Kelet-Magyarország, 1972. július (32. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-08 / 159. szám

Kxix évfolyam, 159. szám ÄRA: 80 FILLER 1972. jülius 8, szombat LAPUNK TARTALMÁBÓL* Az ország legkorszerűbb bútorgyárát alapozzák Mátészalkán (3. oldal) Szülők fóruma (4. oldal) Érettségi után — munkás (5. oldal) Az MLSZ elnökségének ülése (9. oldal) A lottó nyerőszámai (10. oldal) Nyolcvan ember vesztette életét, illetve megsebesült Az áldozatok legtöbbje gyerek, nő és idős ember Amerikai légi kalózok Hanoi lakott területeit bombázták Szovjet békeharcosok tiltakozása a Pentagon bűnös akciói ellen AZ AMERIKAI NAPALMBOMBÄZÄSOK NYOMÁN MINDENNAPOS LÁTVÁNY A SŰRŰN GOMOLYGÓ FÜST ÉS A MENEKÜLÖK MEGANNYI SZOMORÚ OSZLOPA. (KELET-MAGYARORSZÁG TELEFOTÖ) Kádár János Bratislavába utazott Bizalmiak Már egy ideje jártuk az özemet. Néha-néha megál­lították a művezetőt: hol kérdeztek, hol jelentettek neki valamit. Csende­sen válaszolgatott, s egyszer azt mondta: „majd gondom lesz rá”. Először fe­nyegetésnek tűnt, de később kiderült, valóban szó szerint értette, s válasz volt az egyik bizalmi kérdésére. Ugyanis rendezni kellett néhány asszony műszakbe­osztását, a gyerekek, s más családi ügyek miatt. — Nálunk az üzemben rend van, mindenki végzi a dolgát — magyarázta a mű­vezető — s nemcsak mun­kaköri beosztásokban, ha­pern az egyéb megbízatásoknak megfelelően is. Tőlem azt kérik számon, megtermel­tük-e az előírt mennyiséget, s megfelelő-e a minőség. Fe­lelek érte, hogy a gépeket a lehető legjobban használ­juk ki. legyen anyag, alkat­rész és hozzáértő munkás. Mindez elég gonddal jár, ezért van szükségem a bi­zalmiak segítségére. Itt ezt megadják, főképp azért, mert ha kissé nyer­sen is. erre ösztönzi őket a főnök. A három bizalmi he­tenként beszámol az asszo­nyok életéről, sorsáról. Szó esik arról, kinek milyen az otthoni helyzete: a férj be­tegállományban van, Szabó- nénak több kereset kellene, tegyék át éjszakai műszak­ba. Kissné egyedül neveli a két gyereket, megint segélyt kellene kérni a számára, hi­szen olyan igyekvő a mun­kában is. Három vidéki lánynak drága az albérlet, be kellene juttatni őket a leányszállásra, mert a vé­gén még kilépnek... Kemény ember a műveze­tő. néha csak horkant a ba­jokra, de amit elmondanak a bizalmiak, arra igyekszik megoldást találni. Esetenként vitatkoznak is. de harag so­ha sem támad köztük. Tud­ja, akkor teljesítheti sikere­sen a gazdasági feladatokat, ha a műhelyben nyugodt a légkör, az emberek érzik a gondoskodást, a törődést. Ilyenkor könnyebben megy a munka, derűsebb a han­gulat. A bizalmiak szava, bíráló megjegyzése figyelmeztető a vezetők számára, hiszen an­nak a tizenöt—harminc em­bernek a véleménye ölt ben­ne testet, akinek a bizalmá­ból viselik tisztségüket. S ez kötelezettséggel jár, éppen ezzel, hogy nem lehet hall­gatniuk. A választással nyert megbízatás kötelez a szóki­mondásra. S ezt a feladatot úgy sem lehet megítélni, hogy az hálás-e vagy hálát­lan. Hiszen a mások szolgá­latában végzett munkáért nem várhatunk hálát, s ha egyfajta áldozatvállalással jár, legfeljebb ízelítőt ka­punk a közéleti munkálko­dás nehézségeiről. Igaz, az elismerés számos példáját is elsorolhatnám: láttam bizalmiakat ünnepi gyűlések elnökségében, ta­lálkoztam velük jutalom­üdülésen, a Ferihegyi repü­lőtéren, külföldi utazás előtt... Ámbár most is hal­lom a zavart mentegetőzést: „Nem ezért tettük.” Nekem viszont az jutott eszembe: vajon a bizalmiak hányszor mondtak le üdülé­si beutalóról, fizetésemelés­ről, s más kedvezményről, mert erkölcsi érzékük azt diktálta: előbb másoknak, a többieknek kell juttatni. S önzetlen munkálkodásukért a legszebb elismerés, ha a baráti, szaktársi kézfogás­nál valaki azt mondja — köszönöm, (g. m.) Hanoiban pénteken hivata­los adatokat hoztak nyilvá­nosságra a VDK fővárosát július 4-én ért amerikai lé­gitámadás következményei­ről. Ezen a napon az amerikai repülőgépek 30 bevetésben támadták Hanoit. A városban és környékén 19 pontra szórták le bombater- hüket. A főváros környékén négy települést rakétatűzzel árasztottak el. A barbár lé­gitámadás következtében Hanoiban nyolcvan ember életét vesztette, illetve meg­sebesült. Legtöbbjük nő, idős ember, vagy gyermek. A VDK fővárosában pénteken is többször szólaltak meg a légvédelmi szirénák. A saigoni amerikai pa­rancsnokság közlése szerint 24 B—52-es óriás bombázó és 185 vadászbombázó támadta a VDK területét A szőnyeg­bombázások fő célpontja Dong Hói kikötőváros térsé­ge volt. Amerikai forrásból hoz­záfűzték még, hogy ugyan­ezen idő alatt az amerikai 7. flottának a Tonkini-öböl- ben tartózkodó hajóiról messzehordó ágyúkkal lőtték Észak-Vietnam területét. A tájékoztatás szerint ame­rikai repülőgépek és hadi­hajók ugyanezen időben tá­madták Dél-Vietnam terüle­teit is. B—52-es hadászati bombavetők 22 bevetésben 2000 bombát szórtak le Dél- Vietnam területére, az ame­rikai 7. flotta hajói pedig taktikai akciót hajtottak vég­re a déli országrész ellen. A saigoni kormánykatona­ság Quang Tri tartomány visszahódítására indított el- lenoffenzívája szerda óta pénteken ütközött a népi erők leghevesebb ellenállásá­ba. A Reuter saigoni törzs­tiszteket idézve arról tudósí­tott, hogy az „ellenség” a tartomány székhelyétől délre háromórás heves harckocsi­csatával kényszerítette meg­állásra a saigoni tengerész- gyalogosokat és ejtőernyősö­ket. A Pravda pénteki számá­ban Jurij Zsukov, a szovjet békebizottság elnökhelyette­se hangsúlyozza: le kell állí­tani a Pentagon bűnös akció­it a Vietnami Demokratikus Köztársaság gátjai ellen. A gátak bombázása csak tovább bonyolíthatja a helyzetet és megnehezíti az indokínai rendezést. A cikkíró rámutat arra, hogy idén április 10-től jú­nius 30-ig az amerikai légi­haderő 77 csapást mért 37 gátszakaszra és 33 hidrotech­nikai létesítményre, összesen 764 nehéz repeszbombát, több száz golyós és szilánk­hatású bombákat tartalmazó tartályokat dobott le. Az William P. Rogers ameri­kai külügyminiszter pénte­ken a Hősök terén megko­szorúzta a magyar hősök emlékművét. A koszorúzás­nál jelen volt Nagy János külügyminiszter-helyettes, Kelemen Lajos, a fővárosi tanács általános elnökhe­lyettese, dr. Szabó Károly, hazánk washingtoni nagykö­vete, Bérezés Emil vezérőr­nagy, valamint Alfred Puháit, az Egyesült Államok buda­pesti nagykövete. A koszo­rúzásról az amerikai delegá­ció a Külügyminisztérium­amerikai repülőgépek csu­pán júniusban 20 támadást intéztek olyan gátszakaszok és hidrotechnikai létesítmé­nyek ellen, amelyeket ápri­lisban és májusban már több­ször bombáztak. A szovjet békeharcosok minden jóakaratú emberrel egyetemben határozottan til­takoznak az amerikaiak em­bertelen eljárása ellen és biztosítják vietnami testvé­reiket, hogy ellátják őket minden szükségessel az ag- resszorok elleni harcukban — írja Zsukov. Befejezésül hangsúlyozza, hogy az indokínai véres zsákutcából csak a háború eszkalációjának befejezése jelenti az egyetlen kivezető utat. A július 13-án újra meginduló párizsi tárgyalá­sokon kell eljutni a békés rendezéshez, amelyhez ész­szerű alapot nyújtanak a VDK és a DIFK ismert ja­vaslatai. ba ment, ahol Rogers kül­ügyminisztert Péter János külügyminiszter fogadta dol­gozószobájában és négy- szemközti beszélgetésen meg­vitatták a nemzetközi hely­zet számos kérdését, vala­mint a két országot érintő kérdéseket. Ezt követően a magyar és amerikai külügy- minisztériumi delegációk folytattak tárgyalást a Külügyminisztérium épüle­tében számos fontos nem­zetközi kérdésről. (Folytatás a 2. oldalon) Csehszlovákia Kommu­nista Pártja Központi Bizott­ságának meghívására Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára pénteken a kora délutáni órákban Bra­tislavába utazott rö­vid, nem hivatalos, baráti látogatásra. Ká­dár Jánost elutazásakor Aczél György és Komócsin Zoltán, a Politikai Bizottság tagjai, a Központi Bizottság titkárai, valamint Pullai Árpád, a Fock Jenőnek, a Magyar Szocialista Munkáspárt Po-, litikai Bizottsága tagjának, a Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsa elnökének, aki hivatalos, baráti látogatáson van Mongóliában, átnyújtot­ták a Mongol Népköztársa­ság legmagasabb kitüntetését — a Szuhebator érdemren­det. A magas kitüntetéssel el­ismerték Fock Jenő nagy ér­demeit a mongol és a ma­Pénteken ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága. A napirenden sze­replő kérdések tárgyalása előtt előkészítették a legköze­lebbi tanácsülést. A megyei tanácsot 1972. jú­lius 20-án (csütörtök) 9 órá­ra összehívták. Napirendjén szerepel a lakossági ipari, kereskedelmi és áruszállítá­si, valamint kommunális szolgáltatások helyzetéről szó­ló jelentés megtárgyalása. Előterjesztés hangzik el a me­gyei természetvédelmi bizott­ság megalakítására, tisztség- viselőinek és tagjainak fel­kérésére. Végül javaslatot tesznek időközi tanácstagi választások kiírására. A végrehajtó bizottság ülé­A Hazafias Népfront me­gyei elnöksége július 7-én ülést tartott, melyen a hónap folyamán a megyei tanács elé kerülő lakossági ipari, kereskedelmi és árúellátási, valamint kommunális szol­gáltatások helyzetével foglal­kozott. A népfrontbizottságok újjá­választó gyűlésein is sok szó esett a szolgáltatások javítá­sáról. Ezeket a — lakossá­gunk tízezreit érintő — fel­adatokat tükrözi az az elő­terjesztés, amelyet a megyei tanács termelési és ellátási bizottságának tagjaiból álló munkacsoport dolgozott ki a megye szolgáltatási helyzeté­ről. A népfront megyei elnök­sége pozitív lépésként érté­kelte, hogy a kormány hatá­rozata alapján a megyében további erőfeszítéseket tesz­nek a lakossági javító-szol­gáltató tevékenység növelé­sére. Az 57,5 millió forintos állami támogatás hatékony felhasználásával a szolgálta­tások értékét 1970-hez viszo­Központi Bizottság titkára búcsúztatták. Kádár Jánost Bratislavába érkezésekor dr. Gustáv Bu­sák, Csehszlovákia Kommu­nista Pártja Központi Bizott­ságának főtitkára, Jozef Le­nárt, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak első titkára, prof. Peter Colotka, a CSKP KB elnök­ségének tagja, a Szlovák Szo­cialista Köztársaság kormá­nyának elnöke és Ondrej Klo- koc, a szlovák nemzeti ta­nács elnöke fogadta. (MTI) gyár nép testvéri barátságá­nak és együttműködésének erősítésében, valamint a bé­ke és a szocializmus erőinek megszilárdításában. Az érdemrend átnyújtása alkalmából rendezett ün­nepségen részt vett Jum- zsagijn Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Köz­ponti Bizottságának első titkára, a minisztertanács el­nöke is. sén ezután tájékoztató hang­zott el a tanácsi szakigazga­tási szervek árhatósági tevé­kenységéről. Megállapították,’ hogy e fontos feladat még hatékonyabb végzéséhez is megfelelő felkészültséggel rendelkeznek a megyei ta­nács szakigazgatási szervei. A járási hivataloknál, de külö­nösen a helyi tanácsoknál azonban tovább kell javítani az eredményes árhatósági munka személyi feltételeit.’ Ehhez a megyei szakosztá­lyok is tanfolyamok szerve­zésével, szakmai tanácsokkal nyújthatnak segítséget az al­sóbb szintű tanácsoknak. Az ülés napirendjén még egyéb előterjesztések és tájé­koztatók szerepeltek. nyitva 45 százalékkal szük­séges növelni. Ezzel az 1970 évi 465 forintos egy lakosra jutó ipari, kereskedelmi és áruszállítási szolgáltatások értéke a megyében 1975 végé­re 656 forintra emelkedik. A népfront megyei elnök­ségi ülésén dr, P. Szabó Gyu­la, a népfront megyei elnöke, a megyei tanács elnökhelyet­tese foglalta össze a vita so­rán elhangzott javaslatokat, melyek közül többet a nép­fronttestületek újjáválasztá- sa során is szóvá tett a la­kosság. Felszólalt a vitában Koncz Károly, a megyei párt- bizottság osztályvezetője. Az elnökség ezután Gulyás Emilné dr.-nak, a népfront megyei titkárának szóbeli be­számolóját hallgatta meg a népfrontbizottság és az el­nökség második félévi mun­katervéről, melyet az elnök­ség elfogadott. Gulyás Emilné dr. rövid élménybeszámolót tartott a közelmúltban egy népfrontküldöttséggel a szomszédos Romániában tett látogatásának tapasztalatai­ról. Magyar—amerikai konzuli egyezményt írtak alá Elutazott Rogers amerikai külügyminiszter Fock Jenőt kitüntették Mongóliában Július 20-ra összehívták a megyei tanácsot A népfront megyei elnökségének ülése

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents