Kelet-Magyarország, 1972. július (32. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-09 / 160. szám

1972 iúlius 9. ÍTFT FT VAGYA FOR«??**» S. oléa! r Losonczi elvtárssal Szabolcs-Szalmárban kedő víztornyok, az új védel­mi gát minden várakozást £é- lülmúlóan „beszéltek”. Jánkmajtison örömmel szem­lélték, hogy a házak felépíté­se után már művelődési ház­ra is telik az erőből, időből. Megtekintve a készülő kiiltúr- centriimot, Loéonczi elvtárs azt kérdezte az építésvezető­től: mikorra lesz kész és mennyibe kerül ez á szép épü­let. A fiátal technikus december 31-él jelölte rrieg, az árát bedig 4 millióra mbndta. Ugyancsak Jánkmajtisoh történt, hogy az akkbr nap átadott új Számos presszót és a veié egy telő alatt lévő ÖTP-fiókot is bemutatták, Jó. hogy egymás mellett van ez a két létesítmény, — jegyez­te meg Losonczi elvtárs, csak nehogy az legyen, — mulat az OTP-fiókra — amit ide be­tesznek az asszonyok, azt a pénzt a férfiak áthordják a presszóba. A hangulat még derűsebbé vált, amikor a presszó egyik dolgozója arra kérte a vendégeket, hogy a kereskedelemben dolgozó szo­cialista brigád naplójába ír­janak emléksorokat a vendé­gek. Megkérdezte Losonczi elvtárs: — Most maguknak hogy jobb? Azt írjam ide, hogy igyanak, vagy ne igya­nak? Panyoláh a Veszprém utca volt a találkozás központja. (Ezt az utcát az árvíz után a Veszprém megyeiek építették.) A hivatalos üdvözlő szavakat alig mondta el a ta­nácselnöknő, a körbeálló asz- szonyok már Losonczi Pálnét hívták: Hiszen tudjuk ám lelkem, hogy maguk is tsz- tagok voltak, ismerik, milyen a parasztember élete, de azért nézzék meg a házunkat — in­vitálták volna akár száz hely­re is a magas rangú vendég házaspárt. Az összesereglettek gyűrű­jéből alig tudnak annyi idő­re szabadulni a yendégeki hóev a sok újjáépílett ház A VENDÉGEK SÉTÁT TETTEK PANYOLÄN, AZ ÁRVÍZ ÜtAN ÉÉÜLt VESZÉkÉM ÜfCÁÉAN. közül legalább egyet belülről is megtekintsenek. Koncz Istvánék kérésének tesznek eleget. Az újjáépült lakás vá­rosi szintű kényelméről, a ke- sérves múltról, a gyerekekről az új ház árának törlesztésé­ről és még sok mindenről esik szó, amíg közben a házi­gazda egy kupica panyolai szilvapálinkával kínálja a vendégeket. Egymás egészsé­gére emelik a poharat és ar­ra, hogy ilyen gyorsan talpra álltak az ország segítségével. Kívánják a vendégek, hogy még sokáig élvezhessék Konczék ezt a szép lakást. Er­re másodszor is öntene a gaz­da, de az ajtó előtt szorongok közül bekiált egy asszony: — A második pohárral már ná­lam kell meginni! Az idő gyorsan repül, de a szomszéd- asszony, Lakatos Lajosné nem tágít, hozzájuk is be kell menni. Már indulnának tovább a vendégek, amikorra Juhász Imre, a tsz elnöke, aki a lo­vakat is nagyon szereli, elő­állította a termelőszövetkezet ötös lófogatát. Nem lehetett kitérni, Losonczi elvtársnak kocsira kellett szállni. Amer­re csak elhaladtak, taps és éljenzés fogadta a vendége­ket. Amikor leszálltak, így búcsúzott az Elnöki Tanács elnöke: — Ha ilyen jól vezeti a termelőszövetkezetet is, ahogy á lovakat hajtja, ak­kor Panyblán jól mennek á dolgok. Sötétbe hajlott az idő, ami­kor Nábrádra értek a vendé­gek. A község vézetőivel, és akik befértek a kultúrház ta­nácstermébe, hosszasan be­szélgettek a tsz helyzetiről, az árvíz Utáni talpra állásról, a mostani gondokról, a Győt megyeiek újjáépítési munká­járól és mindarról, ami a mai falut foglalkoztatja. Szó- PANYOLÄN A KÖZSÉG APRAJA-NAGYJA KÖSZÖN- ba kerültek a szarvasmarha- TÖTTE AZ ELNÖKÍ TANÁCS ELNÖKÉT, tenyésztés gohdjai, a termés- kilátások. Megvitatták á szakmunkásképzést, az alkal­mazott bérezést, a termelő­szövetkezeti élet minden je­lentősebb kérdését. Jó későre húzódott a be­szélgetés, de a kultúrház előtt, akik nem fértek be, jó­val többen voltak, mint ér­kezéskor. Kifelé jövet Lo­sonczi elvtárs megjegyezte: „Aratáskor ilyenkor már fe­küdni kellene; hogy holnap korán kelhessenek.” Szinte kórusban vágják a féleletet: „Áz a Világ már el­múlt, most kombájn arat.” A FEHÉRGYARMATI JÁRÁS HATÁRÁN, JÁNKMAJTIS ELŐTT ÚTTÖRÖK ÉS KISZ-FIATALOK ÜDVÖZÖLTÉK LOSONCZI PÁLT. (HAMMEL J. FELVÉTELEI.) Losonczi Pál, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nöke a hét közepén — szer­dán. csütörtökön — megyénk vendége volt. A két nap sű­rű programjában tanácsko­zott megyei, járási vezetőkkel, találkozott üzemi, termelő­szövetkezeti dolgozókkal. Fel­kereste az embereket munká­juk közben, családokat látó gátolt meg otthonukban. Meg­tekintette, hogyan, milyen kö­rülmények között töltnetik szabad idejüket a félnöttek, u vakációzó diákok Szabolcs legnagyobb üdülőhelyen, a Sóstón. A kétnapos látogatást tudósításokban már megír­tuk. a következő sorokban, képekben a találkozások Sok­színűségéből válogattunk egy- egy villanást, epizódot. Nyíregyházára érkezés után meghallgatva a megyei ered­ményekről, gondokról Szóló tájékoztatást, többek között így szólt az Elnöki Tanács el­nöke: „Várakozással tekin­tek a látogatás elé. Néhány éve jártam itt, és most a me­gyeszékhelyre érkezésemkor azt látom, sok új épület van. ami akkor még nem volt. Úgy hiszem, bátran elmondhatjuk Szabolcs sem az isten háta mögött van már. az utóbbi években előtérbe került ez a megye is.” A? első délután a fehér­gyarmati járásba vezetett a vendégek útja. A nyíri tájon gazdag termést ígérő érett rozstáblák, szépen gondozott dohány- és burgonyaföldek, majd a szatmári síkon szemet gyönyörködtető kukoricások tanúskodtak a szövetkezeti ta­gok szorgalmáról, a vezetők szakértelméről. Mátészalka után a vendégeknek nem­csak a határ, de az árvíz utá­ni helyreállítás: Kocsord, Győrtelék, Csenger új házai, túl a Számoson a templom- tornyok magasságával vete­Csütöftökön a Budapestről Nyírbátorba települi Auróra Cipőgyárban a munkáséletet most kóstolgató volt háztar­tásbeli asszonyokkal, fiatal lányokkal találkoztak a ven­dégek. A napokban adták - Szabolcs e fiatol üzemét, ahol a dolgozók is fiatalok, hu­szonegy év az átlagéletkor. Mindezek ellenére termékeik közül országos zsűrizésen máris választottak a cipő vi­lágkiállításra. Itt beszédtéma volt a nyersanyagellátás, az önköltség alakulása, a szak­munkásképzés, az exportter­vek teljesítése, a dolgozók la- káshelvzéte és a szociális el­látottság. Megelégedéssel fo­gadták a vendégek, hogy eb­ben a fiatal üzemben az asz- szonvok reggel egy papírra felírják milyen élelmiszerre van szükségük az üzletből és a műszak végén mindenki megkapja a kért árut. Munka után nem kell sorban állni a napi cikkekért. Ez is hozzá­tartozik Szabolcs képéhez és méghozzá a legmostohább adottságú járás közepén, ahol a szalmatetős házak lassab­NÄBRÄDON BANCSI SÁNDOR TSZ-ELNÖK FRIS­SEN SÜLT MELEG KENYÉRREL FOGADTA A VENDÉ­GEKET. ban vedlenek át, mint az ország más tájain. Itt, ebben a járásban van a vendégek által is megte­kintett, világszínvonalon mű­ködő almatároló és gyü­mölcsléüzem. Elektronikus berendezésű hűtőterek és sű­rítménykészítő gépek a ho­mok gyümölcsét, a szabolcsi jonatánt még értékesebbé te­szik. Valutát „termelnek” a futóhomokon. ★ Téglás előtt, a megye há- tátán búcsúzták á véndégék. Nagy-nagy elismeréssel szólt Losonczi élvtárs a látottak­ról. A várakozást, amivel ér­kezett; az itt tapasztaltak messze túlszárnyalták — je­gyezte meg. Különösen meleg szavakkal szólt a szabolcs- szatmári dolgozók közösségi gondolkodásának kedvező változásáról, arról az őszinte bizalomról, amit itt tapasz­talt. Két évvel a nagy árvízi tragédia után anyagilag talp­ra állt optimista felfogású, szorgalmas emberekkel talál­kozott és ez számára felejt­hetetlen élményt jelentett. Csikós Báíázs

Next

/
Thumbnails
Contents