Kelet-Magyarország, 1972. július (32. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-09 / 160. szám
i oldal RELET-MäGYARORSZAG W72. Július §. HÉTFŐ: KEDD: Indiai—pakisztáni megállapodás a szimlai találkozón, — Fock Jenő megkezdi mongó- liai látogatását. A KNDK és Dél-Korea közös nyilatkozata. — Gromiko körútja a Benelux államokban. SZERDA: Waldheim ENSZ-főtitkár fogadja az NDK külügyminiszterét. — Uj kormányfő Franciaországban és Japánban. CSÜTÖRTÖK: Castro hazaérkezik Havannába. — Kuba és Peru felújítja diplomáciai kapcsolatait. — A szíriai elnök Moszkvában. PÉNTEK: Kormány-átalakítás a Német Szövetségi Köztársaságban. — Budapest vendégei Chnoupek csehszlovák, majd Rogers amerikai külügyminiszter. SZOMBAT: Heves harcok Hűé és Quang Tri körzetében. — Kádár János Pozsonyban. Ha nyári szabadsága alatt valaki netán elhatározta volna, hogy egy hétig nem böngészi át az újságokat, most van mit pótolnia. Mindenekelőtt új neveket tanulhat: az elmúlt napokban teljes vagy részleges kormány-átalakítás történt a világ több fontos országában. Franciaországban a meglepetés erejével hatott, hogy Pompidou elnök menesztette miniszterelnökét, Chaban Delmast és a hagyományos ^gaulleista fel£ő"gásáról isméit *JÜerre Messmer alakította meg az új kabinetet, a nyolc- kilenc hónap múlva esedékes választások jegyében. Japánban jó ideje tudott volt Sza- to leköszönése, utódja azonban nem a kiszemelt trónörökös”, Fukuda külügyminiszter, hanem az ügyesen taktikázó Tanaka lett. Bonnban a lemondott Schiller helyét Hellmuth Schmidt vette át, a gazdaságpolitika legfőbb közvetlen irányítójaként Olaszországban pedig megkezdődött a meglehetősen hűvösen fogadott Andreotti-kormány parlamenti bemutatkozása. A nevek újak, vagy pontosabban fogalmazva: újak jelenlegi magas- tisztségeikben, a problémák, gondok maradtak a régiek. A látszólag teljesen különböző, s egymástól független fejleményeknek indítékai megegyeznek: valamennyi esetben kényszerű személycserék történtek. Jogos tehát a kérdés: vajon elegendőek lesznek-e az új nevek, amikor a helyzet politikai megújulást kívánna. Amennyiben ez nem következik be. nyilván az új kormányzógarnitúrát is a gyors erkölcsi kopás veszélye fenyegeti. Tegyük még hoz2á, hogy különösen Franciaországban és Japánban világos alternatíva is kibontakozott. Biztatóan alakul a baloldali erők egysége. Uj jelenségekről is szólhatunk az eltelt hét kapcsán, elsősorban az ázsiai kontinensen. Az ingadozó és váltakozó- „hangulathőmérő” végül is megállapodott Szimlában. India és Pakisztán vezetőinek csúcstalálkozója beváltotta a reményeket. Mindkét részről hangsúlyozták természetesen, hogy egy hosszú útnak csupán kezdeti lépései történtek meg, de ez az elindulás is enyhülést hozott a szubkon- tinensen. Hasonló jellegű a Koreai Néni Demokratikus Köztársaság és Dél-Korea közös nyilatkozata, ami a két országrész párbeszédének megkezdésére utalt. Változatlanul súlyos nehézségeket kell majd legyőzni, de a feszültség érezhetően mérséklődött a koreai félszigeten. .Ázsia egyik viharsarki’ n. (A meglepetésben gazdag hétnek alighanem ez volt a legváratlanabb bejelentése: csaknem két hónapon keresztül a titkos diplomácia eszközeivel folyt a tapogatózás és kapcsolatfelvétel Phenjan és Szöul között). Mindez ismét ráirányíthatja a figyelmet arra a többször elhangzott szovjet javaslatra, amely felvetette egy ázsiai' biztonsági rendszer kialakításának szükségességét és lehetőségeit. Nehéz azonban békét és biztonságot teremteni a föld legnagyobb kiterjedésű kontinensén, ha az indokínai térségben továbbra is lángol a háború tüze. A VDK külügyminisztériuma külön nyilatkozatban tiltakozott az amerikai légi hadviselés fokozása ellen — 1968 óta ezekben a napokban érték a legsúlyosabb bombatámadások Vietnam földjét. A jövő héten ugyan végre folytatódhatnak a párizsi tárgyalások, csütörtökön éppen a százötvenedik összejövetelre kerül sor, a robbanások zaja azonban nem hangzik biztató nyitányként. A világpolitikában folytatódik az ellentétes előjelű irányzatok érvényesülése: Vietnam, Laosz, Kambodzsa neve a veszélyes válsággócok fennállását ielzi. Saját földrészünkön, Európában új és új erőfeszítések történnek a kontinens ügyeinek előbbrevitelére. Gromiko szovjet külügyminiszter Belgiumban, Hollandiában és Luxemburgban tesz körutat, s említést érdemel, hogy az ENSZ-főtitkár most találkozott először az NDK külügyminiszterével. A szovjet diplomácia sokirányúságát mutatja ugyanakkor, hogy a héten fejeződött be Castro látogatása, majd újabb magas rangú vendéget fogadtak Moszkvában, Asszad szíriai elnök személyében. S már érkeznek az utazási hírek: holnap kormányfői szinten nyílik meg a szovjet fővárosban a KGST soron lévő tanácsülése. E nagyfokú diplomáciai élénkségből, a maga eszközeihez mérten, hazánk is kiveszi részét. Fidel Castro és Indira Gandhi kiemelkedő fontosságú látogatásai után sem következett be nyári szünet. Pénteken Kádár János Pozsonyba utazott, hogy ott a CSKP vezetőivel találkozzék. Előzőleg Chnoupek csehszlovák külügyminiszter tárgyalt fővárosunkban, majd csütörtökön és pénteken Rogers amerikai külügyminiszter látogatott Budapestre. Első ízben járt ilyen magas beosztású amerikai személyiség hazánkban, s a jól ismert nézetkülönbségek fenntartása mellett több kétoldalú megállapodás került aláírásra. A külügyminiszteri találkozókon jó alkalom kínálkozott az európai biztonság problémáinak megvitatására, egymás álláspontjának behatóbb megismerésére is. S ezzel kapcsolatosan érdemes utalni a közelmúlt több eseményére, amikor a Német Demokratikus Köztársaságból, Svájcból, Lengyelországból, az NSZK-bóí érkeztek külügyminiszter-helyettesek, felelős diplomaták Budapestre, konzultáció céljából. A forgalom nem egyirányú: magyar diplomáciai megbízottak viszont Észak- és Nyugat-Európa több fővárosában folytattak megbeszéléseket. A magyar külpolitikai aktivitásról szóló hírek egy része mégsem a kontinensről, hanem Ulánbátorból érkeztek a héíen> Miniszterelnökünknek, Fock Jenőnek baráti látogatása Mongóliában, joggal beletartozik azoknak a rendszeres magas szintű utazásoknak sorába, amelyeknek célja a szocialista országok egységének, s ezen belül a bilaterális kapcsolatoknak további erősítése és elmélyítése. Réti Ervin Közös közlemény (Folytatás az 1. oldalról) tós béke megteremtéséhez vezető úton nem csupán a Hindosztáni-félszigeten, hanem egész Ázsia vonatkozásában is. A Mongol Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság ismételten kinyilvánította, hogy teljes mértékben támogatja a koreai nénnek hazája külföldi beavatkozás nélküli, demokratikus giapuii való egyesítéséért és a külföldi csapatok Korea déli részéből történő kivonásáért folytatott igazságos harcát. A felek kifejezték internacionalista szolidaritásukat a hős kubai néppel, amely forrn.lrni VÍVP"»^n^vác*.-nirrj ozi az imperialista kísérletekkel szemben és sikeresen építi országában az új életet. A két fái támogatja a kollektív biztonsági rendszer létrehozásának tervét Ázsiában. Szükségesnek vélik a baráti kapcsolatok és a gyümölcsöző együttműködés fejlesztését és erősítését e térség országai között. A mongol fél teljes egészében támogatja a Szovjetuniónak, a Magyar Népköztársaságnak és a Varsói Szerződés többi tagországának közös erőfeszítéseit, amelyek Európában a politikai helyzet javítását célozzák. A felek fellépnek az európai biztonsági és együttműködési tanácskozás összehívása érdekében. A Mongol Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság üdvözli a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság közötti szerződések, valamint a Nyugat-Ber- linről szóló négyhatalmi megállapodás életbelépését, amelyekben megerősítést nyer az Európában létrejött területi és politikai realitások elismerése. A felek jelentősnek * ítélik a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi I$ó?tár£aság, köz-ötj' foil ARCOK QUANG TRIBEN. Dél-Vietnam két legészakibb tartományában — Quang Triben és Thua Thienben — ismét heves fegyveres összecsapások voltak. A Quang Tri tartomány visszafoglalására in dúlt saigoni hadtest alakulatait a felszabadító erők feltartóztatták. Képünkön: Védelembe vonuló dél-vietnami harckocsik az északi frontszakaszon. (Kelet-Magyarország felefotó) lyó tárgyalásokat és fellépnek a két német állam ENSZ-be történő egyidejű felvételéért. Mindkét fél hangsúlyozza a közelmúltban megtartott magas szintű szovjet—amerikai tárgyalások jelentőségét. Ugv vélik, hogy azok eredményei fontos lépést jelentenek a nemzetközi feszültség feloldásának, a kölcsönös megértés, bizalom és a népek közötti együttműködés erősítésének útján. A moszkvai tárgyalások eredményei: a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése elve érvényesülésé« nek, a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusán kidolgozott szovjet békeprogram hatékonyságának és realitásának újabb bizonyítékát jelentik és teljes egészében megfelelnek valamennyi nép tartós érdekeinek, az egész világ békéjének és biztonságának. Mindkét fél kifejezte szolidaritását Ázsia, Afrika és Latin-Amerika népeivel, amelyek a nemzetközi imperializmus erőinek álnok kísérleteivel szemben igazságos harcot folytatnak a szabadságért, a nemzeti önállóságért, a társadalmi haladásért, országaik politikai és gazdasági függetlenségének ' kivívásáért és megerősítéséért. A Mongol Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság kinyilvánította készségét, hogy további erőfeszítéseket tesz az általános és teljes leszerelésért, beleértve az atomfegyverek betiltását, ami a béke védelmének és a biztonság létrehozásának fontos feltételét jelenti az egész világon. Ezzel kapcsolatban teljes mértékben támogatják a Szovjetunió kezdeményezésére az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének XXVI. ülésszakán elfogadott, az általános leszerelési világkonferenciára vonatkozó határozatot. A két fél megelégedéssé! , állapította ‘ ráég, hogy Fock Jenőnek, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága tagjának, a Magyar Nép- köztársaság Minisztertanácsa elnökének a Mongol Nép- köztársaságban tett látogatása hozzájárult a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Mongol Népi Forradalmi Párt, valamint a két szocialista ország barátságának és testvéri együttműködésének további erősítéséhez, a népek közötti megértéshez, a béke és a biztonság ügyéhez. Fock Jenő a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Magyar Nép- köztársaság Minisztertanácsa nevében a Magyar Népköz- társaságban teendő hivatalos, baráti látogatásra hívta meg Jumzsagijn Cedenbalt, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága első titkárát, a Mongol Népköztársaság minisztertanácsa elnökét, aki a meghívást köszönettel elfogadta. (MTI) Harmat Endre: gyilkosság Kf. (Dokumentumírás 16 részben) Egy „tisztes üzletember“ íi, Santello Genovese irodájában dolgozott annak idején, a hírhedt „családfő” ugyanis vezértársaihoz hasonló „tisztes üzletember”, egy csomagolóvállalat tulajdonosa volt Johnny egyszer szeretett volna szabad szombatot kérni a főnökétől, és úgy gondolta éjszaka is bent marad, hogv előre elvégezhesse a szombatra eső munkát. Szobája s folyosó egyik végén volt, csak kis íróasztali lámpája égett őt kívülről nem láthatták Egyszer csak a kanyargó folyosó túlsó végéről kongó lépteket és egyéb. gyanús eredetű hangokat hallott az éjszakai csendben. Azt hitte banditák járnak ott (tulajdonképpen igaza is volt), ezért lábujjhegyen a zaj irányába lopakodott. A főnök szobájában váratlan látvány tárult a szeme elé. Genovese két „munkatársa” közreműködésével egy ismeretlen, véresre vert férfit faggatott. Néhány nap múlva Santello hamuszürke arccal fedezte fel az újságokban az éjszakai vendég fényképét, azzal az aláírással, hogy az illető — dúsgazdag üzletember — nyomtalanul eltűnt, ö már régebbi amerikai volt, mint Schuster, nem mert jelentést tenni. Amikor azonban később meghallotta, hogy Genovese külföldre szökött, és — ahogy mondták neki az olasz rendőrség emel vádat ellene, felbátorodott és jelentkezett. Ahogy közelgett a visszahozott Genovese tárgyalása. az FBI tanult a múltból, és állandóan figyeltette Santellót. Az eredmény tragikomikus volt: Santellót őrangyalával együtt lőtték szitává. Vito visszaüt Genovese tehát újra szabad volt, és gőzerővel bekapcsolódhatott a maffia életébe. Costello azonban már „bedolgozta” magát az átvett manhattani „családba”, és esze ágába sem volt maga fölé engedni a visszatértet. Ez még Anastasia tündöklésekor történt. Ha akkoriban ilyen problémája akadt az embernek, „Albert bácsihoz”, a Gyilkosság Részvénytársaság sokszor kipróbált vezetőjéhez fordult. Nem sokkal később Vito Genovese kocsiját géppisztolysorozat érte, a tulajdonos azonban vállsebe- süléssel megúszta a veszélyes kalandot. Ekkor határozta el, hogy ahogy teheti, visszaüt. Mint a Perk Sheraton Hitelben történtek bizonyítják döntését tett követte. A maffiában nagy vihart váltott ki Anastasia halála. A felzúdulás és a bizonytalanság olyan nagy volt, hogy a híres A1 Capone-féle C-betűs jutalomosztogatás óta először hívták össze a Cosa Nostra főnöki gyülekezetét, a félelmetes nagytanácsot. A New York állambeli Appalachinbe testőreik és helyetteseik, az úgynevezett hadnagyok kíséretében egymás után érkeztek meg a „családfők”. Köztük egy még mindig család nélküli is, Vito Genovese. A vezérek akkor már tudták, vagy legalábbis sejtették az Anas- tasia-gyilkosság hátterét, és a dolog határozottan jót tett Genovese tekintélyének. Az appalachini döntés a maga nemében politikai mestermunka: „elvileg” éles szavakkal elítélik a szervezeten belüli véres torzsalkodást, ugyanakkor az egyik megüresedett New York-i család vezetését — Vito Genovesere bízzák. A maffia parancsára... Talán mondanunk sem kell, hogy a szicíliai maffia és a Cosa Nostra között az élet minden területén, kiterjedő gyümölcsöző kapcsolat áll fenn. Hazánkban is bemutatták a „Maffia parancsára” című filmet, amely iga,z történet nyomán készült, és reflektorfénnyel világítja meg *z óceánon átívelő kapcsolatok egyik oldalát. A történet dióhéjban a következő: egy északolasz gyár igazgatója magához hívja egyik szicíliai származású, szülőfalujába hazakészülő művezetőjét. Megkéri, adjon át egy levelet és egy kis csomagot „régi kedves barátjának”, Don Felicinek. A művezető el van ragadtatva. Hogyne, hiszen kettős megtiszteltetés érte. Egyrészt az igazgató bízta rá a levelet és a csomagot, másrészt, a címzett szülőfaluja nagy hatalmú földbirtokosa, akivel mindaddig, amíg el nem került Szicíliából, legföljebb olyan kapcsolatban állt, hogy — rendszerint vi- szonzatlanul — messziről előre köszönt neki. Hazaérve, nem hitt az érzékszerveinek, milyen nyájasan fogadja Don Felice és milyen gazdagon megvendégelj. Az meg már mindennek a teteje, hogy a földesúr hajnali vadászatra hívja meg. Emberünk a vállára kapta a puskát és fütyürészve indult a találkozóhelyre a néptelen, hajnali utcán. Ott Don Felice közölte vele, reméli, okosan viselkedik majd, ellenkező esetben kellemetlen következményekkel kellene számolnia. A művezető először egy bútorszállító teherautóban, majd — beszögezett ládában — egy repülőgépben találta magát. Mintegy hétórai repülés után egy kis repülőtéren jól öltözött urak segítették ki a ládából, és egy gyönyörű luxuslakásba vitték. Tejbe-vajba fürösz- tötték, majd megmutattak neki egy rövidfilmet. A filmen vaskos férfiú látható, arcát többször is megnézették a messziről jöttél. — Hát ezt kell megölnöd — mondták neki tárgyilagosan. A fiatalember minden izében remegve végrehajtotta a parancsot. Aztán minden megismétlődött — visszafelé. Otthon Don Felice elégedetten köszöntötte, és megígérte, „gondot visel a családjára”. Felesége pedig büszkén és boldogan megkérdezte tőle, kellemes volt-e Don Felice társaságában a megtisztelő vadászat. így végződött a film — és sok igaz történet. Következik: A pénz a börtönben is pénz.
