Kelet-Magyarország, 1972. július (32. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-08 / 159. szám

i. oldal mnSET-MAeTARORSZÄO- *972. Jfflfc» ». KOMMENTÁR A bonni helycserék Miközben a világsajtó kőf- pórttí helyen foglalkozik két nagy és jelentős ország mi­niszterelnöki bársonyszéké­nek új gazdáival, a francia Pierre Messmerrel és a ja­pán Tanakával, egy harma­dik ország kabinetjében is lé­nyeges változásra került sor. Ez a harmadik ország a Nemet Szövetségi Köztársa­ság és a szóban forgó válto­zások fő oka dr. Kari Schil­ler gazdasági es pénzügymi­niszter távozása. Protokollá­ris értelemben a bonni kor­mány-átalakítás nem mérhető sem a párizsi, sem a tokiói változásokhoz, hiszen a Rajna partján nem a miniszterelnök személye változott. A képlet mégsem ennyire egyszerű: Kari Schiller a jelenlegi bonni kabinet egyik legjelen­tősebb személyisége, aki két tárca óriási hatalmú birto­kosa volt egy olyan ország­ban, amelyben ez a két tárca — a gazdasági élet irányítá­sának két minisztériuma — minden szempontból rendkí­vüli jelentőségű kulcspozí­ció. A legújabb hírek már arról számolnak be, hogy dr. Gus­tav Heinemann szövetségi el­nök hivatalosan is átadta Schillernek „az elbocsátó szép üzenetet”, utódjának Helmut Schmidt eddigi hadügymi­niszternek, illetve az ő he­lyére lépett Georg Lebernek, valamint a Lebert felváltó személyiségnek a kinevező okmányokat. A Schiller távozásával el­indult személyi láncreakció tehát formailag is befejező­dött a tegnapi napon. A megfi­gyelőknek azonban van okuk arra a feltételezésre, hogy ennek a láncreakciónak po­litikai része is van, amely a hivatalos okmányok átadásá­val inkább kezdetét vette, mintsem befejeződött volna. Nem vitás, hogy ez a lát­ványos változás nem valami jókor jött Bonnban. Novem­berben világszerte nagy ér­deklődéssel várt parlamenti választások lesznek a Német Szövetségi Köztársaságban. A parlamentben jelenleg fe­szültségekkel terhes egyen­súlyhelyzet uralkodik — az ellenzéknek a kormánnyal azonos számú szavazata van. Bár Schiller lemondásának háttere gazdaságpolitikai ter­mészetű, nem nehéz megjó­solni, hogy a CDU—CSU min­den eszközzel kihasználja majd Schiller távozását és ennek máris vannak félreért­hetetlen jelei. A kormánynak mindent meg kell tennie an­nak megakadályozására, hogy Barzelék jelentős számú vá­lasztóval hitessék el: a gaz­dasági csúcsminiszter távo­zása valami hosszú távra is kiható „ideológiai krízist” je­lent a kormánykoalícióban. MOSZKVA: Magyar felszólalás Genfben Szovjet—amerikai tudományos és műszaki együttműködési munkatervet írtak alá Oj szakaszt nyit a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok kapcsolataiban a Moszkvában pénteken para­fáit jegyzőkönyv. A dokumentumban az Egyesült Államok és a Szov­jetunió képviselői meghatá­rozták a szovjet—amerikai tudományosrműszaki együtt­működési vegyes bizottság te­vékenységének feltételeit és elsődleges területeit. A jegy­zőkönyv a Nixon elnök lá­togatása idején május 24-én Moszkvában aláírt megálla­podás értelmében jött létre. Feltételezhetően az együtt­működésbe bevonnak álla­mi Szerveket és ipari válla­latokat is. Lehetséges köz­vetlen kapcsolatok kialakí­tása tudósok, mérnökök, élenjáró kutatóintézetek és szervezetek között. Dr. Edward David, Nixon elnök tudományos tanács­adója, aki a jegyzőkönyv pa- rafálására érkezett Moszk­vába, kijelentette: nagy ha­tással volt rám a szovjet tu­domány és technika magas fejlettségi színvonala. Azok a tervek és programok, ame­lyeket Itt megvitattunk és részletesen ki szeretnénk dolgozni, jelentős előnyök­kel kecsegtetnek nemcsak népeink, hanem az egész Vi­lág számára. Szovjet részről a jegyző­könyvet Vlagyimir Kirillin, a tudományos és műszaki ál­lami bizottság elnöké para­fálta. A David vezette amerikai küldöttség július 2-án érke­zett a Szovjetunióba. A ven­dégek meglátogattak több moszkvai és kijevi fizikai intézetet. Pénteken a kül­döttséget fogadta Msztyiszlav Keldis, a Szovjetunió Tudo­mányos Akadémiájának el­nöke. A küldöttség szombaton befejezi látogatását. Az ENSZ gazdasági és szo­ciális tanácsa Genfben pén­teken Szarka Károly nagy­követ elnökletével folytatta az általános vitát a világgaz­dasági és szociális helyzet­ről. Felszólalt a plenáris ülé­sen dr. Pataki János nagy­követ, a magyar delegáció helyettes vezetője. Elmondta, hogy néhány nyugati ország belső gazda­sági nehézségei negatív ha­tást gyakorolnak a nemzet­közi kereskedelem egészére. Ezek az országok diszkrimi­nációs intézkedéseket alkal­maznak, köztük vám- és nem vám jellegű akadályo­kat állítanak a nemzetközi kereskedelem fejlesztésének útjába. Fidel Castro üzenet© Fide! Castro, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi kormány minisz­terelnöke a Szovjetunióból történt elutazása előtt üzene­tet intézett Leonyid Brezs- nyevhez, Nyikola) Podgornlj- hoz és Alekszej Kosziginhez. Az üzenet egyebek között megállapítja: „Ez a látogatás lehetővé tette, hogy még job­ban megerősítsük a forra­dalmi szolidaritás bennünket összefűző megbonthatatlan szálait, széles körű és őszinte eszmecserét folytassunk a forradalmi mozgalom és a nemzetközi helyzet alapvető kérdéseiről, s megállapíthas­suk, hogy a megvitatott kér­désekben nézetazonosság jel­lemzi a Kubai Kommunista Párt és a Szovjetunió Kom­munista Pártjának álláspont­ját. A Szovjetunió politikájába vetett szilárd hitünk meg­erősödött. Azok a baráti és szolidáris kapcsolatok, ame­lyek összekötik népeinket, pártunkat és kormányunkat azért megbonthatatlanok, mert forradalmi érzéseken, a bennünket egyesítő törté­nelmen, a marxista—leninis­ta tanokon alapulnak — ál­lapítja meg végezetül Castro üzenete. Szovjet—holland egyezmény Gromiko szovjet külügy­miniszter hollandiai látoga­tásának második napján újabb kétórás eszmecserét folytatott holland kollégájá- val, Schmelzerrel tárgyszerű és baráti légkörben. Az esz­mecsere előmozdította a két ország jobb, kölcsönös meg­értését és felfogásának köze­ledését az európai biztonság témakörében. A tárgyalások befejeztével a két külügymi­niszter gazdasági, ipari és műszaki együttműködési egyezményt írt alá. Beszélt a jelenlegi nem­zetközi helyzetről, a világ­ban még ma is fellelhető válsággócokról, amelyek hát­ráltatják a politikai és gaz­dasági kapcsolatok fejlődé­sét, de Utalt arra a megvál­tozott politikai légkörre is. amely ma lehetőséget teremt eredményesebb munkára. „Komolyan reméljük — mondotta — hogy ez a fo­lyamat nemsokára a Német Demokratikus Köztársaság régóta várt teljes elismeré­séhez vezet és hisszük: a nemzetközi béke és biztonság érdekében áll a két német állam egyidejű felvételé az ENSZ-be”. Ezután az európai bizton­sági konferenciával összefüg­gésben megállapította: azt várjuk, hogy- a konferencia többek között elősegíti Euró­pa szocialista és nyugati ré­szel között a gazdasági, ke­reskedelmi és tudományos kapcsolatok fejlesztését. Meg­győződésünk, hogy ezek a nemzetközi kereskedelemre és a világ egész gazdasági együttműködésére is nagy hatással lesznek”. Dr, Pataki János nagykö­vet beszédének további ré­szében méltatta a magyar népgazdaság eredményeit, a KGST komplex programját, a gazdasági integráció ter­vét, amelynek megvalósítá­sát az európai szocialista or­szágok gyors .gazdasági fejlő­dése teszi lehetővé. A KGST alapvető jellemzője az, hogy nem irányul kívülálló orszá­gok vagy országcsoportok ellen. Ugyanakkor a Közös Piac integrációjának folya­mata egy sor diszkriminációs tényező megjelenésével jár és ennek a problémának megoldása az érintett kor­mányok politikai gyakorlatá­tól függ. Realitásnak fogad­juk el a Közös Piacot és an­nak kibővítését, de nem tel­jesen világos: milyen hatás­sal lesz a kibővített közösség a kívülálló Országokkal foly­tatott gazdasági kapcsolatok­ra — fejezte be beszédét dr. Pataki János. Az elnöklő Szarka Károly még több delegátusnak adta meg a szót, majd bezárta az általános vitát a világ gaz­dasági és . szociális helyzeté­ről. Változás a francia kormányban Rahman sejk— Bhutto találkozó Zulfikar Ali Bhutto pakisz­táni köztársasági elnök és Mudzsibur Rahman sejk, a Bengáli Népi Köztársaság mi­niszterelnöke várhatóan rö­viddel a pakisztáni nemzet- gyűlés július 10-én kezdődő, s mintegy öt napig tartó rendkívüli ülésszaka után fog találkozni —, közölte pénte­ken a Bhutto elnökhöz kö­zéi álló Morning News ka- rachi napilap. A lap még azt is tudni vé­li, hogy a pakisztáni államfő a Szimlában aláírt indiai— pakisztáni megállapodás par­lamenti jóváhagyása után külföldre fog utazni, hogy ta­lálkozzék Rahman sejkkel.” Karachiban hírek keringe­nek arról, hogy e találkozót július 25-e körül Djakartá- ban, Indonézia fővárosában fogják megtartani. Emlékez­tetnek arra, hogy Adam Ma­lik indonéz külügyminiszter már több alkalommal fel­ajánlotta jószolgálatait Isla­mabad és Dacca első kap­csolatfelvételének elősegítésé­re. (Folytatás az 1. oldalról) A délelőtt folyamán Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára a Köz­ponti Bizottság székházéban fogadta W. P. Rogerst. A tár­gyalások során érintették a nemzetközi béke és bizton­ság legfontosabb kérdéseit. Ezt követően Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke az Országházban fogadta W. P. Rogerst, aki mind Kádár Jánosnak, mind Losonczi Pál­nak átadta Nixon elnök sze­mélyes Üzenetét. Majd Vályi Péter, a Minisztertanács el­nökhelyettese folytatott tár­gyalást az amerikai külügy­miniszterrel a kétoldalú gaz­dasági kapcsolatokról és több nemzetközi gazdasági kérdésről. A látogatásokon részt vett Péter János kül­ügyminiszter és dr. Szabó Károly, hazánk washingtoni nagykövete, valamint Alfred Puhán amerikai nagykövet. A két külügyminiszter ma­gyar—amerikai konzuli egyez­ményt írt alá a Külügymi­nisztérium Dísz téri vendég­házában. Az aláírás Után a két külügyminiszter rövid be­szédben méltatta az egyez­mények jelentőségét. Az ün­nepélyes aktuson megjelent Nagy János külügyminiszter­helyettes, dr. Szilbereky Je­nő igazságügy-miniszter­helyettes, dr. Gellért György, a Legfelsőbb Bíróság általá­nos elnökhelyettese, dr. Sza­bó Károly, hazánk washing­toni nagykövete, valamint Alfred Puhán, az Egyesült Államok budapesti nagykö­vete. Ezt követően dr. Rosta Endre, a Kulturális Kapcso­latok Intézetének elnöke; Thomas P. Ownen. az ame­rikai nemzeti tudományos alap igazgatóhelyettese Fu- dornáóyos együttműködési egyezményt írt alá a két kül­ügyminiszter jelenlétében. Délben áz amerikai nagy­követ ebédet adott a látoga­tás alkalmából. Az ebéden Puhán nagykövet, W. P. Ro­gers külügyminiszter és Pé­ter János pohárköszöntőt mondott. Az amerikai külügyminisz­ter, felesége és kísérete dél­után elutazott Budapestről Jugoszláviába. Búcsúztatá­sára a Ferihegyi repülőtéren megjelent Péter János kül­ügyminiszter és felesége, va­lamint a Külügyminisztérium több vezető munkatársa. Je­len volt továbbá Alfred Pu­hán, az Egyesült Államok budapesti nagykövete és dr. Ziga Vodusek, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köz­társaság budapesti nagy­követe. (MTI) Az Elysée-palotában csü­törtökön este ismertették az újonnan kinevezett Méss- mer-kormány tagjainak név­sorát. A csütörtökön délután több, mint háromórás tár­gyalás eredményeként meg­alakult kormány létszáma valamivel kisebb, mint a megelőző Chában-Delmas- kormányé, a kulcspozíciók azonban nem változtak. A 20 tagú kormány mellé 10 államtitkárt neveztek ki. Miniszterelnök — Pierre Messmer (új). A chilei kormány csütör­tökön rendkívüli kabinetülést tartott, hogy megvitassa az ellenzék manőverei által is­mét kiélezett belpolitikai helyzetet. A minisztertanács úgy döntött, hogy ideiglene­sen Clodomlro Almeyda kül­ügyminiszter veszi át a hiva­talából felfüggesztett Hernan Del Canto belügyminiszter posztját. A volt belügymi­Hadügyi államminisrtér — Michel Debré (nem változott). Szociális ügyek állammi­niszteré — Edgar Faure (új). Igazságügy-miniszter — René Pleven (hem változott). Külügyminiszter — Mau­rice Schumann (nem válto­zott). Belügyminiszter — Ráy- mon Marcellic (nem válto­zott). Gazdasági és pénzügymi­niszter — Valery Giscard d’Estaing (nem változott). niszter a kongresszushoz in­tézett levelében rámutatott, hogy a törvényhozásban lévő ellenfelei, akik az alkotmány megsértésévél vádolták, most eddigi politikai támadásai­kat „kiszámított álnokság­gal” tetézték, és nyilvánva­lóan az a céljuk, hogy erköl­csileg befeketítsék a nép! egység kormányát és egyik miniszterét. A chilei kormány ülése Harmat Endre: Cyyilkossáq Rt. (Dokumentumirás 16 részben) Albert bácsi halála 10. Másodpercekén belül kitűnt, hógy mind a felhajtott gal­lérra, mind a kesztyűre nagy szükségük volt. A jövevények német gyártmányú géppisz­tolyt húztak elő a kabátjuk ^lól, és minden különösebb sietség nélkül szitává lőtték a gyilkoskülönítmény sebezhe- tetlennek hitt parancsnokét. Joseph Bocchino fodrászse­gédből az FBI egy szó vallo­mást sem tudott kihúzni. Annyi azonban bizonyos, hogy amikor a két ismeretlen be­lépett, Bocchino „véletlenül” feléjük fordította a forgófotel­ben ülő kliensét. Az igazság az, hogy kevés embert öltek meg a világon, akiért ennyire nem sírt volna senki. Számtalan áldozat hoz­zátartozója gyűlölte Anasta- siát. Igen, nagyon sokan tud­ták, hogy férjük, fiúk vagy testvérük meggyilkolása „Al­bert bácsi” műve, de bizonyí­tékuk nem volt. Az sem vi­tás, hogy — ne felejtsük el: jobbára szicíliaiakról van szó, akiknél egy kis vérbosszúért különben sem kell a szom­szédba menni — a töméggyil- kossal már sokan végeztek volna, ha nem őrzik olyan jól a testőrei. Egy bátor ifjúmunkás A meggyilkoltak rokonain túl azonban az egész becsü­letes amerikai közvélemény forrt a dühtől Arnold Schus­ter esete miatt. A következő­ről volt szó: az ötvenes évek elején New Yorkban végre­hajtották az Egyesült Álla­mok történetének egyik leg­nagyobb szabású bankrablá­sát. A rendőrség elfogta a banditák vezetőjét, egy Willy Sutton nevű gengsztert, aki később bevallotta, hogy Anas- tasiának dolgozott. Az FBI talán soha nem fogta volna el Suttont, ha nem siet a se­gítségére egy fiatal, bátor brooklyni munkás. Arnold Schuster látta a lapokban megjelent hatalmas fényké­peket, a rendőrség körözési felhívásával, és ahhoz még nem volt eléggé régi ameri­kai, hogy megtanulja: „Ne avatkozz bele abba, ami nem a te dolgod”. (Amerikában ez egyébként európai ember számára hihetetlenül elter­jedt gondolkodásmód. Napi­renden van, hogy sok közöm­bös szemlélő szeme láttára gyilkolnak meg valakit). Schuster a New York-i föld­alatti, a subway egyik jára­tán felismerte a banditát, és feltűnés nélkül követte. Egé­szen addig, amíg — már fenn, az utcán az egyik sarkon — meg nem pillantott egy rend­őrt. Akkor kiáltozni kezdett, és bátran á hatósági közeg segítségére sietett, amikor Sutton ellenállt. Az Egyesült Államokban olyan ritka a bűnüldözés ilyen civil segítője, hogy az eset óriási storynak számított. A nyári uborkaszezonban öles címbetűk nevezték hős­nek az ifjúmunkást, megje­lent a filmhíradókban, inter­júkat készítettek vele, vala­mennyi televíziósállomás ri­porterei, nagy cégek — rek­lámcélokból — legújabb gyártmányaikat keresztelték el az ő nevéről. „Nem bírom a hencégőkét..." Albert bácsi magához in­tette egyik rutinos bérgyilko­sát. Federick Tenutot és azt mondta neki: — Te is tudod, Fred, hogy nem bíróm a hencegőket. Paskold meg ezt a fickót. Ez volt ennek a naív, tisz­ta fiatalembernek a haláíos ítélete. Most pedig arra kérjük az olvasót, emlékezzen arra, ho­gyan intézte el „Albert bácsi” Ralp Garbót, a „Csukottszá- jut”, a floridai ügyész gyil­kosát — éppen azért, mert nem bizonyult elég csukott szájúnak. Ezek után a szárnyaló fan­táziára bízzuk, mi történhe­tett Frederick Tenutóval, aki Schuster „megpaskolása” (agyonlövése) után nyomtala­nul eltűnt. Cui prodest? Kinek hasz­nál? A bűnüldözés ősi alap­kérdése ez a régi Rómában divatossá vált két szó. A Park Sheraton Hotel fodrász- szalonjában történt gyilkos­ság óta bizonyos mozaikok­ból lassan összeállt a válasz erre a kérdésre. Az egyik legnagyobb New York-i Cosa Nostra „család” főnöke, Vito Genovese meg­irigyelte Anastasia babérjait. Tulajdonképpen ez a válasz, a többi csak részletkérdés. Genovese ugyancsak rég! maffiás, és azon kevesek kö­zé tartozik, akiknek már a harmincas években a nyo­mában volt a rendőrség. A régi recept szerint Olaszor­szágba menekült. Helyét egyik gengsztertársa, Frank Costello vette át. Amikor az amerikai csapatok a második világháború végén megszáll­ták Olaszországot, az FBI kö­rözési listát adott át az MP- nek (Military Police, katonai rendőrség) néhány Cosa Nostra körözött nevével. így Genoveset is elcsípték, és óriási bánatára visszavitték az Egyesült Államokba. Az­tán kiderült, hogy kár volt aggódnia. A Cosa Nostra elő­készítette egyik tekintélye® személyiségének visszatéré­sét: a vád dokumentumainak többsége csodálatosképpen el­tűnt a rendőrségi dossziéból. Volt viszont még egy korona­tanú, név szerint Johnny Santello. Következik: Efy „tiszte® üzletember”.

Next

/
Thumbnails
Contents