmel volt hajlan­dó elárulni. A csók — vallot­ta Valachi — szicíliai jel, ami azt jelenti: „Áruló vagy, meg kell halnod!” így aztán, ami­kor a vádlott új börtönbe került, az atlantebelibe, rá­adásul ott olasz szobatársat kapott, a mozaikok összeáll­tak: szent meggyőződése volt és maradt, hogy a maffia Joe di Palermói jelölte ki Geno­vese parancsának végrehajtá­sára. Mikor a vallató tisztek csodálkozva megkérdezték tőle, mégis hogyan képzeli, hogy Genovese szabhatja neg a cellabeosztások rendjét, a kihallgatott gúnyos nevetésbe tört ki... Következik: Géppisztoly a hegedűtokban. iretET-MÄGVAROSS-ZAÖ * Xuan Thuy újra Párizsban

Next

/
Thumbnails
Contents